a szobanövény tápoldat az lófasz.. képzeld akkor mi van, amikor az enyém a fonalbolba téved be, mert kötni kell egy miabizbaszt a lányomnak, egy sálat a fiamnak, tehát mégegyszer meg kell nézni ott hátul milyenek vannak, de ne legyen gyapjú, mert a kispunci bőre érzékeny rá stb..
ez érdekes, 20-24-ig én is foglalt voltam (utána 1 év táppénz.....), de most úgy látom, inkább ugrándoztam volna, mert így 30 felé fogok elkezdeni, hiszen sokaktermészete - ezexerint az enyém is - ezt megkívánja. azóta is bánkolódom, h elmentek a "legszebb éveim":(
Én úgy látom, hogy 20-25 között is sok a tartósan foglalt (csinos) lány, és jópár olyat ismerek, aki összeköltözött a barátjával, menyasszony, vagy már meg is házasodott. Nyilván Ti is ismertek ilyeneket.
Ilyet, aki az egyik kapcsolatból a másikba ugrál, nemigen láttam, azaz volt egy, akinél reméltem, hogy sorra kerülhetek én is (mondjuk ez a csaj nekem se hosszú távra kellett volna), nem jött össze.
Remélem hogy nem bántottalak meg, nem volt szándékomban. De tudod még mindig úgy gondolom hogy nem azok a nagy "próbatételek" amikor egy lány beijed ha meg akarod hívni valahova. De amikor ilyenet olvasok, akkor sokszor belegondolok, hogy bárcsak nekem is ilyenek lennének a legnagyobb gondjaim :( De kívánom hogy soha ne is legyen nagyobb gondod ennél :))
Hogy miért "nincsenek" 20-25-ös nők szabadon? Szerintem ilyenkor még mindeki hajta a kapcsolatokat, ugrál egyikből a másikba, gyereket akar, aztán 1-2 kudarc után rájön 25 után, hogy jó lesz lehiggadni, és kezd rájönni hogy mi a fontos egy kapcsolatban, és akkor már nem is olyan könnyű párt találni, mint akkor amikor az volt a fontos hogy ugyanz-e a kevdvenc szórakozóhelye a másiknak. Szerintem.. :)
Aztán aki nem ilyen szerencsés, az már esetleg túl van egy házasságon, meg már mondjuk van gyereke is, és így még nehezebb "új" életet kezdeni...
Az ilyen statisztikát óvatosan kell kezelni. Lehet, sőt biztos, hogy országosan több nő van, mint pasi, de nem mindegy, melyik korosztályban. A 40 év alattiak között (így a huszonévesek körében is) férfitöbblet van, sok helyen is ezt látni vagy érezni. :-(((((((( Az idősebbek között van több nő, mivel a férfiak korábban kezdenek elhalálozni, lásd: sok öreg özvegyasszony, az öreg özvegy férfi (szvsz is) ritka(’bb). Hát nem akarok addig várni... :-I
Alig írtam magamról valamit, nem tudom, ezt miből jött le, de nem baj. Az, hogy nem fenékig tejfel az élet, én jól tudom. Saját párkapcsolatból származó pofáraesésem még valóban nem volt. De nem egyszer fordult elő, hogy ha egy lány megérezte vagy megtudta, hogy tetszik nekem, elfordult vagy elutasított, ill. találkozni szerettem volna vele, de a barátjára hivatkozva nem akart eljönni.
Lehet, hogy naiv kérdés, de magyarázza el valaki, hogy miért foglalt 20-25 között minden csaj, 25 felett meg (állítólag) sok a szingli.
Hát nekem ezzel szerencsére nincs gondom, 3 éve vagyok egy cégnél, és maradok is még szerintem egy darabig :) Bár érdekes volt nemrég, Berlinben volt egy közös tréning, éshát eleve messze a legfiatalabb voltam, nem beszélve hogy kevesebbnek is nézek ki :) Dehát nem az a lényeg, hanem hogy mit tud az ember...
Micsoda kishitűség! Mondjak valamit? Én vékony vagyok, művésziesen törékeny (így szokták mondani), távol a korszak férfiideáljától, és nekem is meg voltak/vannak a magam szorongásai és gátai. Mégis férfiszámba vesznek. Azok a nők legalábbis, akiket nem zavar, hogy van némi "fejlövésem", és egyszerre vagyok nőies virágszál, meg vad ragadozó is. És minél jobban felszabadult tapasztalásaim során a szexualitásom például, annál inkább kezdtem hinni benne, hogy jó vagyok. Egyre jobb. És még mindig érzem, hogy sokat tanulhatok, és még többet ki tudok magamból hozni.
akkor 1 cipőben! az én méreteim nem is léteznek:) oylan vagyok, mint egy bakfis, 21 évesen még nem is zavart annyira, mint manapság, de legalább különleges vagyok:)) úgymond ellensúlyozom mással;)
fel a fejjel, a pasikat csak látszólag érdekli a 120-as;) egy csaj tetőtől talpig csaj.
ez nehéz kérdés, mivel még nem volt rá példa, tapasztalatból biztosan nem beszélhetek, beleélni meg szingliként most nem nagyon tudom magam... talán ez az (egyik) egyetlen, ami sztem - szabadelvűségem ellenére - nehéz ügy. helyzettől függene, ha az olyan, nem tartóztatnám magam. és talán el sem mondanám... tarttós másodkapcsolatra biztosan nem vállalkoznék, mert annál azért vékonyabbak az idegeim:)
egy élmény lenne, különösebb érzelmek nélkül.
ha ő tenne ilyet: ha nem tudom meg, olyan, mintha nem tette volna, ha megtudom, attól függ, meg tudjuk-e beszélni (minden lehetséges, rajta múlik - no meg rajtam), ha elmondja, akkor biztosan bánja, és ez elég, hogy ne legyen öri hari (bünti igen).
és persze az is fontos, h hányszor tesz vki ilyet. 1... +n?:))
Úgy, hogy mivel nem vagyok egy szexbomba, nincs 120-as mellbőségem, kommunikációs készségem is meglehetősen hiányos, nem hiszem, hogy engem nőszámba vennének valaha is. Mindegy, már megszoktam.
Amiről írsz, az számomra a lehető legtermészetesebb. Ugyanezeket én sem tolerálnám. De itt a kérdés az, hogy például nyitott vagy-e arra, hogy másvalakivel is intim kapcsolatba kerülj, amikor éppen eltöltesz egy szabad hétvégét; illetve, hajlandó lennél-e idáig kiterjeszteni a partnered szabadságát. Tudom, az emberek különbözők, a rugalmassági fokozatok is, és ez két ember döntésén múlik. Csak fordulja a kíváncsiság az oldalamat. Mer én ilyen kíváncsi alkat vagyok:)
én 101%osan függetlenes vagyok. ha pl azt mondom, hétvégén nem érek rá, ő visszakérdez, h mit csinálok, én nem nagyon válaszolok, akkor elég lehet a bizalom, mint szpemecske is írta. én nem éreznék (neméreztem) késztatést arra, h hozzám nőljön, vagy minden lépéséről tudjak (jóváhagyjam??), éppen ezért tőle sem fogadnék el ilyen hozzáállást. a szerelem és a birtoklás (...nevelés, idomítás brrr...) közt van különbség.
persze fokozatok is vannak, ez csak én vagyok!:)
meg olyanokba végképp ne szóljon bele, hogyan öltözöm stb (volt rá példa).
Én olyanra gondolok, hogy pl. egy lány tudja hogy milyen csajok jönnek be egy pasinak, és akkor megpróbál olyan lenni a "cél" érdekében...
Ismertem ilyen lányt, aki lehúzott így több évet valakivel, és aztán csak a következő kapcsolatában jött rá, hogy mennyivel jobb ha természetes és így fogadja el a párja, és nem azon kell mindig izgulni hogy megfeleljen a pasi által elfogadott karakternek :))
