Persze, nem arról beszélünk, hogy belehal valaki, hanem arról, hogy ez nem minőségi élet.
Miért ne lehetne minőségi a szex nélküli élet? Én úgy látom, hogy a szexhez egy csomó (életminőséget rontó) kompromisszumot kell kötni - egyáltalán nem biztos, hogy megéri.
Megmondom őszintén, nekem túl kategorikusnak tűnnek a kijelentéseid, ahogy az egész női nem nevében nyilatkozol.
Igazad van, bár csak azt akartam jelezni, hogy meglepően sokan vannak vele így.
Különben én úgy gondolom, hogy az ember alapszükségletei közé tartozik a testi-lelki intimitás iránti vágy, úgy ahogy lélegezni, enni, inni is kell.
Ebben abszolút egyetértünk. És nem is állítom, hogy a szexmentes életmód ideális állapot volna, sőt. Két dolgot kavartam össze, amiért elnézést kérek. Az egyik az, hogy bizonyos cél érdekében - például, ha a kedves/házastárs huzamosabb ideig távol van, vagy veszélyeztetett terhes - képesek vagyunk türtőztetni magunkat, bizonyos pótszerekkel élve közben. Pusztán akaraterő kérdése, aminek akkor van értelme, amikor pölö megbántanánk valakit azzal, hogy engedünk a pillanatnyi vágyunknak. (Ez nagyon "katolikusan" hangzott?)
A másik az, amikor valamilyen párkapcsolati probléma miatt silányul a szex (a legtöbb férfinak nem teszi tönkre a szexuális életét az, ha mondjuk munkahelyi problémái vannak, de sok nőét igen), és a végén már jól sem esik, de hiába oldódik meg az alapprobléma, mert a "másodlagos" probléma, vagyis a vágy hiánya (a nőnél) csak nem akaródzik felszívódni. Ez egy létező jelenség, általában szexológusok foglalkoznak vele.
Lehet "technikásan" szeretkezni akár egy vadidegennel is, akire csupán felizgult az ember, de egy szerelmi egyesülés nagyon más.
Nézd, szerintem ezt még az is elismeri, aki a szemedben élvhajhásznak tűnik, de legalábbis kedveli a kalandokat. A két élmény ugyanis nem zárja ki egymást, és az is lehet, hogy egyszer az egyik, máskor a másik az, amelyiknek az ember épp szükségét érzi. Nem ritka, sőt inkább általánosnak nevezhető érési folyamat az, amelynek eredményeként sokan átértékelik a dolgokat, vagyis a szabad, kötetlen élettől egyre inkább a "valakihez való tartozás" vágya felé haladnak. De erre nincs "recept", az út egyéni, és egyik sem rosszabb a másiknál.
tulajdonképpen én sajnos gyárilag olyan vagyok, hogy általában (mondom általában, nem mindig) nem megyek bele olyan kalandba, ami ne lehetne akár komolyabb is.
Erre amúgy elég későn jöttem rá...
Szóval bármilyen furcsa, nem nagyon viszek el úgy csajokat, hogy tudom, nem lesz folytatása. Ez igen ritka. Ezért én már kaptam többször fejmosást, hogy legyek már kicsit lazább.
Namost mivel ugye a lehetne komolyabbra is hajtok, nyilván jobban válogatok, ahogy írtad is.
Hm, fennáll az esély, hogy mindenz a saját agyszüleményem annak bizonyítására, hogy igazából én nem akartam azt a helyes kis szőkét elvinni egy éjszakára, nem pedig ő szart a fejemre :))
mindazonáltal úgy gondolom, nem ártana némileg több önbizalom magamhoz vétele
gondoltam, h ezt fogod mondani... lehet h igazad is van... mindenesetre arra, h annyi alkalmi kapcsolatom lehet, amennyit akarok (és itt nem arról beszélek, h akivel akarok, hanem hogy ha akarok, találhatok alklami partnert bármikor) elég későn jöttem rá...
tulképp ez jó is: nem azt akartam mondani, hogy ha xynal akarsz komoly kapcsolatot az tuti megy, inkább azt, hogyha komoly kapcsolatot akarsz, arra férfi könnyeben talál nőt... bár lassabban mint ha egy nő férfit alkalmi dologra, de csak mert komolyra mindenki (te is ő is) jobban válogat, mint alkalmira..
ne hagyd h elkapjon a harctéri idegesség:) kedves, intlligens srác vagy, előbb-utóbb összejön
Maradjunk abban, a nők könnyebben szerezhetnek alkalmi kapcsolatot, a pasik meg komolyabbat. De az 'amikor csak akarnak' talán mégsem igaz... habár a női alkalmira talán
De én nem tapasztalom, hogy annyira könnyen szereznék komoly kapcsolatot, pedig férfi vagyok és most már erre törekednék... :))
ha én mindenkivel lefeküdtem volna, aki megtetszett, már isten tudja, hány nőm lett volna csak nálam nem az önmegtartóztatás volt az akadály, hanem maga a nő :) na jó, volt egy pár olyan, amikor már volt barátnőm és ezért nem vállaltam, de ez elenyésző az olyan többséghez képest, ahol nem rajtam múlt a dolog :)
különbözőek vagyunk és ez így szép... csak ne írjuk elő egymásnak h hanyadik randin kell szexnek lenni, és akkor mindenki boldogabb lesz... ti se görcsöltök, h mér nem megy nektek az elsőn, meg nekünk se kell színlelni.. a szerelem meg a szex sokak agyában össze van kötve, másokéban meg nincs...
Én sem tudok így gondolkodni a szexről, pedig én férfi vagyok. Mindig elcsodálkozom, azon amikor egy kolléga bent az egyetemen ecseteli a nőügyeit, s ráadásul külsőleg sokkal rosszabb adottságokkal rendelkezik mint én, mégis jobbnál jobb csajok veszik őt körbe. Nemigazán görcsöl sokat, ha megtetszik neki egy lány, addig csapja a szelet, míg célba nem ér, ami általában nem szokott nála egy hétnél tovább tartani. Vagy ott van tesóm, aki 5 perces beszélgetés után simán megcsókol bármiylen nőt, aki tetszik neki.
Mindig csodálkozom azon, hogy hogyan tudja valaki ezt ilyen lazán venni. Nálam a csókhoz úgy kb. 4 - 5 randi kell minimum. A szexhez már viszont több hónapi együttjárás kell nekem (1,5 - 3 hónap), csak ezután tudom úgy megkívánni a másikat (illetve olyan mélyen beleszeretni), hogy testi vágy is ébredjen benem iránta.
a nézeteid vagy 2 generácóval télleg régebbiek, mint te, de nem baj az. én pl egész más elvek szerint rendeztem be az életem, de eszembe se jutna kifogásolni, hogy pl nem akarsz mindenkivel lefeküdni, sokáig szűz maradtál, stb, ha neked ez így volt jó, stb.. viszont a párválasztási szempontjaid életszerűetlenek, és megnehezítik az életedet..
ami az efféle nézetekben émelyítő az én számomra az nem a tények és viselkedési stratégia, sokkal inkább az a képzelt erkölcsi magaslat, ahonnan nézi az életet... szerintem semmi erkölcsi tétje nincs annak h valaki összefexik valakivel, aki tetszik neki vagy sem, és mindig elcsodálkozom azon, ha valaki egyikre vagy másikra akarja építeni az egóját.... én jobb szeretek ennél kevésbé csak-testként gondolni magamra
"Azóta állandóan bizonygatod, hogy én egy aszexuális, vágyak nélküli, gőgös, beképzelt nő vagyok. Ezek egyike sem igaz,
Szerintem meg de! ;) A logika szerint, ha valóban vágysz a férfi érintésére, de mégis távol tartod magadtól, akkor mindezek mellett még mazochista is lehetsz. :))"
Nekünk a logikánk nagyon különböző. Ha én minden férfival lefeküdtem volna, akit csak megkívántam, már több tucat szeretőm lett volna. Az az én szememben promiszkuitás. Volt olyan, hogy át kellett élnem, hogy beleszerettem valakibe, aki nős volt. Úgy döntöttem, nem leszek az övé. Nem volt könnyű döntés, mert szenvedélyes nő vagyok. Nem mazochizmusból mondtam le róla, hanem kímélni akartam a feleségét. Nem is egyszer adódott az életemben ilyen.
Számomra a szex az önátadás egyik fajtája. Akkor kerülhet rá sor, amikor már elköteleződés van. Egész más a minősége is ilyen esetben! Lehet "technikásan" szeretkezni akár egy vadidegennel is, akire csupán felizgult az ember, de egy szerelmi egyesülés nagyon más. Tehát, ha valaki sok ideig marad szűz, nem biztos, hogy az az oka, hogy nem kívánja a nemi életet. Igen, abban igazad van, hogy a szex hosszabb hiánya kínzó is lehet. Mégis jobb szerintem egy ideig önmegtartóztatásban élni, mint jöttmentekkel lefeküdni. Természetesen az már nem egészséges, ha valaki jóval 30 éves kora után is érintetlen, mert várja a herceget-a szex fontos érték az életben, ilyen esetben esetleg meggondolandó egy kompromisszum. Egyébként rólam csak 2 ember tudja, hogy mikor vesztettem el a szüzességemet-a volt párom, mivel ő volt a partner és egy öreg néni, aki jó barátom. Még a legjobb barátnőmnek sem mondtam el a dolgot, mivel ő az én korosztályomhoz tartozik, talán nem értette volna meg. A néni már elmúlt 80 és az ő szemében nem röhejes, hogy későn vesztettem el. A többi embernek pedig-beleértve az apámat is-semmi köze hozzá. Apám még nem firtatta a dolgot, de nem meri szóba hozni, mert ismer-azt mondanám, nem tartozik rá.
bennem is él egy mókás eset, amikor az akkor barátnőm, aki nekem a nyakamig ért kb. valami veszekedés során ököllel ütötte a mellkasomat két kézzel, mint ahogy a Frédi dörömböl az ajtón, hogy Vilmaaaa, csak ő asszem azt üvöltötte, hogy szemééééét - engem meg ez sajnos kifejezetten nevetésre ingerelt, ami persze őt még tovább húzta...
racinálisan gondolkodni egyáltalán nem hátrány a pasizásban
bár talán az tény, hogy egyik pasi sem szereti, ha egy nő átlát rajta
sok pasi a hisztit a nőiesség jelének tartja... egyáltalán nem igaz, h a hisztérikus nők egyedül élnek.. sőt, ha egyedül vagy, nincs sok értelme hisztinek, az szerintem per def kommunikációs forma, magaddal meg ennél eccerűbben is tucc anno úgy éreztem h a racionális gondolkodásra való hajlam kifejezetten hátrány a pasizásban
sok férfi hisztizik maga is... sokan a nő hisztijére viszonthisztivel reagálnak...stb.
A férfiak jobban kaparják a falat, hirtelen jön a dolog mint a cunami és kb. olyan erővel, de csak deréktól lefelé hat. A nőknek viszont széthullik a személyisége a hiánytól egy idő után. Szerintem a ffiakat erősen késztetik a golyói, de alapvetően az irányitásuk alatt van a dolog, viszont a nőknél langyabb hajtőerővel de az egész embert a punci irányítja, minden egyéb felett.
