Igen, Abrudbánya Erdélyben van, mivel a délvidéki atrocitások mellett az erdélyieket is említettem, így teljesen logikus, hogy egy délvidéki város mellett egy erdélyit is említsek ( aki ismeri a történelmet és a térképet, az pontosan tudja hol és mi történt ezen nevek hallatán) , de azért a tájékozatlanok kedvéért: Abrudbánya térségében '49 nyarán, román források szerint 5000 magyar civilt mészároltak le Avram Iancu és Axente Sever felkelői.
Arról Iancu mennyire tartotta be a fegyverszünetet egy idézet: "Az augusztus 6-i nagycsűri vereség után, amelyben az erdélyi hadsereg felmorzsolódott, a Kossuth kérésére a déli hadsereg átvételére Temesvár felé tartó Bem két nappal később Lugoson tárgyalásokat folytat Iancu követeivel, és amolyan fegyverszünetfélében állapodtak meg. Ezt a román fél már nem látta szükségesnek betartani. Nyepokojcsickij idézett művében azt olvassuk, hogy augusztus 12-én Avram Iancu felkelővezér társaival megjelent Lüders tábornok szászvárosi főhadiszállásán, ahol az erre tartalékolt keretből pénzt és lőszert kapott." Mit tett volna, ha még harcalni is hajlandó?
Jártam a Gyalui-havasokban, Marisel fölött van egy nagy obeliszk emlékmű, Iancu neve van rajta, valóságban itt halt meg Vasvári, akinek szabadcsapatát csapdába csalták Iancu hegyeket jól ismerő felkelői és lemészárolták a magyarokat, majd az impériumváltás után még a múltat is meghamisították a névcserével.
A vörös sipkások pedig magyar honvédek voltak, nem szerbek! Erre egy idézet: "Knezic Károly... Amikor már tábornokként Damjanich Jánostól átvette a III. hadtest parancsnokságát, az egri zászlóaljak együtt harcoltak az igen elhíresült 9. (kassai, vörös sipkás) és a 3. (szegedi, fehér tollas) zászlóaljak honvédeivel." Tudtommal Kassán meglehetősen kevés szerb élt 1848-49-ben...
Elnézést a sajtóhibákért:ha sokat javítgatok,szétkapcsol közben a netem.
Damjanich valóban értelmezhető úgy,ahogy mondod -bár nem hiszem hogy alapvető tévedés volt felemlíteni.Knézich-csel együtt.
Damjanich "vörössipkás rácairól" is szokás beszélni -de statisztikák lennének igazán meggyőzőek,nem szemelvények.
De ha már szó esett a szerbekről:mindenütt és mindenkivel szemben,ahol háborúba keveredtek,megjelent a vadállati kegyetlenség.A horvátokkal szemben a XX. sz. végén éppúgy..túl közel még a török birodalom tatár rendfenntartóinak (és módszereiknek) emléke.
Megemlíteném,hogy Suplikac szerb forradalmár-vezér nem volt hajlandó harcolni a magyarok ellen,hasonlóan Avram Iancuhoz -csak mindkét megegyezés későn jött.
Suplikac esetében tudomásom szerint még a magyar oldalhoz való csatlakozás is felmerült.
Ez nagyszámú szerb fegyveres erőt érintett és egyáltalán nem támasztja alá a "nemzet nemzet ellen" koncepciót.Illetve azt,hogy mindent csak ezen keresztül prüóbáljanak értelmezni.
Az egész Nemeskürty-életművet tekintve (ami a történelemről való írásait illeti) nehéz "osztályharcos elméletekkel" illetni.
Szaktekintélyeknél mindig többre becsültem az érvelést,az érvanygot,a logikát.
A megválaszolatlan,"hivatalos" elméletekbe nem illő kérdések felvetését.
Nem olyan iskolába jártam,aholy szaktekintély alapján ostályozták az embereket.Ott egy hallgatónak mindig lehetett igaza egy professzorral szemben -egyéb szintekről nem beszélve.
Nem tartom megfelelő érvnek a "szaktekintély" ringbeszólítását.
Osztályharcos elmélet?
Ha valahol egy ellentétre nem húzható rá a "nemzeti konfliktus" címke,az "osztályharcos"?
Egy nemzeten belüli konfliktus (polgári forradalmak,paraszt és rabszolgalázadások) "nincsenek értelmezve"?
A szabadságharc egyébként nem "osztályharcos" hanem egyenesen INTERNACIONÁLIS jellegű,nem utolsó sorban.
Mint pl az internet..Vagy a multik..
Az akkori magyar szellemi életet és a nyomán kelt szabadágharcot épp dícséri,hogy a nemzetközi progresszió élharcosává tudott válni.Amelyet számos nemzet polgárai éreztek érdemesnek arra,hogy csatlakozzanak hozzá.
Úgy emlékszem az egyetemről, bár nem tegnap volt, hogy Nemeskürty tanár úr szakterülete nem a szabadságharc, bár szívesen kalandozik korok között, még ezzel is foglalkozott (sőt a WWII-vel is ), de nem nevezném a korszak szaktekintélyének, mint pl. Szabad Györgyöt. Egyébként azért, mert az utóbbi bő két évtizedet az István a királytól a Sacra Coronáig a nemzeti történelmet feldolgozó filmek vonzásában töltötte még lehetettek régebben osztályharcos elméletei is:)
Rosszul értelmezted a szöveget, természetesen tudom, hogy Damjanics szerb volt, sőt hozzátehetem szerb határőr, tehát katona családból származott. Rajta kívül nem sok szerbet tudsz felsorolni magyar oldalon, horvátot többet - rájuk utaltam a dunántúli horvát megjegyzéssel (akik a Nyugat-Dunánrúlon éltek, részben mai Burgenlandon) a Dráva és Duna közötti keskeny zónában.
A szerbek és románok egyébként már a kuruc időkben is a magyarok ellen harcoltak - s nem éppen úriember módon. A délvidéki, délerdélyi magyaroknak sajnos '48-49-ben is az életük volt a tét . Számtalan atrocitást kellett elviselniük, a borzalmas genocídiumok véres vonala Zombortól Abrudbányáig sorolható. A végén már a "finnyás" osztrák tisztek is elborzadtak a délvidéki martalócok tombolását látva...
A szabadságharc nem a nemzetiségi feszültségek , hanem az orosz beavatkozás miatt bukott el, de ez is benne volt rendesen. Egyébként az oroszok beavatkozása nélkül is nagyon nehéz lett volna kivívni külső segítség nélkül a függetlenséget.
Privát véleményem Horvátország elszakadását le kellett volna nyelni ( vita valószínűleg csak Eszék hovatartozása körül lett volna, egyébként határ a Dráva), a románokkal a sérelmek ellenére ki kellett volna egyezni, mint Kossuth próbálkozott. A szerbeket pedig katonai erővel leverni, az országból kiszorítani a Dunán átkelt 20 ezer szerbiai önkéntest. Ezek után már "csak" az osztrákokkal kellett volna megbirkózni.
"A Vécsey féle történet igaz, de egyedi eset volt szerencsére."
Hát ebben a mértékben szerencsére egyedi..
De amúgy korántsem.
Ottinger Ferenc,a Batthyány-kormány hadügyminisztériumának első megbízott vezetője még a pákozdi csata előtt dezertált és végig az osztrák oldalon harcolt.
A későbbi történetírások szívesen emlegették "Franz Ottinger" néven,hogy jobban illeszkedjék a dolog a "magyar-osztrák" sémába -és eggyel kevesebb "nemzeti szégyent" kelljen magyarázgatni.
A német hangzású magyar nevekkel amúgy is szívesen támogatták meg a sematizmust,osztrákként emlegetve pl a szerencsétlen sorsú Lambeg császári megbízottat.Noha Lamberg József magyar ember volt,még magyar nyelven írt is -viszont rendírhetetlen császárpárti.Tábornokként!
Igaz,a harcokat már nem érhette meg.
Az "egy szem Damjanich" horvátként aligha lehetett egy szem,lévén hogy szerb volt.
Knézich Károly viszont horvát ember volt,valóban.
De mindkettő 13-ból volt egy -és nem tizenháromezerből.
Azt gondolom,jónéhány kevésbé ismert nevet lehetne még melléjük sorolni.
"Leiningen-Westerburg Károlynak az összes rokona a túloldalon harcolt. Tradicionális, császárhű katonacsaládból származott, de magyar nemzetiségű katonákat kapott a vezénylete alá, amely beosztásból kérése ellenére sem akarták felmenteni.."
Azért tévedés ből és félreértésből senki nem lett a forradalmi hadsereg magas rangú tisztje,majd tábornoka,még kevésbé (nagymértékben önkéntes) vértanú
tábornoka..
Gondolkodó embereknek volt alkalmuk áttekinteni a helyzetet és többször is nyílt lehetőségük minden következmény nélkül elállni a magyar hadsereg és ügy további szolgálatától.
Ezt többen meg is tették.
Hogy Leiningen "régi katonacsaládból származott" és rokonai a másik oldalon harcoltak,az,magyar sem lévén,csak emeli tekintélyét és növeli érdemeit.
Valamint mutatja:mennyivel "nagyobb volt a kavarodás" annál,semmint hogy "magyarok-osztárkokká" lehessen mindezt degradálni.
"Beírásra" is csak azért szántam magam,mert ez az "osztrákok harcoltak magyarok ellen" felfogás,kiegészítve a "románok az osztrákokat támogatták" stb kijelentésekkel teljesen lehetetlenné teszik a (még nálam is) laikusabbak tájékozódását.
Nem érthetik:mit keresett a magyar hadseregben az osztrák (bécsi) légió?
Ezt az "osztályharcos elméletet" vallja egyebekben Nemeskürty István,köziosmert osztályharcos..
De elméleteknél többet mond a gyakorlat.
Az,hogy nemzetiségi ellentéteket szítottak és használtak ki Bécsből,még nem bizonyítja,hogy "nemzetiségek harcoltak egymás ellen".
Hogy a "magyar oldalon" a sorozott katonák többsége magyar volt,az éppúgy nem meglepő,mint hogy az ellenség által kézben tartott területekről nem szöktek át tízezrek katonáskodni.
Az,hogy a tisztikar kb 40%-a (!) nemmagyar nemzetiségű volt,már sokkal kevésbé egyértelmű és elgondolkodtató kellene legyen.
A tizenhárom aradi vértanúból 7-en (!) nem beszéltek (vagy nem jól) magyarul!
Csak azok kedvéért mondom,akiknek ez új..
Ez NEM osztályharcos ELMÉLET,HANEM elgondolkoztató VALÓSÁG!
Hát, ez a "magyarázat" eléggé az osztályharc séma... ami ugye későbbi elmélet..., de ez ilyen apróságok nem szokták zavarni a "történészeket". Egy későbbi elmélettel elég vicces dolog egy korábbi korszakot magyarázni.
A vezénylési nyelv: az adott helyzetben gyakorlati okokból volt általában a német. Minden hivatásos magyar tiszt beszélte a nyelvet, viszont a nagy számú idegen tiszt ( osztrákok, lengyelek) egyáltalán, vagy alig beszéltek magyarul.
A vallásnál fontosabb volt a nemzetiség. Mert az ortodox szerbekre és románokra igaz az állítás, az ugyancsak ortodox ruszinokra viszont nem. Sőt, ha boncolgatjuk, a románok jó része nem is volt ortodox, hanem - főleg a Partiumban - görög katolikus, a többségük mégis a magyarok ellen fordult. A szlovákok többsége római katolikus, harmada evangélikus - táborválasztásukat egyáltalán nem befolyásolta. De ugyan ez mondható el a felvidéki zipszerekről. A magyarokon belül szokták boncolgatni, hogy a reformátusok jobban kiálltak, mint a katolikusok. Ez szerintem a felső klérusra igaz csupán, s nem a híveikre. Ha a közpapságot nézzük ( nem rég láttam elítélt lelkészek listáját) akkor kiegyenlítődött az arány.
"Leiningen-Westerburg Károlynak az összes rokona a túloldalon harcolt. Tradicionális, császárhű katonacsaládból származott"
MIAZHOGY !
Nem tudom mennyire ismeretes, de Leiningen-Westerburg Károly Leiningen-Westerburg családfa (A6-B1-C1-D4-E4) negyedfokú unokatestvére volt Metternichnek. Metternich családfa (A18 majd A6-B3-C1-D2)
(az egyes piros nevekre kattintva lehet az egyes családfák között közlekedni)
Azt nem tudom, hogy übereli-e, de Leiningen-Westerburg Károlynak az összes rokona a túloldalon harcolt. Tradicionális, császárhű katonacsaládból származott, de magyar nemzetiségű katonákat kapott a vezénylete alá, amely beosztásból kérése ellenére sem akarták felmenteni, így mikor a forradalom kitörte után katonái a magyar kormány mellé álltak, a hozzájuk való hűség miatt ő is jött. Pedig mint császári tisztnek, ez nagyon nem lett volna szabad (arra esküdt fel, hogy csak a császár iránti hűség vezérli, mint katona).
Ez az osztályharcos elmélet azért nem egészen fedi a valóságot.
Igen is voltak nemzetiségi ellentétek, nem is akár milyenek. Az udvari kamarilla mesterien használta fel a magyarok ellen a horvátokat ( akik függetlenedni akartak Pest-Budától), a vajdasági szerbeket (tartományi autonómiát akartak, távolodni a magyar koronától amennyire lehet) és az erdélyi, keletmagyarországi románokat ( a földbirtokos nemesség nagyrésze magyar volt, ezért táptalajra talált a kizsákmányoló magyar úr ellen lázítás). Na, ezekből a népekből - a dunántúli horvátokat leszámítva, ami sose tartozott a horvát vármegyékhez - nem álltak ám tömegek a magyar zászló alá (az egy szem Damjanics a ritka kivétel volt).
Ezzel szemben hiába próbálta az udvar a szlovákokat is ellenünk fordítani (Stur, Urban, Jan Francisci, stb.) teljesen eredménytelenek voltak, osztrák zászló alá mintegy 1500 szlovák állt be, Kossuthé alá pedig 40000-ren... a ruszinok, mint mindig most is a magyarok oldalán áltak. A németek kérdése is érdekes, lévén a felvidéki zipszerek inkább a magyarok felé húztak, az erdélyi székelyek meg a Habsburgokhoz, a dunai svábok ide is, oda is.
A Vécsey féle történet igaz, de egyedi eset volt szerencsére. A magyarok döntő többsége, felekezettől és ( a mágnásokat leszámítva) osztálytól függetlenül a magyar államiság, a polgári haladás híve volt. Ez abban is megmutatkozott, hogy az önkény idején osztrák és cseh tisztviselőket kellett behozni ( Bach huszárok) az adminisztráció működtetésére. A vármegyei tisztviselői karból is, aki megtehette inkább visszavonult. Az évtizedekkel később született Révai nagylexikonban sem dicsérő jelzőként emlegették az 1849-1867 közötti adminisztrációban való részvételt.
1848-ban nem népek nyomtak el népeket (mint ahogy máskor és máshol sem),hanem uralkodói érdekcsoportok a hatalomból,jogokból,kifosztottakat,kisemmizetteket.
Hogy a nép amelyet elnyomtak,történetesen a saját nemzetiségükből került ki,az nem zavart senkit.Mint ahogy így volt ez örök időktől és így van ma is.
Hogy a törésvonal nem népek (azaz nemzetiségek) között húzódott,azt bizonyította később a szabadságharcban "magyar" oldalon résztvevő nagyszámú osztrák és német -de legalább ennyire az "osztár" oldalon résztvevő nagyszámú magyar..
Utóbbit szemérmesen elhallgatni szoktuk.
Vécsey károly aradi vértanú tábornok apja Ferenc József nevelője és kamarása volt mindvégig és az is maradt.
A siralomházba levelet írt fiának,melyben örömét fejezi ki a halálos ítélet felett:Így kell elbánni az uralkodóház árulóival szemben.
Jó lenne, ha nem viccelnéd el. Ez tényleg eléggé ellentmondásos dolog: nálunk azt magyarázzák, hogy azért robbant ki a forradalom, mert a magyarok el voltak nyomva az osztrákok által. Na de könyörgöm... Bécsben miért robbant ki a forradalom? Talán azért, mert az osztrákok el voltak nyomva az osztrákok által? Ez így ökörség! Itt valami nem stimmel...
Valami nem hagy nyugodni, gondoltam megkérdezlek benneteket.
Nemrég volt március 15., és ilyenkor elmondják száz helyen, hogy 1848-ban elnyomás volt, és Magyarországon fellázadtak az elnyomás ellen. De mi ellen lázadtak fel Bécsben? Milyen elnyomás ellen?
