Számtalanszor előfordult, hogy Rudi is ugyanígy fixirozott egy helyet, hogy "márpedig onnan neki kell valami".
Volt, hogy a párom már szétkapott mindent a környéken, hogy vajon mi a túró lehet ott, ami ennyire kellhet? - de nem talált semmit, a nyüszögés folytatódott.
Ekkor volt hogy feláltam a kanapéra és a másfél méter magasra függesztett könvespolc felső könyvsorának a háta mögött (!) volt egy minimum fél éve ottfelejtett labdája - amit ki tudja milyen okból dughattunk oda valamikor (gondolom TV-nézés közben randalírozhatott vele, vagy ki tudja) -
A lényeg, hogy hónapok múltán, abból a magasságból és takarásból is frankón kiszagolta, hogy ott van valami, ami az övé....és azt haladéktalanul kéri visszaszolgáltatni :-)))
Szia! Szerintem 30-40 percnél tovább ne engedd a hóba,mert nekik nagyon vékony a bundájuk,hamar megfáznak. Inkább töbször keveset. Bár Szofikánk is egész nap hemperegne a hóba,de nem engedjük sokáig kint lenni!
Anyuméknál egyszer állt a nagy koloniál szekrény egyik ajtaja előtt és nyüsszögött. Többször kinyitottam neki, mutattam, hogy nincs benne semmi, csak pólók... aztán csak állt tovább és nyüsszögött, a harmadik alkalommal hátranyultam és egy ezüstrókaszőr kalap került a kezembe :)) (állatvédőktől és szegény rókától utólag is bocsánat)
El tudom képzelni milyen kihívás lehet Fionának egy ilyen utcai árus. :-)) Haláli jó fej lehet! :-) Régen hordtak olyan sálat (vagy mifenét) az asszonyok aminek róka fej volt a végén. Fionának az tuti tetszene. :-)
Nem tudom nálunk mi lett volna, ha kiskorban van már macska a háznál. Igazából már egész kicsi pár hetes korukban a kistacskók "gyilkolták" egymást (morogva, csaholva kergették és lebírkózták egymást), ez volt náluk a játék :) És ugye mivel vadász família a kölykök ha kaptak egy rókabőrt (vagy bármi hasonlót), akkor nagy morgások közepette cincálták. A mai napig ha valakin igazi szőrmebunda van, akkor Fiona megy szaglászni, de utcán is az idegeneket. Sőt amikor nyúlszőrfarok kulcstartó van nyáron itt nálunk az utcai árusnál, nagyon kell figyelni, hogy le ne lopjon egyet :)
Nálunk Panni a cica már 2éves volt, amikor Rozi hozzánk került. Mikor meglátta a kicsi Rozit le akarta vadászni. Az első sokkhatás után elkezdtek játszani. Azóta együtt alszanak, esznek, isznak, játszanak és még pisilni is együtt járnak ki. Érdekes, hogy mikor idegen macsek merészkedik a kertünkbe, mind a kettő véres fenevaddá változik. Azonnal elkergetik. Panni jól le is szokta pofozni őket. Hogy Rozi mit tenne, ha elkapná valamelyiket? Nem tudom, mert eddig nem érte utól őket. :-)
Nálunk a család fele macskás szóval volt pár békítési kísérlet, olyankor is csak azért nem gyilkolja le őket, mert már annyit tanítottuk és van olyan macsek is, amelyik állja a sarat, sőt lekever neki egy frászt, de ő akkor is remegő szájjal lesi mikor ugorhat a nyakának. Ő nem simán kergeti őket, hanem vadássza. Ugyanazt a hangot adja ki mikor nyulat vagy őzet hajt. Nem mellesleg szomszéd féltestvére már 8 hónaposan sajnos megölt egyet. Ők vadász családból származnak. Amikor anyósomékhoz megyünk, akkor szegényt meg kell kötni a lakásban, különben durva cirkusz van:)
Áhh, ne hidd. Nekem az első tacskóim 2 lánytacskó volt, anya-lánya. Na, ne tudd meg, hogy ki voltak azok "élezve" a macsekokra.
Ha csak viccből a "cííí..." előgyököt kiejtettük a szánkon a "cica" szóból - már dűtöttek-borítottak, hogy "Hol az a macska?".
Az utcán is képesek voltak száz métereket is nyargalni egy-egy szerencsétlen macsek után - pontosabban csak a járdán, mert az úttestre soha nem mentek ki - ezt korán megtanulták.
Igenám, de ez nem volt több egy játéknál. Ugyanis amikor macskás helyre mentünk vendégségbe, inkább a macsek acsarkodott velük - és nem fordítva.
Sőt, volt hogy (főleg a kisebbik) egy jót hancúrozott is a helyi macskával - nem hogy még megtámadta volna.
A mi tacskóink (már) nem agresszivak - bár ismerjük be: ez nem volt mindig így.
Hajdanán, amikor kitenyésztették őket, hát elég vérengző egy népség volt ez a tacskó-banda - de hát hol van az már?
Nálunk olyan óriási nagy hó van napok óta, hogy Rozit szinte teljesen ellepi. Nagyon élvezi. Egyfolytában ugrál benne. Alig tudom bekönyörögni a házba. Szerintetek mennyi az a maximum idő, amit ilyenkor kint lehet vele tölteni?
Nem azért kell a póráz. Abszolut meg tudják tanulni, hogy nem lépnek le a járdáról. Viszint a miénket akkor támadta meg a nagykutya, amikor nem volt pórázon. Vagyis a póráz másik végén ott vagy te és így jobban szemmel tartod akaratlanul is a kutyát. sajnos a baj egy pillanat alatt meg tud történni.
Köszönöm, hogy leírtad a véleményedet az ovizással kapcsolatban. Ha jobban belegondolok teljesen igazad van. Ilyen mélységben még nem agyaltam rajta, hogy hogyan is érezné magát Rozka ennyi gyerkőc között. Csak az lebegett a szemem előtt, hogy majd így nem kell minden hétköznap délelőtt egyedül lennie. GPS lehet könyvet kellene írnod a tacsis tapasztalataiddal kapcsolatban a kezdő gazdiknak... megspékelve egy két kaja receptel ;-).
"Azt tevezem, hogy sűrű vendég lesz az oviban Rozka. Feltéve, ha addig összebarátkozik az idegen embergyerekekkel is"
Erre a mondatra úgy éreztem, hogy reagálnom kell.
Persze, szigorúan csak magánvéleményként, ám 40+ év "tacskózás" tükréből.
Tehát, szerintem, a tacsid majdani "óvodáztatását" nem tartom túl jó tervnek.
A tacskó (bár a kedves külleme és otthoni viselkedése nem erre utal) - mégsem egy úgymond "nagyközösségi-kutya" - vagyis nem olyan, mint például egy golden retriever, amelyik ideális gyerekközösségi eb.
A tacskó NEM AZ.
A család gyerekeiért a tűzbe megy.... viszont a számára idegen gyerekek macerálását csak korlátozottan, kényszeredetten, vagy (rossz esetben): egyáltalán nem tűri.
A tacskó elsősorban családcentrikus és nem pedig (tágabb-) közösséget tűrő, vagy kedvelő kutya.
Ez tettenérhető akkor is, ha mondjuk egy másik, baráti családdal tölt el több időt (pl. egy közös kiránduláson) - amikor bár kultúráltan viselkedik a "jövevényekkel", mégis hosszabb idő kell neki, amig azt vesszük észre, hogy elfogadja (vagy lehet hogy csak eltűri) az úgymond (számára) "idegenek" közeledését.
Különösen érvényes ez a másik család gyerekeire, akik néha vehemensebben próbálják kimutatni a szimpátiájukat a kutya felé - mert az tuti nem lesz kölcsönös.
Soha ne feledjük azt a tacskós alaptételt, hogy:
A TACSKÓ NEM KISKUTYA - CSAK RÖVID A LÁBA
Ezt nem én találtam ki - viszont ennyi évtized tacskós-múlt nyomán maximálisan csatlakozom a megállapításhoz.
Félre ne érts, semmi baj nem lesz vele az óvodában sem.
De az nagyon biztos, hogy 20-30 gyerek közös kedvencének lenni NEM az ő világa és garantáltan nem tesz jót neki - főleg a későbbiekben nem.
Még akkor sem, ha a (kvázi) kölyökkutya mivolta miatt ezt közös ugrálással, szaladgálással látszólag leplezi is - de ezt nem tanácsos félreérteni.
Ma belecsaptunk a lecsóba és otthon hagytuk Rozkát. Nagyon jól bírta. Se pisi, se szétrágott meglepetés. Kis ügyes volt. Kezdem azt érezni, hogy mi reagáltuk ezt túl. Bár Panni (cicánk) elég zilált állapotban volt. Tuti őt hajkurászta egész végig.
Én óvónő vagyok, egy alapítványi óvodában. Ide megyek vissza szeptemberben. Azt tevezem, hogy sűrű vendég lesz az oviban Rozka. Feltéve, ha addig összebarátkozik az idegen embergyerekekkel is :-). Azt azért nem szeretném, hogy 25 gyerkőcöt hajkurásszon egész délelőtt ugatva, mint egy vérszomjas fenevad :-))).
Szerintem ez nagyon jó ötlet. A 4 óra meg teljesen vállalható. Persze egy kölyökkutya még izgágább, de hosszú távon szerintem egyáltalán nem vészes az a 4 óra. A miénk így túl a 3 éven már kb 6 órát tölt el nyafi nélkül, de azért a 4 jobb lenne. Én is kicsit izgulok, mert tervezem, hogy szeptembertől gyesből visszamegyek dolgozni, szóval szintén zenész :) Nekem még nincs állásom, de egy 4, vagy max 6 órást próbálok keresni.
