Remelem, nem leszunk sokan!! Ez a topic arrol szolna, hogy mik azok a nehezsegek, amikkel az egyedulallo anyaknak meginkabb nehez megkuzdeniuk es mik azok a csapdak, amik csak menet kozben derulnek ki. Arrol nem is szolva, hogy miert lettunk egyedulallo anyak?
Egyszoval, aki hasonlo cipoben jar, az ne habozzon csatlakozni sorstarsaihoz.
Te jó isten, mi folyik itt?? :D Tök fel vagyok dobva, most jövök egy 20 kilis túráról, eszméletlen jó volt (-2 gramm:)), gyorsan meg is kérdem: holnap kori, valaki?
pilótát? nem annyira praktikus, mert ő akkor dolgozik, amikor a t. utas ráér. esetleg egy szimpatikus utastárs? én a közelmúltban megejtett repüléseim alatt többször is találkoztam/ismerkedtem meg olyan útitársakkal, akiknek lehet, hogy nem lett volna ellenére egy kis relax.
gondoltam rád, Cöge, amikor épp nem voltál idehaza, az egyik rádióban hosszasan csámcsogtak azon a felmérésen, amelyik bizonyította, hogy a repüléstől való félelmet nagyon jól csökkenti, ha a delikvens repülés közben szexel egyet... :-DDD
nem bíztam a véletlenre, még a tranzitban sem álltam neki, csak amikor felszálltunk ;-) aggódtam, hogy a 2 óra nem lesz elég, mert ugye enni is kell az alatt, de ugye a catering sztrájk ezt megoldotta helyettem, szóval készen lett ;-)
én a multi/manager 'szakmát' ;-) gazdagítom, éppen egy fr. cég, de csak minimálisat utazom (a lányom miatt)
(Ma is mire végigizgultam, hogy anyukám felér-e 240 km-ről minden sztrájk ellenére és a 7,5 évesem ugye nem marad ott az iskolában...már a reptéren ülök, sztrájknak itt semmi nyoma, pedig tele volt vele a net tegnap este, ennyit a media szenzációról :-/ )
megertem, mert en minel tobbet elek itt, annal kevesbe a szivemcsucske ez az orszag. Pedig gyonyoru, csak a lakosok egy reszet meg a mentalitast kellene kicserelni... (mi azt tervezzuk hogy amint Luka 18 eves mult, koltozunk masfele :)
nekem tavaly volt életemben először síléc a lábamon, és egy napon biztosan megtanulok majd síelni - de még nem jött el az a nap, úgy érzem :-)
tavaly a két gyereket is elvittem síelni, és tök ügyesek voltak, de az nekem egyedül elképesztően fárasztó és irgalmatlan drága volt.. :-( pedig szeretném, ha megtanulnának síelni és élveznék.
Fr: szerintem maga az ország gyönyörű. olyan természetei adottságai vannak, hogy betojás, és annyira jó kis pezsgő kultúrális élete, hogy csak kapkodja az ember a fejét! most én is fr cégnél dolgozom (újra), és sokkal, de sokkal pozitívabb tapasztalataim vannak, mint 10 évvel ezelőtt voltak. (kivéve, amikor az ember odautazik és nem vendéglátosókkal vagy kollégákkal találkozik)
Franciacsibe, először is óriási gratuláció, én már gyanakodtam karácsony felé... :) Nagyon-nagyon örülök, hogy révbe értél!!
Csajok, nektek mi a szakmátok? Én szabadúszom most, így a saját agyamban tartok munkamegbeszélést meg van egy vidéki támaszom káosz és világvége esetére, de mennék én is sítáborba. :) Talán Milánóba eljutunk tavasszal, tanulok olaszul, jó lenne kimenni egy picit gyakorolni a rokonokhoz (meg amúgy is, ezer éve nem voltam sehol).
Korizást újra meghirdetem hét vége felé. Mi megyünk tutira! A cethal méretű, tokás anyukát keressétek az űrhajós öltözetű gyermekkel. :)
Malenával mi lehet vajon? Készül a tavaszra ezerrel? :)
Na, a sielés nem vonz :) (Amúgyis, feb. végén - márc. elején éppen a szóbelikkel leszünk elfoglalva - nekem már akkora gombóc van a gyomrom helyén, hogy nocsak, bezzeg a gyereknek nincs.....)
bakker, nekünk hétfőnként van fejtágítás, aligfűtött tanáriban, kabátban ülünk, ááááá.
Hol vannak a jó kis idemegyünk-odamegyünk fejtágítani/csapatépíteni stb. kiruccanások...
(oké, most gyerek mellett nem tudám a versenyszférát abszolválni, én is tisztában vagyok vele. De az utazások hiányzonak:)
És tanítani is szeretek, nincs semmi gond, egy-két dolgot leszámítva, amit szívesen megváltoztatnék, de majd legfeljebb nyitok egy iskolát:))
Addig is álmodom a február végi-márc. elejei síelésünkről. Szeretném Petinek megmutatni. Hogy pontosan hogy fogjuk kivetelezni (és hol), még nem tudom. De nagyon szeretnék menni.
Hát csajok, nevezzetek akárminek, de Franciao. mindig azok közé a helyek közé tartozott, amit én nem szerettem, jártam többször Párizsban, 'letudtam a kötelező kultúrprogramot', de az nem az a hely, ahova magánban visszajárnék...és ezen a nemszeretem-en a tény, hogy most francia cégnél dolgozom, francia mgt.-el...háááát nem segített től sokat ;-) De van ezer másik hely, amit imádok :-)
Zimi,
amikor pl. egészen véletlenül Milánóba szólít a munka, akkor 'véletlenül' mindig gyerekmentes hétvége elé kerülnek a munkanapok és valahogy mindig ottragadok ;-)))
(És ugye nekem a repülésfóbiám eleve gázossá tesz minden ilyen üzleti utat (is), bár most a decemberi nyaralás alkalmával mintha javult volna a helyzet (kop, kop, kop) szóval még a végén 10 év után sikerül kigyógyulnom belőle és megint kimozdulhatok a kocsival elérhető országok köréből...:-)
Parizs jo hely, meg dolgozni is, en ket honapot voltam ott anno kikuldetesben, igaz, este 8-ig dolgoztam, de utana ejfelig csatangoltam a Szajna partjan.. (jo helyen, a Bastille-tol nem messze volt a szallodam). Meg ebedszunetben is, amikor tudtam elszabadultam es valamelyik parkba mentem ki :)
Persze most mar nehezebben menne, tavaly visszautasitottam egy haromhetes parizsi melot (plusz az kulvarosban lenne, az nem ugyanaz), meg a parhos marokkoi megbizasokat is, jol is jott ez a kenyszerszunet, mar kezdtek ram megorrolni, hogy sehova nem akarok menni.
