Nekünk a Kálvin téri testvér intézményük elérhetőbb és azt egyenesen imádjuk, bármekkora tömeg is van benne mindig. És igen, egyszer valamikor (valamelyik) nyáron üldögéltünk a /budai/ Pata Negra teraszán is, de akkor még nem nagyon tudtuk kezelni a helyzetet és speciális szokásokat. Mostanában éppen azért próbálkoznánk náluk, mert abban reménykednénk, hogy azért talán még sincs akkora tömeg, mint a Kálvin téren...
De spanyol ügyben már jó ideje a Vas Manci a Nagy Álom, és most tényleg erőt veszünk magunkon, és először inkább ők, mint a Pata...
kellemes és ízletes ebéd ma a Pata Negrában a Frankel leó utcában a Komjádihoz közel. Paprikakrém leves és kétféle spenót (fokhagymás és csicserriborsós köretek és nagyon fimom báránygerinc, feleségemnek pedig mangóhab.
Még a svájci sem olyan jó, mint a belga, pedig azok elég régóta igyekeznek. A Rózsavölgyi szerintem sehol nincs a világszínvonalhoz képest, legfeljebb önbizalomban, már bocs'.
Köszi, őket ismerem régóta, jó pár éve léteznek már. Viszont még soha nem vásároltam ott... És ha még mindig életben vannak, az dícséretes... Holott pl. nem messze innen a Veres Pálné utcában is van egy hasonló műintézmény...
(Egyébként miért is ne lennének jók a hazai pralinék? Aki ezzel kezd foglalkozni, az általában min. Belgiumban tanulja a szakmaialapjait és nem a kínai piacon veszi az alapanyagokat....)
Az idevágó korábbi hsz-omban röviden kifejtettem már, hogy miért nem tépem a hajam a hazai pralinék iránt: túl piciknek tartom, alig jut idő az ízek nyammogásához, már el is fogyott, el is olvadt oszt jó napot. A Leonidas-ok legalábbis nagyon sokáig tisztességes darabok voltak, mint egy korabeli Zserbó minyon is akár... De ott is fokozatosan zsugorodtak... Viszont az is lehet, hogy revidiálni fogom begyöpösödött álláspontomat és mégis....
A mély igazság pedig az, hogy egy ideje nem hoznak lázba a csokis dolgok. Bécsből már egy kockát se hozunk, de még a Szentkirály utcai szentélyben is legalább egy éve nem jártunk... ilyenkor ez a Stühmer szaloncukor egy stabil kivétel...
Boszi drága, Te szögedi is vagy??? Én is ott születtem és sokszor töltöttem ott a nyarat a nagymamámnál, a Takaréktár utcában, mindíg a Stühmer előtt
rolleroztam el feladat teljesítés közben...
A Stühmer a Kárász utca sarkán volt a térnél? És akkor Te melyik ablakból láttál rá????
Egyébként ha karácsony meg Stühmer, hát nagyon ajánlom az óriási szaloncukor dobozukat, ezek már majdnem belga praliné minőségűek....
Éppen tegnap már láttam az Árkádban a Stühmer bódénál, a nagy dobozt kell venni valami 5-6 ezer Ft körül van és kihagyhatatlan. Most azonnal indulj vadászatra, mert aztán el fog fogyni és szomorú leszel, ha lemaradsz róla. Ilyen finom szaloncukrot Te meg nem majszoltál Magyarországon....
Szegeden az ablakomból direkt a Stühmer üzletre láttam, sok finomság volt ott akkoriban, 40-es évek. Sőt ha nem csal az emlékezetem talán az első espressogép is oda került a háboru után. Anyám napi bevásárlások során sokszor beugrott oda egy kávéra.
A Bankcenterben törzsvásárló voltam, akkoriban direkt híznom kellett. Aztán a Mamutban is, mikor Ember elkezdett nekem minden héten virágot hozni, mondtam menjen inkább a belga csokishoz.:-) Végül is az ő halálával ért véget a szerelem. Később be volt zárva, majd valamikor megnyitott. Próbavásároltam, de pocsék volt.:-(
Hát szerintem ennél többször és több helyen próbálkoztak ilyesmivel itt Budapesten... Jó régen (?) az (egykori) Intercontiban is volt egy kis shop, aztán a körúton A Royalnál. Ők kifejezetten Leonidasban utaztak, még kérdezősködtem is felőle, hogy miként szállítják ezt ide... A Bankcenter csak jóval ezután kezdődött - de itt el is hagytam a fonalat...
Volt Pesten is remek belga csokoládé üzlet. Először a Bankcenterben, aztán a Mamut 1-ben is. Utóbbi újranyitott, a felirat a régi, de a minőség pocsék. Ha erre tévedne egy igazi Belga nagy balhé lenne belőle. Most tudtommal nem árulnak belga csokoládét Pesten. Engem a táblás csokik annyira nem vonzanak, napi betevőm a Lindor golyó, ma meg rozé pezsgős fehér Stühmer csokit találtam, az tábla szerü. Nosztalgiából vettem meg, gyerek korom nagy kedvencei voltak a Stühmer csokik. Nem tudom hogy kelt életre, mert szerintem kb. 1949 óta nem létezett.
Na jó, de a belga csoki főleg pralinét jelent, nemde? Ez a Cukor utcai kis menhely pedig főleg táblás költeményeket árulgat...
A praliné más műfaj.
Nekema Leonidas volt nagyon sokáig a kedvencem, szüleim jóvoltából már évtizedekkel ezelőtt rácsábultunk, aztán ha én jutottam el oda, akkor már kilószámra vettem az aranyszínű dobozokat...
Pár éve Bécsben is rátaláltunk a forrásra, de akkor már isten tudja, valahogy nem olyan volt, mint régen... És egy ideje már nem is kanyarodunk be a Grabenen a passzázsba miatta...
Amúgy pralinéval már Magyarország is el van árasztva, de ezeket valahogy annyira nem kedvelem, mert általában irtó picikék, alig kezdenek hatni az ízek és már el is fogyott. . A Leonidas éppen azzal tűnt ki sokáig, hogy olyan kellemesen szopogathatók voltak, volt bennük "matéria" és méret...:)
Az ilyen helyeket szeretem, ahol nem a nyakatekert költészetből akarnak megélni, hanem normál jó minőségü ételekből. Na és itt van megint egy példa, hogy az ilyenből is meg lehet élni, szemlátomást rendesen. Az emelet dugig tele volt és lent se volt üres egy hétköznap délben. Kerülöm a sztárszakácsokat.
Muzsika füleimnek. Akkor jól tippeltem. És akkor még nagyobb bizalommal térünk mi is vissza hamarosan oda...
Ha Boszi egyszerűséget és minőséget kedvelő őkényességének megfelel, akkor talán nekünk, zöldfülű földönfutó zuglói agrárproletároknak is becsukott szemmel jó lesz....:) :) :)
