"...A magasra helyezkedő kettesek mögé bejátszani a beállónak lett volna célszerű részükről.Ezt egyszer/!/eredményesen el is adták pl. a németek,de úgy meglepődtek a siker láttán,hogy többször meg sem próbálták.Az már gyakoribb volt,hogy az alacsony,passzív kettes fölött lőttek gólt...."
Azt te sem gondolod komolyan h a németek vasárnap az U17-es döntőn azért nem játszották meg a beállót mert 'meglepődtek h milyen sikeres volt' amikor először megtették. Próbálkoztak ők utána is de vagy a kapusunk védte a vagy a labda elakadt a védőinken. És a kettesek fölött sem nagyon lőttek gólokat, le is kapta volna Bohus nagyon hamar azt a kettes védőt aki ezt megengedte volna.
A kreatív játék alatt nemcsak az egyéni improvizációt értem, hanem a különböző taktikai elemek változatos kombinációját. Ami Mocsinál mindig is fontos volt például.
Nézd meg a skandináv válogatottak játékát és hasonlítsd össze a magyar válogatottéval. Egyértelmű a különbség kreativitásban és a helyzetek önálló, konstruktív reagálásában. És ez már húsz éve is így volt.
Az,hogy az átlövésre építő csapatok eredménytelenebbek durva általánosítás.Ahol nincsenek meg ennek a személyi feltételei ott igaz ez.A mozgékony átlövők akkor eredményesek,ha jó tempóérzékkel bírnak és az összecsiszolt csapatjáték megteremti erre a lehetőséget.
Az tény,hogy 4-6méterről könnyebb gólt lőni,de nem kizárólagos szempont a kézilabdában.Ha az lenne ,nem "találták volna fel"az átlövő játékot.Valóban nem lehetetlen 3irányítós játékkal is eredményessé válni,csak ahhoz nagyon kell az ellenfél is./pl.lassú,falábu,összeszokatlan védők/Jó védők ellen csak "figurákból",vagy hatékony egy-egyezésből van esély a "falbontásra".Itt sokkal több a hibázás valószínűsége,a támadók részéről.
A norvégok azért megmutatják, hogy alacsony szerkezetű csapattal is lehet hasítani, csak kell 1-2 hármasvédő. Az a csapat, aki átlövésekre épít elsősorban ritkán hagyja el győztesen a pályát. Ez nem jelenti azt, hogy 1-2 szuper átlövő nem tud nagyot lendíteni a csapaton, de hatékonyabb, ha azok az átlövők dinamikusak inkább. És átlövések mellett megpróbálnak betörésekre játszani. Minél közelebb vannak a kapuhoz annál nagyobb valószínűséggel lesz gól/hetes/kiállítás. Ha 10 méterről lősz egy jó kapus ellen, akkor nagyobb az esély, hogy kimarad a helyzet, minthogy bemegy.
Ez a kreatív magyaros zsargon, amit szeretünk pufogtatni, mert az öndícséret mindenki szívét melengeti. De ha egy külföldi kézilabdaszeretőt megkérdeznénk, hogy szerinte melyik női válogatott a legkreatívabb aligha a magyarokat emlegetné Különben is mi a kreatív!? Gros vagy Neagu felmegy és 10 méterről szétlövi a kaput. Az kreatív? Vagy a kreatív mögé valami olyasmit értünk, hogy egy adott játékos jó az egy az egy elleni párharcokban? Szerintem inkább az utóbbi.
...ha szuperül összerakjuk a védekezést akkor jöhetnek itt bármilyen átlövők esélyük sem lesz.Erre azért időnként rácáfoltak ellenfeleink,ha -Istennek hála- nem is sokszor.A magasra helyezkedő kettesek mögé bejátszani a beállónak lett volna célszerű részükről.Ezt egyszer/!/eredményesen el is adták pl. a németek,de úgy meglepődtek a siker láttán,hogy többször meg sem próbálták.Az már gyakoribb volt,hogy az alacsony,passzív kettes fölött lőttek gólt.Elbizakodottság lenne részünkről,ha a teljesen elfáradt,sokat hibázó átlövőiket tekintenénk etalonnak.Egy torna -jellege folytán-nem biztos,hogy kellő támpontot ad "szóló"mérkőzésre való felkészülésre.Az alkati előnyöket lehet okosan kompenzálni,de mindig előnyben lesz a megfelelő szerkezetű csapat.Ahogy Makajeva tudatosan helyezkedett Klujberra-aki alkati hátrányai miatt nem volt képes levédekezni-úgy,a kitűnő felépítésű átlövők sem lesznek esélytelenek az alacsony vagy passzív védők ellenében.
Jó régen volt már, így az is lehet, hogy csak az idő szépíti meg a dolgokat, s kreatív játéknak nevezzük azt, hogy kb arra épült a játékunk, hogy majd a klasszisok megoldják egy az egyben, vagy improvizálnak valamit a beállóssal, vagy Görbicz egy csellel előnyt szerez, amiből lesz valakinek hely.
Nem tudom mit kell "áramvonalasításon" érteni, vagy hogy kerül ide egyáltalán (Bambi másról beszélt), de szerintem a németek támadásvezetései sem voltak fegyelmezettebbek.
Mint írtam, legkevésbé sem cáfolták ezt meg 'tizenhat-tizenhét éves lányok'. Eleve a támadójátékunkról beszélünk és az az ifi EB-n sem volt áramvonalasítva.
Söt, annyira begyakorolt figurái voltak, hogy mindenkinek centire meg volt szabva a helye, akárcsak Pastornál Szegeden., és ha nem úgy csinálta, ahogy Rosszmussen akarta, hamar a kispadon találta magát az illetö.
Távoli zónákból az átlövéseket csak nálunk gondolják néhányan ennyire fontosnak, megoldásnak mindenre.
Jó ha van ilyen, de az U19-es és az U17-es EB-n is feltűnő volt h még a kiváló átlövők is gyakrabban lőttek gólt hét méterről mint kilencről. Vasárnap a döntőben Kühne egyáltalán nem, Leuchter is csak az elején erőltette a kilenc méteres lövéseket (aztán hamar abbahagyta amikor látta h nem ér vele sokat).
Fontos h magabiztosan és jól lőjünk kapura, de korántsem annyira fontos h kilenc-tíz méterről.
/Azt is hallottad tőle, hogy "csere". Volt egy olyan - enyhe nárcizmusra hajazó - figuránk, hogy "csere Kim"./
"Simple Handball" Kim valóban begyakorolt figurákra épített, és ezzel szerintem semmi baj nem volt, sőt... A 18-as csapatkohézió veszett oda 19 decemberében, és elemzés tárgya kellett volna legyen, hogy miért.
Sajnos mi nem a hibák felkutatásáról vagyunk híresek.
Nem, a mondás az volt h Rasmussen kockafejű, az edzések "olyanok mint egy tesi óra", képes külön öt percig magyarázni hogyan tartsd a karodat ennél vagy annál a lövésnél....Ami valószínűleg fontos, de nem ezen a szinten kellene vele foglalkozni.
Egyébként a 'gúzsba kötés' és az improvizáció között nyilvánvalóan meg kell találni a helyes középutat. Ez minden válogatottnál kicsit más lehet.
"Mi magyarok sosem fogjuk olyan precízen betartani a szabályokat mint a németek"....ilyen mondatokat még nem hallottál? És szerinted ilyet csak az mondhat aki erre utasíthat is?:O
Másrészt hiába védekezünk jól, ahhoz hogy meccseket nyerjünk gólokat is kell lőni. És a támadójátékunk az U17-ben ugyanúgy épített a kreativitásra mint a korábbi korosztályokban. (Egyébként a védekezésben is voltak kreatív elemek, a labdaszerzéseket Bohus külön díjazta például...:)
Persze ekkor meg az volt a mondás, hogy Rasmussen "gúzsba köti a játékosainkat", nem engedi a kreativitást, stb.
Hát, nem tudom, azóta mennyit léptünk előre.
Mondjuk azóta több gólt lövőnk (többet is kapunk), de a nagy rohanás miatt a támadásszám is jóval magasabb, így hogy hatékonyabb lenne, arról nem vagyok meggyőződve.
Pl ha sokat lövünk távoli zónából, abból ritkán fogunk jól kijönni, és nem csak azért, mert kevés jó lövőnk van, hanem mert nem elég hatékony játékelem a betörésekhez, beálló helyzetekhez, jó szögből történő szélső lövésekhez képest.
Mocsai mire gondol, azt nem tudom. De támadásban az egyéni kreativitás mindig is fontos volt a mi játékunkban. Illetve az ügyes taktikai megoldások, figurák elöl, amikor még volt idő felkészíteni a válogatottat (Mocsai idejében például...)
De Horváth Roland az Érddel ugyanilyen támadójátékkal ért el sokkal többet mint a keret alapján előtte ezt bárki is gondolta volna. Rengeteg második szándékú, kreatív megoldással elöl. Az Érd játékába hamar sikerült beépíteni ezt a kreativitást, méghozzá olyan játékosokkal, akik közül többeket előtte még az NBI-re sem tartottak alkalmasnak.
Egyébként Rasmussen idején szerintem tudatosabb volt a játékunk.
Valamivel jobb volt a védekezés (többek között azért, mert a gyenge védőinket nem nagyon védekeztette...), elöl meg egy elég sematikus, fegyelmezett játékunk volt, és betörésekre, szélső helyzetekre próbáltunk építeni. Hosszú lefolyású támadások, kevés gólos meccsek, "visszafutás" (ezt az egy szót hallottam tőle magyarul).
Kicsit a montenegróiakra (lengyelekre) hasonlító stílusunk volt szerintem, csak ők keményebben (durvábban) és valamivel hatékonyabban védekeztek.
Más kérdés, hogy ez a stílus mire volt elég, a 2019-es vb-n például csak szoros vereségekre.
