Ez a rovat az Írástörténeti Kutatóintézet baráti körének a szélesebb nyilvánosság felé történő megnyitása kíván lenni. Be akarunk számolni az itt végzett munkáról, meg akarunk vitatni nyitott kérdéseket az előrelépés érdekében.
A székely rovásírás eredetét kutatva ugyanis sok új felismerésre jutottunk a kutatótársakkal, amelyeket érdemes megbeszélni. Azt is tapasztaltuk, hogy nagyon sok segítséget kaphatunk a nyilvánosságtól.
Így jutottunk például egy hun tárgyhoz, amelyiken székely betűs, magyar nyelvű rovásfelirat van. Így kaptuk a most bemutatandó honfoglaláskori keresztet is, amelyiken szintén van egy magyar nyelvű rovásfelirat. Az akadémikus "tudomány" mindezekről még - tudtunkkal - semmit sem tud, vagy nem foglalkozik vele.
Így találtunk egymásra és újabb segítőtársakra is, akik fordításokkal, nyomdai előkészítéssel és millió más módon segítettek nekünk, meg a tudományos kutatásnak. Illik valamit közreadni ezekből az eredményekből és érdemes a nyilvánosságnak ezt a formáját is kihasználni a továbblépés érdekében.
A rovat címében megfogalmazott állítást is megvitathatjuk (a google-ba beütött "Az Éden írása" keresőszövegre megjelenik a tanulmány), de van ezer más írástörténeti tárgyú megbeszélnivalónk is.
A rovatot rovó nyitja, de ezen a fedőnéven több munkatársunk is közreadhatja a véleményét.
Ulam-burais: "Érdekes módon az ún. népnemzetiek vagy mélymagyarok írásai csak úgy hemzsegnek a helyesírási hibáktól, míg a többi kiadványban az ilyen jellegű baklövések nagyságrendekkel kisebb arányban fordulnak elő. Persze én nem állítom, hogy az Osiris-könyvekben ne lehetne találni helyesírási hibát.
Egyszer a National Geographic szerkesztőiről olvastam egyébként, hogy a 40-es vagy az 50-es években visszahozattak a nyomdából egy számot, mert találtak benne egy központozási (!) hibát ... "
provó: Egyszer egy jogásztól hallottam valami hasonlót (hogy ugyanis a liberális oldal könyvterjesztői járatosabbak a jogban).
Ha ez így van (a valóságnak ez csak az egyik felszini nézete), akkor az összefügg a hatalmi helyzettel. Akinek van pénze, az jobb körülmények között tudja iskoláztatni a gyermekét, több időt tud fordítani a cikke megírására, jobban meg tudja szervezni a kiadóvállalatát, jobb lektorokat tud alkalmazni stb.
Ez azonban csak a felszín. Mert azokban a "jobb" iskolákban finnugrizmust és magyargyűlöletet tanítanak a helyesírás mellett, azaz a gyermek világnézetének az alapjaival lesz baj. Öltözködni és helyesen írni feltehetően jobban fog majd, mint egy tiszántúli paraszt gyermeke, de ez utóbbianak véle szemben nagyob eséllyel lesz helyén az esze és a szíve is.
Aztán ha ez a tiszántúli parasztgyerek elolvassa valamelyik hazug finnugrász ostobaságait s rájön, hogy az elemi logikával sincs tisztában a szerzője, s netán válaszol is rá, mondjuk egy saját kiadású kötetben; akkor lehet élcelődni azon, hogy a szövegrészek kiemelésére bold betűket használ, pedig azt nem illik.
Az persze senkit sem érdekel a vájtfülű ám jellemtelen kritikusok közül, hogy az alapkérdésben neki van igaza.
Nem lehet mindegyiket elolvasni, csak amelyiken felirat van. Gondolom, viccnek szántad, de ha ezek régi, jelszerű díszítéssel ellátott tányérok, azért csak tedd fel a fényképüket.
Rendes szórakozásaim közé tartozik, hogy az ecserin régi, jeles fazekastárgyakra vadászom. Gyakran eredménnyel. S aztán esetleg a Néprajzi Múzeumban, Csupor István barátommal, a fazekas részleg vezetőjével megbeszélem, mit találtam.
Például így derült ki, hogy amit én egy vámfalusi tányéron a székely rovásírás alapján "us" (azaz ős, az isten első szótagja) szójelként határoztam meg, azt a jelet a vámfalusi fazekasok máig "isten szeme" mintaként határozták meg. Ez a minta a hettita hieroglif írásban az "isten" szójele, de ismerik az emerikai indiánok is.
Azaz a régi (hagyományos mintával ellátott) magyar tányérokon kőkori motívumokat találhatunk, amelyek ma is írásjelként értelmezhetőek. Ez nem köztudott (hiszen nem oktatják az általános iskolákban), az azonban természetes, hogy a műveletlen köznép alja elbődül tőle.
Diszítőmotívumok vonatkozásában: Az ábrák magukról beszélnek. Minden tabló baloldala az indián eredetű, a jobboldala a magyar motívumokat ábrázolja, pontos forrás megjelölésekkel. A 13 tablós kiállítási anyagon ki-ki maga győződhet meg a két rokonnép ősi kincséről. Alaposan szemlélve kitűnik, hogy miden motívum (magyar és indián egyaránt) nem csak megegyezik, de mindegyikük a három szakrális számon, a 4-esen, a 7-esen és a 9-esen alapul.
Az ősi indián motívumok ismert értelme tanúságos és néha egészen lenyűgöző. Szinte úgy érezzük, hogy a már elfeledett ősi tudásból vagyunk képesek valamit újból birtokba venni.
Csak egy példát említek: a nálunk „Rozettá”-nak, az indiánoknál „A legkisebb család”-nak nevezett motívumot. Ezt a jelet festi még a mai napig is a lakodalmas menet az újházasok sátrára, vagy házfalára. A szimbólum ugyanis a legkisebb családi taglétszámra, 2 szülőre és négy gyerekre utal, teljes személyi egyenrangúságot kölcsönözve már előre is a születendő gyermekeknek a felnőttekkel. A gyermek személyiségét ugyanis a fogantatás pillanatától egyenlőnek tartották a megszületett, vagy felnőtt emberével.
Ez olyan tisztán él bennük a mai napig is, hogy a fehérbőrű temető látogatókat időnként furcsa töprengésre kényszerítik. Hogyan is értsen meg a mi globalizált világunkban valaki például egy ilyen gyermek sírfeliratot: „Little Moon (Kis Hold) szül.:1969. május 6-án, megh.: ugyanezen év június 8-án. Tehát a mi fogalmaink szerint egy hónapot és két napot élt. Az alatta lévő sorban mégis ez áll: „Mély fájdalmunkra csak 10 hónapra élhetett velünk.” Itt bizony nincs áltatás. Az anya testrészének bizonyos ködös és vitatott időpontig személyes önrendelkezésre eltávolítható „sejtburjánzása” náluk ismeretlen fogalom. A magzat a fogantatás pillanatától teljes értékű ember és megismételhetetlen személyiség.
A dakoták elnevezési rendszere csodálatos erővel sugározza ezt az ősi és Isten eredeti elgondolásával harmonizáló meggyőződést a magyar szülőknek és a már régóta várt új magzati törvény alkotóinak egyaránt. A dakoták magukat a saját nyelvükön egyszerűen emberek -nek hívják. A gyermekek a kis emberek, a magzatot pedig ( és most kapaszkodjanak meg kedves hallgatóim!) a titokzatos ember-nek szólítják.
A "Legkisebb család" tablót, amely indián és magyar motívumokat vet össze, Simon Péter torontói egyetemi tanár készítette, aki ma Mohácson él, s aki az Írástörténeti Kutatóintézet baráti körének tagja, az Intézet könyvsorozatában megjelent "Aki őelőtte jár" c. kötet szerzője.
"...minden kiadvány előkészítésének fontos része a lektorálás, ami nyelvhelyességi lektorálást is jelent. Ha liberálbolsi szerzők tudnának helyesen írni (mint ahogy ezt te sugallod), akkor a lapok többségénél nem lenne lektorálás ...Mert minden szerző kézirata hibás (vagy annak kell tekinteni a kéziratát), legfeljebb egyik szerzőében kevesebb hiba van, a másikéban több."
Érdekes módon az ún. népnemzetiek vagy mélymagyarok írásai csak úgy hemzsegnek a helyesírási hibáktól, míg a többi kiadványban az ilyen jellegű baklövések nagyságrendekkel kisebb arányban fordulnak elő. Persze én nem állítom, hogy az Osiris-könyvekben ne lehetne találni helyesírási hibát.
Egyszer a National Geographic szerkesztőiről olvastam egyébként, hogy a 40-es vagy az 50-es években visszahozattak a nyomdából egy számot, mert találtak benne egy központozási (!) hibát...
"Tény, hogy a Magyar Tudomány szerkesztősége ezt a dolgát valamilyen ok miatt nem végezte el, majd az általuk felkért lektorok ezt szóvá tették, kizárólag a szerző fejére olvasva a szerkesztőségi lektorálás elmaradását. Ezt én a legkevésbbé sem érzem korrekt eljárásnak."
Sok évvel ezelőtt engem is felkértek, hogy az egyik olvasói levélben ne javítsam ki a hibákat. Nem szívesen tettem eleget a kérésnek. Másfelől viszont magára vessen mindenki, aki felkészületlenségénél fogva lehetőséget ad egy ilyen övön aluli ütésre...
Köztudott (legalábbis a szerkesztőségekben, nyomdákban és a könyvszakmában általában), hogy nincs olyan kiadvány, amelyikben ne lenne helyesírási hiba. Ez a liberálbolsevik kiadványokra ugyanúgy igaz, mint a népnemzetiekre. Mivel ezt mások is tudják, minden kiadvány előkészítésének fontos része a lektorálás, ami nyelvhelyességi lektorálást is jelent. Ha liberálbolsi szerzők tudnának helyesen írni (mint ahogy ezt te sugallod), akkor a lapok többségénél nem lenne lektorálás.
Természetes, hogy a szerzőnek is illik helyesen írnia. Nem értenék egyet egy olyan megközelítéssel, amely a nyelvhelyesség biztosítását csak a szerkesztőségekre hárítaná át, még akkor sem, ha a szerzőknek nincs elég ideje ezzel a mégis csak másodrendű kérdéssel foglalkozni. De a lektorálás ettől még a kiadó dolga marad, mert ő élhet az utolsó ellenőrzés lehetőségével s mert övé a felelősség a kiadvány egészéért. Mert minden szerző kézirata hibás (vagy annak kell tekinteni a kéziratát), legfeljebb egyik szerzőében kevesebb hiba van, a másikéban több.
Tény, hogy a Magyar Tudomány szerkesztősége ezt a dolgát valamilyen ok miatt nem végezte el, majd az általuk felkért lektorok ezt szóvá tették, kizárólag a szerző fejére olvasva a szerkesztőségi lektorálás elmaradását. Ezt én a legkevésbbé sem érzem korrekt eljárásnak. Ez az inkorrektség az egész ügyön végig észlelhető, de csak a liberálbolsi-finnugrász vonal eljárásában. Mert nekik nincsenek érdemi érveik és erkölcseik.
"A Magyar Tudomány szerkesztősége ugyanis (szándékosan?) bennehagyta Szabó István Mihály cikkében azokat a helyesírási hibákat, amelyeket kötelessége lett volna kijavítani."
Ja, igen. Kötelessége lett volna kijavítani. A szerzőnek.
"A Magyar Tudomány szerkesztősége ugyanis (szándékosan?) bennehagyta Szabó István Mihály cikkében azokat a helyesírási hibákat, amelyeket kötelessége lett volna kijavítani."
Egy tudományos folyóiratban publikáló szerző véleményem szerint nem engedheti meg magának azt a luxust, hogy ilyen hibákkal teletűzdelve adja le az irományát. Nem értem, miért akarod az ügyet a szerkesztőség nyakába varrni.
Meg kéne tanulnotok végre helyesen írni , és akkor "a liberálbolsevikok" nem fogják majd állandóan az alany meg az állítmány egyeztetését emlegetni.
II. Kuri: "a mai írásrendszereket végső soron már régóta a neolitikus kultúrák piktográfiájából vezeti le a tudományos világ"
Hm. Lenne három kérdésem:
1., Csak nekünk nem szabad azt állítani, hogy ez a kőkori írásrendszer a székely rovásírás elődje volt?
2., Azaz komoly ember már nem a sémi írásokból vezeti le az írásrendszereket?
3., Olvastam valahol, hogy a legnagyobb felfedezések tömegek általi befogadásának van egy szokásos menetrendje. Előbb minden debil támadja; később ugyanazok a debilek már azzal jönnek, hogy ez régi nóta. Érthetjük ezt úgy, hogy közel a beérkezésünk?
Magyarszombatfai tányér jellegzetes őrségi díszítéssel, a XX. század elejéről. Négyszer szerepel díszítésben a "jm" ligatúra, a kőkori Jóma isten jelképe.
Ugyanezt a jelképet egy százéves Szentgyörgyvölgyi ház díszes (fenyőfából gondos munkával készített) ajtajába vésve is megtalálni.
Nos, egy érdekes észrevétel Szabó István Miháky tanulmányából, amelyre vissza kell térnünk:
"a nyomtatásban közlésre szánt értekezéseket, legalábbis az igényes szerkesztőségeknek, előzetesen szigorúan lektoráltatniuk kell"
Azaz a szerző helyesen látja a szerkesztőség feladatait, ellentétben a szerkesztőséggel.
A Magyar Tudomány szerkesztősége ugyanis (szándékosan?) bennehagyta Szabó István Mihály cikkében azokat a helyesírási hibákat, amelyeket kötelessége lett volna kijavítani. Nem gondoljuk, hogy elegendő arra hivatkozniuk, amire hivatkoztak, hogy a szerző a betű szerinti közlést kérte; mert ez esetben is kötelességük lett volna a szerző figyelmét felhívni a nyilvánvaló hibákra. A kéziratot mindenesetre a hibákkal együtt közölték. Az olvasónak joga van találgatni, hogy miért tették ezt.
Hogy legyen valami, amivel a szerző helyes mondanivalóját könnyen hátba lehet támadni?
Mindenesetre a szerkesztőség által kiválasztott nyelvészprofesszor (aki az ügy érdeméhez hozzá sem tudott szólni) - mint látni fogjuk - úgy kapott ezeken a semmitmondó hibákon, mint gyöngytyúk a taknyon. Mert a tudományuk csak eddig, a szánalmas kötözködésig terjed.
Kritikai ambíciók szaktudományi alapismeretek nélkül
Válasz Simon Zsoltnak is
Utószó
Az egyetlen, amit Simon állításai közül ténylegesen mérlegelhetőnek tartok, az viszont már közhelynek számít, hogy a nyomtatásban közlésre szánt értekezéseket, legalábbis az igényes szerkesztőségeknek, előzetesen szigorúan lektoráltatniuk kell.
Paradox módon, amennyiben ez a követelmény Simon cikke esetében teljesült volna, úgy vele szemben most nem lenne lehetőségem még erre az egyetlen egyeztetésre sem. Még a Magyar Tudomány sem adhat lovat (sőt ez a folyóirat kötelességszerűen a legkevésbé) leendő szakterülete minősítési kritériumai szerint meg sem mérhető tollnokok alá. Az ellenvéleményeztetés tisztességesen előkészített szerkesztői feladatkörének érvényesülnie kellene akkor is, ha a szerző mögött munkájának "ötletadója" vagy saját véleményének közvetítését megkövetelő vezető minőségében a szakma - egyesek szerint - elfogadható tekintélye áll. A kéziratok felelősséggel kivitelezett, ha kell, több bíráló bevonásával végrehajtott ellenőriztetése kizárhatná annak lehetőségét, hogy olyan tanulmányokat is közöljenek, melyek szülésekor (esetleg a tudományos ranglétra magas fokára hágott, de egyoldalú műveltsége folytán legalább félszemére) vak vezette (a véleményközvetítésre médiumként kihasznált, alulképzett) világtalant.
1 Simon, Zs.: Iam proximus ardet Ucalegon. Szabó István Mihály: A magyar nép eredete. Az uráli népek eurázsiai-amerikai őstörténete. Magyar Tudomány, 2005/9. 1152-1157.
2 Róna-Tas, A.: Az őstörténet-kutatás vitás kérdéseihez. Észrevételek Szabó István Mihály elméletéhez. - História, 2003/10: 30.
3 Szabó, I.M.: Őskőkori eredetű-e a magyar nép? - História, 2004/8: 34.
4 Semino, O., Passarino, G., Oefner, P.J., Lin, A.A., Arbuzova, S., Beckman, L.E., De Bendictis, G., Francalacci, P., Kouvatsi, A., Limborska, S., Marcikiae, M., Mika, A., Mika, B., Primorac, D., Santachiara-Benerecetti, A.S., Cavalli-Sforza, L.L., Underhill, P.A.: The genetic legacy of Paleolithic Homo sapiens sapiens in extant Europeans: A Y chromosome perspective. - Science (U.S.A), 2000, 290:1155-1159.
5 Czeizel, E.: A magyarság genetikája. Bp., Galenus, 2003.
6 Szabó, I.M.: Vezérfonal a magyar és az uráli népek őstörténetének áttekintéséhez. A szakirodalom kritikai összefoglalása. In: Csihák, Gy. (szerk.): A Tizenhetedik Magyar Őstörténeti Találkozó Iratai. Budapest-Zürich, Zürichi Magyar Történelmi Egyesület Kiadv., 2004, 69-104.
7 lásd még: Varga, G.: Web site: http://ikint.uw.hu/a frankfurti botrány.htm
Csak a magyar "tudományos" irodalomban ez valahogy nem akar teret nyerni. Legfeljebb néhány netes alak terjeszt ilyesmit. Tudod, a "szellemi alvilág" képviselői.
"Angliában az analfabéták és a gyengeelméjűek többsége is tud angolul. Ők mégsem képesek az írás kőkori születéséről meggyőző hipotézissel előállni (tisztelet a kivételnek)."
Erre csak a magyarországi gyengeelméjűek képesek a jelek szerint.
Na jó, még néhány angol ("tisztelet a kivételnek").
Egyébként ez csak az őskőkorra igaz, mert a mai írásrendszereket végső soron már régóta a neolitikus kultúrák piktográfiájából vezeti le a tudományos világ.
A nyelvtudás hiánya valóban sokszor akadályoz egyes tanulmányok gyors elolvasásában. De van egy munkacsoport, amelyik esetenként segít. Általában ingyen, néha kevés pénzért. Mert tudják, hogy ez egy nemzeti ügy s angolul mindenki tudhat, de hasznosítani csak én tudom. Ezért nekem segítenek szívességből, ügyszeretetből. Ezeknek a derék embereknek hála, nekem hamarabb volt meg néhány fontos tanulmány fordítása, mint az a hazai irodalomban (vagy itt a neten) megjelent volna. Sok nincs is meg másnak, csak nekem.
S aztán van még valami. Az írástörténeti kutatásokhoz szükséges képességeket nem lehet pusztán (pl. az angol) nyelvtudásra redukálni. Ha így lenne, akkor az angoloknak már régen tisztázniuk kellett volna a székely rovásírás (vagy általában az írás) eredetét. Azonban nem tették, mert valami lényeges dologgal nem rendelkeznek, amire pedig szükség lenne. Ez a létező adatok közötti törvényszerű összefüggések megértésének, felismerésének a képessége.
Angliában az analfabéták és a gyengeelméjűek többsége is tud angolul. Ők mégsem képesek az írás kőkori születéséről meggyőző hipotézissel előállni (tisztelet a kivételnek). Ha ötszáz év múlva lesz egy márványtábla a szülőházam helyén (a te szülőházadtól nem messze), akkor azon a táblán feltehetően nem azt fogják megemlíteni, hogy nyelvzseni voltam, hanem az írástörténeti eredményeimet. De igen furcsa is lenne, ha egy táblán az állna, hogy X vagy Y tudott angolul és erről a Rigó utcában oklevelet is kapott. Ugye milyen nevetséges vagy?
"Az 5 felsőfokú képesítésem között elfér ez is. S mint látod, ennek köszönhetően tudtalak leiskolázni."
Ha a többi is ilyen, akkor jobb, ha fel sem sorolod őket.
Én a helyedben csendesen elbújnék, és meghúznám magam, ahelyett, hogy nyomatnám itt a hettita hieroglifákról meg a hun vizesköcsögökről a sok marhaságot.
De jobb, ha tőlem tudod, hogy ma Magyarországon a legtöbb diplomához már legalább egy középfokú nyelvvizsga kell (másoddiplomásoknak ezt el szokták engedni, még az ELTE jogi karán is, sajnos), te pedig már többször is bevallottad, hogy semmiféle idegen nyelvet nem beszélsz.
(Nekem pl. Rigó utcai felsőfokú C-m van angolból. Te viszont ma nyelvtudás híján nem kapnál semmiféle diplomát.)
Pl. ezt az agymenést - nem a Bencsikratából való egyenes idézet?
Ugyanez igaz a liberalizmusra is. A cél az évezredek alatt megszilárdult, kikristályosodott rend szétzúzása, az erkölcsi tételek megkérdőjelezése, a lakosság fizikai elpusztítása, ha kell, a kábítószer segítségével, hogy az új tulajdonosjelölttel szemben, az ország elrablása előtt erkölcsi erő ne állhasson, s fizikailag is vákum keletkezzen.
Tételesen kellene cáfolni a 2268. hozzászólást. (Már ha tudod)
"Ami pedig a liberalizmust és társait illeti, a legpusztítóbb, legordasabb tömeggyilkosok is vonzó ideológiával hülyítették a tömegeket. Ha egy banda a kezébe akarta kaparintani a hatalmat, ahhoz előbb el kellett üldöznie, ki kellett irtania a korábbi arisztokráciát. Ha ehhez nem volt elég pénze, akkor szövetségest kellett keresnie s erre a szegényebb rétegek, vagy a külföldi hódítók voltak alkalmasak.
Gondold csak meg: Hitlert olyan bankárok támogatták, akik tudták, hogy Hitler a fajtestvéreiket ki akarja irtani. Mivel azonban nem adtak elég pénzt, Dolfi bácsi onnan vette el, ahol volt. Keresett egy gazdag réteget és kiirtotta őket, hogy a tőlük elvett pénzzel szilárdítsa meg a hatalmát. Az őt támogató bankárok terve tökéletesen sikerült, mert a romokban heverő Európát a háború végén bagóért felvásárolhatták s ma nekik adózik az egész kontinens. A tömegeket azonban egy (nemzeti)szocialista blöffel nyerték meg ehhez a rohadt tervhez.
A szegényebb paraszti rétegeknek pl. földosztást lehetett ígérni. Aztán, amikor a hatalom megszilárdult, a földhözjuttatottakat a kuláküldözés során agyon lehetett verni. Azaz mindig kell valami mézesmadzag, de erről tudni kell jó előre, hogy nem gondolják komolyan.
Vagy be kellett bizonyítani, hogy a magántulajdon lopás s ezért becsületesebb a köztulajdon, mint a gróf magántulajdona. Ugye, milyen szépen hangzik? Aztán, amikor már minden köztulajdonban van, azt kell hirdetni, hogy a magántulajdon hatékony, s ezzel a jelszóval szét lehet osztani az egykori kollektivizálók gyermekei között az egykori grófi birtokokat.
Ugyanez igaz a liberalizmusra is. A cél az évezredek alatt megszilárdult, kikristályosodott rend szétzúzása, az erkölcsi tételek megkérdőjelezése, a lakosság fizikai elpusztítása, ha kell, a kábítószer segítségével, hogy az új tulajdonosjelölttel szemben, az ország elrablása előtt erkölcsi erő ne állhasson, s fizikailag is vákum keletkezzen.
Ezek az ordas eszmék (pl. a liberalizmus eszméi is) rokonszenvesen is megfogalmazhatók, csak sohasem gondolják őket komolyan. A cél a hatalom megragadása érdekében a tömegek leszerelése, megosztása, elhülyítése és kiirtása.
A liberalizmus szitokszó. Ne vedd magadra, mert később szégyellni fogod!
(Tudom, mit beszélek. Főiskolai oklevelem van nemzetközi munkásmozgalom történetéből.)"
Valami mozdult Pannóniában ( ha más nem, legalább a spanyolviasz):
(Vas Népe, Szombathely , 2005.dec.20.)
"Dr. Péntek Kálmán, a BDF matematika tanszékének docense a téli égbolt Orion csillagképe és a Gizai piramisok közötti összefüggésről tartott előadást. Az előadó egy neves szakember, R.G. Bouval kutatására támaszkodva építette ki elméletét. Ezek szerint az ókori egyiptomiak a téli Orion csillagképet Ozirisz istennel azonosították. A Gizai fennsík három piramisának elhelyezkedése, a környező építmények, valamint a Nílus folyása hasonló módon ábrázolható térképen, mint az égbolton látható csillagkép csillagai, valamint a csillagkép mellett elhaladó Tejút a csillagtérképen. További érdekesség, hogy a három piramis hűen tükrözi a csillagok fényességét is. E különös öszefüggés matematikai vizsgálata ösztönözte a további kutatásra. Arra az eredményre jutott, hogy az ókori egyiptomiak úgy tájolták a három piramist, hogy azok a jövőt mutassák.. ( ????!!!!! najahuha) A piramisok Kr.u. 16600 évben a csillagkép három fényes csillagának szinte tökéletes földi képét fogják mutatni, valamint az Orion csillagkép is abban a helyzetben látszódik majd az égen, mint évezredekkel ezelőtt az "istenek korában"......."
Na végre ! veszi egy hivatalos matematikus a fáradságot, hogy sziszifuszi matekkal bizonyítson RÉGTŐL LÉTEZŐ ÁLLÍTÁSOKAT !!!
Mit is mondtam? Mit is tudunk ????
A Világév cc. 25600 év, vagyis a Föld tengelykilengési teljes körívének időtartama.. A 12 állatövnek megfelelő korszak (ennek 12-ed része) a világhónap, potom cc. 2130-2140 évnyi időtartam.
Kivonjuk a teljes világévből a 16600 évet,
25600-16600 = 9000
Ez az idő mutat a Kr.e. időre, az "istenek korára": amikor a csillagkép ugyanebben az állásban volt.....vagyis: nagy a valószínűsége, hogy a piramisok Kr.e. 9000 körül épültek, az OROSZLÁN korszakban...a SZFINX korában......
Az Éden név "Isten lakóhelye" értelmű. Az összetett szó előtagjának jelentését a sumér e "épület, ház" szó világítja meg, s ez a gyök jelenik meg a magyar épület, épít szavakban is. Az utótagban pedig az „isten” jelentésű ten/den szóra ismerhetünk, amely - párhuzamaival egyetemben - sok nyelvben megtalálható (vö. sumer dingir „isten”, türk tengri „isten”!).
A sumer edin (Labat/1948/168) „ felszántható, megművelhető terület; síkság; a máj lapos része; magasság, domb, kiválóság; hát. A szó eredeti jelentése a „(termékeny) kiemelkedés” lehet. A jel legkorábbi, még képszerű változata edényt ábrázol, ezért a hangalak összevethető a magyar edény szóval, a jelforma pedig a murgai hun korsóval, amelyet díszítése az Éden modelljévé avat.
Az edény (és az Éden) ezek szerint az élet forrása, a teremtés és a termékenység istenének háza, tárolója.
Az Édenkerti aranykor az emberiség első gazdasági-kulturális fellendülésének, társadalmi törvényei és vallásos képzetei megalkotásának időszaka. Az itt létrehozott ősvallási jelképekből keletkezett az írás.
TÁLTOS
Varga Zsigmond szerint a magyar táltos szó bizonytalan eredetű, csak újabban terelődött a figyelem a török talt „önkívületbe ejt” gyökszóra, melynek ys török képzős alakja volna. Ámde ez az etimológia – írja Varga zsigmond – sem nagyon valószínű, mert van táltos ló is, erre pedig az önkívületi állapot nehezebben alkalmazható. Igaz, hogy a ló táltos állat, s mint ilyen rendkívüli tulajdonságokkal van megáldva, de mégis furcsa volna, ha állat esnék extázisba, mert ilyen állapot elsősorban csak embernél tételezhető fel. A magyar nép képzeletvilágában él az embertáltos képzete, amely főképp rendkívüli értelmi képességekkel ruházza fel azt. A táltosember alakja ősi, keleti örökség. Joggal kereshetjük tehát az alapgyököt már az ősközösség idején. És ez meg is található a sumér tal gyökben, amely „értelem, okosság, belátás” jelentésű. Megkettőzött alakja is gyakori: tal-tal. Ennek a K.4386 Col. IV. 32. sor a következő asszír-babiloni fordítását adja: „il Ea bel nimeki, bel hasisi” azaz magyarul: „Ea isten az értelem és okosság ura”. Jelentéstani alapon bátran összevethető a finn taitaa „tud, ért” szóval. A mi táltos szavunk tos utótagja nem teljes megismétlése az első tagnak, ugyanakkor el van látva az s melléknévképzővel is. (Varga/1956/154)
A táltos szavunknak van egy régi tátos alakja is, amelyet könnyen összevethetünk a tudós szavunkkal. S ez az összevetés ugyanazzal a tanulsággal szolgál: a táltos jelentése: tudó, tudós. Azaz a tátos, táltos forrását nem szükséges idegen környezetben keresnünk, mert ez egy ősi magyar szó. Korát és jelentőségét megítélhetjük abból, hogy az egyiptomiak tudós istene, Thot is a tátos szó tövét kapta név gyanánt.
A föníciai hagyomány szerint a föníciaiakat is egy tátos (Taautosz) tanította írni és olvasni.
"Kérdésünkre, hogy veszélyesnek vagy nevetségesnek tartja-e általában a magyarságeredet "deviáns" verzióit, Róna-Tas András a "szellemi környezetszennyezés" kifejezéssel válaszol. "Bár ennek is van egy része, amelyik öntisztulással mûködik." A vitának (számos próbálkozás után) nem látja értelmét: ahogy az evolúció tana sem képes vitatkozni a katolikus egyház dogmájával, úgy az ilyen kérdésekben is eleve reménytelennek látszik minden kísérlet a hit és a tudomány ütköztetésére. Természetesen Róna-Tas sem tekint minden szubkultúrát egyformán veszélyesnek. Szerinte a két véglet, a cinikusok és a "legalább tisztességes" õszinte hívõk között érdemes differenciálni; még szerencse, hogy a többség hívõ. "A legtöbb ilyen elmélet képviselõiben fel sem merül a kétely a saját gondolataikkal szemben. A kinyilatkoztatások alátámasztásához ugyanis másfajta bizonyítékok szükségesek, mint egy logikus vizsgálaton alapuló, konzisztens diszciplínáéhoz. A magam részérõl folyamatosan kételkedem a saját kutatásaimban."
Ezzel mi is így vagyunk, kedves RTA. Mi is kételkedünk a saját álláspontunk kialakításakor minden adat, vagy felismerni vélt összefüggés értékében s csak azután fogalmazzuk meg az állításainkat.
Legjobban azonban az ön által megfogalmazottakban kételkedünk. Örülünk, hogy ebben a társai lehetünk!
Megjelent az Arany Tarsoly, benne Csontos Péter turkológus cikkével: "Csőke Sándor, az elhallgatott nyelvészzseni".
Magyarszombatfai tányér jellegzetes őrségi díszítéssel, a XX. század elejéről. Négyszer szerepel díszítésben a "jm" ligatúra, a kőkori Jóma isten jelképe. 
A pyrgi aranylemezek etruszk felirattal.
