Korai francia prémkereskedők adták ezt a nevet két különböző törzsnek: az atszináknak (Atsina) és a hidatszáknak (Hidatsa), mivel nem tudták megkülönböztetni a két törzsre az indiánok jelbszédében használt jeleket, ami az atszinák esetében arra utalt, hogy nagyevők, a hidatszák esetében pedig arra, hogy vízszintes vonalakkal tetoválták a mellkasukat.
A franciák számára az Atszina a síksági Gross Ventre törzs, a Hidatsza pedig a folyó menti Gross Ventre törzs volt
jó pár ezer éve együtt éltek a bölényekkel, s eszükbe nem jutott a domesztikálása, elég volt számukra a vadászat, akkor miért változtatták volna meg a jól bevált életmódjukat?
Ezek világmodellek voltak. Hasonló mandalákat készítenek a tibetiek is, szintén színes homokból.
A világmodell lehetőséget ad a teremtés felidézésére, mert a teremtett, rendezett világot ábrázolja. Ezáltal hitet tesz a mandala-alkotó a teremtő és a teretés mellett. Folytatni fogja a teremtés félbemaradt munkáját, illetve mindent megtesz azért, hogy a teremtett világ el ne romoljon, az ég a földre ne zuhanjon, stb. Ezek persze csak lehetőségek, amelyek benne vannak a mintákban.
Hogy az indiánok valójában mit tettek és gondoltak a mandalák készítése közben, arról fogalmam sincs.
A védikus földfoglalási rituálé szerint egy földnek az a jogos tulajdonosa, aki oltárt állított rajta. Az oltárokon viszont a mandalákhoz hasonló szimbolika látható.
Azaz a kőkori ősvallásos gondolkodás alapján az indiánok valamiképpen jogosultak lesznek annak a földnek a használatára, amelyen élnek és amelynek képét homokkal megrajzolják.
Ezért annak nincs semmi jelentősége, hogy a mandala megmarad-e, vagy sem másnapig. A teremtő odafenn úgyis tudja.
"Szerintetek elképzelhető-e, hogy a préritörzsek, ha a fehérek nem avatkoznak be a fejlődésükbe, eljutnak a bölények háziasításáig és hasonló nomád nagyállattartó társadalmakat alakítanak ki, mint a közép-ázsiai sztyeppék lakói?"
Éppenséggel elképzelhető, de garancia nincsen rá.
Éppenséggel a bölény bőségesen állt rendelkezésre és a síksági indiánok kedvelték azt az életformát (ti. a vadászatot). A válaszom tehát az, hogy meglehet.
Az indián ételekkel kapcsolatos kérdésedre engedelmeddel holnap válaszolok.
"Meg tudnád adni a könyv pontos címét? Szeretem az ilyen jellegű munkákat!"
Dr. Fürstner László: Történelem és kultúra új megvilágításban (II. kötet: Amerika - Ausztrália - Óceánia), Dunakeszi, 1996 (kiadó maga Fürstner László)
Ne mindig csak háborúzzatok, néha étkezzetek is:-)
Az észak-amerikai indiánok konyhaművészetéről, ha volt egyáltalán ilyen, tudtok-e valamit?
Egyáltalán a bölénysülten kívül tudtak-e valamit sütni-főzni az indiánusok?
Vagy csak a spanyoloktól tanultak meg normális ételeket készíteni?
Ha már szóba kerültek a bölények:
egy előadásban azt hallottam, hogy az amerikai bölény aránylag könnyen domesztikálható.
Szerintetek elképzelhető-e, hogy a préritörzsek, ha a fehérek nem avatkoznak be a fejlődésükbe, eljutnak a bölények háziasításáig és hasonló nomád nagyállattartó társadalmakat alakítanak ki, mint a közép-ázsiai sztyeppék lakói?
Az teljesen egyértelmű, hogy a valóságalap nem hét püspökhöz, vagy hét szigethez kapcsolódik. Inkább talán ahhoz, hogy a Quetzalcoatl legenda esetleg nem a vikingekhez köthető, hanem mondjuk egy másik népcsoporthoz, aki a Kanári-szigeteknél nyugatra vívő óceáni állandó áramlatokat és szeleket használták ki és jutott el képviselőjük az új kontinensre. Mert azt mindenképpen érdemes megfontolni, hogy a korabeli hajózási szakismeret az északi félteke áramlatai és szelei miatt két utat tett lehetővé: A vikingek által bejártat Izland-Grönland felől, és a Kolombusz által felfedezetett Kanári-szigetek-Kis Antillák felől.
1833. november 13-án egész Észak-Amerikában látható, impozáns meteoreső volt. Ez az esemény, mint az év legfontosabb eseménye került megörökítésre a kajova (Kiowa) indiánok bölénybőr kalendáriumában.
Más:
Ha tudsz valamennyire angolul, üsd be a Google-ba a Navaho sand painting (navahó homokfestés) kifejezéseket. A navahók vallási szertartásaikhoz az elsimított homokra festettek különféle vallási szimbólumokat.
Mindenesetre érdekes mentalitásra vall, hogy a képlékeny homokra festettek aprólékos munkával, aztán meg néhány nap vagy néhány óra alatt veszendőbe ment az egész...
Egy újabb korai fehér-rézbőrű összecsapás a Nagy-síkságon:
1831: While looking for rumored "lost silver mines" in Texas near the old San Sabá Mission, Jim Bowie, and ten companions, encounter almost 150 Caddo and Waco Indians. A fight ensues which becomes legendary in Texas history. After frontal attacks prove ineffective, the Indians set fire to the brush and trees surrounding the Americans. This ploy also fails to work. After losing over fifty warriors, to Bowie's one, the Indians leave the field.
Röviden: Jim Bowie (a Bowie-kés feltalálója, később ezredes az önálló texasi hadseregben) és 10 társa összecsap 150 caddo és waco harcossal Texasban. A rézbőrűek a sikertelen frontális támadás után a bokrok és a fák közül tüzelnek a fehérekre, de így sem érnek el semmit. Miután több mint ötven harcost vesztenek, Bowie meg egyet, a támadók elvonulnak.
Hm. Nekem van egy olyan gyanúm, hogy Bowie-ék alaposan kiszínezték a dolgokat:-)
"De Benteen megkapta és megértette a parancsot, nem az olasz volt az oka, hogy nem hajtotta végre."
Kedves Tibb!
Egyes feltételezések szerint Benteen kapitány azért nem sietett Custer segítségére, mert gyűlölte őt Joel Elliot őrnagy halála miatt.
1868-ban ugyanis a Washita Forknál vívott csatában több száz komancs, arapahó és sájen indián bekerítette és az utolsó szálig lemészárolta J. Elliot őrnagy 18 fős osztagát, amit a Kormos Üst táborát brutálisan elpusztító, győzelmét ünneplő Custer tétlenül szemlélt. Benteen és Elliot jó barátok voltak még a polgárháború idejéből.
Benteen addig sem kedvelte a gőgös, felfuvalkodott Custert, de ezután még úgy sem. Little Bighornnál tehát hagyta volna, hogy hadd főjjön a saját levében?
A másik, valószínűbb változat szerint Benteen - félretéve személyes érzéseit - kb. 100 fős oszlopával Custer segítségére sietett, de ekkor már több száz elszánt lakota és sájen választotta el a két egységet. Rövid áttörési kísérlet után Benteen visszavonult és egyesítette csapatát Reno őrnagy már megvert oszlopával.
Egy dombon sáncolták el magukat, aminek Reno's Hill a neve.
Ez még John Ford és a klasszikus western időszaka. John Ford egyszer azt mondta, hogy több indiánt ölt meg, mint Custer tábornok. Ez alatt azt értette, hogy a legtöbb filmjében az indiánok lelövendő mellékszereplők. A Cheyenne ősz talán az egyetlen kivétel.
Egyébként azt olvastam, hogy a Ford-filmekben statisztáló navahó indiánoknak szép bevételük származott a forgatásokból:-)
Nem voltam pontos a latin kifejezésben. De az Antilia - Antilla kifejezésben az "Ellentétes (oldali) szigetek" szavak rejlenek. Valójában egy olyan legendáról van szó, ami Kolombusz útját is inspirálta. Valóságtartalma a ködbe veszik:
"Columbus was further inspired by many writings and traditions, some of which dated back to Ancient Greece. Apart from the most ancient of these, there was the well-known legend in the sixth-century life of the Irish St. Brendan the Navigator, that he had sailed to a land to the west across the Atlantic, the entrance to the earthly Paradise. This land was called 'Brazil', meaning in Gaelic 'the great island'. Secondly, Columbus well knew from Portugal the story of Antilia, the Island of the Seven Cities, whither had fled seven bishops after the invasion of the Moors in 711. Thirdly there was the fact that in A.D. 1492 (the symbolic year 7000 from the Creation of the World, which Columbus understood not symbolically but literally), the Re-conquest of the Iberian Peninsula had been completed and many were looking to further this Re-conquest by taking Jerusalem and thus beginning the eighth and final millennium in which the world would end."
"Én annak idején nagy megdöbbenéssel olvastam, hogy 1876-ban a Hetedik Lovasság állománya jórészt újoncokból állt. Sőt sok bevándorló is volt közöttük, főleg írek, németek és olaszok. Sokan nemhogy még nem harcoltak előtte indiánokkal, de mégcsak nem is láttak élő rézbőrűt. Néhányan meg állítólag angolul sem tudtak."
Ez nem csak a 7. lovasezredre volt igaz, hanem a polgárháborút követő évtizedben az amerikai Nyugaton szolgálatot teljesítő szinte valamennyi lovas- és gyalogezredre. Iszonyúan magas volt a dezertálók száma, ebből következően az újoncok aránya is mindig nagy volt.
Az ezred 793 közlegényéből 473 volt amerikai születésű, 320 bevándorló volt, ebből 129 ír, 127 német, a maradék 64-ben pedig 14 náció képviseltette magát. Olaszok viszont csak hatan voltak ezredben, a Little Bighornnál a hatból csak hárman voltak jelen.
"(A Nagy délután c. regényben az olasz száramzású lovasfutár nem érti a tisztek angol nyelven elordított parancsait, ezért mindig le kell neki írni azt egy darab papírra)."
Ez annak az epizódnak a kiszínezett változata, hogy Custer egy olasz származású trombitással, John Martinnal (Giovanni Martini) küldte el Benteen-nek a parancsot, hogy embereivel és a tartalék lőszeres öszvérekkel minél gyorsabban csatlakozzon hozzá. A parancsot valóban le kellett írnia, mert Martin csupán három éve élt az Államokban és tényleg gyengén beszélt angolul. De Benteen megkapta és megértette a parancsot, nem az olasz volt az oka, hogy nem hajtotta végre.
"Nagy felelőtlenség volt ilyen tapasztalatlan katonákat a "vad sziúk" ellen küldeni..."
A 7. lovasezredben 1876-ban kb. 13% lehetett a friss újoncok száma, ami nem is számított rossz aránynak más ezredekhez képest. Ilyen volt akkoriban az egész amerikai hadsereg. Tele bevándorlókkal és üres zsebű nyomorultakkal, akik jobb híján lettek katonákká. Kevés volt közöttük a profi.
KÖsz a választ. Valamikor régen olvastam valahol a poroszokról ( de érthetjük alatta az Angliával szövetséges fejedelemségeket), angol zászló alatt, zsoldosként. Gondoltam hátha valakinek beugrik, mint érdekesség. A függetlenségi háború más tészta, ott jelentős létszámú német harcolt.
A magyarok polgárháborús szerepe ismert a Kossuth emigráció irataiból, ezzel kapcsolatos könyvekből.
Amire utaltam az esetleges korábbi magyar szerepvállalásról csak porosz, esetleg amerikai levéltári forrásokból lehetne tájékozódni. S akkor is elég macerás, mert legénységi kartotékok nem nagyon maradhattak fenn. De az is érdekes miből derül ki egy tiszt esetében, hogy mondjuk baron Josef Mayer valójában báró Máyer József ?
A franciák hadereje 105 reguláris katonából, 147 kanadai milicistából és kb. 600 indiánból állt (Ojibwa, Ottawa és Potawatomi törzsekből, a Shawnee és Mingo törzsbeliek a háború elején még várakozó állásponton voltak).
Az angolok oszlopa 1.459 emberből állt. Ebből 456 elesett, 521 megsebesült.
A franciák és szövetségeseik vesztesége mindössze 23 halott és 20 sebesült volt.
Megnéztem a The Cheyenne Fall c. filmet, de nem tetszett. Vontatottnak éreztem, és sok minden funkciótlan volt benne. Pl. a városi kaszinóban játszódó jelenet, vagy az a négy texasi, aki lelőttek egy csejennt, meg az, amikor az egyik újság kitalálja, hogy ők az indiánok mellett írnak ezentúl. Ezeknek a részeknek semmi jelentősége nem volt, ki kellett volna vágni a filmből.
"Kár, hogy ezek az óvilági kapcsolatok nincsenek megnyugtatóan tisztázva. "
Ami biztosnak tekinthető, az a norvégok újvilági megjelenése Kr. u. 1.000 körül.
Norvég (vagy svéd) régészek megtalálták az újvilági viking település maradványait New Foundlanddal szemben a kanadai partokon. Nem volt túl nagy település, inkább csak tanya, talán egy-két tucat ember lakhatta.
Nem volt hosszú életű. Egyes feltételezések szerint összekülönböztek az őslakókkal, akik lemészárolták őket.
Ha már a hétéves háború és az amerikai függetlenségi háború szóba került, tudtátok, hogy George Washington megrögzött indiángyűlölő volt?
Észak-Amerikában a hétéves háború (ott úgy hívják, hogy French and Indian War, francia és indián háború) már 1754-ben elkezdődött. A franciák két új erődöt építettek az Ohio folyó felső folyásásnál és ezzel megtörték a törékeny békét. Az angolok - teljes joggal - észak-amerikai gyarmataik teljes bekerítésétől tartottak ezért 1755-ben egy expedíciós hadtestet állítottak össze Edward Braddock tábornok vezetésével a két francia erőd elfoglalására. Az expedícióban részt vett a Virginia milícia is, amelynek egyik fiatal tisztje George Washington volt.
Az Ohio környéki vadonban azonban talán 100 francia katona meg közel kétezer szövetséges indián (főleg saunik és mingók) lesből megtámadták Braddock hadoszlopát és szinte teljesen elpusztították azt. Braddock maga is elesett.
A Virginia milícia nagy része megmenekült, állítólag Washington bátor helytállásának köszönhetően, bár ahogy a jenkiket ismerem, lehet, hogy ezt csak ők tették hozzá.
Állítólag ebből a csatából származott Washington indiángyűlölete...
"S van-e információ az indiánokkal való harcaikról ? (lévén első sorban a könnyűlovasságot vetették be ellenük) "
Ez ebben a formában nem teljesen igaz.
Az 1820-as, 1830-as évekig, amíg az indián háborúk döntően a keleti országrész sűrű erdőségeiben és mocsaraiban zajlottak, a háborút elsősorban gyalogos lövészek vívták és a terepviszonyok miatt csak marginális szerep jutott a lovasságnak.
Csak később, mikor az indián háborúk súlypontja átkerült a Nagy-síkság és a Sziklás-hegység irdatlan kiterjedésű területeire, kapott döntő szerepet a gyors, mozgékony, nagy távolságok megtételére képes könnyű lovasság.
Bevallom, hogy nem halottam még arról, hogy a hétéves háborúban Észak-Amerikában harcoltak volna porosz alakulatok.
Az amerikai függetlenségi háborúban (1775-1781) viszont az angolok oldalán valóban harcoltak német zsoldosok.
Lord Bourgoyne tábornok északi hadjáratában (1777-1778?) pl. 8.000 brandenburgi és hesseni zsoldos vett részt. Érdekes, hogy a felkelő amerikaiak között viszont voltak német származású és anyanyelvű telepesek is. Így az is elképzelhető, hogy 1777-1778-ban Vermontban német emberek lövöldöztek egymásra...
A felkelő amerikaiak hadseregét viszont a porosz származású von Steuben báró segített megszervezni George Washingtonnak. (Akkoriban a poroszok voltak a világ legjobb katonái:-))Ma Steubenville városa őrzi a nevét. Az amerikai szabadsághősök között volt lengyel (Kosciusko), de magyar származású is (Kovács Mihály).
1850-1851-ben valóban egy csomó 1848-as magyar honvéd- és huszártiszt került az Államokba. Iowa államban létrehoztak egy New Buda nevű települést, de az hamar elenyészett. Sokan beálltak közülük az amerikai hadseregbe és néhányan valóban kitüntették magukat a polgárháborúban az északiak oldalán.
Én csak érintőlegesen foglalkoztam a témával, ezért ennél többet nem nagyon tudok mondani erről.
Olvastam továbbá egy Fiala János nevű honvédőrnagyról, aki Grazban végezte el a tüzértiszti iskolát, Bem apó hadseregében pedig a térképészek parancsnoka volt. 1851-ben kelt át az Újvilágba, ahol a jenki hadseregben földmérő és térképész volt.
Ő volt az, aki az első pontos térképet készítette Missouri államról.
Részt vett továbbá egy "vadnyugati" expedícióban, ami Gunnison és Beckwith vezetésével a leendő transzkontinentális vasút nyomvonalát volt hivatott kitűzni.
Ezt az expedíciót 1853(?) őszén a Wasatch-hegységben, a Sevier folyónál egyszer megtámadták az indiánok, Gunnison maga is meghalt, de a forrásokból az már nem derül ki egyértelműen, hogy Fiala ekkor még tagja volt-e az expedíciónak vagy már korábban elhagyta azt.
Az is lehet, hogy ez a fehér szakállas férfiú egy ma már ismeretlen, magányos hajós volt, aki egy hajótörés vagy valami miatt odavetődött, aztán tutajt ácsolt magának és nekivágott újra az óceánnak. Előtte azonban elmondta a meglepett őslakosoknak, hogy sokadmagával visszatér. Majd az óceánban nyoma veszett... vagy hazakeveredett Európába, de senki nem hitt neki.
A 'Cœur d' Alene' francia kifejezés valóban 'Alene szíve' jelentésű, de ez szerintem eredetileg földrajzi név lehetett, innnen ragadhatott át a környéken élő indián törzsre. Nem egyedülálló jelenség Észak-Amerikában.
Kedves Eguzki, Carolus, Provó és a többiek!
A Quetzalcoatl-legendáról nagyon felületesek az ismereteim. Maga a szó a juto-azték (Uto-aztecan) nyelvcsalád nahua ágába tartozó nahuatl nyelvből származik. A nahuatl ’quetzal’ tollat, a ’coatl’ pedig kígyót jelent, magyarra általában Tollaskígyónak, ritkábban Madárkígyónak szokták fordítani. Mind a toltékok, mind az aztékok nahuatl nyelvjárást beszéltek.
Teljesen bizonytalan, hogy a legendának van-e egyáltalán valami történelmi alapja. Ha van, akkor az fehér bőrű emberek meglehetősen régi partraszállását tételezi fel, hiszen az istennév és a legenda már a tolték kultúra korában (Kr. U. 700 – Kr.u. 1.100?) is megvolt.
Én nem hiszem, hogy norvég vikingek voltak ezek a fehérek, több okból sem:
Vörös Erik fia, szerencsés Leif Eiriksson Kr.u. 1.000 körül érte el az amerikai partokat, de úgy tűnik, hogy nem jutottak délebbre a mai New York magasságánál. A legenda ennél régebbi keltezésű.
A legenda alapján inkább művelt és békés keresztény szerzetesekre kell gyanakodnunk, mint harcias és barbár vikingekre. Vassisakos, csatabárdos norvégok vajon tanították volna-é az őslakókat békességre és földművelésre?
Ezért én inkább ír szerzetesekre gyanakszom, mint vikingekre. Egy korabeli ír legenda szerint Szent Brendan VI. (VII.?) századi ír szerzetes elhajózott nyugat felé, ahol megtalálta a „Boldogok szigetét”. Ez korban is jobban illeszkedik a legendához, mint a vikingek.
Persze az is lehet, hogy rossz helyen tapogatózok…
Ami a történelmi tényeket illeti, Quetzalcoatl (Felhőkígyó) eredetileg valóban tolték uralkodó volt. Békességre és kultúrára nevelte a népét, uralkodása boldog aranykor volt az ősi Mexikó életében, de a "sötét oldal" megbuktatta és menekülnie kellett. A legenda szerint valóban a maják közé jutott el.
Később Quetzalcoatl istenséggé lett. A szerencsétlen toltékok, majd az aztékok attól remélték paradicsomi uralma visszatérését, hogy évente több ezer, néha több tízezer hadifoglyot áldoztak föl az oltárán... Döbbenet!
