Ügyes vagy, nekem ez nem jött be. Viszont most voltam a MOM-ban és szerdára lesz ott is. Majd valahogy haza is jön. Én a kakaónál kerestem, ahol rengeteg féle jött csak ez nem.:-(
A kellő médiahátszél Huszár Krisztián idején (Fáma) is megvolt.
Széll T. és a Stand viszont valószínűleg jóval erősebb brand, mit Huszár Krisztián, meg talán a finomított nagymamakonyha is népszerűbb, mint a keleti beütésű fine dining.
Ez egy téves értesülés. Megkerestem a web shopot, de nincs ilyenük. Most eszembe jutott, hogy régebben is írtad egyszer, hogy ott van. Akkor elmentem de nem találtam. Mindegy, majd nézem itt a közelben és ha jön, akkor rácsapok. Taxi hazahoz.
Majd megnézem. Időnként van itt a MOM-ban is, de mostanában nem kerestem, majd most fogom. Kicsit közelebb van mint az Ázsia. Van azoknak webshopjuk? Akkor lehetne rendelni és házhoz hoznák. A cipekedés nem az esetem.:-(
Jó élet volt Szegeden egészen 1949., legalább is nekünk. Semmiben nem voltunk érintettek. Pezsgő társadalmi élet, opera, hangversenyek, Pestről lejöttek még külföldi művészek is. Vasárnap délben sörözés a felnőtteknek a Hágiban, otthon meg várt az ebéd Bözsi jóvoltából. Anyámék jöttek mentek de nálunk is sokszor volt sok vendég. Szép emlékeim vannak.
Kár hogy ilyen kevés ideig voltál Szegeden. Semmit se tudunk a háború előtti életről, anyukám se mesélt szitne semmit és a nagyi sem... Idén is voltunk lenn,
jó lenne többet tudni a régebbi időkről...
A szaloncukorral kapcsolatban pedig ne itélkezz annyira sommásan előre, anélkül, hogy tudnád, miről is prüntyögtem...:)
A sztárszakácsokat pedig én sem kedvelem, mert elsősorban a zsizsegő sznobériát hergelik és ebből már bőven elegem volt az oldtimerek, meg az órák világában.
De azért annyira nem kell őket utálni, mert tényleg nagyon érdekes dolgokat tudnak kreálni.... De az biztos, hogy ha mi visszamegyünk z.B. a Véndeák-ba, akkor tuti nem azért, mert a szakácsot XY-nak hívják...
Ebben nem vagyok biztos, de nagyon nem az esetem a sztárolás. Nem fogok oda menni, mert annyira nem érdekel, még ha nincs is nekem messze. Csak azt a szuper menő éttermet figyeltem, ahol amugy is naponta kétszer megfordulok. Elátkozott egy hely, már kb. 1 éve zárva van.:-(
Sztem te, meg még néhányan innen tudunk főzni olyan gulyást/rakott krumplit/halászlét csilivili techno konyha nélkül, ami után a Szulló-Széll duo is megnyalná mind a 20 ujját... :)
6-14 éves koromig laktunk Szegeden, megszakítva az ostrommal, amit sikeresen Pesten töltöttünk. Különben őspestiek vagyunk. Én a Szechenyi térről néztem, az u.n. Népbank ház 3. emeletéről, ami tulajdonképen a Károlyi u.2. szám volt, de az ablakok a térre néztek.
Szaloncukorral nem lehet engem felizgatni, évek óta nem is vettem, ettem. Most se lesz ez másként. Ma hoztam sógoréktól 80 dk. sőtétkék Lindor csomagot. Ezzel most elleszek egy kis ideit.:-)
De mint svájci mondhatom, hogy a belgáknak nincs párja!
Nekünk a Kálvin téri testvér intézményük elérhetőbb és azt egyenesen imádjuk, bármekkora tömeg is van benne mindig. És igen, egyszer valamikor (valamelyik) nyáron üldögéltünk a /budai/ Pata Negra teraszán is, de akkor még nem nagyon tudtuk kezelni a helyzetet és speciális szokásokat. Mostanában éppen azért próbálkoznánk náluk, mert abban reménykednénk, hogy azért talán még sincs akkora tömeg, mint a Kálvin téren...
De spanyol ügyben már jó ideje a Vas Manci a Nagy Álom, és most tényleg erőt veszünk magunkon, és először inkább ők, mint a Pata...
kellemes és ízletes ebéd ma a Pata Negrában a Frankel leó utcában a Komjádihoz közel. Paprikakrém leves és kétféle spenót (fokhagymás és csicserriborsós köretek és nagyon fimom báránygerinc, feleségemnek pedig mangóhab.
Még a svájci sem olyan jó, mint a belga, pedig azok elég régóta igyekeznek. A Rózsavölgyi szerintem sehol nincs a világszínvonalhoz képest, legfeljebb önbizalomban, már bocs'.
Köszi, őket ismerem régóta, jó pár éve léteznek már. Viszont még soha nem vásároltam ott... És ha még mindig életben vannak, az dícséretes... Holott pl. nem messze innen a Veres Pálné utcában is van egy hasonló műintézmény...
(Egyébként miért is ne lennének jók a hazai pralinék? Aki ezzel kezd foglalkozni, az általában min. Belgiumban tanulja a szakmaialapjait és nem a kínai piacon veszi az alapanyagokat....)
Az idevágó korábbi hsz-omban röviden kifejtettem már, hogy miért nem tépem a hajam a hazai pralinék iránt: túl piciknek tartom, alig jut idő az ízek nyammogásához, már el is fogyott, el is olvadt oszt jó napot. A Leonidas-ok legalábbis nagyon sokáig tisztességes darabok voltak, mint egy korabeli Zserbó minyon is akár... De ott is fokozatosan zsugorodtak... Viszont az is lehet, hogy revidiálni fogom begyöpösödött álláspontomat és mégis....
A mély igazság pedig az, hogy egy ideje nem hoznak lázba a csokis dolgok. Bécsből már egy kockát se hozunk, de még a Szentkirály utcai szentélyben is legalább egy éve nem jártunk... ilyenkor ez a Stühmer szaloncukor egy stabil kivétel...
