Biztos lehet, csak fogalmam sem volt, ha leülök, fel tudok-e állni. Elég volt az ágyról lemászni, olyan iszonyatosan húzódott. Meg eszembe sem jutott, hogy leüljek. A korábbi gyakorlatnak megfelelően, mondom gyorsan elrendezem magam, aztán vissza az ágyba. A másik dolog, annak ellenére, hogy angyon kellett pisilni, nem tudhattam, hogy nem fog olyan könnyen menni mint szokott. A második műtét után már könnyebben ment. Igaz, az nem is fájt annyira, meg nem is keleltt annyira pisilni. Éppen látogatóm volt, aztán nem is iszogattam. Mikor elment a látogatóm, mindja a nővér, hogy sétáljunk egy kicsit. Sétáljunk, mondom neki. Felültem az ágyon, aztán kezdtem szédülni, meg hányingerem lenni. Akkor látta a nővér, hogy alig ittam. Mondta is, hogy ami ott van tea, azt fél órán belül igyam meg mindet. A kevés foyladék miatt besűrűsödik a vér és csökken a vérnyomás. Ezért van a szédülés. Az esetemben amúgy is kényes dolog a sűrűbb vér, így aztán 10 perc alatt betermeltem a teát. Jött is a nővér fél óra múlva. Akkor már nem szédültem és kikísért a vécére. Kérdezte, sikerült-e pisilni. MOndom igen, bár nem sokat. Mondjuk nem csodálkozott, mert nem volt mitől, de a lényeg, hogy sikerült.
Ha már ivás, akkor megemlítem, hogy a szobatársam, akit 1 nappal előttem műtöttek, az szorgalmasan kortyolgatta az ízetlen teát. Mikor elfogyott, hoztak neki másik kancsóval. Este már úgy nézett az újabb kancsó teára, mint gyújtogató a vizes szalmára. Meg is kérdezte, hogy még ezt is meg kell innia? A nővér azt mondta, ha nem kívánja, nem kell. Erre mondja neki a szobatársam, hogy azt hitte azért hozzák egyik kancsóval a másik után, hogy mindet meg kell innia. Már minden baja volt a sok ivástól. A nővér meg csak annyit mondott neki mosolyogva, ő azért hozta, mert látta, hogy elfogyott, biztos kívánja. :) Pedig a betegtársam már a kancsóra sem bírt ránézni, nemhogy inni.
Valaki említette a fosatást, meg az evést. Műtét előtti napon vonultam be. Otthon nem reggeliztem, a kórházban meg már reggeli után voltak, így az kimaradt. Ebédre csak egy ksi levest kaptam, mást nem. Azt mondták, ebédtől már csak folyadékot fogyaszthatok. Vacsorára is csak egy bögre csáját adtak. Azt mondták, éjféltől folyadékot em ihatok. Másnap olyan fél 9 körül kezdődött a műtét. D
De egyébként mindkét műtét és azok előzménye szinte percnyi pontosságú lebontásban a honlapomon elolvasható. Elrettentésnek, vagy megnyugtatásnak. :)
"Keleltt egy kiscit biztatnom magam, hogy meginduljon. Ráadásul, akkor már kezdtem lefőni, meg szédülni. Mondom, ha most nem produkálok eredményt, akkor itt úgy elterülök mint az ólajtó."
Lehet, hogy hülye felvetés, de ülve nem lehet pisilni? Feltéve, hogy le tud ülni, aztán fel tud állni az ember, akkor mégiscsak kényelmesebb kivárni az eredményt...
Nem igazán tudom mi lehet az. De van valami olyasmi jelenség, hogy vadhús. Ilyenkor egy sérült részen erőteljesebben növekszik a szövet. Talán iylesmi lehet. De nem kellene lennie. Lehet hogy nem ártana azt hamarabb is megmutatni, vagy legalább telefonon rákérdezni. A mozgással meg óvatosan és semmi cipekedés! Még kis súlyt sem egyelőre. Jobb félni mint megijedni.
A seb felső részén kb 5 cm hosszon újnyi vastag valami van és kemény, ez az elején nem volt 1-2 napja van alakult ki és kicsit fáj, főleg helyzetváltoztatáskor. Nem tudom mitől lehet, mert ilyet még nem hallottam senkitől, de a 13-i varatszedésen majd rákérdezek. Amúgy ma egész nap tettem-vettem semmi problémám, csak hamarabb elfáradok.
Az enyém 2x10,5 centis. Műtét után, mikor ocsúdtam, látom lóg belőlem az infúzió. Alig vártam hogy lemenjen, mert már rohadtul kellett pisilni. Keleltt egy kiscit biztatnom magam, hogy meginduljon. Ráadásul, akkor már kezdtem lefőni, meg szédülni. Mondom, ha most nem produkálok eredményt, akkor itt úgy elterülök mint az ólajtó. Nomeg még vissza is kell botorkálnom az ágyhoz. Aztán egyre könnyebben ment a járás is és a pisilés is. Katéter nem került szóba.
A varratszedés meg kb 2 másodperc volt. Mármint maga a művelet. A doki elvágta a damilt és egyszerűen kihúzta. Az előtte meg utána lévő ecsetelés, spray-zés volt több idő. Utána egy kicsit hagyni kellett száradni, kb fél percre. Az valamilyen védőréteget képzett a bőrfelszínen.
Nem tudom mit értesz az alatt, hogy el van vastagodva felül. Egy kis duzzanat nekem is volt, először majdnem ugyanúgy nézett ki mint műtét előtt, csak fekvő helyzetben is kidudorodott. De inkább nagyobb felületen oszlott el, ezért nem volt olyan feltűnő. Aztán szépen húzódik az vissza, bár egy nagyon kicsi különbség most is látszik. De ez szerintem természetes, hiszen a háló ott van, amit a szövetek benőttek, így aztán vastagabb ott a belső rész. Egyáltalán nem fáj, de mikor taknyos vagyok, mint például most, azután a sok tüszkölés és orrfújástól a jobb oldali egy kicsit érzékenyebb. Nem fáj, inkább olyan nyomást érzek rajta néha.
Ami a legjobban izgat, az meg az, hogy vajon mitől letta sérvem. Ugynais én nem vettem észre. Nem fájt egyáltalán, csak egyik alkalommal, mikor fürödtem, akkor tűnt fel, hogy nicsak, mi az a kis dudor. Nyomkodtam, de különösebben nem fájt. Aztán hónapok múlva kerstem rá, hogy mi lehet ez, mert egy hosszasabb hasonfekvés után alig bírtam feltápászkodni, úgy fájt. Akkor már sejtettem, hogy ott sincs rendben minden.
Az első műtét nekem is elhúzódott egy kicsit. Május 17-én mentem a sebészetre. Ha mindne jól ment volna, akkor a következő héten megejtik a műtétet. Viszont volt más probléma is, ami miatt volt jópár vizsgálat előtte, így aztán július első felében lett meg. Bő másfél hónap múlva. Végülis a vizsgálatoknak az időpontjai voltak úgy elhúzódva, azért kellett várnom. Mikro a második műtétre mentem, akkor olyan szűk 2 hét telt el a sebészetilátogatásom és a műtét között. Akkor már nem kellettek a korábbi vizsgálatok, mert tudtuk mi a baj.
Kösz a beszámolót! Viszont azért irigyellek, hogy Te ilyen gyorsan túlestél a műtéten. Nekem december 23-án március 9-re adtak időpontot, és addig még mindig több, mint egy hónap van hátra:(
énnálam is volt sebfájdalom ,de max az elsö pár napban volt "szar",de utána rohamos volt a javulás,én ha jol emlékszem 9cm volt a vágás ,és télleg már alig lehet észrevenni,varratszedés meg nem egy nagy cucc,megfogják a damilt ,és egyszerüen kihuzzák nem nagyon érzel semmit 1 min az egész...bár igy visszatérve a pisilés dologra elöször nekem is marha nehéz volt ,de amikor jött az esti vizites doki ,és aszonta add 1 orát ,hogy vizeletet produkáljak ,különben katéter akkor azér ráálltam a dologra ,és erötvettem magamon kimentem wcre vizeletet produkálni...:)igy nem kellett a katéter...
Nekem véralvadásgátló injekciót itthonra nem adtak, arra hivatkoztak, hogy a laborerdményem nem indokolja. Ma egy hete volt a műtétem, elég jól vagyok csak a seb nem tettszik el van vastagodva felűl és fáj is, remélem a 13-i varatszedésre ez is elmúlik. Ha valakinek ven ezzel kapcsolatban tapasztalata irja le.kösz.
nálam sem volt semmi hasonló,mondjuk én nem emlékszem arra hogy befásliztak volna,de nekem is raktak rá súlyt..nekem altatásban volt, azért vannak eltérések mütétek között... viszont az evés 1 napal elötte már nem nagyon lehetett..
Nálam ilyen fosatásos móka egyik alkalommal sem volt. Nekem altatásban végezték mindkét alkalommal, mert úgy kértem. A másodiknál egy kicsit alkudozni kellett a dokival, de végül belement, mert akadálya nem volt. Kacsába pisilni nekem sem sikerült, pedig rohadtul kellett. Alig vártam, hogy az infúzió lefolyjon, szóltam a nővérnek, hogy kimehetnék-e a wc-re. Elkísért, mert első alkalommal nem mehet egyedül a páciens. Rohadt messzinek tűnt a fekhelyem visszafelé. Piszkosul szédültem, pillanatok alatt leizzadtam, Állítom, ha még 5 méterrel odébb van az ágy, elterülök. Még olyan jól nem esett vízszinte helyezkedni mint akkor. A szédülés is megszűnt 1 perc alatt, lassan a verejtékezés is alábbhagyott. A vágás piszkosul fájt, alig bírtam lemászni az ágyról, kiegyenesedni meg főleg. De minden lépéssel egyre kevésbé fájt és 10 méter után már elég egyenesen jártam. Az ágyról lemásznio és oda vissza volt a legnehezeb. Jó magas ágyam volt, de szerencsére fal meleltt volt és a falon ott ment a fűtéscső, így arra rálépve mindjárt közelebb volt az ágyam.
A vágás nekem 10,5 centis. Egyszer azt mondta valaki, hogy a vágás mérete attól függ, mekkora a sebész keze. :) Viszont szinte milliméterre egyforma hosszúságú mindkét vágás, ráadásul teljesen szimmetrikus is. Tehát nem ahogy esik úgy püffen módszerrel késeltek. Mintha tükörképe lenne egyik a másiknak. Így három és fél év után már szinte alig látszik a vágás. A sebszéleket tökéletesen illesztették egymáshoz, nincs húzódás. Véralvadásgátlót én is kaptam. A műtét napján nem, de utána és azután igen. Utána meg jöttem haza. Nekem nem kellett szúrkálnom magam, mert más okból kifolyólag hasonló gyógyszert szedek, így a 30 napos injekciókúrát nem kellett végig csinálnom. Viszont műtét előtt 1 héttel én már injekcióztam magam. Kórházból hazamenve a még megmaradt pár injekciót felhasználtam, aztán folytattam a tablettával. Ha már megvettem, ne menjen pocsékba. :)
Köszönet gimli64-nek, hogy elindította ezt a folyamatot, sok mindent megtudtam a témáról.2009.01.05. jelentkeztem egy sebészeti szakrendelésen a sérvemmel, egy fiatal orvos diagnosztizált, előjegyztek 01.20-ra aneszt ambulanciára, ott EKG és teljes vérkép, valamint ált.vizsgálat.01.29.én befeküdtem a kórházba, felvétel, 3 dl keserűsó, kemény hasmenés fél napig. Az operáló doktornő -fiatal, aranyos- megnézett elmonta a műtét körülményeit. Egy fiú ellenőrizte az otthon elvégzett borotválásom. 01.30-án délre volt kiírva a műtét, reggel jött az altalóorvos, hogy ő az aneszt ambulanciával ellentétben nem altatást, hanem spinális érzéstelenitést javasol, --ennek még később lesz jelentősége--.Ezután visszajött a doktornő és szólt, hohy csak 14.00- lesz a műtét és mivel ébren leszek, igy felkészitett a műtét során elhanzókra, mivel ezek nem nekem fognak szólni, ezt nem nagyon értettem. Jött az infúzió, lábfáslizás, tabletta és indúlt a szekerem a műtőbe. Átfeküdtem a műtőasztalra, felrakták a cuccokat, mivel spinális érzéstelenítés volt a cél féllig ültem, szúrtak eggyet, majd mégeggyet, a szemem előőt volt e3gy zöld rongy igy nem láttam semmit csak oldalt a sok műszert, a sok zöldruhás embert és sok szemet. Megkérdeztém zsibbadok -e mondtam, hgogy csak a lában. Néhány perc után vágás, annyira fájt, hogy szóltam miellőtt elájultam. Ezután jó 2.5 óra mulva a szekeremem a szobámba menet látom, hogy már sötét van, kérdezem a nővért aki tolt, --ja oda fiu vitt--, hogy mit csináltak eddig, válasz nem sikertült az érzéstelenités ezért eleltattak, de ehhez az asztalt némikéép módositani kellett, félig ülőböl fekvőre. A szobába érve felhivtam a családom, közben foltak az infúziók, hasamon egy több kilós tömb. Kb 3 óra mulva elkezdtem inni, kérték, hogy 3 litert igyak és mihamarabb vizeletet produkáljak. Éjfélre ment ki a zsibbadás teljesen a lábamból, ugy hogy elég lett volna a szer ha jóhelyre kerűl. Éjféltől már kaptam fájdalom csillapítós és levették a sulyt is próbálkoztam a kacsával, de nem ment fekve 57 éve voltam gyerek azóta nem gyakoroltam, próbáltam felűlni, sikerült beindult, de már annyit ittam majd szét szakitott, felálltam kínok között, mivel csap mellett volt az ágy kinyitottam a vizcsogás segített reggelre volt 1 liter a 4.30-as ébresztőre. Szépem megborotválkoztam, tisztát cseréltem, mire 6.15-kor jöttek a nővérek már kész voltam ez a szombati nap volt kaptam fájdalomcsillapitót és véralvadésgátlót minden nap. Kimentem reggelizni, rövid sétákat tettem.Vasárnap még jobb voltt a szombaton felrakott spré kötéssel már zuhanyozni lehetett, megdönbentem a nagy seben, itthon megmértem 13 cm a vágás, mintha ZORRO járt volna itt. Hétfőn ez a 5. nap reggele volt zárójelentésel 9.15 perckor távoztam, varratszedés 13-án lesz.Ja a doktornő elköszönt külön, megnézett mégegyszer a távozásom előtt. Ja hálapénzt nem adtam, hogy a varatszedéskor viszek valamilyen ajándékot azt még fontolgatom. Elnézést kicsit hosszú lett, de enneél rövidebben nem ment.
Én 30-at adtam 2005 őszén. De két műtét volt, másfél hónap különbséggel és a második után adatam, mikor varratszedésre mentem. Előre nem adtam, és az első műtét után sem. Csak a legvégén.
Abban esetleg tudnátok segíteni, h. kb. mennyit szokás adni egy sérvműtét után a dokinak?
(Kérem mindazokat, akik hálapénz ellenesek, h. ne nyissunk vitát, nem szeretném szétoffolni a topikot, csak körülbelül szeretnék tájékozódni az ügyben!)
Csak megerősíteni tudom, baromság, hogy nagy sérvet nem lehet laparoszkóppal műteni! Könnyű belátni viszont, hogy kövér embereknél miért nem: egyszerűen nem ér át a hájon a műszer. Nekem aztán igazán nagy volt, nagyobb, mint egy Tesco-s tyúktojás. A műtétre egy hónapot kellett várni, de ez meló mellett épp elég volt az előzetes vizsgálatokhoz, leletek beszerzéséhez. Mellkasröntgenre is küldtek, erre az altatási miatt van szüksége az anesztes-nek. Egyébként 3 héttel a műtét után már úsztam, sőt nudiztam, mert jó idő volt, és csak 2 félcentis vágás látszott. :- )) Ma már az is alig. Pedig csak fél éve volt.
Amúgy az operáció után levegőt is csak félve bírtam venni úgy két napig, (ti. a műtétnél használt gázok komoly mellkasi fájdalmat okoznak, ha bennmaradnak) nemhogy cigizzek. Így az elvonási tünetek miatt nem kell aggódni egy darabig.
Még annyit, hogy a bp.-i Bajcsy Kórházban biztosan csinálják laparoszkóppal (is).
Jobbulást annak, aki még előtte van, egyébként boldog új évet,
Nekem is volt röntgen, meg minden más is. Tulajdonképpen akkor teljesen kivizsgáltak, amit nem is bántam, így legalább nem kellett külön tüdőszűrésre mennem. :)) Ja, cigizni nem akarsz majd kimászkálni, örülsz, ha a klotyóig el tudsz vánszorogni. :))) Bár miután felkelt az ember, már nincs baj, csak amíg feltornássza magát fekvésből ülő helyzetbe. Meg vissza. :))
A röntgen nekem is új. Bár lehet, hogy van valami logika benne. Minden esetre valóban nagy különbségek vannak. az, hogy laporoszkópos vagy hagyományos műtét lesz, az azon is múlik, hogy a kórház technikailag és anyagilag hogy van eleresztve. Laporoszkópos műtéthez külön tudás szükségeltetik. Ha nincs olyan orvos, aki kapott képesítést rá, akkor marad a szike.
Ezen én is csodálkozom. Remélem, nem a mellkasomban keresik majd a sérvet :) Leginkább a cigizés aggaszt, hogy hogyan fogom kibírni nélküle. Volt már három orrpolip-műtétem. Az első után kb. negyed órával "elindultam" rágyújtani, na, amit én kaptam a főnővértől! Addig "erőszakoskodtam" vele, amíg azt mondta, két óra múlva mehetek bagózni. A másik két műtétem után már ez volt a hivatkozási alapom :) Gondolom, azért ez után a műtét után az embernek nincs nagy kedve egyhamar "kiszaladgálni" rágyújtani. Lehet, hogy ez lesz az első lépés a leszokáshoz?!
Kövér szerencsére nem vagyok! A műtét előtt egy héttel kell laborba meg mellkasröntgenre szóló beutalóért visszamennem, akkor már majd nem hagyom magam ilyen könnyen lerázni!
Viccelődött a házidoki, hogy az előző héten hárman is voltak nála lágyéksérvvel, biztosan most valami ilyen járvány van az influenza helyett. A kis Humor Harold!
Akkor valaki valamit nagyon rosszul tud, mert nekem lágyéksérv volt és jó nagy is, mégis laparoszkópia volt. A professzor azt mondta, hogy nagyon kövér embereknél nem tud robotolni, tehát pl. ez kizáró ok lehet.
Azért nem ilyen egyszerű az élet :( Mielőtt elmentem volna az orvoshoz, végigolvastam ezt a fórumot, hogy valamennyire képben legyek. A házidoki közölte, hogy lágyéksérvet egyáltalán nem műtenek laparoszkópiás módszerrel, a szakrendelés orvosa meg vizsgálat nélkül, csak úgy, odapislantva kb. másfél méterről, farmernadrágon keresztül megállapította, hogy ekkora sérvet nem lehet így műteni...