Felvetődött egy fotós sztorikat, anekdotákat megbeszélgető topik igénye. Mival az úttörő ahol tud segít, megnyitottam ezt a kis kávéházi szegletet.
Lehet kérem, folyvást, folyvást! Halljuk a történeteket!
Nem vagy egyedül :) Egy marketinges, aki egy új fényképezős telefont kapná feladatul, pont fordítva fogalmazná meg s úgy poénja is lenne.
Jut eszembe, csodálkozok azon, hogy még senki sem árult a mobiltelefon lencséjére tolható, revolver-szerűen forgatható többdarabos cserélhető "optikát", hasonló elven mint amilyen a zenit12-hez is készült anno. Sokszor jól jönne egy "zsebteleobjektív". :)
Valamikor réges régen -1970?-, volt az Esti Hirlapnak fotós csapata, és volt egy fotó főszerkesztő Bak....... Gyuribácsi. Egy nagyon bohém, de minden tudással és hájjal megkent szakember. Egyszer egy ifjú titán letámadta, ( nem egyedi eset volt) hogy neki minden vágya, hogy nála dolgozhasson, és átadott egy mappát képekkel és személyes életrajzzal. Az öreg elolvasta az irományt, szép lassan megnézte a képi anyagot, majd visszadta nagy kedvesen az albumot, és azt mondta, "ha a képeid is elérnék azt a szinvonalat mint az életrajzod írása, akkor már régen nálam dolgoznál".
Na jó , csak viccelek, de ez is kicsi mondjuk. Az X100-as fuji esetleg jó lenne, ha a fuji kapcsolna és kihozná az X200-at modjuk M bajonettel. Rendesen odasózna a pirospontosnak :))))))))))))
Használat szempontjából pl. egy Pana G3 mennyivel csökkenti a lajkához képest az alanyhoz való közelkerülést, vagy a feltünésmentes fotózás lehetőségét?
Nem is a bonyolultság, végülis vegyszer van (R09 meg foma fixir) hivótankom nincsen, no meg szkennerem :SSSS És hiába hivom elő, a negákat csak nézegetni tudom az a baj :(
Köszönöm a fórumokat, ismerem és olvasgatom is őket ha időm engedi :)
Az ok Ő volt az első fotográfus aki a vas függönyön túli "szabad" világról hozott hivatalosan kiadott képanyagot.
Az albumban nem kis szerepet vállalt a tipográfiában jártas barátja, akinek köszönheti az igényes szerkesztést.
Amúgy megosztotta a fotós szakma véleményét. Szolarizálta a képek többségét és kemény monokróm grafikussá tette. Kritikusai szerint pont a hippi világ képeinél a megfelelő színes anyag lett volna érdekesebb a szocialista erkölcsön nevelkedett magyar nézőnek.
Lőrincz György a könyv megjelenését követően hamarosan diszidált és nagyon fiatalon halt meg ámerikában. Tulajdonképpen eme könyve után komoly fotográfiai tevékenységet nem folytatott, depressziós lett itthon és kint sem találta meg boldogulását.
Meg kell említeni állítólag 27 ezer példányban kelt el a New York - New York 1 hónap alatt!
A kritika megint megemlíti a 70-es évek elei magyar éhséget a nyugati világ információi iránt.
Nem csökkentve munkásságát és tehetségét ha ma adna ki ilyen albumot a kutyát nem érdekelné és jó ha 500 példányban jelentetné meg egy kiadó, akit persze ki kell fizetni ha msá nem szponzorokkal!
A sokat kritizált pártállam dotálta a művészeti kiadványokat, persze erősen nézte mit.
Ezért szenzáció az említett könyv 70-es évekbeli megjelenése!
Ez van!
A fotó albumok nagy alkotókkal már kevés magunkfajtának jelentenek izgalmat.
Az átkosban még egyszerű munkás ember is vett polcára egy egy Kornis vagy Benkő Imre albumot.
Ma megnézném a ValóVilágot bambulo magyar polgár polcán hány db festészeti repró vagy fotó album található?
Köszi. Kiskoromban nem tudtam róla semmit, de mivel Amerika-rajongó voltam, megvettem a New York, New York című albumát. Most előkerült egy beszélgetés alkalmával, a neten rákerestem, és láttam, mennyi jót írtak róla. Ott olvastam azt is, hogy fotoriporter is volt, akkor jutott eszembe ez a topic.
Szükség van rá, és nagyon kevés hobbifotós gyakorolja, legalábbis én nem nagyon láttam még olyat, aki be mert volna menni a sűrejébe. Rajtam kivül :)))
Lett már nedves-könnygázas a gépvázam, volt amikor másnap is sírtam fotózás közben....
Nem szedne amúgy ki belőlük senki semmit. Nem offolom a topikot, mert nem ide tartozik, de néha olyat láttam, hogy meghűlt bennem a vér. Első sorban a biorobot, egyik kézben CS-családi csomag, másikban rohamgumibot (asszem 1 méteres) és vérben forgó szemekkel, remegve várta a parancsot... Na, az dúrva volt!
Naja, pl ezekre gondoltam. Láttam már a képeidet, tök jók!
Ilyen helyzetben még nem voltam, egyszer volt csak olyan, hogy egy vonatból lefényképeztem egy kis falut. Nem kellett volna. :) Aztán becsukta két civilruhás a kupé ajtaját maguk mögött és hárman maradtunk. Nem húzták ki a filmet (ez még filmes korszak!), hanem vissza kellet tekernem és azt mondták, megnézik mi minden van még rajta.
Tetszenek a képeid. Nem egyszerű a haditudósító élete! Szerintem szükség van ezekre a képekre! Nekem lassan kezd megtelni a zsákom a külömböző "oldalú" híradós felvételekkel!
Ja!
Az üldögélő félelemkeltőkre küldött családi csomag paprikaspré azért nem semmi! Egy lelkes jogászcsapat biztos, hogy kiszedne a milíciából pár Deák portrét.
Fotósverés? Hááát, voltam már tüntetésen fotózni, amikor rajtam és a többi - köztük hivatásos- fotósokon is csattant a gumibot... De semmi különös, csak másnap fájt igazán. Meg még 3 éve , 2008-ban kaptam egy teli löket CS-t az arcomba, pedig nem nekem szánták. Vagyis nem nekem kellett volna, de kicsit el volt borulva a rendőr agya és nem nézte kire-mire fúj... De szerettem ezeket fotózni, akármennyire betegesen hangzik is. Az adrenalinfröccs sokat dob a fotózás élményén:
Na jó , csak viccelek, de ez is kicsi mondjuk. Az X100-as fuji esetleg jó lenne, ha a fuji kapcsolna és kihozná az X200-at modjuk M bajonettel. Rendesen odasózna a pirospontosnak :))))))))))))