Na, ha már Te is előkerültél😁, kérdeznék valamit: hogy fogadják a nézők, hogy drón felvételeket teszel a filmjeidbe? Őszinte leszek: nekem nem tetszik. Valahogy nem illik egy biciklis túrafilmbe. Ráadásul rontja a Cobranco-fílinget.
A hang tényleg kiváló, főleg, ha a beépített mikivel van felvéve. Én sem értem, hogy a színekbe miért kellett belenyúlni, főleg egy Gopro-nál? Az ilyen képmanipulációk sokszor igencsak zsákútcába vezetnek, gondoljatok csak a fészbukos magamutogató photoshoppos selfik-re ...néha a röhögőgörcs kerülget :)
A film jó, a komppal én is szívtam már be, csak a másik oldalról, úgyhogy nekem könnyebb dolgom volt :)
Beindult a negyedik évad, kissé megújúlva képileg, de a régi stílusban persze. Ezt tudja a Gopro Hero Balck 7. (A hang nincs kozmetikázva, a színek viszont 10%-ban szerkesztettek.)
Április 18-án a volt menyasszonyommal kerékpártúráztunk. 105 km-t tekertünk és még struccot is láttunk. Ha kíváncsi vagy a részletekre, akkor nézd meg a videómat
Már elkezdtem nézni, köszönjük..! Kiderül belőle pl az, h miért élnek tovább a nők, mint a férfiak. Elárultam a feleségemnek a titkot, keresetlen szavakkal válaszolt.. :-D
Korzika nyugati partvidékén végigfutó sziklába vájt párkányút, nemcsak egyike Európa leggjeinek, de,benne van a világ Top 10-ébe is.
"Utazóink, borongós hangulatban vágnak neki a mai feladatnak. Az út menti városokból csak úgy sugárzik a történelem, bárcsak a nap sugározna így. Jönnek sorba a várak, sziklaszigetek, kilátópontok, tengerpartok, kalandoraink azt sem tudják, hova kapkodják a fejüket. Az, hogy végül az idő jóra fordul-e, csobbannak-e a világhírű Calvi-öbölben, kezet ráznak-e Kolombusz Kristóffal, a híres-hirhedt panorámaút, hozza-e az elvárásokat, nem marad kérdés azoknak, akik rákattintanak a „Play” gombra…"
Jót bicajozni sokféleképp lehet. Ha télen kihagy az ember néhány hónapot, viszont nem szeretné kihagyni az alább következő háromszög csúcsait, akkor persze nem élvezi az alapozást. Néha megfordul a fejében, hogy biztos kell ez neki? Aztán, ha megvan a kondi, meg a visszaszokás csuklóban, vállban, térdben, fenékben, jöhetnek a jó kis tekerések ama háromszögben. Egyik csúcsán a cyclocross másikon az országúti verseny, harmadikban pedig a teljesítménytúra. Ez utóbbit persze kizárja, ha az első kettőt nem amatőr szinten űzi valaki. Egy profi nem borítja fel az edzésrendjét egy 6-8 napos túra kedvéért. Aztán, ha közeledünk a háromszög közepe felé, a cyclocross tempós földutas tekergésre vált, az outi verseny egészségügyi tekerésre, a teljesítménytúra pedig szelíd, ráérős nézelődős normál túrává. Plusz ugye a gombaszedős laza tekergés. Bár azért hazafelé nyilván odalép az ember. Mindennek meg van a maga hangulata. Az is igaz, hogy halandó ember nem képes síkon órákra befeszülve tekerni, de hát ugye egy bicajos soha nem hal meg, csak épp életében egyszer, egy pillanatra alulteljesít. Labancz Pista azért tartja jobbnak az alföldi hegymenet edzést, mert a hazai hegyeken elég gyorsan megjön a lejtő. Persze egy jó lejtő technika a túrabicajosnak sem árt, már, ha valahol normális útra téved. Mert hazai utakon bizony gyakoribb, hogy lefelé kb. úgy ereszkedsz, mint ahogy felfelé mentél. Az meg kifejezetten a rémálom kategória, ha felmentél a tetőre egy tüköraszfalton, aztán ereszkedhetsz le a túloldalon egy harckocsi akadálypályán. Egyebeket lásd még: Kerékpáros Murphy. http://szavaiistvan.hu/wp-content/uploads/2020/03/Ker%C3%A9kp%C3%A1ros-Murphy.pdf
Dolgozok, ha épp nem a kötelezőt akkor a készülő lakunkon. Nem sok időm jut sajna a tekerésre. Munkába mondjuk megvan oda vissza, mondhatni szép környéken, de nekrm az egész napos bringás hegyi etapok hianyoznak. Persze nem rohanósan, kényelmes nézelődéssel.
Öö, akkor úgy látom, h ez a hegymászás is egy "hobby", nekem hiányzik a repertoárból.. :-)
Én mindig túrázós voltam, motorkerékpárral is (meg mindenhogy, imádok felfedezni). Amúgy 47 leszek, magas, s gebe, tehát a testalkatomnak nem kéne hátráltatni, meg a kondival sincs gond, futok, edzek, szinten tartok. Az is szerepet játszhat amúgy, h 4 éve leköltöztünk az alföldre, s amíg fel nem épült a házunk, addig ott laktunk, s tekertem. No most egy 50 km-es Kecskemét környéki körön váltani kétszer kellett, amikor átment az ember az M5 felett, a felüljárón. Be is rozsdásodott a váltóbowden.. :-) De majd edzem magam itt a buckákhoz. Tegnap meg is szívatott a merretekerjek.hu, mert olyan útra vitt, ahol emelkedő, utána lejtő, s megint emelkedő, mintha teveháton mentem volna..
Hegyre fel a legjobb dolog a bringázásban. Bevallom én mazochista is vagyok, mert mindezt csomaggal szeretem a legjobban. Ha mindez még párosul egy forgalom menetes úttal, kilátással az maga a gyönyör :)
Valóban meg kell tanulni a mászást, erőnlétileg is ott kell lenni. Ez egy hosszú folyamat és valóban hegy is kell hozzá. Egyszerű halandó síkon nem fogja agyon pörgetni magat, hogy bírja a folyamatos gyors tekerést, az izmok feszülését.
Ebben vírusos időszakban az elmúlt hét ajándék igazi tavaszi szinte már nyári időjárása komoly elvonási tüneteket is okoz bringázás szempontjából.
"...akkor inkább sík vidékre megyek cangázni. :-)"
Az sem rossz, csak nem olyan szép a kilátás. :-)
Én egy 53 éves, 115 kg.-os, jó húsban, de inkább hájban lévő ember vagyok, akinek elég rendes sportmúltja van, de az már bőven a múlt. Ráadásul én inkább pörgős sportágakban voltam otthon, mint a kosárlabda, rövid, de gyors sprintek, jó nagy ugrások stb.
Ettől függetlenül, valamiért imádok hegyre mászni. Nagypénteken pl. Lajos-forrást céloztam meg a Pilisben. Szép volt az út, a tavaszi erdő és maga a mászás is. Menet közben beterveztem egy 27%-os kis emelkedőt is. És amikor felértem Lajos-forráshoz, a természeti látványosságokon kívül, a "megcsináltam" érzés is jó volt.
Én teljesítmény kerékpáros vagyok, még nem éreztem meg azt az érzést, amit több túrakerékpáros videóiban tetten érek, hogy elmegy valahova, és ott csak van. Én legtöbbször az átlagsebességre gondolok, hogy nem lesz jó, ha sokáig nézelődöm. :-)
Ezért egyébként jók a fenti paramétereim, mert a test nem enged rohanni. Viszont így nem mindig érzem jól magam. :-)
Biztos meg lehet szokni, de egyelőre nem élvezem.. :-) Vhol azt olvastam, h ha az ember fiatal kora óta biciklizik, akkor alkalmazkodik a tüdeje a testhelyzethez, s jobb teljesítményt tud nyújtani. Én meg ugye előzőleg utoljára a 10 éves koromban megkapott orosz Kama kemping bringán nyomultam kamaszként.. Mindenesetre ha emelkedő van, hát tekerek, de ha választhatok, akkor inkább sík vidékre megyek cangázni. :-)
Én is nehezen szoktam hozzá alföldi gyerekként a hegymenethez. De meg lehet szokni, csak rendszeresen gyakorolni kell. Bátorítalak, nyomjad és szép lassan jön az erő is. Úgy fogalmazom meg, hogy igyekszem mindig ugyanakkora erővel nyomni a pedált, és elfogadom, hogy lassabban haladok. Mint amikor a nénik mennek faluhelyen a boltba.
Egyébként is! A túrabiciklizés nem a teljesítményről szól. (De ezt Vizus remélem nem olvassa...)
Hegyre fel sem nehezebb, csak lassabb. Labancz István, szenior bajnok, a hegyre is síkon edz. Tehát ha síkon hozzászoksz, hogy húsz kilométeren át told, ahogy a füleden kifér, és jó áttételeid vannak, akkor 12%-ig a hegyen sem lehet problémád.
Ehhez a hegymenethez edződni kell.. Lehet, h az a gond, h viszonylag későn, a 40-hez közel kezdtem megint aktívan kerékpározni, de pl ma kb 90 m szintkülönbséget abszolváltam a túra köröm közben, s ezalatt is majd betojtam.. Szégyen, nem szégyen, egyre szimpatikusabbak a pedelecek.. :-)
Ha már „otthon maradás” a parancs, /nagyon helyesen!/ egy néznivalót ajánlanék a jelenlévők figyelmébe. Ezúttal a szokásostól eltérően, egy komplett 7 napos túra egy egész estét betőltő színes, szélesvásznú kalandfilmbe sűrítve. /akkoriban még kevesebbet pofáztam J /
Szomorú aktualitása, hogy a helyszín, Lombardia, minden kerékpáros álma a Stelvio, az észak-olasz tavak, Bergamo, dél-Svájc, pillanatnyilag elérhetetlen álomnak tünik. A mai helyzet szerint megjósolhatatlan, hogy a „rémálom”-nak mikor lesz vége….de, reménykedjünk…
Érdekessége, hogy jubileumi film is egyben, mivel a Cobranco-Istvánpisti páros első közös túrája, az idén 10 éves, ezért mind minőségileg, mind tartalmilag hagyhat kivánnivalókat maga után!
Ismét kerékpártúráztunk egyet, amelyről videó is készült!
132,5 km-t tettünk meg az alábbi útvonalon: Debrecen-Hajdúszovát-Derecske-Tépe-Berettyóújfalu-Mezőpeterd-Biharkeresztes-Bedő-Nagykereki-Kismarja-Pocsaj-Hosszúpályi-Debrecen.
A feliratkozásokat és az építő jellegű hozzászólásokat szívesen veszem ;)
Az első és a harmadik egy-egy sw.frissítésbe pusztult bele.
A második érdekesebb volt és ez Neked is hasznos lehet. Szép nagy érintőkijelző van az SJ6 hátulján. Aztán egyszer csak lett rajta egy repedés. Nem nagyon értettem, mivel biztos voltam abban, hogy nem ejtettem el. De akkoriban sokat autóztam és a kamerát nem egyszer az autó könyöklőjében kialakított kis tárolóba tettem. Gondoltam, hogy ott repedhetett meg a kijelző. Egy darabig elég jól működött a kijezővel, aztán egyszer csak már nem. Elvittem egy szervizbe, ahol elmesélték, hogy a kijelző azért repedt meg, mert az akksit rendszeresen a kamerában töltöttem, ami ott megmelegedett, kitágult és megrepesztette a kijelzőt. Gyorsan rámsóztak egy külső töltőkeretet és még két akksit, meg egy új SJ6-ot, ami aztán az sw.frissítésbe pusztult bele. :-) A két eszközzel elmentem hozzájuk, hogy csináljanak a kettőből egyet, de azt nem sikerült megugraniuk.
Főleg a kamera érdekes számomra, mert sajnos jobblétre szenderült az SJ6 Legend-em és kellene valami. De az SJCAM-ban megindott a bizalmam, a GOPRO meg drága.
Sajnos egy rakás kiegészítőm van az SJ6-hoz, úgymint külső mikrofon, távirányító, egyebek, úgyhogy 19-re lapot húzok és veszek még egyszer utoljára egy SJ6-ot, mert amíg működött, addig jó felvételeket csinált.
