valszeg igazad van. de - már csak hivatalból is - sajnálom kicsit, h mi csak labdázgatunk, közben valahol valaki ezerrel bassza el az életét. vagy túl érzelgős vagyok?
Lehet, de nem érdekes. Mármint itt, ezen a szinten, ebben a fórumban ez már nem érdekes. Az elméleti konstrukciód persze szép, sőt (vagy sajnos?) esélyes is lehet -- mint annyi minden más elmélet. Ilyenkor azonban (ezen a szinten, egy fórumban) egyvalamit lehet tenni, visszadobni a labdát.
persze, könnyen verjük itt más faszával, de van egy elméletem nekem is.
LW esetleg csak kibúvót, igazolást keres férfiutálatára. könnyű úgy nem találni valamit, ha a lécet olyan mérhetetlenül magasra helyezzük, h legfeljebb a csókolnivaló békakirályfi tudná megugrani - az meg milyen undorító dolog már, egy békával, pfúúúúúúj...
a biztosítás, mely atombunkerként védi sérült lelkét tökéletesen működhet - egészen addig, míg el nem követi azt a hibát, h közénk, a veszett kutyák közé dobja a témát. nyilván kevés volt már az öncsalás, néha kell a külső megerősítés is botor elméleteinkhez, melyekhez valamely számunkra fontosnak tűnő okokból révülten ragaszkodunk.
eme paradigmában LW tehát nem akar férfit. de akarja a logikus magyarázatot, h miért nem, és akarja fenntartani önnön racionális voltának látszatát.
jaj, kedves, ha tudnád, h mainapság hányszor nézek az égre... és küldöm a pokolba, aki ezt a fránya hőgutát - nyilván puszta szórakozásból - ránk küldte... :)
no, komolyra fordítva. értem én, hogyne érteném ezt a hit dolgot. átkozottul megkönnyíti az ember dolgát. de olyan hülye is tud ám lenni az ember, h nem akarja ezt a könnyítés-dolgot. nehezített terepen érdekesebb az élet-játék. valahogy mintha több értelme is lenne...
*hevesen bólogat* így van, én ilyen vagyok, intoleráns, elfogult és szűklátókörű és logikátlan. Ez persze kevéssé függ össze azzal, hogy a) nem állítottam Lady wessexről, hogy merev, hanem éppen az ellenkezőjét, hogy ti. ez az elképzelés minden bizonnyal kizárható, b) nem állítottam róla, hogy titkos szervezet tagja, hanem épp azt, hogy az említett titkos szervezetek összeesküvésével magyarázható sanyarú sorsa.
Vagy te most viccelsz velem és egy ilyen komoly témával? >:|
Ismét megpróbáltam figyelmesen elolvasni az általad indított két topikot, amelyek egyike arról szól, hogy harmincas létedre csak az idősebb és nős férfiak kedveskednek veled, míg a magadkorabeliek átnéztek rajtad, a másik pedig arról, hogy az internetes társkeresők segítségével nem tudsz partnert találni komoly kapcsolatora, házasságra. Mindkét esetben a kérdés nyilvánvalóan az, hogy vajon miért.
Örömmel jelenthetem, hogy a leírtak áttekintése után sikerült megtalálnom végre a választ erre az immár oly sokunkat foglalkoztató, gyötrő két kérdésre, amelyek nyilvánvalóan összefüggenek egymással, hiszen összeköti őket nemcsak a világ mint olyan, hanem Lady Wessex személye is.
Először is, bizonyos tényezők minden bizonnyal eleve kizárhatók. Ilyen például az, hogy --
- előnytelen a külsőd, - követelőző vagy már az első pillanatban, - kívánságlistát nyújtasz be a partnernak, akit még nem is ismersz, - sugárzik rólad, hogy férjet-kutyát-házat-gyerekeket akarsz, de rögtön, - nyomulsz, - kompromisszumképtelen vagy, - merev a viselkedésed, - lenéző és előítéletes vagy.
Mondom, ezek a tényezők eleve kizárhatók. Ha végignézzük a fennmaradó lehetőségeket, akkor, Sherlock Holmessel szólva, miután az ember kizárta a lehetetlent, ami megmarad, az csak az igazság lehet, akármilyen valószínűtlen is ("when you have eliminated the impossible, whatever remains, however improbable, must be the truth").
Nos, az igazság az, hogy mivel a személyiségedben nincs olyan tényező, amely a sorsod alakulására magyarázatot adhatna, te nyilvánvalóan egy titkos nemzetközi összeesküvés áldozata vagy. Azt hiszem, ennek az összeesküvésnek részesei az illuminátusok, a szabadkőművesek, valamint a templomos lovagok titkos utódrendje, akiknek végre ebben sikerült megtalálniuk a közös pontot. Más megoldás elképzelhetetlen. Csak ezeknek a nagyhatalmú titkos szervezeteknek az összefogása és intenzív áskálódása magyarázhatja meg a sorsod alakulását.
Egyúttal pedig a világ végre megkapta az oly régóta keresett, egyértelmű bizonyítékot arra, hogy ezek a titkos szervezetek igenis léteznek és folytatják aknamunkájukat. Köszönjük neked.
Nem feltétlenül. Nem kedvelem a kifejezést, mert nem pontos, illetve pontatlanul használják. Épp ezért nem vallom magam ateistának, legfeljebb vallástalannak, de még közelebb áll a valósághoz, ha úgy fogalmazok: várakozó állásponton vagyok. (Tudom, hogy nem engem kérdeztél, csak bekapcsolódom.)
"sem oda, vagyis hogy ha nem vagy istenhívő, akkor nem ismerheted meg magadat
sem vissza, vagyis hogy ha az vagy, akkor viszont igen"
nos, egyik sem. tökéletesen félreértettél. pusztán arra akartam rávilágítani, h nem csak egyetlen rosszfelé vezető út létezik, s abbéli igyekezetünkben, h elkerüljük az általunk rossznak tartottat, hajlamosak vagyunk másik rosszon elindulni.
a makacs kategóriák, amikben gondolkodol, vajh miben különböznek azoktól a makacs kategóriáktól, amikben a vallásosak gondolkodnak?
társadalmunk oly mértékben bálványozza az individuumot, h az már bizony képes szinte istenné, saját tulajdonú, személyreszabott istenné emelné önnönmagát, s ezáltal egy, a szokásos vallásoktól pusztán annyiban különböző hitvilágot teremteni, h annak középpontja a benne élő, mindenki mástól (természetszerűleg) különböző ego. a főtétel ellenben, a megkérdőjelezhetetlen, és tökéletes végső igazságban való elkötelezett és megfontolás nélküli hit maga mit sem változik - csak belülre kerül annak irányultsága is.
a vallásos emberekre általában jellemző az ún. zárt értékrendszer. értsd ez alatt például, h nehezen (vagy nem is) fogadnak el új gondolatokat, cselekvéseikben és életvitelükben meglehetősen rigidek, nem igazán akaródzik nekik a dolgok mélyére hatolni, ódzkodnak attól, h tisztázó kérdéseket tegyenek fel maguknak vagy másoknak, stb.
az eddigi megnyilvánulásaidból azt látom, h a fennhangon hirdetett önállóság és karakánság, melyre oly büszke vagy, s elveid, melyek ezerrel dagasztják kebledet, tán még nem leülepedett és végigrágott önazonosságok, csak egyfajta pökhendi hozzáállás a világ szemétségeihez, kicsinyes és persze alantas mivoltához, melyeken lám, te immár felülemelkedtél.
hiszed.
a könyörtelen istentagadással önmagad emelted istenné, s ez meggátol abban, h ráláss magadra. A mélyben egy bizonytalan és rettegő emberke kucorog, aki remegő szájszéllel motyogja maga elé, h én, én, én, igen, én több vagyok, igen, értékes vagyok, okos vagyok, majd meglátják, majd én megmutatom, ezek még nem tudják, de majd nagyot néznek, mikor én...
hadd tisztázzam gyorsan, nem szemétkedni akarok veled. csak jó lenne, ha ki tudnál törni önön magasztosságod és tévedhetetlenséged bűvköréből, mert míg megveted a vallásos birkanépet, addig csak kevesebb lehetsz náluk. addig csak a visszataszítót és kerülendőt fogod meglátni az emberekben, addig nem vagy kész egy párkapcsolatra, amíg látatlanban korlátokat emelsz.
érdemes lenne azzal is foglalkoznod, h te mit tudsz vajon nyújtani egy férfinak? mi az, amire mint nő büszke lehetsz? - és itt hagyjuk most a kicsit a magasztos humán szövegeket, mert gyakran az első pár kefélés után merül csak fel egy férfiban, h nédemá, ennek nem csak pinája van meg jó főztje. akkor lehet jönni a lelkeddel...
leszögezném, mielőtt ezen spekulálnál, h nem vagyok vallásos. de az a lesajnáló attitűd, ahogyan hozzáálsz a vallásokhoz, ismerős nekem. tizenéves koromban magam is fennhangom vallottam, h aki vallásos, az mind hülye. aztán később kitisztult a kép, s ebben sokat segítettek pszicho-tanulmányaim.
ahogy abban is, h azt tanácsoljam neked: nézz befelé.
Úgy nagyjából fütyülök rá, mi volt Schweitzer. :-) Az a lényeg, hogy a tömeg tényleg szereti ha vezetik, ha gondolkodnak helyette, én meg nem.
Még tömegrendezvényre se szeretek járni, mert pl. ki-be vonuláskor nem arra megyek, amerre akarok, hanem amerre visz a fősodor. :-)
Vagy egy "kisebb" példa: a múltkor az OTPben akartam kivenni pénzt, és két automata volt. Csak az egyiknél áltak kilométeres sorba értelmesnek kinéző emberek. Megkérdeztem tőlük, hogy talán nem működik a másik? azt felelték, nem tudják.... odamentem, működött, kivettem a pénzt, szóltam, hogy ez is működik...mire az egész sor egy emberként akart odatömörülni....
Szóval ez is egy jó példa arra, ha az emberek tömegben vannak, akkor egyénileg elfelejtenek gondolkodni, csak lát egy sort, és bambán beáll....
Na, ettől megyek a falnak. Ha valaki nem vallásos (értsd: nem római katolikus) akkor már erkölcstelen és nincs tartása???? Sorolnék néhány ellenpéldát, de nem ismeritek őket, így nem mond semmit, ha azt mondom, hogy a szomszéd józsi egy erkölcstelen vallásos.
DE! Szerinted ki az "igazi" keresztényi türelemmel megáldott ember. A lakótársam (vallásos, de még mennyire) aki a fürdőszoba csapján 2 hetente talált hajszálamat magából kikelve körbehordozza a lakásban mint a véres kardot, és litániát tart a "szanaszét hullajtott hajszálaimról, amikkel tele a lakás, és figyeljek jobban, mert ez tűrhetetlen". Vagy én aki nem szólok akkor se, ha heti három katolikus bulit szervez a lakásba, anélkül, hogy megkérdezné, zavar-e; és aki a fürdőszobai mosdó alatti lavórban hagyja 1-2 napig a használt bugyiját?
Ja, én lehet, hogy nem türelmes vagyok, (merthogy egy albérletben meg kell tanulni együtt élni és alkalmazkodni), hanem lúzer. :-(
Igaz, neki még mindig ott a bűnbánat, gyónás lehetősége, és ezzel részéről meg van oldva a gond, lelke megnyugodva a következő hajszálig. Csakhogy ettől az én idegeim még ott maradnak szétcincálva.
Albert Schweitzer mondta állítólag, hpgy a vallásnak az a legnagyobb baja, hogy elveszi az egyéntől az önálló gondolkodás lehetőségét. Persze ez egy intelligens Schweitzernek hátrány, de az átlageber szereti, ha más gondolkodik helyette...
"És azért vagyok úgymond vallás-ellenes, mert a rengeteg vallás (kereszténytől a mohamedánon át a buddhistáig stb.) puszta léte is kizárja bármilyen isten létét. HA egy, azaz egy darab isten lenne valójában, az miért tűrné el a többistenhitet? És fordítva. Nincs értelme az egésznek."
Érdekes érvrendszer. ???
A másik érv, hogy sokat vesz el, az lehet jogos. Albert Schweitzer mondta állítólag, hpgy a vallásnak az a legnagyobb baja, hogy elveszi az egyéntől az önálló gondolkodás lehetőségét. Persze ez egy intelligens Schweitzernek hátrány, de az átlageber szereti, ha más gondolkodik helyette... De ez itt tényleg off...
pontosan így megy... én most felmenetem, de valahogy annyira nincs kedvem írogatni, hogy az döbbenetes pedig megtehetném csak hát a betűk mögött nehéz meglátni az embert ha meglátom, akkor írok nyílván ha sok nincs kitöltve van, akkor eleve nem látok semmit de érdekes módon sok ilyennek vagy 8-10 olvasatlan levele
ha véletlenül valai nagyon szimpi, akkor talán megeresztek egy levelet, de most így érzem, nem így lesz párom...
miért NE???? Nekem nem kell olyan fickó, aki csak akkor hajlandó szóba állni velem, ha előre közlöm, hogy "ááá, nekem mindegy milyen a pasi, lehet karikalábú, büdösszájú tahó...lényeg, hogy legyen."
A pasik tényleg igény nélküli nőre vágynak? Ha ige, vegyenek egy guminőt.
Nem olvastam végig a topikot, képet tettél fel? esetleg képeket?
Mert ha igen, és így sem jönnek levelek, akkor nem nézel ki jól a fotókon. Ha meg nem, akkor egyértelmű.
A kívánságlistád meg tényleg olyan, hogy attól menekül minden hapsi. A férfiak ilyen társkeresőkön 95 %-ban csak szexet keresnek. Komoly kapcsolatra, ne adj isten házasságra csak nagyon szép, nagyon okos, nagyon kedves lány esetén gondolnak. Ha te esetleg nem vagy ilyen, akkor egy társkeresőn első lépcsőben csak ismerkedned érdemes, házasságot az elején ne is említs.
És azért vagyok úgymond vallás-ellenes, mert a rengeteg vallás (kereszténytől a mohamedánon át a buddhistáig stb.) puszta léte is kizárja bármilyen isten létét. HA egy, azaz egy darab isten lenne valójában, az miért tűrné el a többistenhitet? És fordítva. Nincs értelme az egésznek. Ezért utasítom el.
És azért, mert túl sokat elrabol egy emberből, különösen a szervezetein keresztül...pl. keresztény egyházak (kötelező mise, gyónás, áldozás, stb.)
Ne haragudj, szerintem ez nagy butaság. Ne az egyházban higgy, hanem az Istenben. Ezért nem a "vallásosság" a lényeg, hanem a hit. Persze jogod van semmiben sem hinni... az pedig, hogy több vallás létezik, egyátalán nem zárja ki az Isten létét.
kíváncsiságból regisztráltam az egyik ilyen online társkeresőre. Új jelszó van a nőknél: családcentrikus pasit keresnek. Hehe, vagy hazudsz, vagy már megszívtad párszor...
Szerintem neked alapvetően téves elképzeléseid vannak az internetes társkeresésről.
A tanácsaim: -tegyél fel magadról egy előnyös fényképet -ne támassz különösebb elvárásokat -ne akard az interneten MEGISMERNI a fickót, csak tekintsd ezt egy lehetőségnek arra, hogy egyáltalán találkozz férfiakkal -őszintén add meg az adataidat és természetes módon mutatkozz be -elsősorban a hasonlóan komoly adatlappal rendelkezőkkel próbálkozz
Ha valakivel felvetted a kapcsolatot, ne sokat emailezz vele, mert úgy nem tudod megismerni. Amilyen gyorsan lehet, beszélj meg vele randit.
Az első randin ki fog derülni, hogy tetszetek-e egymásnak. Plusz az is az első randin kiderül, hogy vallásos-e és szereti-e Csurkát. Max. a néhányadikon lesz egy általános képed róla.
Például egy ilyen Fórumon is előbb derül ki valakiről, hogy milyen a világnézete/gondolkodása/stílusa, mint egy társkereső oldal fix adatlapján. :-)
Off: a vallás sem amiatt maradt meg, mert az emberek annyira Istenfélőek, hanem mert sokáig az egyház/felekezetek jelentették az egyetlen támaszt. Másfelől az újsütetű szekták (nem nevesítem, mert kapásból kiátkoznak) pont erre alapoznak: jobban értenek a pszichológiához, mint egy csapat személyiségfejlesztő/manager/tréner együttvéve - pont azt szipkázzák be, aki amúgy pont elesett, támaszra szorul, mélyponton/gödörben van. Ezt hívják utána "megtérés"-nek. Más meg agymosásnak...
Én meg vagyok elégedve az internetes társkeresőkkel.
Nem egyszer, de nem is kétszer találtam kedves, szimpatikus hölgyekre, akik tulajdonképpen nem is partnert kerestek, csak az önbizalmukat szerették volna megerősíteni. Én segítettem nekik ebben. Udvarolam, bókoltam, kedveskedtem, ügyeskedtem, és sikerült igen hamar ágyba is vinnem a hölgyeket, mind az ő, mind az én örömömre.