a színházadat majd mi veszteségessé tesszük, mert remélem, néhány ingyenjegyet passzintasz.
milyen cédé? és miért nem híttál a koncertjeidre? még mindig a hisztis szólógitárosoddal nyomulsz?
A Josefinát rühellem, mert túl messze van nekem és túl későn kezdődnek a koncertek. Janika játszik az Oldban is, de már az Oldot is rühellem, mert kivágták onnan Pribil Gyuriékat.
Pifunak most van zenekara, koncertje is volt a Geronimoban, ahol jelentősen hozzájárultunk a sörfogyasztáshoz. Vegyes zenét játszanak, Hobó is van, meg Hendrix, Zöld csillag és elég sok Radics szám. A dobos még öreg róka, de a fiatalok (énekes-szólósgitáros-basszeros) is tehetségesek.
na csak nem megszaladt a beszélgetési ösztön ebben a viharsarokban? :-)
a pszichoanalitikusom azt mondta ne sokat asszociáljak mert abba bele lehet tekeredni, ezért nem járok sürün erre...
hát egy biztos, kemény év volt, még egy x-el több, ha vulgáris lennék azt mondanám pisálok rá, de nem bújhat át az ember az önmaga léce alatt, kell hogy tartása legyen, úgyhogy: sz@rok rá... :-) nem baj, csak pia nö és cigarettára jusson, ne panaszkodjatok, eu-ba rugták magyarországot, most egy darabig meg van a vonaljegy hitelbe, fizetni késöbb kell, azért a határ felé ne nagyon menjetek, mert román minden magyar állampolgár fülét kilyukasztaja hogy megismerhessék a kocsmákban.
amúgy itt nyugaton a helyzet változatlan, az áraknak lejárt a szavatosságuk, ezért felemelték öket, viszont a germán nök ugyanolyan tramplik mint tíz vagy húsz(?) évvel ezelött, keverni kéne öket egy kis magyar betyárvérrel, de kinek van gusztusa hozzá, unikum meg nem kapható...
na servus és üdv, franciául nem beszélek, ánglisül nem tudok elvbül
Nana! Árpi Bá! Hát szabad ilyen szigorúnak lenni a nagy íróval?
Soha nem voltam az a megbízható könyvelő típus. Mindenhonnan (el)kések, és
a dilis életem miatt nem mindíg tudom időben hozni az igéreteimet.
De betartani? Hát ilyet soha bébi!
És ki az az el csikó?
Egyébként sajna ritkán gyüvök, mert az élet robog mint ÁLLAT, de amikor gyüvök, akkor próbálok tőszavaknál többet mondani.
Szóval: ez az évem NAGYON de NAGYON kemény volt. Talán a legkeményebb.
Nem tudom, Ti hogy vagytok vele, de én ENNYI sok kiábrándult, lélektelen megkeseredett emberrel rég találkoztam, mint idén. Mindenki (el)vált, (el)hagyta
élete párját, magát, vagy a munkáját - (vagy az hygta (el) őt:)) - megilyenek.
Pedig azt hittem, hogy most az EU -ban, meg a világ kapujában tele leszünk optimizmussal, lendülettel....stb.stb.
Hát igen a zene és a szerelem még mondíg megmentheti az embert.
Ja, és van a jó öreg irodalom, de...
Valahogy az se az igazi.
Kevés a tűz, az önnönmagáért való lelkesedés, az ÉLET szeretete.
Mindenütt valamilyen görcs van, mögöttes érdek, félelem a jövőtől, és mindenütt az a kib..ott RUTIN, RUTIN, RUTIN...még a művészetekben is.
Soxor ANNYIRA az öreg szélmalomharcosnak érzem magam, ANNYIRA egyedül maradtam ezzel a ÉREDEKELJEN bennünket az ÉLET és robogjon az rohadt vonat dumával.
Pedig igény lenne rá, Ti is azért nem adtátok fel annyi ideje már, hogy találjatok valami mást is a szokásos rutin helyett, pedig biztos számtalanszor hülyének néztek emiatt (zsoltu, Wagner, vizitúra, ZöPö, Tie, stb.stb.).
Szóval, nem hiszem én, hogy rögtön elindul itt az élet. Kell egy kis idő, amíg el()hiszitek, hogy lehet komolyan, mégis jókat röhögve beszélgetni világrengető és kicsiny dolgokról egyaránt, ki- és felhasználva azt a lehetőséget, hogy végiggondolhatod saját gondolataidat (van rá idő), leírhatod, és VALAKIK- VALAHOL hallják és látják, amit mondok (írok).
Korábbi írásaim ezek szerint már el()vesztek, bár még sokáig (évekig) láttam őket
virtuális el()fekvőkben.
Egyet se mentettem el(). Olyanok voltak azok, mint a mandala (jól mondom?).
Ha az a mandala, amikor Tibetben homokból éveken keresztül képet alkotnak, színezik formázzák, majd amikor végre el()készül, egyetlen mozdulattal elsöprik, akkor jól mondom. Ha más, igazítsatok ki.
Belegondoltatok ebbe? Milyen lelkierő kell ehhez? Na mi is ilyenek vagyunk itt a nettón. Lelkünk gyöngyszemeit vetjük itt virtuális papírra, hogy aztán minden az enyészeé legyen. Végül is nincs ezzel baj, azt hiszem...
