Segítenétek nekem, hogy ez hogyan működik? Kedves barátnőm férje visszaesett, újra rákos lett. Az első esetnél a lány xanaxot szedett, amit simán, amikor a betegség papírjait bevitte, és elmondta a saját tüneteit, felírt a háziorvos neki. Most új orvos van, nem akarja felírni, csak szakorvosi javaslatra. Most összeszedtünk neki pár szemet, de ugye pont karácsony előtt derült ki, műtét, kemo megint valószínűleg. Hetek, esetleg hónapok mire szakorvoshoz jut. (nem igazán tud most ezzel foglalkozni, én kérdeztem utána, január eleljén kell majd időpontot kérni) Én beszélek majd az orvosommal, hogy felírná-e, de ő január 6-ig szabadságon van. Addig mi a jó istent csináljon? Nem bír aludni, néha pánikol. Egyelőre lebeszéltem a feketén beszerzéstől (kicsit féltem, hogy esetleg nem azt kap,mint amit kéne) Egyszer már szedte, 0,5 mg-os Xanaxból napi 2-3 szemet max., amikor kezdett kiborulni. Nincs valami ötletetek? Az, hogy nem szed semmit, az nem megoldás, már az előző esetnél is kellett neki, bár sokáig tartotta magát, de sokkal jobban lett a gyógyszertől.
Olvasgatom a különböző fórumokon, hogy tanácsot kérnek benzószedéssel kapcsolatban pszichiáterektől. Mire a legtöbb válasz "megnyugtató", lehet szedni, nem okoz hozzászokást. Meg hogy elvonási tünetek csak egy hétig állnak fenn maximum. Jézusom....etetném velük egy fél évig, aztán tegye le....utána nyilatkozzon!
Köszi a mennyiségi meghatározást.Én is hasonlóra gondoltam,este kell a 0,5 mg,de napközben soknak tünik ugyanez a mennyiség.Megpróbálom negyed mg-ra csökkenteni.Látom,hogy Te észszerű módon régóta használod és még mindig épelméjű vagy és hasznos tanácsokat adsz.
Nagyon sajnállak,az erős szorongás borzalmas dolog.Korábban,főleg éjszaka én is gyakrabban vizeltem,az esti fél mg xanax ezt megoldotta.Sajnos az orvos is csak ember,vannak közöttük rendszeres és alkalmi nyugtató fogyasztók egyaránt.Mindkét tipushoz volt szerencsém.
Most le szeretném tenni én is meg ezt az Aneptinexet is, mert nem érzek tőle semmi javulást.
Este szedek csak 0,5-öt már 3 hete, előtte Xanax sr 0,5-öst szedtem kér hétig.
Azelőtt meg összevissza, mint a tiktakkot.
Sajnos van egy olyan problémám ami a szorongással függ(het) össze.
Nagyon sokat kell vizelnem, van amikor fél óránként mennem kell.
Nagy labor, urológus, endokrinológus, ultrahang, stb. negatív mind.
Egyedül ami bajom van az a cukorbetegség.
A háromhavi 5.7 most, a reggeli vc. 5,6 szóval diétával rendben vagyok.
Ez kettő és fél éve derült ki, az akkori 105kg-ról lementem 78 kg-ra egy év alatt.
Tök szuper, mert nem horkolok, nem ég a gyomrom, "jól nézek ki", két gyerek, feleség, szuper minden, annyira boldognak kellene lennem, de ez a köcsög szorongás meg néha pánik annyira megnyomorít, hogy nem igaz.
Szerdától írom a vizelési naplót és beparáztam mára, mivel több vizelet megy ki mint amit megiszok.
Egy hónapja 76-77 kg voltam, most csak 74 kiló vagyok és fogyok.
Az a baj, hogy nem eszek annyit amennyit eléget a szervezetem.
Régen a napi két sör kalória értéke adta azt a pluszt amivel stagnált a testsúlyom.
De mivel gyógyszert szedek már két hónapja nem ittam piát.
Hát azért ezen vitatkoznék, minél kisebb az adag annál könnyebb letenni. Van aki a fokozatosság elvét a beszedésnél se tartja be, a mellékhatások épp ezért erősebben jelentkeznek.
Én annak a híve vagyok mindent szabad, nyugtatót szedni,néha meginni valamit, csak a mérték a kérdés. Azok engem is megijesztenek, akik egyszerre többféle nyugtatót is beszednek, meg korábban írtak itt horror adagokról, napi 3-4 szem 1 mg-os meg ilyenek.
Nem, még nem vagyok depressziós attól, hogy évek óta a mindennapjaimat átszövi a fájdalom, de kimondom, meg tudom érteni azokat, akik besokallnak és eldobják az életüket, mert már nem bírnak együtt élni a megoldatlan fájdalommal. Mindazonáltal, hogy sose tudnék magam ellen cselekedni. Szerintem felesleges az összehasonlítgatás, de tény, egy rák mégis csak rák. No fel a fejjel!:-)
Két jó barátom is prosztatarákban szenved,az egyiket már meg is mütötték.Nagy részvéttel vagyok irántuk.Ök viszont azzal vigasztalnak,hogy cserélnének az én polyneuropáthyámmal,mivel abban nem lehet meghalni.Persze minden relativ.Kösz az együttérzést,csak ez a szörnyü hosszu idő az esetleges javuláshoz.Addig xanaxra elviselhetelen feszültség esetén sajnos szükség lesz.
Én is teljesen együtt érzek veled. A krónikus betegség teljesen idegőrlő, de a derült égből villámcsapás se kutya. Ezzel idén az én férjem is szembesült, ő akinek szintén kutya baja se volt eddig. Láttam, hogy viselte, szerencsére ő túl van rajta.
Kérlek ne add fel, adj időt, hogy a Gordius segíthessen, remélem mondták, hogy türelemmel kell várnod, jó pár hét. Valamint megértelek, épp ezért írtam, hogy magadnak kell eldöntened, szedd a gyógyszert ha úgy látod. Ennek ellenére javaslom a pszichoterápiát. Van a facebookon egy fibromialgiás csoport, ott azért olvastam olyat, hogy bár gyógyíthatatlan, de kerülnek jobb állapotba az emberek. Örülj annak, hogy ilyen gyorsan diagnosztizáltak, mert ez ma még nem megy egyszerűen, van aki évek óta vergődik és még mindig nincs kimondva. Bár nincs rá gyógyszer, de azért a bizonytalannál nincs rosszabb.
Nagyon sajnállak azért,hogy már hosszú évek óta szenvedsz.Én idősebb vagyok nálad és 3 hónappal ezelőttig igazán komoly egészségügyi problémám alig volt.A polyneuropáthiás fájdalmak úgy törtek rám,mint derült égből villámcsapás.Az internet tanulmányozása alapján az szűrtem le,hogy ebből nem lehet meggyógyulni és a hátralevő életem már csak fájdalmas szenvedés lesz.Azóta nonstop iszonyatos szorongás van bennem..Alig tudok magamba erőszakolni ételt.Elmúlt éjjel is majd szétrobbantam,az elalvás teljesen reménytelennek tünt.Az ügyeletes orvos,aki rendkívüli mértékben tisztában volt a xanax használat rejtelmeivel telefonon megadta a szükséges instrukciókat és én 10 percen belül már aludtam a 0,5 mg -os tablettától.A thiogamma mellett a gordiust most kezdtem szedni,de a reményeim nagyon szerények annak elenére,hogy az egyébként kiváló orvosom,ha nem is gyógyulással,de hónapok múlva bekövetkező javulással biztatott.
Én is szeretném ha nem kellene minden nap xanaxot használni,de ebben az esetben a jelenlegi állapotomban az út kórházi pszichiátriára vezetne,ahol már látogatóban voltam. Ezt mindenképpen szeretném elkerülni.
Én a Frontint anno azért szedtem, mert elviselhetetlen torokszorításom volt. Tehát csak fizikai tünet enyhítésére. Azt is max. 4-6 hétig, de meg kellett ismételnem évente 1-szer jó pár évig. Nem lettem függő, el tudtam hagyni problémamentesen. De nem mondom, hogy soha az életbe nem vettem be egy-egy szemet ( 0,25 mg) sem akkor ha nagyon ideges lettem valami miatt. Nem tudom miért szorongsz és milyen tüneteket produkál. Talán ezt neked kell eldöntened. A pszichiátert azért ajánlottam, mert ha valamilyen gondolatmenettel generálod magadnak ezt a szorongást akkor a Xanax nem fog ezen segíteni.
Hát...most nem vagyok toppon, 6 hete szedem a Gabagammát, nem keveset sírok, mert kilátástalan az a helyzet, hogy nem találok megoldást a mozgásszervi bajomra és ettől el vagyok keseredve. Szóval azt nem érzem, hogy lenyugtatna. Ellenben az alvásomat segíti.
Én sem szeretném sokáig szedni a xanaxot,ha csökkenne a szorongás,.. abbahagynám.Állitólag a gordiusnak is van nyugtató hatása,majd kiderül.Mennyi ideig kell szedni ahhoz a xanaxot,hogy az abbahagyás már problematikus legyen? Köszi a jókivánságot.
A teperint sűrűn alkalmazzák krónikus fájdalomra, elég jól tolerálják az emberek. Kivétel vagyok. Azért reggel és este 0,5 mg Xanax nem kevés. A lehető legkevesebbet használd, mert a hozzászokás hamar kialakul. Szorongásra ha teheted keress egy pszichoterapeutát, többet tud segíteni mint a gyógyszer. 11 éve átestem ezen a szakaszon is.
Hmm...mindenkinek a maga baja a legnagyobb. Ő nem érzi te mit érzel, te pedig azt nem, hogy ő mit. Mielőbbi jobbulást kívánok!
Köszönöm a bölcs,segitő szándékú hozzáállást.A gordiust kezdtem el.Kiváló új orvosam van,aki antidepresszánst nem mer adni a mellékhatások nagy veszélye miatt,pl teperin,amivel nem Magyarországon egy rokonomat eredményesen kezelték.Elviselhetetlen szorongás esetére reggel és este egy egy O,5 mg os xanaxot javasolt.
El is tudtam aludni tőle,ami nagy megkönnyebbülést okozott.A neuropáthiás fájdalmakat ugyanis felülirta a mérhetetlen szorongás.Az egyik, legjobb barátom prosztatarákos és azt mondta ,hogy cserélne az én betegségemmel.Nem tudom,hogy,igaza van e.
