Én meg vagyok elégedve az internetes társkeresőkkel.
Nem egyszer, de nem is kétszer találtam kedves, szimpatikus hölgyekre, akik tulajdonképpen nem is partnert kerestek, csak az önbizalmukat szerették volna megerősíteni. Én segítettem nekik ebben. Udvarolam, bókoltam, kedveskedtem, ügyeskedtem, és sikerült igen hamar ágyba is vinnem a hölgyeket, mind az ő, mind az én örömömre.
"...És azért vagyok úgymond vallás-ellenes...........gyónás, áldozás, stb.)"
Nos, szerencse, hogy ez nem egy vallással, vallásokkal foglalkozó topic - azért, amit írtál egy "fél" hozzáértő is leszedné rólad (örökre) a keresztvizet....:)).
Ennél csak akkor mondhattál volna még bölcsebbet, ha előhúzod "az isten miképpen tud akkora követ teremteni, amit maga sem tud felelmelni" gondolatot...:))
Mondd azt, hogy utálod a vallásokat, mondd azt, hogy nem érdekelnek a különböző hitek, szabd meg igényként inkább akárhogy, hogy a leendő párod ne legyen (semmiféle) vallás híve, de inkább ne írj semmilyen okot arra, miért is ne...:)))
ON
Az viszont jó, hogy dőlnek a levelek a postaládádba; őszintén kívánom, találd meg a számodra mindenféle szempontból megfelelő partnert!
Szikra meg csak lesz, ha előkerül valaki, aki tökéletes számodra....minden esetre egy esélyt megadtál annak a szikrának és ezt jól tetted!
Vallás: miért kéne ragaszkodni a keresztény egyházhoz? Nem tudom, a buddhistáknál, shintoistáknál, Krisna tudatúaknál stb. van-e keresztelő, de ha van, akkor az miért nem jut eszébe a "magát nem-vallásosnak hirdető, de azért gyerekét megkeresztelő, mert hátha jobb lesz a gyereknek" hsz-írónak? Miért csak a keresztény keresztelő az egyetlen alternatíva?
Ha szerinted "hátha jobb lesz a gyereknek" a keresztelőtől, akkor Te vallásos vagy, legfeljebb azt mondod, hogy nem vagy az. Én azt mondom, hogy nem vagyok vallásos, és úgy is cselekszem (nem kell keresztelő, egyházi esküvő/temetés - illetve a temetést már a hátramaradottak döntik el, mindenesetre egyik típusú temetési szertartástól se leszek kevésbé halott, mint szertartás nélkül )
És azért vagyok úgymond vallás-ellenes, mert a rengeteg vallás (kereszténytől a mohamedánon át a buddhistáig stb.) puszta léte is kizárja bármilyen isten létét. HA egy, azaz egy darab isten lenne valójában, az miért tűrné el a többistenhitet? És fordítva. Nincs értelme az egésznek. Ezért utasítom el.
És azért, mert túl sokat elrabol egy emberből, különösen a szervezetein keresztül...pl. keresztény egyházak (kötelező mise, gyónás, áldozás, stb.)
Mióta elhagytam a kivánságlistám, azóta jönnek levelek. Én meg válaszolgatok. Szikra még nincs.
Amiben tévedsz: aki keresztelőt vagy templomi esküvőt akar, egyáltalán nem biztos, hogy vallásos. Egy PICIT sem.
A helyzet az, hogy rengeteg olyan dolog van, ami a világi ember életébe beépült és annak ellenére használja, hogy vallásos lenne.
Senki nem tagadja meg pl. a Himnuszt, csak azért, mert úgy kezdődik, hogy: Isten, áldd meg a magyart!
Vagy amikor azt mondjuk, hogy ádámkosztümben van, akaratlanul is a Bibliából idézünk.
De említhetném azt is, hogy híres művészek (pl. festők, szobrászok) alkotásait sem szelektíven csodáljuk-, azaz nem csukjuk be a szemünket olyan témájú alkotásnál, ami bibliai eredetű. Márpedig ebből nem kevés van.
Erre hoztam föl hasonlatként a karácsonyi példát, amelyet ügyesen kihagytál a válaszaidból. Gondolom te is ünnepelsz ekkor és a gyerekeidnek is fogsz ajándékot venni, és azt fogod mondani, hogy a Jézuska hozta. Én ennek ellenére nem tartalak téged elvtelennek. És ezen az alapon soroltam ide az alábbiakat, amelyről néhány mondatot írnék külön-külön is.
Templomi esküvő (1) illetve keresztelő (2).
1. Aki a házasságot fontosnak tartja, az valószínűleg azt is szeretné, hogy ez a nap emlékezetes legyen és ennek megfelelően ünnepélyessé szeretné tenni. Mivel nekem mindkettőben volt részem (azaz templomi és polgári ceremóniában), bátran állíthatom, hogy nem hasonlítható össze egy lepukkant, szocreál építésű, igénytelen belsejű, nyikorgó parkettájú házasságkötő terem egy templom szépségével, igényes belső kialakításával, meghittségével. Annak ellenére, hogy nem vagyok vallásos. Persze tudjuk, ízlések és pofonok.
Amit még hozzátennék: a pap készült az eseményre, egyeztette nagyjából velünk a szöveget, kikérdezett előtte minket, hogy kb. miként képzeljük el, és ennek megfelelően készítette elő a dolgot, az anyakönyvvezető gépiesen elmondta kb. 3000. alkalommal a szokásos sablon szöveget, ami nálam szintén a templomi felé billenti a mérleget. (Az igazság kedvéért hozzá kell tenni, egy szimpatikus, kedves hölgy volt)
2. Ami egyszer megtörtént, azt valóban nem lehet visszacsinálni. Bár úgy tudom, általában van mód a kikeresztelkedésre. De ígérem, utána fogok nézni / kérdezni.
Ha a gyerek más vallást akar fölvenni tudomásom szerint- az adott felekezet engedékenységétől függ, hogy megteheti-e vagy sem. De a mai világban ezekre a kérdésekre kb. 10 perc alatt meg lehet találni a választ a neten.
Azt meg azért lássuk (lásd) be, nagyságrendekkel több az esély arra, hogy egy megkeresztelt partner lesz a szerelme, akivel az életét össze akarja majd kötni, mint, hogy felnőtt fejjel egy Mo-on alig elterjedt vallást, pl. a buddhizmust fel akarjon venni. És ha ez a társ esetleg templomi esküvőt szeretne, akkor a te gyerekednek huszon-harminc évesen kell átesnie a dolgon - amennyiben tolerálja a jövendőbelijének ezt az óhaját - ami valószínűleg nem fog tetszeni neki.
Azért két dolgot kifejthetnél:
-miért akarod visszacsinálni a keresztelőt?
-mi az, amivel a lakótársad megőrjít?
Ps: bolygohollandi a 181. hsz.-ben meglehetősen pontosan megfogalmazta a lényeget 6 sorban. Az én hsz.-em csak ennek a kiegészítése.
A buddhizmus jó példa volt: a japánok 70%-a vallja magát buddhistának. A japánok 80%-a vallja magát shintoistának. A hagyományos japán esküvő buddhista. A hagyományos japán temetés shintoista. Csak a monoteista vallások (keresztény, zsidó, muszlim) hirdetnek zéró toleranciát. Az ősmagyar hit elemei is beszivárogtak a magyar egyházba (pl. festett kazettás templomi mennyezetek motívumai).
Tök' jó: most offtopik voltam?
Miért a valláson akad ki mindenki, a "szélsőjobb" már nem is téma? :-)
Azzal semi gond, ha valaki jelzi előre az elvárásait és vannak saokpontjai.
Da az a fajta kérlelhetetlenség, ami ennyire valásellenes - amiről itt van szó - ugyanannyira riasztó, mint egy vallásilag elkötelezett egyed riasztó volta.
Ez nem szabad szellemre és szabad gondolkodásra vall, ez ugyanolyan bigottság a "túloldalon", mint amilyen egy legbigottabb katolikus.
(Ha nem az lenne, akkor nem bizonytalankodna például a temetés körött - nekem ez a bizonytalanság elég lenne ahhoz, hogy sikítva meneküljek néhány levélváltás után; mert valaki vagy következetes és pontosan tudja miről beszél, vagy bigottan ostoba - pont olyan, mint azok, akiket láthatólag kerül a "túloldalról".)
Amúgy: én szívesen csinálok egy reprezentatív mintát akármelyik társkeresőn akár nőként (csináltam már egy kedves ismerős kérésére), akár férfiként és nagyon szívesen közreadom a tapasztalásaimat mondjuk egy hónapnyi levelezgetés után
Teeee az anyai hormonok érdekes dolgokat hoznak ki.:)))))))))))))))))))))))))
Nem vagyok különösebben vallásos,de megkerszteltem a gyerekeim,hátha Isten kegyes lesz velük(ha van) egyszerűen a paraszt vér bizotos ami biztos alapon,legyen egészséges és ha vmi jósnő vagy boszi ajál akkor bármit ami ...azt is megteszem.Ártani nem árt alapon volt keresztelés,ennyit kibírtam azért,hogy esetleg a gyerekemnek ne legyen rossz. Nem tudom érthető voltam-e?
Mitől különbözik az Internet más ismerkedési formáktól? Anno volt újságokban társkereső rovat (ma is van, csak főleg "szolgáltató" jelleggel). Ha szabad ezzel a hasonlattal élnem: olyan mint a pénz - sem rossz, sem jó, attól függ, mire használod.
Volt alkalmam válaszolni újságban feladott hirdetésre. Hihetetlenül kedves, értékes embert ismertem meg (és szép is) (nem [csak] rajta múlt, hogy nem maradtunk együtt).
Az Internet átka: arctalanságot ad az embereknek. Nézd meg, hogy az emberi csoportok fejlődési fázisai (találkozás, differenciálódás, produkció, elkülönülés) gyorsabban ismétlődnek.
Nem általánosítanék a társkeresőkkel kapcsolatban, de az már intő jel, ha nem egyértelmű a családi állapot, gyerekek. Vagy a választható alternatívák közé felvennéd a "nős pasi titokban kalandot keres"-kategóriát? Talán valamelyik Murphy-könyvben van, hogy az ismerkedési rovat=90% levelezés, 10% action.
Miért hinnél jobban valakinek, ha konkrétan azt írja, hogy nőtlen, gyermektelen és minden vágya, hogy családot alapítson? Melyik a hazugság, ha konkrétan valótlant állít, vagy ha folyamatosan kitér a válaszadás elől?
Lehet, hogy a lányok őszintébben írnak magukról, de nekem csak pozitív tapasztalataim vannak. Sugározzak kicsit Neked is? :-)
Ugyan, ez miatt még senki nem hiszi azt, hogy pap vagy.
A keresztelőt sem "bírom ki", mert ha neki ez fontos, akkor ő bármilyen alacsony szinten is, de vallásos. Azt pedig én nem viselem el. Tényleg nem. A lakótársam az, és megőrülök tőle. A páromtól nem akarok megőrülni.
Most gondolj bele, van aki megőrül attól, hogy a párja nem tekeri vissza a fogkrémre a kupakot, és elválik ez miatt....
Ráadásul egy keresztelőt nem lehet visszacsinálni (én szívesen visszacsinálnám az enyém, de még nem jöttem rá, hogy kéne), és mi van, ha a gyerkőc felnőve úgy dönt, buddhista akar lenni? Akkor micsinálok a keresztény keresztelővel? Nem lehet egyszerre keresztény és buddhista is! Ha meg úgy egyszerűen csak lehet cserélgetni a vallásokat, akkor nem is érdekes az egész, és minek vele foglalkozni?
én /beat street/ írtam ezt a "nem megtérítés" dolgot. Korábban precízebben figyelted meg, hogy ki, mit írt. Mi ez a slendriánság? :)
Nem konkrétan a katolikusra gondoltam, hanem általánosságban értettem. Sőt, magamból indultam ki, én pedig református vagyok. Pontosabban annak kereszteltek, és ilyen templomban esküdtem. De nem is ez a lényeg.
Én elfogadom az álláspontodat-bár a karácsony-húsvét kontra elvtelenség témára nem kaptam választ, igaz nem is témája a topicnak.
Csak azt akartam mondani, hogy ha találsz valakit, akivel mindenben hasonlóan gondolkodtok, kivéve azt a 2 apróságot /ami ezek szerint neked nem az/, mint templomi esküvő és keresztelő, nem biztos, hogy megéri, hogy emiatt esetleg ne legyetek egymáséi. Ettől még korántsem kap a gyerek vallásos nevelést.
Persze a partner is lemondhatna erről az igényéről, csak neked emiatt ki kellene bírni az életben max: 3 órát (1 óra esküvő, 2 gyerekkel számolva 2x1 óra keresztelő), benne viszont lehet, hogy sokáig nyomot hagy, hogy ennyire nem voltál képes érte.
Továbbiakban nem szeretnék a vallás dologgal foglalkozni (annak ellenére, hogy én kezdtem), mert még azt hiszik, valami hülye pap idetévedt észt osztogatni.
Ha nem lenne már feleségem, mondanám, hogy pont megfelelsz nekem, így csak annyit, hogy teljesen egyetértek veled a vallás kérdésében.
Ha lennék is vallásos, se hinném, hogy szükség van egy szervezetre közém és az isten közé. Már csak ezért is esne ki elsősorban a katolicizmus.
Lásd a szegény, szerencsétlen nénit, akit MSZP-ügynöknek kiáltottak, ki és a gyóntató papja nem adta meg neki a feloldozást. (Bocsánat, tudom, nem politikai topik)
Másrészt nekem személyes élményem van, úgymond fiatalkori trauma: 14 évesen első szerelmem alakulgatott, amikor kiderült, hogy az illető lány mélyen vallásos családból származik, misére jár stb. (Nem katolikus, evangélikus). Egyszer, egyetlenegyszer, elmentem vele úgynevezett Úrvacsorára. Iszonyúan éreztem magam, mintha egy arab mecsetbe, vagy japánok közé keveredtem volna. Nagyon szerettük egymást (már amennyire a tinik szeretik), de végül egy fájdalmas búcsúlevélben közölte velem, hogy mi soha nem lehetünk egymáséi a világnézeti különbségünk okán (nem így írta, természetesen). Ez nekem életre szóló trauma (volt) és az internetes próbálkozásaim során mindig ezzel kezdtem az ismerkedést. Feleségem végül is nem vallásos, szabad gondolkodású, így ebben is passzolunk.
Na végre, kezd fórum jellege lenni a fórumnak. :-)
Nem tudom, ki írta, hogy nem akar megtéríteni, de biztos vagyok-e benne, hogy a keresztelőt se tudnám tolerálni? Nem, nem tudnám. Pontosan azért, ami. Egy elköteleződés egy vallás, pontosabban annak egy egyháza mellett. Gondolom az illető a katolikus keresztelőre gondolt.
Szóval én semmilyen vallásban nem hiszek, se keresztény, se buddhista, se mohamedán, se semmilyen. Ha lennék is vallásos, se hinném, hogy szükség van egy szervezetre közém és az isten közé. Már csak ezért is esne ki elsősorban a katolicizmus.
A keresztelőben sem hiszek, nem is akarom, se a templomi esküvőt. A temetés már érdekesebb dolog, de csak azért, mertha valaki nem vallásos, nincs is megkeresztelve, akkor vajon a temető melyik részébe temetik? A katolikusba vagy a reformátusba? (Nem mintha nem lenne tökmindegy, csak lehet, hogy az egyház, mint olyan vacakolna, hogy miért nem a másik temetőben tetszik foglalni a helyet.)
Nem tudom, a mai temetőkben, illetve a városiakban van-e ilyen megkülönböztetés, de az én kis falumban van. Amúgy az egyik nagynénémet nem pap temette, de attól maga a szertartás nem volt rosszabb, mintha igen.
Megoszlanak a vélemények, lehet-e értékes kapcsolatot kialakítani Interneten. Hagy írjam le az én véleményemet is.
30 évesen estem kétségbe azon, hogy milyen beszűkűlt körben mozgok a hétköznapokban. Ahogy egyetemen nem volt kunszt ismerkedni, később, amikor az exemmel szakítottam, a munka mellett lehetőségem sem volt megismerni szabad férfiakat. Nem vagyok táncos-barátkozós, zárt a baráti köröm, nincs időm, lehetőségem hobbi alapján keresgélni. A munkahelyemen főleg nők dolgozunk, a fickók meg vagy skalpvadász, vagy foglalt kategória voltak.
Ekkor döntöttem el, hogy szétnézek társkeresőn. Én magam nem regisztráltam, hanem válaszoltam pár szimpatikus bemutatkozásra. Egy fél éves barátkozós jellegű viszony lett az eredménye, majd később így, neten ismertem meg a mostani párom. Olyan társkeresőn találtam rá, (Inda), ahol osztályozva voltak a keresők, mint kalandvágyók, ismerkedők, letelepedők (vagy valami ilyesmi). Az utóbbi csoportban találtam meg a mostani párom.
Szerintem a netes társkeresés nagyon jó lehetőség ismerkedésre, természetesen mielőbbi személyes találkozással, a döntő úgyis a kémia (van-e elegendő vonzalom köztetek tartós kapcsolatra is, ez nem derül ki neten, ahol sokan vetítenek, bohóckodnak, stb).
Amit írsz, az szerintem jó példa arra, hogy attól függően, hogy milyen a reglap, úgy mozdulnak rá a férfinépek. Érdemes lenne empirikus tapasztalatgyűjtés érdekében egy jelenleg társkeresőnek különböző reglapokat feltennie -persze előtte felállítani a hipotézist, hogy na akkor erre kik fognak mozdulni - aztán megnézni az eredményt :)
Illetve olyan példá(i)m is van(nak), amikor emberek egyáltalán nem keresnek az interneten se társat, se partner, csak beszélgetni szeretnének... aztán mégis :) Ámde ez nem a társkereső oldalakra igaz.
Egyik állítást se tudom empirikusan igazolni. Merthogy lehetetlen megmondani, hogy az emberek csak nem mernek nagyot álmodni, vagy nem is álmodnak nagyot, vagy ha mégis egy nagy álomba botlanának, akkor akarnák-e. Én csak elhittem :)
Ismerős példám a társra van. Meg a kellemes időeltöltés-keresésre is van. Meg kiérezhető reményekre.
Mint már korábban írtam, van olyan kritériumod, amiből szerintem engedhetnél. Ez pedig a vallás.
Mindenki magából indul ki, így én is. Ha én pl. társat keresnék a neten és a reglapodon azt olvasnám, amit először írtál, valószínűleg nem írnék neked.
Sokan vannak szerintem-pl.:én is, akik nem vallják magukat vallásosnak, nem járnak temlomba, stb., de fontosnak tartanak olyat, mint pl. a gyerek megkeresztelése illetve templomi esküvő, vagy, hogy a temetésen pap mondjon beszédet. Ugyanis ezt láttuk magunk előtt példának, de nem tudjuk racionális érvekkel alátámasztani, hogy miért szeretnénk így tenni. Ennek ellenére nem neveljük a gyereket vallásosnak, nem imádkozunk, nem járunk templomba, stb...
És nem érzem úgy, hogy emiatt elvtelen lennék, ugyanis ezen az alapon az ország 80%-a elvtelen, mert karácsonykor (meg húsvétkor) ünnepel és a gyereknek azt mondja, hogy a Jézuska hozta - és ugye nem vallásos.
Természetesen a te döntésed - mármint, hogy egy templomi esküvőt illetve egy keresztelőt tudsz-e tolerálni - csak szerintem meggondolandó.
Nemtudom, nekem azt mondta valaki, aki sokáig volt egy ilyenen, hogy szerinte mindenki társat keres végső soron, pontosabban nem azt keres, hanem azt remél. Mert keresni nem keres, sőt letagadja, meg az ellenkezőjét hangoztatja, annyira fél a csalódástól. Én meg elhiszem neki, én is ezt tapasztaltam :)
Szerintem egyébként társtalálásra nem feltétlen alkalmas közeg, viszont alkalmas uszodai partnertalálásra, meg-színházba férfitársaság-találásra, meg izé.. szóval meg ilyesmire.
Szerintem nincs semmi baj azzal, hogy hasonló beállítottságú embert keresel, mindenki azt keres. De mégis úgy van, hogy ha ezt úgy fogalmazod, hogy "nem vagyok vallásos, és fontos, hogy a társam hasonlóan gondolkodjon mint én" az máshogy hangzik, mint ha azt írod, hogy "nem akarok vallásos embert társnak". Az előbbi jogos igénynek-kívánságnak hangzik, az utóbbi meg kérlelhetetlen elvárásnak.
Ami igazán fontos neked, azt szerintem írd be - önmagában is jónak gondolom, ha valaki meri vállalni, ami neki fontos, nagyobb eséllyel fognak olyanok megkeresni, akik szintén vállalják az értékrendjüket (meg van is nekik) :)
Ebben abszolút igazad van. De én sose állítottam, hogy CSAK az interneten, a társkereső oldalakon akarok ismerkedni és hogy csak ott próbáltam/próbálom. Kipróbáltam ezt IS, és vannak tapasztalataim.
Ezeket a tapasztalatokat meg szerettem volna beszélni másokkal, (nem csak barátokkal) ezért nyitottam egy topicot, a társkeresés internetes módjáról.
