Én úgy néztem, hogy mivel az Írottkő nehezen közelíthető meg, érdemes olyan túrát csinálni, amelyik az OKT és a DDK végét kapcsolja össze, két füzettel, lakott településről indulva. Ja, ez nem szállásajánlat volt. :-)
Ja hogy ez nem az Írjunk három szóban topik, bocsi. Mindazonáltal egy kéktúrázó felkészülhetne arra, hogy így május táján sátorban tölt egy-két éjszakát...
Minden nyáron egy 16 napos vándortúrán szoktunk résztvenni. Többek között a Kék-túrát is ilyen módon jártuk végig. Idén nyáron is lesz egy ilyen tábor, és erre a szervezők mindenkit szeretettel várnak.
A túra időpontja : 2001. Július 13-29.
A túra helyszine : Zala megye
A tervezett útvonal : Zalakomár - Nagybakónak - Orosztony - Szentpéterúr - Gyűrüs - Zalaegerszeg - Salomvár - Szilvágy - Lenti - Bázakerettye - Pusztaszentlászló - Sormás - Belezna - Surd - Nagykanizsa
A táv : kb. 300 km (naponta átlagban 20 km - egy pihenő nappal)
A szállás sport pályákon ill. iskolák udvarán szokott lenni sátorban (saját camping felszereléssel). A cuccot a táborhelyek között teherautó szállítja, tehát csak a napi dolgokat kell háton vinni. Az étkezésről mindenki maga gondoskodik.
A túra költsége naponta kb. 400 Ft (szervezés, szállás, csomag szállítás)
A túrán tetszőleges tartamban és bontásban lehet résztvenni.
Akit érdekel a dolog dobjon egy mail-t.
Igen, tudom, de a negyed órával korábbi HÉVvel is pont ugyanezt a buszt lehetett volna elérni. Késöbb meg már minek elindulni :-) Ha viszont lenne Pestről késöbb is busz, az iskolai (és egyéb) "felmegyünk Dobogókőre piknikezni" típusú társaságok -- valószínüleg -- nem kelnének fel ilyen korán, ilyeténformán lenne hely... Talán már említettem, hogy az év elején voltunk Indiában, és az ottani buszélményeim jutottak eszembe (ott ti. akkora a tömeg, hogy egy gombostűt TÉNYLEG nem lehet leejteni...)
"es addig taguljunk innet, mig nem kerulnek elo a szabadon engedett Rotweilerjei."
És akkor kerülne elő burnie kartárs kutyariasztója, amitől megkapnák a kutyusok a maguk epilepsziáját, az IFA-nak pedig hirtelen eltűnne valamennyi szelepe a kerekéből.
Ezt persze csak túlerőben érdemes megjátszani.
Korpadon 96-ban jartam utoljara, Ibafa felol kozelitettuk meg a romkozseget. Gyakorlatilag semmi nyomat nem talaltuk, viszont jott egy figura egy IFA-val, kozolte, hogy megvette az egesz teruletet, es addig taguljunk innet, mig nem kerulnek elo a szabadon engedett Rotweilerjei.
Tagultunk.
"Egy tűzrakóhely melletti fán megtaláltuk az acélpecsétet.
Különben hogy lehet egy ilyen pecsétből olvasható lenyomatot produkálni?"
Nagyon nehéz. Ennek az acélbélyegzőnek az a hátránya, hogy a betűk nem kiemelkedők, henem be vannak vésve (elég kezdetleges módon, fordított "S" betűvel).
Sokkal szebb lenne az eredmény, ha olyan bélyegzők lennének, mint a Postán vagy a MÁV-nál.
Szombaton lesétáltuk az utolsó "pesti" szakaszunkat is, a Dobogókő - Bécsi út távot. Pestről egyetlen busz megy Dobogókőre (7:45 Árpád-híd) így mi is ezzel próbálkoztunk. Negyed órával indulás elött (ekkor érkeztünk) már hosszabb volt a tömött sor a busznál. Szerencsére egy csapat diák különbuszt kért a Volántól Dobogókőre, így a maradék helyekre sikerült beférni. :-)
Érdekes volt a Dobogókői túristaház: nem lehetett beférni a "kocsmába" annyian özönlöttük el pöcsételés mián. Szerencsére ez a tömeg széthúzódott, nem kellett tömegben túrázni.
Leereszkedtünk Pilisszentkeresztre (néhány kidőlt fát kellett csak legyőzni, kiváncsi lettem volna rá, mit csinál a mögöttünk jövő nyugdíjascsoport...), ahol a kocsmában vártak már a késöbb kelő barátok, akikkel kirándultunk aztán tovább. Ebbe a kocsmában (kék kerítés lent az út mellett, kerthelységgel) már többször pihentünk meg, így ez volt most is az első, ahol haverokat és pecsétet kerestünk. Mindkettő meglett itt, továbbra is a "jó helyek" között szerepel majd emlékeinkben :-)
Némi frissítő után indultunk tovább, hamarosan beértünk a pilisszentkereszti szurdokba. Csodaszép! Robog lefele a patak, itt-ott kis vízesésekkel. Az út meg cikázik a jobb és bal part között, hol hídon, hol köveken kel át a patakon. A szurdokból kiérve kutyagoltunk néhány kilométert Csobánkáig, ahova is betértünk a zöld jelzésen (a kék kikerüli) pihentetni az elfáradt barátokat (nem mondom persze, nekünk se esett rosszul egy kis táplálkozással egybekötött ücsörgés), majd a kék kereszten visszatornáztuk magunkat a kékre. Itt a falu szélén van egy szép kis kemping, szerintem ideális szakaszhatár egy többnapos túra alkalmával. A kis-Kevély következett, itt a sárga jelzésen felmásztunk a Mackó barlanghoz (a kék "balról" megkerüli a hegyet). Jó kis meredek emelkedő volt, de túléltük :-) Nyáron ideális hűsülőhely lehet, most csak bekukkantottunk. Itt elbúcsuztunk útitársainktól (ők visszamentek Csobánkára), és a sárga csíkon próbáltunk előrehaladni a Stromfeld Aurél-turistaházhoz. Kritikán aluli volt az út, gyakorlatilag nem volt olyan 10méteres szakasz, ahol ne dőlt volna keresztbe fa. Jó kis kalandtúrává fejlődött a kirándulás, mintha nem jelzett túristaúton lennénk. :( Az egész erdő elég elhanyagoltnak nézett ki, de legalább az utakon végigmehetnének egy motorosfűrésszel.
Végülis megérkeztünk a túristaházhoz (illetve a romjához). Igen csúnya kép egy ilyen rom, a KVTE kéktúraleírása szerint 10 éve még ereje teljében állt itt az épület... Egy tűzrakóhely melletti fán megtaláltuk az acélpecsétet.
Különben hogy lehet egy ilyen pecsétből olvasható lenyomatot produkálni?
Innen aztán nekiindultunk a lejtőnek, és a szaporodó szemétkupacokból rájöttünk, hogy közeledik Budapest. :( A Rozália pecsétjét már múltkor benyomtuk, így most nem kellett átkutyagolni a vasúton, így a Bécsi útnál befejeztük a szakaszt.
A jelzések végig szépen követhetőek, frissek, motorosokkal is csak egyszer találkoztunk.
Hétvégén bejártam ugyanazt, mint "burnie" a múltkor.
"Korpád egy elhagyott község, ahol kb. 1 km hosszan közel 50 ház romját lehet
felfedezni."
Annyi kiegészítést tennék, hogy Korpádon valami készül.
Leásott valaki egy oszlopot, rajta egy olyan áramdobozzal (nem biztos, hogy ez a neve), amit az épülő házak mellett látni a betonkeverőnek. (Az oszlop tövénél porhanyós, puha a föld.)
Kicsit arréb pedig egy kutat tisztítottak ki. Egy rakás tégla és tetőcserép, korhadt gerenda, meg törött bögre hevert a kút körül megtisztított területen. A kút szélén friss kőművesmunka nyomai láthatók és a "faluban" kivágtak egy csomó fát és bokrot.
Innen remek kilátás nyílik a Mecsekre és a Misina-tetőn levő TV-torony is szépen látszik.
Régebben volt itt téma a kéktúra végigfutása Németh Csaba által, akkor ígértem, hogy utánakérdezek. (Akkor azt hittem, ez egy fél napos project lesz, hát mostanra válaszoltak csak):
Eloszor is elnezest szeretnek kerni, hogy csak ilyen keson valaszolok, de
kulonbozo, rajtunk kivulallo adminisztrativ es technikai okok miatt csak most
kaptuk meg a leveledet.
Szoval a Csabanak sikerult vegigfutnia az egesz Kek-tura utvonalat........
Micsoda teljesitmeny!
Most azonaban mar Nepalban van Melindaekkal egyutt es csak aprilis 11-en
jonnek haza.
Tudja valaki, hogy az orszagos keken halado teljesitmenyturakat hogy lehet elismertetni a KT kereteben? Elvileg megvan a Huvosvolgy-Piliscsaba es a Sirok-Kekes szakasz (igazolva, plecsnivel, kituzovel), csak elfelejtettem elvinni magammal a KT-fuzetet :(.
A hétvégén mi is kéktúráztunk, amelyről egy igen aranyos epizódot szeretnék elmesélni. Szinte már a túra végén egy faluba beérve találtunk egy teniszlabdát, amely a páromat nagyon felpezsdítette. Nagy foci rajongó, mindenre urgik ami gurul, így az utoló néhány száz métert önmagával - illetve a teniszlabdával - való focizással töltötte. Ezek után a labdát be kellett tenni a hátizsákba, és túrakelléknek minősítetett. Ettől én egy kicsit ódzkódtam, mert valószínű egy kutyáé lehetett és nem volt túl bizalomgerjesztő. A magyarázat egyszerű, ezek után ha elfáradunk, netán elérkezik a holtpont csak elő kell venni és lehet focizni (amit a párom szerintem még a koporsójában is fog). Persze győzködtem, hogy van otthon egy csomó original teniszlabda, ellenérv: azokat netán elfelejtenénk betenni. Szóval ennyit a nélkülözhetetlen kellékekről.
A "nyalóka" (gondolom ezt kérdezed) a kihelyezett bélyegzőt helyettesíti. Az útvonalat gondozó egyesület otthon, egy öntapadós vagy hátoldalán nyalásra ragadó papírlapra egymás mellé sok-sok bélyegzőt nyom. Ezt ollóval szétdarabolják és kiteszik a terepre. Ebben az esetben a túrázóknak nem kell bélyegzőpárnát magánál hordania, csak a "nyalókát" a füzetbe ragasztania.
A redszer előnye, hogy nem kell bélyegzőpárnát vinni és lopás esetén maga a bélyegző nem tűnik el; bármikor új nyalókák készíthetők.
Hátrány, hogy bármennyi spejzolható belőle, de aki becsületesen túrázik, annak ilyen eszébe sem jut.
Túlnyomóan nyalókás a Dél-dunántúli Piros és a Dél-dunántúli Kék.
Én is tervezem bejárni ezt a szakaszt a hétvégén, csak fordítva.
Kár, hogy kikerüli a jelzés Gyűrűfűt, mert kíváncsi lettem volna mi a helyzet az "épülő ökofaluval". Korpád is kísérteties lehet, már várom.
Úgy látom ez a Dél-dunántúli Piros egyre népszerűbb.
Tudom, hogy nem túra, de erről eszembe jutott, hogy a Nemzeti Múzeumban is épp egy szép pipakiállítás van (időszaki kiállítás, ha jól emlékszem nyár elejéig), azt is érdemes megnézni.
(Ugyanott van a Sajtófotó kiállítás is, de azzal még próbálkozni sem érdemes, annyian vannak :-< )
A hétvégén a Dél-Dunántúli Piros zselici szakaszát jártuk be. A vonatozás után (Bp.-Bükkösd 1842 Ft) az első település, amit éríntettünk Dinnyeberki volt. A falu után a jelzés a füzethez és a térképhez képest megváltozott; Gyűrüfűt elkerülve Korpád felé vezet. Szerencsére az új jelzés jól követhető. Korpád egy elhagyott község, ahol kb. 1 km hosszan közel 50 ház romját lehet
felfedezni. Döbbenetes. Rögtön utána Kisibafa következik, ahol egy házban még laktak,
de itt is sok volt a rom. Ibafán a pipa muzeumot érdemes megnézni és pecsételni is itt kell.
Némi aszfalt után a jelzés a megszünt Kaposvár-Szigetvár vasút nyomvonalán halad, egészen
Bőszénfáig. Nagyon hangulatos szakasz.
Vasárnap Bőszénfáról folytattuk a túrát, először aszfalton, majd egy kellemes erdei úton.
Ropolypuszta után sajnos egy traktotorok által összetúrt szakasz következett, sőt a jelzések
is megsápadtak egy kissé. A Töröcske utáni rész viszont nagyon klassz. Először a Törcskei-tó, majd egy szép erdős szakasz után a Hódós-tó az amit érdemes alaposan megnézegetni. Innen már csak fél óra gyaloglás és elértük célunkat Kaposvár vá.-t.
Ezzel én ki is végeztem a DDP-t. A 318 km-t négy részletben, összesen 15 túranap alatt tettem meg, 1 és fél év alatt. Mindenkinek tudom ajánlani, aki a Kék-túrát végigjárta, hogy próbálkozzon meg ezzel is. Különösen az Észak-somogyi rész számít igazi csemegének.
De van, megpedig Dedinkybol. Camping es szalloda kozul lehet valasztani, csak mar nem nagyon emlekszem, mert regen volt :). A polifoamunk beleesett a tuzbe es elegett... a masikat meg elloptak a hatam mogul - most, hogy igy jobban meggoldolom, nem is ajanlom annyira. :)
