Szociopatákkal való bármilyen kapcsolat, legyen az szomszéd, főnök, munkatárs vagy akár családtag. Hogyan alkalmazkodjunk hozzájuk. Hova soroljuk őket ha a társadalomban egyre több van?
Meddig toleráljuk a betegségeiket főleg válságos időkben? Meddig terheljék az empatikus érzelmű embereket?
Ez egy fertőzés, ami gyógyítható vagy esetleg felvehetjük velük valahogy a harcot? Mit tegyünk?
Lényeg, hogy a te gyomrod elbírja. :) Az ilyen "vezetőség" is csak falkában képes hatalmaskodni. Önmagában még véletlenül kiderülne, szart sem ér az ilyen "ember". Se férfiként, se emberként. Ha valaki felelősségre vonja, elbújik mások háta mögé, vagy egyszerűen lelép a színről, és máshol folytatja élősködő életmódját. Az sem meglepő, hogy ilyeneknek csak a kurvák jutnak, vagy a lelki sérültek.
Mind azt, amit leírtam annak saját szem és fültanúja voltam. Amikről csak hallottam azt nem bírná el a gyomrotok.
Én aránylag új dolgozó vagyok (3 év) de vezetőváltás után is a régiek szeretnék uralni a terepet akik 5-10-20 éve dolgoznak itt. Ez a mostani impotens vezetés láttán részben már megvalósult. Annyit elárulhatok, hogy a vendéglátás bizonyos ágazatáról beszélek.
Idekerülésem előtt történtek a durva dolgok. (Munkahelyi szemetesbe hányásos lerészegedéssel egybekötött Kurvák brigádszintű (3-4 fő) orális szexétől kezdve a padlón alváson át az emberek megalázásáig)Néha még a vendégek is rápillanthattak a műveletre. Ugyan ez "titokban" pult alatt a vendégtérben. És ezzel büszkélkednek. Ezt az időszakot sírják vissza. Megszokták, hogy nincs felettük igazi vezetés.
Istenítik némelyek az alvilági bűnözőket és nyilván az életstílust is átveszik a maguk szintjén.
Sajnos ez részben azok "gyűjtőhelye" akik a normális munkahelyen nem állták meg a helyüket, vagy nem tűrnék el maguk felett a tekintélyt.
kb 30% cigány származású, ami önmagában nem gond csak akkor, ha ezzel a szokásos "cigányputris" lelkületet is hozzák magukkal.
Persze vannak kivételek és rendesebb kollégák is, de kb 30% nagyon gáz magatartással rendelkezik. Mind ez mellett egy részük egy kis lelki betegséggel is küzd.
E mellett erős klikkesedés is van. Ha valaki egy klikktag bögyébe kerül, mondjuk azzal, hogy nem engedi magát presszionálni egyből 10-12 ember ellenségévé válik.
Nem is fárasztanálak titeket tovább, köszi az eddigi véleményeket, hozzászólásokat.
Döbbenettel olvasom, amiket írtál. El sem tudom képzelni, hogy miféle munkahely lehet ez, és miféle "állatkerti" gyűjtőhely? Ha azt mondod, hogy a pszichiátrián dolgozol, akkor oké :)
Komolyra fordítva a szót, akiről legelőször írtál kollégád, nos, sajnos, a narcisztikus személyiségzavart nem igazán lehet gyógyítani. És gyakorlatailag az összes személyiségzavar gyógyítása nagyon gyerekcipőben van. Most már odáig eljutottak, hogy nem annyira gyerekkori trauma meg szülői elnevelés, meg bántalmazás, meg ilyesmik okozzák, hanem leginkább ezeknek is agyi biokémiai okai vannak, de azt nem tudják még, hogy pontosan mik azok.
Úgyhogy sajnos, igazán semmi javaslatom sincs, csak annyi, hogy távol kell tartani magad - amennyire lehet az ilyenektől. Ha dicsérsz egy narcisztikust, akkor még jobban a fejébe száll a dicsőség, annál bunkóbb lesz. Tehát az sem igazi megoldás.
Ha azt írom szeretem amit csinálok és aránylag jól meg is fizetik....akkor félő, hogy többek azt gondolhatják én választottam bírjam ki. De ez csak az érem egyik oldala.
Persze otthagyhatnám, de én inkább a normális kerékvágás felé igyexem terelni a dolgokat sem mint megfutamodni és talán éveket elpazarolva keresgetni hasonlóan jó kondíciókkal bíró munkahelyet.
Szóval, egyenlőre nem terveztem feladni, inkább más eszközökkel próbálok javítani a közérzetemen.
Ha létezik olyan opció ami magánlevelezést engedne meg...akkor is csak finoman körülírnám a munkahelyemet.
Egyébként néha ez egy állatkert és sajnos a házi és a vadállatok néha össze vannak eresztve.
Szerinted melyik oldal az agresszívebb? ( ez költői kérdés volt)
Persze nem mindenki fél hülye vagy gonosz, de akadnak bőven ezekből is.
Történt valamikor, hogy úgy berúgtak némelyek, hogy nem találták meg a szállást ami 200 méterre volt az aktuális kocsmától. 2-4 órán keresztül bóklásztak benyomva. Éjjel 2 kor kellett lemenni értük a hotelből...
Máskor hajnalban arra ébredünk, hogy az egyik kolléga kabátban ül a széken az ablaknál és dohányzik....mi meg didergünk a paplan alatt. Persze az utcazaj is zavart kettőnket. Kérésünk ellenére sem fejezte be a dohányzását. Kb letrekkelt bennünket és még ő volt felháborodva. Kb Nettő 5 óra áll rendelkezésünkre aludni. Előtte utána 14-16 órás munkát végzünk.
Usában voltam a nyáron. Ott pár (néger) kolléga (16 éves börtön után) napi 18 órát volt benyomva. Olyan kanabisz szag volt a szobában, hogy azt gondoltam kijönnek a rendőrök és elvisznek mindnyájunkat, de még ők is kimentek dohányozni a ház elé.
Másik eset, másfél ü bor után szóltam a munkatársának ne igyon már annyit, pihentessen egy kicsit, mert nagyon elfáradt. Mind ez természetesen munkaidő alatt.
Erre a válasz idézem: Faszom, baszdmeg...na jól beszóltál mi? Majd elintézlek...baszdmeg....
És folytatta tovább közepesen sűrű dohányzással. Kértem legyen szíves ne gyújtson itt rá, mert tudja, hogy én nem dohányzom...válasz: neki most muszáj. Persze a szállodában folyt köv.
Másik eset. Kolléganő így kezdi a műszakot: "Na te mocskos geci nem leszel itt sokáig."
Alig hittem a fülemnek, gondoltam nem nekem szólt csak magában dünnyögött, szemembe nem nézett, maga elé bámult, de nem volt senki más a környéken, magában nem beszélt máskor, így kizárásos alapon nekem szólhatott a kedves mondata.
Következő:
Egyik narkós "mély-magyar" kolléga kedves mondata minden átmenet nélkül: "Hogy utálom én a te fajtádat."
Zsidónak gondolt ( pedig az sem szégyen, főként hogy születésem szerint nem is vagyok az, csak a cégnél jóban vagyok zsidó származású kollégákkal is.) Másnap sörösüveget és használt papír zsebkendőt találok a cipőmben. Kérdőre vontam emberünket erre üvöltve hisztérikusan visított, hogy hagyjam békén. csak annyit mondott: hagyjál...hagyjál...hagyjál... mind ezt visító üvöltő hangon. Természetesen ezt más retorzió is követte. Azóta hasonlóan gyűlöl mint akit az első levelemben megemlítettem.
Ember! Te hol dolgozol? Milyen kuplerájban, és hogy lehet a főnököd még a főnököd?
2012. évi I. törvény
52. § (1) A munkavállaló köteles
a) a munkáltató által előírt helyen és időben munkára képes állapotban megjelenni,
b) munkaideje alatt - munkavégzés céljából, munkára képes állapotban - a munkáltató rendelkezésére állni,
c) munkáját személyesen, az általában elvárható szakértelemmel és gondossággal, a munkájára vonatkozó szabályok, előírások, utasítások és szokások szerint végezni,
d) a munkakörének ellátásához szükséges bizalomnak megfelelő magatartást tanúsítani,
Sajnos a kollégáim között vannak alkoholisták, szipusok, és olyan emberek is akik sem nem ez sem nem az egyszerűen csak lelki vagy ideg sérültek. A 80 fő kb egy negyede ilyen.
Nagyon strapás ez a sokféle "betegséggel" tarkított kollektívában mindenkivel megtalálni a közös hangot. Úgy vettem észre számomra - aki aránylag higgadt, nyugodt, békességre igyekvő nem mellesleg hívó ember vagyok- sem mindig egyszerű a megoldás kulcsát megtalálni.
Nem egyszerű feladat, hogy én se járuljak hozzá a konfliktusokhoz és közben a saját önvédelmemről is gondoskodjam.
Talán nem vagyok egyedül aki azt tapasztalta, hogy ha egy ittas egyén kötekedős hangulatban rászáll valakire azt előbb utóbb rendre kell utasítani, mert a szép szó nem használ. Nem is beszélve az olyan provokatív dolgokról mint mondjuk a dohányzás.
Én nem dohányzom.
Ha éppen ittas valamelyik kolléga és ő úgy gondolja simán rágyújt a közös légterű munkahelyen vagy a szállodai szobánkban. ( ahol egyébként is tilos) Szinte elkerülhetetlen a konfliktus. Ha csak az ember be nem vállalja, hogy csendben marad és hagyja, hogy terrorizálják némelyek az antiszociális viselkedésükkel.
El sem hinnétek milyen tapasztalataim vannak.
Így ebben a történetben igen viszonylagos ki mond kit nehéz embernek.
Az aki terrorizál vagy az aki nem hagyja magát egy ponton túl presszionálni.
Objektív szakember vélemény lenne szükségszerű a valóság megállapításához.
Ha kollega, akkor nyilván nehezebb a helyzet, nem lehet csak úgy otthagyni, vagy kitenni a szűrét. Az én munkahelyemen (több évnyi szenvedés után jutottunk el idáig sajna) összefogtunk, és a főnökség elé tártuk a problémát, azóta javult a helyzet ezzel az illetővel kapcsolatban. Többször kellett ugyan jelezni, hogy még mindig nem oldódott meg, úgyhogy egy idő után nem tudtak úgy tenni, mintha nem létezne a probléma.
Az írásos kommunikációt is lehet javítani. Talán én nem fogalmaztam teljesen világosan. :-)
Miből gondoltad, hogy meg szeretném változtatni? Csak a kapcsolatunkon szeretnék javítani, nem titkolt céllal.
Gondolom, ha a legkisebb lehetősége nyílik, hogy bármit tegyen ellenem- még ha hazudnia is kell- megteszi. a jövőben is mint ahogy a napokban is megtette.
Ez itt a való világ. Nem Hollywood. Itt sokszor nincs happy end és nem javulnak meg a dolgok maguktól. ( termodinamika 2. alap törvénye.) Minden rendezett a rendezetlenség felé halad. Energiát kell belevinni, hogy jobbá tegyük a környezetünket, függetlenül minden mástól.
Talán hamarabb kellett volna kutakodnom, de sajna nem voltam eléggé gyors.
Egyik kollégánk (akiről többen állítják, hogy nem 100-as) viselkedési zavaraival kapcsolatban keresek némi infót.
Persze nem gyógyítani akarom őt, eszemben sincs, viszont annyit tehetek a köz és saját magam érdekében, hogy legalább beazonosítani próbálom a viselkedését okozó "betegséget", hát ha ezt követően már könnyebb lesz kommunikálni vele, és talán a jövőben elkerülhetőek, de legalább is csökkenthetőek lesznek a konfliktusok.
Első közös munkánk alkalmával határozottabban szóltam rá mikor azt láttam valami nincs rendben. Rutinosabb dolgozónak számítok és a földi pályafutásomat is hamarabb kezdtem minimum 10 évvel mint ő. Nem főnököm, mellérendelt viszonyban vagyunk, ennek ellenére szinte maga alá akart gyűrni a folyamatos ellenőrző kérdéseivel, olyan kontroll kezdett kibontakozni amit eddig még a vezetőimtől sem tapasztaltam, mint ha mindent a kezében akarna tartani még azt is ami nem rá tartozik közvetlenül.
Nem tartotta tiszteletben az én felelősségi körömet mint ha a beosztottja lennék úgy viselkedett. E közben szétszórt, figyelmetlen volt amit hitperkoncentrálással igyekezett kompenzálni, ami nagyon körülményessé tette.
Úgy gondoltam ezen változtatni kell, mert olyan elnyomás látszott kialakulni ( már az első együtt töltött órákban) ami senkinek sem jó.
- Figyelj x-y! Te nem vagy a főnököm, szedd össze magad, nőj fel a feladathoz, ne félj nem lesz semmi baj, ne viselkedj úgy mint egy 16 éves gyerek legyél férfi, ne parázz minden rendben lesz nyugi....stb.
Először csak azt gondoltam nagy a feladat számára fél, szorong, kicsit tétova, tart a felelősségtől. De azóta beláttuk sajna nem erről van szó. Az eset után teljesen megváltozott mint ha ellensége lennék. Ezt látva kezdtem elgondolkodni.
Kis idő múlva leültem mellé és bocsánatot kértem amiért erősebben szóltam hozzá. (egyébként egy normális kolléga esetében nem lett volna erős) Sajnos szinte semmit sem ért az őszinte bocsánatkérésem. Azóta is kiengesztelhetetlen irányomba. Ez egyoldalú. Többször tettem kedves gesztusokat felé, ennek ellenére nincs változás, mint ha olyan sebet ejtettem volna rajta ami nem akar begyógyulni. Lelkiismeret furdalásom nincs, hisz bocsánatot kértem amiért keményebben szóltam az ő "teherbírásánál", de mint ha azóta egy időzített bomba lenne. Tapinthatóan gyűlöl, menekül előlem és ha mégis velem kell dolgoznia jönnek a sértő, alázó megjegyzések sorba. Kritikát nem fogalmazok meg felé ( pedig lenne miért) mert amikor megtettem abból részéről csak üvöltözés, hazug ellen kritikákkal válaszolt akármilyen szépen vagy higgadtan is közelítettem hozzá. Gyakorlatilag minden sérti amit én teszek, talán még a légzésem is.
Ha személyiségzavarban szenved oly módon változott meg a személyisége, hogy a környezete először csak nem érti mit miért tesz, mond.
Az illető reakciói is megszokottól eltérőek ez nem kis zavart okoz az együtt eltöltött munkaidőben mi nem napi 8 óra, hanem 2 nap egyhuzamban, egy légtérben történik. Munka végeztével a pihenés egy azon szállodai szobában értendő.
Ez megy kb egy éve...
Szóval, gondoltam kiderítem mi áll a háttérben és megpróbálok e tudással felvértezve javítani a kapcsolatunkon.
Lehet-e jelentősége egyáltalán a tetteinek? Miért fontos ez? Miért érzed úgy, hogy meg akarod változtatni ezt az embert? Kevésbé lesz destruktív, ha a címke a "szociopata" helyett "valamilyen betegség"?
Azok a tünetek, amiket leírtál, leginkább a narcisztikus személyiségzavarra jellemző. (A pszichiátria jelenlegi besorolási kategóriái szerint 10 féle személyiségzavart különítenek el. Ezen belül három alcsoportot. A "B" alcsoportra a dramatikus viselkedés jellemző, ide tartozik a borderline, a hisztrionikus, a narcisztikus és antiszociális személyiségzavar)
A narcisztikusra jellemző az, hogy azt képzeli magáról, hogy ő nagyon különleges és nagyon fontos személy, aki mindent megengedhet magának. Önértékelésük törékeny. Ha szembesítik hibáikkal, akkor megsértődnek vagy ellenségessé válnak.
Kérdezed a sértésekkel kapcsolatos érzéketlenségeket. Valóban, empátiára alig képesek, szimpátiára is csak akkor képesek, ha attól őket pozitívabban ítélik meg.
Kérdezem:szerintetek ezek szociopata tünetek vagy sem?
Ha valaki rendszeresen, minden ok nélkül különböző szitukban más más személlyel szemben sértő, megalázó megjegyzéseket tesz, egy ideig tűrik, majd kérdőre vonják ezt miért teszi, erre a válasza: ő ezeket nem sértésként mondja, hanem csak úgy. Valahogy nem érzi mikor sérteget és mikor nem. Beszólásai megalázóak, becsmérlőek.
Lehet hogy egyszerűen csak gonosz és hazudik, de az is lehet, hogy egy tényleges betegség áll e mögött a tünet mögött...???
( e mellett, szorongások, körülményesség, irányítási kényszer jellemzi. Ha szembesítik a hibáival vagy letagadja, hárítja esetleg üvöltésszintű hangerővel menekülést tapasztalunk...mondván mindenki hagyja békén ő nem akar vitázni..mind ezt ordítva miközben a vitapartnere higgadtan beszél hozzá.)
Persze engem leginkább sértésekkel kapcsolatos érzéketlensége érdekel amit egyenlőre nem tudunk hova tenni. Amennyiben konkrétan tudja valaki, hogy ez milyen betegség tünete kérem írja meg.
A nyári szünetnek vége. Apuka nem érzi szükségesnek, hogy gyerektartást fizessen. Már 4 hónapja! Nem is fog. Annyit mondott: neki nem lesz soha rendes munkahelye. Meg ugyse lehet behajtani tőle semmit. De a munkarendjére hivatkozva persze becitált a gyámhatóságra, mert neki a láthatás 18.30-20.00-ig jobb lenne keddenként!!! A gyerek már nem olyan fontos, egy hét is elég belőle nyáron, nem hogy három. Még volt egy alibi közös nyaralás, de az augusztusi héten fontosabb volt a barátnőjével Horvátországba utazni kettesbe, mint a gyerekével lenni. Persze a jogaiba ne korlátozzam! Beintettem neki! Csak a végzés!
Persze dühít, hogy nem fizet és cinikusan röhög rajtam!
De valóban esélytelen vagyok, a hivatalok se tesznek semmit, hiába adom be a kérvényeimet. Az apa-gyerek kapcsolat szentségére hivatkoznak!
De az belefér hogy
- nem gondoskodik a fiáról,
- nem hozza vissza időben
- nem tartja a kapcsolatot a megegyezés szerint
- magánál felejti a gyerek bicaját, ruháját, tanszereit
- kész tények elé állít, oldjam meg a gyerek felügyeletét mert nyaral a mucussal.
Stb.
Hát ennyit erről!
Születésnaplemente, egyszer azt mondtad: le kell írni azokat, akiket ellenem fordított. Most éppen ezt teszem! Elég rossz, de nagy igazság, mert bármit teszek én az ő szemükben jó nem leszek!
Emlékszem volt olyan hogy elment gombát szedni és velem akarta a bevizsgálatlan gombát megfőzetni. Hatalmas cirkusz lett belőle, de kidobtam. Nem arra gondolok hogy direktben akar ártani, de mivel mindent jobban tud, a másikat meg h#nek nézi, egyszerűen csak tartok attól hogy egy 7 éves nem mer vele dacolni. Meg az apa felé szerintem amúgy is van egyfajta "ősbizalom" egy gyerekben. De sajna a veszélykeresés lehet gyorshajtás, bányatavazás ilyesmi...
Lenne egy kérdésem: Képes egy ilyen személyiség ártani a saját gyerekének csak a versengés miatt vagy a szankciók azért visszatartják? Vagy ebbe azért ne bízzak?
Ez már régi történet, azóta elváltunk, tavaly szeptember óta nem is élünk együtt. A telefonjához nem nyúltam hozzá, még akkor sem, amikor együtt laktunk. Előfordult, 8 év alatt kb. ötször, de akkor igen alapos okom volt rá, és meg is találtam, amit kerestem.
