Engem egyszer becsekkeltek a cupido klubba és ott csontigazat írtam (feleség, 3 gyerek, visszafogott anyagi lehetőségek, sok meló) és mivel volt ilyen opció, azt választottam, hogy mindössze levelezőpartnert és barátokat keresek.
Egyetlen levél jött, egy nő írt, aki mindössze annyit írt, hogy ilyen paraméterekkel ölég nagy bátorság ide egyáltalán beírni is...:)))
Nem mellesleg: egészen jól elbeszélgettem vele egy darabig - és mit ad a véletlen, még a relatív nagy távolság sem számított, mert épp ott lakott, ahol volt egy naralónk; majdnem összejött egy találkozó vele a nyári nyaralás során.
Lehet, akármi is lehetett volna belőle; egy magányosan élő nő volt...
Én úgy vélem, alapparaméterekben nemigen érdemes hazudozni...főleg akkor, ha valaki tényleg keres valakit valamilyen célra
hogy kellő mennyiségű levél és fényképes egyeztetés után elmegy az első randira, ahol is a nő ránéz és ott helyben, az utca közepén azonnal közli, hogy „bocs, de valahogy nem ilyenre számítottam, nem jössz be ránézésre, szia” – és sarkon fordul és eltűz.
A nő igen primitív módon reagálta le ezt a szituációt. Velem is esett meg hasonló, nem is egyszer, és gondolom nem vagyok ezzel egyedül.
Igaz én nem hagytam ott pasit, hanem végigszenvedtem a randit, aztán később elmondtam neki, hogy sajnos részemről nem jött be a dolog.
Épp ez az internetes társkereső talán legnagyobb buktatója.
Levelezgetsz valakivel, szimpatikus nagyon, megtörténik a képcsere, telefonbeszélgetések, kellemes hang és modor, aztán elmegy az ember a randira, és legszívesebben hanyatt-homlok menekülne, mert bár az illető úgy néz ki, mint a képen, a hangja is olyan, mint a telefonban, és a többi, de az összbenyomás mégsem tetszik, sehogy sem.
Az biztos, hogy óvatos lennék, mielőtt teljesen kiadnám magamat, de addig különösen vigyáznék, amíg belemennék egy első személyes találkozóba.
Pedig lehet, hogy szerencsés azon minnél előbb túlesni, éppen a fent említett okok miatt.
ja igen. Ilyen pasit én is tudok, aki 10 évet letagadott, bár nős az nem volt. Végül is, gondolom, abban reménykedik, hogy ha majd meglátja őt élőben is a nő, nem fog számítani az a pár évecske...és nem akar csak emiatt lemaradni egy esetleg valódi esélyről.
ilyen történetet, amit mesélsz, én is ismerek, csak ott a feleség hülyítette a férjet a társkeresőben :)
Én fordítva csináltam, és csinálnám most is, ha valaha ilyesmit szeretnék: szerintem a személyes találkozón lehet pontosan felmérni, akar-e az ember bármiféle kapcsolatot, meg arra is ott lehet jó eséllyel ráérezni, hogy a levelekből szerzett benyomásoknak van-e közük a valósághoz. Én a maga-kiadásban sem látok túl nagy veszélyt, végül is, ha bármit mutatok magamról, ami nem úgy van, az úgyis előbb-utóbb kiderül és csak csalódás alapja lesz, de legalábbis az átvertség nem kellemes mellékíze marad a másikban.
Szerintem érdemes kockáztatni... bízni kell abban, hogy van elég empátiád meg eszed, hogy rájössz, ha bántani vagy átverni akarnak és elég erőd is, hogy megvédd magad.
Viszont valószínűleg nem érdemes semmilyen illúziót építgetni a kapcsolatról már előre.
Vannak ismerőseim, akik interneten kerestek – és persze találtak is – maguknak társat.
Az egyik talált egy olyan társat (mindketten közel 50 körül), akivel aztán több, mint 2 évig élt együtt és semmi baj nem lett volna, ha a nő kamaszgyereke nem robbantja végül szét a tartósnak ígérkező viszonyt. Aztán az ismerős tovább keresett és végül talált egy másikat, akivel most együtt él és van egy gyerekük is már.
A másik (nő) időről-időre keresgél, de sok év alatt sem bírt leakasztani egy normális pasit magának; időnkét talál magának valakit, de egy hónap, pár hét múlva szétmennek; gyanítom, itt a nő (közel 40) meglehetősen pokróc és kérlelhetetlenül makacs viselkedése miatt, mivel semmilyem kompromisszumot nem képes kötni, valósággal elmarja maga mellől az embereket.
Aztán van két olyan ismerős, akik nem is egy kifejezetten társkeresőn, hanem itt, a fórumon, beszélgetés közben ismerték meg egymást annyira, hogy mostanság már látszólag boldog párkapcsolatban élnek.
Van olyan ismerős (férfi), aki csak újabb és újabb skalpokra vadászik és meglehetős sikerrel talál magának a 40-es korosztályban szeretőket, egyéjszakás futó kapcsolatokat
---
Én is azt hiszem, az internetes ismerkedés legfeljebb egy újabb csatorna, ami hozzáadódik az eddigi lehetőségekhez és lehet jól vagy rosszul használni. Nem hiszem, hogy receptet lehetne adni arra, hogy érdemes (ki)használni, de azért amolyan „ökölszabályokat” nyilván fel lehet állítani.
Én – ha ismerkedni akarnék – minden lehetséges csatornáját kihasználnám az internetnek – úgy a chat-fórumokat, mint akár a HUSZ-t meg persze a kifejezetten ismerkedésre, párkeresésre nyitott oldalakat.
Nincs mit azon csodálkozni szerintem, hogyha az ember hirtelen azzal szembesül, hogy az, aki talált, másokkal is próbálkozik – hiszen én is ezt tenném; amíg csak beszélgetnék vagy csupán felszínes viszonyt tartanék fenn egy interneten megismert emberrel, addig én magam is beszélgetnék, ismerkednék másokkal is – akkor más miért is ne pont ugyanezt tenné.
Mondjuk feldobnék egy hirdetést, amire többen jelentkeznek – azok közül nyilván mindenkinek válaszolnék, akiben esélyt érzek – ily módon könnyen előfordulhatna, hogy valakivel épp ismerkedem és egy kocsmában sörözgetek, miközben egy másik felhív, hogy na mikor és hol találkozzunk. Kellemetlen lenne, de könnyedén előállhatna ilyen helyzet és persze nem tudom mit csinálnék, ha az, akivel találkozom nem volna túl szimpatikus és le akarnék lépni.
Talán azt lehetne csinálni – csak ez eléggé „durva” megoldás, ami egy ismerőssel esik meg – mondhatni rendszeresen – hogy kellő mennyiségű levél és fényképes egyeztetés után elmegy az első randira, ahol is a nő ránéz és ott helyben, az utca közepén azonnal közli, hogy „bocs, de valahogy nem ilyenre számítottam, nem jössz be ránézésre, szia” – és sarkon fordul és eltűz. Mondom, többször is megesett vele – de erre legalább azt lehet mondani, hogy gyors és őszinte megoldás; meglehet, mindenkinek így kellene tennie – bár azt hiszem, azért a sima „ránézés” azért kevés ha valaki tényleg valami komolyabb kapcsolatra vágyik.
Az az érzésem, hogy az internet (persze lehet, hogy öreg vagyok és az élet ma már minden szinten ilyen) kicsit gyorssá és felettébb felszínessé teszi az ismerekedést. Egy chat-fórumon például gyors, rövid, velős megjegyzések vannak, tele rövidítésekkel, egyezményesen kialakított, „szabványos” helyesírási hibákkal; egyszerűen nincsen idő arra, hogy normális mondatokat írjon valaki, kifejtse valamiről a véleményét, mert elszalad mellette a téma – túl gyors.
Itt a HUSZ-on sincs erre lehetőség, az emberek egy-egy hosszabb hozzászólást már nem olvasnak el, a színtiszta lényeg, a tények érdekesek – hadd pörögjön a világ. Így aztán elég nehéz valakit behatóbban megismerni; talán akkor lehet, ha valakire „utazik” az ember és megnézi, milyen fórumokban „önmegvalósul” és a legkülönbözőbb témákhoz mit is szólt hozzá.
Én – ha megtetszene valakinek a stílusa – akkor írnék neki levelet és megpróbálnék vele minél többet kommunikálni, megpróbálnék belőle minél több információt kihúzni. Hogy ez mennyire nehéz és mennyit hazudoznak az emberek (én magam is persze…:))…illetve: :(((((), arra még egy rövid történet:
----
Egy ismerős (nő) észrevette, hogy a szeretője elkezdte kicsit unni(?) őt és ezért elkezdett az internet egy párkereső fórumon ügyködni. Nosza, fellépett ő is oda és olyan paramétereket adott meg, hogy a pasi rácsattant azonnal és elkezdte ott hülyíteni. Az egy dolog, hogy a pasi letagadott 10 évet az életéből, meg a körülményeiről is össze-vissza hazudozott, de még róla is csupa hazugságot mondott – kezdve attól, hogy eleve letagadta a relatív foglalt voltát egészen odáig, hogy mindenféle tragikus szerelmekről és sajnálnivaló életről számolt be.
Ez nem volt elég az ismerősnek, megkért engem, hogy lépjek fel nőként és hülyítsem én is a pasit. Elég jellemtelen alak vagyok – no meg az ismerőst is kedvelem – nosza felléptem mint komoly kapcsolatra vágyó nő abba a párkereső fórumba.
Tapasztalatok:
Az emberek el sem olvassák, a reglapot – vagy padig vaktában próbálkoznak, hátha bejön valami.
A reglapmon kifejezetten komoly kapcsolatról írtam, érzékeny lelkűnek vallottam magam, aki először csak ismerkedni, barátkozni akar, de tudatosan hosszú távra szóló kapcsolatot akar és kifejezetten megírtam, kíméljenek a csak szexuális kalandra vágyók. Műveltnek, diplomásnak mondtam magamat, olvasottnak és olyannak állítottam be magamat, mint akit a komoly zene érdekel, aki múzeumokba jár – tehát ha úgy tetszik, sok ész nem kellett ahhoz szerintem, hogy valaki lássa, itt egy 40 éves nő, aki okos, jólszituált, határozott ám gyengéd, a zsengébb versenyzőket észben, pénzben lemossa a pályáról és egyértelműen hosszú távra keres komoly és független társat.
Na, ehhez képest kaptam rögtön 3 álló farkú képet fiatal versenyzőktől, aki felajánlották igen tekintélyes szerszámukat népgazdasági hasznosításra és mindenféle szexuális gyönyöröket ígértek. Kaptam néhány minősíthetetlenül primitív levelet – ami nem ocsmány volt, nem is szexuális felajánlkozás, hanem egyszerűen ostoba, helyesírásilag nem értékelhető levelek voltak.
Komolyan mondom, az ismerős interneten ügyködő bejelentkező levele – mert perszehogy rámcsattant egy-két nap után – üdítő kivétel volt (majdnem beleszerettem a végén….:)))
Az egyiknek, aki annyira felhergelt, hogy ilyen primkó módon hogy lehet bejelentkezni meg is írtam udvariasan, hogy bocs, de aki magyarul nem tud, azzal nem tudok mit kezdeni. Na, amit erre kaptam, azt nem teszi ki az ember az ablakba…..
Szóval közel s távol csak az ismerős ismerőse volt, aki potenciálisan szóba jöhetett volna a levelei alapján – már ha nem tudtam volna ugye, hogy amiről ír, annak legfeljebb a 10%-a igaz – kezdve a életkorától egészen az anyagi helyzetéig – hogy a függetlenségéről ne is beszéljünk, merthogy lazán letagadta, hogy lenne felesége. De még ő sem volt hajlandó túl sokat írni magáról; egyszerűen rövid leveleket írt, mindenképpen minél előbb találkozni óhajtott velem, a feltett kérdések legalább felét válasz nélkül hagyta – mintha csak nem olvasta volna a leveleimet, vagy nem akart volna normálisan kommunikálni, vagy úgy találta volna, hogy nincs idő itt levélben egymást megismerni.
Nem tudom, ha nő vagyok és beleegyezek valami találkozóba, miképpen magyarázta volna meg, hogy miért 60 éves és nem 50 – mint azt állította és mit mondott volna arról, hogy miért is nem mesét arról az aprócska tényről, hogy van egy felesége, akit a legkevésbé sem óhajt elhagyni és csak amolyan „alkalmazás-szinesítésnek” kellek az életébe.
No, sokat nem szórakoztam a végén, mert elegem lett a pasi hazudozásaiból és az ismerősnek is mondtam, hagyjuk a fenébe.
Nem tudom, ha nekem lenne olyan problémám, hogy itt, így akarnék párt találni, mit is csinálnék. Az biztos, hogy óvatos lennék, mielőtt teljesen kiadnám magamat, de addig különösen vigyáznék, amíg belemennék egy első személyes találkozóba.
Fordítva van: elmondják. EZT mondják, olyan meggyőződéssel, hogy el is hiszed. Aztán nem ezt csinálják...
(most azokról van szó, akik valamiért fontosnak tartják már az elején valamiféle keretet adni a dolognak. Mert az igazán rugalmas és nyitott férfiak nem mondanak semmi ilyet, se kalandot, se komolyat, egyszerűen hagyják, hogy kiderüljön :))
Nem lehet, hogy a pasik - ismerve a női reakciókat -, el sem merik mondani, hogy kalandra vágynak? Amilyen peches vagyok, én még nem találkoztam kalandvágyó nővel. Illetve eggyel igen, de szerintem a kapcsolat végén lévő fájdalomtól menekült így már az elején. Ez is több éves lett.
a kaland az nagyon is jó lehet. Pláne, hogy van, amikor az emberlányának teste-lelke kimerült ahhoz, hogy képes vagy alkalmas legyen kapcsolatra (figyelni bárki másra magán kívül)
Így hát nincs is semmi, csak akkor, ha olyannal hozza ilyenkor össze az élet, aki törődést meg figyelmet remél tőle, mert abból van a nagy feszengés meg lelkiismeretfurdalás. És nekem bár nem sok ilyen periódusom volt, mindig így alakult.. pedig mit nem adtam volna akkor egy igazi kalandorért :)
Így van. És ha csak kaland lesz belőle, akkor mi van? Ti nők nem szeredtek élvezkedni egy kicsit? Ha egyedül vagytok éppen, nem tesz egy kicsit rendbe testileg, illetve lelkileg nem önbizalom erősítő? Persze, egészségre vigyázni, és nem szélsőségesen nagy forgalomra gondolok.
IRL az más... ott tényleg így van, de interneten nehéz metakommunikálni :)
Igen, ez a különbség szerintem is. Amikor nem már eleve elvársz valamiféle kapcsolatot a másikkal (ami pedig még el se kezdett kialakulni), akkor nagyobb az esély tényleg érdemi kapcsolatba kerülni vele.
Valószínűleg az "életre szóló" vagy legalábbis "tartós" társról eleve él egy csomó sztereotípia mindenki fejében, és ez, mint szűrő azonnal bekapcsol, ha eltökéli, hogy márpedig neki ilyen kapcsolat kell.
Ha meg nem tökél el semmi ilyet, akkor nyitott lesz megismerni a másikat és könnyen kiderülhet, hogy nagyon, de nagyon jó nekik.
A jelenség érthető. Ha a nő komoly kapcsolatot akar, a férfi azért nem ír neki, mert nem akarja a nőtől azt hallani, hogy ha te csak kalandot szeretnél, mi a fenének hívtál ide, nem olvastad a reglapom? Eleve kudarc az egész. Aki laza, azzal lehet ismerkedni. Benne van a lehetőség egy kalandra, de ha megtetszik, akár tartós kapcsolat is lehet belőle.
biztosabb abban, hogy tényleg kell, ha nem kell erre a pasit semmilyen módon "noszogtatni"...
Ez az érzés a férfiakban is tetszik. IRL is csak olyan nőt szólítok meg, akinek az esetében a nonverbális kommunikáció szintjén kiderült, hogy nyitott kapukat döngetek. Ne elviselje, hogy megszólítom, ne miattam legyen az egész, hanem vágyjon rá, örüljön neki, akarja! Ez felkelti az érdeklődésemet.
A kaland nem feltétlenül egyéjszakásat jelent. Ha kellemes volt, lehet ismételni. Ha jobban belegondolok, amíg komoly kapcsolatot kerestem, annyira szigorúra állítottam a szűrőfeltételeimet, hogy akár évekig is egyedül voltam. Viszont talán egy kivételével az összes kalandnak induló kapcsolatomból több évig tartó lett, mert nem görcsöltünk azon, hogy a következő 400 évre tökéletesen megfelelünk-e majd egymásnak. Egyszerűen örültünk egymásnak, megismertük a másikat, s lassan, apránként elkezdtünk egy picikét alkalmazkodni.
nem kell kép, elég sejtetni, hogy jó nő, egy próbát akárhány pasinak megér :)
tulip, én nem arról írtam, hogy neked mit jelent, ha "komoly kapcsolatot" keresel. Merthogy azt nem tudom. És ha nem fejtetted ki kicsit bővebben a reglapodon, légy nyugodt, a reglapodat olvasók se tudják. Marad tehát a klasszikus asszociációs holdudvara a fogalomnak: komoly kapcsolat = férjhez szeretnék menni és előbb-utóbb gyereket is
talán genetikai különbség...a férfi a vadász :) Vagy mert talán az is genetikai, hogy a nő érzelmi biztonságot szeretne, és biztosabb abban, hogy tényleg kell, ha nem kell erre a pasit semmilyen módon "noszogtatni"...
nem tudom, na, de így van, a nők többsége nem szivesen ír először.
Tény és való egyébként, hogy a pasik többsége kalandot (=szexélményt egy új nővel) keres, legalábbis ezt mondja. Számomra némileg ellentmond ennek, hogy a valóságban akár összejön rögtön a szex akár nem, a legtöbben nem hajlamosak tényleg csak egy-két alkalomban gondolkodni... jelentkeznek harmadszor meg negyedszer, sokadszor is. Fel vagyok háborodva a kalandot kereső pasikon.. tiszta átverés :))
Miért? Tudom, a hagyományos szereposztás. Azért egy férfit is felcsigáz, ha a nő ír neki. Bár olvastam olyasmit is, hogy sok esetben a férfiak nem válaszolnak. Viszont gondolom, ez sok nőre is igaz.
Más: valójában nem teljesen értem, miért van sok nő fennakadva azon, ha a pasik többsége kalandot keres. Hiszen a nők is saját ösztönvilágukat szeretnék megvalósítani: tartós kapcsolatot, biztonságot, családot keresnek. Akkor miért bűn egy férfi részéről, ha ő szintúgy a saját ösztinvilágának igényeit igyekszik realizálni? Ha szigorúan nézzük a dolgot, és igazságos akarok lenni, fel vagyok háborodva a tartós kapcsolatot kereső nőkön! ;)
Én azért eddig nem vittem el a dolgot, sőt nem írtam vissza egy pasinak se cicamicaként. :))
Jó, persze, valahol érthető, hogy mindenkinek a szép tetszik/tetszene, de azért az embernek tisztában kellene lenni a saját határaival.
Egyébként nagyon furcsálom, hogy bombázó külsejű nők mit keresnek a netes társkeresőn? Nehogy már tényleg társat.
Esetleg ezek valójában pasik lennének, és így szívatják a többi pasit?
Vagy ezek tényleg azok a lányok, akik a képeken vannak, és azért regelnek, hogy még jobban erősítsék az önbizalmukat és a suliban/munkahelyen meg lehessen beszélni, hogy hány száz nyálcsorgató levelet kapott aznap?
Ha dögös combfixes harisnyában, fekete miniruciban, kiszőkítve mész le bulizni, akkor lényegesen többen fognak veled ismerkedni, mintha a normális énedet hozod (remélem nem a fenti a normális éned :))
Jaja, a húgom is meséli, hogy milyen arcok megkeresik, döbbenet.
De Volt valaki más is, aki meg fiúként tett be két lapot, egyet magáról, egyet egy modellről.
A szöveg ugyanaz volt, egy nagyon normális bemutatkozás, legalább húsz sor.
A modellgyerek napi 20 üzenetet kapott, zömmel azzal azt, hogy milyen jó a bemutatkozó szöveg!
Miközben a másik kb. egyet sem.
Aztán olyan is volt, aki elment ezzel a randiig.
Persze ugyanazzal a csajnál mind a két lapjával nyomult.
Pl. a jópasis lapján azt mondta, nem ér rá sajnos, miközben a nármális lapján megbeszélt egy randit.
A randi közepén kiment a budiba és elváltoztatott hangon felhívta a csajt - aki közben rá várt kint - mint a jópasis reglap pasija, hogy most ráérne mégis, mondjuk fél óra múlva.
Mikor kiment, a csaj közölte, hogy a nagymamája beteg / meg kell etetni a macskát / sürgős munka jött közbe - és elment.
Szóval mind a két oldalnak megvannak a sajátosságai :)
kedves tulip, én nem tudom mi meglepő van abban, hogy egy kényeztetésre vágyó bűbájos cicamica rengeteg levelet kap és a"komoly kapcsolatra" vágyó ki-tudja-hogy-néz-ki meg sokkal kevesebbet.
Szerintem tudomásul kell venni, hogy vannak kifejezések, amik kb mindenkinek azonos mögöttes tartalommal bírnak.
Jelen esetben:
cicamica+kényeztetés = jó nő vagyok és könnyed szexkapcsolatra vágyom
komoly kapcsolat = férjhez szeretnék menni és előbb-utóbb gyereket is
Mit gondolsz, melyiket könnyebb bevállalni, bármilyen férfinek? Melyiknek könnyebb nekiindulni? Abban ugyanis biztos lehet, hogy egy-két alkalom erejéig egy jó nővel biztos képes lesz szexelni. De hogy egy vadidegennel tartós, mélyebb kapcsolatot kialakítani?
Közben pedig mindkétféle alapindulásból bármi lehet... hiszen az internetes megismerkedés is csak arról szól, amiről a valóságos: találkozol valakivel és idővel kiderül, mire mentek egymással.
Szerintem mindenkinek nagyobb esélyei vannak neki megfelelő partnert találni, ha nem a kapcsolatról fogalmaz meg elvárásokat, hanem leírja, hogy ő milyen, és hogy milféle embert képzel maga mellé..komolyat? vidámat? nyüzsgőt? nyugisat? stbstb És hogy mit szeretne vele együtt csinálni...moziba menni? jókat beszélgetni? szerelmeskedni? síelni? táncolni? házat építeni?
Nem szép dolog, de megtettem (szerintem nem vagyok vele egyedül), hogy 2 nickkel regisztráltattam magam egy társkeresőbe.
Az egyik volt az a lány, aki komoly kapcsolatot keres, a másik a 30 -as cicamica, aki kényeztető partnerét keresi.
Szerinted melyikre jelentkeztek többen?
Amikor először jelentkeztem be a cicamicaként, megdöbbentem, hogy mennyi levél érkezett. Nem győztem olvasni. A legtöbbje 40-50 közötti pasi volt, akik szívesen bevállalták volna a kényeztetést. Persze ha 20 éves kiscsajként kerestem volna kalandot, biztos, hogy inkább a 30 körüli pasik írnak.
Mert persze nekik már nem felelnek meg a korabeli nők.
Azok csak a 40-50 éves pasiknak kelelnek.
Elvárásokkal kapcsolatban még: van egy tárkereső, ahol csak kredittel tudsz üzenni, egyébként pedig csak csókot tudsz küldeni, vagy a vendégkönyvébe beírni.
Nézegettem a pasik adatlapját, elképesztő, hogy erősen átlagos, vagy átlag alatti pasik, milyen nőknek küldtek csókot, ismerkedés céljából. Plázacica szerű, modellszerű lányoknak, azt hiszem egy kissé magasra tett mérce szerint.
Bármennyire fura, de elég sok moly kapcsolat köttetik ilyen oldalakon keresztül.
Szerintem pontosan annak kell felfogni, ami, vagyis egy kommunikációs csatornának.
Persze, itt sem árt a tapasztalat.
Például az olyan extrém elvárásokon, hogy 180 centi és 90 kiló szépen át kell ugrani, és ennyi. Nem kell vele foglalkozni.
A randivonalon meg szerintem érdemes péládul használni a 'kedvelnek' funkciót.
Az a netes figyelemfelkeltés, amolyan virtuális szemezés :)
Bár azt kell gondoljam, nőként talán kicsit másképp néz ki a dolog. A húgom is ki van akadva, amikor 37 éves, két gyerekes (nem velem él) emberektől kap elképesztő leveleket.
Férfiként szerencsére legalább nem özönlenek el az ilyenek.
Nagyon sok ember van fent ezeken a keresőkön, már csak a nagy számok törvénye miatt is kell ott lennie értelmeseknek is. Vannak is.
