Bár meglehetősen kevésbé ismertek, azért 185a előtt is voltak összecsapások a Nagy Síkságon a fehérek és rézbőrűek között.
Az 1812-1814 közötti amarikai-brit háborúban pl. a briteknek sikerült megnyerniük szövetségesül néhány síksági indián törzset.
A minnetarík pl. elűzték az amerikai prémkereskedőket, más törzsek harcosai pedig elszigetelt amerikai településeket támadtak a mai Észak- és Dél-Dakota, ill. Iowa államokban.
Az amerikai katonaság kiürítette az iowai Fort Madison helyőrséget.
Mire a konfliktusok eszkalálódtak volna, vége lett a háborúnak.
Egy másik, szintén nagyon kevéssé ismert korai síksági indián háború az ún. arikara háború (Arikara War) 1823-ban. Rövid összefoglaló angolul:
"The Arikaras were a small village-dwelling band of the northern plains. Though often bullied by their nomadic neighbors, especially the Teton Sioux, and by Manuel Lisa and other fur traders, the Arikaras had an edge-they occupied the central location for trade between Native American and Anglo-American worlds. Appropriately for this seemingly insignificant tribe, the Arikara War was a small episode in the center of a great web of imperial activity.
The war started when the Arikaras attacked an American horse-buying party. The "treacherous" Arikaras, never noted by Americans for constancy or friendliness, had recently seen a chief's son killed by a trading company employee, but they were also worried that the trade was moving away from their control. The attack, a fifteenminute firefight on June 1, 1823, resulted in a dozen or so Americans dead. The survivors retreated downriver, where they remained for more than a month awaiting reinforcements before taking their vengeance in a desultory battle on August 9 that killed some fifty Arikaras. After an inconclusive peace, the American forces burned a village on August 15 and left the Arikaras. An established American post, however, remained as a message to other unfriendly Indians and to the British, who were rumored to be moving downriver. These lessons helped pacify the hostiles, though smallpox helped more, and American fur trade and exploration expanded after the little war. "
És egy másik még rövidebb:
"In 1823, at the height of the fur trade, Arikara warriors attacked an American trapping expedition on the Missouri River in present-day South Dakota. Thus began the brief Arikara Warthe first military encounter between the United States and western Indians, and a crucial turning point in both the international relations and trade of a fledgling nation. With 230 soldiers, 750 Sioux allies, and 50 aggrieved trappers, United States Army Colonel Henry Leavenworth retaliated. Soon he was in a position to obliterate the offending Arikaraand chose not to. His show of restraint sparked debate between Americans advocating firm subjugation of the Indians and those with more pacific leanings."
Érdekes, hogy ebben a háborúban a lakoták (itt Sioux) még a hadsereg és a prémvadászok szövetségesei voltak az arikarák ellenében...
Najahuha utólagos engedelmével közlök egy Mennydörgésmadár-ábrázolást a magyar rovásírással foglalkozó topikból:
A Mennydörgésmadár ősi, Észak-Amerika nagy részén elterjedt vallási motívum és mitológiai lény volt. A Mennydörgésmadarak felelősek általában az időjárásért, időjárási jelenségekért, de egyes népek hitvilágában a világegyetem teremtésében is részt vettek.
A kép egy pueblo Mennydörgésmadár-ábrázolást mutat, de a Mennydörgésmadarak ismertek voltak a Nagy-síkságon, a keleti erdővidéken, sőt a Csendes-óceán partvidékén is.
Érdekesség, hogy a II. világháborúban az olasz fronton harcoló navahó hadosztály elnevezése Thunderbird (Mennydörgésmadár) hadosztály volt. A navahó nyelvet az amerikai hírszerzés is használta üzeneteik titkosításához. A friccek sohasem tudták megfejteni ezeket:)))
A szeminolákat azért győzték le olyan nehezen az amcsik, mer elbújtak a bokrok közé meg a mocsarakba és onnan tüzeltek a hadseregre. Az amcsi hadsereg tehetetlen volt ezzel szemben. Csak amikor elfpogyptt a szeminólák lőszere, akkor tudták legyőzni őket. Erről a háborurol is csináltak az NDK-sak egy filmet, amiben a Gojkó Mitics volt a főszereplö.- Jól tudom?
A te könyveid írnak-e valamit a feketeláb (Blackfoot) indiánok és a fehér prémvadászok, az. ún. hegyi emberek (mountaineers) közötti fegyveres összetűzésekről?
Ezek nem is lehettek olyan kicsik, hiszen az én forrásom szerint a feketelábak 1803-1846 között kb. 500 hegyi embert öltek meg. A feketelábak veszteségeiről nem szól a könyv, de az akár 1.000-1.500 is lehetett.
Az ellenségeskedést az okozta, hogy Lewis és Clark expedíciója idején a fehérek lelőttek két pígen (piegan) harcost, akik lovakat és puskákat akartak lopni a táborukból.
Tovább súlyosbította a helyzetet, hogy az American Fur Company fehér prémvadászokat küldött a Sziklás-hegységbe, ahelyett, hogy az őslakók által kínált prémeket vásárolta föl. Ezért a feketeláb indiánok ellenségnek és konkurrensnek tekintették a hegyi embereket.
A feketelábokkal való ellenségeskedés egészen 1846-ig tartott, amikor Alexander Culbertson prémkereskedő elvette az egyik kainah törzsfőnök lányát és létrehozta Fort Benton kereskedelmi állomást a Missouri és a Marias folyók találkozásánál.
Ezután a feketelábak harminc évig bölénybőrökkel kereskedtek, amíg el nem fogyott a bölény az északi prérikről.
(A feketeláb tkp. algankin nyelvű törzsszövetség volt a Missouritól északra fekvő prériken, az alábbi három törzsből állt: szikszika (siksika), pígen (piegan) és vér (Blood vagy Kainah)).
Az indián háborúkról szóló könyveid írnak erről a kvázi "feketeláb háborúról" valamit?
A delaver (Delaware) vagy lenapi (Lenape) egyébként is egy érdekes törzs. a többi algankin nyelvű törzs a delavereket tekintette ősének és "nagyapa-nemzetnek" hívta.
A delaverek hite szerint a Nagy Szellem a világcölöp vagy világkaró tetején ül és onnan irányítja a világegyetem eseményeit.
Úgy tudom, hogy ez a világcölöp vagy világkaró több eurázsiai kultúrában is megtalálható.
<Brit-Kanada miképp viszonyult az USA északi (határmenti) területeinek indián háborúihoz - már ha egyáltalán viszonyult hozzá valahogy.>
Brit-Kanada az USA belügyének tekintette az indián háborúkat és nem szólt bele a dologba.
1877. áprilisában Ülő Bika kb. 1.000 hunkpapa-lakotával Kanadába menekült és menedékjogot kért a kanadai kormánytól. Hivatalosan nem adták meg nekik a menedékjogot, de nem is üldözték őket. Igaz, hogy sem élelmiszerrel, sem takaróval nem is támogatták a lakotákat. Egyes kanadai politikusok pedig szorgalmazták, hogy adják ki őket az Egyesült Államoknak.
Miután a kanadai hatóságoktól semmi jóra nem számíthatott, Ülő Bika népe 1881 tavaszán és nyarán visszatért az Államokba.
Eguzki magyarázata lényegében helytálló: Kanadában elsősorban a Nagy-tavak vidékén és Délkelet-Kanadában zajlottak az indián háborúk, többnyire szoros összefüggésben az angol-francia gyarmati háborúkkal.
A háborúk az irokézek és szövetségeseik, ill. a franciák és algankin nyelvű szövetségeseik zajlottak.
A háború első szakaszában, kb. 1670-ig az Irokéz Liga szétzúzta a szomszédos, rivális, északi irokéz nyelvű törzseket (huronok, irík, venrók, tionontatik stb.)
A háború második szakasza az ún. Hód Háború (Beaver War) volt, amely 1670-től 1701-ig tartott és a prémkereskedelem ellenőrzéséért folyt. Kezdeti irokéz sikerek után a franciák algankin csatlósaikkal visszaszorították az irokézeket.
Később kiújult a Hód Háború, de bonyolították a helyzetet az ún. Róka Háborúk (Fox Wars), amelyben a franciák és szövetségeseik majdnem teljesen kiirtották a róka (Fox) törzset.
Közben persze zajlottak az angol-francia gyarmati háborúk is, ahol mindkét oldalon harcoltak indiánok.
Az 1812-1814 évi amerikai-brit háborúban szintén voltak indián ütközetek Kanada földjén.
Kanadában azonban jóval kevesebb volt a fehér telepes, mint az USÁ-ban, ezért aztán bőven maradt földterület az indiánoknak is. 1814 után csak két nagyobb fegyveres konfliktus volt Kanada területén és mindkettőben francia nyelvű kanadai félvérek, az ún. métiszek (a francia métis kevertvérűt jelent, akár a spanyol mestizo) játszották a főszerepet, de csatlakozott hozzájuk néhány indián csoport is, pl. a krí (cree) törzs egyes csoportjai. Ezekre az összecsapásokra 1869-1870-ben, ill. 1885-ben került sor.
Ezektől eltekintve Kanadában indián háború lényegében nem volt.
A Magyar Tudományos Akadémia indián nép- és törzsnevek esetén az angol nyelvű változat fonetikus ejtését támogatja, kivéve a magyar nyelvben már meggyökeresedett alakokat, pl. sziú, irokéz. Sok esetben persze a fonetikus ejtés sem egyértemű. Én ezért szeretem megadni zárójelben az eredeti angol alakot is.
Az algonkint az újabb szakkönyvek algankinnak írják, a csejennt (cheyenne) pedig sájennek, de sok ilyen van.
Az algankin kettős jelentésű szó:
Van algankin nyelvcsalád, ez az angolban Algonquian (language family).
Van továbbá egy algankin nevű törzs, ez angol helyesírással Algonkin (tribe or nation).
Az Ojibwa és a Chippewa ugyanaz az algankin nyelvcsaládba tartozó indián nemzet. Azt hiszem, hogy az ojibwa kifejezést inkább Kanadában, a chippewát pedig az USA-ban használják.
A Chipewyan viszont nem azonos ezekkel, az egy atapaszka (Athapascan) nyelvű, a Hudson-öböl nyugati partvidékén élő kanadai törzs.
Nem a jártasabbak közül való vagyok, de én is úgy tudom, hogy a mai Kanada területén élt indiánok elsősorban a behurcolt betegségeknek estek áldozatul. Háborúk nem igen voltak (a kevesek közül egy: a creek lázongtak a vasútépítés ellen, ami harcokba torkollott 1885-ben).
Könyvajánló: Thornton, Russell: American Indian holocaust and survival: a population history since 1492
Szeretnék kérdezni: Algankin vagy Algonkin a helyes?, az Ojibwa/Chippewa: nem ugyanaz? (van viszont Chipewyan)
Érdekes kérdést vetettél fel! Ami Alaszkát illeti, konkrét háborúkról nem tudok, de gondolj bele, Alaszka ugyan hatalmas terület, de még napjainkban sem tartozik a sűrűn lakott területek közé. Gondolom ez az első fehérek érkezésekor sem volt másként. Az ottani indiánok mindig állandó harcot vívtak a szélsőséges időjárással, nem lehetett könnyű beszerezni a mindennapi betevőt, és még ez akkor is így van, ha tökéletesen alkalmazkodtak a körülményekhez. A fehérek (oroszok) első telepei a partmenti területeken jöttek létre ahol prémesállat-vadászatot és halászatot folytattak. Ekkor valóban történtek komolyabb összetűzések az őslakosokkal pl. a Tlingit indiánokkal, de az esemény(ek) nem torkollt(ak) háborús helyzetbe. Alaszkában is, mint a kontinens más területein, az indiánokat inkább a behurcolt betegségek veszélyeztették. Egyébként nem ismerem részleteiben Alaszka történelmét, ezért igazából csak a saját véleményemet mondtam el.
Kanadával más a helyzet, bár itt is hatalmas területekről van szó, de ezek is, főleg a szubarktikus térség, még mai is nagyon gyér népességnek ad otthont. A konfliktusok inkább a mai USA-val határos területeken játszódhattak le, itt a Nagy-Tavak vidékére, a Szent-Lőrinc folyó menti területekre gondolok elsősorban, ahol az irokéz és algankin nyelvű törzsek egyébként sem voltak baráti viszonyban egymással. A francia prémkereskedelem beindulásával pedig az európaiak gyakran kihasználták a törzsi ellentéteket ami gyakran vezetett háborús vagy háborúközeli eseményekhez. Galgadio jobban ismeri ezeknek az eseményeknek a menetét, biztos reagál majd a kérdésedre. Jobban kellene ismernem a kanadai őslakos indiánok történelmét itt a Cree, Algankin, Ojibwa, Chippewa, Montagnais törzsekre gondolok. Egyébként összefoglalva, az a véleményem, hogy a kanadai indiánok sorsa már akkor megpecsételődött, amikor Kanada mint ország még nem is létezett. A behurcolt betegségek, aranyláz, kegyetlenkedések stb. miatt sok törzsnek hamar bevégeztetett. Sajnos.
Kíváncsi vagyok a többiek, jártasabbak véleményére!
Kedves Galgadio, illetve bárki, akinek van erről információja!
A mai Kanada területén mikor és hol voltak indián háborúk? Hiszen ebben az országban is óceántól óceánig vándoroltak az európai telepesek, ha jóval kevesebben is, mint a nagy déli szomszédban. Avagy itt a brit főhatóság nem engedte úgy elmérgesedni a helyzetet, ahogy az az USÁ-ban történt? Egyáltalán, Brit-Kanada miképp viszonyult az USA északi (határmenti) területeinek indián háborúihoz - már ha egyáltalán viszonyult hozzá valahogy.
Még egy kérdés: voltak-e indián háborúk Alaszkában?
A cserokik vagy csirokik (néha így is ejtik) nem keverendők össze a csirakavákkal, az apacsok egyik csoportjával, akik teljesen más életmódú és habitusú népcsoport.
A cseroki írás aránylag késői fejlemény. A cseroki ABC-t egy Sequoiah nevű törzsfőnök dolgozta ki az 1780-as években európai minták alapján. Meglehetősen sok karakterből állt (valami 80 körülire emlékszem), a legtöbb az betűjel volt, de voltak benne szótagjelek is. Ez az írás hamar elterjedt a cserokik között és hamarosan még újságot is adtak ki rajta. A törzs áttelepítése után azonban gyorsan háttérbe szorult az angol mögött, ma gyakorlatilag nem használják.
Az azért erős túlzás, hogy a cserokiknak önálló államuk lett volna. Az amerikai fehérek a cserokikat tartották a legcivilizáltabb törzsnek, mivel azok lényegében átvették a fehér telepesek életmódját. Európai ruhákban jártak, kör alaprajzú kunyhóikat gerendaházakkal váltották fel és gazdálkodásuk is európai, pontosabban euro-amerikai mintájú volt.
Azonban ez sem mentette meg őket attól, hogy a kormány a földéhes telepesek nyomására ki ne telepítse őket eredeti hazájukból (lásd Tibb hozzászólását). Az 1830-ban elfogadott Indian Removal Act (Indián Áttelepítési Törvény) értelmében a hadsereg 1838-ban a távoli Oklahoma területére telepítette át a cseroki nemzetet. Az áttelepítés 17 ezer cserokit érintett. Ez volt a híres Könnyek Ösvénye. Csak egy maroknyi cserokinak sikerült meghúzódnia Észak-Karolina hegyei között és elkerülnie az áttelepítést. Később már nem bántották őket, megengedték nekik, hogy Észak-Karolinában maradjanak. A cserokik túlnyomó többsége azonban ma Oklahoma államban él.
A Lovag Úr konkrétan az 1776-1860 közötti időszakra kérdezett rá.
Természetesen egy sor indián háború volt a gyarmati időszakban is (1607-1776), ezek általában szorosan összefonódtak a térségben zajló angol-francia és angol-holland gyarmati versengéssel és háborúkkal. Ezek legtöbbjében az indiánok csak egy "bábu voltak a világméretű angol-francia gyarmati küzdelem sakktábláján". (egyik könyvemből idézve).
1628-1701: Beaver War; a holland prémkereskedelem "ellenőrzése" miatt nézeteltérés támadt az irokézek és a mohikánok között amely közel hetven év háborúskodáshoz vezetett, végül 1701-ben A franciák számos algankin nyelvű törzzsel szövetkezve legyőzték az irokézeket.
Nem emlékszem ilyen statisztikára. A 6000 indián / 2000 katona első pillantásra nekem is kevésnek tűnik. Bár ha meggondoljuk, hogy az amerikai hadsereg és az indiánok sosem vívtak csatát hagyományos európai módi szerint, hogy egyszerre több ezer halott maradt volna a csatatéren, akkor akár még igaz is lehet.
Ahogy ez már egyszer szóba került, az őslakóknak nem a katonák voltak a leghalálosabb ellenfeleik, hanem a himlő, a kanyaró, az influenza, a szamárköhögés, a diftéria, a tífusz, a bubópestis, a kolera és a skarlát. A korszak indián áldozatainak 75-90%-ával betegség végzett, nem a fehérek fegyverei.
Az általad említett szakkönyvek valamelyikében van-e statisztika az indián háborúk áldozatait illetően?
Dillon csak egy nagyon elnagyolt összegző statisztikát közöl könyve legvégén, amely szerint 1.000 ütközetben 6.000 indiánt öltek meg, miközben a hadsereg 2.000 emberét vesztette el.
Még azt sem közli, hogy ezek a számadatok melyik időszakra értendők, csak feltételezem, hogy az 1776 (vagy 1783?) és 1890 köztire.
Mindamellett nekem mind a 2.000, mind a 6.000 egy kissé kevésnek tűnik.
A cseroki indiánok voltak. De nem Floridában éltek, hanem Georgiában, Tennessee-ben, Észak-Karolinában és Alabamában. Innen telepítették őket erőszakkal a Mississippin túlra (Könnyek Útja).
Hozzátok képest amatőr a kérdés, de mi is volt annak a floridai törzsnek a neve, amelynek kvázi állama volt és saját írásmóddal is rendelkezett? A Könnyek Útja a hozzájuk kapcsolódó fogalom.
