Apropó: Szelei Kiss Gyula: A Fadrusz utcában (Ulászló utca sarkán) van egy kisiparos műhely, a cégtulajdonost így írták ki. Még a kerület is stimmel. Rokon?
Hermány Iván Bp. Sóvári u. 26. 1031. -------------------------------------------------------- > Bocsánat! > Keresem Hermány Ivánt, aki 1948 vagy 1947-ben született és > Budán a Tarcali utcában lakott. > Önt ajánlotta egy másik Hermány innen az -en, > Sávos Lajos
Mármint a Kaszper Laci, nem a Bernát. De a Kiss gyuszi is a Külügyben bukkant elő évekkel ezelőtt. Meg a Gyenge Laci bátyja, az András, ő is külügyér.Találkoztam vele az elmúlt évezred végén.
A Hómann megvan! A Somlói úton lakott és kis duci volt, szőke fejjel.
Szabó Zoli egy ideig a 40-esen volt sofőr, majd eltünt.
A Varga Sromival utoljára akkor találkoztam amikor egy féltéglával kidobta a "lógótöküt"! Ez egy villanykkorte volt a Köbölkút utcában féluton a Késmárki és az Alsóhegy között!
Jocó-Jani! Nekem sem ismerős a Tóth Csaba név. Fura, pedig több osztályban is nálunk volt, a képek alapján.
Marosfalvi Jenővel egy ideig gyógyszergyártást tanultunk. Aztán összefutottam vele egy pasaréti kutatóintézet felé menet. A Budaőrsi úton laktak még akkor is.
A Gacs Kareszról annyit már régebben írtam, hogy első gimiben egy osztályba járt velünk, de kibukott, csak úgy mint a Frei Kálmán is. Azóta nem tudok róluk.
Hogy a b-be járt volna Bátori László, arra nem vennék mérget. de évfolyamtársunk volt, az biztos. Ez kiderül a bemutatkozásából. A-sok, akik itt vagytok, Ti ismeritek? Nem kizárt, hogy hozzánk is benézett.
Rajtam kívül senkinek nincs olyan érzése, hogy az V.b. álló soráaban jobbról a második srác neve Vésey?
Akiről Te beszélsz az a Simon Zoli volt, az Ő bátyja volt solymász. A Zoli remekül szaval, de úgy tudom meghalt, Volt egy csinos huga is. A Bátyja sokáig itt lakot velünk szemben. Valami miatt egyik lábát amputálták. A helyi platyka szerint villamos vágta le.
A Tóth Pistinek nem volt bátyja volt viszont5 öccse és két huga!
Hegedűs a József Attilába is követte az évfolyamunkat. Nálunk volt, az osztályban volt egy türelmes jótét lélek, egyik osztálytársam, aki gondoskodott róla, hogy ki- és be tudjon közlekedni. De nem sokáig volt bent, átment magántanulónak, és attól kezdve már nem tudok róla semmit. Talán az Élesné, aki ott akkoriban igazgatóhelyettes volt és szívén viselte a fiú sorsát, tán ő tudná. Élesnéről annyit tudok, hogy az albertfalvai Petőfi Sándor Általános Iskola igazgatója lett, ezt az iskolát azonban most az oktatási reform keretében úgy érzékeltem, megszűntették. Tehát a titok titok marad...Elvitte magával az oktatási reform, ha jó a következtetésem.
A Tóth Pista több évig velünk járt. Volt egy báttya, annak pedig egy vadászsólyma, ezt gyakran sétáltatta a bőrkesztyűs alkarján a környéken.
A Villányin laktak az Elek u. - Karolina között cca. félúton a páros oldalon.
Más! A "Jocó" név úgy ragadt rám, hogy 5. után a nyári szünetben egy igen csinos kislánnyal nyaraltunk együtt egy vállalati üdülőben és ő tévedésből becézett Jocónak, nem tudván, hogy az nem a János, hanem József beceneve. Ez nekem nagyon megtetszett, persze legfőképpen a kislány és ezért kezdtem kérni a barátaimat, hogy hívjanak Jocónak. Azóta már csak a régi gimis osztálytársaim - élükön Lajossal- neveznek így és ennek örülök. Manapság inkább "Janinak" hívnak,
a kollégáim Lovi Janinak. ebből a hosszú magyarázkodásból azt akartam kinyögni, hogy természetesen egyik megszólítást sem kérem ki magamnak - ahogy Lajos írta, sőt bármelyiknek örülök!
