Igen, én is úgy sejtem, hogy a törzsvendégi szerepünket ezek után szigorúan hétköznapokon fogjuk gyakorolni. A "két óra után" nekünk nem esik nehezünkre, későn reggelizők és még később ebédelősök vagyunk...:)
Ma, szombat délután 3 óra után is még brutális volt a hangulat, de meg kell hagyni, hogy jól bírta a konyha... Noha specielle a mi fogásaink nem voltak bonyolultak...
De mi is az a "kimondhatatlan" nevű sztékes hely?????
Amúgy látod-hallod, Hepci is kapásból sorolt vagy féltucat helyet a városban, ami egyszerűen és nagyszerűen meg faxnik nélkül jók...
Ja igen, a mai nappal meg még az a vicc, hogy első variációként el akartunk menni a Nemzeti múzeumba a Rotschild ruhákat megcsodálni, majd onnan átsétálni az Egyetem térre és belemerülni a Véndiák fantasztikus bécsi szeletébe, de főleg annak mesés panírjába.
Csakhogy tegnap kicsit vidéken ünnepeltük jányunk szülinapját és a pici baba miatt otthon maradtunk náluk, rendeltek 2 db két személyes tálat. Irtózatos mennyiségű kaja, meglepően jó minőség, hihetetlenül kedvező ár, tonnányi rántott húsok, de igen ócska panírral. Na most ennek dacára hülyére zabáltam magam és ma egy mikromákszemnyi rántott húst sem bírtam volna elviselni, plusz ebben a szép időben bűn lett volna a múzeumban botorkálni. Végül így jött össze az Alessio, egy kis pasaréti sétálgatással előtte meg utána....:) :) :) :)
Örülök, hogy izlett minden. Mi nagyon szeretjük, rendszerint két óra tájban megyünk, hétvégén soha, akkor már mindig van jó hely. A megrendelős kajákbóól nekem a kocsonya nagyon bejött, már 3. éve rendeljük. Halászlét nem szoktunk enni, azért itt a Pontynál hosszú sor állt 24.-én délelőtt. Az idén bepróbálkoztunk a töltött káposztára is, de nem izlett. A szinhús kocsonyájuk viszont számomra a tökéletes izesitésü. Különben nyáron kellemes a hely, mert a kertben elég sok hely van és a verandán is nyitva van az ablak, kánikulában viszont van légkondi.
Holnap viszont elmegyünk steaket enni kimondhatatlan nevü helyünkre.
Óh drága Boszi, jó, hogy említetted múltkoriban az Alessio-t...
Már régen terveztük, hogy egyszer eljutunk oda is, de hát tudod, nekünk agrárproletár zuglóiaknak olykor ez komoly expedició formáját is felveheti, elvégre átkelni az óperenciás tengerfolyamon meg az üveghegyeken is, szóval nna...
De most, hogy ismét említéd, (meg sok ismerősünk áradozott már róluk...), ha belenéztem az étlapjukba és óriási izgalomma lfedeztem fel az előételek
között a vitello die tonato-t... Ez megadta a végső lökést és ma időt, pénzt fáradságot, forgalmat nem kímélve felkerekedtünk...
(mondjuk éppen indulás előtt reggel mesélte egy baártunk, hogy az ő barátaiknál karácsonyi vacsorához innen rendelték a halászlét - ami talán inkább a halleves akart volna lenni? - de annyira nem ízlett nekik, hogy ki kellett önteni... Nnnnnnna, ettől a nejem picit megrogyott az indulási szándékát illetően..)
A hely az inkább kis csalódást keltett a szűkösségével, bár kivülről sokszor elgurultunk már előtte is nem voltak kétségeink a beltér nagyságát illetően... Végül a leghátulsó kis szobában, ebben a mégis csendesebb és nyugodtabb zugban kaptunk asztalkát és mondhatom elájultam a gyönyörtől.
A bazsalikomos paradicsom leves szerűség egy olyan mesés álom volt, amire nem is számítottunk. A vitello remek volt, legalábbis a többi pesti csinálmányhoz képest nekem eddig ez izlett a legjobban (a Pippoé pedig a legkevésbé...)
Aztán a nejem sütőtökkel töltött tortellinit választott tejszines spenóttal, én pedig rávetettem magamat a vörösborral locsolt rizottóra, amibe bélszín csíkokat és vargányát rejtettek
Ebben a műfajban emberemlékezet óta ekkora finomságokat még nem fogyasztottunk, úgy hogy rögtön elhatároztuk, hogy törzsvendéggé léptetjük elő magunkat és végignyaljuk a rizottóikat meg a többi tésztás itáliai gyönyörűségeiket...
A fogások egyáltalán nem voltak fotogének, semmi hókuszpókusz a hatamlas tányérkákban, úgy hogy semmi fotó nem készült, de az emlék így is gigantikus...
Több mint 20 éve elköltöztem a kerületből. Azóta Budagyöngye, Gábor Áron utcán túl nemigen járok. Viszont most megnéztem a helyet, biztatónak tűnik, vannak értelmezhető ételek. Januárban megnézzük. Köszönöm a tippet.
Baromi régen étterem van ott, korábban Buday Péterrel lent a Matteo, aztán Origo Bisztró néven fent egy felejthető valami, jó pár éve pedig a Pasarét Bisztró (korábban: Kispiac Buda).
Mezzoba már bele botlottunk, nem rossz. Kisbíróba soha nem fogok bele botlani mert, szerintem, lehetetlen helyen van. Pasaréti teret nem is tudtam. A valamikori háztartási bolt helyén van vagy hol? Jövőre megnézzük. Alessioba elég sokat megyünk.
Ha nem vagy hajlandó pár métert sétálni/autózni/taxizni, akkor továbbra se találsz ilyen helyeket Budán.
De többször emlegettem már, ilyen a Mezzo (Maros utca), a Kisbíró (Szarvas Gábor utca), a Fióka (Városmajor utca), a Pasarét (Pasaréti tér), a Bártfai (Bártfai utca). Ezek közül bármelyik hozza vagy meghaladja a Rosenstein szintjét.
Természetesen nem olcsók, de ez neked tudtommal nem gond.
Nem feltétlenül paprikás krumplira vágyom, hanem egy étteremre, ahol én választom ki mit szeretnék enni és tudom is miből leesz az, amit elém tesznek. Pl. itthon soha nem csinálok, mert nem is igen kapni és nem is értek hozzá, vadból semmit. Viszont nagyon szeretnék enni pl. egy jó szarvas bélszinsültet, különböző köretekkel. Nos ha lenne nem nézném az árát, mert tudom, hogy szeretem. Persze lehet, hogy nem jól csinálják, akkor pechem van. Egyszóval, amire én vágyom, az valahol a fine dining és a paprikás krumpli közt van. Sajnos ilyen helyeket nemigen ismerek.
Ugyebár van 5-fogásos menü is, az két órába simán bele fér.
A penetránsan drága kitételről mindig egy barátom mondása jut eszembe, hogy ugyanis nem relatíve drága, hanem nominálisan sok.
Hát igen, ha azt nézem, mennyi munka van egy ilyen menüsorral, mondjuk tejfölt füstölni, golyóra formázni, zselébe mártani és ez még nincs is benne a menüsorban, csak üdvözlő falat, sajnos ott tartunk, hogy valóban penetránsan drága, de ez ennyibe kerül.
A másik a bor.
Sajnos 4 óra alatt akkor is elég sokat meg lehet inni, ha amúgy nem berúgni megy az ember:)
És ezek a borok a boltban is 10 ezer körül vannak, ha csak 100% árrést tesznek rá, már 20 ezer egy üveg, és abból 4 pohár jön ki, mert másfél decisek az adagok, a maradék 1 deci meg elmegy a kóstoltatásra.
Így aztán mindjárt érthetővé válik, hogy kerülhet egy pohár bor 5 ezer forintba.
Amúgy én annyiban egyetértek Boszorkával, hogy valóban kellenének olyan helyek, ahol kiváló minőségben lehetne egyszerű ételeket enni, de ilyenek nincsenek, legalábbis szerintem kevesebb van, mint fine dining hely.
Pedig egy paprikás krumplit sem feltétlenül könnyebb megcsinálni, mint kreálni egy addig nem létező ételt, a paprikás krumplinál ugyanis van viszonyítási alap, azt mindenki tudja, milyennek kell lennie, vagy legalábbis ő hogyan szereti.
Itt viszont van egy ötlet, de egy átlagos vendég nem tudja megítélni, hogy az lehetett volna-e jobb, esetleg el is van rontva.
Angolul tudoknak (foleg). Tegnap este bekukkantottam a BBC2-be es eppen Heston Blumenthal's Perfect Christmas musora ment (nem tudtam, hogy ismetles, a fickot nagyon jo kis fozos musorokat csinal, persze nemtom hany csillagos etterme van). DE amiert kedvelem, hogy kepes total elvont fine diningot csinalni es annak a szoges ellentetet is.
Kedves Ignác, én minden esetre nagyon köszönöm ezt a páratlan beszámolót a Bábelről, és szinte kedvet is kaptam egy hasonló próbálkozáshoz....
Bár alapvetően Boszihoz hasonlóan én sem kedvelem a sztárséfeket, meg a hókusz-pókusszal túlzsúfolt finedining konyhát és mindig többre értékeltem a
filléres eszközökkel elérhető minőséget (egy időben pl. anti highend hifi show-t akartam szervezni, amikor annak idején a Hyatt szobáiban bolyongtunk napestig, és ámuldoztunk a másfél millió ft-os /!!!/ hangszóró kábelen, amit természetesen méterenként kellett értelmezni, meg a többi őrületes pénzkidobálási lehetőségen) - viszont ugyanakkor szeretem értékelni az alkotást, a fantáziát, az ötletet (még ha sokszor kölcsönzik, utánérzik stb.)... Márpedig amiket itt leírtál az ételfogás kompozíciókról, hát nem semmi dolgok ezek...
(Az az igazság, hogy azoknál a ritka alkalmaknál, amikor mégis a finedining közelébe sodródtam, akkor éppen ezen hátsó gondolatok okán azért mindig jobban élveztem az íz orgiát, mint hogy bosszankodtam volna azon, hogy most nem laktam jól...:)
Két dolog miatt riadnék vissza egy ilyen maratoni Bábel látogatástól: egyrészt 3 órát, vagy még többet holt biztosan nem bírnék egy étterem asztalánál tölteni, még akkor sem, ha az elmeséltek alapján szinte folyamatos (?) interaktiv játékokkal tartják ébren a vendég lelkesedését (bár ez az ötlet is nagyon teccccik)... A másik az, hogy mivel messziről bűzlő szakmán kivüli vagyok, eléggé bosszantana, ha az alkotóelemek íz csíráinak kilétét nagyon nem tudnám felismerni...
Amúgy sajnálom szegény Boszit, mert az elmeséltekből egy nagyobb gyerek számára is érthetővé válik, hogy többek között miért is ilyen penetránsan drága egy finedinig hely. Itt tényleg nem a vendég kifosztására játszanak, hanem a szórakoztatására. A leírtak szerint ez egy nagyon magas színvonalú és több összetevős színház, olykor ez is megérhet ennyi pénzt, nem csak egy bécsi koncert...:)
(Pedig éppen heves vitában állok egy Kanadában élő barátommal, aki legutóbb a perzsaszőnyeg vásárlási kalandjairól mesélt és én csak legyintettem: nálam a bor, a szivar, a svájci óra és a szőnyeg a legnagyobb sznobságok közé tartozik és kategorikusan nem érdeklenek. A finedining elvben szintén ide
tartozna, de éppen a te remek leírásod bizonyítja, hogy itt azért (/gy bizonyos szintig/ többről van szó, mint nettó pénzlehúzásról...)
Ezt még végig olvasni is sok nekem, hát még végig ülni, hogy az evésről ne is beszéljek. De természetes aki szereti annak egészségére váljék, nekem a fizetett összeg is elég csillagászati, ennyi pénzért én inkább elmegyek koncertre pl. Bécsben vagy máshol. Itthon olcsóbb a koncert, ennyiért már bérletet lehet venni. Szóval kinek a pap kinek a papné.:-)
No akkor jöjjön egy étterem-beszámoló, talán nem lesz teljesen off-topik:)
Meglátogattuk a Bábelt.
Hozzá teszem, hogy a Gourmet fesztiválon nagyon kiakasztottak, mert nem akartak adni a tojásos nokedlijükből, ugyanis egy 40 fős csoportra készültek és nem fért bele nekik még egy adag...
De, gondoltam, nézzük meg mit tudnak asztalnál.
Nos, hát tudnak, ehhez nem fér kétség, ámbár Boszorka egyáltalán nem tudna ott enni semmit:)
Az egész egyfajta erdélyi tematikára van felhúzva, mivel a séf erdélyi származású. Ezért nagyon sok savanyított, kovászolt, fermentált zöldséggel találkozhatunk.
Alapvetően kétféle lehetőségünk van: 5- vagy 10-fogásos menüsort kérhetünk, ugyanazért az árért és az elején elmondják, hogy ugyanazért az árért ugyanannyi mennyiségű ételt is fogunk kapni, csak míg az előző verzió másfél-két órát vesz igénybe, az utóbbi inkább ennek a dupláját.
Jó, hát nem jövünk ide minden nap, a 10-fogásos menüt választjuk, bár abban a tojásos nokedli nincs benne és egyébként sincs túl sok átfedés a menüsorok között.
Valóban 4 óra, 19.30-ra megyünk és pontban éjfélkor távozunk.
Amúgy az asztalfoglalás érdekes, mert az esti idősávban fél óra eltolással lehet foglalni, én például 19.00-ra nem tudtam, csak 19.30-ra, mellettünk az egyik asztalhoz 20.00-ra jöttek, a másikhoz 20.30-ra.
Aztán rájöttem, hogy annyira szofisztikált a felszolgálás, meg egyáltalán az egész folyamat, hogy szándékosan tolják el az időpontokat, hogy ne kelljen ugyanazt a fogást egy időben felszolgálni két különböző helyen.
Először jön a szokásos kenyér, háromféle vajjal. Az egyik kenyér nem is kenyér, hanem inkább egy muffin-szerűség tökmagolajjal, meg a fene tudja mi mindennel még, nagyon finom, az egyik vaj pedig fenyőrüggyel van ízesítve, ez a kettő együtt remek.
Aztán jön 4 db köszöntő falat.
Az első egy szőlőlevél gombával töltve, a második egy puliszka, hártyavékony kukorica csipszre tálalva, a harmadik egy füstölt tejföl golyó lilakáposzta zselébe mártva szarvasgombával, a negyedik egy krumpligolyó valami fermentált zöldséggel töltve, az egész kakaóvajba mártva, mint egy nyalóka.
Mindegyik a szó szoros értelmében egy-egy falat, legfeljebb kettő és ez a többi fogásra is alapvetően igaz.
Oké, jönnek az igazi fogások.
1. Füstölt pisztráng, marhaín, fermetált retek, és az egész tetején egy darab zuzmó. Tényleg:)
Tudom, hogy Boszorka majd hülyét kap ezektől az ételnevektől, de ezt nem lehet máshogy elmondani, ennek nincs külön neve, az alkotó elemek így vannak a tányérban és kész. A zuzmó egészen érdekes, mert tényleg egy darab zuzmó, de omlósan ropogós.
2. Hagyma algával töltve, rajta kaviár és a hagyma alján lévő szöszök külön ropogósra kisütve.
3. Füstölt csülök
Na, itt teszek egy kis kitérőt, mert minden fogás mellé jár az egyébként nagyon kedves felszolgáló lánytól egy kis történet a fogás ismertetésén túl de itt ez az étel előtt jön, mert mondja, hogy az egész tetején lesz egy csicsóka csipsz, ami hamar megpuhul és nem akarja, hogy mialatt ő mesél, akkor puhuljon meg.
Maga a csülök szálaira van szedve és egy nagyon krémes, szinte krémleves-szerű krumpliszószban van, az egész tetején, mintegy beborítva az előzőeket egy korong alakú csicsóka-csipsz, annak a közepében fermentált fekete retek korongok és az egészre frissen van darálva (mintha borsot darálnának rá) egy pici kávé!
Meghökkentő, mennyire jól megy az a pici kávé a csicsókához, meg egyáltalán az egészhez.
4. Marhatatár
Ez úgy néz ki, hogy van alul egy fermentált bodza szósz, azon a tatár korong formában, azon egy tormahónak nevezett valami, lényegében liofilizált tormának gondolom és mindehhez egy lavash nevű izé, ami teljesen úgy néz ki, mint egy fakéreg, de valójában ez valami közelkeleti keletlen kenyérféleség, de nem is kenyér, mert olyan vékony, mint a papír.
Ez összességében egy nagyon jó fogás, csak nekem egy kicsit karakteresebb hús jobb lett volna, mert így az amúgy egészen kiváló garnírung elnyomja kissé a húst.
5. Húsleves
Ez állítólag mindenféle szárnyasokból van, az alján van egy korong tokaji aszú zselé, petrezselyemolaj, arra öntik a levest, ami jó, de például a Kistücsökben ennél kifejezőbb, tisztább és eszenciálisabb levest adnak ugyanebben a műfajban.
Na de a poén: az elején hoznak egy miniatűr tésztagépet, amit felszerelnek az asztalra. Na, mondom, itt fogják nekünk nyújtani a tésztát? Hát igen, csak nem tésztát, hanem hártyavékony zellert tolnak át rajta és lesz belőle cérnametélt:)
6. Süllő
Ez tengeri süllő, amin hártyavékony szalonna szelet van.
A tetején ropogósra csinált szálas kapor, alga por, alatta fehér alga szósz.
Egészen kiváló fogás!
+1 Alma sorbet
Ez egy frissítő a húsok előtt.
Úgy néz ki, hogy hoznak egy mozsarat, amiben nitrogénben fagyasztott menta és bazsalikom van. Azt nekünk kell egy mozsártörővel összetörni kissé és akkor teszik rá a sorbet-t.
Jó ötlet és meg is teszi a hatását, valóban felfrissít.
7. Fürj
Itt egy fürjcombot és egy fél mellet kapunk medvehagyma mártásban, mellé egy vékony szelet ropogós vargányagombát és barackmag darabokat.
Namost ez az egyik problémás pontja a menünek, mert tudom, hogy baromi nehéz úgy madarat sütni, hogy a melle se száradjon ki, de a combja is jó legyen.
Itt ez sajnos nem sikerült, bár lehet, hogy én nem tudom, milyennek kell lennie egy fürjnek, de szerintem nem pont ilyennek.
A mell még oké, de a comb nekem erősen alulkészült.
Kár érte, mert egy kiváló étel lehetne, így nem az.
8. Marha hasaalja
Mint megtudtuk, ez szürkemarha, ami igen meglepett, mert én még csak olyan szürkemarhával találkoztam, aminek az íze ugyan rendben van, de lehetetlen sztéknek megsütni, szerintem egyszerűen nem alkalmas rá maga az állat.
Itt erre rácáfoltak, mert ezt bizony sikerült kiválóra sütni, ráadásul egy kiemelkedő jus-t kapunk mellé.
A köret külön tálkában érkezik, brokkoli és egres, soha eszembe nem jutott volna, hogy ezek jók együtt, pedig de.
Kiváló fogás!
9. Kacsamáj, ami itt egy elődesszert, ami megint csak meglepő.
A kacsamáj valamilyen eljárással olyan formába van hozva, mint egy szivacs.
Mindez zöldalma golyókon áll, alatta tokaji aszú mártás, mindehhez valami szintén közelkeleti sokfűszer keverék.
Szóval hát izé...
10. Sütőtök, fokhagyma, kömény.
Ez a desszert...
A kömény, állítólag maga a köménymag olyan formában jelenik meg, mint egy csipsz, sejtelmem sincs, hogyan.
Alatta sütőtök kockák és fokhagyma szósz-féleség.
Nos, az utóbbi két fogás jelenti a menü másik problémáját, ami szerintem komolyabb gond, mint az alulkészült fürj.
Szóval véleményem szerint a desszert egy menüsor legfontosabb eleme, ahol nincs helye ötletelésnek.
Nekem ott legyen csokiláva, meg mogyoró, meg bogyós gyümölcsök, meg ilyesmi.
Ha már erdélyi tematika, ezek éppen meg is felelnének ennek.
De fokhagymás sütőtököt adni desszertnek olyan tévedés, mint Bíró Lajosnál a dohányfagyi volt, számomra értelmezhetetlen.
A menü, bármelyik, fejenként 30.000.- Ft, két főre itallal összesen 125.000.- Ft volt a számla (szervizdíjjal), ezt csak azért írom, hogy ha valaki el akar menni, tudja, mire számítson, ha nem akarja centizgetni a bort.
Hogy megéri-e, majd döntse el mindenki, Boszorka véleményét akár most rögtön meg is írhatnám.
Én egyáltalán nem bántam meg, ha a desszertes tévútról valaki visszarángatja a nonkonform séfet, egészen kiváló is lehet.
A 10 fogással jól lehet lakni (gondolom az 5-tel is, mert ott nagyobbak az adagok), de nem degeszre, igaz, nem is ez volt a cél.
Az biztos, hogy nagyon más, mint a többi pesti fine dining étterem.
Anno a 80-as években 7 évig éltem Veszprémben, akkor még nem volt tesco, de létezett a Sport vendéglő, oda jártunk velős pirítóst, meg Jókai bablevest enni, ha éppen volt pénzünk. A csúcsgasztronómiát a Vadász Étterem jelentette, de az nekünk drága volt, ritkán ettünk ott. "Szarvasfilé cumberland mártással" volt a mindenek netovábbja :-)
A "mekiben" pontosan tudod, hogy mit kapsz, a környezet is olyan, mint másik üzletükben, nagy meglepetés nem ér. Biztonságérzetet kölcsönöz. Másrészt ravasz üzleti fogás, hogy olyan ételt adnak, ami szinte "eteti magát". Egy hamburgerrel nem lehet jóllakni, még éhesebb lesz tőle az ember és újabb adagot rendel. Így meg már nem is olyan olcsó ... viszont cserébe egészségtelen.
Az igazi gyász az szombat-vasárnap Veszprémben a Tescoben az Allegro nevű étkezdében, ami előtt hatalmas sor kígyózik. Ez a környék legnépszerűbb hétvégi étkezőhelye, miközben még ételnek se nevezném amit ott lehet kapni :( :(
