Amikor a Doktorprofesszor időnként visszatérően a "magyar stílustól" regél, el-elmorfondírozok azon, mire gondolhat. Húzásokra? Szélsőbefutásra? Talpról lövöldözésre? Vagy arra, hogy nincs stílusunk? Éljen az improvizáció?
Misit szorgalmas munkásembernek tartottuk, aki a szívét-lelkét kiteszi a pályára, de kreativitást nem annyira tőle vártunk.... Tóth Gabi más kérdés, az ő esete viszont speciális, az ő példájából nem érdemes általánosítani.
Azért ez a kreativitás felnőtt szinten nem mindig domborodott ki. Tóth Gabit és Kovacsicsot is nagyon kreatív játékosnak tartottuk, de aztán kiderült hogy a világelitbe nem ők viszik vissza a felnőtt válogatottat. Kiderült, mások kreatívabbak! Vagy legalábbis dinamikusabbak, gyorsabbak, jobbak a párharcokban. Vannak jelek arra, hogy ebben az elemekben pozitív változások lesznek a közeljövőben. Szvsz valamilyen szintű harmonizáció a felnőtt és az UP válogatottak játékstílusa között nem ártana. Pl az UP válogatottjaink rendszeresen lerohannak középkezdésekből, amit a felnőtt válogatottnál ritkán látunk.
Az elmúlt hét-nyolc év válogatott eredményei nem azért lettek olyanok amilyenek mert túl sok volt a kreativitás a játékosokban. Sokkal komolyabb gond például h a csapat alig készül együtt, és a szakmai munka sem a legjobb. Rasmussen négy évig akart itt valami 'egységes játékot' kihozni mindenkiből, aztán mire mentünk vele...
Ahham. Láttál te magyar up-meccseket, akár válogatott up-meccseket az utóbbi években..? Szerintem nem.
Sosem fogjuk áramvonalasítani a felnőtt és az up-válogatottak játékát. Nálunk ennél jóval fontosabb az improvizáció és a helyzetek kreatív megoldása a pályán. Ettől magyar kézi a magyar kézi. Ez adja a savát-borsát.
Szerintem sem fizikálisan vannak elbukva bizonyos meccsek, inkább mentális és taktikai okai vannak amikor nyerhető meccs megy el. Nyilván az érmes csapatok eleve jobbak...
A koràbbi èvekben mèg a felnőtt vàlogatottban is megfordultak olyan játékosok, akik nem feltétlenül sportemberhez méltó testalkattal és edzettséggel rendelkeztek. Még pár éve is fel-feljött a cigizős téma egyes játékosok kapcsán. Úgy gondolom, hogy ebben volt egy nagy előrelépés az elmúlt években. Az akadémiákról kikerült játékosok fizikálisan képzettek Háfra, Vámos, Márton, Bordás, Faluvégi vagy Tóvízi fizikálisan erős és az őket követő generációkkal sincs gond. Nem fizikálisan veszítjük el a meccseket felnőtt szinten. Az olimpián kicsit elfogytunk, de ez a sérülések eredménye volt illetve annak, hogy Elek olyan játékost nevezett a szűk keretbe, akiben nem bízott (Kiss Niki). Így persze a norvég meccs végén elfogyott a csapat, mert Klujber sérülésével 4 belső ember maradt három posztra.
Amúgy egyetértek, anno bejött, bár a kéziben nem tudom hogy lehet átültetni. Mindenesetre az upnál kéne kezdeni és az egységes támadás-védekezés is jó irány. Plusz a méret meg abszolút nem mellékes, bármit is mond Zsiga. Anno, egyszer Csík Jani valahonnan szerzett egy atléta lányt, tán gerelyhajítót? volt vagy 180+ magas, de kigyúrt, először ügyetlen volt, de akkorát dobott, hogy kiszakadt a háló és később belejött.
Sokat támadták a követelményrendszer miatt, pedig a mezei futásoknak, a Cooper-tesztnek szerepe volt abban, hogy három világbajnokságra is simán kijutottunk. Zsarnoknak tartották, ha ez, amit most mondok, bekerül a cikkbe, biztos kapok majd hideget, meleget. De én az összes elnököm közül őt tartottam a legtöbbre.
A válogatott erőnléti edzőjének miért kellene belelátni/szólni a klubok munkájába? Csak a válogatott(keret) játékosai kellene foglalkoznia. Normális helyeken a vál.játékos megkapja a személyre szabott edzéstervet, amit egyeztet a klub erőnléti edzőjével vagy megfelelő rutinnal maga fésüli össze. A következő összetartáson pedig úgyis felmérik/újragondolják
A realitás az, hogy a Dán, Német, Magyar hármasból kerül kettő a nyolc közé. Gyakorlatilag itt is egy meccsre kell fokuszálni, a magyar németet kell lehozni.
Vova régóta a rendszer része, egy megbízható, kompromisszumkész ember.
Ezért mondjuk nem nagyon értem, ha már fotelforradalmár vagy, miért mindig vele jössz, de hát mikor voltál te következetes?
Persze voltak olyan edzők, akik kívülről jöttek, pl Rasmussen, de ők is remekül érezték itt magukat, a dán például kiválóan tudott szerződni, csak éppen az eredményeket nem szállította...
