> Az is megfogalmazódott bennem, hogy vajon működik-e magyar-szláv va- [βa] > román oa - [o̭a] hanghelyettesítéssel szembeni ellentétes folyamat? Szerintem ez nem egyértelmű.
Végignéztem az EWUng. indexét, rom. oa > m. va-ra nincs adat, vö. rom. coacază ~ coacaza ~ coacăţă ’ribizli’ > m. kokojsza, rom icoană ~ icoana ’ikon’ > m. nyj. ikana, rom. toacă ~ toaca ’faharang, hangadásra való fémlap’ > m. tóka ’ua.’.
Váncza: A családtörténetnek nem nézutem utána, de kedvem lenne magyar eredetűnek venni, azonban a -ca ~ -ce képző magyar nevekben atipikus, ennek ellenére Kniezsa adatolja az Imrece szn.-t. Ugyanakkor van lengyelWanca és Wańca, valamint szlovák Vanca. Ezek nyilván Ivan > Van + -ec személynévképző + -a férfiak esetén emfatikus nőnemű végződés. A szláv etimológia beágyazottságát mutatja, hogy a Wanec, Vanec alaknak további származékai is vannak:le. Wancek, Wancel, Wancer, Wanciak, Wancienko stb, szlk. Vancák.
Tukovics: A horvát Tuković ritka, de adatolható, a szerb Туковић megfelelője sporadikus. A szlovák Tukovič, a lengyel Tukowicz lehetséges lenne, de az előfordulásukra nincs adatom. Győr környékéhez passzol pl. a gradišćei horvát eredet. Ez az -ović apanévképzővel keletkezett a világi Tuk szn.-ből, amelynek köznyelvi értelme ’zsír; velő’.
Jeckl: Német név, vö. Jeckl, Jeckel, Jäkel, Jäckel, Jaeckel, Jackl. Ez a n. Jakob ’Jakab’ szn. rövidülésének továbbképzése a felnémet -l kicsinyítő képzővel.
Prainer: Nem találtam rá kész etimológiát. Azonban a felnémet nyelvjárási p < b megfelelés (vö. Pinder < Binder) és az ei ~ ai < au ~ äu ajakrésesedés (vö. Breier < Brauer ~ Bräuer) ismeretében a n. Brauner délnémet változatának tartható. Ez utóbbi a Duden szerint:
A Braun ’barna (hajú, bőrű stb.)’ szn. erős melléknévi alakja.
A régi n. Bruno szn. délnémet Braun alakjához alkotott -er képzős apanév.
A gyakori német Braunau, Brauna hn.-ekből képzett lakosnév.
Esetleg a régi n. Brunher (barna + hadsereg, had) szn. összevont változata.
> utóbbiakat pedig a Vancsákkal együtt egyértelműen a román Oancea névhez kötném
Vannak képzőtlen helynevek, mint Vancsa (Fejér m.), Váncsod (Bihar m.). Ha igaz a magyar toponimika azon tétele, hogy ez csak a XIII. sz.-ig volt jellemző, akkor a román eredet azt is jelenti, hogy a románok ebben a korban már Fejér megyéig jutottak. Vagy pedig vannak magyar Váncsák román Oancea-k nélkül is.
Az is megfogalmazódott bennem, hogy vajon működik-e magyar-szláv va- [βa] > román oa - [o̭a] hanghelyettesítéssel szembeni ellentétes folyamat? Szerintem ez nem egyértelmű.
A Vancsó nevem Heves megyei, ahol is egy szlovák eredetű Hliva nevű emberrel házasodott az 1700-as évek közepén, ezért is gondolom, hogy LvT válasza helyesebb. Illetve Breznóbánya és környéki kereséseim közben is találkoztam ezzel a névvel elég gyakran.
Minden esetre neked is köszönöm a választ, ezt is elraktározom.
Volt egy végignézhetetlen magyar játékfilm, Nyugatról keletre, avagy a média diszkrét bája címmel, abban szerepelt egy Ivándzsó Béla, bár ez beszélő névként nyilván az Ivan és a Joe összetételéből lett. A web2 alapján Váncsák vannak a Dunántúlon is, de messze a legtöbb Erdélyben és a Tiszántúlon van belőlük, utóbbiakat pedig a Vancsákkal együtt egyértelműen a román Oancea névhez kötném, amely egy igen gyakori családnév a Ioan névcsaládjából (Ioaneș/Oaneș, Ioanța/Oanța, Ioancea/Oancea, Ioanca/Oanca stb., de ezek közül az Oancea messze a leggyakoribb).
Vancsó: Vö. szlovák-ruszin Vančo, ritka cseh Vančo, lengyel Wancio ~ Wańcio családnevek. A délszláv nyelvekben (szerb, macedón, bolgár) a Ванчо (Vančo, Vancso) személynévként fordul elő. Ez az szláv Ivan (< gör. Ιωάννης ~ lat. Johannes > m. János, Iván) személynév Van rövidülésének -čo kicsinyítő képzős származéka.
NB. Hasonló magyar név a Váncsa, amely az Iváncsa (Iván + -cs + -a) rövidülése. Elviekben lehetne e mellett m. Váncsó < *Iváncsó is. Aszonban ebben egyrészt a Vancsó-val ellentétben hosszú lenne az á, másrészt az *Iváncsó alapalak létezésére nem találtam adatot. Tehát a magyar származás valószínűsége minimális.
Bobcsák: Szláv név, amelyet leginkább a szlovák területről lehet igazolni, vö szlk. Bobčák. Ez a szerte a nyugati szlávságban elterjedt Bobek szn. -ák nagyító-rosszalló képzővel alkotott származéka. Maga a Bobek a szláv bob ’bab’ főnévből lett az itt személynévképzői funkciójú -ek kicsinyítő képzővel.
Viszont a -fi vezetéknevek közül - számomra legalábbis úgy tűnik - gyakoriságban kiemelkedik a Győrfi/Györffy. Ennek mi lehet az oka? Illetve ez a név alapvetően a Győr városának nevet adó keresztnévre vezethető vissza, vagy a Györgyre?
A bVrkV mintára nemcsak a Berka és Berke, hanem a birka, barka, barkó, birka, bőrke, burka stb. szavak is illeszkednek.
Berke kán esetén a klasszikus mongol berke ’ügyes, jártas (emberről); nehéz (pl. feladat)’ szóra szokás hivatkozni [ez a mai halha mongolban бэрх (berh)]. Ha még feltételezzük is, hogy mongol vagy török (vö. oszmán-török berk ’szilárd, tartós,, hajthatatlan’) etnikummal bekerül ilyen személynév, attól éppen hogy nem várható a hangrendi illeszkedés felbomlása. A m. Berkó nevet is hagyományosan a Bertalan név rövidüléséhez kapcsolják expresszív, eltérően illeszkedő -kó kicsinyítő képzővel. Még az esetleges m. Berke nevet sem a mongolhoz kapcsolnám elsősorban, hanem belső fejleményként szintén a Bertalanhoz.
Berka: Előfordul a cseh telefonkönyvben (239 találat), a szlovák csn.-adatbázisban (106 előfordulás), a lengyel csn.-adatbázisban (390 előfordulás). Talán találhatnánk ukrán előfordulást is (az általam használt telefonköbnyv most nem működik). Ugyanakkor csak 6 adat van a horvát telefonkönyvben, a szlovénban nincs.
Ez tehát egy (szorb?-) cseh-szlovák-lengyel-(ukrán) közös nevet rajzol ki, amely áll Ber- kezdetű nevek csonkolásából és a -ka kicsinyítő képzőből. A csonkolt nevek lehetnek kéttagú szláv nevek (pl. Berislav ’vesz, fog, szed + dicsőség, hírnév’) vagy más nevek (pl. Bernard).
A horvátban a Berka anyakönyvezhető női utónév, de az északi szláv elterjedtség miatt anyanévi motivációra nem érdemes gondolni, ott ui. a -ka névképzőt férfinevek is megkaphatják (eredetileg expresszív színezettel).
Igazán köszönöm a segítséget mindenkinek! Nagyon sok plusz információ volt ez most.
Külön tetszett, hogy hirtelen mindenki ezen a témán kezdett agyalni :)
Nemrég ismertem meg egy embert, akinek a vezetékneve Berka; állítása szerint elég ritka és az eredete is nagyon érdekes lehet. Kíváncsi vagyok, hogy hallott e már valaki valamit róla...
Ad Pető: vadász2 a 8752-esben jól írta. Pető < Pet[er] + -ő kicsinyítő képző. Ugyanígy Benő < Ben[edek] + -ő, Dezső < Des[iderius] + -ő, Ger(g)ő < Ger(g)[ely] + -ő, Sebő < Seb[estyén] + -ő.
Ad Magura: Képzőtlen lakosnév. A Magura hegynév, amely a Balkánról a Kárpátok keleti szegélyén indult és Szlovákiáig eljutó vlach népesség terjesztett el. Közszóként a măgură a románban ’domb, halom’ jelentésű. A hegy neve átszármazhatott a szoknyáján, tövében lévő falvakra is. Hogy konkrétan melyik Maguráról történt a névadás, az csak családfakutatással tisztázható.
> előbukkanhatnak a szláv eredetiből következő, még nem magyarosodott helyesírású formák
Sőt én nem zárom ki a szlovák úzusból eredendően ezt, hogy a névmagyarosodás előtt nők esetén a vezetéknév is nőnemben legyen feltüntetve; tehát még: Krásna ~ Krásná ~ Krasna.
> Az még nem világos nekem, hogy akkor most a vezetéknév, aminek az erdete után kérdeztem nem is Krásni, hanem Krászni?
Mint Mezőbándi a 8724-esben észrevételezte, a hosszú ſ egy nagy kunkorban folytatódik. A teljes oldal alapján pedig a sejtést igazolni lehet, az a kunkor egy alulnyúló ʒ betű, azaz ſʒ = ß ligatúra. A mai magyar ortográfiával ezt sz kettősbetűnek adnánk vissza.
De amikor korábban a Krásni formáról beszéltünk, akkor is /sz/ hangértéket tulajdonítottunk az s betűnek: az etimológia tehát nem változott, csak a névalak teljesen magyarosodott formában lett leírva.
Ha az ott leírt Kráßni = Krászni névnek a korábbi alakjait keresed, akkor előbukkanhatnak a szláv eredetiből következő, még nem magyarosodott helyesírású formák is, mint pl. Krásni ~ Krásný ~ Krasni ~ Krasny.
