Nem szólni akarok hozzád, hanem érinteni akarlak a szavakkal......Lehet, nem a szavak lesznek, amelyek megérintenek. Hanem a szóközök fehér némasága. A csend könyvét nem lehet üres lapokkal megírni. Az csak a süketszoba csendje lenne. Reményem, hogy a szavaim olyanok lesznek, mint a szellőtől rezdülő falevelek susogása, vagy a madárdal, amelyek csak mélyítik a természet csendjét. A szíved csendjét.
"A szerelemben nincsenek évek, A szerelemben csókok vannak. A szerelemben jaj a fösvénynek! A szerelemben csak azok élnek, Kik szerelemből mindent odaadnak."
"Ha elhiszed, hogy legyőztek – legyőztek . Ha elhiszed, hogy nem mered - nem mered. Ha győzni akarsz, de nem hiszed: nem győzhetsz, Csaknem biztos, hogy nem te leszel a győztes. Az élet csatáit nem mindig Az erősebb, gyorsabb nyeri, És előbb-utóbb az győz, Aki hogy győzhet, elhiszi."
(Arnold Palmer)
"Amikor még kicsik voltunk, együtt játszottunk a levélbe borult nyári fák alatt.
Pitypangot szedtünk a mezőn, hogy hazavigyük,
egész nap rúgtuk a port az árnyas ösvényeken, dagasztottuk a sarat,
élvezettel szórtuk egymásra az őszi leveleket.
A kor nem aggasztott bennünket.
Az évszakok rendre elhozták ajándékaikat és nem éreztették velünk,
hogy az idő nem múlik nyomtalanul felettünk. Ám a fák közben kidőltek,
a mezők és a poros ösvények nyomtalanul eltűntek.
És mi lassan elérkeztünk életünk deléhez.
Sétálj velem egyet és beszélgessünk el az elveszett időkről
- melyek oly élénken élnek emlékeinkben.
Melyeket szívünk mélyén őrzünk.
Az élet most is szép - csak immár más világban élünk.
És felismerjük egymás szemében a még mindig bennünk lakozó gyermeket.
És elmosolyodunk - mert tudjuk, hogy semmi fontosat nem veszítettünk el útjaink során."
(Pam Brown)
Ha beleolvasnál Életem könyvébe Láthatnál lapokat kitépve Láthatnál mást megígérve Mint a következő oldal
Ha beleolvasnál Életem könyvébe Láthatnád, hiányzol belőle De kihagytam pár sort, pár sort előre Hátha szól még rólad mondat
Magamban eddig hiába kerestelek Nem láttalak, nem jöttél el, Nem voltál ott sehol Ahol kellett volna Magamban mindent elmondtam neked Nem érezted, nem sirattad, Nem nevetted úgy Ahogy kellett volna
Ha beleolvasnál Életem könyvébe Írhatnál a lapok szélére Írhatnál egy szót a végére Hogyha nincsen már több oldal
Magamban eddig hiába kerestelek Nem láttalak, nem jöttél el, Nem voltál ott sehol Ahol kellett volna Magamban mindent elmondtam neked Nem érezted, nem sirattad, Nem nevetted úgy Ahogy kellett volna
Sok szeretettel köszöntelek Benneteket. Ne haragudjatok, hogy most ritkábban tudok jönni. Kívánok kellemes hétvégét, jó pihenést, sok szépet - Mindannyiótoknak!
Zelk Zoltán
Nem rejtőzhetsz el már előlem nem menekülhetsz. Fogva tartalak. Rab vagy. S megalvadt bánatomban már csak rabságod vigasztalhat.
S hogy még gonosznak sem kell lennem: ha futni vágysz, én futni hagylak. S milyen könnyű szívvel! Hisz tudom már: emlékeimtől visszakaplak.
Egy mozdulat, egy szó, tekintet... bennem, köröttem rezgő részek. De ha úgy akarom, belőlük felépíthetem az Egészet.
Téged. S köréd a szobát, házat az utcát is a béna fákkal. S a napszakot... Így kaplak vissza tested köré varázsolt tájjal.
Mit rejthetnél el már előlem? Megtanulta szemem az ívet amit karod hasít a légben ha magadra húzod az inget.
S a guruló víz-gyöngyök útját has és comb közt, a test árkában amikor nyújtózkodva, lassan felállsz fürdés után, a kádban.
Kifosztottalak, lásd be végre elloptam, íme, minden titkod. Tudom félő, lágy harapásod s bőröd alatt az eret, izmot.
S mikor szeretsz: leheletednek gőzét. Síró, kis lihegésed. Megtanultalak én örökre nem rólad tudok már, de Téged.
Én Téged tudlak és úgy tudlak mint az Isten, aki teremtett. Rezgésből, árnyból és színekből ujból és ujból megteremtlek.l
...Ha szeretsz egy virágot, valahol egy csillagon, jólesik éjszaka fölnézned az égre. Minden csillagon van egy virág.
- Persze...
- És a vízzel is így van. Amit innom adtál, olyan volt, mint a muzsika, a csiga meg a kötél miatt... Emlékszel?... Nagyon jó volt.
- Persze...
- Éjszaka majd fölnézel a csillagokra. Az enyém sokkal kisebb, semhogy megmutathatnám, hol van. De jobb is így. Számodra az én csillagom egy lesz valamerre a többi csillag közt. Így aztán minden csillagot szívesen nézel majd... Mind a barátod lesz. Azonfelül egy ajándékot is adok neked.
Megint nevetett.
- Ó, kedves kis barátom, hogy szeretem hallani a nevetésedet!
- Éppen ez lesz az ajándékom... olyasforma, mint a víz...
- Mit akarsz ezzel mondani?
- Az embereknek nem ugyanazt jelentik a csillagaik. Akik úton járnak, azoknak vezetőül szolgálnak a csillagok. Másoknak nem egyebek csöppnyi kis fényeknél. Ismét mások, a tudósok számára problémák. Az üzletemberem szemében aranyból voltak. A csillagok viszont mind-mind hallgatnak. De neked olyan csillagaid lesznek, amilyenek senki másnak...
- Hogyhogy?
- Mert én ott lakom majd valamelyiken, és ott nevetek majd valamelyiken: ha éjszakánként fölnézel az égre, olyan lesz számodra, mintha minden csillag nevetne. Neked, egyedül neked, olyan csillagaid lesznek, amik nevetni tudnak!
És megint nevetett.
- S ha majd megvigasztalódtál (mert végül is mindig megvigasztalódik az ember), örülni fogsz neki, hogy megismerkedtél velem. Mindig is a barátom leszel. És szívesen fogsz együtt nevetni velem. És néha kinyitod majd az ablakodat, csak úgy, kedvtelésből... És a barátaid nagyot néznek majd, ha látják, hogy nevetsz, amikor fölnézel az égre. Te meg majd azt mondod nekik: "Igen, engem a csillagok mindig megnevettetnek!" Erre azt hiszik majd, hogy meghibbantál. Szép kis tréfa lesz...
És nevetett újra.
- Mintha a csillagok helyett egy csomó kacagni tudó csengettyűt kaptál volna tőlem
(Antoine de Saint-Exupéry )
Úgy érkeztünk mindannyian, hogy nem volt szavunk Egyikünk sem kérte, mégis mind itt vagyunk Piciny magból kikeltünk, mint nyíló virág Ahány ember annyiféle csodálatos világ.
Kisgyermekként tükörbe nézve magunkra ismerünk, De gyakran felnőttként se tudjuk, mit miért teszünk Megpróbáljuk megérteni a természet szavát De ahány ember annyiféle csodálatos világ.
Mindannyian mások vagyunk Bár egyben-másban hasonlítunk Mindannyian mások vagyunk Még jó, hogy van néhány közös dalunk.
Mindannyian vágyakozunk, hogy boldogok legyünk De nem tudjuk, hogy honnan jöttünk, s hová érkezünk A lelkünk mélyén őrzi titkát a kék virág Ahány ember annyiféle csodálatos világ.
Mindannyian mások vagyunk Bár egyben-másban hasonlítunk Mindannyian mások vagyunk De jó, hogy van néhány közös dalunk.
Ezen a földön mindannyian látogatók vagyunk Ha elmegyünk magunk után, ki tudja, mit hagyunk Tanítsuk meg gyermekeinknek a szeretet dalát Ahány ember annyiféle csodálatos világ
Mindannyian mások vagyunk Bár egyben-másban hasonlítunk Mindannyian mások vagyunk Jó, hogy van néhány közös dalunk.
A "szerencse" valójában nem más, mint hogy az ember körülnéz, hogy meglássa, hol vannak a barátai: mert az angyalok az ő szavaikon keresztül hallatják a hangjukat.
Nagyon szépen köszönöm! Igazán figyelmesek , kedvesek vagytok! Köszönöm, jól esett. Igen, rohannak az évek …….A legjobbakat kívánom NEKTEK !!!Szeretettel: Arozika
„Az időt érintő egyik legszebb dolog az a tény, hogy nem lehet előre elfecsérelni. Nem számít, mennyi időt töltöttél el értelmetlenül a múltban, az előtted álló közvetlen óra tökéletes lesz, „érintetlen" és arra vár, hogy a legjobbat hozd ki belőle. Nem számít, mi történt veled a múltban, a jövőd makulátlan. Ébredj rá, hogy minden hajnal egy teljesen új élet kezdetének lehetőségét hozza magával. Ha úgy határozol, hogy a holnapi lehet az a nap, amikortól fogva korábban fogsz felkelni, többet olvasol, tornázol, helyes étkezel és kevesebbet nyugtalankodsz. Ashleigh Brilliant szavaival élve: „Bármely pillanatban elszánhatom magam arra, hogy mindinkább olyan ember legyek, aki lenni szeretnék – de melyik pillanatot válasszam? Senki nem akadályoz meg abban, hogy kinyissuk a naplónkat, és egy üres oldalon újraírjuk életünk történetét. Ebben a szent pillanatban eldöntheted, milyennek szeretnéd sorsod alakulását, lecserélheted a főszereplőket, és egy új végkifejletet dolgozhatsz ki. Az egyetlen kérdés: hogy megteszed-e. Ne feledd, hogy sohasem túl késő olyan emberré válni, amilyen mindig is lenni akartál."
Tégy valamit annak érdekében, hogy újra megteljen az életed fantáziával. A fejünk fölött itt az égbolt, amelyet az emberiség évezredes megfigyelések során már annyiféleképpen magyarázott. De most felejts el mindent, amit a csillagokról tanultál, és újra angyalokká változnak, vagy gyermekekké, vagy bármivé, amiben éppen kedved van hinni. Ettől még nem leszel buta, hiszen ez csak egy játék, de gazdagabbá teheted az életed. Paulo Coelho
Minden nap új jutalommal kecsegtet, s kivételes kihívást hordoz. Egyikünknek sincsenek egyforma félelmei és kötelezettségei, mert életünk minden aspektusát meghatározza, hogy milyenek vagyunk. Nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy mindannyian saját világunkat alakítjuk. Lehetőségek végtelen sora vár csakis ránk, hogy megváltoztassuk és átalakítsuk mindennapjaink megszokott pillanatait. Rajtunk múlik, merre indulunk az élet útján; rajtunk, hogy meddig megyünk, milyen gyorsan járunk, hisz' az életben döntések sora vár, s magunk döntünk, milyen legyen.
Jellemem alakításán fáradozom, s hiszek benne, hogy eredményesen.
Éppen az a baj, de egyben ez a jó is, hogy amíg az ember repül, nem érzi a szelet, a mozgást, mivel együtt mozog a széllel. Az ember nem érzi a javulást sem, hiszen annak mindennapos vendégként kéne jelen lennie az életében. A szelet csak akkor érezzük, ha megáll - vagyis: ha hibásan élünk. "
Légy boldog a pillanatban ennyi elegendő. Minden egyes pillanat: ez minden, amire csak szükségünk van, nem több. Légy boldog most, és ha cselekedeteiden keresztül megmutatod, hogy szeretsz másokat, beleértve azokat is, akik szegényebbek nálad, akkor boldoggá tetted őket is. Ehhez nem kell sok, elég lehet egy mosoly. Mennyivel jobb hely lenne a világ, ha mindenki többet mosolyogna. Ezért hát mosolyogj, légy derűs, s örülj annak, hogy Isten szeret téged!
…..Van úgy, hogy érzem, ma minden nehéz, Sokszor az élet tán túlságosan kemény, De én sem vagyok már gyenge, gyáva, Csak a szívem, kérem, néha kicsit árva! /Fekete János/
Jó hétvégét, Mindenkinek!
