Erre nehéz válaszolnom, mert több szakaszban voltam fenn!
Többször előfordult anno, hogy besokalltam és lejelentkeztem...
Aztán meg találtam valakit akiről kiderült nem az igazi...
De végülis az akkori kapcsolat megszakadását követően úgy 5 hónap aktív netes társkeresés (értem ez alatt:komoly bemoldal készítése elképzelésekkel, továbbá formalevél készítése,és a formalevél heti 10-40 lánynak való elküldése!!! és persze a napi 2-4 óra aktív reglapnézegetés!!!)
Nemmondom fárasztó volt annyi szent!
Pláne amikor többekkel kell levelezni egyszerre, volt hogy 5-el is!
De megérte!
Egy a lényeg: megfontoltan de biztosan szűrni kell a jelentkezőket és a keresőket mindkét nemnek!!!
Nem adtam fel de már nagyon gyanakvó voltam, "hiszem ha látom!"jött a gondolatomba, és igyekeztem tudatosan tartani magamban a többieknél, hogy" lehet ez egy normális lány, de szem előtt kell tartani: lehet van társa!"
JÓ AZ ILYEN EGY TÁRSKERESŐBEN NEM!?!:-)))
Minden előfordulhat, még ennél cifrább dolgok is!
Az a baj, hogy hiába kérdezel rá rögtön az elején, hogy például nincs-e társa, akár hazudhat is. Aztán jóval később derül csak ki, hogy dehogy is nincs neki.
Egyébként mennyi volt az a netes társkereséssel töltött idő, míg végre rátaláltál a mostani párodra?
Bár leveleztem olyannal pont ott aki vadászgörényeket tartott a lakásában és egy bögréből itta velük a teát, és amikor erre nem tetszésemet éreztettem, küldött vagy 5 fotót a legújjabb piercingjeiről! ott mán tényleg majdnem hánytam!:-)))
Mindenesetre nekem a nem vagány csajok jönnek be, és hálistennek meg a szerencsének találtam is ott olyat! És 1 éve lassan hogy örülünk egymásnak!!!
A nő igen primitív módon reagálta le ezt a szituációt. Velem is esett meg hasonló, nem is egyszer, és gondolom nem vagyok ezzel egyedül.
Igaz én nem hagytam ott pasit, hanem végigszenvedtem a randit, aztán később elmondtam neki, hogy sajnos részemről nem jött be a dolog.
Épp ez az internetes társkereső talán legnagyobb buktatója.
Levelezgetsz valakivel, szimpatikus nagyon, megtörténik a képcsere, telefonbeszélgetések, kellemes hang és modor, aztán elmegy az ember a randira, és legszívesebben hanyatt-homlok menekülne, mert bár az illető úgy néz ki, mint a képen, a hangja is olyan, mint a telefonban, és a többi, de az összbenyomás mégsem tetszik, sehogy sem.
Nos biztos nem vagy ezzel egyedül,(legalábbis ketten már biztos vagyunk)!:-)
Velem is megestek ilyenek, csak mivel én férfi vagyok, velem a másik oldalról történt meg ugyanez!:-)
De mondok egy ennél jobbat is!
Minden ok a levelezésben, minden ok a telefonban, már szerelmes sms-eket kapok a leánytól, mert annyira megkedvelt a telefonbeszélgetések után,majd a talin is minden ok, illetve majdnem minden! "Közben kezdek beleszeretni már tényleg!" azt miután hazakísértem a vacsi után mondja:"hát tudod az a helyzet, hogy még a volt barátommal lakom eggyütt és hát persze egy ágyban is alszunk!" KGRRRRRRRRRRRRRRRR!!!!!!!!!!!!!!!
Ez volt a legszarabb talim! Lelkileg ez tényleg megviselt pedig már tapasztalt netrandinak mondhattam magam!
De az ilyet is csak új szerelemmel lehet legjobban meggyógyítani, tehát nem adtam fel!
(persze előtte megkérdeztem a levelezőtársaktól, hogy "minden levelezésünk ellenére van egy hülye kérdésem:ugye most nem éltek párkapcsolatban!?!"és mit ad a fene, eggyik bevallotta ,hogy bár társkeresőben van, neki is párja van! KRRGRRRRRRRRRRR
Nem adtam fel de már nagyon gyanakvó voltam, "hiszem ha látom!"jött a gondolatomba, és igyekeztem tudatosan tartani magamban a többieknél, hogy" lehet ez egy normális lány, de szem előtt kell tartani: lehet van társa!"
JÓ AZ ILYEN EGY TÁRSKERESŐBEN NEM!?!:-)))
De bevállt , megtaláltam a párom végül a neten,és NEM IS VOLT NEKI MÁS CSAK ÉN! hihetetlen de ennek is örülni kellett már az eddigieket figyelembe véve!:-)))
van amelliknek meg tök jó vagány stílusa, aszt közeb ronda. na az olyat kéne kivégezni a szüleivel együtt aki félrenevelték, nem monták meg neki hogy ha ronda akkor tőmondatokban dadogjon is, és a csatornában közlekedjen lehajtott fejjel, ne az utcán, rontja a városképet amik a nők szertnének élvezni, pl. randi közben
Jó, nem csodaszer, persze, csak egy csatorna, igazad van.
És nagyon nagy szerencse kell hozzá.
Én most nem vagyok fent sehol, most pihentetem ezt a netes társkereső dolgot, úgy döntöttem. Voltam fent a randivonalon, és még pár helyen, ami szimpatikusnak tűnt akkor, de töröltettem magam mindenhonnan.
Aztán később biztosan újra megpróbálkozom vele, ha lesz hozzá türelmem.
Engem egyszer becsekkeltek a cupido klubba és ott csontigazat írtam (feleség, 3 gyerek, visszafogott anyagi lehetőségek, sok meló) és mivel volt ilyen opció, azt választottam, hogy mindössze levelezőpartnert és barátokat keresek.
Egyetlen levél jött, egy nő írt, aki mindössze annyit írt, hogy ilyen paraméterekkel ölég nagy bátorság ide egyáltalán beírni is...:)))
Nem mellesleg: egészen jól elbeszélgettem vele egy darabig - és mit ad a véletlen, még a relatív nagy távolság sem számított, mert épp ott lakott, ahol volt egy naralónk; majdnem összejött egy találkozó vele a nyári nyaralás során.
Lehet, akármi is lehetett volna belőle; egy magányosan élő nő volt...
Én úgy vélem, alapparaméterekben nemigen érdemes hazudozni...főleg akkor, ha valaki tényleg keres valakit valamilyen célra
hogy kellő mennyiségű levél és fényképes egyeztetés után elmegy az első randira, ahol is a nő ránéz és ott helyben, az utca közepén azonnal közli, hogy „bocs, de valahogy nem ilyenre számítottam, nem jössz be ránézésre, szia” – és sarkon fordul és eltűz.
A nő igen primitív módon reagálta le ezt a szituációt. Velem is esett meg hasonló, nem is egyszer, és gondolom nem vagyok ezzel egyedül.
Igaz én nem hagytam ott pasit, hanem végigszenvedtem a randit, aztán később elmondtam neki, hogy sajnos részemről nem jött be a dolog.
Épp ez az internetes társkereső talán legnagyobb buktatója.
Levelezgetsz valakivel, szimpatikus nagyon, megtörténik a képcsere, telefonbeszélgetések, kellemes hang és modor, aztán elmegy az ember a randira, és legszívesebben hanyatt-homlok menekülne, mert bár az illető úgy néz ki, mint a képen, a hangja is olyan, mint a telefonban, és a többi, de az összbenyomás mégsem tetszik, sehogy sem.
Az biztos, hogy óvatos lennék, mielőtt teljesen kiadnám magamat, de addig különösen vigyáznék, amíg belemennék egy első személyes találkozóba.
Pedig lehet, hogy szerencsés azon minnél előbb túlesni, éppen a fent említett okok miatt.
