Keresés

Részletes keresés

Teresa7 Creative Commons License 2020.02.13 0 0 66947

Tegnapelőtt Marietta napja is volt!:-) Isten éltesse a név viselőit!:-)

 

 

Méhes Marietta énekesnő, színésznő. 1985 óta az USA-ban él.

 


Balaton, Trabant: Tangó (Az Eszkimó asszony fázik c. filmből)

 

Rendező: Xantus János, Zene: Lukin Gábor, Másik János, Vig Mihály

 

 

 

Teresa7 Creative Commons License 2020.02.13 0 0 66946

Tegnapelőtt Bertold napja volt!:-) Isten éltesse a név viselőit!:-)

 

 

Bertolt Brecht (születési neve: Eugen Berthold Friedrich Brecht ), német drámaíró, költő, rendező, a 20. századi színház egyik megújítója.

 

Bertolt Brecht

 

1940 

 

Kérdi a kisfiam: kell-e számtant tanulnom?
Minek, akarnám mondani. Hogy két darab kenyér több egynél,
azt amúgyis észreveszed majd.
 
Kérdi a kisfiam: kell-e franciául tanulnom?
Minek, akarnám mondani. Az az ország hanyatlik. És
simogasd csak a hasadat, nyöszörögj hozzá,
és az emberek tüstént megértik.
 
Kérdi a kisfiam: kell-e történelmet tanulnom?
Minek, akarnám mondani. Tanuld meg a fejedet a földbe dugni,
és akkor talán megmaradsz.
 
Igen, tanulj számtant, mondom,
tanulj franciául, tanulj történelmet!

 

Lőrinczi László fordítása

 

 

 

 

Teresa7 Creative Commons License 2020.02.13 0 0 66945

Tegnapelőtt múlt 54 éve, hogy Londonban (Egyesült Királyság) elhunyt Sylvia Plath, amerikai költő, író, novellista.

 

 

Sylvia Plath

 

Lázár kisasszony

 

Megint megtettem.
Minden tíz évben
Sikerül egyszer –
 
Két lábon járó csoda: a bőröm
Fénylő náci-lámpaernyő,
Jobb lábfejem
 
Levélnehezék,
Arcom vonástalan, finom
Zsidóvászon.
 
Ó, ellenségem,
Hajtsd félre a kendőm.
Borzasztlak? –
 
Az orr, a szemüreg, az ép fogsor?
A savanyú szájszag elszáll
Egy nap alatt.
 
A hús, melyet
A sír leevett,
Gyorsan visszanő rám,
 
S mosolygó nő vagyok már.
Alig harminc.
S kilenc halálom van, mint a macskának.
 
Ez most a harmadik.
Rohadt dolog
Tízévenként megsemmisülni.
 
Millió kis rost, hogy nyüzsög.
Mogyoró-majszoló tömeg
Tódul be, lásson,
 
Ahogy kibugyolálják kezem-lábam –
Nagy sztriptíz-számom.
Uraim, hölgyeim,
 
Ez a két kezem,
Ez a térdem.
Lehetek csont és bőr,
 
Ellenőrizhető, ez ugyanaz a nő.
Tízévesen történt velem
Először. Még csak véletlen.
 
Másodszor elhatároztam:
Kitartok, nem jövök vissza.
Zárt-kagyló állapotba
 
Ringattam magam.
Megizzadtak, míg kiszedték belőlem
A tapadós, gyöngy férgeket.
 
Meghalni is
Művészet, mint bármi egyéb.
Nekem épp ez a műfajom.
 
Én ezt pokolian tudom.
Ha én adom, íze-bűze van.
Hivatásosnak mondhatom magam.
 
Pedig egyszerű, mint egy pofon.
S egy cella is jó, úgy maradsz máris.
Ez a teátrális
 
Visszatérés fényes nappal,
Jön a régi hely, a régi arc, triviális
Örömujjongás:
 
„Micsoda csoda!"
Ez kicsinál.
Szabott áron
 
Szemlélhetők sebeim, szabott
Áron meghallgatható a szivem - Valódi, dobog.
És nagyon magas áron kapható
 
Egy érintés, szó,
Vércsepp,
Hajszál, ruhaférc.
 
Úgy, úgy, Herr Doktor.
Úgy, Herr Ellenfél.
A művetek vagyok,
 
Értéktárgyatok,
Színarany bébi: szétolvadok
Egy sikoltássá.
 
Forgok és sülök.
Minden figyelmet nagyrabecsülök.
Hamu, hamu - Piszkáltok, kotortok.
 
Itt semmi sincs, se hús, se csontok - Egy szappandarab,
Jegygyűrű,
Aranyfog.
 
Herr Isten, Herr Lucifer:
Ügyelj.
Ügyelj.
 
Hamu alól
Rőt haj, kicsapok,
Levegőt: embert falok.
 

Tandori Dezső fordítása

 

 

 

Sylvia Plath

 

 

Teresa7 Creative Commons License 2020.02.13 0 0 66944

Tegnapelőtt múlt 129 éve, hogy Kassán (Szlovákia) megszületett Komját Aladár költő.

 

 

Komját Aladár

 

Hallod, az élet hogyan énekel?

 

Hallod, az élet hogyan énekel?

Szárnyal és bukik, ujjong és perel.

Éhen kurrog s böfögve telik el.

Bömböl, susog, parancsol, könyörög,

szorong, dörömböl, fenyeget, hörög.

Hallod mint távírórúd testében az áram,

zümmögve hogy kering a nedv a fában?

Hallod a zajlást a némaság mögött?

S a búza-dárda hangját, amint neszezve átüti a friss rögöt?

 

 

Komját Aladár

 

 

Teresa7 Creative Commons License 2020.02.13 0 0 66943

Szép napot kívánok Mindenkinek!:-)

 

 

KEMÉNY SIMON

 

NAPOS FEBRUÁRI DÉL A DUNA-PARTON

 

Egy nagy kék nevetés az ég.
A fájdalmas, hegyes távol opálos,
Fehér és színes házakkal a város
Hideg napfényben: ez a messzeség.
Oly messze látni, oly jó messze nézni;
A befagyott folyón csillog a jég,
S fáj, hogy elvágy s itthagyna ha lehetne,
A szívem, ez a hű özvegy cseléd.
Túl a hegyen most vonatok sietnek,
Fehér mezőkön, fényes sineken,
A kerekek dalolnak és nevetnek
És csábitón izengetnek nekem.
Csak ne volna a levegő oly tiszta,
Csak ne égne minden szin oly nagyon,
A kocsinyom oly különös ne volna
A mint barnán fut a fehér havon.
S a miket máskor még csak megse látok,
Ne rikoltoznának úgy a plakátok,
Mily szép sárgák a villamos kocsik,
Mily kékek, barnák, szürkék a szemek!
Egy tábornok agg lábán a vörös stráf
Ifjan, szépen a világba nevet.
Jó volna most egy pejlovon ügetni,
Távol pusztákon vígan, egy magam;
A déli napban a lovam ragyogna
S ha nevetnék villogna a fogam.
Ó szép volna a korai sötétben
Nézni a kék füstöt a házam felett,
És hallgatni a hosszú néma éjben,
Hogy ugatnak a nagy, bundás ebek.
Gyertya égne fehér meszelt szobámban,
Nagy árnyékom feküdne a falon,
Mint a hogy egy agyon zaklatott élet,
Némán fekszik a lágy ravatalon.
Sokat lennék egyedül a sötétben,
És végtelen szép téli éjeken
Félve emlékeznék; lustán tünődnék
A messzi, messzi, messzi életen.

 

 

Teresa7 Creative Commons License 2020.02.12 0 0 66942

Tegnapelőtt múlt 25 éve, hogy Gyulán elhunyt Simonyi Imre, költő, újságíró, szerkesztő.

 

 

Simonyi Imre

 

Népdal és változat

 

Elindultam szép hazámból -
innétből a túlra értem -
Híres kis Erdélyországból
- nem hullatott könnyet értem. -

 

Visszanéztem félutamról
- Lót asszonya sóbálvány lett? -
Szememből a könny kicsordult
- az a leány asszonnyá lett. -

 

 

Előadja: Rúzsa Magdi

 

 

Teresa7 Creative Commons License 2020.02.12 0 0 66941

Köszönöm szépen Bajkálifóka!:-)

 

Ma az oroszoké volt a főszerep a Verseldében...:))

 

 

Weöres Sándor

 

HA VIHAR JŐ A MAGASBÓL


Ha vihar jő a magasból,
Ne bocsáss el, kicsi bátyám.
Ha falomb közt telihold lép,
Kicsi néném, te vigyázz rám.


Falu végén van a házunk,
A bozótból ki se látszik,
De a cinke, ha leröppen,
Küszöbünkön vacsorázik.

 

*******

 

Remélem, senkinél sem okozott bajt a tegnap-tegnapelőtti vihar...

 

 

Előzmény: bajkálifóka (66939)
bajkálifóka Creative Commons License 2020.02.12 0 0 66940

 

Tsminda Sameba kolostor, a 14. században épült, Kazbek hegy

 

 

Alekszandr Puskin

 

Kolostor a Kazbeken

 

 Vad hegyek fölött, Kazbekem,
királyi sátrad ékesen
tündöklik örök fénybe mártva.
Kolostorod, mint égi bárka,
felhők közt a magasba tart:
alig sejtett a suhanása.

Távoli-messzi az a part!
Fel! fel! oda kell végre mennem!
Ott várnak a szabad hegyek!
Felhőkön túli cella rejtsen,
hol Isten szomszédja leszek!

/Ford.: Kormos István/

bajkálifóka Creative Commons License 2020.02.12 0 0 66939

Szervusz Tereska, Szép napot Neked és az ide látogatóknak is!:)

———

 

Paszternak, Borisz Leonyidovics

 

Téli éjszaka 

 

Förgeteg zúdít vastagon

havat a tájra.

Lobog, lobog az asztalon

a gyertya lángja.

 

Hópiheraj, mint láng körül

nyáron a lepke,

kerengve az ablakomra gyűl

fehér seregbe.

 

És borul tőle ablakom

zúzos virágba.

Lobog, lobog az asztalon

a gyertya lángja.

 

Remegő árnyék imbolyog

a mennyezetre.

Keresztbefont lábak, karok

sorsok - keresztbe.

 

És két cipő egymásután

koppan a földre.

És végigcsordul a ruhán

a gyertya könnye.

 

És zuhan a világ vakon

havas homályba.

Lobog, lobog az asztalon

a gyertya lángja.

 

Néha betör egy szélroham,

feléje nyargal,

s a láng szárnyat bont boldogan,

akár egy angyal.

 

Február zúdít vastagon

havat a tájra.

Lobog, lobog az asztalon

a gyertya lángja

 

Ford.Rab Zsuzsa

Előzmény: Teresa7 (66936)
Teresa7 Creative Commons License 2020.02.12 0 0 66938

Tegnapelőtt múlt 183 éve, hogy Moszkvában (Oroszország) elhunyt  Alekszandr Szergejevics Puskin, orosz író, költő.

 

 

Alekszandr Szergejevics Puskin

 

ANYEGIN

 

Fordította
Áprily Lajos

 

(folytatás)

 

 

              2

 

Komoly kastély, a törzse régi,
Időt állót rakott a múlt,
Csendjét tömör fal féltve védi,
Stílust a bölcs múlttól tanult.
Magas terem minden szobája,
Bennük sokszínű csempekályha,
Cárok képmása több falon,
Selyemtapétás, vén szalon.
Ma már ez mind halott kor őre,
Avult, s nem is tudom, miért.
Anyeginnak sokat nem ért,
Neki nem sok kellett belőle,
Mindegy volt, hogy hová nyitott:
Újban s óban csak ásított.

 

              3

 

Hol kulcsárnéjával előde
Pörölt jó negyven éven át,
És ablakán a legyet ölte,
Magának ott fogott szobát.
Szerény, tölgypadlós otthonában
Két szekrény, egy asztal s dívány van,
Tintának nincsen foltja itt.
Anyegin a szekrénybe nyit:
Itt költségnaplót rejt a polca,
Ott pálinkákból hosszú sort,
Több korsó édes almabort,
Ott naptárt - ezernyolcszáznyolcra -;
A bácsi sűrű gondban élt,
Más könyvbe nézni rá sem ért.

 

 

              4

Így földesúrkodott magában,
S csak időtöltésszámba ment,
Hogy eltervezte: birtokában
Reformál, új rendet teremt.
S a puszta bölcs gondolkodója
A robot-súlyt könnyebb adóra,
Obrokra változtatja át,
A jobbágy áldja jobb sorát.
Úri fészkén dúl-fúl miatta
S romlást orront a nagyokos,
Számító szomszéd birtokos,
Másutt a hírt mosoly fogadta.
S minden szomszédja súgja már:
Veszedelmes csodabogár.

 

              5

 

Kezdetben jöttek nyakra-főre,
De a hátsó lépcső bevált,
Lovásza felkészült előre,
S a doni mén nyergelten állt,
Ha úti porban, úti sárban
Jöttek családi nagy batárban -
Ez már önérzetükbe mar,
S a barátság meghal hamar,
"Bolond szomszéd, nem ért a szóból.
Szabadkőmíves. Bajt akar.
Szólóban vörös bort nyakal,
Asszonynépnek kezet se csókol,
Igen-t mond pusztán és nem-et,
És nem tesz hozzá kérem-et."

 

(Folyt. köv.)

 

Előzmény: Teresa7 (65551)
Teresa7 Creative Commons License 2020.02.12 0 0 66937

Tegnapelőtt múlt 98 éve, hogy Budapesten megszületett Göncz Árpád, József Attila-díjas író, műfordító,

politikus,  a harmadik magyar köztársaság 1. köztársasági elnöke. 

 

 

Göncz Árpád

 

Hazaérkezés

 

Az örökség

 

(folytatás)

 

Hát nem muris? Épp amikor törődött velem, mikor azt hitte, hogy megtud rólam valamit, akkor tudott a legkevesebbet... ilyenkor már szinte szabad voltam, pedig ugráltatott, aggódott értem, faggatott, hogy hol jártam, és miért, és még azt is megkérdezte, hogy... és én elvörösödtem, helyette, mert azt hittem, úgyis tudja... és ez, nem mondom, néha nagyon jó volt, csak épp hogy ilyenkor nem tudtam, mit kezdjek vele, pedig, azt hiszem, kárpótolni szeretett volna... miért?... én meg szégyelltem magam, most miatta, előtte, hogy olyan anyuka... NE VEDD EL A KEZED! Most miért veszed el?... Úgy. Jó... Szóval kérdezett, érted? Ő, mintha nem tudná, épp ő, hogy igazi választ csak föl nem tett kérdésre kap. Hogy az maga a kérdezetlen kérdés. A kő, a fa... a fia: én. A kőül, fául, emberül mondott válasz. Nem a szó; az nem igaz, azt meghurcolták mindenféle pocsolyákban. De ő tudott kőül is, fául is. És emberül. Nem hiszed? Menj oda a sarokba, nézd meg azt a szürke kis szobrot... Azt, azt... azt a hatalmas kis szobrot. Mit gondolsz, mi az? Ördögöt Hableány!... Forradalom. Mert Zsó azt mondta, a mosoly a forradalom; mikor már az egész világmindenség vicsorít, mikor ez már elviselhetetlen, megszületik a mosoly... és az a forradalom. Az igazi. Most miért nézel így? Mert nem így tanultad? Talán azt hiszed, ha rohan valaki, ordít és ráz valamit, az az? Vagy éppen a lámpavas? Az a forradalom szobra? Kint volt egy nap Visegrádon, cekkerben cipelte haza ezt a követ. Akkor még zöld volt a szeme, s csak mondta-mondta volna, hogy milyen volt a part... a színét - azt a mosolyszínt, mondta - és a víz hangját a kövek körül, és a belehulló kavics nyomán a víz gyűrűző mozgását, amit valamiféle bonyolult kinetikai képlettel talán le lehet írni, bár kétlem, de szóval biztos, hogy nem... amikor a gyűrű kezd már elsimulni, s nem töri szilánkokra, hanem hintáztatja a visszatükrözött, színét váltó valóságot. És amit láttat, az valóság is, nem is... valami változó valóság, a valóság sokszorosan determinált hasonmása. Majdhogy el nem sírta magát, annyira igyekezett. Tudtuk, és igazunk lett: másnap már szürke volt a szeme, s mi apával berendezkedtünk a tartós önellátásra, neki meg... igen: megkezdődött a kőkorszaka. Mert Zsónak volt kőkorszaka, bronzkorszaka, vaskorszaka, sőt... fakorszaka is. Mint az emberiségnek. Vagy ez nagyképűség? Hisz a sejtjeiben mindenki ott hordozza az egész földtörténetet. Mindegy: akkor kezdődött, ezzel, mert el kellett mondania egy színt, s mert szava nem volt rá, kénytelen volt egy gyerekfejnyi szürke kővel elmondani, amihez alig nyúlt hozzá. Nézd meg jobban, mi ez a mosoly? Egy csík fehér zárvány, egy csöppet fodros, amit elnyel a kő szürke és tömör kristályszerkezete. Emlékszem, a kő csupa moszat volt, s ő csak annyit csiszolt rajta, hogy a mosolylény pórusokba ágyazott zöld hajzata megmaradjon. És a szeme tája, látod, a szája vonala tükörfényes, ott, ahol... hogy is mondjam?... fölfénylik a... Belefogyott, amíg azt a szemerke-rengeteg mondanivalót a kőből kikönyörögte, de ez legalább egyértelmű, pedig szavakkal mérve maga a bukás: megfogalmazhatatlan. A mosoly? A mosoly születése? Forradalom? Vízilány? És ezzel kezdődött az életem legkeservesebb három éve. Mert addig még csak rám-rám nézett, mondott valamit, de attól kezdve amit mondott, azt akár ne is... mert attól kezdve amit igazán mondott, azt kővel mondta. Úristen! Annyira más volt, s ettől én is annyira más, hogy mint a kaméleon, igyekeztem... A világhoz. Fociztam, végeztem az iskolát, nem is rosszul, látod. Lehet, hogy úgy csiszolt engem is, mint a követ? Látod, ez eddig eszembe se jutott, pedig... pedig lehet. Gondolod, hogy tudta? Biztos, hogy tudta... de ezt se fogalmazta meg, önmagának sem; úgy tudott mindent, hogy csak kővel és kőben mondta ki, szóval nem. Mindent! Mint azzal az utolsóval, a Mérleggel. Tudod, amivel a kőkorszakot lezárta. Hogy nem ismered? Nem is láttad soha? Miért nem tudsz te semmit? Ha ő egyszer tudhatott, akkor te... Neked is mindent... Jó, jó. Elmondom. Persze így szóban úgysem ér semmit, de mindegy; képzelj el egy tűhegyes acélrúd csúcsán nyugvó, szabadon körbeforgó, egyenlő karú mérleget: az egyik kar végéről acélhúron hófehér márványtojás, a másikéról koromfekete márványkocka lóg, hajszálnyira azonos súlyú. Érzékeny volt: a lépést is megérezte, de megpördíthetted, kibillenthetted, kettőt-hármat ingott, és visszanyerte az egyensúlyát... Igen, az is: születés és halál. Meg nappal és éjszaka. Meg jó és rossz, menny és pokol, hideg és meleg, szerves és szervetlen. De én azt hiszen, elsősorban kint és bent, kérdés és felelet. Nekem az: kimondatlan kérdés és el nem hangzott felelet. És... talán portré. Önarckép. S talán az enyém is: kettős önarckép. Ő és én. Eladta. Most New Yorkban van: megvette egy magángyűjtemény. Mert Zsó akkor már világhírű volt; már amennyire innét valaki világhírű lehet; akkor - a zöld szemű pillanataiban - már az enyém-tiedről is tudta, hogy mi az. A kelleténél jobban. A Mérlegnek is megkérte az árát; mintha bazári áru lenne. Elvette tőlem: most már a másé: de nem ő. És nem én. Kapott érte egy rakás személytelen, mocskos pénzt, amin... Mindegy. Ezzel is csiszolt rajtam. Elmondta a világ egységét... nem ő teremtette, de ő mondta el... s kettőnkét... és ő is bontotta meg. Zsó a világé lett. Világhírű. Zöld szemű.

 

(Folyt. köv.)

 

Előzmény: Teresa7 (65098)
Teresa7 Creative Commons License 2020.02.12 0 0 66936

Tegnapelőtt múlt 129 éve, hogy Moszkvában (Oroszország) megszületett Borisz Leonyidovics Paszternak, Nobel-díjas orosz költő, író.

 

 

Borisz Paszternak

 

FÖLD


Moszkvai házak nyugalmába
Hirtelen betör a tavasz:
Szekrény mögül röppen a moly,
Mászik nyári kalapokon,
S mehet a bunda a ládába.


A fából való felső házban
Tele virággal sok csupor:
Sárga, meg lila violával.
Levegő árad a szobákba,
Míg a padlásról zsong a por.


Barátságot köt most az utca
A vaksi ablakkal és újra
Összesimul a folyóparton
A fehér éjszaka s az alkony.


S kinn, a folyosón, hallani
Mind, ami történik, s amit
Összefecseg és elcseveg
Cseperészgető április.
A bánatról akár ezer
Történetet mondhatna el;
S a palánknál ezüst mese-

fonalat húz a hűvös est.


Lánggal vegyül a félelem
Szabadban, s meghitt tűzhelyen;
Szinte lüktet a levegő.
Ugyanazok a barka-ágak,
S fehér rügyek sok báb-virága
ablakban, utak hajlatában,
s az utcán, műhelyek előtt.


Mért sír a messzeség a ködben,
mért keserű a föld szaga?
Hisz a világra azért jöttem,
Hogy megvigasztaljam köröttem
A vidéket, s a kies föld sem
Szomorkodhassék egymaga.


Ezért aztán így tavasztájon
Eljön hozzám néhány barát,
S ezek az esték — búcsúzások,
Végrendelkező-vigasságok,
Hogy szenvedésünk, titkos áram,
Felolvassza a lét fagyát.

 

Gömöri György fordítása

 

 

 

Orosz izba - tradicionális orosz faház, régen (száz éve) Moszkva nagy része is ilyenekből állt. 

 

 

Teresa7 Creative Commons License 2020.02.12 0 0 66935

De jó!:-))

 

 

Kányádi Sándor - Radványi Balázs: Madáretető (gyerekdal, koncert részlet)

 

Az Egyszervolt Fesztiválon hangzott el Kányádi Sándor híres megzenésített verse.

 

Szerző: Kányádi Sándor

 

Előadó: Kaláka együttes

 

 

Előzmény: Magdi60 (66934)
Magdi60 Creative Commons License 2020.02.12 0 0 66934

(Igen.)

 

Kányádi Sándor

 

Madáretető

Cinkék, cinegék, feketerigók,
megosztom veletek e fél cipót,
megosztom az én olyan-amilyen
éneken-szerzett kenyerem.

Csettegess, rigóm, járd a kerteket,
jöjjetek, csókák, varjak, verebek:
vendégül látok minden itt maradt,
velünk telelő madarat.

Terítve már patyolat abroszom,
kenyeremet elétek morzsolom.
Nem várok érte, nem kell félnetek,
ordas télben ujjongó éneket.

Ha majd tavasz lesz, és én hallgatok,
akkor zendüljön a ti hangotok,
hírrel hirdetve, hogy az emberek
télen se voltak embertelenek.

 

Előzmény: Teresa7 (66932)
Teresa7 Creative Commons License 2020.02.12 0 0 66933

Szervusz Bajkálifóka, szép napot Neked!:-)

 

 

Juhász Gyula

 

A régi víz felett

 

A tele hold, az ősi tele hold
Áll fönn az égen, mint nyájas herold,
Áll mosolyogva vén Tiszánk felett,
Mint visszatérő tavasz-izenet.

 

A vén Tiszán át húznak madarak,
Mint egykoron nyilak a nap alatt,
Kelet felől Nyugatra mennek ők
És ők is boldog tavasz-hirdetők.

 

S a parton állok, mint a jegenyék,
Öreg fa én, ki negyven éve, rég,
Kinőtt e földből s vész és gyász felett
Fiatal nedvvel tavaszt hirdetett!

 

 

Előzmény: bajkálifóka (66929)
Teresa7 Creative Commons License 2020.02.12 0 0 66932

Szia Magdi, szép napot Neked!:-)

 

Saját fotó? Az ablakodból csodálhatod a galambokat? Gyerekkoromban otthon nekünk is sok galambunk volt...

 

 

Szabó Lőrinc

 

Ébredés

 

Áttetsző arany ingében ragyogva
jött a nyári hajnal az égen át:
azt hitte, hogy még alszom, mert mikor
házam elé ért, elmosolyodott,
körülnézett s a nyitott ablakon
nesztelenül beugrott a szobámba,
aztán könnyű ingét ágyamra dobva
bebújt hozzám a takaró alá.
Azt hitte, hogy még alszom s megölelt
s én mozdulni se mertem, félve, hogy
felébredek és álomnak remélve,
hogy ébren vagyok…és húnyt szemmel és
mozdulatlanul és remegve tűrtem,
hogy karjaimba fészkelje magát,
s mintha egyetlen érzék erejébe
gyűlt volna testem-lelkem minden éhe
és szomja és a beteljesedés
minden ígérete, csak a tapintás
néma ajkával s vak szemeivel
szürcsöltem, láttam, éreztem, öleltem
az égi vendég ajándékait:
ujjainak játékában a napfény
lobogó lepkéit, karjában a
rét illatának harmatos húsát
s egész testében az egymásba ringó
felhők mindenütt egyforma ölét.
Mondom, húnyt szemmel, mozdulatlanul
feküdtem ott gyanútlan karokban,
de mikor végre álom s ébredés közt
félig tolvaj s fél-részeg öntudattal
megloptam az istenek gyönyörét,
nem bírtam tovább és csókolni kezdtem
és felütöttem a szememet…Ő
ép fölnézett rám: A kedves mosoly
megüvegesedett rémült szemén,
arcán elsápadt és kigyúlt a szégyen:
Te meglestél!… – sikoltotta s felugrott
és menekült, már az ablakhoz ért
és belefoszlott a hajnali égbe.
Én felültem és értelmetlenül
és soká bámultam magam elé:
szénaszag csapott be az ablakon,
messziről zúgott a hegyi patak,
a szoba még sötét volt, de a nap már
ágyamra tűzött, és a takarón
úgy pihent a fény tűzfátyola, mint
egy odadobott könnyű arany ing.

 

 

Előzmény: Magdi60 (66928)
Teresa7 Creative Commons License 2020.02.12 0 0 66931

Szia Okeanus, szép napot Neked!:-)

 

 

Radnóti Miklós


HAJNAL

 

Lassan száll a szürke és a kék még
lassabban szivárog át az égen,
homályban áll az erdő s minden ág
puhán mozog, úgy mint a vizfenéken.

 

A szürkeség eloszlik, győz a kék,
minden égi füstöt magába fal
s a dudoló hajnal elé szalad
két fiatal fa, sötét lábaival.

 

Harsány fürtökben lóg a fény s a táj
sok ág-bogán ökörnyál lengedez,
ragyogva lép az erdő szerteszét,
lépte vidám és egyszerre lenge lesz,

 

nedves fején a nappal táncba kezd
s a réten nem jöhet most senki át…
ezüst halakat virágzik a tó
és az éleshangú reggel így kiált:

 

halihó ha-hó ha-hó halihó!

 

 

Előzmény: okeanus (66926)
Teresa7 Creative Commons License 2020.02.12 0 0 66930

Szép napot kívánok Mindenkinek!:-)

 

 

Erdélyi József

 

Olvadás

 

Olvad a hó a hegyen,
csörög a folyóka:
nem volt ilyen jó kedvem
tavaly tavasz óta.

 

Zajlik a jég a Dunán,
veri a híd lábát:
aki legény, aki lány,
most éli világát.
Hej, dínom-dánom,
a szerelem álom.

 

Ráncos arca felderül
az öregembernek,
néz a Napra s úgy örül,
gajdol, mint a gyermek.
Hej, dínom-dánom,
a halál is álom...

 

 

2017. január 8-i felvétel - Kálló Péter

 

 

bajkálifóka Creative Commons License 2020.02.11 0 0 66929

Szabó Lőrinc

 

Mit láttam benned... 

 

Mit láttam benned? Hőst, szentet, királyt. 
Mit láttál bennem? Rendetlen szabályt. 
Mit láttam benned? Magam végzetét. 
Mit láttál bennem? Egy út kezdetét. 
Mit benned én? Gyászt, magányt, titkokat. 
Mit bennem te? Dacot és szitkokat. 
Aztán mit én? Jövőm rémálmait. 
S te? Egy torzonborz állat vágyait. 
Én? Istent, akit meg kell váltani. 
Te? Hogy jönnek a pokol zászlai.

 

S később? Hogy az ellenség én vagyok? 
S én? Azt, akit soha el nem hagyok.

 

Te, tíz év múlva? Tán mégis fiad? 
S én tíz év múlva? Láss már, égi Vak!

 

S húsz év múlva, te? Nincs mit tenni, kár. 
Húsz év múlva, én? Nincs mit tenni, fáj!

 

S a legvégén te? Így rendeltetett. 
S én, ma s mindig? Nincs senkim kívüled

Magdi60 Creative Commons License 2020.02.11 0 0 66928

Kenéz István

 

Gerlepár…

Ugye tudod bolond szívem
mily nagyon szeret?
messze szálló gerle párral
üzenem ezt - Neked …

hogyha látod ablakodból
azt a gerle párt
gondolj arra hogy a lelkem
viszik el hozzád…

ha elfáradtak adj nekik
kis, - búza szemet – kis
tálkában tegyél nekik
egy kis - friss vizet

simogasd meg őket és én
érzem, hogy Te is szeretsz
küld vissza a gerle párt
s velük - üzenetedet…

hogy nem hagysz el Te sem
semmiért, és őrzöd a szívem
azt amelyik érted dobog
ha akarod, vagy sem

én is már csak benned élek
mint együtt, - a két gerlepár
ne hagyd azt, hogy elveszíts
mert csak addig élek – már

aki Téged így szeret az csak
is én lehetek, - ha észre veszed
gerlepárok turbékolnak, -
- a hófehér, két lelkeink felett…

 

okeanus Creative Commons License 2020.02.10 0 0 66927

Egyféle hő...
 
bennünk már szép bolondságunk lebeg
hiszen széles csend volt és léha zaj,
mikor kapkodva megtaláltalak
 
hajló szádhoz mérem a tavaszt
melled ezer forróságain
hozzám a pír kétfelől kacsint
 
sietősen és áradóan
mint árasztó kering és legyint
haldoklón az ősz és tél takar
 
bennünk a láng egy tőről fakad
hisz összetanultak vágyaink
egyféle hő, egyféle nyarak

okeanus Creative Commons License 2020.02.10 0 0 66926

Szép estét kívánok Mindenkinek!

 

Süvítős most az este, borzolva  tépi a levegőt, s fut-rohan tova, habzik a víz is, sír, nyerít  tavaszok tava..

bajkálifóka Creative Commons License 2020.02.10 0 0 66925

Füst Milán

 

Este van

Mire rám mutatnál: nem vagyok.
Akár a csillag, mely lefut a tétovák előtt: olyan volt életem.
Oly hamari volt csakugyan, oly gyors és hebehurgya ez a lét...
Bizony én el se tudom hinni, hogy e kuszaság,
E hegyén-hátán bennem tornyosuló összevisszaság most nyugalomra tér.

S elrendeződik-e? - felelj rá, hogyha tudsz.
Nagy ivben esteledik körülöttem mindenütt.
Az ég is tágúl, gömbölyűbb a föld
S mi apró-cseprő volt: felszívatik.
S egyetlen hang donog: hogy este van.
S egy ujj mutat az ég felé, hogy ott az én utam, mégiscsak ott,
Mert jó valék.
Mert rossz nem tudtam lenni... ama nagy parancsokat
Nem törtem meg, ha ingadoztam is...
Igy volt-e, mondd? Felelj rá, hogyha tudsz.
S a borús ég is meghasad vigasztalásomúl, -
Egy kis derű is lám, mégiscsak jut nekem...

A messzeségben, ott, hol domborúl a Csendes Óceán
S mint órjás cet csillog a tenger háta,
Ott képzellek el zöld sziget és zöld árnyékaid, -
Hol többé semmi sincs. Ott ferdén fordul el
A föld a semmiség felé. Vigyél el még oda.
Még hazát is találok ott a vég előtt, én hontalan. Jöttöm hirére tán
Akiről álmodék, elémbe fut. Már várnak ott... s ez jól esik.
Igy lesz-e, mondd? - Felelj rá, hogyha tudsz.

Teresa7 Creative Commons License 2020.02.10 0 0 66924

132 éve, ezen a napon  született Alexandriában (Egyiptom) Giuseppe Ungaretti, olasz költő és író.

 

 

Giuseppe Ungaretti


haiku-szerű versei

 

NOTTE DI MAGGIO

 

Il cielo pone in capo
ai minareti
ghirlande di lumini

 

MÁJUSÉJ


Terebess Gábor fordítása

 

Minarettekre
tornyozza fel az ég
fénygirlandjait.

 

 

 

 

Teresa7 Creative Commons License 2020.02.10 0 0 66923

Szép napot, sikeres hetet kívánok Mindenkinek!:-)

 

Ha hó nem is volt, jégcsap meg pláne nem, azért a versben...

 

 

Illyés Gyula

 

Csöpög a hólé

 

Cseppre csepp, csöpög a hólé
sűrűn már az ereszen,
gyöngyfüggöny leng a ház hosszán,
hajladozik fényesen.
Minden ház egy tündérkastély,
csupa ékszer, csupa dísz,
gyémántos a kazal, boglya,
még a kutya óla is.

okeanus Creative Commons License 2020.02.09 0 1 66922

Most csak hiányod van jelen,

és az perzselő, végtelen;

nincs szegély, így kerettelen,

és nem tart egybe foglalat,

kihez határozhatom magam,

csak történek és látszódom,

mint egy szürkülő kép a falon,

függ észrevétlen hasztalan....

okeanus Creative Commons License 2020.02.09 0 0 66921

Szép estét kívánok Mindenkinek!

 

...mert este van, s a Hold nagyot bólintván nekidől az égnek, majd sóhajtva átszenderül a másvilágra..

Teresa7 Creative Commons License 2020.02.09 0 0 66920

A. A. MILNE

 

MICIMACKÓ

 

(fordította: Karinthy Frigyes)

 

Hatodik fejezet,

 

amelyben Fülesnek születésnapja van, és két ajándékot is kap

 

(folytatás)

 

Meleg nap volt, s az út hosszúnak tűnt. Felét se járta be, mikor valami cudar érzés kerítette hatalmába. A füle tövén kaparászott, valami az orrát csiklandozta, még a füle is viszketett tőle. Mintha valaki noszogatta volna belülről: „Na, Mackó, mi lesz?”

 

„Ejnye, ejnye - csóválta a fejét. - Nem tudtam, hogy ilyen hosszú ez az út...” - Így hát letelepedett, és levette a csupor fedelét. „Még jó, hogy ezt magammal hoztam - gondolta. - Sok mackót ismerek, akiben nem lett volna ennyi előrelátás, hogy efféle elemózsiát vigyen magával az útra.” - S már nyalogatta is a mézet, bedugva fejét a csuporba.

 

- Lássuk csak - mondta elégedetten, mikor az utolsó csöppet is felnyalta -, hova is indultam? Ahá, Füleshez. - Fürgén felugrott.

 

Aztán egyszerre csak eszébe jutott a dolog. Hiszen utolsó cseppig megette Füles születésnapi ajándékát!

 

„Bosszantó! - csóválta a fejét. - Most mit tegyek? Valamit mégis kell kapnia tőlem!”

 

Darabig semmi se jutott az eszébe. Aztán gondolkodni kezdett. „Végre is ez a csupor nagyon szemrevaló kis csupor, még akkor is, ha nincs benne méz. Majd tisztára mosom, ráírok valami kedveset, mondjuk: »Sok ilyen boldog születésnapot még!« Füles sok mindenre használhat egy ilyen szemrevaló kis csuprot.”

 

S mivel éppen a Százholdas Pagony előtt haladt el, betérült egy percre Bagolyhoz.

 

- Jó reggelt, Bagoly!

 

- Jó reggelt, Mackó!

 

- Gratulálok neked Füles születésnapjához - mondta Micimackó.

 

- Születésnapja van?

 

- Mit kap tőled, Bagoly?

 

- És te mit adtál neki, Mackó?

 

- Egy nagyon szemrevaló kis csuprot, amiben mindenfélét lehet tartani... izé... varrótűt meg olyan... izé... gombokat, esetleg - mondta Mackó bizonytalanul.

 

- Ez az? - kérdezte Bagoly, és kivette Micimackó mancsából.

 

- Igen, és meg akarlak kérdezni...

 

- Ebben mézet tartottak - mondta Bagoly.

 

- Akármit lehet benne tartani - mondta Mackó gyorsan. - Roppant praktikus és hasznos kis csupor ez, az ám! - tette hozzá dicsekedve, de nem őszintén. - És azt akarom kérdezni...

 

- Esetleg írhatsz rá valami üdvözletet.

 

- Éppen ez az, magam is így gondoltam. Nem volnál olyan kedves felírni rá: „Sok ilyen boldog születésnapot kívánok: Micimackó”?

 

- Nagyon kedves kis csupor - mondta Bagoly. - Nem lehetne úgy csinálni, hogy én is ezt adom neki? Mint a kettőnk ajándékát.

 

- Nem - mondta Mackó -, ez nem megoldás. Várj, megmosom egy kicsit, aztán majd ráírod.

 

 

 

Előzmény: Teresa7 (66702)
Teresa7 Creative Commons License 2020.02.09 0 0 66919

Antoine de Saint-Exupéry

 

A kis herceg


Fordította: Rónay György

 

(folytatás)

 

Kis barátom kedvesen, de elnézően mosolygott.

 

- Jó, jó... Csakhogy ez nem bárány, hanem kos. Ennek szarva van.

 

Megint újat rajzoltam.

 

                                                           

Ez se volt jó neki, akárcsak az előzők.

 

- Nagyon öreg. Nekem olyan bárány kell, amelyik sokáig él.

 

Erre már kifogytam a türelemből. Mielőbb neki akartam kezdeni a motorom szétszerelésének; ráfirkáltam hát a papírra a mellékelt rajzot.

 

 

                                            

- Tessék - mondtam. - Ez itt a ládája. Benne van a bárány, amit akarsz.

 

Nagy meglepetésemre egyszeriben fölragyogott az arca.

 

- Ez az! Éppen így akartam! Mit gondolsz, sok fű kell ennek a báránynak?

 

- Miért?

 

- Hát mert nálam odahaza minden olyan kicsi...

 

- Biztosan elég lesz neki. Egészen kicsi bárány.

 

A rajz fölé hajolt.

 

- Nem is olyan kicsi... Nézd csak! Elaludt...

 

Így ismerkedtem meg a kis herceggel.

 

 

 

 

Előzmény: Teresa7 (66694)
Teresa7 Creative Commons License 2020.02.09 0 0 66918

Köszönöm szépen, Bajkálifóka!:-)

 

Sok helyen már kibújt a hóvirág...:)

 

 

 

Előzmény: bajkálifóka (66917)

Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!