Bennem is az 1997 és Az ablak mellett tartozik össze. A kezdeti trilógia utáni négy vagy öt lemez számomra külön áll, annyira más mindegyik, más-más korszakban születtek, teljesen különböző a hangulatuk, gondolatiságuk.
Most viszont egy jubileumi lemez készül: Zorán jövőre lesz 60 éves :-O és 25 évvel ezelőttről, 1976 nyarától számíthatjuk az igazi szólópályafutását. Hogy érezhetjük-e majd egy újabb trilógia harmadik darabjának, majd kiderül - de azt hiszem, ez mindegy is.
Ja, és ha jól tudom, ősszel turné. :-O
Persze, hogy olyan metrós az Édes évek, de nekem az teljesen beleillik a Tizenegy dal Édes évek Szép holnap trilógiába. Ebből viszont nekem nagyon kilógna Az élet dolgai. Ellenben ez utóbbi erősen kapcsolódik a Majd egyszerhez, amellyel szerintem csonka trilógiát alkotnak, így őszre én az 1997 Az ablak mellett trilógia harmadik albumát várom. (Amúgy nekem az első széria volt mindig is a kedvencem, egészen az 1997 megjelenéséig, mert akkor az lett a kedvenc, azóta csupán Az ablak mellett megjelenése hozott e téren változást. Úgyhogy nagyon várom a következőt. :-)) )
Tényleg!
Az ősszel vagy mikor megjelenő lemezzel a negyedik "hármas" kezdődik meg.
Van az első három:
77, 78, 79 - ezek úgy jöttek egymás után. A hangulat is hasonló.
A második három:
82, 87, 91 - ez a legvegyesebb, de valahogy én mégis egy blokkba teszem őket.
És van a harmadik három:
95, 97, 99 - itt már meg van tervezve a kétévenkénti megjelenés is, meg ezek is úgy összhangban vannak egymással.
És most kétezeregyben egy újabb hármas első fejezete lát majd napvilágot.
Ez lesz majd a tizedik Zorán lemez. De jó!
(ja, még mielőtt valaki rámförmedne, a 85-ös Édes éveket direkt hagytam ki, mer az olyan metrósalbum)
1997 - imádom ezeket a fantáziadús címeket. Zorán egy, Zorán kettő, Zorán három, Tizenegy dal, Ezerkilencszázkilencvenhét - majdnem olyan eredeti, mint az LGT, LGT V., LGT X., Loksi, stb.
A lemezt Karácsonyra kaptam ajándékba: ősszel valami fogadalomféle miatt nem vásároltam, így kénytelen voltam megvárni az ünnepeket. Akkor aztán a következő hetekben - januári vizsgaidőszak, brrr - egyfolytában ez szólt, a családnak is jutott belőle, nagy örömükre - merthogy szeretik, de ami sok az sok... Anyukám azt is megjegyezte, ezzel a bánatos zenével akarja Zorán megtölteni a Budapest Sportcsarnokot? Erre szélesen vigyorogva emlékeztettem a lemezbemutató BS-bulin, mikor egy gombostűt sem lehetett volna leejteni a tömegben :-)
A megjelenés után bevetettem magam egy boltba, hogy legalább belehallgassak a lemezbe. Sorra mentem a dalokon, valami rejtélyes okból abban reménykedve, találok egy-két jó kis gyors nótát. Erre: micsoda egy lassú búbánat... ez is... meg ez is... tovább... afrancba... a Szeretleknél egy pillanatra megakadtam, ezt muszáj volt végighallgatni, aztán újra tovább... megint egy lassú dal... megint... Nem tudom igazából, mit vártam, de az biztos, hogy a lemez egyáltalán nem olyan lett mint - szóval furcsa.
A Majd egyszerrel ellentétben, ahol a dalok egyenrangú szerepet töltenek be, itt az első és az utolsó dal egyfajta keretbe foglalja a többit. Amolyan "előhang" és "utóhang".
Később a dalokat hallgatva kisült, hogy vannak köztük ilyenek, meg olyanok. Úgyismint: Jó így, Miért ne játszhatnánk el jól: komor, zongorás (lásd fent). Szeretlek: az egyetlen "slágerzene" a lemezen, abban az értelemben, hogy ha akár csak egyszer(-kétszer) meghallgatod, ez megragad és visszajár kísérteni (lásd fent). Csak játék, Lusta dal, Ahol jó volt: ezekre félig igaz az előző. Több hallgatás után már megjegyezhető. (Most nem miránk gondolok, akik százszor meghallgatjuk, mert azok után már minden megjegyezhető :-)) Itt a vásár, Ő az, Táncolj, csak táncolj, Szállj fel újra: normál, dallamos dal, különös ismertetőjele nincsen, slágernek nem lenne jó. Több mint félszáz év, Szappanopera, Hová megyünk: olyan furcsa dalok. Nem a szokásos Zorán, és talán pont ezek jellemzik legjobban a lemez hangulatát.
Én még mindig siratom a Faith Ildi-Magyar Hajni vokált. Hiába jó a Veronika, mert jó nagyon (mondom én, aki annyira értek az énekléshez, mint... hehe). Először persze szokatlan volt mint minden változás, de a kezdeti idegenkedésem már rég elmúlt. Akkor is. Az a két lány olyan csodaszépen szólt együtt, nemcsak Zoránnál, hanem Gerendás, Katona Klári, stb. lemezeken hallhatóak. A Veronikának teljesen más karakterű a hangja - nagyon szép, de nagyon más. Mert a lányokat nem lehet ám csak úgy büntetlenül csereberélgetni, mintha egyik olyan lenne mint a másik. Ég és föld. Nem igazán ide vág, de például a Tunyogi-lányok milyen érdekes ízű hangzást hoztak párban, azt hiszem Zoránnál ők soha nem fordultak meg (hála Istennek).
Mikor is? Ha jól számolom, tavalyelőtt játszották a Csak játék-ot a BS-ben, amikor Tokody Ilona volt a vendég. Azoknál a soroknál, hogy "egy sóhaj, hát mondd, mi baj - és már nem vagy ott" az Ilona fülig érő szájjal vigyorgott épp a Zoránra. Ritka ízléstelen volt. A zenészekben ilyenkor - szerencsés esetben - van annyi jó érzés, hogy legalább ne röhögjék végig az ehhez hasonló témájú dalokat. Illetve a zenészekben most is volt, az énekesekben nem... :-) Pedig amúgy nagyon szépen volt megcsinálva.
Hogy hogyan került fel a Miért ne játszhatnánk el jól (ha némiképp eltérő változatban is) az LGT lemezére és Zoránéra is, számomra a mai napig rejtély. Őszintén, nem tartottam túl jó ötletnek.
A Szappanopera kitűnő példa arra, Zoránék hogy tudnak játszani a stílusokkal, hangulatokkal, nekem nagyon átjön a "vadnyugati" ízesítés. Az utalások pedig annyira egyértelműek, hogy még én se tudom félreérteni. Nehogy azt mondjátok, képzelődöm... És ez a dal is tovább tarkítja a szürkének amúgy sem mondható palettát. Én szeretem, Dotis, neked nem tetszett. Pedig a szövege is telitalálat: jöhet bármily sorscsapás, nincs egy rossz vonás a hamvas arcokon. Szépek vagyunk okosak vagyunk ügyesek vagyunk bátrak vagyunk sikeresek vagyunk ugye milyen boldogok vagyunk :-)))
Ezen a lemezen jelent meg hosszú idő után újra a hegedű (ez persze túlzás, mindenesetre az előzőn nem volt), nagy örömömre. Lantos Zoltán sokat hozzátett a dalokhoz, a koncerteken csakúgy mint a stúdióban. Nem tudom, ti hogy vagytok vele, számomra a hegedű ebben a zenei közegben izgalmas, egzotikus ízt ad a daloknak, a komolyzenében viszont jobbára hidegen hagy. Hát itt ilyesmiről szó nincs, a gitár, zongora. szájharmonika, bendzsó között üdítően hatnak a hegedűszólók és ide-oda becsempészett apróságok.
A hangszer kedvelőinek ajánlom a Tükörvilág című lemezt, ahol is kicsit tömény a sok hegedű, viszont jó. Nem kifejezetten könnyen emészthető zene, nem is hallgattam még agyon :-) Apropó, én vagyok ilyen "jó kislány", hogy mindent megveszek, amire a koncerteken gondosan felhívják a figyelmem, vagy ti is összevásároltok minden "vackot"? :-)
A Szállj fel újra volt az a dal, amiről azt gondoltam, ezt biztosan eljátsszák a lemezbemutatón, hiszen talán az egyetlen derűsebb hangvételű darab a sok szomorkás között. Nem jött be. (Tavaly ugyanilyen "biztos" befutó volt az Első dal - ehhez képest Pesten ugyan játszották, de a vidéki bulik műsorán nem mindig szerepelt. Csodálkoztam...) Valamint itt hangzik el az egyik legkedvesebb sorom a lemezen: nem voltunk rossz fiúk, hát mért késik a simogatás - ???
Nekem is a Majd egyszer... a kedvencem az utóbbi tíz év lemezei közül. A Már a galambok... viszont nagyon keserű dal, szerintem. Érdekes a szadis értelmezés - még az is lehet, hogy Dusán tényleg erre (is) gondolt, bár nekem ez eddig eszembe sem jutott.
Ide tartozik, hogy a Majd egyszernek is van egy olyan értelme, ami 180 fokban szemben áll a kézenfekvővel. (Bár kinek mi a kézenfekvő.) Ezt, ha jól emlékszem, Dotis is említette korábban.
Én is szeretem ezt a lemezt, de a folytatásban beígért hozzám sokkal-sokkal közelebb áll.
Radnótival kapcsolatban mindig szégyelltem, hogy nem igazán az esetem, bár vannak nagyon szép versei; ez különösen azért ciki, mert a róla elnevezett gimnázium padjait 8 évig koptattam. Nekem különben a Galambok egész mást jelent. Sokkal prózaibb. Engem ez a dal ugyanis éppen az SZDSZ-ből való kiábrándulásomkor talált el, így nekem erről szól. Tudom, néha használhatnék hígítót földhözragadtság ellen. :-))
Na, írok még. Új lemez nincs kész, addig a régiekről, mert most olyan írhatnékom van és úgyis süllyed a topic.
Majd egyszer. Nem tudok róla elfogulatlanul szólni, azt előrebocsátom. 1995 májusában több hónapos külföldi tartózkodás után érkeztem haza. Betévedtem egy lemezboltba, megláttam Zoránt könyökölni a borítón, belehallgattam, nem lehetett abbahagyni, nem lehetett otthagyni. Az elkövetkező három-négy hétben (újra külföldön) egyfolytában ezt hallgattam, reggeltől estig. Akkor már nagyon vágytam haza, és ez volt az egyetlen magyar lemez nálam. Nem is kellett más.
Dotis egyszer olyasmit írt róla, hogy gyönyörű, összeszedett lemez. Én azt hiszem, kevés olyan lemez van a világtörténelemben, ami ennyire egyenletesen tökéletes. Szerintem bármelyik dal lehetne, lehetett volna róla sláger, a szó legjobb értelmében véve.
Az első időkben a két - szerintem - legvidámabb dal volt a kedvencem, a Galambok és Te is szólalj meg. Akkor az nagyon kellett, lelkileg eléggé magam alatt voltam, ezek pedig igazi gyógyír. A vidám talán nem is a legjobb szó rá, inkább azt mondanám, derűs. Aztán telt-múlt az idő és a két kedvencem lett a Régimódi dal és a Majd egyszer, a "klasszikus" dalok, ne kérdezzétek, miért az, nekem mindig ez a jelző jut róluk eszembe. A következő körben jött kedvencnek az Emlékek bálja és a Nem haragszom rád, a kicsit fanyar-fátyolos dalok. Illetve az Emlékek bálja a fátyolos, a Nem haragszom rád a fanyarkás. Aztán valamikor a kedvencem volt még az Élet tanár úr is, de nagyon - az egyetlen dal a lemezen, amit eleinte nem szerettem igazán, emiatt ez különösen nagy szó volt. És milyen aranyosan szólt élőben '95 őszén, azóta se játszották. Nekem megvan az élő felvétele rádióból, sajnos csak kazettán (egyelőre - tényleg, ezt is meg kell csinálni).
Koncertről jut eszembe, a napokban elővettem a lemezt, megy az Emlékek bálja és valahogy tudat alatt motoszkált bennem, hogy most jönnek a lányok, hogy "hááo", aztán megdöbbenve hallom, hogy sehol semmi - aztán leesett, hogy az a koncerteken volt :-) A Szerenád is ilyen, tavaly óta mindig belehallom a kasztanyettát, és furcsa érzés, hogy nincs, de azt már megszoktam :-)
A Galambok engem mindig Radnóti - de szeretem őket - eclogáira emlékeztetnek. A Költő és a Hang. Nekem annyira nyilvánvaló a párhuzam, Rumci, neked nem? Radnóti volt mindig a kedvenc költőm, már amióta csak ismerem, lehet, hogy nem véletlen, hogy Dusán lett a kedvenc dalszövegíróm? A Régimódi dal pedig talán az egyetlen szöveg, amit nem lehet összekeverni, nekem legalábbis még sose sikerült, pedig a sorrendet én se tudom soha, hiába fújom a dalokat kívülről. Ez valahogy adja magát. Zorán énekelhetné, persze nem énekli. Erről meg eszembe jut a Régi dal, a cím is rokon, de a téma is. Érdekes összevetni a kettőt, más emberek más irányból valamelyest hasonlóról... A Galambokra visszatérve, nekem nem ez az egyetlen, ami Radnótit juttatja eszembe. A következő sorok: "ha megpillantsz, barátom, fordulj el és legyints. Hol azelőtt az angyal állt a karddal, talán most senki sincs" (Sem emlék, sem varázslat 1944) rögtön több dalra is rímelnek - nem mind Zorán!
A Majd egyszer az egyetlen dal, amit folyamatosan játszak koncerteken (előre lehet tudni, hogy ez következik, mert kimennek a lányok), csak azt nem értem, miért nem csinálnak már vele valamit? Hat éve majdnem ugyanúgy szól, azóta már szinte minden dalt kiforgattak a sarkaiból, ez marad a régi. Ha nem is hangról hangra ugyanúgy játsszák, de azt talán nyugodtan állíthatom, hogy lényegi változás nem volt.
A Hajózni kell-ben és a Te is szólalj meg-ben Dés Laci szaxofonon. Nem lehet pótolni, számomra, pedig sok jó szaxofonos van. A Száz évig élünk-ről meg mindig az jön elő, hogy a Tamás azért néha jó lenne...
Lappa nem szokott offtopic miatt aggódni, ezt a hozzászólásodat meg kifejezetten-nagyon szerettem. Szóval csak ne rohangálj el sehová, mert irgum-burgum! :-)
Katona Klári lemez meg gáz, nemtom, hogy műízű vagy milyen ízű, leginkább csak rosszul sikerült. Ami is szomorú. Korom Attilába viszont igencsak bepróba lesz majd.
És legközelebb majd rettenetesen sokat fogok tapsolni Zorán koncerten, ha mellettem ülsz, ígérem. :-) Hozom az igazi formám, a bulizósat, őrjöngőset, miegymást. :-)
Lappa, ne mondj nekem ilyeneket, hogy irgum-burgum mert megijedek és elszaladok, akkor aztán sírhatsz utánam :-P Aztán meg mér ne beszéljünk má egy kicsit magunkról is, meg úgy egyáltalán, írunk eleget a zenéről, nem? Csakazértis befejezem amit a múltkor akartam, a sok munka miatt egy jó pár hetes csúszással. Most majd pótolok. Előre mondom, hogy offolni is fogok, ha nektek szabad volt a távollétemben akkor nekem is :-)
Tatabánya - Dotis végig kommentálta az előadást (szokásos zoránkoncerti panaszok), hozzá még gesztikulált is és különböző furcsa pózokba hajtogatta magát a széken, melyek láttán szőrös őseink érdeklődve hajoltak volna ki a faágak közül, hogy jobban megnézzék, hogy is van ez akkor? :-) Neki nem tűnt fel, úgy látszik, ez a normális. Nekem meg az nem tűnt fel, hogy révült - amióta én ismerem, mindig ilyen :-) Te meg mafla vagy, ne kérj má bocsánatot mert elszégyellem magam. Nagyon jól elszórakoztam. Zorán aznap este amúgy sem remekelt - őt ugye elsősorban nem a humoráért szeretjük, pedig ha jó napja van, édeseket tud mondani :-) Volt néhány koncert amit végig gurultam a nevetéstől, nem is gondolná az ember mert nem mindig ilyen...
Királyerdő - kedves Lappanty, engem nem az zavart, hogy te nem tapsoltál, hanem hogy vajon téged nem zavar-e hogy én tapsolok - jó kis üldözési mániám van, mindig is volt... Egyébként én jó dolognak tartom a tapsot, két okból. Háromból. Egyrészt néha kikívánkoznak az emberből az indulatok, amikor minden összejön és csodálatos és már szinte elviselhetetlenül forró a hangulat és tombol a közönség és valahogy tombolnék én is, akkor egyszerűen muszáj. Ilyen azért csak ritkán van, pl. egy Gerendás-koncert az IBS-ben, tavaly, már meg nem mondom, melyik hónap, aztán a kecskeméti Presser-koncert, életem egyik legnagyobb élménye, és némelyik Zorán-buli is persze. Másrészt azt gondolom, szükségük van a zenészeknek az azonnali visszajelzésre (is), hiába dicsérem meg utólag és magasztalom az egekbe ha ott és akkor nem érzik, hogy a közönség szereti amit csinálnak. És hát hogyan ha nem tapssal? Harmadrészt a közönség nagy része - szerintem - jobban érzi magát, ha látja, hogy mások is. A lelkesedés ragadós. Azt már ugye ne is mondjam, hogy vannak, akik akkor vesznek meg egy lemezt, ha sokan megvették mert akkor biztos jó, akkor néznek meg egy filmet ha sokan megnézték mert akkor biztos jó, akkor olvasnak el egy könyvet ha... stb. Én megnézek egy koncertet és tetszik - vagy nem tetszik - (majdnem teljesen) függetlenül attól, hogy mások mit gondolnak róla. De abban nem vagyok biztos, sok embert nem lehet-e befolyásolni, ez esetben a jó irányba. Ha az a szürke zakós úr ott mellettem látja és hallja, hogy én remekül érzem magam, talán hamarabb elhiszi, hogy ez a koncert tényleg jó, és ha eddig is így gondolta akkor talán megerősítheti ebben a többiek őszinte lelkesedése. Lehet, hogy alábecsülöm az emberek intelligenciáját de a fentiek sajnos szomorú tapasztalatokon nyugszanak...
Más. Megvettem a Korom Attila-lemezt - már szét is hallgattam :-) az elmúlt három hétben - tulajdonképpen jó. Nagyon fülbemászó, de azért annyira nem, hogy gagyi legyen. A szöveg kicsit hmm... elborult néha de ha ezen túlteszed magad akkor abszolút élvezhető az egész. A borító pedig retttenetesen tetszik :-) Mindenkinek ajánlom. De hogy ez a srác tényleg milyen nagyképű, megáll az eszem... Ugyanakkor meg tehetséges és vannak jó dolgai. Hát, senki se tökéletes.
A Katona Klári lemezt nem vettem meg, nekem megvan a Fekete gyöngy, szépek a dalok, a szöveg is eredeti, de nagyon műanyag a hangzás. Ha az új is ilyen, akkor inkább hallgatom a KA-t.
Pici azt mondta, a dalokat használni kell. És akkor már mindenki másképp. Lappa takarít velük (többek között), Peppers terjedelmes diszkográfiákba rendezi őket, Dotis megvizsgálja, van-e bennük tüske. Van aki rádión elküldi a kedvesének, van aki megtanulja őket és énekelget a zuhany alatt. Én meg most arra fogom őket használni, hogy szép hosszú hozzászólásokat írjak róluk... Lappa, ne aggódj, abszolút nem offtopic jön...
[hát, nem is szokot olyan jó kedve lenni a nagy koncertjein, mint amikor egyszálgitárt játszik és sokat vigyorog és sokat beszél - de ez már ténylegigazán annyira offtopic, hogy lelövöm magam. :-)]
>>itt a zene és a művészet rajtunk kívül senkit sem érdekelt
Isteni szerencse, hogy legalább benneteket/bennünket érdekelt. És hogy van rá fórum, hogy erről beszéljünk.
Éppen a napokban gondoltam rá, hogy az index Kultúra fórumának néhány topicjában [Zorán, Koncz Zsuzsa, Fonográf, Gerendás Péter, Katona Klári] folytatott eszmecsere (leszámítva idióta hozzászólók szándékos molesztálását) messze többet ér számomra, mint bármilyen újságíró cikkje.
Nem rossz ez a Cseh Tamás analógia, de annyi azért szerintem hozzátartozik, hogy a nagyobb koncertjein (öt évente) Bródy is komplett zenekarral (sőt, vonósnégyessel :) nyomul, és olyankor a szöveget sem szokta elfelejteni.
Az IMO-ról csak annyit, hogy a napilapok után már a hetilapokban is kezdenek megjelenni mindenféle recenziókok. Úgy látszik, itt a zene és a művészet rajtunk kívül senkit sem érdekelt, az újságírókat a legkevésbé.
Egyébként én is vártam, hogy Dusán egyszer talán megjelenik a kivetítőn.
Engedlmetekkel ebbe a topicba is belekontárkodnék. Bár Zorán annyira, mint ti nem ismerem, de ettől függetlenül a kedvenceim közé tartozik. Főleg azután, hogy 1999-ben hallottam élőben is játszani... életem nagy élménye volt!
Lappa:
Bródy meg olyan volna Zorán koncerten, mint Cseh Tamás Koncz Zsuzsánál. Amúgy hibátlan. Emígy nem. :-) Ebben a Cseh Tamás-féle duettben az volt a legjobb, amikopr élőben énekelték. Tamás anno a Lehetetlenben mesélte el, hogy a koncerten azért állt féloldalasan, hogy lássa Zsuzsát, aki súgta neki a szöveget. (-:
Én ma már el sem tudom képzelni a Ne várd a májust(-ot:) a kihagyott versszakkal. Talán az sem véletlen, hogy Zorán sem énekelte úgy, koncerten sem, rendszerváltoztatgatás után sem. Az már egy másik dal lenne.
Amúgy döbbenet, hogy Bródy milyen jó zenét írt ebben a dalban.
Régebben egyébként eszembe jutott, milyen jó is volna, ha Zorán meghívná Bródyt egy nagy koncertjére, vendégnek. Ez még akkor volt, mikor éppen hogy beindult Zorán utóbbi 5-6 éves szériája. Ma már nem tartanám jó ötletnek.
>Úgy érted, hogy az eredeti felvételen a Zorán is elénekli a kihagyott versszakot?
Dehogy, csak az instrumentális bevezetőre gondoltam. Nem hiszem, hogy engedték volna, 1982-ben sötétebb idők voltak itt, mint 1973-ban.
>Nekem a '81-es Menetrenddel zárul a királyságkorszak
Azon már nem volt Levente, a Fonográf lényegében megszűnt, érdekes emberi viszonyok voltak már addigra... Attól persze még nagyszerű az a lemez.
Úgy értettem, hogy Bródy János dalszövegírói munkásságának királyságkorszaka... :-)))
>És azt tudtátok, hogy a Ne várd a májust-nak van még egy versszaka?
És az eredeti felvételen hosszabb a bevezetője vagy fél perccel. A rádióban 1982 őszén rendszeresen így játszották, aztán decemberben kijött a lemezen, "megcsonkítva".
Úgy érted, hogy az eredeti felvételen a Zorán is elénekli a kihagyott versszakot?
Szívesen meghallgatnám Koncz Zsuzsával is, de csak kíváncsiságképpen, mert ehhez a dalhoz asszem férfihang illik és nem csak megszokásból. Olyan, mint a Nagy utazás, ami Malek Andreával tragikus, a Presserrel meg ... még mindig jézusmária (mondjuk személyes élmények is közrejátszanak ebben, immár kitörölhetetlenül).
>Nekem a '81-es Menetrenddel zárul a királyságkorszak
Azon már nem volt Levente, a Fonográf lényegében megszűnt, érdekes emberi viszonyok voltak már addigra... Attól persze még nagyszerű az a lemez.
>a Ne várd a májust-ban a Tolcsvay Laci is gitározik
A Kiáltás-ban is, és ha jól emlékszem, a Vasárnap délután-ban is. (A Petróleumlámpában pedig herflizik. :-)
>És azt tudtátok, hogy a Ne várd a májust-nak van még egy versszaka?
És az eredeti felvételen hosszabb a bevezetője vagy fél perccel. A rádióban 1982 őszén rendszeresen így játszották, aztán decemberben kijött a lemezen, "megcsonkítva".
[amikor elküldtem, észrevettem, hogy '78-at írtam a Valaholhoz, de nem akartam már magam javítani, gondoltam, nem veszitek észre. :-) ilyen figyelmes közönségnél ilyesmire számítani! :-))))]
Nekem a '81-es Menetrenddel zárul a királyságkorszak.
Most olvasgattam a lemezborítokat itt és eddig nem is vettem észre, hogy a Ne várd a májust-ban a Tolcsvay Laci is gitározik. Azt tudtam, hogy a Hajolj le hozzám és a Gyönyörűszép álom kvázi Fonográf produkció, viszont a Ne várd a májusról nem tudtam.
És azt tudtátok, hogy a Ne várd a májust-nak van még egy versszaka? Annak idején ez a dal a '73-as Jelbeszéd albumba nem fért be a cenzorok jóvoltából. Hogy aztán '82-ben, amikor Zorán elénekelte miért hagyták ki ezt a versszakot, azt nem tudom. [Kiváncsi vagyok, hogy ez hogy működött akkor, vajon a Bródy megkereste Zoránt, hogy énekelje el ezt a dalt, mert ott hever parlagon? Mindenesetre jól tették.]
A kimoderált versszak:
Ijesztő szelek fújnak, kedvesem
Nem hoznak több tavaszt el fényesen
Fejünkre hullanak a csillagok
Rémülten ébrednek az álmodók
Igen, meg az 1995-ös Trance And Dance.
A Valahol 1979-es.
Különben én is szeretem ezt a korszakukat. Ami aztán a két szólólemezzel 1980-ban zárult le. Az utolsó pillanata ennek az időszaknak talán Komár Családi rocky-ja.
Még egy kérdés: akkor most az 1978-as Csillagok útján és az 1979-es Gammapolisról van itt szó? Aranyos, hogy pont '79-ben jelennek meg a Leventével a Zorán III.-on a Gyönyörűszép álommal és a Hajolj le hozzámmal... Ezek voltak a termékeny évek. [Fonográf: Útközben (1978.), Koncz Zsuzsa: Valahol (1978.), Halász Judit: Amikor én még kislány voltam (1978.), Zorán III. (1979.) + vagy négy kislemez + akkor ez a két Omega lemez + ki tudja még mi minden :-)]
[Majd pont a Lappa nem bocsátja meg, ha Bródyról beszélgetnek "nála" :-). A zenetechnikai részből mondjuk egyetlen hangot nem értek, de mindegyik hozzászólást lelkiismeretesen végigolvasom és részint kicsit szégyenkezem, részint meg kicsit örülök, hogy az én fülemből hiányoznak ezek a receptorok. :-))]
rumci: azért nehogymá', hogy egy ilyen dolgot kizárólag a Bródy tudjon. Biztos vagyok benne, hogy ezt minimum öt ember tudta pontosan annak idején. Szóval nem csak Bródytól szivároghatott ki bármi.
Amúgy meg tökmindegy, én aztán igazán ismerem a Tini dalszövegeit és nagyon szeretem őket - azt viszont nem mondanám, hogy akár a Léna, akár más Omega dalszöveg akármilyen hatással lett volna rám. Szóval ezekben az időkben ő szépen hű volt a saját csapatához, mert odaadta a jólsikerült dalokat. Szerencsére akkortájt éppen jó sokat és nagyon jólsikerülteket.
És még egy [Gammapolis ügy]: a Bródy ezt a számolósdit (és a 33-ast) igencsak kedveli. A Kárpátiék lánya utolsó sora: "és befizet 33 Stefániára". És akkor kérdezték, hogy '56 + '33 = '89. Mi lesz akkor? [én kicsit erőltetettnek érzem ezt, szerintem csak így jött ki a rím. bár Esterházy Péter óta az ember nem tudhatja, hogy mi mindent lehet kihozni a matematikából. :-))]
A Pici viszont baromi aranyos volt, ahogy rácsodálkozott a történetre. Látványos volt a rácsodálkozás, ilyet nem lehet eljátszani. Mondjuk, Tini is jó fej volt, amint mondta, hogy ...hát azt... azt én írtam. Arról viszont meg voltam győződve, hogy a Vámos céltudatosan kérdez. Ilyesmibe hogy a fenébe lehet véletlenül beletrafálni?
Nem Bródy volt a forrás, sem közvetlenül, sem közvetve. Pici döbbenete őszinte volt, ő sem tudta. Nem tudom, miért Várszegi Gábor neve alatt futott a dolog. Feltételezem, hogy mivel nem egyszerű szerzői álnévről van szó, kellett egy valódi szövegíró, aki a nevét adja, és talán Várszegivel volt annyira jóban Bródy vagy az omegások, hogy meg tudtak állapodni. Nem tudom. Ugyanakkor azt hiszem, hogy ez csak az Omega szövegeire vonatkozott, szóval a Gemini vagy Szűcs Judit szövegeit valóban Várszegi Gábor írta.
Off. Techn. köv.
Nem tudok más magyarázatot elképzelni a jelenségre, csak együttfutási hibát. Ez persze lehet az én korlátom is.
Megjegyzem, a legtöbb korábbi Tom-Tom-lemezen nem 15.6-nál van a tüske a spektrumban, hanem 15.9-nél. (Ez kb. 2%.) Sokáig nem értettem, miért, aztán a kezembe került a Fahrenheit III. lemez. Ezen két tüske van, az egyik a szokásos 15.9-nél, a másik az egzakt 15.625-nél. Csak arra tudok gondolni, hogy két analóg magnójuk volt, amelyek 2%-os sebességkülönbséggel futottak, az egyiken felvettek, a másikra átjátszva kevertek. A Fahrenheiten pedig egyes sávokat közvetlenül a kevert anyagot futtató magnóra vettek, ezért lehet ott egzakt helyen is a zaj. (Vagyis a zenészek eleve hamis anyagra játszottak rá.)Ugyanez lehet a Világországnál (vagy talán az Úgy volt az? - nem emlékszem), csak időközben a mechanika amortizációja miatt 5%-ra nőtt a hiba.
Így gondolom, de nem ragaszkodom az elméletemhez. Viszont komolyan érdekel, mi lehet e mögött. Olyan magyarázatokat nem fogadok el, hogy a pult monitorja súg bele, annak ugyanis nem 15,6 kHz a sorfrekvenciája, ez kifejezetten a televízióé. (Csak azéret mondom, mert ezzel a "magyarázattal" már megkóstoltak egyszer.)
Mindemellett hangzásban tényleg nem nagyon zavar (bár úgy fedeztem fel, hogy meghallottam egy dal fade-out-jánál, ez után kezdtem méricskélni a Tom-Tom lemezeit), csak idegesít a tudat, hogy ott van a tüske - de ez már az én hülyeségem.
On. Bocs.
