Olvastam az első négy kötetet, tetszett mindegyik. Nem tudom eldönteni, melyik a jobb, mindegyiket ugyanúgy szeretem.
Figyelem, SPOILERES!
Az első kötet Eddard Stark történetszála miatt tetszett. A második könyv leginkább Tyrion Lannister középpontba helyezése miatt nyerte el a tetszésem, de amiatt is szeretem, mert Theon Greyjoy valamint Davos is kapott külön szálat. A harmadik kötet is nagyon jó volt, főleg a Mások miatt. A negyedik részt sokan nem kedvelik, viszont nekem ez is tetszett, a többivel egyetemben. Brienne szála szerintem érdekes volt, de Sansáé is.
Az összes közül Daenerys története az, ami számomra egy kissé unalmas. Az első könyvben az egyik legjobb szálnak tartottam az övét, amikor még vele volt Viserys és Khal Drogo is. Engem e két szereplő halála óta a történet már nem igazán érdekel.
SPOILER VÉGE
Kíváncsi vagyok, Martin mikor fogja megjelentetni a hatodik könyvet... Remélem, mihamarabb. Bár még a Sárkányoktáncát sem olvastam el, de van egy olyan érzésem, hogy a következő kötet megjelenéséig minimum tízszer el tudom olvasni. :)
Talán Jaime figurájával is az történt, mint az egész regényfolyammal. Addig színezgette és árnyalgatta, míg végül már ő maga is soknak érezte, hogy egy emberről ennyit írt.
Azért én csak a kíváncsiságom okán, elolvasnám a közhelyes vázlatot is, de ezt csak súgva írtam, nehogy Martin fülébe jusson és nagy buzgalmában leírja nekem mind a három könyvet kézzel :D
Ahhoz az eredeti vázlatot kellene ismerni, hogy valóban benne volt-e a vérfertőzéses szál, avagy sem, de a kiszivárgottak alapján úgy tűnik, hogy nem. Amúgy, ha csak az első könyvből indulunk ki, akkor még akár ki is jöhetett volna belőle a felvázolt rövid sztori, de a mester írás közben alighanem meggondolta magát :D
Szerintem ezért lett Jaime-ből egy pozitív figura, mert Martin közben megszerette a kézlevágósdival, Aerys-szel meg az összes előtörténetével együtt. Mondjuk vérfertőzés nélkül tényleg közhelyes lett volna, egy fantasy a sok közül. :)
Ez a trilógiás leírás viccesen nézett volna ki. :)
Azt néztem ki belőle, hogy a végső verzióban egy karakterből hármat hozott ki. Ha tényleg nem volt benne Cersei és valószínű, Tywin se, akkor őket az eredeti Jaime-ből gazdálkodta ki eme két parádés figurát.
Mellesleg azért érdekelne, hogy ha nem volt meg sem említve Cersei, akkor a vérfertőzés-szál sincs benne?
Mert akkor tényleg áll, amit a kommentek közt írt valaki, hogy egy kissé közhelyes lett volna
Ez a trilógiás leírás viccesen nézett volna ki. :)
Joffrey amúgy a sorozatban jobban sikerült karakter, mint a könyvben, ott a szadista hajlamai kevésbé kerülnek napvilágra.
Az eredeti tervek szerint Martin ugye a Red Wedding után kihagyott volna néhány esztendőt, és úgy kezdte volna el a folytatást, majd utána döntött úgy mégis, hogy feltölti a sztorit két kötettel. Bevallom, hogy a négyes nekem helyenként egy borzasztó nyűglődésnek tűnik. Brienne szálát konkrétan teljesen feleslegesnek tartom, ahogy Samwellét is, bármennyire jól kitalált ez a két karakter, a Vas-szigetek világa meg nagyon érdekes, de egy hadseregnyi új karakter érkezett meg vele, és az ottani történetek is csak a királyválasztás körül toporognak. Arianne Martell hiába nagy kedvencem, róla is ordít, hogy menet közben alkotta meg a karakterét az író, sajnos ki is vágták a sorozatból.
Azért a nézőpont-karakterek alapján felbontott elbeszélésmód nem annyira új irodalmi koncepció, elég régóta használják. :)
Martin annyit erősít rá, amit itt alant is fejtegetett valaki, hogy a karakterek szűk látásmódja és időnként meglehetősen hiányos tudása a recens információkból alkalmat ad neki arra, hogy meglepetéseket okozzon az olvasónak.
A karakterek jellemzése és a szcéna lefestése során igazán elemében van az öreg. Sziporkázik, csak hát az olvasó hajlamos a huszadik-harmincadik tűzijátékot már kevésbé lenyűgözőnek találni. Hálátlanok vagyunk, na!
Druon is így építi föl az Elátkozott Királyokat, csak míg ő korrekt módon "elbeszélteti" a számunkra, olvasóknak fontos információkat, hogy kellően képben maradhassunk és az alapvetően aszimmetrikus információs helyzet ne legyen frusztráló, addig Martin egy zsarnok. :-) Ő a susnyásban hagy minket kiszolgáltatottan a váratlan fordulatokra.
Maga a karakter alapú történetmesélés nem gond tehát, inkább az, ahogyan ezzel visszaél Martin.
Egyébként meg beiratkozhatott volna Moldova Gyuri bácsihoz írástechnikára. :-) Ő kifejezetten azt javasolja a terjedelmi korlátok esetén, hogy ne a szöveget próbálja az ember csonkítgatni, hanem szereplőket, szálakat vegyen ki kompletten. Martinnak is visszafogottabbnak kellett volna lennie ezen a téren, mert a sok szereplő és cselekményszál egyszerűen szétfeszíti a kompozíciót. Durván egyensúlytalanná vált a mű.
Talán utólag nézve az lett volna a legjobb, ha két egymással ugyan összefüggő, de önállóan is élvezhető trilógiára korlátozta volna a dolgot.
Mindkettőtöknek van igaza, és eleinte élveztem is a dolgot, de ahogy szaporodnak ezek a figurák és csak elmélkednek és elmélkednek....
Annyira szétágazik már a történés, hogy lassan tinikori rémálmom tér vissza és úgy érzem, hogy már megint a Nyomorultakat olvasom. Még jó, hogy ez nem kötelező
Azt hiszem a sorozat készítői is ilyesmiket érezhetnek, mert elég határozott kézzel nyesegetik a sztorit és majdnem olyan elánnal ritkítják a regénybeli karaktereket, mint maga Martin
Meg arra is jo eszkoz, hogy az olvaso fejebe verje, hogy milyen szinten informaciohianyos kozegben mozognak a szereplok, es miert hoznak hulye donteseket.
De miért lenne parasztvakítás? Egy hatásos eszköz karakterek bemutatására, ill titkok elrejtésére és felfedésére. Nem emiatt csúszik (szét) a történet.
Örülhetünk, ha valahogy be lesz egyszer fejezve, bár nyilván lesz majd komoly erőfeszítés annak bizonygatására, hogy miért is jó ez a szétesett szerkezet, és hogy miért is eredeti a dolog.
Az Elátkozott Királyoknak kifejezetten jól áll, hisz történelmi regény, hogy nem megkomponált a szerkezete. De itt egyszerűen csak ráhúzzák ezt a szétfolyásra.
Azért én örülök, hogy lett benne egy sor szereplő még. Szerintem Cersei nélkül sokkal vérszegényebb lenne, és így látszik, hogy Martin mennyi egyéb karakterrel gazdagította a sztorit. Ami szerintem csak javára vált, még ha kismillió új mellékszálat eredményez is, amik miatt egyre nehezebb elképzelni, hogy mi lesz a vége.
Különösen a sok női figura nyereség, mert az ő kis csataáik meglátásom szerint néha sokkal felkavaróbbak, mint bármilyen pasis "szétcsapok köztetek" csatajelenetek.
Bár azt azért megnéztem volna, ahogy Robb megnyesi Joffrey-t. Elég fura elképzelni, tekintve, hogy P....fej király élete során komoly harcnak a közelébe se ment
Az ünnepek alatt elcsábultam egy régi szenvedélyem felé. Ezek afféle kis kaliberű kalandjátékok, "keresd az elrejtett tárgyat a képen" funkcióval kiegészítve.
Az egyik feladatban egy freskót kellett kijavítani, és amikor meglett, lementem hídba a röhögéstől.
Már azt hittem, csak én látok mindenhol Lannistereket, de aztán jött játék vége és meggyőződhettem róla, hogy nem
Örülök neki, hogy le is írta, amit a lentebbi rémes videómix felett mondott. Esküszöm, próbáltam végignézni, de rosszul lettem szinte attól, hogy sikerült neki összehozni a kritikájához egy "100 legdurvább erőszakos halál a Trónok harcában" címmel is futtatható kis remekművet :P
