Ez valószínűleg egy lényeges eltérés férfiak és nők között. Én rosszul viselem az egyedüllétet. Nem túl felemelő, Te is ezt írod. Amúgy abszolút értelemben tud az ember szex nélkül élni, csak kérdés, érdemes-e. Kómában is lehet élni, de minek.
Valahogy így van, jól "beszélsz". :) Bár én bőven elégnek tartom, ha eljön velem a pasi vásárolni egy hónapban max. egyszer, cipeli a cuccot, elviszi az autómat mosóba, tankolni, úgymond a férfi dolgokat megcsinálja. Többre sosem vágytam, de ha ez rendben működik, akkor semmi gond!:)
hát szerintem is ez van... nekem hálásak a szexért, a társaságért és még a főztömért is, ebben a sorrendben én hálás vagok a társaságért, a szexért és a porszívózásért, ebben a sorrenben...
Igen. A konfliktusok inkább abból következnek, hogy máshol van az ingerküszöb. A férfi inkább átlépi a pormacskákat, a nő inkább takarít. Aztán zokon veszi, hogy mindig ő, pedig senki nem várta el tőle.
mindenki tud szex nélkül élni, 1-2 hónap teljes szexmentesség után a dolog kezd automatizálódni és annyi. nem túl felemelő, de ne mitizáljuk már ennyire a szexet...
utoljára 12 éves koromban romantikus lányregényekben olvastam ilyen szüzek- szaggatják-a-vágytól-a- párnájukat -dolgot...
Sajnálom, ha ez jött le a hozzászólásomból. Úgy gondoltam, hogy pl. az autóval hagyományosan a férfi foglalkozik, a felmosással ( hogy a te példádat hozzam) inkább a nő. A hozzászólásom lényegi része azonban az volt, hogy egy értelmes pár manapság megosztja a házimunkát. A férfi sem csak egy takarítógépet akar magának, természetes, hogy a kapcsolat ( szex, megértés, közös tevékenység) a legfontosabb, nem a csillogó-villogó lakás.
Sok pasi van, aki többre tartja a szexet, a gyengédséget, mint a házimunkát! Én kevés olyan férfival találkoztam, akinek többet ért az, hogy kiszolgálják, minthogy megkapja az ágyban amire szüksége van és viszonozza is ezt!
nagy szerencse, hogy nem minden pasi azon méri a szerelmem mértékét, h felmosok-e, hanem némelyiknek fontosabb a szex, a megértés a közös tevékenység stb is
Sőt, ez a lényeg! Párról beszélünk, társról, nem pedig munkáltatóról és alkalmazottról.
szerinted nehéz munka levinni a kocsit a szervízbe de nem nehéz felmosni a lakást...
nagy szerencse, hogy nem minden pasi azon méri a szerelmem mértékét, h felmosok-e, hanem némelyiknek fontosabb a szex, a megértés a közös tevékenység stb is
Lehet, hogy nem fedezte még fel. Neveltetés, stb. A többit nem tudom, erről 26-on túli szüzeket kellene faggatnod...:-)) na kösz a társalgást, megyek, mielőtt újabb hülyeségeket írnék.
Ezt elfogadom, de egyben azt is feltételezed, hogy a nő nem fedezte fel saját testét. De akkor is: hormonális okokból olykor-olykor elönti a nőt is a vágy, nem?
Nyilván, a férfiaknál, haverok között, jobban számít, hogy hány partnere volt,
A pasik nem nagyon beszélik ki a magánéletüket. Fontos a minőség is, de nagyon nem mindegy, hogy az aktív korodból 10 éven keresztül, vagy 30 éven keresztül kapod meg a mindennapi betevőt.
Valahol nyilván hiányzik ( mert a mai "norma" szerint már rég túl kellene rajta lennie), de nem tudja, igazából milyen az, ami hiányzik, így a hiányérzete, nem kínzó.
Nem valamiféle külső elvárásból fakadó lelki kényszerre gondoltam. Hanem arra, hogy fiziológiailag hiányzik az érintés, szex, kielégülés. Ne mondd már, hogy egy egyedülálló nő sohasem érez vágyat, nem nedvesedik meg, nem sóvárog merev csiklóval az érintésre, nem simogatja néha magát akár az önkívületig, nem fantáziál, s nem szeretné lábaival átkulcsolni a beléje hatoló férfi derekát, s nem jut eszébe, hogy de jó lenne... nem egyedül lenni.
Szerintem inkább a minőség a lényeg, és ha a lány 28 évesen talál 1 jó partnert, akit testével-lelkével szeretni tud, akkor azzal élete végéig boldog lehet. A fiatalabb kori, 1-2 rövid, kevésbé érzelemmentes ölelkezéseimre nem szívesen gondolok vissza, nem hiányzik, hogy bárcsak 10-zel több lett volna olyan. Nyilván, a férfiaknál, haverok között, jobban számít, hogy hány partnere volt,
Valahol nyilván hiányzik ( mert a mai "norma" szerint már rég túl kellene rajta lennie), de nem tudja, igazából milyen az, ami hiányzik, így a hiányérzete, nem kínzó. Emlékszem, gyerekként, kamaszként nem értettem, miért csókolóznak a filmeken állandóan hályogos szemmel, remegve, hosszú perceken keresztül és hogy ebben mi lehet a jó? Aztán később ájöttem....
ha valakinek pl. 26-28 éves koráig komoly kapcsolata (tehát közelségre, egybeolvadásra vágyó érzelmi kapcsolata) sem volt, akkor nem hiányzik neki a szex
Nem csak ez a gond, hanem az is, hogy mennyit elvesztegetett szexuális öröm nélkül az egyetlen és megismételhetetlen életéből. Ez nem olyan, mint a játékokban, hogy most veszítettem, de kezdjünk újat, majd jobban csinálom. :-(
Ismerem az egyedüllétet is ... azt próbáltam az előbb írni, hogy ha valakinek pl. 26-28 éves koráig komoly kapcsolata (tehát közelségre, egybeolvadásra vágyó érzelmi kapcsolata) sem volt, akkor nem hiányzik neki a szex, mivel nem tudja, milyen jó egy szerelmes érintés... Ilyen idős korban már inkább azért "terhes" a szüzesség, mert cikinek érzi és azt hiszi, hogy az első pasas majd jól kineveti.
Ez attól függ, ki hogyan viszonyul ehhez, mennyire hiányzik neki a szeretet és a szex. Azért valamit az első előtt is lehet sejteni, amikor az ember fia-lánya felfedezi a saját testét. Én voltam sokat is egyedül, nagyon megviselt.
Nekem 2 ismerősöm is van, akik viszonylag későn 27 és 29 évesen vesztették el a szüzességüket, és az első férfi feleségül is vette őket. Azóta is boldogan élnek, míg meg nem halnak, nevelgetik a gyerekeket. Semmilyen káros hatás nem érte őket, hogy későn kezdtek szexuális életet élni, most élvezik ( legalábbis ezt mondják). Amíg nem volt, nem is hiányzott nekik igazán. Inkább az rossz, ha valaki már megtapasztalta, hogy jó és akkor beáll egy hosszabb szünet.
Az önértékelésnek egészen biztos, hogy nem tesz jót. Aztán feszültség, hirtelen kitörések, konfliktushelyzet túlreagálása, aránytévesztés (a reakciókban). A munkavégzést, a mindennapi életet is hátráltatja a kielégületlenség. Úgy éli meg, mintha börtönben élne: nagyon vágyik valamire, de elérhetetlen számára. Keserű dolog ez, nagyon. :(
Férfiak és nők nem harcolnak egymással, hanem vágyódnak egymásra, szeretik egymást, örömet szereznek egymásnak, segítik a másik életét, boldogságát. Aztán vannak, akik nem ismerik fel a törvényszerűségeket, nem látják, melyik nemnek mi fontos, s így gyakran kudarc éri őket. És meg vannak sértődve, hogy a másik nem képviselői milyen szenyák vele szemben. Pedig erről szó sincs.
Hidd el, hogy Magyarországon is vannak jólnevelt, rendes pasasok, akik komoly kapcsolatot és családot szeretnének. Belátom, nehéz rájuk találni, mert nincsenek igazán olyan fórumok, ahol jólszituált, kulturált 30-as fiatalok összejöhetnének.(mint pl. régen bálok, ahol tuti csak hasonszőrűvel találkozhatott az ember). Reménytelennek látszik a helyzet, de mégsem az. Igazából ismerkedni szinte bárhol lehet, akár az utcán is, konditeremben, fogorvosnál, stb. Lehet, hogy az interneten is, -hogy a topic eredeti témájához visszakanyarodjak- bár nekem nem sikerült.
Kétségkívül kimértté váltam, mert felbosszantott a stílusával, rátartiságával. Ugyanakkor őszintén írtam le, hogyan látom ezt, s ha félreteszi érintettsége okán az irántam érzett ellenszenvet, megláthatja, hogy a véleményemmel segíteni próbáltam. Szembesítettem azzal, mit vált ki a hozzáállása egy férfiből. Még receptet is írtam: alázat (!= megalázkodás), szerénység, nyíltság. Ebben az esetben a másik fél is nyíltan közelítene felé, nem kényszerülne védekezésre. Szerintem.
