Arról beszélünk, hogy milyen irányú erő hat egy olyan testre, amelyik a két nagy test között a baloldali testtől mondjuk d/4 távolságra van, a jobboldalitől meg 3d/4 távolságban.
Ha igaz lenne amit állítasz, akkor erre a testre jobbra mutató erőnek kéne hatnia (mivel a tömegközéppont tőle jobbra van), a valóságban meg balra mutató erő hat rá (mivel a baloldali test 9-szer akkora erőt fejt ki rá, mint a jobboldali).
Úgy tűnik téged nem érdekel a téma, megpróbálsz kiszúrni a fórumon egy nálad is hülyébbet, és azzal próbálsz heccelődni. Ne is haragudj, ez gusztustalan nekem.
Éppen ezért egy lényegesen egyszerűbb példát írtam a régebben. Egyébként is az a munkamódszerem, hogy minden körülményt lemeztetelenítsek a lehető legegyszerűbbre, mert nevetségesnek tartom a problémákat elbonyolító "szakit".
Vegyünk két egyenlő nagy bazi nagy tömeget, és tegyünk közéjük egy db kurvára kicsi tömeget. Ekkor a következőt látjuk:
Ha a kurvára kicsi tömeg egyben van, akkor erőegyensúly van, ez a kurvára kicsi tömeg nem mozdul sehova.
Majd vágjuk ketté a kurvára kicsi tömeget. Ekkor az a kurva két féldarab elmozdul a két bazi nagy darab felé, végül hozzá tapad a két kurvára kis féldarab a két bazi nagy darabra.
Ebből a gondolatkísérletből én arra következtetek, hogy a kurvára kis darabban, amikor az még egyben volt, húzófeszültség keletkezett.
Ha a próbatestünk x koordinátája a súlyzó tömegközéppontja és a baloldali gömbje között van, akkor a baloldali gömb által a próbateste ható gravitációs erő x komponense balra mutat, a jobboldali által kifejtetté pedig jobbra. De mivel a jobboldali gömb ilyenkor messzebb van tőle, mint a baloldali,ez utóbbi erő a kisebb (hiszen az a távolság négyzetével fordítottan arányos), az eredő erő x komponense tehát balra mutat. Ez az erő a rajzon berajzolt "gravitációs erő".
Te meg azt mondod, hogy a gravitációs erő a tömegközéppont felé mutat (vagyis az x komponense az ábrán jobbra mutat). Ezt az ábrán a "cíprian-erő" feliratú nyíl ábrázolja. Ilyen erő a valóságban nincs, csak a te képzeletedben, ezért neveztem el rólad.
Hogy mi a fenéről beszélek? Csak arról, hogy amit te úgy fogalmazol, hogy:
Elég azt megállapítanunk, hogy a gravitációs potenciál erősebb a kémiai potenciálnál, ahhoz hogy megállapítsuk, lehetetlen a H2 molekula keletkezése.Ennélfoggva nem kell feltételeznünk semmiféle "széttépést", bár a vegyész ilyenkor is használja ezeket a szófordulokat. Értsd úgy: lehetetlen a H2 molekula keletkezése.
Mert egyrészt ezt az effektust a gravitációs potenciálgradiens okozhatná (vagy másképp megnevezve az ár-apály erő). Erről tépjük itt a szánkat több mint ezer hozzászólással. Többek között ezért vezette le itt néhány olvtársunk a kedvedért, hogy olyan durva gravitációs potenciálgradiens amit te feltételezel, a természetben valószínűleg sehol sem fordul elő. Az meg rossz kimagyarázás, hogy persze másodlagos hatások miatt, mint nyomás, hőmérséklet, máneses tér, stb. stb. És azért hangsúlyoznám a potenciálgradienst, mert mint te is megállapítottad, a potenciál relativ fogalom, ott veszem fel a nulla értékét ahol akarom. Azonos potenciálú helyek között meg nincs erőhatás.
Elég azt megállapítanunk, hogy a gravitációs potenciál erősebb a kémiai potenciálnál, ahhoz hogy megállapítsuk, lehetetlen a H2 molekula keletkezése.Ennélfoggva nem kell feltételeznünk semmiféle "széttépést", bár a vegyész ilyenkor is használja ezeket a szófordulokat. Értsd úgy: lehetetlen a H2 molekula keletkezése.
Egyelőre ne tegyük vita tárgyává azt, hogy a gravitáció húzó vagy nyomófeszültséget kelt-e egy objektum belsejében a H2 molekulára. A vita ebben a fázisában elégedett lennék, ha belátnátok, hogy pusztán a gravitációs erő nagysága nem engedi meg pl. a fehér törpében, hogy H2 keletkezzen.
