Nekem 2 ismerősöm is van, akik viszonylag későn 27 és 29 évesen vesztették el a szüzességüket, és az első férfi feleségül is vette őket. Azóta is boldogan élnek, míg meg nem halnak, nevelgetik a gyerekeket. Semmilyen káros hatás nem érte őket, hogy későn kezdtek szexuális életet élni, most élvezik ( legalábbis ezt mondják). Amíg nem volt, nem is hiányzott nekik igazán. Inkább az rossz, ha valaki már megtapasztalta, hogy jó és akkor beáll egy hosszabb szünet.
Az önértékelésnek egészen biztos, hogy nem tesz jót. Aztán feszültség, hirtelen kitörések, konfliktushelyzet túlreagálása, aránytévesztés (a reakciókban). A munkavégzést, a mindennapi életet is hátráltatja a kielégületlenség. Úgy éli meg, mintha börtönben élne: nagyon vágyik valamire, de elérhetetlen számára. Keserű dolog ez, nagyon. :(
Férfiak és nők nem harcolnak egymással, hanem vágyódnak egymásra, szeretik egymást, örömet szereznek egymásnak, segítik a másik életét, boldogságát. Aztán vannak, akik nem ismerik fel a törvényszerűségeket, nem látják, melyik nemnek mi fontos, s így gyakran kudarc éri őket. És meg vannak sértődve, hogy a másik nem képviselői milyen szenyák vele szemben. Pedig erről szó sincs.
Hidd el, hogy Magyarországon is vannak jólnevelt, rendes pasasok, akik komoly kapcsolatot és családot szeretnének. Belátom, nehéz rájuk találni, mert nincsenek igazán olyan fórumok, ahol jólszituált, kulturált 30-as fiatalok összejöhetnének.(mint pl. régen bálok, ahol tuti csak hasonszőrűvel találkozhatott az ember). Reménytelennek látszik a helyzet, de mégsem az. Igazából ismerkedni szinte bárhol lehet, akár az utcán is, konditeremben, fogorvosnál, stb. Lehet, hogy az interneten is, -hogy a topic eredeti témájához visszakanyarodjak- bár nekem nem sikerült.
Kétségkívül kimértté váltam, mert felbosszantott a stílusával, rátartiságával. Ugyanakkor őszintén írtam le, hogyan látom ezt, s ha félreteszi érintettsége okán az irántam érzett ellenszenvet, megláthatja, hogy a véleményemmel segíteni próbáltam. Szembesítettem azzal, mit vált ki a hozzáállása egy férfiből. Még receptet is írtam: alázat (!= megalázkodás), szerénység, nyíltság. Ebben az esetben a másik fél is nyíltan közelítene felé, nem kényszerülne védekezésre. Szerintem.
Nem, nem! Már ha rám célzol. Nem vagyok a nők ellen, pusztán próbáltam rávilágítani, hogy ezzel a mentalitással szerintem nincs könnyű dolga a leányzónak. De az ő élete. Ha már nagyon hiányzik neki valaki, majd gondolkodik. Vagy megmakacsolja magát, és boldogtalanul él. Nem tiltja ezt sem semmi.
Pontosan. Ezert ne legyen az ember lanya anyagilag kiszolgaltatva senkinek sem. Ha van bejarono, ha nincs. Mert az igy is szar, meg ugy is szar. Csak ha meg bejarono sincs akkor talan meg szarabb. (Hu de alpari lettem itt a vegere ;)
"Mennyivel más Angliában élni, mint M.o.-n? Jobb vagy rosszabb?" Ez elegge off. Ugyhogy rovid leszek. Semmi kulonos. Neha jo, neha nem. Mint barhol mashol. :)
Ha egy nő házias és szeret főzni, attól még nem lesz egy férfi cselédje. Ráadásul szerintem vannak női szerepek és férfi szerepek.
Így igaz. Én meg mondjam - persze nem neked, hanem Vulcanellának -, hogy nem leszek otthoni support egyetlen nőnek sem. Nem fogom a számítógépét karbantartani, a meghibásodott berendezéseket megjavítani - vagy legalább erre kísérletet tenni -, a közös nyaralásunkat finanszírozni, stb. Ekkora hülyeséget! Értelmes emberek tudják, melyek azok a dolgok, amelyekhez egy nőnek van több affinitása, s mihez ért jobban egy férfi. De hogy tovább domborítsam: az igazi modern nő ne legyen hajlandó kihordani a gyereket, akit nem is kell, mert én meg úgy sem termékenyíteném meg! Csak azért sem, mert modern vagyok! :)))
Na, hát vannak férfiak, akik a "modern" nőket kedvelik, persze kevesen. Egy időben én is hajlamos voltam a külföldi férfiról csupa jót feltételezni, míg Angliában és Németotszágban észre nem vettem, hogy az ún "középosztálybeli" nők, akik megengedhetik maguknak azt a luxust, hogy otthon maradjanak, ( ohne házimunka, arra ott volt bejárónő, ohne gyereknevelés, hiszen ott az au-pair) a legkiszolgáltatottabbak és szinte pincsikutyaként engedelmeskedtek férjuruknak és parancsolójuknak. Hiába, aki a pénzt adja, azé az utolsó szó.
"Ha egy nő házias és szeret főzni, attól még nem lesz egy férfi cselédje. "
Sajnos nem fogja ezt megérteni. Ugyanis itt Te egyedül állsz szemben a cosmopolitannal nők lapjával fókusszal tamponreklámokkal barátnőkkel feminista mozgalmakkal és még egy csomó más dologgal
Én már egészen fiatalon eldöntöttem, nem leszek egyetlen férfinak sem a cselédje. Épp ezért örömmel olvastam a cikkben, hogy sok nyugati férfi már nem várja el a párjától, hogy tökéletes háziasszony legyen.
Kedves Vulcanella!
Ha egy nő házias és szeret főzni, attól még nem lesz egy férfi cselédje. Ráadásul szerintem vannak női szerepek és férfi szerepek. Ha szeretem a férfit, akkor teljesen természetes, hogy mosok, főzök, takarítok rá, és az is, hogy a nehezebb munkákat, az autóval való ügyeket ő intézi. Ráadásul a házimunkát meg is lehet osztani, persze nem úgy, hogy évekig némán tűrök és egyszer csak kitör belőlem, hogy: na te aztán semmit sem segítesz, bezzeg én.... Természetes manapság, hogy meg kell osztani a házimunkát, ez mindkét félen múlik.
Ez igaz, de hogy jön ide? Catkiller nem erről írt, hanem pl. arról, hogy a férfivel és nővel szemben azonos cselekedetekre azonos megítélés essék - kettős mérce probléma -, valamint ne mások véleménye miatt szeretkezzen / ne szeretkezzen valaki, hanem a párja és saját öröméért, vágyai szerint.
Csak azt tartom értelmetlennek, amikor vágy is van, alkalom is van, normális, kedves partnerjelölt is van, s a leányzó már alig fér a bugyijába, de "juj, mit szólnának az ismerősök, ha megtudnák", vagy "juj, ha most lefekszem vele, biztos ribancnak néz" alapon inkább elfojtja - nem, nem a férfiét, hanem a saját vágyait. Tudniillik úgy gondolom, hogy az, aki ezért ribancnak néz, nem érdemelte meg azt az energiát, amit egyáltalán fordítottam rá. Senkitől nem tűröm el ugyanis, hogy megbélyegezzen olyasmiért, amit együtt tettünk meg. Lásd a kettős mércéről szóló hozzászólásomat.
Te ennyire naív lennél? A férfi könnyen talál magának nőt, ha leírja, hogy meg akar állapodni. Azért mert a nők többsége éppen ezt akarja. Ugyanakkor ha ezt egy nő írja, majdnem olyan, mintha lyukas hálóval merítene. Ez fordítva is igaz: az a nő aki csak úgy általában ismerkedik, laza kapcsolatot keres, könnyen talál magának pasit.
A férfi előbb jól akarja magát érezni a nővel, s ha ez működik akkor beleszeret, aztán szorosabbra köttetik a kapcsolat. Az úgy nem megy, hogy tartós kapcsolatot szeretnél egyből. Mire föl? Hiszen még nem is ismered a másikat! Bevállalod ezt a tartós kapcsolatot akkor is, ha nem illetek össze? Ugye, hogy hibádzik ez a fajta gondolatmenet? Tehát érezzük jól magunkat, aztán vagy lesz belőle valami, vagy nem. Ha nem, lehet tovább keresni. Persze - szerinted - lehet így is: alakítsunk ki egy tartós kapcsolatot, amelyben vagy jól érezzük magunkat, vagy nem. Na bumm, legfeljebb mindketten szenvedünk egymás társaságában egy életen át. Kis ügy!
Szerintetek egészséges az, hogy 14 éves lányok úgy beszélnek a szexuális tapasztalataikról, mintha 30 éves nők lennének?
Attól függ, hogy valóban olyan tapasztaltak, vagy csak a szájuk jár... Egyszer a buszon mögöttem ült három 13-14 éves tinilány, és az egyikük azt ecsetelte nagy hangon - hogy az egész busz hallja, természetesen -, hogy neki aztán csak úgy jön a multiorgazmus, mint a huzat. A másik kettő meg csak ámuldozott, vagy megpróbált rákontrázni. Én meg arra gondoltam, hogy édesem, akkor van neked multiorgazmusod, amikor nekem ötösöm a lottón.
Egyébként: nem, nem tartom egészségesnek. Illetve, azt nem tartom annak, ha a lányok nem valódi vágytól vezérelten, lelkileg még nem megérve vágnak bele a szexbe csak azért, mert az a trendi.
Miért olyan tolerálhatatlan dolog az, ha valaki hosszabb idő után szokott eljutni az ágyig?
Nem tolerálhatatlan. Tudom, hogy vannak nők, akiknél hosszabb ideig tart a lelki ráhangolódás. Nincs ebben semmi rossz.
Csak azt tartom értelmetlennek, amikor vágy is van, alkalom is van, normális, kedves partnerjelölt is van, s a leányzó már alig fér a bugyijába, de "juj, mit szólnának az ismerősök, ha megtudnák", vagy "juj, ha most lefekszem vele, biztos ribancnak néz" alapon inkább elfojtja - nem, nem a férfiét, hanem a saját vágyait. Tudniillik úgy gondolom, hogy az, aki ezért ribancnak néz, nem érdemelte meg azt az energiát, amit egyáltalán fordítottam rá. Senkitől nem tűröm el ugyanis, hogy megbélyegezzen olyasmiért, amit együtt tettünk meg. Lásd a kettős mércéről szóló hozzászólásomat.
Életem során, ha végiggondolom a múltam vonzalmait, nagyon kevés volt az olyan férfi, aki a közízlés szerint szép vagy jóképű volt.
Le van tojva a közízlés. A fizikai vonzódás meg az, hogy a delikvens a nagyinak, Mari néninek meg a barátnőknek is tetszik-e, két különböző dolog.
De nálam nem mindig az előnyös külső vált ki szexuális vágyakozást.
Nálam sem, inkább úgy fogalmaznék, hogy a közös hullámhossz és a fizikai vonzódás, így együtt - külön-külön nem nagyon. A közös hullámhossz előrevetíti a későbbieket, persze ez még nem maga a megismerés.
De azt viszont tapasztalom, hogy jogászok, orvosok, tanárok(!) olyan mocskosan beszélnek, hogy az már zavaró.
Ha még csak mocskosan beszélnének... de sajnos magyartalanul, súlyos hibákat ejtve beszélnek-írnak tanult emberek is.
Ha az emberek odafigyelnének arra, hogy tiszta legyen a beszédük, a gondolkodásuk is idővel nemesebbé válna.
Nem hiszem, hogy ez ilyen egyszerű. Szerintem inkább neveltetés és szocializáció kérdése, de nem alapvető gonoszság vagy negatív jellemvonás. Akkor az, ha az illető bántani akar vele. Különben egyetértünk, én is károsnak tartom (lélekre, nyelvre) a "súlytalan" bazdmegelést.
Sehol nem mondtam, hogy trágárnak kellene lenned. A barátnőm sem az, én sem - illetve nagyon ritkán -, és ez így van jól.
Szerintetek egészséges az, hogy 14 éves lányok úgy beszélnek a szexuális tapasztalataikról, mintha 30 éves nők lennének?
Miért, hogy beszéljenek róla? Vezessünk be külön műszavakat 18 éven aluliaknak? A csikló meg a pénisz 0-tól végtelen éves korig ugyanazt jelenti.
te azóta vagy kifejezetten ellenséges velem, amióta leírtam azt, hogy nem szokásom hamar lefeküdni férfiakkal.
Lehet, Neked így tűnik, pedig nem. Csak a véleményemet írtam le, miszerint nem ettől függenek a dolgok. Illetve ettől is: ha sokat váratod a pasit, más nő meg fog előzni, és vesztes maradsz. Mit olyan nehéz megérteni a férfi ösztönökön és azon, hogy farkastörvények uralkodnak? Mondok hasonlatot: nekem sem tetszik a fogyasztói társadalom, de attól még a szabályai rám is vonatkoznak, tehát nem hagyhatom teljességgel figyelmen kívül azokat.
Azóta állandóan bizonygatod, hogy én egy aszexuális, vágyak nélküli, gőgös, beképzelt nő vagyok. Ezek egyike sem igaz,
Szerintem meg de! ;) A logika szerint, ha valóban vágysz a férfi érintésére, de mégis távol tartod magadtól, akkor mindezek mellett még mazochista is lehetsz. :)) A beképzeltségedet pedig a hozzászólásaidból éreztem ki. A magyar férfiak bunkók, nem figyelnek a nőkre, közben egyfolytában elvárásokat támasztasz - természetesen nem magaddal, hanem velük szemben. Egy békés természet vagyok, de még engem is sikerült felbosszantanod. A szerény, elfogadó nők a szimpatikusak, hidd el. Ha nekem illetve a többi hozzászólónak nem hiszed, megtanulod majd a saját károdon. Csak nem tudom, abban mi a jó. Ha érted annak a szónak a jelentését, hogy 'alázat', akkor tűnődj el rajta, s tedd magadévá! Nem megalázkodásról beszélek, mielőtt félreértenél. Ha úgy tetszik, a bibliai értelemben vett nemes alázatról, szerénységről.
a te toleranciaszinteddel komoly gondok vannak.
Legyen, ahogy gondolod. Logikai hiba ugyan van benne, hiszen semmiben nem korlátozlak - nem is akarlak és nem is tudnálak -, csupán a véleményemet írom le. Az pedig van.
Miért olyan tolerálhatatlan dolog az, ha valaki hosszabb idő után szokott eljutni az ágyig?
Te úgy vetted le, hogy ez volt a lényeg, pedig dehogy.
Azt írod, ha valaki házastársat keres és ezt le is írja, mindenkit elriaszt. Akkor hogy lehet, hogy vannak olyan férfiak, akik kifejezetten feleséget keresnek a hirdetéseikben? Sőt, van egy-két olyan társkereső iroda is, amely kifejezetten házastárs-közvetítéssel foglalkozik?
Ha valakinek nem ízlése az opera, attól még lehet egy nagyon értékes ember. A volt párom is ilyen volt. Soha nem okozott konfliktust köztünk az eltérő ízlés. Mellesleg az operán kívül én szeretem a könnyűzenét is.
Csupán attól, hogy valaki külföldi, még nem szoktam tőle elájulni. Köztük is vannak közönséges, bunkó, tisztességtelen emberek.
DE! Bocsássa meg nekem a világ, hogy irritál, ha trágár beszédet hallok! Életem során többször tapasztaltam, hogy akkor váltam népszerűtlenné egy közösségben, amikor a többiek felfigyeltek rá, hogy nem használom azokat a szavakat, mint ők. Szerintem a magyar társadalom súlyosan beteg lelkileg. Én olyan neveltetést kaptam, hogy egész fiatal koromtól kilógtam a sorból. Szerintem nem bennem van a hiba. Szerintetek egészséges az, hogy 14 éves lányok úgy beszélnek a szexuális tapasztalataikról, mintha 30 éves nők lennének?
Locsemege, ez most neked szól: te azóta vagy kifejezetten ellenséges velem, amióta leírtam azt, hogy nem szokásom hamar lefeküdni férfiakkal. Azóta állandóan bizonygatod, hogy én egy aszexuális, vágyak nélküli, gőgös, beképzelt nő vagyok. Ezek egyike sem igaz, de viszont a te toleranciaszinteddel komoly gondok vannak. Engem nem érdekel, hogy te kivel mennyi idő után fekszel le . Miért olyan tolerálhatatlan dolog az, ha valaki hosszabb idő után szokott eljutni az ágyig?
Nem azért nincs oly sok magyar, mert nálunk több a bunkó, mint mondjuk Németországban, hanem mert a 15ezres jegyárak nekünk már magasak, míg egy németnek nem annyira. Inkább idejön megnézni ő is, nem otthon nézi meg. Most akkor otthon tartsuk őt bunkónak, mert ott nem jár?
Egyszer meg akartam nézni a Nürbnergi Mesterdalnokokat - imádom Wagner-t - de mivel akkor még itthon nem játszották, hát Bécsben a Staatsoper-ben. 60 rugó volt egy jegy - csak összehasonlításképpen mondom. Most megnéztem itthon, szerintem te is azt láttad :)
Nem gondolom, hogy az átlagkülföldi műveltebb, mint az átlagmagyar.
A kifinomultabb udvarlás érdekes kérdés. De szerintem még mindig többet látsz bele egy külföldibe, mint ami. Valószínűleg a magyar csalódások miatt.
És azért a magyar lányokról is lehetne mesélni, hogy milyen elutsítóak, szájhuzogatósak tudnak lenni, mennyire felsőbbrendűnek hiszik magukat egy magyar férfinél...
Szerintem addig, amíg önös elvárásaiddal vagy ennyire elfoglalva, lenézed és minősíted a férfiakat, ne gondolkodj párkapcsolatban. De az élet megoldja ezeket a helyzeteket: a beképzelt nők, akiket csak a saját elvárásaik érdekelnek, egyedül maradnak, vagy magukhoz méltó párt találnak. Csak akkor ne tessék sírni.
Érdekes ez a kultúra dolog. Valaki kitalálta, hogy József Attila meg Ady az. Ez szerintem hülyeség, csak ízlés kérdése. Szerintem Richard M. Stallman az.
