Ez album nekem is megvan, de a két zseni helyett, én inkább három zsenit említenék meg itt. Ezen az albumon Milt Jackson vibrafonjátéka is hallható, ő szintén egy zseni volt a jazzben.
Nem hiszem, hogy beindulnál rá - 80-as - 90-es évek popzenéje (esetleg néhény korábbi mainstream pop-rock zenei album), szigórúan digitálisan remaster-elt változata!:( Sztem felejtős!
Hát igen. A kristálytiszta középtartomány... nehéz eset. De fél óra alatt nehéz ám igazságot tenni. Aki nem tudja, hogy mit kell hallani, az nem fogja hallani.
Három AT pukitól, merthát a Linn K9 is AT gyártmány volt (anno majdnem olyat vettem Bécsben..).
Évekkel később persze már bántam, hogy a HFM mozgótekercs-ideológiájával megfertőzött kezdőként inkább akciós AT F5-tel jöttem ki a Shortone-tól. Pedig hát el kellett ismerni, hogy abban a láncban, Heybrook TT2-be szerelve jobban szólt.
Mondjuk nem hagynám szó nélkül a Dire Strait nóta hangzását ami merőben eltérő hangzást produkál a 3 pukitól. Persze mindenekelőtt a hangerőt kell szubjektíve és nem műszerrel(!) azonosra állítani a 3 pukinál, akkor ugranak ki a valódi különbségek. Ez a videó volt amit kurvasokszor meghallgattam anno, mikor végképp lebeszéltem magam az ART9-ről (az art7 ellenében).
Ha olyan füllel hallgatom, amivel a zenekari koncerteket szoktam keverni, akkor egyértelműen az AT33PTG/II szól a legnívósabban, legtermészetesebben, a dobmikrofonozása kiváló, nívós (minimum Audax mikrofonokkal;) nagyon jól és telten, dögösen szól a lábdob, diszkrét az utólagos effektezés is, a kapuzása is szinte észrevétlen, jók az arányok, nagyon jó a nívós PA-ra küldött sound, az ének tökéltesen belesimul a zene szövetébe...
A Linn K9 koncertje hasonlóan jól van keverve (bár nyilvánvalóan másik hangmérnök tologatta a potikat), a PA rendszere azonban sokkal szegényesebb, nincs igazi dinamika se alul, se felül, a közepe jó, bár nem szól olyan tisztán, mint az előző AT esetén, de erről nem hangmérnök tehet, ez pénz kérdése csak: mekkora cájgot tud a koncert rendezője bérelni.
Az AT ART9 koncert mixelése az én fülemnek mindenképpen kicsit túltolt beállítás minden szempontból. A dobmiksik jele magasba húz, miközben túlságosan le van kapuzva a jel vége, ugyan dinamikusabbnak hat, de ha túl korán le van csapva az ütések vége, ettől felkeményedik a ritmusszekció, ami csak a táncolóknak (meg a botfülű hifistáknak;)) jó, hallgatni nem annyira... A lábgép is baszott nagyot szól, de kilóg a zene szövetéből, megvan az alja ugyan, de el van nyomva. A középtartomány szövete is lyukas itt-ott, olyan mintha beletekert volna valaki a kompresszorok ideális beállításába. Szubjektíve dinamikusabbnak hat, mint mellette az AT33 zenéje, de ez mesterséges dinamika, bizonyos zenék elviselik, bizonyos zenéket meg kivégez. (Ennek pontosan az ellentéte az AT ART7 puki, ami semmire nem hívja fel külön a figyelmet azzal, hogy a pofánkba tolja, viszont mindent hibátlanul lejátszik, az eredeti arányokat mindig megtartva.)
Szóval mindennapi zenehallgatásra a sorrend 1. AT33PTG 2. LinnK9, az ART9-et meg csak akkor csavaroznám be a shellbe, mikor fél órára el akarok kábítani egy jófogásos vevőjelöltet ;Đ
hosszabban: majdnem vettem egy AT33PTG-II-t, pusztán az olvasmányaim alapján, hiszen soha nem hallottam (azóta se), de szerencsére akkor éppen hiánycikk volt. Viszont minden pickup érdekelni kezdett, ami a tű és tűszár körüli rezonanciákkal és tömegcsökkentéssel volt kapcsolatos. Igen pozitív emlékeim voltak egyébként is a boron tűszáras Technics EPC-205C-mk3 MM pukival, az AT33ptg tűszára pedig szintén ilyen, aztán ráakadtam erre a szintén boron tűszáras 310MC-s fazonra, aki japán ebay-ről vásárolgatott vadiúj, Európában ritkábban felbukkanó pu-kat, MC trafókat. Na ő tovább fűtötte az agyam a 310-zel, hogy a hifi magazin hülyeeségeket írt anno ezekről a technics-szekről, egyszerűen szarul installálták. Ezek után jött egy tök véletlen elkottyantott félárú AT ART7-ről a füles, aminek tömör bór a tűszára, és nincs benne hagyományos mágnes se, viszont kurva kicsi a jele. Amúgy az Audio Technika nem egy high-end gyártó, de a rendkívül magas színvonalú gyártástechnológia birtokában vannak, a mikrofonjaikat külön imádom, a két tucat zenekari-színpadi mikrofonomból 13 db AT miksi volt...
Szóval nem tudom, hogy egy AT vagy egy Technics pickup szolgálná-e jobban a hifis sznonságot, itt szerintem már azon dőlhet el a dolog, hogy melyik reagál jobban az installálásra vagy a kábeles tuningra. Egy Denon futóműbe csavarozott AT VM540ML MM pukit pl. kurrrvára fel lehetett dobni egy Neotech Nemoi-1220 ezüst szalag kábelezéssel, nem mondom, hogy ezzel már partiban volt az AT ART7 mc pukival, de ugyanezt a kábel az art7 jelútba kötve korántsem jelentett akkora változást - az art7 csak húzogatta a vállát, hogy "na és akkor most mi van, eddig is zene szólt, meg most is..." ;))
Én egyáltalán nem foglalkoztam ezzel az mc-vel, ezt csak úgy kaptam egy komámtól a grado fakar mellé, azt hittem javíthatatlan.
Tavaly nyáron viszont hallottam egy fél collos ugyanilyen mc310-et abban a régi jvc csúcshajtányban, aminek a karja betájolja valahogy a puki-kar rezonanciát is. Hát meglepően finom hagot tudott, pedig a futómű doboz szar rezonanciáit nem szeparálta el a csávó különösebben, ha doboltam rajta simán belehallatszott. Egy százasért adta volna az mc310-et, és az előélete és hangja alapján talán ért is annyit, de akkor már megvolt az AT art7-es, ami azért tök más kategória, mindennapi használatra meg főleg.
Igen, de az arany színű 310MC, az egy T4P hangszedő, amit egy SH-90S tipusú T4P/SME rendszerű shellbe bedugva adtál nekem. (így is árulták)
Ez utóbbi segítségével bármely T4P hangszedőt be lehet dugni az SME redszerű karokba. Van egy másik ilyen shellem is, abban pl egy Ortofon TMC 200-as puki csücsül
