A csöveknél ha a fény elé tartva sötét, erősebben használt csöveknél ezüstösen csillogó foltokat látsz, akkor már ne vedd meg.
A használt csöveknek jellegzetesen száraz, érdes, rideg hangja lesz. Ennek erőssége azonban típusfüggő.
A 6N8C-re esküdnek néhányan, de sajna ezt is több orosz gyár is gyártotta, ezért találkoztam már kiváló hangzásúval is, de a nagy része csapnivalóan szar.
ECC82 helyett tuti jó, csak kétszer akkorák a kapacitásai, ami miatt instabilitás léphet fel pár végfokban.
Innen vettem csövet. Mind használt, katonaságtól lopott :o(
Egyébként korrektek, meg rendesek is, de ezek a csövek csak arra jók, hogy a fejlesztéskor ezekkel próbáljam ki, hogy jó-e az 5let.
Mcc
Kér régi lemezjátszó, keveset használt családi darabok a 70-es évekből eladó 5-5 ezer Ft-ért. Az egyik biztos, hogy Sony, Ortofon pickuppal, a másik talán Sony, talán Hitachi talán vmi más.
Az áraik végső soron nem rosszak, csak kicsit szabadon kezelik a helyettesítő tipus fogalmát.
A 6H8C náluk megfelel a 6SN7-nek - ami igaz, de az E88CC nek és az ECC82-nek is, ami azért egy kissé túlzás.
Az orosz csövekkel vigyázz. Nagy a szórása, és a hangmin?sége is nagyon különbözik pl. attól függ?en, hogy hol gyártottak (A nagy orosz pusztában van vagy 6-8 máig is vegetáló cs?gyár, különböz? gépekkel, különböz? személyzettel, különböz? min?séggel)
Hát ez nem a vágyálom része a dolognak. Mert részemr?l leginkább Svetlana EL34-et, és Svetlana 12AX7-t. De ezeket nem lehet kapni, mert becs?dölt a cég amerikai tulajdonosa :o( (Nekem még sikerült vennem egy nagyobb kupac 6550-t :o)
Úgyhogy maradt a Tesla, illetve mostmár JJ-Electronics. Nem annyira jó, de van, bár ez sem olcsó.
Én régi csövekkel (NOS) nem fárasztanálak, mert kockázatos, nincs utánpótlás, és 150USD egy ECC83-ért picikét sok.
Még nem hallottam személyesen. Persze a kapcsrajzát ismerem, és olvastam is teszteket róla.
A szegény ember ARC-je. Viszonylag jó ár-érték aránnyal az ARC választékon belül. (Ez ugye azt jelenti, hogy a többi nem annyival jobb, mint amennyivel drágább :o)
Utódja a VT60, kicsit továbbfejlesztett kapcsolással. Azt viszont már személyesen is hallottam németben. Kicsit félvezetősebb hangja van a c-j premier8-hoz képest. Picit talán agresszívebb is. Nem tipikus romantikus csöves.
Most mé' mondod? Hallottad már? A puszta számok egyébként önmagukban nem érdekesek, viszont ez is egész jó review-kat kapott itt-ott.
Jó, persze nem egy kifejezett hi& cucc, de engem akkor is érdekelne, hogy mit mond, aki hallotta is már. Lehet, hogy elmegyek meghallgatni valahol.
Hallott már valaki Quadral Shogunt szólni? Kíváncsi volnék rá, már csak a ribbon magassugárzó miatt is, meg a specifikált 30 Hz - 80 kHz sávszélesség is impozáns (legalábbis egy hangsugárzótól).
Más: elővettem a régi lemezjátszós könyvemet a Garrard Zero 100-nak történő utánanézés végett (szép magyar mondattal) :), aztán találtam benne érdekességeket. '78-ban íródott a könyv és kiszámolták, hogy a hanglemez információátviteli sebessége a 15 kHz hasznos sávszélességével és a 60 dB dinamikatartománnyal kb. 300 kbit/s. Érdekes adat, nemde? A kazettás magnóé pedig kb. 275 kbit/s.
Továbbra is keresek jobbféle végálláskapcsolós lemezjátszót (pl: Thorens 126, 320, 2001. Kellene valami rendes kazettás deck is. (3 fej, 3 motor, Closed Capstan, kézi kalibráció stb.)
Keresem továbbá a McIntosh MX-110 tuner-előerősítő és a Technics SL-10 lemezjátszó kapcsolási rajzát.
Dynaco csöves tunert (FM-3)és előerősítőt (PAS-3), valamint Stax elektrosztatikus fejhallgatót (SR-5/SRD6) is adhatok cserébe.
Csak részben off-topic: nincs véletlenül parkettás a rovat olvasói között? A fenti tárgyakat parkettázásra is cserélném. :-)
Ez az 1 KHz feletti alacsony felbontás hogy jön? Ehhez hasonlót máshol, másvalaki is írt, igaz hozzátette, hogy nincs egyenes arány az információsűrűség és a hangminőség között.
Hol lehet ezeknek a dolgoknak TIT szinten utánaolvasni?
zseniális. meg a csukló is, a barázda-tű gerjesztéstől néhány centire... miközben mások, vért izzadva a hangban is jelen lévő rezonanciáktól, még a p.u. shellt is beleragasztották a karba. de isten és a hifi útjai kiszámíthatatlanok.
Ugyanaz a felvétel több méretben:
Lehet, hogy más a barázda alapszélessége, vagy másik szalagot használtak, esetleg belenyúltak (komprimálás, akármi).
DMM-nél pl. nincsenek lekerekítve a tranziensek (ezért is hangzik olyan fémesen), vékonyabbak a barázdafalak, kisebb az alapszélesség (így férhet rá mondjuk, a Rajna kincse két LP-re a 80-as évek vége felé).
Röntgenszem:
Hallottam olyan mániákusról, akinek a kezébe adták a lemezt - persze, letakart címkével - és pusztán a barázdákat szabad szemmel nézegetve, megmondta mi van rajta. Nem mindig, de gyakran.
A Garrard-féle kart a Degrell-könyv is említi. HFM 13.-ban van róla fotó.
Amikor a CD elsődlegessé vált, a hosszabb felvételeket csak különböző kompromisszumok árán lehetett belegyömöszölni a már másodlagos LP-formátumba. (Vagyis, ha egy 80-as évek végén készült lemezen kicsi a kifutó barázda, az nem biztos, hogy azért van, mert annyira törekedtek a legjobbra; az is lehet, hogy örültek, hogy egyáltalán belefért. Akármilyen minőségben.)
"Az SACD réteg meg akár lehet jó is. (Vagy nem, de nem a lemezre írás technikáján fog múlni.)"
Az SACD szerintem az elmult evek legnagyobb felrevezetese. Ja Sony-nak kell a lejaro CD licenszdijak helyett valami mas.
A felbontas kicsi - 1khz felett kisebb mint a cd-e.
Az 1 bites transzfer igeret ( egyszeru, tiszta jelfolyam, nincs digitalis szures) pedig semmi mas, mint marketing. A DSD nem specialis technika, csak a PCM egy hataresete. Barmilyen manipulalasa az egybites jelnek digitalis formaban (akar szintszabalyozas is) egy multibites jelfolyamot eredmenyez, amelyet decimalassal (digitalis szurovel) kell ismet egybitesse alakitani. A Sony DSD munkaallomasok is 8 bites belso kodolassal dolgoznak es downsampling-elik a jelet az sacd-re rogziteshez. Ennyit a "pure DSD" igeretekrol.
Arrol nem is beszelve, hogy a lejatszon a digit kimenet hianya miatt digitalis hangszoro es szoba korrekcio, aktiv digit x-over csak ujabb A/D, D/A utan lehetseges. Pedig ezek a hi-fi legizgalmasabb uj igeretei.
23-25 percnél több anyag csak viszonylag keskeny barázdák alkalmazása esetén fér fel egy oldalra, úgyhogy a dinamika biza áldozatául eshet a nagyobb műsorhossznak.
De van olyan lemezem is, ahol a kivezetőbarázda alig 5 mm a cimkéig. A belső barázdákon érdekes szöghibaértékek adódhatnak. Hehe, az meg egy Duran Duran lemez.
Hja kérem, azok a boldog '80-as évek... :))
Jut eszembe: a szöghiba minimalizálására nem csak a tangenciális karokkal próbálkoztak. Talán a Garrardnak volt valami pantográfos megfejtése még a '70-es években. Hallott/látott valaki olyat?
a ludni, nem feltétlenül azt jelenti, mint a fiziológiai hangerő. itt a kapcsolási rajzon jól látható a hangerőpoti megcsapolása és a hangerőállástól függő kondis frekikorrekciója - beszéljen revi a vevőnek, amit akar:)
Hát komám, az általad belinkelt oldal biza azt írja, hogy "Surround: Non switchable Loudness". Akkó' ez mi a péket jelent? :)
Viszont megmagyarázza a kicsit balra tekert mélypotit.
Előfok? Ha gondolod, van egy príma HK előfokom, tizenötért megszámítom. Persze plusz pósta. :DDD
hoppá! rögtön kiderítjük, hogy a barázdaelőtolás is erősen befolyásolja a hangzást! pl.: volt egy régesrégi, lilás borítójú magyar orszáczky jackie féle syrius lemezem (devil's masquerade), aminek a masterét ha igaz, ausztráliában keverték. aztán 81-ben a krém kiadta újra, de ezen a barázdák kb. 2/3 területet foglalnak el a korongon, mint az eredeti lemezen, és nem is egészen úgy szólt a lemez... ehhez kummantson hozzá, aki járt már a dorogi lemezgyárban!
(sajna az eredeti lemezem egy nagy lemezeladási akcióm áldozata lett, már csak az utánnyomás van meg.)
Ha má' szóba hoztad: nézegettem a depecs lemezeimet, aztán arra jutottam, hogy az eredeti Mute records (DMM, szürke), az utánnyomott jugoszláv és az amerikai Sire records által kiadott változatok barázdaszerkezetei (röntgenszem rulz :) ) másképp néznek ki és kicsit másképp is szólnak. Lehet, hogy csak beképzelem, de mintha olvastam is volna, hogy az USA-ban más barázdamodulációt használnak.
A Mute és Sire barázdák apróbbnak tűnnek, és az amerikai egy kicsit kellemesebben szól - hozzáteszem, hogy mivel a "101" dupla koncertlemez a Sire kiadás, így elképzelhető, hogy abszolút értékelhetetlen a megfigyelésem.
Hogy is van ez? Tudja valaki?
Lehet, hogy a lúdnessztől szól olyan "szépen". :)
Mondjuk az is biztos, hogy egy ilyennel zenélve a hangerő nem tépi le az ember fejét. :))
Ehhez kellenének a tölcséres cuccok?
igazi high-tech, de túl van bonyolítva!:) előfokot a hangszínnel és fiziológiai hangerővel együtt kikötni, visszacsatolást lecsökkenteni vagy kiiktatni, végcsövet triódának kötni, depecst kidobni - és hadd szóljon!:)
"...magadtól dőltél be a kanyarban"
:)) ja, mert előre rettegeg, hogy eltanyázunk a digitkavicsos bekötőúton (azért kapaszkodok ám, nyomd csak azt a gázt!:)
mármegnesértődj, studi!:) tőlem aztán biznicelhecc itt is, de a bombavételeidet kísérő rengeteg "jó tipp" valahogy aláhullik a semmibe... a bizniszmeneknél általában - furcsa módon - valahogy mindig túl áttetsző a viszonyítás koordinátarendszere. ráadásul, főleg depecs nyomul a házibarkács hangfalon, aminek a fémes csörömpölése egy jobb erősítővel már a Te fülednek is bántó. (na de mihez képest?) nem baj, majd beforrasztasz eléje egy ellenállást, és az addig rosszabb erősítő lesz majd a jobb - és fordítva - ahogy a vevő parancsolja!:))
De itt. Mer' tegyük fel újkorában nem kopott, és nem rezeg, de később majd fog jól, mert kopik. :o)))
(Egyébként is egy digit-kütyüt addig érdekel a dolog, hogy le tudja-e olvasni bithelyesen az információt vagy sem. A többi már nem érdekli.)
"majdnem bedőltem az ötletednek" Helytelen megfogalmazás, mert magadtól dőltél be a kanyarban... (Lehet, hogy ez lényedből fakad?) :o)
"fel kellene rakni egy korongra egy rakás formátumban ugyanazt a hangot..." Amiről én beszéltem, az az, hogy a tetszőleges logikával felírt (tömörített vagy nem, itt sávhatárolt, ott nem, veszteséges vagy nem, stb.) anyagokat hozzuk fizikailag egy formára. Tehát egy hordozó, egy fizikailag felírt adatforma, de nincs előre meghatározva, hogy minden adathordozón csakis egyféle logikai adatformátum lehet. (Mint ahogy a CD-n sem csak egy lehet, mint írtam.)
Tehát egy fizikai hordozónak meghatároznánk azokat a paramétereit, melynek alapján el lehet kezdeni az adatok leolvasását. (Fizikai méret, leolvasás módja /lézer-hullámhossz, pl./, hol kell kezdeni a lejátszást, ilyenek.) Aztán erre minden gyártó/kiadó felteszi a maga által gondolt logikát. És mindenki olyan készülékeket gyárt, melyek minden lehetséges logikát támogatnak. (Nota bene, még bővíthetők is a jövőben új eljárásokkal, mert miért ne?)
Ettől még meg lehetne csinálni az általad említett teszteket is, de a lényeg sokkal inkább az, hogy ne legyen minden médium-váltásnál évekig tartó huzavona, hogy melyik formátum a jobb, melyik készülék melyiket támogatja és melyiket nem, mi lesz ha ezt veszed és nem azt, stb. Aminek a hátterében az az egyszerű kérdés van: "Melyik gyártó fizet melyiknek???" Ez nem érdekli túlzottan a széles vevőkört, az viszont igen, hogy a "vadiúj" -és feltehetően elég drága- lejátszóját ne kelljen sutba dobnia 2 év múlva, mert mégis egy másik szabvány lett a "nyerő" a piacon.
Igaz, hogy ebben az elgondolásban ha lenne 'n' féle fizikai hordozó és 'm' féle használatos logika, akkor a lehetséges variációk száma 'n*m', viszont mégis csupán 'n' féle lejátszó kellene, és aki 'n' típusú korongot(vagy bármi mást) vesz, az biztos lehetne abban, "ha a bigyó erőltetés nélkül befér a kütyübe, akkor azt le is lehet játszani benne". Jelenleg ui. az a trend, hogy ha kézbekapsz egy 12cm átmérőjű korongot, abból az égegyadta világon nem tudsz meg egyebet, minthogy ez forogni fog. A többi vagy fel van írva valahova, vagy találd ki! :o)))
"viszont, ameddig mechanikusan pörgetni kell valamit (legyen az akár 30, akár 3 cm átmérűjű), addig megette a fene az egészet." Ki kell, hogy ábrándítsalak (vagyis nem muszáj, de megteszem!) :o) - nem itt eszi meg a fene... ezt még lehetne kezelni. Sőt, minél kisebb a pörgő bigyó, a problémák egy része "magától" oldódik meg. :o))) Ettől függetlenül persze, hogy az a fejlettebb technika, ami kevesebb mozgó alkatrésszel dolgozik. (Bár tekintve a nanotechnológiát ez a kifejezés is elavult, hiszen az atomok is "mozoghatnak", vagy pl. a mágneses buborékok is "mozognak", ellenben nem "kopnak", tehát helyesebb lenne "kevesebb kopásnak kitett alkatrész"-ről beszélni.)
:)) már majdnem végigolvastam a szöveged, mire rájöttem, hogy nem is csiklókról, hanem csillókról értekezel, úgyhogy most inkább hagyjuk is azokat a merev tüskéket!:)
Akkor már csak az maradt hátra, hogy elgondolkodjunk egy apróságon.
Tegyük fel, hogy úgy-ahogy megoldottuk a haddneírjamleaztaszéphosszú mondatot... tűpickuptestfelerősítkarvisszrezonanciaideodacsapágysasszile- mezjátszóalattiasztalkatüskésállványpadló.... etc..etc ésarról még nem is, hogyugye hangfal-tüskepadló-szőnyeg... francba, kimaradt egy csomó. Na! szal leülök a bőrfotelba, szembe a cájggal, és filelek. Jön a lég rezgése, bemék fejem két oldalán kialakult organikus tölcsérrel övezett likba, melyben legbelül egy csiga alakú fordított tölcsér falán elhelyezkedő igennagyszámú lengedező csillókat annak rendje és módja szerint meglengeti, mint a tavaszi szellő a szárbaszökkenő búzát...
Mnt köztudomású, a csillók elmozdulásának mértéke és ritmusa kelti azt az ingerülett, mely agyunk meghatározott területén (persze csak szigoruan meghatározott esetekben) öröklött muzikalitási igényeinket kielégítő izgalmi állapotot okoz. (És tudjuk hogy ez jó így)
De ez csak a látszat, mert nem tud okozni egy igen zavaró hatás miatt: Az a bizonyos keltett hangrezgés energiájának egy részét sajnos átadja a hang észlelésére hivatott szervünket tartó és befogadó képződménynek, miáltal az a térben apró elmozdulásokat fog végezni, a hang felfogáára hivatott fennemlített csgaalakú szervünkel egyetemben, ezáltal megzavarva a benne lévő fentebb már lírai mélyslgekbe hatolóan taglalt csillók elmozdulásának pontos érzékelését, ergo a felfogott hang vica-versa hasonló torzulást szenved, mint a lemezjáccókarrezonancia stb. során. (röviden: rezonál a koponyánk. Itt jegyzem meg, hogy én a magam részéről a fenti problémát igyekeztem úgy csökkenten, hogy nagy sérót és szakálat növesztettem, persze ez csak jelentéktelen mértékben tompítja a leírt hatásokat)
kedves antiskating!
Elő a farbával, mit javallsz? mlyen tüskét szereljek zenehallgató bőrfotelem négy lábára, és milyen állványra kéne ráaplikálni az én (eléggé el nem itélhető módon rezonáns) fejemet, miután a szilikonkavicsot az általad preferált állványra helyezted.
Tpapa, majdnem bedőltem az ötletednek, hogy fel kellene rakni egy korongra egy rakás formátumban ugyanazt a hangot... Már csak azt nem értem, hogy az LP barázdatechnológiáról miért feledkeztél meg?:) Lenne egy 30 cm-es mindenttudó korong, amin karcolva, pitezve, mintavételezve és tömörítve - feltupírozva és lebutítva - minden létező formátumban rajta lenne ugyanaz a zene. Akár Mozart, akár a Kraftwerk...
De kinek is lenne ez olyan jó? (Már a buzi hifistákon kívül, akik így nyilván méééég többet kapcsolgathatnák a kütyüiket, igazi A-B teszteket csinálhatnának, ugyanazon pörgetőmechanika által egyenlősítve, de mégis váltogatva a különböző formátumokat:)
Szerintem meg a különböző formátumok, a különböző zenéikkel és szolgáltatásaikkal, különböző vevőcsoportok, különböző életstílusait célozzák meg - nyilván különböző áron. Miért is kellene ezt mixelni? Jó-jó, az új médiumok - a régieket kitúrva - keresik a helyüket, viszont, ameddig mechanikusan pörgetni kell valamit (legyen az akár 30, akár 3 cm átmérűjű), addig megette a fene az egészet. Majd ha csak egy darab - legalább 100 gigás - mozdulatlan szilikonkavicsból kell kiolvasni egy szimfóniát, akkor tapsikolhatunk egy valóban új médiumnak. (Akkor már csak a kavics alatti állvány sajáthangján kell rágódnunk:)
Hibrid SACD?
A CD réteg (jelenleg) nem másolásvédett, hordozható, kompatibilis. Igaz nem olcsóbb.
A hangminőség meg olyan, amilyen. A legtöbb zenehallgatónak jó.
Az SACD réteg meg akár lehet jó is. (Vagy nem, de nem a lemezre írás technikáján fog múlni.)
Jó hangfelvételt 50 évvel ezelőtt is tudtak csinálni, ma is tudnak, ez nem csak a technikán múlik, hanem sok minden máson is, sajnos.
Az okoskodásbó csak az apróka hangyapöcsnyi momentum maradt ki, hogy a bevitt korrekció az elpénél ugyi a felvételi technológia által megkövetelt trükk.
(barbatrükk) Nem vetted figyelembe azt az apróságot, hogy a előkiemelés után van egy technológiai folyamat
(vágás, apád-anyád, nyomom... ittvan nesztek!) amit hogy a meredt pénbe fox picinyem beleaplikálni a fent vázolt berendezésbe?
Előre megmondom, a konkulzió az lesz, hogy detektálhatóan, hallhatóan romlott a muzsika, és akkor majd megint jönnek gurunak becézett emberek, akik megvarázsolják a végén a láncot, és ha beletrafáltak, már egész szépnek fog tünni, és megint egy valag pénz fog kiadni rá a láma, főleg, ha meghalja mellé a zsolozsmát. :)
persze jó esetben nem történik semmi.
Ha korekt akartál volna lenni, akkor felteszed (persze csak magadnak a kérdést, hogy analog technikában miért nem a lánc legeslegelejére teszik az előkiemelést? (a helyes válasz jutalma egy kakasos nyalóka)
vazze! megint dolgom akadt!
Ne nősüljetek! Én mondom néktek! (előb-utóbb útba lessz a cuccos, másra kell a píz, és a hifi amúgy is csak legényembernek való)
Pedig a helyes megfejtők nyerhettek volna háziköszörűt, faesztergát, ezzel készített lemezjátszóépítő kitet, esetleg hi-fi(zika) könyvet :o).
"Légpárnás léggömb
A légpárnás játék léggömb szerkezeti rajzát a II.2. ábra mutatja. Egy 4-7 mm vastag plexilemezből kivágott 60 mm II.2. ábra
átmérőjű korong közepén 6 mm-es furat van. Ebbe illeszkedik az alumíniumból esztergályozott toldat. A toldat két közös tengelyű henger, a kisebb külső átmérőjű 6 mm, a közepén átmenő furat 2 mm; a nagyobb henger külső átmérője kb. 30 mm, magassága 15 mm, falvastagsága 2-3 mm. A játék léggömböt húzzuk rá a nagyobb alumíniumhengerre, majd fújjuk fel a 2 mm-es nyíláson keresztül! Ha a korongot vízszintes felületre helyezzük, akkor a nyíláson kiáramló levegő légpárnát képez a plexikorong valamint az alap között, és mintegy 0,5-1 mm magasra emeli a talpas léggömböt. A gyengén meglökött korong 20-30 másodpercig - amíg a ballonban lévő levegő kitart - gyakorlatilag fékeződés nélkül, lassan, egyenletesen mozog."
Bocs, de annyit nyűglődtetek itt szegény Air Tangenttel, hogy kikívánkozott az első is. Pedig egy másik nagy fifikus axiómája jobban leírná az esetet.
"Említettem már, a zenei társadalom új médiára vágyik"
Vagyik a fene. Rendesen megcsinalt transzferekre vagy uj felvetelekre vagyom.
A CD is fantasztikusan tud(na) szolni, no persze azert mindenen lehet javitani. Ha esetleg egy felulrol kompatibilis nagyobb felbontasu median kinalnanak jobb minosegu, nem boombox-on hallgatasra kevert felveteleket, egye fene. De hogy masolasvedelmet, nem hordozhatosagot, inkompatibilitas kapjak dragabban ugyanolyan sz@r hangminoseggel, azt koszonom, inkabb nem.
Ezzel a módszerrel csak az eleve erősen sávkorlátozott jelekkel lehet dolgozni, mert a digit szűréssel mintavételezés után már hiába próbálkozol az átlapolódott spektrumon.
Mellesleg akármilyen profi a technika, a meredek szűrők fázismenete olyan, amilyen.
Azé' tudjunk má' kicsit számolni a dB-kkel! A nagyzenekar teljes dinamikatartománya süketszobában mérve értendő, azaz a 0 dB-s (a valóságban persze ilyen nincs) csendtől egészen a tuttival bezárólag. 110 dB-t produkálni tisztán hangszerekkel azért hidd el, nem olyan egyszerű. Sugárhajtóművel sokkal könnyebb. :)
Szóval ha a 110 dB-ből levonod a 50 dB-t (ami a teremzajjal együtt inkább 60), akkor megkapod az értelmesen használható felvételi dinamikatartományt. Ez kb. 60 dB.
A digit rendszerek meg nem dinamikakompresszorral indulnak, úgyhogy ezt a komprimálást hanyagolhatnád. A 16 bit 96 dB átfogása pedig még mindig jóval nagyobb az lp 60 dB fizikai (A súlyozó szűrővel 75 dB) dinamikatartományánál. A többi mindkét esetben zaj.
Szíves kívánságodra íme az elmélet: a riaa korrekció (esetleg DIN 45336) leegyszerűsítve arról szól, hogy a statisztikusan nagyobb amplitudójú részét a spektrumnak (mély hangok)elnyomjuk 20 dB-vel, a középtartományt meghagyjuk, a magasakra meg ráadunk 20 dB-t. A töréspontokat szabvány rögzíti az egységesség kedvéért. Ezzel ugye két dolgot nyerünk: egyrészt a lemez játszási ideje növekszik, másrészt a visszakorrekció után csökken a zaj és a magasak nem vesznek bele.
Hogy mi értelme lenne a cd-nél ennek? Semmi. Viszont az LP-nél sem az eredeti hangzó anyagot hallgatod, hanem az oda-vissza korrigálás eredményét. Ha reálisan akarod összehasonlítani a két rendszert, egyszer a próba szintjén érdemes lenne ezt az oda-vissza dolgot eljátszani a cd-vel is.
Most arról már nem is érdemes beszélni, hogy a korrektor elméleti (és szabványbal leírt) frekvenciamenetét mennyire közelítik meg a valós korrektorok és ez hogy jelenik meg a lejátszásnál.
"Lessz új média, lessz hozzá készülék, csak várj türelemmel."
Ez a neuralgikus pont. :o) (Most tapintottál a lényegre, csak nem értünk egyet...)
Mert a mondat helyesen így hangzik:
Lesz 5 fajta új médium, lesz hozzá 10 fajta új szabvány, és utána még évekig nem fog eldőlni, hogy melyiket érdemes megvenni a középszintű halandóknak.
tomcat!
akkor mégeccer: "A nagyzenekar teljes dinamikatartománya kb. 110 dB körül van (bár van aki szerint ennél kicsit több). A hangversenyterem alap zajszintje nappal nagyjából 50 dB lehet, erre jön rá a közönség és a zenészek alapzaja. Egy átlagos szobában nappali zajviszonyok között szintén kb. 50-55 dB alap zajszint (csendesebb környéken). Szóval akkor ez a "semmi" ez mégsem a semmi. :)
A cd-nél elég zavaró tud lenni a megszokott lp és szalag alapzaj hiánya, jobban előjönnek a felvétel hiányosságai. Úgyhogy ha hozzákeversz egy kis -70dB-s zajt lejátszáskor, itt is elérhető, hogy ne csak úgy elkezdődjön, hanem "előússzon". :))
Mellesleg meg mernék rá esküdni, hogy egész máshogy szól egy AAD egy ADD és egy mostanság készült DDD Bolero. "
tehát akkor ha jól számolom van zenekar 110-el, erre az egészet bekomprimálják 90-re, ehez hozzáadsz (tehát levonsz) 50 decit, marad 40 decibel.
Van már olyan is, a lányom szobájában csücsül a Thomson Lyra AS400-as. Jahh, a lényeg az, hogy lehetne bármely formátomba rögzíteni, csakhát a szabvány. Az adatott, és pont arról pofázok, hogy egy új média bevezetésével lehetne előrelépni. A mindenevő dolgot meg felejtsd el. Olyan mint az örökéletü autó. A piacről és a piacból él mindenki.
Lebegjen a szemed elött: 3,6 Tb / köbcenti
(lámák kedvéért: az úgy sziládtest memória kapacitása belül a kütyü lézerrel dolgozik, a fiúk a szilikonvölgyben az első prototipusnál a fenti elméleti határt 3-ra teljesítették)
Lessz új média, lessz hozzá készülék, csak várj türelemmel.
A digizéshö annyit, hogy én pl. úgy csinálom, hogy bele a gépbe 48 Khz-sel digit szűrés és utána átkonvertálás. Ennyit a meredek alulvágószűrőkről, amik a profi technikában azé' elég böcsületesen meg vannak ám csinyájva :-)
"Akkor külön kéne választani a tárolási formátumot, mert ugyebár az lényeges dolog, hogy milyen sw-hw kell a hozzáféréshez." Ez igaz, de az eled6óság szempontjából csak az számít, hogy a hozzá-nem-értő vevő csóka ebből mit se vegyen észre.
"audiofil emberkék elött veszetséges tömörítési eljárással készült zenét" Önmagában ez is igaz, mégis ezerrel mentél el a lényeg mellet: van már ilyen. És képzeld lehet adatként nem-veszteségesen is felírni rá. Csak az nem elterjedt a CD-nél. Ezért említettem meg a Hard-Disc-Recordereket is...
Tehát ha a lényeget nézed, akkor mi a kifogásod az elgondolás ellen??? ;o)
Fiam! Ezt most helyből, vagy nekifutásból agyaltad ki? Direkte nem alkoholizálok (no jó, a sört azé' szeretem) -hogy megőrizzem azt a pár maradék agysejtemet, és erre jössz te a riaa mizériáddal.
(apropó! miért pont ria, lehetne rca78-is meg toggya f@xom nem???)
Gyorsan gyárccsá hozzá elméletet, hogy legalább a gyönyöröm meglegyen, amikor az sárbatiprom.
Igazad van, múlt időben kellett volna fogalmaznom. A manapság készülő digit felvételeknél valóban többnyire az általad leírt eljárást használják. Viszont a korábbi felvételeknél - főleg az analógból digitbe átkopizott és a digitally remastered verzióknál elég gyakori a meredek aluláteresztős eljárás. És azé' a piacon levő cédék jelentős hányadát ezek a felvételek teszik ki.
Ez az "előúszik a semmiből" nagyon jól hangzik, viszont a valóságban kb. úgy néz ki, hogy a koncertteremben előúszik a közönség és zenekar háttérzajából, lp-ről hallgatva meg hogy előúszik a barázdazajból és a sercegésből.
A nagyzenekar teljes dinamikatartománya kb. 110 dB körül van (bár van aki szerint ennél kicsit több). A hangversenyterem alap zajszintje nappal nagyjából 50 dB lehet, erre jön rá a közönség és a zenészek alapzaja. Egy átlagos szobában nappali zajviszonyok között szintén kb. 50-55 dB alap zajszint (csendesebb környéken). Szóval akkor ez a "semmi" ez mégsem a semmi. :)
A cd-nél elég zavaró tud lenni a megszokott lp és szalag alapzaj hiánya, jobban előjönnek a felvétel hiányosságai. Úgyhogy ha hozzákeversz egy kis -70dB-s zajt lejátszáskor, itt is elérhető, hogy ne csak úgy elkezdődjön, hanem "előússzon". :))
Mellesleg meg mernék rá esküdni, hogy egész máshogy szól egy AAD egy ADD és egy mostanság készült DDD Bolero.
Arra is kíváncsi lennék, hogy mi történne, ha cd-re is egy felvételi riaa korrekcióval kerülne rá az anyag, majd lejátszáskor is átküldenénk egy normál riaa korrektoron (azt is vonalszinten persze).
elolvastad amit írtál?
átgondltad?
"Jelenleg is rögzíthetsz CD-re hangot Red-book-audio formátumban, vagy adatként MP3-formában -ezt ma már az új asztali DVD-játszók többsége felismeri- esetleg adatként más formátumban -igaz ennek visszanyeréséhez (sőt már az előállításához is) számítógépre van szükség..."
Persze! Célszámítógépre, mint a RedBook-nál, egy megfelelő hardveses kütyüre. (a SONY minidisc is ez a kategória)
Akkor külön kéne választani a tárolási formátumot, mert ugyebár az lényeges dolog, hogy milyen sw-hw kell a hozzáféréshez.
Amúgy meg barátom röhejes dolog audiofil emberkék elött veszetséges tömörítési eljárással készült zenét emlegetni. (függetlenül attól, hogy nálam már gigahegyekben áll így a zene, mert képtelenség eltárolni. Így is kénytelen vagyok egy részét dvd-re karcintani.) Szal ez egyedi, kompromisz- szumos megoldás. És Hely illetve megfelelő média hiánya.
Említettem már, a zenei társadalom új médiára vágyik, ez digitális lessz minden bizonnyal, elegendően nagy kapacitással és az új felvételeknék ma még szinte elképzelhetetlen interatív lehetőségekkel (pl. 16 csatornás a felvétel, ha van profi lejátszód, akkor nincs fix
presets. és ujrakevered magadnak....)
Nyugodtan nyomtasd ki, és rakjad bele borítékba!
Tanulságos dolog megfigyelni, hogy a felmerülő lehetőség hogy tör utat magának.
És ebben igazad van!
"Fentiek egyetlen akadálya a HiFi ipar ellenérdekeltsége. Miért adjon el 'A' gyártó neked olyan készüléket, mely kompatibilis (azzá tehető) 'B' gyártó készülékeivel és 'C' gyártó felvételeivel??? 'A' gyártó érdeke ezzel szemben az, hogy az ő megoldása legyen az egyedül elfogadott és a többiek fizzenesenek neki ezen szabványok használatáért."
Klinikai ló a HDTV ! De jó példa.
Mert ügye ez a fentileg felvázolt interaktív rendszer tévés változata ugye.
Min ment a marakodás, miért nincs egységes szabvány? Mert egyszerre a világ két ellentétes pontján kezdtek neki a fejlesztésnek, és egyikük sem akarja kútbadobottnak tekinteni a fejlesztésbe beleölt pénzt.
(nem mindegy, hogy kinek a chip-set-jét építik bele a készülékbe)
Nincs elvi akadálya annak, hogy külön specifikáljuk a rögzített hang szabványait és a fizikai rögzítés szabványait. Már ma is tartalmazhat egy CD-korong zenét több formátumban, csak ezek közül egy (az ősi) :o) a "hivatalos", míg a többi amatőr megoldásnak számít. Miért kellene, hogy ez így maradjon???
Jelenleg is rögzíthetsz CD-re hangot Red-book-audio formátumban, vagy adatként MP3-formában -ezt ma már az új asztali DVD-játszók többsége felismeri- esetleg adatként más formátumban -igaz ennek visszanyeréséhez (sőt már az előállításához is) számítógépre van szükség...
Ha a jövő tárolóeszközeiben különválasztjuk a tárolt jel fizikai és logikai leíróját, akkor nagyobb rugalmasságot kapunk a felhasználhatóságot tekintve. (Modern stúdióeszközök egész sora rögzít kutya közönséges PC-s winchesterekre belül.)
Fentiek egyetlen akadálya a HiFi ipar ellenérdekeltsége. Miért adjon el 'A' gyártó neked olyan készüléket, mely kompatibilis (azzá tehető) 'B' gyártó készülékeivel és 'C' gyártó felvételeivel??? 'A' gyártó érdeke ezzel szemben az, hogy az ő megoldása legyen az egyedül elfogadott és a többiek fizzenesenek neki ezen szabványok használatáért.
"ezenkívül van még valami ami indokolja az árkülönbséget..."
rég láttam már árjegyzéket, de tudomásom szerint az átkábelezésen kívül egy pár ezüst interkonnektet is kapsz a jáccóhoz, lényegesen olcsóbban, mintha külön vennéd meg.
No, a kedvencem, a 47 lab.
Megnezte valaki jobban a shigaraki CD transzportot (1750$ azt hiszem).
Se tobb, se kevesebb, mint a legolcsobb Sanyo mechanika racsavarozva egy alulemezre.
A high-end-ben igereteket arulnak szemermetlen aron, es mivel a dolog szubjektiv, reklamacionak helye nincs.
A gyártási költségekhez:
Régen a Rega 3/RB300 és a Systemdeck II/RB250 között úgy 40-50 font különbség volt
Ma az AN1 vagy 120 ezer Ft-tal több mint a mostani R3.
Az RB250-et átkábelezték és új a hálózati is, de ezenkívül van még valami ami indokolja az árkülönbséget?
Másik oldalról: A Gaincard erősítő tervezője nyilatkozta, hogy a nagyon drága CD-játszója azért kerül annyiba, mert benne van x év munkája és neki ez ennyiért éri meg.
Ismerve a Japánban dúló megélhetési költségeket, erre nem lehet mit mondani.
Bezzeg, ha az illető Magyarországon élne (honosíthatnánk...), akkor tizedáron összereszelné és megborítanánk a piacot. A világ a fantasztikus magyar hifi-iparról beszélne.
"igazán nem szeretek alapvető dolgokról vitatkozni"
Izlesrol, hitrol es hi-fi-rol nem is lehet ;-)
Csak azt szertnem mondani, hogy szereny velemenyem szerint meg az olyan alapvetoen korlatozott mediaban, mint a cd is, sokkal tobb van, mint amennyit kihoznak belole. Az uj nagy felbontasu hordozoknal pedig ugyanazokat a hibakat keszulnek elkovetni, ami a cd rossz reputaciojat okozta.
Hosszu evek lp-zese utan (Rega, Linn) mara az LP-nel jobb cd hangot sikerult csiholnom. Mas kerdes, hogy a digitalis transzferek 90 %-a hallhatoan el lett szurva. De amikor kiderult, hogy a cd-ben oriasi uzlet van, es el lehet adni az egesz archivumot ujra, sokkal egyszerubb es olcsobb volt egy kompresszor/limitert (es egy alulfizetett studio segedmunkast) hasznalni, mint egy erto hangmernokot
igazán nem szeretek alapvető dolgokról vitatkozni.
A felvétel mindahányszor ugyanazon hangmérnök műve. Mutassatok nekem egyetlenegy CD-s Bolerót, ami a vinyles változattal vetekszik.
A kettő ég és föld. Amúgy a legjobb példa ( ha jobban tetszik: klinikai ló) amikor az ember a cd-technológiát porba akarja tiporni.
Amúgy: barátom! mi lenne, ha egyszer az életbe meghallgatnál valamit élőbe is, jó előadásban?
Mindkettőtök hozzászólása ékes bizonyítéka annak, hogy sosem hallottátok ezt a zenét élő előadásban. Nem adatott nektek meg az élmény, pedig írtam.
A Bolero nem elkezdődik, hanem lassan felsejlik a tudatban, előúszik a semmiből. A cédén meg csak úgy egyszerüen elkezdődik, nem úszik elő a semmiből. De nem is úszhat, mert ha már 6 dB-vel alacsonyabb szinten kezdődne, köpnivalóan torz lenne. Ezt papolpm, a CD a maga valóságában egy kompromisszumos termék, olyan amilyen. Megérett a cserére, a lehetőség nem van rá, eljött az idő, és ennek örülök, mert megcsillant a reméby, hogy még megérem, hogy hallgatható muzsikához jutok itthon.
Amúgy meg kérem szépen tessenek békét hagyni szegény hangmérnököknek, ha már meg van kötve a kezük.
"A digitalizálás előtt egy iszonyat meredek aluláteresztő szűrőn megy át a jel, 20 kHz és 22 kHz között legalább 70-80 dB-t kell vágnia, hogy ne legyen átlapolódás a spektrumban. A fázismenetét el lehet képzelni (ez egyúttal megfejtés a Boleróra is)."
Sajnos nem igy van. Az analog jelet nagy mintavetelezesi frekivel 1 bites konverterekkel digitalizaljak minimalis analog szures utan, majd digit filterrel decimaljak a jelet 16 -24 bitre a kivalasztott mintaveteli frekire.
A Bolerora pedig a hangmernoki munka a megfejtes, nem az A/D konverzio.
"Az időben diszkrét (mintavett) jelekre vonatkozó mintavételi törvény szerint a sávhatárolt eredeti jel veszteség nélkül visszaállítható ha a mintavételi frekvencia legalább a sávhatár kétszerese"
Igen, csak azt felejtik ki, hogy a visszaallitott analog jel a szures elott dirac impulzusok sorozata ( valosagban nem letezik, a jel energiatartalma ->0), az idealis alulatereszto szuro pedig szinten csak a meseben letezik.
"Abban egyébként egyetértünk, hogy a multibites D/A-k (főleg a túlmintavételezettek) szebben szólnak."
Egyet - ha a tulmintavetelezest kihagyod, vagy nagyon kis polusszamu digit tulmintavetelezo-szurorol beszelunk. A manapsag szokasos tobb szazezer polusu szurok egyszeruen katasztrofalisak.
Hát annyiban igen, hogy le kéne húzné még vagy 3 bőrt a cédéről, mielött mindenki áttér a dvd-re. De azért ugye nem ez a végleges megoldás, mert nagyobb profitot jelentene, ha külön lejáccóba kéne dugni az a fránya lemezt, meg kölömben is!
Má' bocs, de az lp dinamika tartománya cirka 55-60 dB (ennyit bír a barázda, meg kb. ennyi az átlag zajszint). Akkó' miről is beszélünk? A 24 bit mé' nem elég??? Több mint négy nagyságrendnyi (30000-szeres) különbség.
A Boleróhoz meg ott van köze a D/A előtti vágószűrőnek, hogy a meredek aluláteresztő fázismenete nem függvénye a jelszintnek ergo igencsak beleszól a hangszerek (tán klarinéttal indul a mű) hangképébe.
tomcat
ps. A cd egyébként mitől is komprimált? Tán pont a RIAA korrektor, ami frekifüggő erősítésű, nem?
OFF
Nem aggódom, éppen bizakodom... :o)
(Csak ez nálam így néz ki.) ;o)
Én jó útnak tartom az evolúciós vonalat, bár elismerem, korántsem olyan látványos, mint a korábbi "nagy forradalmak".
ON
"az új média hiánya"
Ne vicceljünk mán' tele vagyunk új médiumokkal! Talán éppen eljött az ideje, hogy elválasszuk a tárolt hanganyagot (annak specifikációját, ha úgy tetszik szabványait) a hordozóktól. Így nagyobb lenne az átjárhatóság, kevesebb az akadály az piacra újonnan belépő fejlesztések előtt. Az viszont világos, hogy a mindenkori piacvezetők ellenérdekeltek egy ilyen lépésben. :o(
Ne aggódj! A zenészek nem örökéletűek, ennek következtében a zeneműveket mindíg más és más fogja fülünknek interpretálni. Amíg ez így van, addíg nem kell aggódnunk, mert folyamatos az utánpótlás, valamint a stúdiókban is folyamatos a fejlesztés. Tehát anyag lesz dögivel.
A mostani átállás korlátja egyébként nem a technológia, hanem az új média hiánya, és persze az új playerekre is várni kék még egy kicsit.
(Amúgy audiosw téren is megmozdult valami, jönnek a 24 bites feltolgozó progik, itt vannak az új hangkártyák, belül már 96 kHz-val. Ami késik, nem múlik.
1-etértünk.
(3. harmonikus - ezt mondtam én is, de erre már elégnek látszik a 192 és HW vs. SW. kérdésben is.)
E mellett viszont fenntartom, hogy a gyártástechnológiai költségek, mint fő meghatározó a piacon kapható készülékek jelentősebb paraméterei tekintetében az utóbbi időkben úgy alakul, hogy a nagyobb lépésekkel közlekedő (revolúciós fejlődés) helyett mostanában kisebb (evolúciós) figyelhető meg. Ennek már nem a piaci vásárlóerő szab határokat (hiszen a "modernebb" kiszorítja az "elavultat" mihelyt nincs érezhető többletköltség), hanem pont a SW kompatibilitása. Vagyis az általad is kifogásolt rögzített hanganyag. Ergo ott leszünk iszonyú jó digitális HW-el, amin a régi SW-ket fogjuk hallgatni. (Azért vannak olyan tényezők is, amik javulnak. Pl. a 16bittel szemben a 24bites lejátszás jobban képes megközelíteni az eredeti hullámformát és ez hallható is. Még akkor is javul, ha a lejátszott hanganyag eredetileg 16bites, de ezt elekrtonika interpolálja 24-re.)
Ui. Persze akkor még nem szóltunk arról, hogy az analóg részek tervezési / összerakási minősége továbbra is el tudja dönteni egy elvileg a digitális átalakítást illetően akármilyen jó audiókészülék gyakorlati megítélését. -Mind objektíve, mind pedig szubjektív alapon... :o)))
Olvasd mán el amit írtam! Ki beszélt sávkorlátozásról. Arról beszéltem, hogy a hivatkozott okoskodás (48 bit)re vonatkozóan nem jó, a felbontást növelni kell, hogy ne komprimált zenéket kelljen hallgatni a fos digitálaudióból. A hivatkozott zenemű pianissimo-ból indul. Na erre utaltam és.
Az átviteli sáv meghatározásakor az audiométeres mérések eredményeire hagyatkoztak, ami mind a mai napig szinuszos jellel történik. A valóság pedig mint tudjuk, jóval összetettebb, pl. egy trombitahangban asszem a harmadik harmonikus szerepe eléggé meghatározó, de sorolhatnánk még a belépő és tranziens jellegű jeleket: dobok, cinek - ezekben is elég sok magasabb harmonikus van.
A nagyobb felbontású és mintavételi frekvenciájú rendszerek elterjedésének nem annyira hardware akadályai vannak, sokkal fontosabb ok, hogy nincs software, azaz lejátszható zenei anyag.
A cd-re sávkorlátozottan felvett zenei jelet a nagyobb felbontású lejátszó sem fogja jobban lejátszani. A digitalizálás előtt egy iszonyat meredek aluláteresztő szűrőn megy át a jel, 20 kHz és 22 kHz között legalább 70-80 dB-t kell vágnia, hogy ne legyen átlapolódás a spektrumban. A fázismenetét el lehet képzelni (ez egyúttal megfejtés a Boleróra is).
Nem vitázom, csak annyit mondák: Ravel - Bolero
Ha a gondolatmenetedet követi az ember, akkor biza marad minden a régiben! És soha a büdös életbe nem lesz majd tisztességes CD ami a fenti zeneművet úgy interpretálja, ahogy azt kell. (Segítek: ennek a zeneműnek úgy kell indulnia, hogy az érzékelés határáról, előszőr sejted, aztán érzed, legvégül már hallod is. Mutass egy olyan CD-t amin nem úgy kezdődik, hogy eccere bumm, és már megy a zene)
Tpapa!
Nyugi, jó a te füled, meghallod a 30 kilát is, kis trükkel. Kell magyaráznom hogy mi az?
A DIN 45500-hoz csak annyit, hogy volt ott egy tűréstartomány is, és ez minimum követelmény volt csak, és nem korlát. (haj de sokan nem tudták teljesíteni...)
", a szép reményű 24 bit/192 kHz rendszerekkel viszont már évek óta nem sikerült a piaci áttörést elérni."
Ennek egyetlen oka, hogy az "átlagos vásárló" nem hallja a különbséget, ergo hülye lenne többletköltségbe verni magát. De mivel a különbség a gyártási költségek tekintetében lassan de biztosan tart a zéróhoz, ezért a gyártók egész egyszerűen az újabb sorozatokba a 192/24-es chipeket pakolják, mert mégiscsak jobban hangzik a prospektusban, tehát ha az ár nem tér el jelentősen, akkor a "hülye vásárló" mégiscsak azt fogja venni. (Tudod, mint az autónál a gyári klíma az alapárban.) Eme gondolatmenet alapján nincs és nem is kell "piaci áttörés", az egész sokkal inkább átmegy evolúciós fejlődésbe...
"Azé' a 20-20k határt (tán a DIN 45500-ban volt előírva az 50-es években?) réges-rég el kellett volna felejteni.
Szégyellem kicsit bevallani, de az egyik fülemre jó ha 16kHz-ig hallok... :o))) Na most, ha ennek a felharmonikusait is átviszed (nem, nem a rossz fülemnek, hanem a 20k-nak), akkor a mostanság megcélzott 196kHz már egész elfogadható kompromisszum, nem?
Ui. Persze lehet, hogy az utóbbi években a jelentősen felgyorsult evolúció, meg az új kutatások ugye...
Az általad felvázolt rendszer jó is volna, de a 48 bites átalakító egyszerűen értelmetlen. Konkrétan ha vonalszintre specifikálod a 0 dB szintet, akkor a 48 bit LSB-je által reprezentált szint 2^-48 V (kb -288 dB), ami értelmetlenül alacsonyabb a mostani eszközökkel elérhető -120 dB nagyságrendbe eső zajszintnél, ráadásul értelmetlenül bonyolulttá teszi az interpoláló szűrőt. A 24 bit ebből a szempontból (kvantálási zaj -150 dB) elfogadható kompromisszumnak tűnik.
A mintavételi frekvencia kérdése már kicsit bonyodalmasabb. A meglévő rendszerekkel való kompatibilitás megtartása érdekében a 48, 88.2, 96 és 192 kHz mintavételi frekvenciák jöhetnének szóba, a szép reményű 24 bit/192 kHz rendszerekkel viszont már évek óta nem sikerült a piaci áttörést elérni.
ezek szerint ha a felső átviteli határ teszemazt 50 kiloHz,és ezt be is tartom, akkor az általam felvázolt rendszer jó kompromisszumnak tűnik, és minden trükk nélkül, relative ócsón realizálható.
Persze lehet aztán szárnyakat adni gondolatainknak, feszegetni megint a rendelkezésre álló technológiai lehetőségeket jó drágán, hogy aztán azt mondhassuk: Itt a vége, ez a tökéletes. (Míg valaki rá nem dupláz, és náladnál még szebben elmagyarázza :) )
A tett halála a szó. Mars a sufniba, és bütykölj!
Ha kész, szólj! Meggyőződésem, hogy valami frenetikusat fogsz alkotni :)
Láttál már olyan igazi monstrumot mint pölö a Thorenz Reference-t?
Én rávetettem a szememet, és csak jóval később jöttem rá, hogy egy nagy fricska nekem az orromra a konstruktőrtől.
Az az ürge tud valamit (1-et bizti, lemezpörgetőt tervezni, és van humorérzéke. Na mire gondolok?)
Az időben diszkrét (mintavett) jelekre vonatkozó mintavételi törvény szerint a sávhatárolt eredeti jel veszteség nélkül visszaállítható ha a mintavételi frekvencia legalább a sávhatár kétszerese. Ugye ezt szinte mindenki ismeri. A hangsúly itt is ugye a megfelelő paraméterek megválasztásán volna. Ki mondja meg, hogy hol van az a bizonyos sávhatár? Azé' a 20-20k határt (tán a DIN 45500-ban volt előírva az 50-es években?) réges-rég el kellett volna felejteni.
A kvantálás már kicsit más ebből a szempontból, hiszen a zene, mint kvázistacionárius jel természetéből fakadóan a kvantálás hibája (eltérés a valódi értéktől) egy közel konstans spektrumú (fehér) zajként jelenik meg a jelfolyamban. Túlmintavételezéssel - annak mértékétől függően - ez a zaj egy szélesebb frekvenciatartományban oszlik el, illetve zajspektrum formálással minimálisra csökkentkető a zenei jel frekvenciatartományában.
Abban egyébként egyetértünk, hogy a multibites D/A-k (főleg a túlmintavételezettek) szebben szólnak. Az egybitesek extrém túlmintavételezése és a GHz környéki delta-szigma modulálás annyi technológiai trükközés árán valósítható meg (szerintem), ami rányomja a bélyegét az eredményre is.
hiába beszélsz ennek! revox, ez a fusiesztergályos sosem nem fogja megérteni, hogy mitől annyi az amennyi, mert csak esztergapadban bír gondolkodni, ahol nem számít a forgó tokmány sajáthangja:) a lemeztányér viszont nem tokmány, és csupán egy kis részprobléma a megmunkálás pontossága és tűréshatára.
1. Nem lennék én ellene a digit technikának, csak hát korai, és elsietett volt a bevezetés, tele kompromisszummal, amit a technologia korlátai állítottak.
Kedves REVOX!
Nyugodj meg, a lépcsőt le lehet koptatni, egész tisztességesen, csak hát nem kompromisszumos módon, hogy aszonnya a mester, hogy kedves uram, ezt már nem lehet tovább reszelni, monnyuk rá, hogy sima.
Tisztességes konstrüktőr a gyakorlatban úgy jár el, hogy néminemüleg túlméretezi a készüléket oly módon, hogy a megkövetelt paraméterek az alkotás olyan működési tartományába essenek, melyre tisztességgel azt mondhatja, hogy a kiindulási feltételek maradéktalanul teljesülnek.
Ez persze nem mindíg gazdaságos megoldás, hadd ne soroljam a példákat.
Nem mintha a 70-es évek elején nem tudtak volna jó AD/DA átalakitókat gyártani, csakhát azok méregdrágák valának, a frány CD-lejácót meg be kell vezetni, el kell adni a piacon.. Egyenes következmény az a sok-sok kompromisszum, ami a techhnológia adta lehetőségek és a gazdaságosság diktálta feltételek szüleménye. Előre látható volt, hogy az állapot nem sokáig tartható és lám itt a SACD bár még szerintem ez sem végleges megoldás.
Revox! Képzelj el egy olyan AD átalakitót, ami pl. 48 bites felbontással, és 100-200 KHz-s mintavételezéssel dolgozik. Mennyivel egyszerübb az élet, ga a kvantálási zajt a hallható ferekitartomány felett jóval, és sokkal hatásosabb szűrővel lehet kiirtani. Mert hisz a probléma a jó öreg CD-audiónál ott leledzett, hogy az átvitel felső vége a szűrőáramkör működési tartományának alsó részébe belenyúlt. Szép fázistolások vannak ott már! Summa summárum, a dolog ma már sokkal elegánsabban megoldaható, majd megcsinálja valaki, ha van rá igény.
Amúgy nem tudtál meggyőzni a fusiműhely lehetőségeiről.. kacsázni fog az a tányér, a csapágy meg... mennél precízebb, annál kevesebb zajt fog termelni, azzal meg ne etess senkit, hogy 10 mikronos pontossággal tud egy szintercsapágyat aplikálni bárki is a sufniban.
nem aszunk b+., mer nappal a sok hülyeséggel (esztergapad, marógép, reszelés,stb..) telirakod a topikot, így aztán csak éjjel férünk hozzá a billentyűhöz!:)
Azé' nem kéne mindig leszólni a digitális technikát. Tény, hogy vannak megoldásra váró, ismertté vált problémák. De! amíg az lp-nek volt 70-80 éve a tökéletesedésre, addig a digitális audió a maga 15-20 évével még igencsak gyerekcipőben jár.
Ne felejtsük el, hogy a jelenleg használt digitális audió eszközök az analóg technika által szabott korlátokra lettek specifikálva. A 20-20k sáv 44,1 kHz mintavételezéssel már réges rég túlléphető volna (hallottunk már 192kHz, 24 bit cuccokról is), de a gyártóknak nem áll érdekében néhány white_fülű kedvéért átállítani a gyártókapacitásokat, hiszen a cd iszonyat jó biznic. Meg hát ugye megmarketingelni is igen nehéz volna, hiszen a jól bevezetett "cd minőség" szlogen után ugyan mivel lehetne még érvelni?
"Egyszoval az analog jel atesett egy A/D -D/A konverzion, mielott lemezre lett vagva. "
A Hungarotonnál pl. nem - a HFM idevágó cikke szerint. (Mindez analóg felvételekre, persze.)
Pedig ők aztán igyekeztek gyorsan mindent digitalizálni.
A váltakozó előtolást az 50-es években találták ki. A Columbia reklámozza is akkori lemezein.
Hogy mennyi játékidő volt előtte? Pl. a Lipatti-féle Grieg/Schumann-versenyek (monó) ráfértek egy LP két oldalára Amerikában és Angliában is, de Angliában kiadták külön-külön is egy-egy 10"-os lemezen.
"more popular since the late seventies, the master is copied onto PCM1630 digital clones which are then sent out"
Az első PCM-magnók '78 táján jelentek meg (A 1630 inkább a 80-as évek közepén, de könnyen tévedhetek.) Mire elterjedtek, szerintem már nem az volt a fő probléma, hogy az első generációs szalagot így másolták le, hanem inkább az, hogy egyre inkább eleve digitálisan is rögzítettek.
Készülékárak: Tényleg magasak. Másrészt, az Air Tangent eladási számaival a Rolex már átment volna a söriparba.
Precizitás: Nem tudom óráknál, autóknál hogy van, de egy pár mikrométer amplitúdójú rezgés egy lemezjátszóban már komoly gond lehet.
Lemezgyártás hibái: Nem is muszáj ennyire elbonyolítani, elég csak úgy parasztosan. Mondjuk, leveszik a kész lemezt a gépről és lerakják valahova. Órák múlva, másnap pedig beteszik a zacskóba. Poros lett? Poros lett. Na, és?
mért nem esik itt szó a mozgásvisszacsatolt hangszórókról?
milyen felmentő seregek? (jitter, kvantálási zaj, ecetera-ecetera) mama, drága mama ócsóbb koncertekre járni, hallgatni azt a szar élőt és még a hegedű is a régi avitt ohne légcsapágy....
no és a barázda vágásakor a mélységvezérlő elektronika? no és a vágórendszer mechanikai rezonanciájának, nonlinearitásának csökkentésére a tűmozgást érzékelő tekercsekben indukált feszültség visszacsatolása a meghajtóerősítőre? no és a vágáskor keletkező hő elvezetése - miközben magát a vágótűt meg fűteni kell...
de végre, mindent problémát elsöpörtek a digális felmentő seregek:)
Hát valóban, nem olyan eccerü a lemezkészítés, amilyennek látszik. Viszont vannak csodakábelek, amik az ilyen, és egyéb módon elcseszett felvételeket kitisztíccsák (meg az orrodat is :)) )
Korábbi hozzászólásaimban is már párszor utaltam arra, hogy a felvétel elkészültekor eredendően adott a minőség, és a studióban nem használnak semiféle spec. kábeleket, és berendezéseket, csupán a meglévő ipari szabványnak megfelelőket, és betartanak olyan alapvető követelményeket amik biztosítanak egy adott minőséget.
A házi berendezéseknél teljes a káosz. Ott miért nincs szimmetrikus kábelezés, alacsony impedancia etc..etc..etc.
Milyen elcseszett konstrukció lehet az a bármilyen erősitő, aminek a hangja a tápkábel cseréjétől is megváltozik? (élek a gyanúperrel, hogy az eredeti táőkábel ide-oda helyezése is hangzásváltozást okozott volna, nem feltétlen rossz irányban, de ugye ezt azért alaosan körbejárva a jelenséget, kiderül volna a turpisság, és nem egyből általánosságban kezdünk el a dologrol beszélni.
Amúgy a cikk nem is olyan illuzióromboló, inkább egy ember rácsodálkozása a műszaki megoldásra.
Tapasztaltuk már egy párszor hogy aszonnya: ilyen állat pennig nincs is!
Turbófeltöltőből csinálni kell vagy 10 ezret, és itt van a kutya elásva. Hagy ne okítsalak közgázból.
Csináltak rá egy jó gépet, és az fossa ezerrel az adott alkatrészt, amit azután ha meg akarod venni, azért nem ingyen osztogatnak neked.
Régebben volt olyan ingerenciám, hogy egyes alkatrészeket rábízzak esztergásra, marósra, de kudarccal jártam. Némi műszaki alapképzésem vagyon, és amikor a méretezést és a tűréseket meglátták, körberöhögtek. Elküldtek az akkor még meglévő MOM-ba (az akkor tényleg hadiüzem volt mogorva fegyveres őrökkel)
Szal az drágitja a dolgot, hogy nagy darabot kell megmunkálni kis tűréssel, és ez a sarki esztergályos műhelyében nem megy, mert neki nincs pénze preciziós esztergára és maróra. Azok nélkül az eredmény több mint katasztrófa. Bár látványnak biztos nem rossz egy andalítóan imbolygó lemeztányér.
A kiegyensúlyozás az már más. Azt ha értesz hozzá, tudod mit akarsz, akkor a sufniban is meg tudod csinálni.
"
Let's have a look at the typical standard-quality LP mastering and pre-production stage.
When the master-tape leaves the hands of the album's mastering engineer, it goes to the lacquer cutting plant. Or rather, to several cutting houses, to speed up the distribution process.
How does this tape go? Well, only after multiplication. I.e. only either analogue copies (or copies of copies) are used, or even worse, and - believe me - more popular since the late seventies, the master is copied onto PCM1630 digital clones which are then sent out.
That copy then goes on the cutting house's machine, through a DAC (if necessary), the local engineer applies his own flavour of eq (after all, he wants to have a job), then the signal goes into a delay line for the vario-pitch control of the cutter.
This delay line either can be made of two heads spaced widely on an analogue tape machine (rare), or it can be digital, with an ADC at the front, and a DAC at the back.
From the delay line we go to the cutter pre-amp, with RIAA-equalization, as well as forward-correction for all of the nasty resonances present in the cutter head.
And yes, these resonances are close to the audio band. And no, you can't cancel them completely.
Then we go through a stereo power amp, working at levels of 100-300Ws. Most setups have a professional amp (i.e. a loud and nasty PA amp, yes), while the few more enlightened mastering houses use a typical audiophile amplifier: I've seen Naims and Audio Researches here. These amp drive the cutter's coils, which present a load not unlike that of a dynamic loudspeaker.
So the point here is: before you even have the signal on the LP mother it had to pass already through a complete preamp/power amp/voice coil chain! And the accuracy of this chain, ladies and gentlemen, is +/- 1dB from 25Hz to 15kHz and +/- 3dB from 15Hz to 25kHz. These are figures I got for an audiophile high-end cutter. Not for the more commonly used industrial type of setup...
Phew, and then we even haven't made a mother from the lacquer, a father, and then production mothers...
LPs analogue???? LPs accurate????
"
Nem lenne olyan körülményes a master magnónál, hisz épp ezért van rajta egy külön szalaghurok, de akkor már nem lenne direct a mastering, holott az eljárás lényege pont azt, hogy lehetőleg mindent ki kell iktatnia jel útjábólami lehetséges.
Illetve:
lehet dolgozni fix előretolással is, és ezt alkalmazták inkább. no nem is igen csináltak 16-18 percnél hosszabb oldalakat.
No, lóditottam, mert a Csajkovszkij 4. szinfi második oldala 23 perces. (Eterna lemez)
A fej elotolasahoz szukseges a jel nagysagat ismerni 1-2 fordulattal a vagas elott. Ehez az kell, hogy az aktualis vagojelet kesleltessek. Ezt vagy ket lejatszofejes master magnoval csinaljak ( ami eleg korulmenyes, mert a ket fej 30ips masterszalag eseten kb 60-120"-ra , 1.5 - 3m-re kell legyen egymastol.) vagy digitalis kesleltetest hasznalnak.
Es a 70-es evektol kezdve a vagok ez utobbit hasznaltak. Egyszoval az analog jel atesett egy A/D -D/A konverzion, mielott lemezre lett vagva.
Csak ugy mellekesen: a 70-es evek vegetol kezdve szinte minden LP mastering atesett egy AD/DA konverzion. A vagofej elotolas szabalyozashoz ugyanis kesleltetett jellel kell a vagofejet taplalni, es ezek a kesleltetesek mar regota digitalisak.
Ez kulonosen igaz a direkt vagott lemezekre, ahol meg a mesterszalag ket fejjel lejatszasaval se lehetne megoldani a kesleltetest.
Revox kérdésére: nekem volt valaha Van den Hul First Ultimate interkonnektem. Nem volt rossz, de eladtam, miután összehallgattam egy Arzachel-féle vékonka házikábellel, s azzal összehasonlítva kissé kenős volt a hangja.
A digit-master orgona felvételeknél bejött nálam, de ez érthető, az orgona muzsika eredendően tranziens menes hangzás, Amúgy a többi zenénél tartom véleményem, a direct metall mastering az analog technologia vége, kár volt belekeverni a korai (és roppant drága) digitális hangfeldolgozást. Habár...
izlés dolga, az meg nem vita tárgya.
Revox!
Hát igen... nekem is a válogatott csatolókondi teccik legjobban. Feleáron ki lehet hozni a cuccost, ha otthon nekiáll az ember a konyhasarokban, és aranyfüst fegyverzetü csillámkondit kezd el fusizni, és trimmerelni.... ahh! régi szép idők...
"" Convergent Audio Technology SL-1 Signature MC előerősítő. "
Láccik, hogy ez egy láma próbálkozás... Mert ha még azt írná, hogy 2-es permalloy doboz, még izgatna is.
Ki az a seggfej, aki acéldobozba épít phono-preampot?
:-)))
meg tudja valaki mondani ki forgalmazza Mo-n az Acoustic Research hangafalakat? Ha valakinek volt mar tapasztalata, melyik allo dobozt vola erdemes megfulelni?
Érdekes megfigyelni azoknak az embereknek a reakcióit,miután kifogytak a szófordulatokból és elveszítik az önkontrolt,a genitáliák felemlegetése az utolsó érvük.
(softika, eddig is nyilvánvalóvá tetted minden beírással szellemi kapacitásodat, de azért nem kellene minden hozzászólásodban átzúgni az air_tangi túloldalára:)
nagyon vicces kiragadni valakinek a gondolataiból egy fél mondatot, ez kisebb kaliberek szövegeinél még elmegy valahogy... Dukay Barnabás azonban kicsit fentebbről reprezentálja a magyar kreativitást, mint pl. a látókörödbe még éppen beilleszkedő studerkondók, ezért előbbi mondataival talán kicsit óvatosabban is bánhatnál. Persze inkább ne is erőltesd azt, ami úgy sem megy, sok jó nem sűlhet ki belőle... Azért - fostika engedelmével - idézném az eredeti szövegkörnyezetet is, nem baj? ( még akkor is, ha a korrektor elfelejtett a weboldalon átfutni:):
"...(Van olyan vélekedés az írott történelem forrásairól, mely szerint minél régebbiek, annál kevesebb hazugságot tartalmaznak.)
A dolgok eredete és keletkezésük okai elérhetetlen távlatokban húzódnak, mivel úgy tűnik erőinknek határai vannak."
ps: amúgy Dukay egyik kedvenc bakelitemen (J. Cage: Music for Piano) is zongorádzzik. sajnos idei új lemezét A mélység színén-t (Over The Face Of The Deep) nem hallottam... Majd a hesen kőccsönkérem softikától:))
Gyenge vigasz, hogy nem a méret a lényeg. Ezek keresztbe verték egymást a HEAK -el ? Vannak ellenkiállások ? Vagy már csak ennyi pénz van a highendben ? Eljött a meredek visszaesés ideje ?
Ja, lehet hogy vannak európai feszültségre készült MCIntosh csövesek is, de én még ilyennel nem találkoztam. És még valami: a többi McIntosh csöves ezeknél rosszabb (azért nem annyira nagyon :). Kivétel MR-65 ami a 65B elődje, de ő mono. Külön néha kapható hozzá sztereó dekóder.
Kezdjük a félvezetős McIntosh MR78 -al. Azért ezzel, mert volt egy ilyen nálam, 200.000 -ért akarták eladni. Nekem nem kellett, de egy ismerősöm végül is megvette, neki tetszett. Csövesből nem sokat adhattak el Mo-on, de az amerikai árak: MR-65B: 250 - 500 $, MR-71: 400 - 1100 $, plus szállítás, ami 50 $ ha rá ér hajóztatni, és 120 $ a legolcsóbb repülős posta. Ezeket az öreg kacatokat már nemigen vámolják, tehát ennyi. Ja és a rizikó !!!
A csöves mekik csak 110 voltról mennek, tehát nem árt hozzájuk egy 220 - 110 trafó.
Abban kiemelekedő felbontású zongorahangban a C-29-en kivül ludas volt a Garlic, Sawa Fuji közepek is, meg az a pár ribbon magas, amit a Tomi még fölé tett az előbb említett hangszóróknak. Megjegyzem az előfok elkelt már és Tomi Wadia Cd-vel akarja közvetlenül hajtani a Phase Linear végfokot, ő ebben fejlődés lát...
Ha jól sejtem, azok ott a HES-en Takács Jenő ESL-jei voltak. Ezen kívűl tudomásom szerint más tőrzsasztal-tagnak is van ESL-je.
Az enyimre ugyanaz áll mint az erősítőmre - nem volt módom még rendesen meghallgatni. Csak a faltól 30-40 cm-re tudtam elhelyezni, amit nem igazán szeretett. Valamint az egyik magassugárzó kissé sérült is volt (túlhajtották), ezért kicseréltem a paneleket - de azóta gyakorlatilag nem is hallgattam őket.
Az ESL-lel a fő probléma, hogy nagyon nehéz hibátlan darabot szerezni. Ha túl hajtják őket, akkor az állórész és a membrán között kisülés jön létre, ami környékén leég a vezető réteg, azaz apránként csökken a hangsugárzásban résztvevő felület, és így csökken az érzékenységük is. Ezek után tulaj mégjobban növeli a hangerőt, amitől aztán végleg le is éghet a panel. Az a baj, hogy a kissé túlhajtott paneleken nem látszik kívűlről, hogy már többször átütött, csak abból lehet rájönni, hogy kevés a magas hang - az enyim is ilyen volt.
Revoxnak:
Milyen McIntosht előfokot láttál és mennyiért?
Egyébként nekem van egy Dynaco PAS-3 előfok és FM-3 tuner párosom, amitől esetleg megvállnék. Csak az a gond vele, hogy az amerikai ismerősőm akit megkértem hogy szerezzen egyet nem igen ért a hifihez, és sikerült neki a létező legdrágább példányt megvennie. Én pedig nem szeretnék bukni a dolgon
És ami a legfontosabb ezeket az erősítőket kimondottan a "háklis" ESL-ek meghajtására tervezték.
És esetleg van is ESL-ed?
Ha már itt tartunk valaki mesélhetne egy kicsit mert eddig a topicban nem olvastam még róla.
Kb. négy-öt évvel ezelőtt egy HES-en az Átriumban hallotam egy ESL-57-et, és teljesen beleszerettem az elektrosztatikus fal hangjába.
Van hazai forgalmazó ill. meghallgatási lehetőség?
Sajnos igazából nem tudom elmondani szóban, hogy milyen a Quad II hangja, csak annyit tudok róla mondani mint a Samsung reklám - nekem tetszik.
Az a baj, hogy sose szerettem a hifi újságok leírásait amikor legömbőlyített mélyektől meg hasonnló marhaságokról írnak. Én általában "másodlagos", igen gyakran szubjektív paraméterek, vagy a másoktól hallottak alapján veszek meg egy cuccot, és otthon összehasonlítom azzal ami van. Egy-két hónap mulva pedig eldöntöm, hogy melyik marad.
A Quad II-re azért esett a választásom, mert bármely, csöves erősítővel kapcsolatos könyvet is néztem meg, abban mindegyikben volt külön pár mondat vagy oldal a Quadok (és a McIntosok)előnyeiről. Kb 6 éve van meg ez az erősítő, de különböző okok miatt igazából nem volt lehetőségem 100%-ig ideális körülmények között meghallgatni. Az elmúlt időben amerikai 6L6-os csövekkel hallgattam, de így is nagyon meg voltam vele elégedve. Már vannak angol és orosz KT66-osaim is, úgy hogy ezek kipróbálása egy külön menet lesz.
Azt azért így is el kell mondanom, hogy ennél olcsóbb de jobb erősítőt egyelőre nem hallottam.
Az is igen szimpatikus ebben az erősítőben, hogy sok más csövestől eltérően ez gond nélkül elviseli, hogy ha "menet közben" - akár véletlenül is - kihúzom a hangfalcsatlakozót. Állítólag a rövidzárat is elviseli, de azt azért nem próbáltam ki.
És ami a legfontosabb ezeket az erősítőket kimondottan a "háklis" ESL-ek meghajtására tervezték.
"egyébiránt ki akar a-b tesztet?
számomra a teszt azt jelenti, hogy jön a faszi(ezt otthon is sokszor eljátszottam már) be vagy fel teszek egy lemezt. Elindítom és szól. nem cserélgetem és nem is az audiofil nyomatokat(bár kevés van) Ha érzi azt,amit én a hifiben keresek, észreveszi a szépséget benne(ha van ;) ) ha nem,akkor nekem úgyis mindegy. szarok a véleményére, ráhagyom"
Ez nekem is tetszik. A gyakorlatban is majdnem mindig ez megy, és nem az a-b. Bevallom, egész életemben egyetlen szabályos a-b tesztet csináltam végig, ahol nem is láttam mikor mi szól, CD kezelések hatását hallgattuk.
De a nem verbális összehasonlításra szükség van, ennek kikerülése nem kelt bizalmat. És jó ha egy helyszínen, azonos körülmények között. Egyébként nemcsak hogy rövid a memóriámmal kell megküzdeni, de kombinálni is kell a körülményeket, és az eltérő hangulatot. Ez jól félrevihet.
"Néha" a profi high-end cégek is kitérnek az összehasonlítások elől. Egyenesen megtiltják kereskedőiknek, hogy más márkák termékeivel összehasonlítsák a vackaikat. A kedvenc újságíróikkal szóban minősítgetik termékeiket.
Amatőr szinten pedig a haveri kör teszi meg ugyanezt.
"Amennyivel tartósabb megoldás a légpárna az öregedő, kopó csapágynál. Amennyivel jobb az összes barázdán optimális szögben tartani a pickupot mint a lejátszás során különböző szögben csavargatni és közben reménytelenül a skatingel harcolni (ez egy örök küzdelem, ahol senki sem győzhet, zene végképp nem :)."
hehe! a skatingel harcolni mé rosszabb, mint az air-tangent kartömegének tehetelenségével?
(Sir Isaac Newton aszem második törvénye...)
Bocsesz, de tényleg nem akarok kötekedni, csak próbálom megérteni az érvelésedet. :)
ahogy Cs.I. pár napja megjegyezte az analógon,
már Mac_ira került az idei show_der és napokon belül kattingathatsz rá:
"Tegnap előtt végső kétségbeesésemben túszúl ejtettem Domján Gabi - ő a kreatív szakmunkás a Merlin Audio ban kedvenc medvéjét, tehát most már esély van rá, hogy rövidesen elkészül - jövő hét második fele? - a 10. Budapest High End Show honlapja. (nov:08 :09:10 art'otel)"
Már összemosódnak a régi hesek, de a cuccokra és T.J. erősítőjére is jól emlékszem: a dunaparti hotelben volt jó néhány éve, két quad radiátor_panel között.
"barkács-man-ekről" - bocs, akkor itt egész biztosan nem rólam van szó, mert pontosan addig érdekel a "barkács", ameddig nem azt a zenét játssza a cubehör, amire kíváncsi vagyok. utána viszont marhára nem érdekel és időm sincs rá. más kérdés, hogy ami meg érdekel, ahhoz marhára kell az a zene, aminek úgy kell szólni, ahogy én szeretném. a kör bezárult, nincs is miről tovább beszélni. mindenki saját pénzén/idején barkácsoljon vagy vásároljon, és hallgassa ami neki teccik... de hallgassa és ne magyarázza!
ps: ahhoz, hogy egy hangzásban nekem mi tetszik vagy mi nem, nem kell "össesározni a szőnyeget", meg tudom mutatni akár a HES-en is.
(a sározás itten nem célzás, csak idéztem egy ismerőst, aki ezzel magyarázta, hogy miért nem nyit High-end képviseletet: "becsődül a sok lángész a sáros cipőjével és a végén nem vesznek semmit":))
nézegettem a képtáradat és arra gondoltam, meg kellene fülelni a motyót. Mit szólonál hozzá, ha összeverődne egy kis csapat, aztán meglátogatnánk valamikor. Merhát mér ne! Megy itt az eszmeosztás, de fzikailag semmi érdemi munka nem folyik. Mindenki legyezgeti a saját marhaságát, de más véleményét nem ismeri(mivel nincs is,mer csak cybertérben van kapcsolat)
(amennyiben mégiscsak a GE6550 csöveimet rongálod:))
- Black Gate. nem szeretnék belepofázni - főleg, hogy elfelejtettem melyik konstrüktőr szabadult meg a black gate kondiktól és vele együtt egy sajátos torzítástól -, csupán azt a trivialitást tenném hozzá, hogy minden kondi vagy más frekvenciafüggő paraméterekkel rendelkező fázistoló kacat káros hatással van a zenei jelre. a többi csupán osztás-szorzás kérdése.
- A-B teszt> a "csordamódszer", ahol a "tesztelésből" leginkább a tesztpanel zenei és világképére lehet következtetni, aminek egy akármilyen cucc vagy megfelel, vagy nem. ezen a szinten azért remélhetőleg már túl vagyunk.
- Hifiben ez eddig sehol sem volt követelmény de most hogy rólam van szó, bevezetnéd ! Te direkt pikkelsz rám ! :)
Az Audio Note -nak és különösen Peter Q. -nak nem én vagyok a tisztelője. Ezt azért ne aggasd rám. De a Black Gate "felfedezéséért" járó öndícséretet is elnézem neki, mert ez akkor is jó, ha alkalomadtán tahóság szinonímájaként használod.
"sok sikert" Á köszi. Ebben maradhatunk. A többi lényegtelen. Ha A-B teszt úgysem lesz.
"Takács Jenőnek van Air Tangentje, és mindenkit szívesen lát ez ügyben."
no végre, szoftika kiterítette a betlijét:))
az egyéb "dumahifi"-ről és évek óta tartó laikus károgásodról nem szeretnék vitát nyitni, mert
1./ volt szerencsém T.J. OTL végfokát - és az általa preferált hangzást - személyesen is megtapasztalni egyik HES-en
2./ volt szerencsém két közeli ismerősöm/barátom tatai kirándulásáról, illetve a hallott hangról és "zeneiségről" részletes beszámolót megismerni (egyikből szó szerint is idéztem a HIX_hangon)
3./ volt szerencsém két alkalommal a saját cuccodon nem is annyira a hallott hangot (ettől azért idegenben igyekszem némiképp elvonatkoztatni), mint inkább zenei és akusztikai preferenciádat felmérni, függetlenül az összetákolt lánctól...
Viszont nem szeretnék tahóbb és indiszkrétebb lenni, mint bármely "vitapartnerem", így itt le is állnék... A "takaros fakaros" című folyamatos poénkodásra sincs mit reagálnom, (örülök, hogy népszerűsítesz:), ahogy a "3 Wattos" erőlködésed sem fogja meghajtani a (féloldalasan:)) brummogó quadokat. (az mcc-vel való poénkodást pedig ne vedd magadra, ahhoz legalább konyítanod kellene valamit a hifihez is:)
azt hiszem nem nekem van szükségem rá, hogy hetente futkozzak Tatára egy kis ideológiára, drótozásra - vagy a zenei ízlésem pofozgatására:)
(Sajnálom, hogy lassan Petyka bának kell igazat adnom, amikor nem volt hajlandó úgy Tatára utazni, ha neki kelljen lemezeken zenei ízlést vinni egy készüléképítőhöz:))
Fúrjatok, faragjatok és forrassztgassátok a blekgéteket tovább, sok sikert.
ps: látom, azért közben a studerkondóság tovább bővült Peter Q-val is... bravó fiúk, irány a világegyetem!:)
Pusztán fizikai mivoltára kérdeztem.
A sorok között nem volt semmi.
Szerettem volna ha elmagyarázod nekem, aki már rég nem használ LP-t :), de érdekelne.
Nézzük mit is olvashatunk Black Gate ügyben őoltáriszentséged AUDIO NOTE honlapján Peter Qoutrup tollából. Valami olyasmiről ír Peter, hogy a Black Gate valószínűleg az utolsó 30 év legnagyobb audió innovációja. Jól vállon veregeti magát, hogy ezt személyesen Ő fedezte fel elsőként (vicces, hogy szerintem ezért meg is érdemli a dicséretet). A rusnya konkurencia meg csak azért ugat és ködösít, mert nincs pénze ezeket a drága, ámde kitűnő elkókat a gépeibe építeni. http://www.audionote.co.uk/ -> Kits & Components -> Capacitors -> Black Gate. Érdekes elolvasni eredetiben, sajna csak angolul lehet. Sok jó alkatrész található ezen a lapon, amit érdemes lenne nektek kipróbálni. De Magyarországon ezt csak a prosztó ízlésű buherátorok, meg a hozzám hasonló prosztó négyzet fogyasztók használják.
AS, ha ki akarsz szállni az én három wattosom mindent sz@rrá ver fél hangerőn színvonalas verbálhifi mókuskerékből, szívesem segítek. Hónod alá a takaros fakarost, aztán irány az Air Tangentes gagyi. Viheted a phono erősítődet, a CD játszódat, tuneredet meg a 3 wattot is. Így nem csak szóban helyezheted el a cuccaidat a többi készülék között, hanem hallhatod is. (Legyen ez a te problémád J).
Takács Jenőnek van Air Tangentje, és mindenkit szívesen lát ez ügyben.
Elméleti vita tényleg nem fogja megmondani nekünk, hogy a kar túlsó végén működő antiskating -el a karcsapágyon keresztül állandóan visszacsatolt, két pozíciótól eltekintve soha optimális szögben nem álló pickup golyóscsapágyon keresztül történő állandó kompenzáló rángatása miért is olyan jó megoldás ? Nem vagyok olyan naív, hogy azt higgyem mindenki prekoncepció nélkül áll a dolgokhoz. De azért szóban is végigmehetünk rajta, itt mást amúgy sem lehet csinálni.
Az Air Tangenten és hasonló felépítésű társain csapágy helyett légpárnát használnak, aminek az ellenállása olyan kicsi a csapágyhoz képest, hogy a kart pickupostul a barázda vezeti végig az egész lemezen. Miközben a pickup minden barázdában optimális szögben, érintőlegesen áll a barázdához képest. Ez a megoldás nem használ léptetőmotort, szervórendszert. Ugyanúgy a barázda vezeti végig a pickupot és a kart is az egész lemezen, mint az egy pont körül elforduló karcsapágyas megoldásnál. Csak egy kicsit ügyesebben.
Pont annyival jobb elvileg, amennyivel jobb a légpárna a vagy túl szűk, vagy túl lötyögős és jóval nagyobb súrlódási ellenállású csapágynál. Amennyivel tartósabb megoldás a légpárna az öregedő, kopó csapágynál. Amennyivel jobb az összes barázdán optimális szögben tartani a pickupot mint a lejátszás során különböző szögben csavargatni és közben reménytelenül a skatingel harcolni (ez egy örök küzdelem, ahol senki sem győzhet, zene végképp nem :).
Az Air Tangent nem küzd a skatinggel, mivel skating hatás nem keletkezik.
Működése pofonegyszerű, semmivel sem bonyolultabb egy levegős csúszka, mint egy golyóscsapágy. Viszont kiszolgálásra szorul, kompreszort vagy időnként feltöltésre szoruló nagynyomású, szabályzószelepes tartályt igényel (ez utóbbi még csak ötletként nyomul azok fejében, akiknek semmi sem elég jó).
Nézzük akkor a gyakorlatot. Jenő 14 éve használ Air Tangentet. Akkor vette élete valószínűleg utolsó pickupjét. Ami a 14 éves rendszeres és gyakori használatban sem bírt annyira elkopni, hogy egy mikroszkópos vizsgálat után cserére kelljen gondolni. Előbb fog szétrohadni a felfüggesztés, mint a tű elkopni. A régen még újonnan vett lemezei ma is kitűnő minőségben lejátszhatók. Miért is ?
Egy másik tapasztalat. Saját lemezjátszómat én bizony elvittem egy próbára. Nekem Stogi Reference karom van, tehát hagyományos, karcsapágyas. Mit mondjak, a tangens jobb volt, a Stogi meg sajnos az enyém J. Két problémám azért nekem is maradt az Air Tangenttel kapcsolatosan. Csak a használtpiacról beszerezhető, de az igazi gondom vele a pofátlanul magas ára. Ez a bajom vele. Azért követgetem a Neten, mikor is van ilyen eladó kar. Utoljára úgy egy éve akart megszabadulni tőle egy szerencsétlen, aki áttért egy Rockporta, és azon nem használható. Ki tudja, hátha egyszer eladósorba kerül a Kuzmics.
Svájci barátaink (Lenco) az 50-es években már ráéreztek a problémára. (bár már akkor is valszeg a legjobb golyóscsapágyakat ők csinálták...) és a karba a függőleges elmozdulást biztosítandó ék-csapágyozást alkalmaztak, kis barba-trükkel egyben a csillapítást is megoldandó - az ék egy szilikongumi idomra feküdt fel. Ügyi-bügyi! ...Eleinte... Az évek teltek, és mi lett? Az ék éle szépen átrágta magát a szilikongumin, és lemászott vagy 3 mm-t és megakadt a kemény műanyagnál. Szemmel nem volt látható, csakhát a hangzás... Mármint hallhatóvá vált a futómű, de leginkább a sasszé hangja. Betét gumi, mint tartalék alkatrész... reménytelen, csak komplett kar. :(
Soha vissza nem térő alkalom az ember szilorkafaragó képességeinek kibontakoztatására, egyben egy apró módositásra, mely kiküszöböli a problémát. Ez utóbbit nem tudtam feléjük értékesíteni, mert közben szép lassan kivonultak a piacról.
1. Füles érdekelne.
2.
No ez kissé hosszabb. Szmötyis erőátvitel. Láccólag elegáncsos, de sunyi módon problémás. Sőt, belegondolva kerülendő! A folyadék belső surlódását használja erőátvitelre, ez nagyon szimpi, dehát belül ez úgy néz ki, hogy a folyadék örvénylik ez peniglen a kimeneten egyenetlen mozgást eredményez, melyet csak csillapítani lehet, de kiküszöbölni nem. (a mi esetünkben ez egy szélessávú rezonancia) hehe! a ketyere lemez nélkül is zenélne...
A Trabant is ugyanoda elvisz nem kell mindjárt Mercedes.Persze a 2x3W-os gőzgép fatengelyen gördítve is elfütyülhet szépen csak az acéltűt cserélni kell néha.Persze ha ügyes vagy faraghatsz rózsatüskéből is.Sárguló cigaretta vég...
Macskát nem említik, de ez nagyon egyszerű:
Fogjunk egy baseballütő nevű finommechanikai célszerszámot (drágább készülékeknél golfütő ajánlott) és - hajlított karral, bár az S-alak talán túlzás - fejtsünk ki vele 110 N nagyságú erőt a macska valamely kritikus pontján (támadáspont)! Ügyeljünk, hogy az erőhatás iránya sem a macska sem a lemezjátszó viszonylatában ne legyen tangenciális!
Bizonyos márkák rajongóinál még ez sem szükséges. Ők bízhatnak a zen/e erejében.
Ami persze megint csak egy fél-igazság. Minden azon múlik, hogy mekkora a a szabályozási amplitúdó és oszcilláció, ill. hogy tudjuk ezt csillapítani.
Stódió lemezjátszókban ezt meglehetősen jól meg tudták oldani. Igaz, itt az ár másodlagos szempont volt.
Miután azonban az LP teljesen kihalt a professzionális használatból, hát kevesen tudnak ezekről.
Azért nem árt azon elgondolkodni, hogy a CD játszóknál a hangminőséget furcsamódon döntően az alkalmazott mechanika szabja meg. Még bőven emlékszem, amikor a első Philips játszó megjelent, a jelszó: "Perfect for ever" volt (((
Szoftika, indulna már a sóbiznisz?... annyian árul/ná/nak ám mo-on tangi-kart, hogy baromi nehéz átlátni, kik is nyomják itten Krahácsot:)
Sajna az antimusic verbálhifit még egy mákdarálóval is könnyű leiskolázni, nem holmi fatákolmánnyal:):
"A Balmaznyújorki fatemplomos (vagy torziós fakaros) kis falumból az összes többi várost porfészeknek látni érdekes perspektíva. De mi értelme van, ha New York Cityre nézünk ?"
...hát, azért a fene tuggya... a csúnyácska kis fakarocska valamivel elébb láthatta New York City fatornyait, mint StuderKondó a cementmű szürke kéményeit, ahogy a terjedelmes sárguló dokumentációján olvasgatom: "Grado Laboratories, Inc. - 4614 Seventh Avenue, Brooklyn 20, New York (Export Division: 25 Warren Street, New York 7, N. Y.)"
ps: korszerű légfelfüggesztéses nyakkal akusztikailag kiszámolt Stradivari hegedű eladó. ajánlatokat "Stardivari" jeligére az index topikra kérjük:)
Szervo probléma márpedig vagyon. Akárki, és akárhogy odja meg a problémát, az az marad. A tangi karnál - hogy annak azt az előnyét kihasználhassuk, hogy nincs követési szöghiba - a kart el kéne mozditani olyan sebességgel, amilyennek a barázda a tűt vezeti befelé, a forgástengely felé.
Az összes kivitelezett tangikaros lemezpörgetőnél a kar előretolásának szabályozása úgy van megcsinálva, hogy a kar tövénél egy (optikai)érzékelő figyeli a kar elhajlását az eredetitől, és küld egy kapcsolójelet, ezt követően a mehanika gondoskodik egy állandó sebességü, és adott mértékü előretolásról
Mint látjuk, ez szakaszos, ez kivitelezhető a leges legegyszerübben.
Lehet folyamatos is a szabályzás, ekkor azt is figyelni kell, hogy mikor toltam tulságosan előre a kart, de azért a szabályzásból adódóan ez is szakaszos. Lehet finomítani, de tökéletes sohasem lessz. És Uraim! Ez a fajta szervó bizony hallhatóan belepofázik a hangképbe. Mivel szögelfordiláson alapul, a stereo ballanceban folyamatos, ritmikus elmozdulást fogunk észlelni. Ó persze, nem nagyot, de pont annyit, hogy bezavarjon.
De hát pont ezen évődtem, hogy két kar alkalmazásával a probléma megoldható, hisz szabályozástechnikában a legegyszerübb feladat azt megoldani, ha előre tudjuk, hogy mit kell szabályozni. És bizony az az ideális eset, és akkor mondhatjuk azt, hogy nincs szervóprobléma. (pszt! csak sugom: külön tudományág...)
Hát azért attól a légcsapágytól nem szabadna annyira elájulni.
Egyrészt a levegő, mint olyan rugalmas, nem csillapított közeg és biz képes rezgésátvitelre.
Aztán mindjárt ott van a légsűrítő egység, amely egyáltalán nem nanobar, vagy mikrobar egyenletességgel szolgáltatja a levegőt... Merthogy annak is van egy jelentős pulzálása.
Nem véletlen, hogy egy büdös szó sem olvasható sehol, hogy mi, hogyan és mekkora fordulaton állítja elő a szükséges levegőmennyiséget...
Csak azok a torzítások másképpen jelennek meg a hangképben.
Az igazán zenélni tudó LP játszók mindegyike egy csomó kompromisszum összessége, és sokszor ezek még egymásnak is tökéletesen ellentmondóak. Tessék pl. a hintapalintázó, hangolt rugókon billegő Linn és a merev építésű Roksan ellentmondásaira gondolni. Mégis mindkettő tud zenélni, nem csak "szólnak"...
Vagy a minden High-End elvárásnak ellentmondó directdrive hajtású háromfejű Micro Seiki...
Tomcatnak: a macskaproblémát könnyű megoldani, bár a megoldás nem a legelegánsabb. Figyu nagyon!
Végy egy kis üveg dijoni mustárt (lehetőleg eredeti franciát) Az üveg tetejét leveszed, mutatóujjadat beledugod,körkörös mozdulattal egy adag kulomászt prdonn! mustárt kiaplikálsz, és ert vékony rétegben a lemezjáccó tetejére kened. Ne aggódj! A plexinek nem árt!
Amíg a mustár nem szárad meg, a macska ugye bizti, hogy nem mászik rá, mert ugyebár nem hüje, hanem macska. (kellemes mustárszagot fog árasztani a készülék, de ez kibírható, mert egy audiofilnek nem az orra jó, hanem a füle.
A macs természetesen többször odamegy, és szaglászik, de mint fenn írtam, amíg nedves addig dolce vita, véd az azonnali ráugrás ellen. De! Ez az állapot sokáig nem tartható fenn, a mustár szárad, repedezik, a szaga is csökken. Amikor már teljesen megszáradt, akkor felülete kellemes, meleg, bársonyos tapintású, mondhati komfortos. Macs ezt észleli, a mustárszag intenzitása már elviselhető, magy fel, és rárakja a seggit.
WoW! Eljött az idő, kis türelem! Mint tudjuk, a macskák seggének közepén van egy körkörös, rózsaszines mélyedés, azen keresztül jön ki a macskaszar, mint tudjuk. A törzsfejlődés során, valahogy úgy alakult a dolog, hogy ezen nyílás környéke sohasem lesz teljesen száraz (porszáraz, hogy precízek legyünk). Namármost amikor a macska ül, farka töve 86 és félfokos szögben (megfigyelés és mérés tőlem) meghajlik, fenn említett nyílás a megülendő felülethez igen közel kerül, néha hozzá is ér. Mivel a már említett nedvesség jelen van, és ugye a macs testhőmérséklete is ott helyileg és épp akkor hat, a beszáradt mustár meglágyul, és a macs legkisebb mozdulatára nagy valószinüséggel némileg annak az ominózus nyílás felületére tapad.
A mennyiség lényegtelen, a hatás az a lényeges, mivel a mustár hatóanyaga a mustárolaj rendkívül irritálólag hat mindennemű nyálkahártyára, tehát ha tömören akarom mondani: csípi.
A macska ezt nagyon, nagyon nem szereti. Mármint hogy valami a seggét csípi. Ha ilyen előfordul mégis.... nem ecsetelem. Szörnyü egy állat szenvedését nézni. Viszont! Az ősi megfigyelésen alapuló tény, hogy a macska, ha valaha ilyen helyzetbe kerül, soha a büdös életbe tobbet arra a helyre nem teszi le a seggét, de még a lábát se!
Le lehet mosni a lemezjáccó fedelét. Hát ennyi.
Bocsesz, hogy egy kissé Váncsásra sikeredett.
Ko, ehhez már csak azt kéne hozzátenni, hogy nálad mindez jutányosan meg is vásárolható.... :-)
"A kar nem egy egyszerű egyenletes vagy egyenletesen csökkenő vastagságú cső, hanem akusztikailag kiszámított, egymástól éles vastagsági átmenetekkel elválasztott részekből áll.", ahogy nagyon sok hagyományos hangkar. Ez is egy mód a rezgések csillapítására, de miért ez lenne az igazi, üdvözítő, egyedülálló? Nekem ennél izgalmasabb megoldásnak tűnik például a Helius karok trombitaszerű kiszélesítése, ami szintén nem a véletlen műve.
"Használat közben a tűt nem tekinti bugylibicskának, nagyságrenddel kisebb mértékben gyalulja a lemezt mint a hagyományos karok." Miért is?
A tangenciális karok megkapták a magukét. Elvileg egyetlen problémát megoldva behoznak egy pár kezelhetetlenebb másikat. Ez így is van a tangens karok nagy részénél. De nézzük meg összefoglalva, mit old meg és mit nem az Air Tangent ?
1. Konstrukciójából következően ennél nincs szöghiba. Nem kell hozzá se gravitációs, se torzi(t)ós antiskating.
2. A karcsapágy helyett légpárnás felfüggesztést használ, ami azért jobb megoldás, mint az újonnan is lötyögő, rezonanciát gerjesztő hagyományos megoldás. Ez a korral sem romlik tovább.
3. Könnyű és emellett merev hangkart használ. A kis effektív tömegű hangkar alkalmas partner az új fejlesztésű, ház nélküli pickupok befogadására (egy ilyen pickup úgy három gramm körül is lehet, és nem illeszthető nehéz karokhoz), ezzel a rezgőkör egy további káros része kiküszöbölhető. A kar nem egy egyszerű egyenletes vagy egyenletesen csökkenő vastagságú cső, hanem akusztikailag kiszámított, egymástól éles vastagsági átmenetekkel elválasztott részekből áll.
4. Használat közben a tűt nem tekinti bugylibicskának, nagyságrenddel kisebb mértékben gyalulja a lemezt mint a hagyományos karok. Lejátszáskor is előny, ha nem a farigcsálás keltette rezgéseket hallgatod, meg a lemezeid sem lesznek szétjátszottak egy-két tucat próbálkozás után. A pickup is sokkal tovább él egy ilyen karban. Nem a gyémánt kopik el, hanem a tűfelfüggesztés öregszik meg előbb.
5. Nem szól jól minden hangszedővel. Kis effektív tömege eleve meghatározza mely hangszedők illeszthetők hozzá harmonikusan. Ezen belül pedig mindegyikkel másképp szól. Amilyen hangszedő, meg a rendszer többi része a felvételt is beleértve, olyan a keletkező zene.
A Balmaznyújorki fatemplomos (vagy torziós fakaros) kis falumból az összes többi várost porfészeknek látni érdekes perspektíva. De mi értelme van, ha New York Cityre nézünk ?
Végül egy jó hír: újra gyártják az Air Tangentet. Valami ócska lemezjátszót is adnak mellé ajándékba :).
Nézzetek el a http://www.airtangent.com/ sitera.
Ez egy pontos és szabatos műszaki leírás egy Langlöcherni anya csontbeültetéséről. :))
Aztán hogy ez hogy jön a szegényházhoz, pláne a lemezjátszóhoz, az már kicsit más kérdés.
Egyébként ilyenkor látszik, hogy a számítógép milyen kreatív: el tud vonatkoztatni a témától és nem ragad le a sekélyes részleteknél. :D
Találtam olyat, amelyik magyarra is fordít (Intertran), kipróbáltam és igen kellett kacagnom. Íme az eredmény:
"Kabelkapazität -nál OriginalThorens szegényház: 120pF cabling capacitance
montázs Tonabnehmer: a peremei ez rendszer kell -val a peremei ez Tonkopfträgers (Headshell) menekülések. a becsavar tud gyakran von alatt beültetett lenni, a anya von felett, akkor wandern ők csont Festdrehen nem be a Langlöchern ( ok: itt Kontaktfläche csak balra vagy jobbra zur rendelkezés áll, elvezet a Drehbewegung kényszerű zum leteker -ba egy vagy más kijavítás)
Justage: van a Tonabnehmersystem -val 2 becsavar megerősít, kell a helyes geometriai helyzet beállított lenni. közelében rászorult ember egy Justagehilfe, a mint Plastikteil zum bök, mint Peilvorrichtung -ban Tonarmschachtel vagy mint Papierschablone -val a lemezjátszó nyújtott wurde.
abban az esetben, hogy ez Vorrichtung verlorengegangen van, segít egy általános Justageschablone mind a kétszer beállítani."
Angolra fordít. Ammeg má' eléggé kultúrnyelv (nekem legalábbis). :)
A translate linket kell választani és ott egész egyszerűen megadni az oldal url-jét és a nyelv párost (miről mire) kiválasztani a legördülő listából.
A betonkocka pedig jó dolog. Az ember elhaladtában véletlenül belerúg, eltöri a lábujját, aztán hetekig fekhet otthon betegállcsiban és hallgathat zenét. :)
Teljesen igazad van! A képen látható 904-es csak annyiban különbözik a 902-től, hogy az allja állványként funkcionál. Semmi transmission line és egyéb marhaságok.
Úgyhogy elő a beszúrófűrészt és lehet ajtót fabrikálni. :) Ezüst fogantyú...az kicsit giccses, nem? Én ehhez a színhez inkább egy kis antikolt bronzot tudnék elképzelni. :DD
...és a hangszóró alatt van még annyi légtér, hogy ha egy fájintos kis ajtócskát szerelsz rá (ezüst fogantyúval és zsanérral), a bal csatornán a zoknikat, jobb csatornán bugyikat és gatyákat is tárolhatsz bennük!:))
Mivel remekül értek németül, kicsit át kellett fordíttatnom az Altavistával valamelyik kultúrnyelvre az oldalt, de most már kezd letisztulni az infó.
Mindenesetre előásom valahonnan a Lemezjátszók, hanglemezek c. zsebkönyvet is (olyan A/6-os formátumú, kékes borítójú könyv), aztán kicsit okosodok még belőle. :)
55 környékén vesztegetik párban (ha jól láttam), majdani effektnek vagy hálószobahangosításra gondoltam utóhasznosításilag.
A polcot csak képletesen értettem, méreténél fogva. Állványt természetesen kap (betonkocka, vaslábak :)) ), de lehet, hogy az álló változata játszik be, az 904 névre hallgat.
És így mutat. Pont illik szinben a gardróbhoz. :))
Mondsz valamit, mert én is ilyesmit sejtettem. Tekintve, hogy nincs benne végfok és mindenféle speaker system varázslatok vannak a hátuljára írva, valamint a fülest is a speaker system kapcsolóval lehet választani, így könnyen elképzelhető, amit írtál.
Mindenesetre ha így van, spórolós egy banda. :)
A kompaktsprével meg vigyáztam, ippeg csak a szükséges mennyiségben adagoltam (pont kifogyóban volt amúgy is). :)
White fülű topictársak:
volnának kérdéseim:
1. hogyan lehet a tűerőt tűerőmérő nélkül beállítani?
2. ha a pickup shellbe 6-7 mm hosszban lehet változtatni a pickup felfogatási pontját, hová érdemes tenni? Én egyelőre szemre középre csavaroztam.
3. hogyan lehet a szükséges antiskating mértékét meghatározni?
Az ekvipment: lentebb legagyizott Taya DD játszó S karral, ortofon VMS20MkII pickup.
3+1. bónusz kérdés: hogyan lehet a macskát leszoktatni arról, hogy a lemezjátszó tetején ücsörögjön, amíg forog a lemez? :))
OFF:
revox: az lehet, hogy a HK-nak nem megy a füles kimenete? Amúgy jó a cucc, kicsit meg kellett kontaktsprézni a csatlakozóit, mert elsőre jóformán meg sem nyikkant, de végül egész hétvégén fekete (és szürke DM :)) ) lemezeket hallgattam.
ON
"az ELP-ért nem tolonganak"
pedig mennyire keresték Darvas lapjának hirdetéseiben a "progresszív zenét kedvelő" hifisták...
(mármint az Emerson, Lake & Palmer lemezeit:)
Mint ahogy Antiskating mondta volt, a rezonanciakör barázdától barázdáig tart. Itten semmi másnak nem lenne szabad mozognia, mint a tűnek a barázdában. Slussz. A gondot még bőven nem oldja meg, ha egy darab csapágyat a rendszerben levegősre cserélünk.
Nem véletlen, hogy minden egyes futóműhöz van jól és rosszabbul illeszkedő hangkar és hangszedő. Így együtt alkotnak komplett és komplex mechanikai rendszert. Jót vagy rosszabbat, ahogy a szerencse hozta.
A lemezjátszó problémáit ugyan jobbára sikerült megmagyarázni, de kiküszöbölni nem.
Ki is halt - szinte - az egész technológia.
A CD-nél még csak keresik a magyarázatokat.
Légcsapágy: Érdemes elolvasni, mit mondott erről a Stereophile-tesztben a Rockport tervezője ("az enyém tökéletes, a többi hibás"). Tegyen igazságot, aki tud!
Az biztos, hogy az ELP-ért nem tolonganak.
Valószínűleg nem feltétlenül az ára miatt.
Ha a hálózati kábelcsere által okozott "jelenséget" nem tudtad eddig detektálni, akkor csak élj boldogan, maradj nyugton, és ne piszkálj, ne cserélgess semmit, csak a lemezeket!
ps: Te azon boldog zenekedvelők táborába tartozhatsz, akiknek a rendszere nem szól rosszul, de nem is szégyeníti meg az ongakut. Majd' minden zene egyformán kellemesen szól a cuccon, igaz nem is tesz túl nagy különbséget a mégoly különböző felvételek között sem. Nem is igazán érdemes komponenseket cserélni, mert óriási változásokat nem okoz, a kicsivel jobbért pedig hülye lennél sokszoros árat fizetni.
Mindezt másként is le lehet írni persze, mondjuk így: nem túl nagy a rendszered felbontása, nem viszi át például a kábelek különböző hang(ulat)festő hatását. Ha neked így jó, hagyd a francba, mert ha elkezdesz variálni, egy végetnemérő és főleg drága torturára fizetsz be, és lehet, hogy sose leszel többé boldog vele.
(De ha most betettem a bogarat a füledbe, ráb...tál:) Hogy hol kezd? Először is ki kellene deríteni, hogy melyik a leggyengébb láncszem, melyik az átviteli lánc legszűkebb keresztmetszetű darabja, vagy melyik komponens olyan rohadt nagy egyéniség, hogy a paramétereit minden hangfoszányban hallatni szeretné, elvonva a figyelmedet a valódi információtól. (ma már ne is feküdj le, fülelj!!!:))
Hello spacc és antisating!
"Az általad említett szervóproblémák nem léteznek
a Rockport,Eminent Technology és Air Tangent karoknál mivel ezek légcsapágyas tipusok.Igy aztán a tartósságuk is elég jó.Egy normál csapágyas karnál az a probléma, hogy amikor megveszed méregdrágán akkor még csak működget,de hogy mi lesz 10 év múlva a por és a kiszáradt olaj hatására azt csak a Jóisten tudja."
Ezeknél se csapágy se csuszka csak levegő.Érdekes hogy antiskating barátunk kedvec honlapján (Salvatore)is egy tangencionális kart tartanak a legjobbnak.
csak hát gyarló ember valék, és tolulnak elő bennem a kérdések, és nincs rájuk válasz, még csak homályos utalás sem. De te mondtad, mérhető ... hallható. Elő a farbával, most akkor mi van?
A másik. Megengedem, lehet hogy belepofázott valami a hangzásba, de akkor élek a gyanúperrel, hogy ott valami eleve beteg! Na én erre volnék kiváncsi, mi volt a baj. Sejtéseim vannak, de ezek csak sejtések, itthon még nem tudtam egy alkalommal sem detektálni e jelenséget.
as írta:
>& nov. 8-9-10 High End Show(:o))
>állítólag utoljára ezen a néven, ebben a formában, >felállásban és helyszínen...
>el lehet búcsúzni egy álomtól.
Nehogy már a tízéves jubileumi show temetési menet legyen :)
Tény, hogy CS.I. jelezte, hogy lesznek változások, más forma, új emberek, új koncepció. Nem is baj.
Emlékszem, mennyit kellett győzködnöm magam, amikor először elmentem a show-ra. Érdekelt a dolog, de a hifistákat sem én, sem a barátaim nem nagyon szerették (korábbi lehangoló tapasztalatok, meg az első hi-fi kiállítás emléke, a "mit keresek én itt" élménye). Aztán úgy kötöttem üzletet magammal, hogy én oda zenét hallgatni megyek; pontosan ugyanazokkal az elvárásokkal, mintha egy koncertre mennék. Aztán most már én is hifista vagyok :)
Ha mondjuk a kiállítás úgy változna, hogy teszem azt, majd öt év múlva annak is sikk legyen megjelenni ott, akinek a hi-fi most szitokszó, akkor én annak kifejezetten örülnék.
kedves antiscating!
Cak halkan merem megkérdezni: az általad említett szegény elektronok tudnak-é sanyaru rángatózásaikról meg egyebekről? Kezd kezdődni a zsibbadásom. Na páááá...
Van arra megoldás, hogy ne kelljen brékelni tangenciális + egyenes + S karokkal, ráadásul kompromisszumot ajánl az analóg-digitális forrás vitában is:
a lézer-lemezjátszó Remélem, mindkét rendszer összes rossz tulajdonságát megfelelő harmóniában ötvözi :-)
"...Gondolom te is zsibbadást érzel tarkótájon, amikor valaki azt taglalja, hogy milyen döbbenetes hangzásképváltozást tapasztalt az erősítő hálózati kábelének kicserélése után..."
Gondolom, nagy élvezettel olvasná a képernyők mögött lapuló hifisták hada (?:), ahogy a nagy mechanikai egyetértésünk lelkes anyázásba csapna át... Mert bizony, való igaz, én is zsibbadást érzek tarkótájt, amikor az erősitő (vagy cd-jáccó) hálózati kábelének cseréjével kivonom a levegőt a hangszerek és zenészek közül, és ilyenkor úgy vergődnek szegények a hangdoboz körül, mint a partra vetett halacskák...
Sajnos egy kábel szerkezete - a szigetelő héjától a drótszálak elemi részecskéjéig - ma még nem írható le olyan együgyű precizitással, ahogy a lemezjáccó rezonanciaköre, így nem is látható át olyan könnyen az elektron elvtársak egyszerre lépő, ámde mégis ide-oda rezonáló vergődése a kábelben történő felvonulásuk alkalmával, ahogy a lemezjáccó alkatrészek tánca a barázda ráncigálásából kifolyólag...
Viszont hallani sajnos ugyanúgy lehet - zsibbadás ide vagy zsibbadás oda:)
De igaza vagyon revox pajtásunknak, én is teljesen le vagyok nyügözve. :))) ízlelgetem, már ki tudom egy szuszra mondani. akkor tehát ilyen állat pedig nincs, mert lám, nem is lehet! vinyl suxx! hehe!
bár.... eléggé el nem itélhető módon történtek (eleve kudarcra itélt) kisérletek olyan tűkar-rugalmas felfüggesztés, pickuprögzítés, rezonanciát nagymértékben csillapító kivitelezésü hangkar etc..etc...etc tervezésére, kivitelezésére.
Az eredmény nagy része elöttünk ismert, és valjuk be nem a megvalósult tökély.
De akkor legyünk precízek, mert ugyebár akkor mérhető, és tehát ergo "hallható". De az már régen rossz, ha igen, és a topic címből adódóan sem Tesla bőröndlemrzjátszóról, vagy Taya-gagyiról szól a beszéd.
Reagálásomat pont az váltotta ki, hogy szóba került a tangenciális kar, mely elviekben tökéletes megoldás lenne, ha nem hozna be uyanannyi megoldandó problémát a konstrukcióba és kivitelezésbe, mint amennyit az eleve tartalmazott.
Mint érintőlegesen említettem a SONY annak idején a 8000-es szériában alkalmazott tangenciális kart.
Átlátván hosszú-hosszú mondatodba foglalt problémahalmazt (mindezt anno a békebeli 80-as évek elején) azt agyalták ki ferdeszemü és loudness-fülü barátaink, hogy márpedig ami van, a rezonancia fronton, az tűrhetetlen, és li kell irtani, és bansai! felkiáltással konstruáltak gyorsan egy jó testes darabot a tangenciális karok körében, melybe beleadtak apait és anyait, illetve leginkább elektromágneses tekeréseket megy ilyesmit a célból, hogy a kar hátsó végén kioltsák azon rezgéseket, melyek az eleje felöl folyamatosan és el nem itélhető módon terjedtek arra felé, hogy aztán odaérve és visszaverődve, karöltve a karfelfüggesztés és továbitó mechanika zajával megerősítve - kedves kifejezéseddel élve "hozzáadhassák saját(!) hangjukat" Az eredmény, ha jól emlékszem 50-60 decibeles csillapítás volt a rezonanciákra. Jómagamnak nem volt érkezésem megfülelni, de a hifimagazin fülészei lesujtó véleményt adtak róla, ha jól emlékszem steril és élettelen hangja miatt. Jómagam békés szimbiózisban élek egy öreg Lenco L75-el, tom, nem egy nagy durranás, de példul a kar tervezésénél szemmel láthstóan igyekeztek hosszú és szép mondatodban taglalt hatásokat mennél jobban lecsökkenteni, mindezt svájci precizitással, és némi sikerrel. H valami zavart is használata közben, az nem a karrezonnanciára volt visszavezethető, hanem a tányércsapágy hangjára.
A cserélhető shell adta lehetőséget kihasználva megleltem a különféle zenékhez leginkább alkalas picupokat, melyek az adott zenei stilus mellett egész halgathatóvá teszik a zenét. És lám mennyi igazság vagyon hosszú mondatodban, amit ki lehetne még bőviteni, hogy szerencsés esetben ezek adják a lemezjátszó egyedi megkülönböztethető hangzását.
Az a kijelentésed, hogy "a mechanikai rezonanciák világa azonban nem költészet, hanem mérhető - és hallható! - fizika." fülemnek muzsika volt, mert itt van az a pont a hol véleményünk tökélete szinkronban van. Gondolom te is zsibbadást érzel tarkótájon, amikor valaki azt taglalja, hogy milyen döbbenetes hangzásképváltozást tapasztalt az erősítő hálózati kábelének kicserélése után..... monnyammég?? :-))
egy igazi hiendist tökhülye a technikához, amit te művelsz itt, az már provokáció!:))
az imedancia más szóval váltakozóáramú vagy látszólagos ellenállás, ami csak egy sima ellenállásnál egyezik meg az ohm mérővel is megmérhető ohmos ellenállással. a hangdobozban viszont a szűrőben tekercsek, kondenzátorok vannak, de maga a hangszórócséve is egy tekercs, amiknek minden frekvencián más-más impedanciája van, amiket különböző képletekkel lehet meghatározni. például egy tekercs váltakozóáramú ellenállása:
Z = 6,28 x frekvencia x tekercs induktivitása
(ha most azt kérdezed, mi az a "tekercs induktivitása", akkor le vagy sz@rva!:))
magyarázni mindenki tud, de ha érteni is szeretnéd, az hosszú, vagy kérdezd meg mcc-t:)
nyugi! ha minimum 4 ohm van az erőlködőre írva, akkor ne "logikázz" a 2 ohmon, mert ezzel a megengedettnél nagyobb áram folyik át a végfokon, és a tápegység sem szereti. ha nagyobb impedanciájú hangfalat (pl. 8 ohmosat) dugsz rá, leégni biztosan nem fog, legfeljebb kicsit halkabban szól.
"Welcome back my friends - to the SHOW that never ends"
Mivel a múltkor úgy láttam, hogy tömegek - legalábbis revox és tpapa biztosan - érdekl?dnek a High-End Show hogyléte fel?l, berontottam az újságoshoz és átlapoztam a Hifi Piac nev? közkedvelt lapot.
Ugyan a show-ról nem találtam semmit, de felt?nt benne két, az újság szokásos stílusától meglehet?sen elüt?, szakmainak is nevezhet? cikk (az egyik az írható DVD szabványokról, a másik a túlmintavételezés kérdéseir?l); egyiknél sem tüntették fel sem a szerz?t, sem a forrást.
Úgy t?nik, ez a show töretlenül folytatódik: Péntek Miklós és csapata szerint a lap nyilván akkor sokoldalú, ha sok cikket lop sok külföldi laptól (régebben a HifiNews&RecordReview-t szerették, ma ki tudja).
Na mindegy, ha már úgyis a házimozi a divat, leemeltem a polcról a hasonló nev? képes újságot is. Kinyitottam egy DVD-író tesztjénél, ahol is három olyan durva helyesírási hibára leltem, amelyekért tíz éve a jobb középiskolákban még buktattak. Úgy véltem, helyesen döntök, ha a laphoz továbbra is h?vösen, némi távolságtartással viszonyulok :)
Talán akkor mára ennyit a hazai nyomtatott hifi sajtóról, a Show-ról pedig ki-ki a legilletékesebb helyr?l: az analog vagy a High-End Show honlapokról szíveskedjen tájékozódni. Reméljük, hamarosan fent lesz, aminek fenn kell lennie.
Segítséget szeretnék kérni.Valaki el tudná-e nekem magyarázni érthetően az impedancia és ellenállás kérdéskörét hifi esetében?
Ha az erősítőre min.4 Ohm van írva,a hangfal pedig 8 Ohmos,akkor minden rendben van,ugye?
Persze így logikus.De miért a minimum?Mi lenne akkor,ha kisebb ellenállású hangfal(pl 2 Ohm) lenne meghajtva a 4 Ohmos erősítővel?
Mert én úgy logikázok,hogy a nagyobb ellenállású hangfal árthatna többet neki,trafo leégés,meg ilyesmi...
A kör együtt rezegve indukálja a tűszár végén lévő tekercsekben keletkező picinyke feszültséget. És e kör minden egyes elemének anyaga, saját rezonanciája befolyásolja az eredményt, ahogy ehhez a körhöz mechanikailag kapcsolódó minden egyéb más szerkezet is (felfüggesztés, doboz, hajtómű, állvány, stb.)
Vannak persze költői túlzások is a hifiben, a mechanikai rezonanciák világa azonban nem költészet, hanem mérhető - és hallható! - fizika.
amúgy az egyik lehetséges megoldás itt vigyorog a polcomon, van vagy 25 éves. egy balsafából készített "vell tempered tonearm" zsinóros felföggesztés, torziós-csigás antiscating, és szilikonfürdős csillapítás. zép egy darab, csak sajna az asszony egy takarítás alkalmával elfektette, és a kulimász egy része belediff. a szőnyegpadlóba (vazze! nőt ne engedj hifi közelébe)
ami a lényeg: életem legprecízebb hangját lemezről e karral és az akkor benne csücsülő mc2000 pu-val hallgattam vala.
rég volt, szép volt...
a tangi' kar a "verbális" (megmagyarázós:) hifi tipikus esete. egy fizikai problémát látványosan megmagyarázva megold (ebben a tudatban a hifista végre nyugodtan hátradőlhet a fotelben), és az egy helyett másik két, három, vagy éppen féltucat problémáról nem vesz tudomást. a lemezjátszó hangját alapvetően meghatározó rezonánskörben a tangi karoknál a hagyományos forgó-billegő (kar)csapággyal szemben a rozoga "billegő" csapágyat egy további nagyméretű rezonáns elemmel bonyolítja: a csúszkával, amelynek alátámasztása, rögzítése - és hozzáadott hangja - jobban befolyásolja a keletkezett hangzást, mint a megoldani vélt szöghiba.
mindegy, a lényeg a nyugodt hátradőlés a fotelben, a hifi már régen nem a hallható hangokról szól.
már pedig van szervó probléma! mert tökéletes követés nincs, és tangenciális karok mindegyke úgy műxik, hogy a har szögelfordulását érzékelve azt befelé elmozgatja, és it adódik a probléma. Tökéletes szabályzás nincs, ezen évődtem, hogy vágásnál egy trükkel megoldják a dolgot, de ez visszafele nem működik, illetve szinte kivitelezhetetlen, így marad a kompromisszum.
Az s karoknál ugye a lemez elejétől végéig lesz egy adott szögelfordulás, ami igen lassan változik a két érték között, a tangenciálisnál +- irányba igen kis elmonzulás lesz, és ez igen gyakran (már a szervó működéséből kifolyólag)tehát a probléma létezik. persze nem azt állítom, hogy nem lehet jó berendezést építeni, de azt hiszem a gyakorlat is engemet igazol Inkább az s karokat favorizálják.
Vennék hordozható (elemről működő) szallagos magnót 13 cm-es orsó átmérőig. A jó külalak fonosabb mint a működőképesség. Bármilyen tipus érdekel japán, "szocialista" egyaránt.
Érdekel-e valakit a Revox 700-asról koppintott szovjet magnó?
Oda vissza játszó, 4 fej, 3 motor, kvarcvezérelt direkt hajtás, 27 cm-es orsóátmérő, elektronikus szallagfeszesség-szabályozás, programozható meg minden. 2 db is van az egyik szerintem használva se volt.
Egészen más szempontok vannak. A hangosításnál a hatásfok mindenek felett van. Egy tölcsére közép mondjuk 200Hz-1.5kHz tartományra minimum 105-110dB között kell legyen 1W-ra.
Ez szobai használatra nagyon durva.
De érdemes hangosításra gyártott hangszórókat kipróbálni tölcsér nélkül. Eléggé kellemes hatásfokuk van önmagukban 99-100dB/W/m.
az hagyján, hogy hetet-havat összehordasz itt a nagy kúfárkodásban, de azért nem kellene egy hozzászóláson belül emlegetni az avantgarde és a klipsch tölcséreket. (hacsak nem süketültél meg teljesen az alföldi_punk daganatoktól:)
hát igen a hangdoboz választás lesz a legnehezebb az biztos.én is hajlok a csöves elektronika felé,
csak hangsugárzó téren nem nagy a választék 93db
felett.na nem baj amíg pénzem lesz rá addig még úgyis kipróbálhatok egy-két alternatívát.
Bele olvasgattam a fórum régebbi részeibe is,
úgyhogy nem lepsz meg,de a sudgen-ről én is csak
jókat hallottam,de egyelőre a tervezgetés szintjén állok.
Van vmi tapasztalat nagyobb teljesítményű csöves
erősítőkkel?(arc,conrad johnson,copland)
Egy hozzáértőbb barátom szerint kis hangerőn nem
annyira részletezőek mint a kisebb teljesítményűek.
Legutóbb egy közepes AN rendszeren próbálkoztunk,
a digitális effekteket tényleg "túlzottan leleplezte" ,de ez CD-ről volt,nem tudom mennyit
"simít" a produkción egy jó analóg lemezjátszó.
Igazából modernebb zenékben is a hangszeres alapú
amit szeretek otthon hallgatni,de azért a legtöbb
esetben elektronikus hangok is előfordulnak(Miles Davistől is az In a silent way sessions tetszik a
legjobban),Igazából a nagy energiákat kontroll alatt tartó rendszer lenne az igazi,bár nem szoktam nagyon hangosan zenét hallgatni.Azt hiszem
hangdobozra elég sokat kell majd költenem,kisdobozban képtelenség ezt megoldani,
nagyokban meg elég drága amelyik az energia mellett,másra is figyel.Azért elég sok jazz-t is hallgatok ,nem szeretnék a jelenlétérzetről és térleképzésről sem lemondani,ebben az AN rendszer tényleg kimagasló volt. Csak 8-9Watt nem biztos,hogy egy 35m2-es félig nyitott szobában képes "Massive Attack-ot" produkálni.
Sziasztok,
most vettem kölcsön egy Luxman L-410-es erölködőt meghallgatásra. Nagyon kellemesen szól, de kicsit régi (azt nem mondhatom, hogy öregecske, mert igen jó passzban van). Van valakinek közelebbi ismeretsége vele? Elég kevés a ráfordítható, de tisztességes sztereó integrált erősítőt szeretnék venni általános, de igényes zenehallgatásra (Denon DCD-1460 mellé) - komolyzene, orgona, trance. A hangfal még egy S-90D, de most az erősítőt kell először lecserélnem. Van még itt szintén tesztre egy Marantz PM-62, de első hallásra a Luxman lemossa. Holnap még meghajtom őket, de azt mondják a Rotel-t ki kell próbáljam még mielőtt döntök (921-est ha nem tévedek).
Van javaslatotok?
ha te "mai modern zenéket" hallgatsz, máris kiestél a hiend rostán:) a magyar hifista csak szép zenékkel demózza a "hangképet" a hesen is: 4évszak, bétóven, csajovszkíj...
végre mégvki aki nem hányta el magát a tölcsérektől a hes-en.Eddig akárhol említettem,hogy tetszett elég furcsán bámultak rám.Arra lennék kíváncsi,hallotta-e vki amikor
az Animások demóztak ,mert azt nem sikerült elkapnom viszont sok olyan zenét hallgatok amiket
játszottak.Különben is miért csak kórusokkal,meg néhány hangszeres felvételekkel demóznak?
nem hiszem ,hogy ez lefedi a teljes közönség ízlését.Szerintetek hol kell keresgélnem ,hogy
a mai modern zenéket is élvezhetően reprodukáló
rendszert alakítsak ki?
1. Média: Reméltem, hogy a hifi topicban a médiának nem fáról-fára üvöltözéses részével foglalkozunk.
2, Bizony nincs tökéletes megoldás egyetlen problémára sem. A mérnöki munka - mint az köztudott - , a kompromisszumok közötti legjobb választásra van kihegyezve. Abszolút értelemben nem lehet tökéleteset alkotni, de meg lehet találni az adott helyzethez legjobb kompromisszumokat.
Szóval ez az én mérnöki magabiztosságom - ami bizonyos esetekben már akkor is dagad, ha a megépített er?sít?b?l hang jön, és nem füst :o)
1./ Engem marhára nem érdekel, hogy ma ki mit ért "médián". Az viszont biztos, hogy az ember társadalmi létezéséhez szükséges egymás közötti kommunikációnak mindig volt valamilyen eszköze, hordozója, amely alapvetően meghatározta a világban való létét, életét, gondolatait, és érzéseit. Ide sorolandó az ősök szomszéd fára való artikulálatlan átüvöltésétől, a telepátiáig bezárólag mindenfajta információátadás, valójában ez a civilizáció története - amely szempontunkból nem más, mint a médiumok és technológiák története.
2./ Mérnöki magabiztosságod, rozoga lábakon áll: nincs egyetlen tökéletes ideális megoldása semmilyen (akár hifis) problémának sem, mert a fizikai világ sem írható le véges számú paraméterrel, csak végtelen számúval, vagy az elemi részecskék szintjéig szétszedve is csupán "valószínűséggel" modellezhető.
a gondolatmeneted tökéletes. De, olyan berendezést építeni, ami csak 1 embernek tetszik nemigen lehet. Hála az illetékesnek eléggé sokan vagyunk, ahoz, hogy gyakorlatilag bármib?l el lehessen adni egy párszáz-párezer darabot. (ehhez már kell média - reklám)
Az valahol természetes, hogy a megépített cucc a tervez? ízlését igyekszik türözni. Viszont ezek a tervez?k általában csapatban dolgoznak, és valamiféle kompromisszumot kötnek a végeredményben. Ez általában jó az általánosan elvárható min?ség szepontjából.
Leszögezhet?, hogy ha kerülöd az extrem hangzásképeket, és igyekszel minél több emberrel (a gyakorlati praktikum határáig) teszteltetni a berendezésedet, akkor nem l?hetsz nagyon mellé.
És hát szellemiség ide, vagy oda, valljuk be, hogy vannak bizonyos mérhet? paraméterek amik szintén jelzik, ha rossz úton menetelsz (egy +20dB-s kiemelés 2kHz-en szinte senkinek sem fog tetszeni, és szerintem ugyanez igaz a 10%-os intermodulációs torzításra is).
Szerintem a hi-end az audiokultúrának egy olyan szegmense, ami már nem feltétlenül a "tökéletes" hangvisszaadásról szól. Hasonlat: én is tudok bútorokat és tárgyakat venni a szobámba (sőt ha kell még nádbútort is fonok), de ha rábízom egy profi (és veszettül drága) lakberendezőre, akkor - szerencsés esetben - kapok valami hozzáadott értéket is. Hogy ez aztán egyezik-e az én ízlésvilágommal, az más kérdés.
A hi-end is erről szól: a készülékkel együtt megvásárolod a mögöttes ideológiát és a készítők által favorizált hangzásképet. Az ideológiának gyakran részei a minőségérzetet sugalló kiegészítők: a diófa, arany, ezüst, stb.
Az angolszász, feketedoboz+kapcsoló stílusú berendezések is inkább az audiofil és nem a hi-end területen adhatók el.
Egy hatmillió forintos végfok nem tud olyan rosszul szólni, hogy aki megveszi, az ne mondaná azt, hogy az övé a legjobb. Vagy ha nem is a legjobb, de legalább a legszebb. :)
Ha a mádiakörnyezeten a hangzó anyagot érted, akkor OK. De javasolnám, hogy azt nevezzük inkább egyszer?en ZENÉnek, mert a média kicsit mást jelent ma már.
Azt meg hogy milyen az a zene (akár min?ségileg is), inkább ne taglaljuk, javítani úgysem tudunk rajta, még akkor se, ha saját stúdiónk van.
"2. Fül (Ezzel 1ütt ízlés)."
na ezzel lenne egy kis probléma (azon túl, hogy enélkül akármilyen zenemű önmagában sem értelmezhető). a szerinted nem szükséges "médiakörnyezet" nélkül hogyan is fog ez működni? (és egyúttal pontosítsuk, ami szerinted nem kell: a "médián" nem nem csupán azt értem, amit ma az rtl klubban vagy a slágerrádióban ez ügyben hallhatunk, hanem általában kommunikációs közeget. a görögöknek és a Római Birodalomnak is volt is volt "médiakörnyezete".
(sajna ez itt legalább annyira off, mint a katódkondiról beszélgetni, úgyhogy részemről a nemlétező "vitát" fel is függeszteném.
Egy kupac alkatrészt csak véges variációk szerint lehet összerakni. Ennek alapján, ha egy majom rakja össze is el?bb-utóbb szólni fog (feltételezve, hogy nem romlik el bel?le semmi, illetve ha mégis, akkor azt cseréljük).
Komolyra fordítva: Az alkatrészkupachoz nem szellemiség kell (média meg végképp nem). Két dolog kell hozzá 1. Szakmai tudás (ezzel gyakorlatilag lecsökkented a variációk számát - ideálisan 1-re). 2. Fül (Ezzel 1ütt ízlés). Ez utóbbi az emberek többségénél adott, még ha néha rossz is.
Ezen két dolog bírtokában m?ködni fog a dolog, és ha kicsit tovább variáljuk, akkor még tetszeni is.
:)) mcc, ezen véletlenül átugrottam!
pedig akárhogy is fáj - és akármilyen felfoghatatlanul vérlázító némely buheratőrnek -, szellemiség (és médiakörnyezet) nélkül akármilyen cucc csak egy réz- vagy alkatrészkupac szintjén marad, hiába van belerakva másfél kiló black gate és két kiló ezüst:))
Szerencsére Beethoven 5. je Toscaninivel is élvezhető, nem csak a korunknak jobban megfelelő CD -én Eötvös Péterrel. Persze változik a világ, és vele mi is, de az érték néha érték marad. Bach is, nemcsak Bartók. Egy öreg Stardivari is szebben szól, mint a szegedi ládagyárban gyártott, bár utóbbi korunkra jellemzőbb lehet. Gondolom nem a nosztalgia, múltbafordulás miatt használják néhányan - akik megtehetik - az előbbit, hanem mert jobbnak találják. A minőség minőség marad akkor is, ha régi darabról van szó.
Az öreg végerősítők, tunerek között vannak olyanok, amelyek hallgathatóbbak a mai high-end nagyobbik részénél, sőt megkoctáztatom, hogy tuner vonalon a legjobbak is a régi rádiók közül kerülnek ki. Végfokoknál csak arra utaltam, hogy bár kétségtelenül vannak jobbak is a maiak között az öreg klasszikusoknál, ezek igen kevesen vannak, az úgynevezett high-end nagy része zeneileg szemét. A mai high-end döntő része kevés speciális audio alkatrészt használ, megelégszik a jobb hangú ipari alkatrészek gondos összeválogatásával - hasonlóan a 30 évvel ezelőtti helyzethez. Vagy ezzel sem sokat törődik, csak az ára alapján high-end.
Még annyit, a régiek sem mind jók: néhány közülük még ma is értéket képvisel, a többi ugyanolyan szemét vagy közepes szinvonalú mint a maiak nagyobbik fele. Nem azt propagálom, hogy mindegy mi, csak jó régi legyen, éljen a vintage hang.
De ha valaki high-endet szeretne, hallgasson meg egy-két nevezetes öreg darabot is: még meglepetések is érhetik. Nemcsak a Revox emlegette audiofil készülékek szintjén.
Megnéztem a kapcs. rajzokat és bár jópár részlet nem tiszta (utoljára vagy tíz éve foglalkoztam ilyesmikkel), érdekesnek tartom, hogy koncepcionálisan mennyire hasonlítanak az általam elképzelthez. Még anno középsuli végén láttuk először ezt az áramgenerátorral szembehajtott tranzisztoros kapcsolást valamelyik akkori újságban és ez úgy megfogott. Mindenesetre úgy néz ki, lehet benne fantázia, ha többen is építettetek ilyet. :)
tomcat
ps. átmentem a buhertopicba olvasni, de ezen a közel kétezer hozzászóláson még eltart egy darabig átrágnom magam. :)
"A Japán underground világban mindíg is éltek, és a legjobbak valahogy bekerültek a Hifi világ köztudatába." - mármint a triódás SE erősítők...
így van! a japán hifibuzik kb. 30 %-a használt házi építésű közvetlen fűtésű triódást már az ongaku előtti időkben is. Kondó nem a semmiből jött, ő "csak" nagyon megépítette és nem csak egyet tudott belőle csinálni saját magának, hanem többet is. Ezzel persze végleg ki is lépett az undergroundból:)
Az viszont egy tévedés, hogy az audió aranykorában (a 40-estől a 60-as évekig) jobban szóltak volna a cuccok, akármilyen kapcsolásokkal is. A beépített anyagok, alkatrészek, és a lánc egyéb elemei tekintetében sem voltak ennyire kihegyezve a készülékek, mint ugyanezen vagy hasonló kapcsolások a legújabbkori high end ízléssel megépítve. A régi készülékek igazi megítéléséhez hiányzik a környezet, a letűnt világ teljes aurája, média-környezete, ami innen a jövőből visszatekintve majdnem ugyanolyan fikció, mint onnan ide a jövőbe fantáziálgatni. Sőt, azt is megkockáztatom, hogy a 40-es évek cuccaival "hifiző" zenebarátnak idegenül és talán "idegesítően" is szólna egy mai korszerű készülék.
Minden kornak megvan a saját ízlése, média-közege, "hangszíne" - és ezt értse mindenki úgy, ahogy akarja...
Milyen szuperul néz ki amikor pl az EC360-at túl nagy anódárammal hajtottam és az egész cső pirosan izzott? Kikapcs kijavít a hibát, bekapcs és semmi gond!
Hello spacc!
Az általad említett szervóproblémák nem léteznek
a Rockport,Eminent Technology és Air Tangent karoknál mivel ezek légcsapágyas tipusok.Igy aztán a tartósságuk is elég jó.Egy normál csapágyas karnál az a probléma, hogy amikor megveszed méregdrágán akkor még csak működget,de hogy mi lesz 10 év múlva a por és a kiszáradt olaj hatására azt csak a Jóisten tudja.
Nem vagyok szakértő, de még pár éve hallottam egy Norsk Audio kicsi hangfalat (a 2 utas fajtát). Akkor elég meggyőző volt, nem tudom, most hogy állná meg a helyét.
Kapcsolási rajzból Dunát lehet rekeszteni, de én komplett, megvásárolható készülékről beszéltem. Na az nem volt az 40-50-60 as években.
Szerintetek a mai legjobb csöves készülékeket tervezők mögött miért is ne lehetne ugyan akkora tapasztalat, mint az aranykor konstruktőrei mögött? Sőt. Őt ismerik az elődeik munkát, és arra is építhetnek. Ez a csöves dolog sosem halt ki, csak kikerült a fővonalból.
Ezek a triódás SE erősítők nem a nagy b#&@s semmiből kerültek elő. A Japán underground világban mindíg is éltek, és a legjobbak valahogy bekerültek a Hifi világ köztudatába.
Én hallottam. Merthogy ez saját tervezés, és saját építés is.
De mielőtt szétoffoljuk a topicot, a buhertopicban be van linkelve az újabb verzió, és ott nyugodtan megvitathatjuk az egészet.
Itt a szellemiség a lényeg. Ott a vörösréz :o)
Nocsak-nocsak, ezexerint mások is törik a fejüket hasonlón. Hallotta már valaki ezt megépítve?
Mondjuk én a TL071 helyett inkább egy 5534-et használnék, ha már mmindenképp opampot kell használni (pláne a visszacsatoló ágban), de szerintem a FET-ek helyett is valami klasszikus tranzisztoros megfejtés lenne. Az elv mindenesetre az, hogy két nagyon hasonló tranyót lényegesen könnyebb találni, mint két komplementert azonos transzfer karakterisztikával.
soft verdict!
kissé megkésve, bocsesz. Valóban úgy vágják, és ez jó! De! A vágógépen ott csücsül egy s-kar, benne a pu. és azzal tud kontrolálni, és azzal megelégszik. No és ha az általam említett szervóproblémára visszatérünk, akkor ugye azt se felejtsük el, hogy a vágófej előretolását úgy oldják meg, hogy a magnónak két lejátszófeje van, az első mintegy mérőjelet szolgáltatva segíti a ketyerét, hogy mekkora legyen a vágófej előretolása. Tehát ha ezt vica-versa akarjuk megvalósitani, akkor ugye a lejátszóban két tangenciális kart kéne alkalmazni, ezek egymáshoz képesti elhelyezését meg a vágóberendezés ismeretében változtani. No ez egy kissé macerás lenne. Persze lehetne precízkedni is, mert akkor a rezonanviákról még nem beszéltünk. A vágófely tömege... nos ha a lábadra esne, nem hinném, hogy proézis nélkül többet lábraállnál. :)
Sajna nincs semmi olyan helyem, ahol kísérletezhetnék kedvemre. Mindenestre én valami hibrid megoldáson törném a fejemet: csöves meghajtófokozat egy áramgenerátorral szembekapcsolt végtranyóval tiszta A osztályban. Nyamm. :)
Szép nagy füstöt lehetbe vele generálni. :D
Szintén voltam ott.
A süketszoba az első percben isteni. Valami fantasztikus nyugalom száll rád, amikor becsukják az ajtót, de azután egyre jobban jön a magány, a füledben zúg a vér egyre hangosabban, és 10perc után úgy mész ki mint akit hajítottak.
A zengő szoba is aranyos egy taps majd fél percig visszhangzik.
Vagy két éve mértünk fül- és fejhallgatókat az MTA akusztikai kutató laborjában spéci anatómiai műfejen. Számomra a legmegdöbbentőbb az volt, hogy egy kis, fülbe dugható fülhallgató messze lineárisabb frekvenciamenetet produkált, mint a nyitott és zárt nagy fülesek. Ennek egyik oka, hogy a membrán és a dobhártya közötti légrés elég jó illesztést biztosít, illetve, hogy a fülkagyló frekvenciafüggése ilyenkor nem szól bele az átvitelbe.
Ugyancsak érdekes volt, hogy az élvezetes zenehallgatáshoz a tartós halláskárosodás határát verdeső dB értékek tartoztak. Úgyhogy azóta leszoktam a fülesről.
Furcsa élmény a süketszoba is: klausztrofóbiásoknak nem ajánlott. Rázárják az emberre a kb. tonnás, sínen csúszó betonajtót és marad a bazi nagy csend. Viszont az audiométeres vizsgálaton (két mérés átlagaként) az jött ki, hogy a hallásom érzékenysége a frekvencia függvényében olyan 3-6 dB-vel jobb az átlagnál (pláne fülmosás után), úgyhogy mindenkinek ajánlom, hogy ha teheti próbálja ki ezt a mókát. :)
Véleményem szerint nagyon megéri, mert ilyen árkategóriában nem nagyon találsz normális fülest. Ez a kategória már (580-590) igen szép hangú cucc. (Nyitott, fül körüli fejhallgató nagyon igényes kivitelben, gyönyörű hanggal - legalábbis nekem :) )
Hidd el, én sem értek hozzá. Valamikor régen olvastam egy könyvet (orosz szerző, 60-as évek) a csöves erősítőkről, onnan rémlik pár dolog, ja meg még középsuliban tanultuk említés szintjén. De azért nem fognék neki megtervezni egy csöves végfokot. :)
Lehet, hogy igazad van, de szerintem pusztán a tápfesz megemelése nem olyan nagy kapcsolástechnikai trükk. A dc csatolást pedig számtalan más helyen is alkalmazták.
Ha már itt tartunk: azé' nincs olyan nagy különbség az erősítők kapcsolástechnikájában. Leginkább az rc tagok értékei és a kimenőtrafó méretezése tér el (érthető okoknál fogva).
450-500 V-ra? lehet, hogy "akadtak", de hogy azt nem az audióerősítőkben használták, az is biztos (legfeljebb a korabeli űrhajózásban:))
a rádióadók tervezése, ahol kHz-MHz nagyságrendű frekvenciák vannak, összehasonlíthatatlan az audio erősítők alsó határfrekvenciára történő méretezésével
Lehet, hogy tévedek, de a korabeli rádióadók kapcsolásaiban nem alkalmaztak hasonló megoldásokat? Itt a magas tápfeszültségre és a dc csatolásra gondolok elsősorban.
Más: eddig úgy tudtam, hogy kifejezetten kerülik a nagy értékű kapacitások használatát a csöves kapcsolásokban. Olyan párszáz, esetleg ezer mikrofarad nagységrendű kondik azért már akadtak akkoriban is.
az se ongakukban a végerősítő trióda meghajtására használt 5687-es triódát Kondo kifeszítette +200 és -200 volt közé és ennek a munkapontját változtatva hajtja meg csatkondi nélkül a végcsövet. egyúttal természetesen a végcső rácselőfeszültséget is beállítva.
elvben távolról rokon az 1930 körüli Loftin White (és AS SE erősítőjének:)) kapcsolásával, azonban akkoriban még nem voltak olyan egyenirányító alkatrészek (félvezető diódák, nagyobb értékű szűrőkondik), hogy ezt túlzott körülményeskedés nélkül kivitelezhették volna...
Szerintem az Ongakuban semmiféle olyan megoldás sincs, ami akkor nem lehetett volna. Kondo nem fedezte fel a spanyolviszt, csak megépítette az er?sít?t aranyból ezüstb?l.
De mondja valami konkrétat, és akkor belehúzhatunk egy vitába :o)
Lehet, hogy tudatlan vagyok (bár tény, hogy a csöves kapcsolásokat nem ismerem igazán), de milyen olyan kapcsolási technikát használnak a mai csöves rendszerekben, amit a 40-es években még nem alkalmaztak?
Egyébként amit idéztél tőlem az inkább olyan tartalommal íródott, hogy a '60-as években még olyan emberkék tervezték a csöves berendezéseket, akik mögött ott állt néhány tíz év szakmai tapasztalat és sok-sok kísérletezés.
A mai id?k csöves végfokai szerintem 3 csoportra oszthatóak (a kategorizálás persze er?sen szubjektív, mint ahogy az önkényesen adott nevek):
1, Ongaku osztály. A 30-40-es évek kapcsolástechnikája, aranyból ezüstb?l és platinából megépítve. Jó hang, de teljesen elfogadhatalan ár.
2, ARC osztály. Elektroncsövek és modern félvezet?s kiszolgáló elektronikák. Ez gyakorlatilag a régi elvek feltupírozása a modern elektronika lehet?ségeivel (pl.: egyenáramú csatolás - DC szervóval, kiszajú tápok - MOSFETes elektronikus stabilizálással). Az árral kapcsolatban itt is vannak fenntartásaim.
3, Conrad-Johnson osztály. A hagyományos kapcsolástechnika (Mullard), hagyományos alkatrészekkel (lehet?leg jobb in?ségben, de kerülve az ezoterika határát), és modern formatervvel. Az ár még itt a leginkább elfogadható (és szerintem a hang is jobb mint az ARC-nél).
Szerintem nem ugyan arról beszélünk. Ezt te írtad:
"Visszatérve a "régi csöves jobb csöves" gondolathoz: ez is arról szól, hogy a gyártók mostanra elfelejtettek csöves elektronikákat tervezni. Nincsenek már ott az öreg szakik, akik a 40-es években tanulták a szakmát és olyan dolgokat is tudtak (éreztek, sejtettek), ami mostanra már feledésbe merült."
Én meg azt, hogy ma olyan kapcsolásokat technikákat alkazmanak, amiket a 40-es években nem, és ma ez jelenti bizonyos szempontból a csöves technika csúcsát.
Szerintem nagyjából egyről beszélünk. Ha a cél az, hogy a bemenő jellel minél inkább arányos (analóg) kimenő jelet kapjunk, akkor leginkább kapcsolástechnika és nem aktív eszköz (cső vagy tranyó) kérdése a dolog.
Sőt, ugye a passzív előerősítők is jól mutatják, hogy egy-egy alkatrész (kábel, poti, ellenállás létra) megfelelő megválasztása vagy gyártása is mennyit számít a színezetlen hangátvitelben.
Manapság a diszkrét tranzisztoros mérőerősítők világában korábban nem is sejtett nagyságrendű pontosságot lehet megvalósítani - köszönhetően a gépi tervezési módszereknek, amelyek modell szintjén képesek számolni pl. a bázis-kollektor kapacitás (ami igencsak beleszólhat a tranziens átvitelbe) zárófeszültség (kivezérlés) függésével; valamint a gyártástechnológia modellbe építésének. Ezek az objektum modellek idővel átvándorolhatnának az audió erősítők hálózatszintű szimulációjába is és ezen akár nyerhetne is a hifi világ, csak kérdés, hogy van-e ezirányú érdekeltség.
Egyébként még nagyon röviden a tranyó kontra cső kérdéshez: az a gond, hogy a hifi szabvány (DIN 45500) is egy olyan mérési eljárás alapján ítéli meg a audio eszközöket, ami még a csöves világból származik. Abban a korszakban ugyanis a THD és a sávszélesség (már csak a kimenő trafó miatt is) nagysága valóban megkülönböztethetővé tette az egyes erősítők hangzásvilágát. A csöves erősítőket inkább jellemző harmonikus torzítás az emberi fül számára sokkal kevésbé zavaró, mint a tranziens torzítások, amik az erősen visszacsatolt tranzisztoros rendszerekkel együtt váltak jelentőssé. Tehát egy eleve rossz mérési metodika alapján összehasonlítani eszközöket sarkítva kb. olyan, mintha a doboz színe alapján osztályoznák őket.
Ha valaki épített már teljesítményerősítőt, az tudja, hogy mind a mai napig a készülék bemérése szinuszos gerjesztéssel történik, a műterhelés általában tisztán ohmos, így aztán a sávszélesség és a teljesítmény sávszélesség meghatározásakor a valódi felhasználás körülményeitől jelentős mértékben eltérő esetet mér az ember. A zajgenerátor + FFT, vagy egységugrás, valamint egységimpulzus gerjesztésű mérések talán jobb képet adnának (egy komplex jel, mondjuk szinusszal modulált négyszög talán még jobb volna), ezek elemzéséhez, az erősítő több pontján megjelenő jelek egyidejű analíziséhez viszont meglehetősen bonyolult műszerpark szükségeltetik, ami az otthoni barkácsolóknál többnyire nincs meg. A tömegtermelést meg nem érdekli, hiszen elég csak gyártatni egy szabványt teljesítő végfok IC-t, aztán belerakni belőle hatot egy szép dobozba és kész a házimozi - amit el lehet adni.
Az egyszerűség és a kevesebb_néha_több elv alapján lehetne továbblépni (lásd Ongaku), de ezt elég nehéz megmarketingelni.
Off: bocs, a boxomat kívülről nézegetem (elfelejtettem a jelszavát:), így régi szolgáltatómhoz irányítja hónapok óta a maileket, ahonnan már csak szivességből kapom meg.
itt egy jó: askating@freemail.hu
Csak a csövesekről akartam írni, de szerintem a félvezetősökre is áll: nem sok mostani high-end félvezetős erőlködő veszi fel a versenyt zeneileg pl. Nelson Pass öreg A osztályú erőgépeivel. Csak a legjobbak. Nem akarok tranyós csöves vitába bonyolódni, semmi értelme.
Viszont remélem nemsokára lehetőségem lesz összevetni a Marantz 10B csöves tunert az utód Marantz 20B vel, ami már félvezetős. A 10B t nagyon sokan a világ valaha gyártott legjobb tunerének tarják (a 60 as években készült !), a 20B t pedig úgy készítette a Marantz a 70 es évek elején, hogy a 10B vel azonos minőségi szinten íme itt a félvezetős utód. A tudásuk valószínűleg megvolt hozzá: Saul Marantzon kívül Sidney Smith és Dick Sequerra is ott bábáskodtak a létrehozásánál.
A 20B sikeresen vett már néhány akadályt: túl van egy sor híres félvezetős rádión (Yamaha CT-7000, Revoxok, Technics 8600, McIntosh MR-78, Marantz ST-8, Klein + Hummel 2002, ...) és két McIntosh csövesen: MR65B és MR71.
Kíváncsian várom, hogy egy házon belül vajon a technikai fejlődés hogyan alakított a hangon ?
Tomcat, a kapcsolások-technológiák fejlődése igaz ám a csöves erősítőkre is. Ma a leg izgelmasabb csövesek triódásak, visszacstolás nélküliek, és együteműek. Bármilyen furának tűnik, ez a végtelenül egyszerűnek tűnő felépítés a XX. század végének divatja. Ilyen erősítőt a tengerentúlon az Ongaku & Co. megjelenése előtt nem lehetett kapni. Bizony, a hifi aranykorában sem. Otthon hobbisták építgettek ilyeneket, de igazi gyártó termékeként nem szerepelt.
Szerintem az általad leírt dolgok mögött ott lehet az általános, bár szerintem eléggé megtévesztő szemlélet, hogy a "csöves" eredendően jobb a tranzisztorosnál. Ez még azokból az időkből ered, amikor a tranzisztoros elektronikák megjelentek és bár a mért paramétereikben (THD, sávszélesség, dinamikatartomány) felülmúlták a csöves készülékeket, mégis hangzásban messze lemaradtak tőlük.
Ennek többnyire kapcsolástechnikai okai voltak, hiszen a csöves elektronikák tervezésében már több évtizedes tapasztalat állt a mérnökök mögött, míg a tranzisztoros korszak épp csak elkezdődött.
A csöves kapcsolástechnikának számtalan előnye (és persze hátránya is) van, de a hangvisszaadó rendszerek szempontjából egyik legelőnyösebb, hogy jóval kisebb mértékű visszacsatolásokat alkalmaznak bennük, mint a tranzisztoros rendszerekben. És általában a több fokozatot átfogó (és adott esetben erősen frekvenciafüggő elemekkel megspékelt) visszacsatolások is ritkábbak.
A tranzisztoros kapcsolástechnika elkényelmesítette a tervezőket, hiszen számtalan kiszajú op-amp kapható és gyártatható, aztán azokkal egyszerűen tervezhetők szűrők és erősítők. Ráadásul ugye a csöves rendszerek végtrafója a hangsugárzó rendszerekhez illesztett impedanciájúnak tekinthető, az itt fellépő komplex terhelések kevésbé jelentenek problémát, mint a kisimpedanciás meghajtó végtranyók (és az őket kiszolgáló, nagy kapacitásokkal dúsított tápegységek) esetében.
És még lehetne sorolni a műszaki okokat.
Mindenesetre biztos vagyok benne, hogy kellő körültekintéssel megtalálhatók azok a kapcsolástechnikai megoldások (pl. földelt bázisú pickup előerősítő kis betájú végtranyókkal ohne visszacsatolás), amelyek a tranzisztoros kapcsolástechnikát alkalmassá teszik a magas színvonalú hangvisszaadó rendszerek készítésére, de mindaddig, amíg a tömegtermelés nagyobb hasznot és nagyobb piacot jelent, addig egyszerűbb inkább beállni a sorba, mint kutatás-fejlesztésre költeni milliókat.
Visszatérve a "régi csöves jobb csöves" gondolathoz: ez is arról szól, hogy a gyártók mostanra elfelejtettek csöves elektronikákat tervezni. Nincsenek már ott az öreg szakik, akik a 40-es években tanulták a szakmát és olyan dolgokat is tudtak (éreztek, sejtettek), ami mostanra már feledésbe merült. Most az megy, hogy ha valaki nagyot akar dobni, akkor hat kiló ezüstből tekertet végtrafót, "űrtechnologiás" (hiába, ugye a korszellem is számít) kondenzátorokat pakol a berendezésébe és aszongya, hogy attól majd tuti jól szól.
tomcat
ps. Ezt akár írhattam volna tíz vagy húsz évvel ezelőtt is. :)
Nemcsak az audiofil kategória az átverés szintje. A csöves (high-end) sokkal inkább: annyiban mindenképpen, hogy itt még nagyobbat lehet bukni. Kevés high-end csöves erőlködő veszi fel a versenyt mondjuk egy öregecske MC-60 -al, vagy néhány egyéb amerikai McIntosh, Marantz vagy Fisher erősítővel. Egy kis pucolás, elkó meg csőcsere, máris szépen, természetesen szólnak. Legfeljebb egészen a csúcson találhatsz ezeknél jobbat. Különösen fura a helyzet ahol a marketing minél gyakoribb megújúlást követel a fejlesztőtől: special edition, MK-IV és társai. Itt a saját régebbi termék is sikeresen versenyez a mai kiadásúakkal: ami ugye azt jelenti, hogy hiába a technikai paraméterek köszörülése, nagyobb, egyenletesebb frekvencia átvitel, jobb felbontás, a természetes hangzástól annál messzebb vagyunk, minél nagyobb az MK utáni szám. Ha újat veszel, nem árt arra a néhány gyártóra figyelni, aki 20 - 30 éve megtervezett egy - két csövit, és azóta is azt gyártja. Nem sok ilyen van már.
Azért nem feltétlenül olyan rozogák.
Ha pedig nem állítják a magasságot, akkor más gondok keletkeznek, és némelyik hangszedő erre különösen érzékeny.
Én megmértem volna azt a fakart - már csak kíváncsiságból is.
Gondolom, kistömegű hangszedő van benne.
Tangenciálisnál vagy van szöghiba, vagy nincs. (Attól függ, mi alapján tolják előre a kart.)
Pl. tudtommal, az AirTangentnek nincs.
Az egy illúzió, hogy a hangszedő leképezi a vágótűt.
Hogy mást ne mondjak, a VTA gyáranként, sőt berendezésenként (csere) más és más.
És hogy mennyi, azt persze senki sem tudja. Pláne nem 50 év távlatából.
soft verdict!
Viszont a tangenciális karoknál más problémák vannak, ezek a követési szervo hibák.
Azonkivül a karrezonancia is problémát jelent. a legtisztességesebb megoldást a sony adta, de neki is sikerült jól elbonyolitani a megoldást. szal az s-kar és megfelelö tügeometria szeintem egészséges kompromisszum.
punk-tum. :)
- a tangenciálissal többet veszítesz a réven, mint amennyit nyersz az áfán...
- ha a Boleróra szeretnék dugni, feltétlenül kőccsönkérek egy tang-ost (+ 1 bolerót:)
a fejállás geometriájából következő barázdatorzítás a hasznos jel valamilyen mértékű torzításában, míg a futómű alkatrészeinek rezonanciájából származó "saját hang" a mindenkori hasznos jelhez hozzáadódva (mondhatnánk: egymást modulálva) a hangképben folyamatosan jelenlévő színezésben nyilvánul meg, jellegükben jól megkülönböztethetők egymástól és általában nagyságrendbeli különbség van közöttük.
(megtisztelő az érdeklődésed!:) éppen ma mélezett egy igazi "underground" hifis barátom a maga építette triódás monoblokkok és szélessávú hangszórós óriási dobozai mellől, hogy mo-on miért nincs amatőrbemutató a profik mellett, hiszen külföldön gyakran vannak olyan show-k, ahol ezzel fűszerezik a látványosságot. nem tudom ez hogy jutott eszébe, én például zenebuzikat talán, de hifistákat soha az életben nem engednék a fakar közelébe. (az egypéldányos cuccok eleve a felbecsülhetetlen értékű műalkotások kategóriájába tartoznak, már csak egyediségük okán is:)
Ps: noha a legendák szerint, ugyanilyen fakar több is beszivárgott és okozott lázat a hatvanas évek tájékán a budapesti hifisek között, számomra a lemezjátszó rezonanciakörében nem a fakar alkalmazása, hanem a korábbi fémházas kartartó bak keményfára történő lecserélése okozta a legnagyobb meglepetést. azóta szörnyülködve tekintek minden olyan szabályozható szuperprofi karbakra, ahol egy csőben föl-le tologatva és csavarral rögzítve szabályozható a kar magassága. el nem tudjátok képzelni, hogy az ilyen rozoga fémtákolmányok pl. a hegedűhang felharmonikusaiban milyen elváltozásokat képesek produkálni...
Vajon a tökkelütött amerikaiak miért eresztik össze egy kiállításon belül Kondot meg Levinsont Sonyval?
Talán mert:
1. Már azt sem tudják mit csináljanak jó dolgukban.
2. Az a téveszméjük, hogy a high-end-esek eléggé bíznak maguk és készülékeik kommunikációs képességeiben, azaz képesek felmutatni a zene és mozi közti különbséget.
3. Másik téveszméjük, hogy a kiállítók felnőttnek tekintik a látogatókat, olyanoknak akik képesek felismerni a zene és mozi közti különbséget.
4. Következő téveszme, hogy bár a mozi sok pénzt, érdeklődést elszívhat a zene elől, azért a meglepetés erejéből még lehet prifitálni. (Mert Átlaglátogatónak talán kisebb meglepetés a Gyűrűk Ura mint a Csövek Ura.) És az üzlet a meglepetésnél majd az ebből fakadó érdeklődésnél kezdődik.
Dehát ezek az amerikaiak tényleg nem értenek hozzá, hiszen csak a hazai gyártóik megtöltenének egy szállodát.
Antiskating 5000 Ft-ja: Erősen emlékeztet arra, ahogy annak idején a kenyéráremelések lezajlottak.
Részemről nincs olyan high end, ami megérne ennyit.
Viszont talán kifizetném, mondjuk egy bérlet formájában, egy olyan kiállításon, ahol mindenki jelen van Samsungtól Ongakuig, és nem kell külön elvándorolni Gellértbe, Koronába, Hyattbe. Sőt, esetleg még szakmai/szakszerű előadásokat is tartanak - akár a fantasztikus SACD-ről, akár Antiskating fahangkarjának célszerűségéről.
"De lehet, hogy maga az út a cél." vs. "Mondottam..." (De ez egy kész tragédia!!!) :o)
- Hát persze, hogy persze. Egyébként nem vész el a zene az úton. Csak meg kell tanulni megállni, szemlélődni az úton, az örök elégedetlenség végtelen folyamába beiktatni pici elégedettség-szigeteket, ahol megpihensz és élvezed azt, ami épp van. (Ez lehet szinte bármi. Néha megállok és örülök, hogy megvan mindkét lábam. És ehhhez még az sem kell, hogy kerekesszékes embert lássak előtte. Egyszerűen hülye vagyok, tudom...) ;o)
Én még anno (tán pont tíz éve) voltam talán az első hifisón a Hotel Platánusban, de annyira értelmetlennek tűnt már akkor is az egész, hogy azóta se volt kedvem ismét ilyesmire áldozni időt és pénzt.
Az anyázáson mondjuk egyáltalán nem lennék meglepve (eddig minden hifisó előtt és után volt), tekintve hogy kicsi a piac és hatásosabb marketing stratégia a másik lejáratása, mint a forgalmazott termékek értékeinek (már ha van persze) bemutatása.
tomcat
ps. 5 kHUFból meg inkább veszek egy fél előerősítőt (esetleg egy üveg ír viszkit és a hifisóra fordított idő alatt pont betoljuk a cimbikkel) :)
Valamelyik cég oldalán (?) olvastam az új show szervezésével kapcsolatos kezdeményezésől. Meglepett az az elég húzos "anyázó" hangnem a korábbi show szervezőjét illetően.
Nagyon leegyszerűsítve azt hiszem, hogy amíg Te a hangzásélményt keresed, addig én inkább a zenei élményt vadászom.
Analógia: számodra a tökéletes hangzás (mint idea) a cél, a zene pedig az oda vezető út. Kettőnk között az a megközelítésbeli különbség, hogy Neked a cél a fontos, nekem meg az út. De lehet, hogy maga az út a cél. :) Ködös, mi?
Valahol a végtelenben a kettő konvergál.
tomcat
ps. Gyenge pillanataimban időnként előbukkan látens buddhista énem. :D
Ez csak példa volt arra, hogy nem az emóciót közvetítem, hanem a hangot. Az emóció olyannyira szubjektív és személyes dolog, hogy ha lehetne, akkor sem közvetíteném. A hangot -ha lehetne tökéletesen- közvetíteném, abban reménykedve, hogy a hallgató(ság)ban majd csak kialakul az az emóció, ami kialakult volna akkor, ha a zenészektől hallja a produkciót.
(Az "élőben" sem jelenti azt feltétlenül, hogy minden hangmérnöki befolyástól mentesen. Pl. a Pozsonyi rádió /-TV?/ székházának a koncertterme elég jó akusztikájúnak tűnt nekem, mégis voltak benne kis "csalások" stúdiómonitorokkal elkövetve. Őket sem kövezem, mert ez része volt a produkciónak, tehát ha felvétel készült volna róla, akkor helyes lenne, ha a reprodukciónak is része lenne.)
Üdv.
Ui. Ellenpélda: I want somebody... Én sosem láttam klippjét (van neki?), így sokáig nem is jöttem rá, hol sétál a szám alatt az énekes. De aztán rájöttem. Csak megfelelő reprodukciós minőség kellett hozzá, hogy jól halljam a háttérzajokat, melyeket "nemvalóságosan" odakevert egy hangmérnök. :o))) Ebből is látszik, hogy as rossz helyre próbálja tologatni a határokat. Vannak olyan produkciók, melyek "készek" hangmérnök nélkül és vannak, melyeknél "ő" része az alkotómunkának. A reprodukció onnan indul, ahol a produkció lezárul, csak az egyszerűség kedvéért közelítem a kérdést az élő zene/hangszerek oldaláról. De azt is látom, hogy hiába, így is mellébeszélés van... :o(
Nekem sem a székrecsegés kihallása v. a lámpatestek ibolyántúli sercegésének reprodukálása jelenti az "igazi élményt", BÁR én még csak ágybavizelős vagyok az itt megszólaló urakhoz képest... :(
épp ez a röhej, hogy egy techno és egy slow-party között szólt ez a kb 10 éves időutazás és abszolut vette a közönség! a kb. huszonéves DJ pedig totál feléledt és dolgozott mint az állat. (persze biztos nekem pakolta magát:)
Öööö...arról volt szó, hogy diszkóban jártál, nem arról, hogy időutazáson. :) Barátom, a tíz év az tíz év. Ma má' a tuc-tuc a menő, de lassan má' az se.
Vagy netán nosztalgia videodiszkó volt? :D
OFF: (az lehet, de a nem "menő" DJ-k és a közönség manapság is akkor kezdik élvezni a bulit, amikor a Mountana Sextet maxi bakelitre felkeverik a C&C Music Factoryt, snap-et, klf-et, soul II soult, és a Tone Lock wild thing-et. a gyakorlatlanabbak solt&peppával könnyítenek a bulin, a profibbak Princ Cream-jével és Sheila_E Love bizarral keményebb vizekre eveznek a Kurtis Blow-val és L.L.Cool J.-vel... na ez jó kör volt? ebbe egy Duran Notorius még simán beleférne, depeche azonban legfeljebb a denreceni amatőr pincebulikba:)))
Az igazán "menő" dj-k már nem sz@roznak a szkreccselős cd-kkel. Fogják a laptopot és mp3-ból nyomatják. A dj-szoftver simán megcsinálja az átkeverést is bpm összehangolással, úgyhogy odamegy 20 számmal, rárakja a playlistre, beeffektezi és felveszi a buli végén a 150 egységet. Manapság így megy ez.
Vessetek a mókusok elé, de én biza kedvelem a depecset. Olyannyira (és most lehet megbotránkozni), hogy a frissen beszerzett sony márkájú mp3 jáccós dvd-men ma reggel azt hallgattam a tv hangszórókon keresztül, frissen, 32x-es sebességgel megírt mp3 fájlokból. :) De télleg. :))
tomcat
ps. Egyébként a depeche azért is rossz példa arra, amit írtál, mert náluk pl. térről és atmoszféráról elég nehéz beszélni. Hát persze ha leszámítjuk a panorámakeverőn a hangmérnök által kb. 48 hangsávból létrehozott "teret".
OFF
Na figyu: az egyik tegnapi méled headeréből pár sor:
Received: from fm5.freemail.hu (195.228.242.205) by fmx4.freemail.hu with SMTP; 26 Sep 2002 17:51:13 +0200
Received: (qmail 97167 invoked by uid 1013231); 26 Sep 2002 13:15:50 +0200
Magyarázat: 13:15-kor feladtad a mélet. Ezt az fm5.freemail.hu vette át tőled. Aztán még a freemail hálózatában ücsörgött egy darabig, végül az fmx4.freemail.hu szerverhez került 17:51-kor, amelyik továbbküldte az én mélszerveremnek.
A lényeg, hogy ha tegnap küldtél mélt (bárkinek), akkor az elég jelentős késleltetéssel érkezett meg a freemail belső hálózatának feltételezhető túlterheltsége miatt.
Hogy ez ma is így lesz-e, azt nemtom, mindenesetre én elküldtem a pízt, aztán ha ottvan jöhet a czucc.
ON
1./ OFF:)): ma 2 diszkóban is megfordultam. mindkettőben feketelemezről játszottak technics spéci futóművekről. az egyikben speciális diszkós cd futóművek is voltak (pioneer gyártmányú, aminek a tetején lévő korongokkal ugyanúgy lehet szkreccselni, mint a feketelemezzel= kézzel "sikálva" változtatni a sebességet).
csak szubjektív összehasonlításképpen: a fekete korongokról sokkal tisztább és nagyobb dinamikájú zene szólt (45-ös fordulatú maxi lemezekről), mint akármelyik CD-ről.
2./ az 5000,- Ft-os belépőről: így működik a rémhírterjesztés:) először én írtam itt, hogy remélem 5000 lesz, hogy a hifimókusok könnyebben tudjanak választani az egyidőben lévő hifi- és high end só között. érdekes, mióta 5000-ről beszélünk, mindenki a high endre ácsingózik. (ennyit az ocsóságról:))
Köszi, a tologatás fog maradni, bár a berendezési tárgyak nagymértékben bekorlátozzák a lehetőségeimet ;-) Egyébként tegnap nagyobb hangerőt is megengedtem, akkor viszont már az ülőhelyen is mellbevágó volt az élmény. Tehát a mélyek megvannak, csak elkalandoznak az éterben.
Megint én, a mélyproblémámmal 8-)
Kicsit hallgatóztam a szobában és arra a megállapításra jutottam, hogy kb 1 m-rel közelebb a cucchoz és úgy 160-180 cm magasságban már igen szép mennyiségű basszus érzékelhető. Egy kicsit (kb 5cm) távolabb toltam oldalirányban a szerkezeteket, igy már az üléspozícióban is több lett a mély, de még mindig nem olyan, mint régen. Talán túl közel van oldalt a szekrénysor, és az fog le belőle. Viszont hogy lehetne a plafonról lentebb csalogatni basszust?
Más: a költözés miatt röviddé vált az egyik háttérsugárzó kábele. Ha esetleg valakinek kellene olcsóért (egy darabban) 12 m Hama 1,5 mm2-es sodrott OFC kábel, akkor nem állna ott a szekrény aljában.
"Próbálom érthetően:
Tegyük fel szeretem a Depeche-t. :o)))
Tegyük fel, te utálod.
Tegyük fel, valamilyen szerkezettel rögzítjük az én emócióimat, miközben Depeche-t hallgatok.
Majd ezt lejátszuk neked.
Te jól fogod érezni magad.
Pedig nem is szereted."
Te Papa! minél "érthetőbben" kezdesz magyarázni, annál jobban megriadok ezektől a konstrukciódtól. Hogy jön ez ide? (má' meg ne haraxasz.)
Mi a zene? ez volt az eredeti kérdés, minek kevered bele a szomszédok élményeinek rögzítését?
Magyarabbul: mia farancnak ül le az ember zenét hallgatni otthon a cucc elé? minek hallgat meg egy zeneművet koncerten? minek szól a danubius vagy a slágerrádió a kocsiban? minek kell a zene a telefonközpontban? minek dúdolászod a múlthavi nambervant borotválkozás közben?
A saját testi-lelki szükségletekről, szokásokról szólt a kérdés és nem mások lelkiállapotáról, de mégcsak nem is az élménytovábbításról. Az egész hallásfiziológia amúgyis csak egy lánszem, olyan mint egy interkonnekt a dobhártya és az agy között. Nem az a kérdés hogyan és milyennek hallod a zenét, hanem az, hogyan értelmezed?
"Nem a hangreprodukciós rendszer által keltett, az eredeti térben megjelenőhöz hasonlatos időbeli hangnyomásváltozás a lényeg, hanem a zene hatása, ami értelmi és egyúttal érzelmi is." - Erre mondtam volt lentebb, hogy a fejlődés talán eljut oda, hogy magát az emóciót is tudjuk majd közvetíteni, de -mivel magad is elismered, hogy a zene az agyban "hat"- ezért más emberre ugyanaz a zene másképp "hat".
Próbálom érthetően:
Tegyük fel szeretem a Depeche-t. :o)))
Tegyük fel, te utálod.
Tegyük fel, valamilyen szerkezettel rögzítjük az én emócióimat, miközben Depeche-t hallgatok.
Majd ezt lejátszuk neked.
Te jól fogod érezni magad.
Pedig nem is szereted.
Tehát én azt gondolom, hogy bezony a térbeli hangokat összegyűjtöm, eltárolom, egy másik időben másik helyen lejátszom, és ott "hagyom hatni" az ott jelenlévő szubjektumra. - Ekkor járok el helyesen. (Értsd: korrekten.) Ha nem ezt teszem, valahol olyanba avatkozom ami nem a dolgom. (Van aki annak érzi, de ez az ő döntése. Én minimalizálni szeretném a beavatkozást, bár kizárni teljesen nem tudom, mint azt én is és mások is közösen megállapítottuk, már a felvétel készítése során bejön a képbe.)
Sajnos a hallás fiziológiája és az agy információfeldolgozási módja nincs még kellő tudományossággal feldolgozva a hangszórómembrántól (de mondhatnám a végfoktranzisztort vagy a cd pitet is) a "lelki szemek"-ig, úgyhogy a szubjektum még egy jó darabig nem lesz kiiktatható a hangreprodukciós eszközök értékeléséből. Mindenestre abban tökéletesen igazad van, hogy minél kevesebb információ vész el a hangzás térbeli információinak leképzése során, annál tökéletesebb egy rendszer.
Hogy Shreket idézzem, olyan ez, mint egy hagyma (olyan büdös? kérdezné a szamár :) ), a következő réteg csak az előző lehántása után válik láthatóva (esetünkben hallhatóvá). Amennyiben a zenei élmény teljességének az élő zenét tekintjük (bár nekem ezzel kapcsolatban számos műfajnál lennének fenntartásaim), akkor valóban fontos lehet az élmény szempontjából a kották zörgése.
Lehet, hogy most kicsit érthetetlenül fogalmazok, de ha elvonatkoztatunk a hangzás térbeli leképezésétől és a zenét mint összhangzatok egymásutániságát kezeljük, akkor egy másik megközelítésben szemlélhetjük az egészet és a zene jelentését az emberre gyakorolt hatásán keresztül vizsgálhatjuk. A zene nem a dobhártyán hat, hanem az agyban legbelül.
Nem a hangreprodukciós rendszer által keltett, az eredeti térben megjelenőhöz hasonlatos időbeli hangnyomásváltozás a lényeg, hanem a zene hatása, ami értelmi és egyúttal érzelmi is.
Amit leírtál, hogy a felvétel pl. egy füstös étterem illúzióját kelti, az ugyanez a folyamat, de nem biztos, hogy bármi köze is van a_zenéhez. Mint ahogy a zene szempontjából az sem feltétlenül fontos, hogy a hátsó sorban horkol egy parókás úriember, akit a felesége rángatott el az előadásra, mint társadalmi eseményre.
Mitől lenne a "gömbös izé" zenes???
Egyszerűen csak túllép az ésszerűség mai korlátain. (Korábban más dolgokat nem tartottunk ésszerűnek, gazdaságossági okokból.)
Gömbike csak annyit csinál, hogy a kívülről minden irányból érkező hangokat befele minden irányból érkező hangokként közvetíti le. Idea = tökéletes reprodukció. Hun itten a Zen??? :O
"Nem a "mozira" értelmezed a HighEnd-et, hanem a rendszerre, ami KÉPES átvinni ezt az információhalmazt is,
meg amazt is"
És mihez lesz az a fidelity olyan high?
(Mondjuk, pont az én "mesterszalagomhoz" lehetne.)
Reprodukció: Sajnos, az a gömbös izé nekem egy kicsit túl zenes.
A mérnöki gyakorlatnak pedig már az általam írott változat is elérhetetlen idea.
Kár, hogy elsikkad az "ülés a teremben"- probléma.
Ennek egyik mellékvágánya, hogy "ideális" pozíció nincs - csak olyan, ami a hangmérnöknek tetszik (alkotóművész).
Klemperer és a lemezei: Szerencsére életművének - minőségileg is, mennyiségileg is - jelentős részét meglehetősen jó körülmények között vehette fel.
78-as: Még nem hallottam, de tudom, hogy akik gyűjtik, áradoznak - és már az LP-re is legyintenek. Különösen a transzferekre. Persze, nem kaktusztüskét használnak.
Élvezetes lehet a sokol rádió is, ezt már lejjebb kidumáltuk, de ha a teljes élményre vágysz (vagy azért, mert lemaradtál az előadásról, vagy többször akarod átélni újra-meg-újra), akkor nekem szoros összefüggésben van az információmennyiség az élvezhetőséggel. A lábam nem attól indul el, hogy hallom a közönségzajt -ez igaz, de adott pillanatban nem is fogja zavarni a lábamat az elindulásban. (Sőt -most egy füstös kis helységet látok magam előtt lelki szemeimmel- lehet, hogy javítani fogja az összképet, mert a zene mögötti atmoszféra is átjön... Mondjuk van egy kis tányér-csörömpölés a jazz-trombita mögött. Ez most hozzá tartozik az üzenethez? -Nem tudom. Hozzá tartozik az élményhez? -Azt gondolom: IGEN.) :o)
Van ellenben olyan felvétel, amit e miatt valóban nem hallgatok mostanában. (Dvorák új világ szimfóniája egyik kedvencem, de van egy olyan CD-m, amin a mostani rendszer már jól hallhatóan hozza azt a pontot, ahol digitálisan összetoldották a felvételt két részből. Régebben nem zavart, mert nem hallottam. Most hallom és zavar is. Történet vége? Megvettem újra... C'est la zsizny.) :o/
Te vagy nem érted a tréfát, vagy érted, de nem szereted...(c) :o)))
Művészi értelemben nem tudod, hogy mi az "eredeti", vagy fizikai síkon nem tudod mi az eredeti? Ha lenne olyan eszköz (előbb-utóbb lesz is attól tartok!), ami nem azt képezné le, hogy mi történt, hanem azt, erre egy szubjektum hogyan reagált, és azt közvetítené, akkor valóban maga az élmény jönne át, de nem az "eredeti", hanem annak egy bizonyos emberre gyakorolt hatása. (Mondjuk átjönének az érzései, az érzelmei, ilyesmik is.)
De épp ezért én lejjebb elmondtam, hogy nem tartom rossznak, sőt követendőnek tartom, a "mi lett volna, ha ott lettem volna személyesen?" - típusú megközelítést. Azt lehet reprodukálni. (Tökéletlenül - ahogy írod, viszont lehet törekedni a tökéletességre.)
Namost megfordítva a dolgot, ha nekem élőben nem tetszene az adott mű az adott előadásban az adott környezetben, akkor bizony az a "helyes" ha a reprodukciója sem fog tetszeni. (Ez nem valami önsanyargatás, hanem egy elv.) :o))) Ha mindig arra törexem, hogy olyan rendszerem legyen, amin a "legkedvesebb élményt keresem" akkor fenáll az a veszély, hogy túl soxor csapom be önmagamat, amit én inkább kerülnék.
Tömören:
Nem tudom vicces-e, velem is előfordult -nem röhögtem.
Érthető voltál.
Olyat vettem, bár nem "mutogatom". (Hallgatom.)
tpapa:
Látod, itt van a filozófiai különbség köztünk: Te a tökéletes reprodukciót favorizálod, én meg az élvezetes zenehallgatást. Azt, amikor egy női énekhangtól végigfut az emberen a bizsergés, amikor a libabőrös érzés még az utolsó hang lecsengésekor is ott van az alkaromon. Vagy amikor az ember lába önkéntelenül elkezd dobolni.
Én ezt keresem: a zene élményét.
Bocsi, de időközben dolgoznom is kellett egy kicsit.
Szóval McKaptam a mélt (amelyikben megkérdezed, hogy megkapom-e a mélt :D), jöhet a czucc. :)
Nem baj ha kicsit csúnya, de ha nagyon az, akkor meg legfeljebb elrejtem a szekrény mögé. :) A lemezjátszóm se egy szép darab. De nem is azé' vettem, hogy szobadíszként funkcionáljon.
- (De nem kötelező másnak is így látni...)
Ezentúl ezt használom a Te kedvedért :)
Arról akartam írni, h mivel nem tudjuk (lásd fent) mi volt az eredeti nincs értelme tökéletes reprodukciórol beszélni. Hacsak nem művészi, zenei értelemben. Tetsző nem tetsző lehet.
S ha ezek után hozzáfogsz vmit megépíteni (v. venni) de nem tudod mit szeretnél hallani akkor felesleges belekezdeni mert nincs rá szükséged, és azzal nem is lehet elégedett. Azaz vagy megelégszel a műszakilag tökéletlen (bár sose tudod meg) reprodukcióval és a legkedvesebb élményt keresed (amihez igen lazán kapcsolódnak a voltok meg a bitek), v. veszel (építesz) vmi nem h& dolgot, ahol erre kellő hangsúlyt fektetnek és azt nyugodtan mutogatod.
Remélem nem volt szerénytelen és érthetetlen sem.
Velem többször előfordult már, h egy hangszer hangjáért tettem be egy lemezt, de végül a zenét hallgattam meg. Vicces nem?
"tpapa! a zajszűrést hagyjuk a francba, meg a digit-remastert!" Hmmm. Hmmm. Ne! :o)
Szerintem keresztbemagyarázás is kétes. Mert ha veszed amit mondtam (mondjuk a gyakorlatra alkalmazva egy 1000sávos rögzítést a gömbfelületen), akkor már csak az a kérdés, hogy a felvételt készítő mit tart ideális üléspozíciónak az adott teremben. Ha ott hallani lehet, akkor rákerül a surrogás, ha nem, akkor meg nem. De nem a médium fogja rátenni, hanem az ember aki azt használja mint eszközt, az dönt. Egy nálam egyértelmű határvonal. Míg a Revoxod "szélzaja" ellen nem tehetsz semmit, az adódik a technológiából, akár akarod a jelenlétét akár nem.
A zajszűréssel sem az a baj, hogy leveszi azt ami felesleges, hanem az, hogy nem tudja megfelelő jósággal megkülönböztetni azt a hasznos jeltől. A dinamikakompresszióval sincs elvileg semmi baj. Sőt ha vesszük a SONY-féle DRC eljárást (vagy annak audió analógiáit), akkor rögtön megértjük, hogy miért "éri meg" egy elvileg 16 biten tárolt, majd 1bites módszerrel kiolvasott jelfolyamot fellőni 24 bitre, ott "varázsolni vele", majd úgy analóggá alakítani. (Mert ugye az ember elsőre azt gondolná, hogy "ebből semmi jó nem sülhet ki".) Pedig ez pont egy a korábban már emlegetett "új utak" közül. És ha megnézzük a végeredményt, akkor bizony feketén-fehéren látszik, hogy a kapott burkológörbe ezzel az eljárással megspékelve közelebb került az eredetihez, mint nélküle. Tehát csökkent a torzítás. Magyarul. :o)))
(Sőt ez akkora különbség, hogy még én a botfülű is elsőre +hallottam. Nyugdíjaztam is a régi CD-játszómat.)
Nem, csak szeretek normális választ adni, ahhoz meg néha vissza kell kérdezni, vagy legalábbis puhatolózni, hogy megtudjam, mit is akart kérdezni az illető.
Meg sokáig tartott összeszedni néhány hirdetésből a címeket, meg bepötyögni őket. ;)
Ebben a topikban alapszabály, hogy nem lehet konkrét dolgot kinyilvánítani és kizárólag megfoghatatalan körülírásokkal lehet válaszolni? :)
Olyan helyre gondoltam, ahova bemegyek, illedelmesen kérdezek, illedelmesen leültetnek, megszólal a zene, megmutatják ezt a dobozt, azt a dobozt, ennek ilyen a hangja, annak olyan...
Hm... Mindegyik "bolt" más és más készülékekkel foglalkozik. Az egyikben meghallgathatod a JMLab-okat, a másikban valami egészen mást. Olyan bolt tudtommal nincs, ahol a haza piacon jelenlévő összes márkát meg tudnád hallgatni...
A fellegvár meg a saját füled. Azt kell vinni, és meghallgatni vele mindent, amit csak lehetőséged van meghallgatni.
Hozzá kell tenni, hogy a hely - tudtommal idén is az Art'otel-ben lesz - messze nem az olcsó szállodák közé tartozik Pesten.
És hát majdhogynem a szálló egészét kiveszi a HES 3 napra. Az azért nem két fillér kell legyen, ha csak a napi szobaárakat számolod mindenféle ellátás nélkül.
Meg oda be fog rontani egy rakás ember, akik három napon keresztül összejárkálják az egész helyet, stb...
Szerintem is kicsit húzós az az 5ropi, főleg ha ez napijegy!, de azt hiszem egy évben egyszer ki lehet bírni. A színház sem sokkal olcsóbb...
"A tökéletes_reprodukció pártiak meggyőződése, hogy akkor jó egy rendszer, ha a kottalapozás és a székek recsegése is átjön a felvételen." - Pedig de! Ha egyszer ott volt, akkor ott volt. Ha nem tetszik vedd meg egy "steril" stúdiófelvételen, azon nem lesz ott. De az sajnos ma még nehezen megoldható, hogy építsünk egy olyan szűrőt, ami kiveszi neked a kottalapozás surrogását, ámde meghagyja a hangszerek azonos frekvenciasávba eső hasznos információit. Van akit meg a steril hangzás zavar. A legjobb megoldás mégiscsak az, hogy azt hallod a végén, ami megtörtént az elején...
Hmmm. Ha nem tudod mit vársz el a végén, honnan tudod előre eldönteni, hogy az felesleges??? Legfeljebb feltalálod az antigravitációt és lesz rá vevő -az tuti! :o)))
SZVSZ Csak ebből kiindulva érdemes bármilyen forrasztgatásba belefogni.
Ha nem tudod előre, h mit vársz el a végén a kupac összedrótozott alkatrésztől akkor lehet az akármilyen szabványos, marha felesleges volt megépíteni mert nincs rá szükség.
Már megbocs, de ez nem csak "belső hallás" kérdése. Erősen sávhatárolt átviteli rendszereknél (telefon, AM mono adás, mono tv hang) is megfigyelhető, hogy az emberi agy kvázi "kipótolja" a hiányzó al- és felharmonikusok egy részét.
De egyébként még mindig nem egyről beszélünk. A tökéletes_reprodukció pártiak meggyőződése, hogy akkor jó egy rendszer, ha a kottalapozás és a székek recsegése is átjön a felvételen.
Számomra viszont attól válik élvezetessé a zenehallgatás, hogy pl. Bowie papa mesél egy feketelemezen a pókokról a marson. :) Vagy ha berakom a dojcsegramofonos Pachelbel kánont.
Igénytelen vagyok? Lehet. De ettől még szerethetem a_zenét. Mármint azt amit én hallok (érzékelek) belőle.
"A tápegységekkel kapcsolatos jelenségeket ismerik a mérnökök..." Igen, de ha ezzel kezdek, akkor revox azt hiszi, hogy vitatkozom vele és tagadom a jelenség létét, pedig nem; sőt a jelenség tényleg is létezik, csak nem azért, mert muszáj neki léteznie, hanem azért... amit írtál. :o(((
Kodály és "egyéb süketek" :o))) azért rossz példa, mert nekik (de szigorúan csak nekik) olyan szintű belső hallásuk volt, hogy minimális közvetített információból is képesek voltak reprodukálni az eredeti élményt. (Erről szóltam alább.) De nekem -mondjuk ha zenével, közvetítéssel foglalkozó mérnök lennék- nem ők "az esetem", mert az átlaghallgató közel ideális esetben sem fogja azt hallani amit ők (élmény), hiába cipelem neki oda a teljes hangzást. (Ami persze úgy sem sikerül, de legalább megpróbálom...) ;o)
"a high end rendszerek első számú paraméteréhez: a befogadó, a hallgató zene iránti elvárásához..." Akár igen, akár nem, erre nem lehet készüléket alapozni az alább elmondottak miatt. A készülékednek minimum szabványosnak kell lennie azzal a valamivel, ami a műsort hordozza. Erre mondtam, hogy néha új utakat kell keresni, mert a jelenlegiek szélesítése csak ugyanoda fog vezetni, legfeljebb kényelmesebben és többen fognak eljutni ugyanoda...
Üdv.
Ui. Az a baj, hogy az általam feltett kérdéseket is mind költőinek tekinted, pedig nem mind volt az! :o)))
csak röviden annyit (főleg tpapának), hogy bennem nincs semmiféle mérnökellenesség, semmivel sincs kevesebb zeneértő, zeneszerető ember a mérnökök közt sem, mint bármely más szakmában. Aztán a legtöbb értetlen jelenségre is van racionális, akár bizonyítható magyarázat, ezek azonban messze kívül esnek a mindennapi gyakorlaton - és ahogy quint alább írja, leginkább a rabbik szemléletén -:)
((aztán halkan jegyzem meg (főleg tpapának), hogy amit én a zenereprodukálástól elvárok, azt azért többé-kevésbé össze is tudom forrasztani:))
Drága Revi!
Még nem is meséltél a CRX-ről. Jól megy?
A "hitvita" tetszik :-) Csak két példa hozzá:
a.) A tápegységekkel kapcsolatos jelenségeket ismerik a mérnökök. Nézz csak meg néhány műszert, és látni fogod a telepszerűen kimunkált tápjaikat. Speciel ezeket úgy dugod, ahogy csak akarod...
b.) Néhány kis cég piszok jól él a cd kimenő fokozatok módosításából. Mit csinálnak? Beraknak egy egyszerű, globális visszacsatolást NEM tartalmazó i/v konvertert vagy feszültség erősítőt egy passziv kb. 100kHz-es törésponttal, meg kiszórják a némító tranyókat a fenébe... Miért? Mert a fasz mérnökök már ezer éve megmondták, hogy a visszacsatolt szűrők esetén az igen a bazi gyors impulzusok hatása visszatükröződik a hangfrekis sávba is.
És erre mi történik? A gyártó önköltsége 1-2 dollárral növekedne. Ez már önmagában is felháborító, de van ennél sokkal elszomorítóbb következmény is: nehezebb lenne a gyárnak sok-sok árkategóriában látványosan jobb készüléket produkálnia, magyarul nem két dolcsi befektetéssel lehetne 1000 dolcsival drágább modellt kihozni.
Magyarul: a "rabbi" csináltat direkt szarabbat, és közben azt mondja, hogy a "fasz mérnökök". Egy másik rabbi erre azt mondaná, hogy "hmmmmm... ügyes!" :-))))
Ha má' a zenénél tartunk, hadd fűzzek ide gy gondolatot én is.
AS következetesen a hiteles reprodukcióról beszél, többen pedig az élvezetes zenehallgatásról. A kettő lehet, hogy valahahol a hi&-ben találkozik, de szerintem az első nem feltétlenül szükséges a másodikhoz. Emléxem a középiskolai koleszos időkre, amikor barkács eszközökkel próbáltunk hangokat csiholni alkatrészkupacokból meg egy pár (hamar kinyiffantott) HS282-ből. Akkor is a zenét kerestük és hallgattuk.
És ott volt. A zene, ami megérint. A zene, ami ha becsukod a szemed, akkor magába zár. A zene, ami szinte a reprodukciós eszköztől függetlenül összehozza az embereket.
Amit nagyon nehéz definiálni, az az atmoszféra, ami az élő zenében ott van. Valahol a dinamika és a magasabb harmonikusok dimenzióiban. Sokan ezt keresik a felvételeken és a lejátszó eszközökben.
Nekem inkább a zene szükséges. Szóljon bent az irodában a pc hangszóróról, vagy akár a kocsiban a béna gyári 13-as kárpitba nyomott vacakból, vagy akár a Szigeten a kocsmában a túlerősített szabadtéri JBL-ből. A zene az ott van. Én nem feltétlenül a reprodukciós eszközön múlik.
Elcsépelt példa, nem tőlem halljátok először, de az öreg Kodály is halála napjáig az asztali kisrádióján hallgatta a zenei közvetítéseket. Ő is a zenét hallotta.
tomcat
ps. Csak még pár szó a mérnöki dolgokról: téved, aki azt hiszi, hogy a villamosmérnöki szemlélet végetér a kilohertzeknél és decibeleknél. Létezik szabvány szintjén is a hangreprodukciós rendszerek szubjektív megítélése (tanultam is ilyet a műegyetemen a műszaki akusztika labor keretében). Úgyhogy kéretik nem leírni a mérnököket (és mérnökhallgatókat) :).
:) még néhány kisregény, és Te is eljutsz a high end rendszerek első számú paraméteréhez: a befogadó, a hallgató zene iránti elvárásához...
Mi a zene?
(a kérdést tekintsük költőinek, viszont amíg nem tudjuk magunkban megválaszolni, nem tudjuk azt sem, hogy mi a high end? mert erre nincs és nem is lesz DIN szabvány)
"OK! az első lépcsőn már túl vagy! :) Egyébként Gratulálok,mert eddig csak szőröstalpú mérnökökkel találkoztam,akik azt állítják, ilyen nincs!" - Hehe, ha tudnád. (Lépcsőszám.) :o)))
- Fúj ronda mérnökellenes rasszista vagy!
- Vagy azért állították, mert nem érdekelte őket különösebben a kérdés, vagy azért mert nem volt elegendő fizkus kollegájuk. (Például egy vetillátornak tényleg mindegy, hogy dugod be, nem fog ettől fordítva forogni, de ez nem jelenti azt, hogy ha mellérax egy erre érzékeny elekronikai alkatrészt, az sem "vesz észre semmit".)
revox:
Hmmm...tetszik az ötlet. Annál is inkább, mert az árfekvés szoros "korrelációban" :) áll a lemezjátszóba befektetett 6 nagy_magyar_kredit_egységgel (persze utána még rádobtam négyezret és vettem egy ortofon pickupot.) :) Szóval érdekel a dolog.
Worst case esetben van debreceni ismerősön, aki át tudná venni, ha szépen megkérem. Egyébként meg bp.-re kellene eljuttani valahogy. Az anyagiakat egy utalással letud6juk (biztos van bankszámlád), a "B" terv szerint pedig postán, akár utánvéttel is eljuttathatod hozzám a cuccot.
További részleteket emilben.
tomcat
ps. "de őt nem szeretem annyira" - hehe :) mingyá milyen jóban lettünk, hogy egy kis biznicről van szó. :D
"hogyg a pics-ba vezessem azt le, hogy jobb egy csöves,mint egy tarnyós? mert ezek szerint Te ezt állítod!!!!!!" 1, Nem állítom ezt.
2, Fizikai vizsgálódásokkal vezesd le. (Mérj, hasonlíts, állíts össze kísérleteket. Megismételhető kísérletket, melyekből kizárod a szubjektív elemeket.)
"egyébiránt nincs általam elutasítva az újítás, de nem azokat fogadom el,ami egyedül annak érdeke, aki el akarja adni......." Mint ahogyan én is pont így teszek. :o)))
Uramatyám micsoda kérdés??? :o)))
(Majdnem azt mondtam milyen hülye kérdés, de aztán én is "elfogult lettem".);o)
Akkor most neked kellene definiálnod. Mégpedig a hitvitát. A "hálózati kettőhúsz" -újabban 240V- nem szimmetrikus rendszer. A legtöbb készülék tápja sem az. Egészen jól le lehet írni, -és persze mérni is lehet- hogy milyen fizikai jellemzők változnak meg ha tekercs (mondjuk tekercses-trafós tápod van és nem impulzus-üzemű) :o) belső menetére kerül a fázis és a külsőre a föld, mint fordítva. Hol itt a hit??? Csak van aki ezt hallja, van aki meg nem. Van akit érdekel, van akit nem. Van olyan készülék amit jobban érint a kérdés, van amelyiket kevésbé. De a hit-hez nem túl sok köze van a dolgonak...
És ahhoz sincs semmi köze, hogy én mit vélek fölfedezni, mert nem a fülem az etalon. :o)))
Dehogynem hitvita. Sőt már bele is másztál, amikor visszafejlődésnek titulász dolgokat. :o) Ezeket Te HISZED, holott fizikailag nem tudod bizonyítani. (Már megbocsáss, de még az sem számít, hogy Te -mint szubjektum- jobbnak hallod. Nagyon soxor van olyan, hogy az ember azt hallja jobbnak, amit mexokott, mert annak a hibáit már észre sem veszi. Lásd: Emberi agy. Fordított látáskép. Korrigálás lencsével, majd lencse levétele.) Én ellenben nem HISZEM, hogy azon túl nincs semmi, amit egyszer valaha megtanultam. Csupán arról van szó TUDOM, hogy bizonyos ideák elérésére nem megfelelő a már meglévő kitaposott ösvények szélesítése, néha új utakat kell keresni.
1, Ne legyél elfogult, üss keményen!
2, Nem vitatkozom, csak az utóbbi pár napban időm is meg kedvem is volt nézeteim kifejtésére. (Ha vitatkozom, akkor meg szeretnék győzni valakit valaminek a helyességéről, igazáról, követendő voltáról - ez most nem áll fenn.)
3, A vitában csak a logikus érvelés rendszerét ismerem el, tehát a "hitvita" nálam nincs értelmezve.
+1, Nem fáradozás, szórakozás. Minden hátsó cél és gondolat nélkül. Ez benne a szép.
Így van, de lehet (s már belátom, kell is) definiálni az ideát, mert a nélkül +int elbeszélünk egymás mellett egy darabig. Bár lehet így is, mert ez az én ideám, és nem kötelező másokra nézve. Viszont mivel egy "elvont eszme", nem az a dolga, hogy a mérnök bötüre magvalósítsa, hanem egy elméleti elérhetetlen cél, ami felé lehet törekedni. Így a def. haszna megvan. (És mint def. nem baj, ha tartalmaz végtelen értékeket, ezeknek a közelítését, amúgy is a kor technikai szintje, meg a fizetőképes kereslet fogják behatárolni és nem a "mérnöki akarat". - Már persze ha a mérkön kellően idealista.) ;o)
Tök jó, egyet értünk! :o)))
(Bár a tökéletes reprodukciót azóta definiáltam, és hát nem egészen arra gondoltam, amit Te írtál...) ;o)
Kisebb 1/2reértések tisztázása:
1, Nem kell meghaladni. Elég a "tökéletes" hangfal.
2, Nem a "mozira" értelmezed a HighEnd-et, hanem a rendszerre, ami KÉPES átvinni ezt az információhalmazt is, meg amazt is.
a mérnöki def. használati értéke nem lehet 0, ezért nem jó, h a def. önmagában (és információ tartalmában ) végtelen. :) abból ugyanis nem lehet készüléket építeni, vagy legalábbis nem véges időn belül.
1, B@sszál le rendesen, abból értek - mondtam már... :o)
2, A ládák mérete a moziban sem egyforma, miért kellene, hogy otthon az legyen. (+lásd eszmefuttatásomat arról, hogy melyik jelfolyamon mit tapasztalsz, ha van megfelelő eszközöd és meg tudod vizsgálni szétválasztva. Ha érdekel leírom a metódust és magad is meggyőződhetsz róla.)
3, Pont M1-ben (később Mx1-ben) gondolkodtam magam is hátulra, de sokallottam. A Wharfedale olcsóbb volt sokkal. :o)))
Nézd, ahogyan Te sem tudsz kibújni a művészlelkedből, úgy én sem a magaméból. (Bár eddig nem esett szó róla, de nem is tagadtam sosem villamosmérnöki végzettségemet.) :o)))
"amelyek létezésének feltételezése is eleve kívül esik az illető világán" Ez talán nem a legszerencsésebb megfogalmazás, de az tuti, hogy a vizsgálódás tárgya nem lehet olyan transcendens dolog egy készülék tervezője számára, ami nem mérhető, nem reprodukálható, stb. jelenség. Nem azért, mert nem "hisz benne", vagy "nem fogadja el a létezését"; sokkal inkább azért, mert nem tud vele mit kezdeni... Ilyen alapon egyénre, szobára, asztrális környezetre szabott egyedi készülékeket lehetne csak H&-nek nevezni, de ennek meg meglenne az a hátránya, hogy ezeken csak azok a művek szólalnának meg hitelesen, melyeket eleve úgy vettek fel, hogy majd egy ilyen fogja lejátszani. Ez megint egy megkerülhetetlen kérdés, mert legtöbbünk nem maga készíti el a felvételt a saját rendszerén.
Az élmény tökéletes reprodukciója terén mégis definiálok egy kicsit, mert látom, hogy többen tényleg mást értenek alatta. Nos én most nem a jelenleg rendelkezésre álló eszközökkel elérhető minél jobb reprodukcióról beszéltem, hanem egy idealizáltról. Ezt kb. a következőképp tudom elképzelni: (Tegyük fel pénz nem számít!) ;o)
- Építünk egy gömböt, amibe belefér a hallgató. (Esetleg hallgatóság, bár inkább vegyük az egyénre szabottat alapnak.) Kívülről elhelyezünk rajta nyomásra érzékeny jeladókat. Ezeket mind-mind bekötjük egy-egy jelfolyamnak, amit eltárolunk. A gömb belső felületén kiképezünk olyan felületeket, melyek az eltárolt jelfolyamot visszaalakítják hangnyomássá. Ezután eljészítjük a felvételt, mejd tetszőleges számban képesek vagyunk azt reprodukálni. Természetesen nem mindegy az érzékelők térbeli/időbeli/és érzékenységi felbontása, ideális esetben mind tart a végtelenhez. (És ebből következőleg az eltárolt információmennyiség is tart oda.) :o)))
Ha audiovizuális élményre vágyunk ezt meg kell fejeljük újabb színre és világosságra érzékeny jeladókkal valamint a másik oldalon ezek visszaadására képes eszközökkel. Így néz ki ez a dolog "mérnökileg". Abban egyet értünk, hogy miképp néz ki marketingileg... :o)))
("az új hang és képhordozó digitális médiumokkal eljött egy újabb korszakváltás, amelynek lezavarására beindult a marketinggépezet> kő kövön nem marad.")
A különbség a kérdés megítélésében van, mert ez a korszakváltás közeledik az én ideáimhoz (több csatorna, több jel, stb.), ezért én nem tartom károsnak azzal együtt, hogy látom az átmeneti nehézségeket, és nem örülök nekik.
A reprodukcióról. Megintcsak többektől úgy veszem ki, nem akarják észrevenni, hogy a reprodukció nem csak komplex szinten megy végbe, de külön-külön is. Reprodukálom a szomszéd krahácsolását, és reprodukálom a hangszereket, akár külön-külön nézem, akár összességében. Ha az egészet nézem, természetesen új minőségeket is átviszek (olyant pl. mint színpadkép), de ez nem mentesít a feladat alól, hogy átvigyem azt a hangsort, amit a zongora kalapácsa kelt. Sőt, miket beszélek! Át kell vinnem a zongorista ujjának becsapódását, a billentyű nyüszögését, a filc puha hangját, és csak azután a kalapács csapódását, majd a húrban keltett rezgést annak minden rezonanciájával és visszaverődésével. (Ez jó definíció???)
Üdv.
Ui. Egyéb feltételezéseidre azért nem válaszolok, mert nemcsak alaptalanul állítottad fel őket, de sajnos nem is helytállóak, bár remélem a fentieket olvasva erre magad is rájöttél már. ;o)
Ui2. A hangrendszer feladata továbbra is az, hogy minél többet továbbítson a megtörtént eseményekből, akár koncertterem az eredeti helyszín, akár stúdió. Sem a hozzáadás, sem az elvétel nem fogadható el ideális esetben (nem ideálisban elfogadható, ha azt vesszük el, amit hozzáadtunk) :o). Tehát a feladat a minél több információ átvitele, a célból, hogy a hallgatóban jöjjön létre az élmény. Mert ez a hallgató feladata, a cucc, csak segíteni tudja ebben úgy, hogy megadja neki mindazt az információt, ami rendelkezésére állt volna, ha élőben van jelen a felvételnél. (Most eltekintve azoktól a felvételektől, melyeknél eleve időben elkülönítve vesznek, különböző darabokat az egészből. Erre nem térek ki, ha valaki akarja érti mire gondolok, ha nem akarja, akkor meg nem töröm magam feleslegesen.) :o))) Ha a hallgató ezek után sem tud szert tenni az élményre, akkor elmondhatjuk, hogy élőben sem tudott volna, tehát a hiba nem a rendszerben van... (Egyszerűen szólva: A hallgató olyan zenét hall, ami nem tetszik neki.) :o)))))))
Ui3. Nah +int kisregény...
Lehet, h ide nem, pláne nem tőlem (az igen rendszerezett és kifejező kommunikációs képességeim miatt), de általában, legalábbis szerintem, bizony nagyon fontos.
való ez ide? ezzel bizony belerántottad a témába az egész zeneművészetet, -történetet -irodalmat cakumpakk, "urtext" kottástól, régihangszerestől, a médiumelemzésig. hát szabad ilyent csinálni?
""Spaceovná Shuttleová-ról"" - jogos a 2 pont, nyertél egy /satelit/hangszórót:)))
(a definiálást én is csak átvettem, a "korrelálban" igazad van - és akkor még túlhasznált kedvencemet a "kontinuitást" le sem írtam, de a mi késik, nem múlik:)
1./ Toscanininek, Klemperernek "már tökmindegy, hogy high enden, vagy házimozin hallgatod"... Ezzel viszont vitatkoznék. Ha hű akarok maradni eddigi szófosásomhoz, akkor azt mondanám, hogy jó állapotban lévő korhű eszközön, azaz 78-as technológiával lejátszva adják az "eredeti" élményt. Bármilyen más újabb és magasabbrendű technológiára "átültetve" kipofozva, feltuningolva ezt a hangzást csak lebutítod az eredetileg tölcsérből jövő valóságélményt.(Ezzel a kijelentéssel persze ismét egy újabb lavina indítható.) Sajnos nekem nincs ilyen gyűjteményem és berendezésem, de amikor módom van ilyent hallgatni, elbűvölt megdöbbenéssel veszem tudomásul e sokat emlegetett "valóság" mélységeit.
2./ Egyéb mással nincs is vitatkoznivalóm ("a zene, még Sokolon is zene...")
3./ ...még azzal sem, hogy a keverőpulton matató kézek is bele-belehúznak a nótába. persze minél többet, annál nagyobb a sorban utána jövő készülékfabrikáló "kezek" és agyak felelőssége az eredeti üzenet közvetítésének további sorsában. feltéve, ha egyáltalán fogalmuk van róla, hogy mi volt az eredeti /zenei/ üzenet.
Kedves Anti!
Toscaninit, Klemperert vagy Zubin Mehtát nem a cucc különbözteti meg. Ôk már a Telefonhírmondón is kítűnôen megkülönböztethetôek lettek volna, hiszen három jól elhatárolt zenei felfogást képviseltek (azaz Zubin Mehta képvisel). Sajnos sem Toscanininek, sem Klemperernek nem adatott meg az, hogy a mai értelemben vett hiperstudiókban rögzítsék felvételeiket; akkor már tökmindegy, hogy high enden, vagy házimozin hallgatod. Legjobb 78-as lemezeiket sokszor gramofontű helyett a krisztustövis nevű növény tüskéjével lejátszva rögzítették elôbb LP-re, majd digitalizálták az utóbbi idôkben. Bocsánat, de ez milyen befolyással volt a felvételre? Megismétlem, a zene, még Sokolon is zene...
1. Az elsô hallgatónak, aki a fonográf viaszhengerérôl a "Rosen aus dem Süden; Edison record..." károgó kiabálást hallotta, valószínűleg az volt a csúcs...és high end-ként könyvelte el azt
2. Kétlem, hogy pl.felvételek közben a stúdió hangfalai (monitorok) is high end cuccok lennének, márpedig - ezzel egyet kell értened -, ez egy rendkívül kényes pont. (Nyisd ki néhány neves, vagy kevésbé ismert stúdió weboldalát és olvasd el a "szuper" felszerések ismertetését, ahol néha még a Radio Shack kiskereskedelmi kazettás deckjei is fel- feltűnnek, mentségükre szóljon, hogy Pioneer gyartmányok...)
3. A keverôasztalokon száz kéz, ötszázféle felfogásban matat: ez az, amit hallasz a végterméken; ez talán még kényesebb mert a hangmérnök és zenei rendezô kettôsén átpaszírozott zene szól a high endeden!!!!
4. Az élô zenét felülmúlni nem lehet, még ha az "csak" a csapnivaló akusztikájú Erkel színházban hangozzék is fel...
Offtopik: ne erôlködj már annyit ezekkel a "definiálható" meg "korrelálnak" szavakkal, mert van magyar megfelelôjük; ha ezt egy külföldön élô olvassa úgy hangzik, mint a cseh, amikor a "Spaceovná Shuttleová-ról" beszél.
és pontosan rámutatsz arra a képtelen baromságra is, hogy a házimozi kontra "zenei" célra készült hangfalak különböző "tervezési" logikát igényelnek. Ami valahol talán így is van, csakhogy nem a házimozihoz "szükséges plusssz" miatt, hanem éppen ellenkezőleg. Ebben az örökös és folytonos médiaváltásban nemcsak a hordozó, de a komplett cuccok folytonos cseréjében is ugyanúgy érdekeltek multik. A "digitális hangdoboz" után elsütik a házimozihoz szükséges féltucat hangdoboz "speciális" cimkézését is. Annyiban tényleg kezd speciális lenni a házimozizás, hogy kicsit a teremhangosítás irányába kezd tolódni, ami egy másik pálya, más paraméterek előtérbe helyezésével. És amelynek sohasem a "hangzáshűség" volt az egyedüli végcélja.
Házimozi:
1. Nem világos (tényleg, gúny nélkül) miért kellene a "zenei" hangfalak tervezési/építési gyakorlatát elvetni/meghaladni a "házimozi" hangfalaknál.
2. Házimozira nehezen tartom értelmezhetőnek a "hifi", "high-end" stb. kifejezéseket. Különös tekintettel a dum-dum golyók becsapódása vagy a falon szétloccsanó agyvelő hangjának esetében. És itt írhatnék akármilyen más példát is. Mert mi történik a filmhanggal ha látunk mondjuk, egy nagy termet és benne valakit, aki zongorázik? (A látószög folyamatosan változik nagytotáltól hiperplánig.) Semmi, vagy ha igen, szinte biztos, hogy nem az ami a valóságban. Hasonlókat lehetne mondani a háttérzenéről is.
3. Érdekességként említem, hogy Stokowski már a 30-as években ( alig valamivel az első sztereó felvételek után) rögzített filmzenét négy csatornára - a Philly-vel, Disney Fantázia című filmjéhez - az egyes szekciókat külön- külön 35 mm-es szalagra felvéve, majd átkeverve négy sávra, amit megfelelő moziban 3+"1" változatban lehetett hallani - 3 hangfal a vászon mögött illetve +"1" azaz 65 db a teremben szétszórtan elhelyezve.
Kis magyar hifi:
1.Ezek szerint, az igazi tűzvonal a magyar barkácsosok és a külföldi high-end-et árulók között húzódik.
Még szerencse, hogy valószínűleg egyik hadban álló fél létszáma sem haladhatja meg a tucatot.
2.Ha "a" magyar hifista tényleg ennyire elmaradott, nem ártana valami támpontot adni
- "a" külföldi hifisták
- a világ hifi ipara
- a világ zenei ipara előrehaladásával kapcsolatban.
3. Kezdetben vala a mindenféle szempontból egyhangú Pacsirta.
Majd jött a reform meg a fridzsider, azaz "Orion tornyot minden panelba!".
Aztán változott az irányvonal, ezzel egy bizonyosfajta szerves fejlődés megszakadt/átalakult.
Jelenleg ott tartunk, hogy végre "kikristályosodott" az ideális magyar családmodell: egy Rega, két Heybrook, három van den Hul, plusz négy tüske. Ez az álom. Sokaknak. Többeknek realitás. Némelyek meg fitymálják, de hogy miért, azt ők sem tudnák rendesen elmagyarázni.
Én nem antiskating álmát hiányolom.
Hogy miért nem sikerült néhány év alatt eljutni Akaitól AN-ig?
Hogy miért nincsenek tömegek meg sorszámosztogatás a Merlin és egyéb Audiok bejáratánál, míg odabenn izzadó segédek hordják ki a dobozokat a raktárból, amiket aztán a vevők azonmód hónuk alá csapnak és arcukon üdvözült mosollyal távoznak. (Aki ezen mulat, az nem volt ott a Belgrád-rakparton, a Ramovill bolt megnyitásakor.)
Én a mid-fi-t, a középosztályt hiányolom. (Nehéz nem észrevenni a magyar társadalom és a magyar hifi közti korrelációt.). Azokat a kimaradt évtizedeket, amikor átlaghifista megvette az átlaghifit, - ami a kor normái szerint átlagosan jó volt - és nem kellett magyarázkodni, szégyenkezni, hogy miért nem valami high-abb endet vesz, és nem is bombázták zennel meg mindenféle mesterekkel. Tudta, hogy van jobb, de azért az ő választása nem kevésbé volt érvényes és senki sem kérdőjelezte meg. A rendszernek volt logikája és működött. Tehát benne volt a lehetőség a fejlődésre is. Aki akart és tudott, idővel eljuthatott a Garrardtól a Thorensen át a VPI-ig. És éppen ezek a garrardos, thorenses évtizedek segíthették hozzá, hogy el tudja helyezni az időnként nyakába zúduló "perfect forever" meg "5.1 Dolby" féle újdonságokat. (Gondoljunk a kvadróra, amit alig másfél évtizeddel a sztereó után próbáltak eladni. Nem sikerült. A még két hangfal meg a még egy erősítő kicsit már sok volt.)
Ahol ez hiányzik, ott az van mint nálunk. Egyrészt a Keravill-marketing, másrészt a high-end-marketing - "aki nem kondózik, az ne is egyék!". És mindenki mindenkit lenéz. Lentről is ("Biztos lopta!" "Fogadni mernék, hogy makkos cipőben és melegítőben hallgatja!"), fentről is ("EZ beszél? Még egy nyamvadt húsvéti Marantzra sem telik neki!") Hiányzik a stabil közép. Amely perspektívát nyújt lent, fent pedig - éppen a hosszú évtizedek adta múlt nyomán - tudatosítja, hogy másféle értékrendek is léteznek.
Ugyanis, kedves Antiskating, Bartók nem kizárólag a barmok, vagy a tanuló sznobok szerint lehet disszonáns, hanem egy olyan kispolgári bajuszkötős, hózentrágeres világnézet/életstílus (high-end!) szerint is, amelynek igazsága nem kevesebb mint egy fennkölt (melyik nem az?) high-end-esé. És amely értékrend nálunk eléggé hiányzik.
Élő konzerv:
1.Az "élő élményt" szerintem sem ártana definiálni. Úgy gondolom, a lemez nem "élő élmény".
2."Tökéletes reprodukció". Azt hiszem, ezt egyetlen kontextusban lehet értelmezni: A lemez "tökéletes reprodukciója" - kellene legyen! - az elsőgenerációs mesterszalagnak. Sajnos, már ez sem megy.
(Az én primitív logikám szerint: A koncerten kb. négy alkotóművész van jelen: Építész (mondjuk), szerző, előadó, hangszerkészítő. A lemezen további min. egy - hangmérnök -, de antiskating szerint még ott van Kondo és Tsa is.
Namost, e plusz művészek alkotnak, ez tény. Ráadásul, egymástól függetlenül. Viszont, ha ez igaz, akkor hogyan várhatjuk el - elméletben - hogy visszakapjuk az eredeti állapotot?)
3.Null1(5150) hozzászólása régi mániám. Kár, hogy eddig még senki nem hozta fel. (Adalékul csak annyit: Pearson - az amerikai Darvas - ha elmegy a Carnegie Hall-ba mindig az ötödik sorban ül - neki ez az élő zene referenciája . Vajon mi lehet a véleménye az eltérő hangot produkáló készülékekről?) Ha végiggondoljuk - biztos P. is megtette - látható, hogy egyrészt nincs helyes eljárás, másrészt viszont egy újabb stabilnak tekintett dologról derül ki, hogy mennyire szubjektív - műfajtól, előadástól függetlenül.
"(Egy jó hely azért lehet; a karmesternél)" Hát, talán. De nem Bayreuthban.
Ejha, de fölpörgött a házimozi... kinek jutott eszébe ide írni róla :-)))
--- kérem minden mondatom elejéhez hozzáérteni azt, hogy SZVSZ ---
Hangsugárzók: nem érdemes szuper frontokra pazarolni a suskát, mert:
a.) a mozi térélménye sokkal jobb, ha mind az öt (hat) láda tökéletesen egyforma;
b.) ezt a követelményt piszok nehéz 40-100 literes ládákkal teljesíteni;
c.) ha meg nem érdekes a térhatás, akkor minek a házimozi;
d.) ha meg a hifihez kell a jó front, akkor amúgy is vakvágány az egész, mert a normális(hoz közelítő) sztereó hangot adó dvd-hez és 5(+) csatornás több erősítőhöz milliót ki kellene perkálni, akkor meg már ki nem szarja le az öt Mezo Utopia árát :-)
Ezért én a mozit úgy oldottam meg, hogy beraktam egy denon 3802-est, vettem hozzá három pár tannoy mx1-et, meg egy phonar szubot... ha valaki még nem hallot jó sztereó hangot, akkor gond nélkül azt mondja rá, hogy piszok jól zenél, ha meg már hallot jót is, akkor elnézően vigyorog (addig, amíg fel nem viszem a buher-cumóhoz :-) Mozi üzemben meg laza eleganciával hangosít (majdnem 200 m3-es térben), tartálykocsi robban, ablakok röpülnek...
Egyébként a denont kipróbáltam "rendes" ládákkal is sztereóban. Lógott rajta a kedvenc pici audience 50-em meg jmlab electra 9xx is, a bemeneten normális forrás volt (cd+buher dac), mert nem akartam elhinni, hogy ennyi szar sztereóban a denon... És lőn csoda! tényleg szar, pedig a hifi szabványt oly magasan szárnyalja túl, hogy onnan az már nem is látszik :-)
Na, további jó moziélvezetet! Megyek megnézem a híreket 5.1 hanggal, aztán a héten már nem lesz bekapcsolva :-)
nézd tpapa, élmény veled ellentmondani, de attól tartok, hogy a high end hazai állását tekintve leginkább már csak a boncolás van hátra.
az új hang és képhordozó digitális médiumokkal eljött egy újabb korszakváltás, amelynek lezavarására beindult a marketinggépezet> kő kövön nem marad. (önnön elveikkel meghasonlott high end kereskedők, összezavarodott hifisták, silány minőségben dömpinget indító multik, stb..)
kérdéseidre nem azért nem válaszolok, mert
1./ hasonló vitákkal így is elvittem már néhányszor a balhét itt és máshol is (pl. alább a topikon illetve az adataimnál a 4129 és 4139 hozzászólásban)
2./ aztán nem untatok senkit olyan dolgokkal, amelyek létezésének feltételezése is eleve kívül esik az illető világán (az előbb kaptam egy e-mailt ezzel a szöveggel:
"'egy mérnökileg értelmezhetetlen szubjektív definíció információértéke 0'
közelítünk, közelítünk...:-)"
hát igen, pontosan erről van szó: ami nem fér bele jelenlegi racionális tudásunkba, az nincs vagy nem veszünk tudomást róla. holott az audiokultúra minden összetevője külön-külön is a kommunikációról szól: a felvétel, a rögzítés, a konvertálás, a reprodukálás, de leginkább maga a zene is. lécci értelmezd és definiáld hát "mérnökileg" egy zenemű üzenetét.
de tőlem definiálhatod azt is, amiben annyira biztos vagy: az "élő élménynek" milyen mérnöki kritériumai, paraméteri vannak? /AS/
Mondat(rész): "...a reprodukált zenei történéseknek nem az "élő élmény" szobában történő előállítása a célja - bármennyire is tetszetős marketing szlogen ez - hanem a zenei valóságba, történésbe kódolt alkotói üzenet megjelenítése a cél, amiben adott esetben még zavarólag is hat egy csomó olyan auditív momentum, amely az adott helyszínen magátólértetődő része volt az előadásnak."
Először is tisztázzuk, műtünk vagy boncolunk??? :o)
Boncoljunk!
- Elsőre egy mély vágás kb. középen...
"a reprodukált zenei történéseknek nem az "élő élmény" szobában történő előállítása a célja - bármennyire is tetszetős marketing szlogen ez -" - ha ez marketing szlogen, akkor ez mi??? -
"hanem a zenei valóságba, történésbe kódolt alkotói üzenet megjelenítése a cél," - a különbség mindössze annyi, hogy a második nem megfogható, azzal bárkire bármilyen szemetet rá lehet sózni, mert az "üzenetet közvetít". Sz@r? Sz@r! DE közvetít mint a sokol rádió a kinyermát! Super... Biztos lesz aki megveszi. (S valszeg. nem én leszek az.) :o)))
...tovább...
"amiben adott esetben még zavarólag is hat egy csomó olyan auditív momentum, amely az adott helyszínen magátólértetődő része volt az előadásnak" - Nyilvánvaló, hogy amennyiben a koncerten a szomszédod náthás volt (időszerű kérdés mostan!) ;o), akkor az befolyásolta a Te műélvedet. Kérdés, akarod-e ezt is reprodukálni???
Más.
"a reprodukált zene egy másik médium, nem ugyanaz, mint az élő előadás, miért szentségtörés még mindig kimondani ezt?" Ki mondta, hogy szentségtörés?
Mi célból hallgatsz Te zenét? Ezt fogalmazd meg!
Ha koncertre azért mész, mert szépen kiöltözve mutogathatod magad jeles hitves oldalán, ellenben otthon pizsamában a mű élvezetéért hallgatod a rendszert, akkor természetesen elfogadható, hogy a két külön történést különböző élményként éled meg. Ha a cél mindkét esetben ugyanaz, akkor viszont már csak arról lehet szó, hogy képes vagy-e elérni ugyanazt a célt különböző utakon? Tehát LEHET a két dolog két külön médium, amit KEZELHETSZ külön, de ideális esetben ez a Te döntésed. Míg mostan kényszer.
A mérnökök vs. hifisták egy hülyeség. A hifisták közel 100%-a szívesen hallgatná azt a rendszert, amivel a mérnökök képesek volnának tökéletesen reprodukálni az élményt. (Közelmikrofonozás-minimálmikrofonozás:természetesen egy koncertteremben nem lehet mindenkit közel ideális pozícióban elhelyezni, de ez nem jelenti azt, hogy meg sem lehet próbálni egy darab hallgatót elhelyezni így.)
Definíció/1&2: az az (élő) élmény, amit maximálisan képes vagy kinyerni az (élő) előadásból. (Vagy az élményt kéne definiálni??? - nem értem!) Ez nyilván egyénenként más, tehát a közvetítő rendszernek minél többet kell tudnia átvinni minél tökéletesebben, hogy mindenki megtalálja benne a magáét. (A tökéletes reprodukción nincs mit külön definiálni, az két ismert szó kombinációja, melyiket nem érted???)
3./
Természetesen ez is igaz. Az az élmény és hangulat a pillanaté. Azt már csak felidézni lehetne,h ott lehettem volna.
De nem csak ezért reménytelen a reprodukció. (szerintem)
Miután AS hathatós közreműködésére (neheztelek is) megszünt az összes színes h. újság, tavasszal többször a Zeneakadémián töltöttem az estéimet. (Előtte soha nem voltam) Gondoltam összekötöm a kellemest a hasznossal és ezért több különböző helyről hallgattam(tuk) a műsorokat.
Más mint a kamrás mű! Vki azt mondta itt, h kivételesen jó akusztikája van a helységnek. Ha valóban így van, akkor az én süket füleimmel hallgatva ebbe a kategóriába bőven belefér még az is, h néha egy-egy hangszer bizonyos helyekről egyáltalán nem hallatszik !(?) Igazándiból olyan helyet nem is találtam ahol olyan lenne mint otthon (és szerintem nem azért, mert a repr. szükségszerűen rosszabb). Hol szépen egyben mekkapom a művet, de nem hallok (számomra) elég részletet, hol pedig vannak részletek, de olyan közel ülök, h a háttér alaposan el van nyomva. Hát ez van. Erre mondtam, h el van rontva az ízlésem (hallásom?) és szeretem a közelmikrofonozott felvételeket. (Egy jó hely azért lehet; a karmesternél) Otthon viszont nem tudhatom, h a felvétel részletező, v. a cucc. Ez most hozzá van adva, v el van véve? Olyan hogy hangzáshű? tök értelmetlen!
"Én a magam részéről maradnék az élő élmény minél tökéletesebb reprodukciója -mint elérendő cél- mellett."
nos elég hamar eljutottunk a kulcsmondatig, ami után minden hifi-témájú beszélgetés és véleménycsere abbamaradt az utóbbi évtizedekben (anno: mérnökök, kontra hifisták:). nem lesz másként ez most sem, és ezt ma már mindenfajta rossz szájíz nélkül hajlandó vagyok tudomásulvenni. de:
1./ legalább olyan szűken azért definiáld az "élő élményt", mint amennyit én zenéről írtam
2./ legalább annyira definiáld a "tökéletesebb reprodukció" kifejezésedet is, amennyire én körbeírtam, hogy mi a fontos egy zenei prezentációban
3./ mindezek után úgy gondolom, hogy a reprodukált zenei történéseknek nem az "élő élmény" szobában történő előállítása a célja - bármennyire is tetszetős marketing szlogen ez - hanem a zenei valóságba, történésbe kódolt alkotói üzenet megjelenítése a cél, amiben adott esetben még zavarólag is hat egy csomó olyan auditív momentum, amely az adott helyszínen magátólértetődő része volt az előadásnak.
a reprodukált zene egy másik médium, nem ugyanaz, mint az élő előadás, miért szentségtörés még mindig kimondani ezt? (természetesen jól tudom, hogy ezt a kijelentésemet demagóg módon ki is lehet forgatni, de nem baj, akkor is így gondolom, mindenestre köszönöm a beszélgetést!) AS
Nem maszatoltam, csak olvastam a Zen bölcsességek könyvét. Ezt add hozzá! :o)
(Semmi bajom Kondóval. Mindenki abból él meg amiből tud...) ;o)
Nem rúgtam senkibe, megállapítottam, (mert ez a véleményem,) hogy egy mérnökileg értelmezhetetlen szubjektív definíció információértéke 0. A definíciónak ugyanis "küldetése van", amire egy ilyen "fából vaskarika" alkalmatlan. Mivel ilyen definíciót eddig nem olvastam (most ugye Kondóról beszélünk), leköteleznél ha idéznéd tőle, mert utálok olyasmiről értekezni ami nincs. :o) (Egy elméleti példálózást állítasz be éppen úgy, mintha megtörtént cselekmény lenne... Pedig a mondatban ott a "valószínüleg" szó.) És vedd észre: Én nem mondtam véleményt semmilyen szinten az illetőről, vagy az általa készített objektumokról. Azt mondtam (azt is csak inkább olvasmányaim alapján), aki így áll hozzá a témához, az valószínűleg tudna adni (értsd: "képes rá") definíciót, de az -szintén valószínűsítve- olyan lenne, amivel nem tudnék mit kezdeni.
"minden egyéb más objektíven mérhető, akár hallható paraméter is érdektelen emellett az információtöbblet mellett." Viccnek jó. Akkor ráírom neked a dobozra ezt az információt. (Mint ahogyan a kiadók rá is írják.) Ha Te ettől vagy elégedett, rajtam nem múlik. :o))) Én a magam részéről maradnék az élő élmény minél tökéletesebb reprodukciója -mint elérendő cél- mellett.
"Biztosan vannak olyan fizikai mérhető paraméterek, amelyek korrelálnak a zeneiség paramétereivel, ezekre azonban ma nincs figyelem és azt hiszem, egyre inkább nem is lesz." Hümm.
"a zenei valóság megismerésében, közvetítésében mégiscsak van egy igenis objektív mérce, amely nem mindig korrelál a ma figyelmünk homlokterében lévő fizikai paraméterekkel. ettől azonban azok még léteznek." Hümm-hümm.
Sejtettem, hogy eljutsz idáig. No comment.
Üdv.
Ui. Nyitott vagyok bármire, amit füllel lehet hallani. Amit pénztárcával vagy sznobizmussal hallgatnak az emberek, az nálam kívül esik az érzékelési tartományon. :o)))
"Ezt úgy értem, hogy ha "zenére szánt" sugárzót teszel egy "mozira szánt" sugárzó mellé, hallani fogod a különbséget..."
Na igen, így már értem, miről beszélsz.
Azt hiszem ennek a jelenségnek egészen egyszerűen az az oka, hogy a hangsugárzóknak ZENÉLÉSRE történő alkalmazása messze régebb óta történik, mint a hangsugárzóknak MOZIzásra történő alkalmazása. Ebből kifolyólag nem is kissé tartom elképzelhetőnek, hogy egyszerűen a házimozira "fejlesztett" hangsugárzók még tulajdonképpen gyerekcipőben járnak a zenére fejlesztett sugárzókhoz képest. A gyártók sok évtizede tökéletesítgetik a zenei sugárzóikat maguk ízlésük szerint, a házimozizás viszont csak nagyon nagy jóindulattal mondható talán 10 éves múltra. De leginkább még annyira sem.
Tehát a gyártók igazándiból az utóbbi néhány évben éreztek rá, hogy a házimozi célra más karakterű, más jellegű, hangú, és nem utolsó sorban más design-ú sugárzók kellenek, így hát mostanság kezdenek kifejezetten erre kitalált dolgokat csinálgatni.
Épp emiatt gondolom úgy, hogy nem olyan vészes probléma, hogy a jelen házimozi sugárzói messze nem olyan kifinomultan állnak helyt az alkalmazási területükön, mint az igazán igényes zenei sugárzók.
Hidd el, lesz ez még így se. :) A gyártók rájönnek a mihogymerrére, és baromi fincsi házimozi sugárzókat fognak csinálni mondjuk, úgy 15 éven belül.
"Ha persze "zenei" hangsugárzókból rax össze egy mozirendszert (akkor nem lesz benne sub) :o), jobban jársz fülileg, de rosszabbul anyagilag. (Legalábbis ez a trend tűnt fel nekem eddig.)"
Fülileg jobban jársz, amennyiben arról van szó, hogy finomabb hangú sugárzóid lesznek, de vajon fennál ez a jobban járás az esetben is, ha azt vizsgáljuk, hogy az adott sugárzó mennyire jó zenén, és mennyire jó házimozira? Itt jön a képbe az, amiről fentebb beszéltem - jönni fognak a maguk feladatát egyre jobban ellátó házimozi sugárzók, és akkor valószínüleg azokkal fog jobban járni az ember fülileg. Anyagilag nem biztos, hiszen az igazán jó házimozi sugárzóknak nyilván meg fogják kérni az ugyanolyan borsos árát, mint amit megkérnek egy jó zenei sugárzóért.
"a Wharfedale" nálam külön téma. Zenére egyszerűen hallgathatatlannak tartom a legtöbbet; van bennük egy érdesség, amit igen fárasztónak tartok és pár másodperc alatt kiszúrom. Egyszerűen zavar."
Ez egyéni ízlés kérdése. A Valdus széria hangja nekem sem jön be, a Pacific sorozat nagyobbik darabjai viszont annál inkább. Ezen nem fogunk összeveszni. :)
"Azt mondom, hogy pl. nálam keveredik a jó mozi iránti igény a jó hangzás iránti igénnyel.
Szerintem ez ilyen egyszerű. (De nem kötelező másnak is így látni...)"
Tökéletesen meg tudlak érteni, hasonlóképp "működöm" magam is, annyi apró különbséggel, hogy nekem a zene van előbbre, és utána jön a jó mozi iránti igény.
De a legnagyobb igazság a zárójelbe tett mondatod!!! :)
Elnézést, hogy belearcátlankodok a magasröptű vitába (bár ovisoktól hallottam már különbet is :)) ), de kéne nekem egy kis segíccség. Nevezetesen szert tettem egy régivágású lemezjáccóra (a korábbit sajnos megviselték a gyermekeim), aztán van egy olyan gondom, hogy a majdani erősítőm már csak vonalszintet tud fogadni (RIAA korrektorról nem is hallott), így szükségem lenne egy előerősítőre.
És akkor most jön a kérdés/kérés: tudtok olyan helyet, ahol elfogadható áron lehet kapni régebbi erőlködőket preamp kimenettel, vagy netán hasonló árú előerősítőt? Asszem a NAD 3020-nak tán volt ilyen kimenete. Esetleg nincs valakinek ilyenje lerobbant végfokkal?
Előre is köszi a segítést és bocs hogy idezavarkodtam. :)
"...Kondó mester valószínűleg inkább egy Zen meghatározást adna, azzal "csak annyi" a baj, hogy mit kezdesz egy olyan definícióval, ami szubjektív??? Fából vaskarika..."
tpapa mester ne maszatoljun, ne maszatoljunk!:)
ez egy tipikus hozzáállás Kondo mesterhez, bele is rúgunk, meg nem is, el is fogadjuk, meg nem is, mondhatnánk úgy is: sznobok is vagyunk meg nem is, de méginkább: HALLJUK IS MEG NEM IS:::)
az egész definiálás, sőt a megközelítés is hibás. a Kondo által képviselt high end (mert vannak más jelentős irányok is) legfőbb paraméterei abszolút egy irányba mutatnak. ahogy más jelentős high end irányok paradoxona éppen az, hogy miközben más irányba mutatnak, mégis közelebb állnak egymáshoz, mint ugyanazony irányzat egy alacsonyabb szintjén lévő rokonuk... (ezt add össze:))
azért örölök, hogy a műszerrel ma mérhető paramétereken kívül a zenét nem kevertétek bele... (köszönöm a lehetőséget, én most megteszem:)
ha a zenehallgatás, zeneértés egyik következménye, hogy meg tudunk különböztetni két különböző előadó, zenekar, vagy karmester által prezentált zeneművet, akkor minden irány egyfelé mutat> annál jobb a reprodukáló rendszer, minél inkább felismerem ezeket az abszolút zenespecifikus elemeket a hallgatott műben. minden egyéb más objektíven mérhető, akár hallható paraméter is érdektelen emellett az információtöbblet mellett. Kondót nem lehet egy legyintéssel elintézni, és betuszkolni a zen-be,
hiszen pontosan, céltudatosan és a maga módján objektíven keresi - és gyakran meg is találja - azokat a zenei paramétereket, amelyek átvitelével az egyik cucc előrébb van ugyanazon skálán és követelményrendszeren, a másik meg hátrébb. a high end paramétereinek egy része nyilván mérhető, definiálható, más része abban keresendő, hogy miféleképpen differenciálja egy cucc Toscaninit, Klemperertől vagy Zubin Mehtától.
Biztosan vannak olyan fizikai mérhető paraméterek, amelyek korrelálnak a zeneiség paramétereivel, ezekre azonban ma nincs figyelem és azt hiszem, egyre inkább nem is lesz.
a másik fontos megjegyeznivaló ezzel a kondo-féle szemlélettel kapcsolatban az, hogy feltételek nélkülien nyitott. valszeg valamelyik csontosopuszban olvastam, hogy ez az ember milyen türelemmel bérelt ki egy szobát és töltött el egy vagy két napot azzal, hogy megértéssel befogadja (mondhatnánk úgy is: tesztelje) azt a kimura-cájgot, amely végképp kívül esett addigi munkásságán és irányán. ezért mondom, hogy a végletesen más irányú filozófiák közötti átjárhatóság bizonyítja, hogy a zenei valóság megismerésében, közvetítésében mégiscsak van egy igenis objektív mérce, amely nem mindig korrelál a ma figyelmünk homlokterében lévő fizikai paraméterekkel. ettől azonban azok még léteznek.
Az nem lehet, hogy ennyire érthetetlen, ahogyan fogalmazok! :o)))
Van 1 szabvány. (DIN) Az "A HIFI". Az definiálva van korrektül. (Tudomásom szerint egy házimozi rendszer ezt simán túlteljesíti, tehát elvileg lehetne HiFi és H& is.)
HighEnd(H&) szabványról nem tudok, ezért azt mindenki úgy definiálja, ahogy neki tetszik. A többség azért abban egyet ért (tán még Kondó is, bár személyesen nem ismerem, tehát meg sem kérdeztem tőle soha) :o), hogy a H& a HiFi-nél magasabb kategória, amiből nekem az következik, hogy nem csak "filozófiailag", "szubjektíven" és "fiziológiailag" tud többet, de "mérhetően is".
Ezért nem tudok mit kezdeni az olyan kijelentéssel: "mégis hígendebb a legdrágább CD-jáccónál (ill. DVD SACD stb...)"
E helyett mondhatod azt, "sokkal jobban tetszik nekem a hangja". Meg ugye az ár és a tudás nem édestestvérek az élet más területein sem.
Üdv.
Ui. Kicsi doboznak alul előbb vége van, az nem zavaró? :o)))
De szép termés összegyűlt egy nap alatt! 8-)
Látom a házimozis csapat nem egyezik a hájend csapattal, de hát ilyen az élet. 8-)
Szerintem mindenki becsülje meg azt, amire lehetősége szerint szert tud tenni. Persze lehet vágyni szebbre, jobbra, nagyobbra, de mindenkinek másak a "korlátai".
Visszatérve az én mély problémámhoz: kicsit állítottam a mélynyomó vágási frekijét meg a teljesítményt, így jobb lett a helyzet az üléspozícióban. Sajna a lakás más részein több a mély, de remélem, hogy a legnagyobb hányad nem a szomszédnak jut. Nem mintha sajnálnám tőlük, de lehet, hogy ők nem kérnek belőle 8-)
Én speciel a HiFi-re gondoltam, amikor ezt írtam; s annak definíciója a DIN 45 500-es szabvány szövegében van. Ez ugyan kicsit öregecske(1975?), ezért "túl könnyű" teljesíteni ill. túlteljesíteni. (Valszeg. ezért is érzik sokan úgy, hogy mivel az ő készülékük, ennél "sokkal többet tud" arra tehát más kifejezést kell ragasztani. Csakhogy az a "más" már nincs műszakilag definiálva, ha a High&Audióra gondolsz. De a további szöveg az volt, hogy én nem is használom ezt a kifejezést a saját cuccomra, pedig gyanús, hogy szerény tömeggyártmány létére bizonyos mérhető tulajdonságok tekintetében messze túlteljesíti a fent említett szabványt.)
Üdv.
Ui. Abban teljesen egyet értünk, hogy Kondó mester valószínűleg inkább egy Zen meghatározást adna, azzal "csak annyi" a baj, hogy mit kezdesz egy olyan definícióval, ami szubjektív??? Fából vaskarika...
Hello Quad!
Ha érdekel van egy THORENS TD 145-ös lemezjátszóm
eladó, Ortofon VMS20 hangszedővel.A gép nagyon megkimélt állapotban van és VÉGÁLLÁSKAPCSOLÓ-val
rendelkezik.Ár.: 45e Ft
Felőlem bárki bármit úgy definiál, ahogy akar. De ha már meglévő definíciókat definiál újra, másképp, akkor nem csoda, hogy nem tud szót érteni azzal, aki az elterjedt definíciót használja. (Esetleg ugyanez többes számban.)
Példa: Én azt mondom, hogy a rózsa büdös. Vitatkozom ezen 2 hetet, majd közlöm, hogy egy rózsaszínű sz@rkupacra gondoltam. Értelmes dolog ez? :o)
Ergo pl. nem mondom, hogy a DVD (vagy akár a házimozi) az HighEnd.
Még azt sem mondom, hogy az én cuccom az.
Azt mondom, hogy pl. nálam keveredik a jó mozi iránti igény a jó hangzás iránti igénnyel.
Szerintem ez ilyen egyszerű. (De nem kötelező másnak is így látni...) :o)))
Üdv.
Ui. Mintha a topic látogatottsága nem lenne veszélyben e héten... :P
Ui2. Ha mégis bárki úgy érzi, ez itt túl OFF, szóljon nyugodtan, csak akkor tegye ezt úgy, hogy értsek is belőle. (Nem baj ha megsértődöm, legalább megint csendben leszek pár hónapig...)
Mivel új vagyok a szobában elolvastam pár ezer korábbi hozzászólást (nem mindet), és kissé általánosítva 3+1 kategóriát találtam:
1 - Kereskedő vagyok, minden sz@r, csak az nem, amit én árulok. Mindenki dilettáns.
2 - Sznob vagyok, mindenkinek a cucca sz@r, csak az én otthonim (ha egyáltalán tényleg OLYAN van!) szól szépen. Mindenki dilettáns.
3 - Ultra-mega high-end guru vagyok egy másik dimenzióból. Már lassan magam sem tudom miről van szó egyáltalán, mi a jó, mi a zene, ki-kivel van, és merre támad.
+1 - Műkedvelő vagyok, próbálom megosztani a többiekkel a tapasztalatomat.
"100ezerHUF-ból, 5 csatornát tisztességesen működtetni nem lehet!" - Kicsit sommás, de még senki nem állította az ellenkezőjét ezen a héten... (Vagy én nem figyeltem/nem voltam ott.)
Ha ezt nekem szántad, 7.1 csatornáról van szó, és nem is 100e forint áz árkategória, ahol most tartok. Egyébiránt igyekszem megfogadni a tanácsokat, örömmel és hálásan veszem őket, + remélem nem zavartam meg a magasröptű társalgást!
Hogyafenébene??? :o)
(Hát akkor kin múlik? Magamtól látod, hogy rossz következtetésekre jutok! Segíts!!!) :o)))
A koncert-DVD abból a szempontból kivétel, (film DVD-hez képest,) hogy ha megnézed (arra alkalmas programmal) a hangcsatornákat egy filmnél meg egy koncert-DVD-n, akkor egészen más. :o)
martin576.hu!
E-mail jó, pl. tegnap is +néztem... (De azért nem jut eszembe minden nap.)
továbbá> "a kérdés technikai része elméletileg is tisztázatlan, hiszen a kutya nem foglalkozik az érzékszerv-rendszerünk kapcsolódási pontjaival. Tökéletesen fekete terület ez, pedig az audiovizuális hatások - vele az egész filmművészet és filmipar szőröstől-bőröstől - arra épít, hogy a látás és hallás nem függetlenül működik a fejünkben, és a legnagyobb illuziók építhetők fel erre a tisztázatlan fiziológiára."
a 4960-ból idézve egyetértek ezzel a véleményeddel:
"A film azért kicsit más közeg, mint a zene. (Kivéve persze, ha koncert-DVD-t nézel éppen.)"
viszont a koncert DVD sem kivétel! Ugyanolyan filmhez hasonló audiovizuális komplex hatás ez is, összehasonlíthatatlan a csak kizárólagos zenehallgatással... és ez tutifrankó!
tpapa él az itt megadott emailod? Szeretnélek megkeresni privátban (ha nem vagyok túl tolakodó) néhány problémával, ha már voltál olyan kedves, és válaszoltál tegnap. El akarom kerülni, hogy a témát nálam fényévekkel jobban vágó elvtársak lebunkózzanak... :(
"(Biztosan hülyeségeket beszélek, hiszen nemhogy házimozi rendszerem nincs otthon, de tv-t sem nézek:)" - Bennem lehet a hiba, de már megint nem látom át az összefüggést. Ha valakinek van autója, automatikusan fog rendelkezni M.Schumacher vezetési tudásával is? Vagy csak azok akiknek tellik Ferrarira? Esetleg valahol máshol van a határ? Talán az AUDI TT-nél??? :o) Világosuljak már meg, mert nem élet ez így!!!
"Miből gondolod, hogy aki filmet néz otthon az egyből igénytelen is?"
Ezt egyáltalán nem gondolom, hiszen leültem már néhány otthoni cucc elé. Viszont kereskedői szinten leginkább katasztrofális hangzásokat lehet hallani, ami azért radikálisan rámutat az eladók és vevők kölcsönös kommunikációjára.
(Biztosan hülyeségeket beszélek, hiszen nemhogy házimozi rendszerem nincs otthon, de tv-t sem nézek:)
Ezt úgy értem, hogy ha "zenére szánt" sugárzót teszel egy "mozira szánt" sugárzó mellé, hallani fogod a különbséget...
Ha persze "zenei" hangsugárzókból rax össze egy mozirendszert (akkor nem lesz benne sub) :o), jobban jársz fülileg, de rosszabbul anyagilag. (Legalábbis ez a trend tűnt fel nekem eddig.)
"a Wharfedale" nálam külön téma. Zenére egyszerűen hallgathatatlannak tartom a legtöbbet; van bennük egy érdesség, amit igen fárasztónak tartok és pár másodperc alatt kiszúrom. Egyszerűen zavar. Ehhez képest a kiegészítő (as szerint: "házibuzi") sugárzóim pont Wharfedale-ek, mert egy lövedék süvítése vagy egy robbanás visszhangja nem zavar, ha túl éles, sőt néha jót tesz neki.
Ha nagyon muszáj általánosítanom, akkor úgy mondanám: "A kis-forgalom / nagy-haszon a zenei, a nagy-forgalom / kis-haszon a házimozi sugárzók a gyártók számára." (Tény, hogy ha eladsz 6 szerényebb minőségű /ráadásul átlagosan kisebb méretű/ dobozt, akkor haszon tekintetében lehet, hogy ugyanott vagy. Ráadásul egy csomó ember, aki nem vesz méregdrága High hangfalat, itt úgy érezheti, hogy "kapott valamit" a pénzéért. Ami szigorúan darabszámra igaz is. :o) Meg lehet érteni a gyártók szempontjait is!)
AS!
Hülyeségeket beszélsz...
A szatelit rendszert ki lehet kapcsolni. Ha akarod. Ha akarod akkor meg be. Ilyen egyszerű.
Miből gondolod, hogy aki filmet néz otthon az egyből igénytelen is? Vagy honnan jön az, hogy minden x.x csatornás cucc eleve bóvli? Nem értem. Ha jó sztereo hangfalaid vannak elöl, akkor egyébként is majdnem tök mindegy, hogy milyen "bóvlik" vannak hátul, mert azokból a legritkább esetben szól más, mint különböző effektek. Egyszerűen nem azon hallgatsz zenét, de még a film >90%-át sem azon hallod.
Egyébként pl. a Matrix-nak még az effektjei is sokkal szebben szólnak a viszonylag jó sztereó hangfalakon. Ez való igaz. De ezek a hangok (is) elölről jönnek. Függetlenül attól, hogy mi van hátul, van-e ott valami egyáltalán. A leeső üres töltényhüvelyek sokkal szebben csilingelnek úgy! :o)))))) Más kérdés, hogy erre ki mennyit hajlandó költeni és itt vagy kicsit eltévedve. Mert ha a két front-hangfalra ráköltesz mondjuk xszázezer forintot, akkor azt abban a tudatban teszed, hogy azokon fogsz zenét hallgatni. (100%-ban.) Ha a hátsó hangfalaidra (centert is beleértve, bár a center egy kicsit fontosabb elméletben) költesz ugyanennyit, akkor vagy 1, hülye 2, sznob 3, gazdag vagy; esetleg ezeknek bármilyen kombinációja. (Nem mondom egyébként, hogy az itt is említett B&W rendszer ne lenne szép és jó, de elölre kevés, hátra meg sok, anyagilag meg maga a romlás...) :o)))
arm2!
"Persze épeszű embernek nem jutna eszébe drága high-end hangfalakkal házimozizni, meg drága is lenne..." Szerencsére ép észnek már régóta híján vagyok, tehát esetemben csak a második kritérium az akadály. :o)))
Más.
A film azért kicsit más közeg, mint a zene. (Kivéve persze, ha koncert-DVD-t nézel éppen.) Így én mérnökileg teljesen elfogadhatónak tartom, hogy egy 6x100W-os erősítő betáplálása kisebb, mint 3db 2x100W-os sztereo erősítőé. Legritkább esetben van ugyanis olyan, hogy minden csatorna tövig ki lenne vezérelve egy film közben, ha meg mégis, akkor valszeg. akkora robbanás volt, hogy úgy sem hallod alatta azt a fickót aki az előbb még hegedült, tehát nem fog túlzottan zavarni, ha az ő hegedűszólója kicsit torzult. (Tudom, igénytelen állat vagyok...) ;o)
(ha mindent látnék, azt is látnám, hogy megint depecs-lemezeket tuszkolsz a cd-olvasódba, így ezt csak sejtem:))
- nemtom pontosan kik lesznek a són, illetve azt igen, hogy szigorúan csak azok, akik nem hagytak ott csapot-papot a házimoziért (mert azon ugyanúgy nem fognak meggazdagodni ahogy az olcsó high enden sem lehetett), akik ma is elkötelezetten koncentrálnak a magas zenei minőségre, még akkor is, ha ezt különböző irányokba indulva bírják demonstrálni. aszem rövidesen meg kell szondáznom (álruhában:) némely céget - nehogy meglepetés érjen a kiállításon az 5000 forintomért:))
- a sok őrült pákász szövetkezése csak illúzió. csupán h.zs. esetét hoznám fel, aki kivonult a hazai olcsóhighend gyártás-forgalmazás-kereskedés piacáról, pedig az olcsó és hallgatható cuccok piacán mozgot, nagyjából le is tudta kommunikálni amit csinált, nem volt hülyébb sok kereskedőtársánál, meg tudta szervezni a környezetét, bizniszét, realitásérzéke is volt, vagyis: ezek ellenére sem képzelte magát "Studerkondónak". Akkor most nézzünk körül, mi van a terepen... De ne is nézzünk körül, elég ha csak belehallgatunk.
az x.x csatornás házibuzi mozisok valszeg nem hallották még ahogy kristálytisztán megmozdítja a levegőt (a szobával együtt:) két sztereóban bekötött avantgarde tölcsér a falraakasztott óriásképernyőjük két oldalán, ezért pakolják teli torzhangú szatelitbóvlikkal a szobát.
Motó: "Szarból nem lehet ostort fonni, ha mégis, akkor nem lehet pattogtatni vele..."
Bocsi, hogy AUDIO témában szólok hozzá a személyeskedő hangvételű Hi-Fi & High-End site-hoz, de nekem az a tapasztalatom, hogy házimozira legjobban a nagyon gyors, kicsit sterilebb, keményebb hangfalak válnak be. Példának okáért mikor egy ismerős bácsi megvette teljes házimozirendszerét (igen drága, brutális méretű Infinity szett)és megelégedetlenül hallgatgatta, majd néhány hét elteltével a hálószobába vásárolt kis Proac állványos dobozkát kíváncsiságból bekötötte előre, nagyon meglepődött és másnap elszaladt rendelni még néhányat, hogy hátra is jusson! Hoppá!!!
Persze épeszű embernek nem jutna eszébe drága high-end hangfalakkal házimozizni, meg drága is lenne, de azért elgondolkodtató. Lehet, hogy nem a forrás és az erősítő a lelke, hanem a hangfalak? a gond csak az, hogy ilyet nem nagyon demóznak, mert egy közepes, beugró szintű hifitorony árából vásárol az átlagember házimozit 4-5 csatornával 2 helyett. Így persze valamin spórolnia kell az általatok említett cégeknek, különben elveszítenének egy széles vásárló réteget. Ezért szólnak nagyságrendnyivel rosszabbul a házimozi hangfalak. (nem is hangfalak, csak műanyag szatellitek vmi brummogó szubládával)
Az erősítők terén ugyanez a helyzet, ha egy trafóról kell táplálni 5-7 végfokot procwsszorostúl-mindenestűl, ráadásul egy jobb minitorony áráért, és méretében, hogy azért beférjen a "fautánzatúralamináltszekrénysorba" a lakótelepen.
"véletlenül" tudom kicsoda az illető, de személyesen nem ismerem. mindenesetre Csontos-szöveget (vagy Freudot:) nem olvasott még aki a kettőt összemosta
köszönöm, kedves őrangyalkám, bár szerintem te csak velem foglalkozzál, és ne ártsd bele magad ilyen hifis dolgokba. (amúgy Freud nicket nem CS.I. jegyzi, de te csak ki-kicsodázz aSzerk. barátoddal együtt, az sem rossz játék:)
Ezzel mindenki tisztában van. A fizika törvényei hatnak a hangsugárzóinkra, és mi megpróbáljuk a lehetetlent: A legjobb rendszert összerakni, ami a fülünknek a lehető legkellemesebb. És még az is mérföldekre van az "ideális"-tól (a hangtani szempontból ideálistól). Ezzel a ténnyel és tudattal együtt kell élni, és igyekezni kell, hogy ezen tények közepette is tudjuk magunkat jól érezni, amikor zenét hallgatunk. Ha nem megy, akkor az egészet megette a fene, és elég a Szokol is.
"Én meg épp úgy tapasztaltam, hogy ezek a gyártók -akik egyébként "tudnak valamit" ha zenéről van szó- rögvest legalább egy kategóriát engednek az igényességből, ha házimozira ."
Ezt hogy érted? Pl. a Wharfedale kifejezetten zenére szánt sugárzóiból (pl. a Pacific széria) is össze lehet rakni házimozit. Akkor meg nem engedtünk a márkához mért igényességből, nem?
Ez a "valamennyire passzol" a gond. Az egy dobozban lévő hangsugárzók akkor alkotnak hangfalat, ha a frekvenciamenet kb. egyenletes, nincsenek zavaró interferenciák, stb. Nem "valamennyire". Ha majd ezt tudja a külön sub-bal készült rendszer is, akkor OK. A "de azért történjen valami", az megoldható szélessávú+magassugárzókkal, mint ahogyan meg is oldják oly sokan a gyártók közül. Ehhez kellene passzintani egy olyan minőségi megoldást, ami elfogadható a vájtabb fülüeknek is.
"Wharfedale, Tannoy, Mission..." Hmmm. Én meg épp úgy tapasztaltam, hogy ezek a gyártók -akik egyébként "tudnak valamit" ha zenéről van szó- rögvest legalább egy kategóriát engednek az igényességből, ha házimozira "terelődik a szó". Vagy én hallom rosszul... :o(
