Még szép, hogy kell valami, ami külsőleg is megfog a másikban. Naná! Én csak abban látom a problémát, ami itt is megnyilvánul, hogy van egy csomó klassz csaj (én is ismerek rengeteget), nem feltétlenül kiemelkedően szépek, bombázók,akik nem túl szerencsések szerelmi téren. És ezeknek a klassz csajoknak elkezdenek kialakulni a kisebbségi komplexusaik, mert ugye a média azt nyomatja, hogy 90-60-90, fényes haj, sima-ránctalan arcbőr, bársonyos bőr, valósítsd meg önmagad stb.
Az egyik szingliknek szóló tanácsadó könyv azt bizonygatja, hogy mindennél jobb az egyedüllét, és a függetlenség, és ép ez a célunk, a másik azt tanácsolja, hogy játsszd el a hideg, tartózkodó jégkirálynőt, hogy meghódítsd lovagodat, a következő meg azt, hogy Te légy az, aki a világon a legtöbb szeretetet adja, és légy nyitott mindenki felé és tüneményes és kedves. Nem csoda, hogy kissé összezavarodtak a dolgok. Az a gond, hogy mi nők, mi sem tudjuk pontosan, hogy mit is akarunk pontosan magunktól és a másik nemtől (tisztelet a kivételnek!)
Na, én ezen könyvekbe való beleolvasgatás után mondtam azt, hogy kész, nekem többé ne magyarázza meg senki, hogy hogyan találjak társat, magamat fogom adni. Ha valakinek kellek, az úgyis olyannak fog szeretni, amilyen vagyok.
Létezik olyan ember, aki büszke arra hogy szingli (útálom ezt a szót!!!)??? Biztos? Nem lehet, hogy ezzel a büszkeséggel próbálja palástolni kétségbeesését és reménytelenségét????
Durvának kell lenni az emberekkel, és szembemondani velük a valóságot. Nincs értelme fujjdecsinosvagybazzeebiztosandöglenekapasikutánad álmokban ringatni senkit. Persze azért kis diplomácia nem árt. Ja és nem muszály az illető egoját sem egészen a föld alá döngölni.
Ha ilyen nézőpontból szemléljük a dolgokat, akkor az igazi szingli, az a tegyük fel vérmacsó ürge, aki bemegya szórakzóhelyre, biccent, felszedi a kiscsajt, másnap meg kiadja az útját. Ő mondhatja, hogy jószántából választotta a szingli életmódot. Viszont a szájtépős szinglik, ők az egójukat védik (tudom most a spanyolviaszt is feltalátam), és mitagadás kell az mindenkinek. Jó dolog védni az egonkat, vannak akik kifejezetten szeretik.
Izééé...Nem én találtam ki azt, hogy egy jól megkörvonalazott fogalmat addig csűrcsvarjanak, míg az eredeti jelentéséhez képest egy rakás hülyeség lesz belőle.
Ebben igazad van, hogy a megnyilvánuláson múlik az egész. Viszont véleményem szerint kell, hogy legyen valami testiség is, valami olyan dolog, ami testileg vonzó egy nőben, lábai, melle, feneke, ezekből egyik, valamelyik. Legalább. Ha több van az nem ront a dolgon. Nem tudom, én személyesen nem tudnék elképzelni vonzódást egy olyan nő irányában, aki jó mértkében meg nem tetszik testileg is, és ahhoz hogy megtetszedjen, valami el kell hogy nyerje rajtam a tetszését. Rajta a tetszésem :) bocs. Nem számít, ha nagyon picik a mellei, ha ugyanakkor rendkívül formás a bokája meg a térdei és a popója, ha lelkileg vonzónak találom akkor okés. Vagy ugyanígy lehet nek a mellek is, és nem annyira nőies derék, meg csípő..... de ha jobban belegondolok, én azt hiszem csípő meg lábpárti vagyok :D.
Ugyanakkor nem zárom ki annak sem a lehetőségét, hogy tegyük fel, létezik egy nő, aki nem bombázó, nem is kövér, átlagos testalkat, semmilyen testrésze sem kifejezetten vonzó, és annyira elő tudja adni magát mint nő, megnyilvánulni, éreztetni azt hogy ő szereti női mivoltát, és tényleg az is, hogy le tud venni számára fontos férfiakat a lábukról. Viszont ez rettentően nehéz. Le az összes kalappal az előtt a nő előtt, aki ezt megteszi.
ja, a testnek és a léleknek (vagy fordítva) kell is, de én eddig (a középiskolát kivéve) minden lakótársamat sírbavittem, és különösen fordítva, tehát ha eddig nem jött be, ezek után az ilyen irányú függőséget (macerát) lehetőségek szerint mellőzöm. ilyenre pl nem lehet építeni családot. esetleg várom, hogy változzam.
A 'single' melléknévi jelentése: "magában álló", "egyedülálló".
Ha minden igaz, ennek határozoszói változata a 'singly'.
Bizonyos szempontból valóban szerencsétlen - és nyelvileg helytelen - a topic címe, éppen azért, mert a közbeszédben ma már inkább a független, karrierista fiatalokból álló társadalmi csoportra alkalmazzák a fogalmat. Ebbe a topicba nyilvánvalóan nem ilyen fiatalok írnak, inkább magányosok, társtalanok, akik ilyen-olyan okból nem tudnak (vagy nem akarnak?) partnert találni. Arról fogalmam sincs, hogy kinek miféle nemi nyomora van itt, nekem szerencsére nincsen ilyenem, bár a tücsök-léthez való ragaszkodásom kétségkívül okoz bizonyos, hm, nehézségeket. Viszont nem a baszásban, ha fogalmazhatok így.
Pontosan. A szingliséget szerintem külön kell választani attól a jelenségtől, amikor valaki nem önszántából, dacoskodva magamuravagyokozik, hanem csak egyszerűen hosszabb-rövidebb ideig nem jön össze neki.
Itt a lényeg! Én a magam részéről herótot kapok a szingli kifejezéstől, és az egész szinglimizériától. Ugyanúgy puszta üzlet ez is, mint annyi más a világon.Divat. Ne mondja már nekem senki, hogy Ő tök boldog és kiegyensúlyozott egyedül és hogy nem akar maga mellé társat, mer' az gátolja a szellemi szabad fejlődésében és önnönmegvalósításábanblablabla.
Az ember biológiailag társas lény, ezen senki nem tud változtatni.
Ez az egész szinglidivat csak egy nagy erőlködés, megfelelnivágyás megint csak.
Az én fogalomtáramban pedig a szingli kifejezés pont a divatból, csakazértis, a magamura vagyok, ... egyedülmaradókra vonatkozik. Mert ők egy életformát élnek, de önszántukból.
Míg aki évek óta egyedül van, nem biztos hogy direkt teszi. Lehet, nincs lehetősége. Vagy mittudomén.
