A Turner szindrómáról
A Turner szindróma egy nem túl ritka kromoszóma rendellenesség. 2500 lány élve születésre jut egy beteg, ami azt jelenti, hogy évente Magyarországon mintegy 20 kislány születik ezzel a betegséggel. A betegség hátterében a női nemre jellemző két X kromoszóma egyikének hiánya, vagy szerkezeti rendellenessége áll.
Az érintett kislányok általában alacsony testsúllyal születnek, újszülöttkorban kéz- és lábfej duzzanat jelenik meg, ami sokszor évekig perzisztál. A betegséghez a nem érintett populációhoz képest gyakrabban társul szívfejlődési rendellenesség, elsősorban aortaív szűkület és vesefejlődési rendellenesség, leggyakrabban patkóvese. A későbbi életkorban a hossznövekedés elmaradása, gyakori középfülgyulladások és fokozatosan kialakuló hallászavar illetve kancsalság jellemezhetik a betegeket.
Turner szindróma gyanúját veti fel, ha a serdülőkor idején nem indul meg a mellfejlődés és később az első menstruáció sem jelentkezik. Ennek hátterében a petefészek működési zavara áll.
A betegség diagnózisa egy vérvételt követően kromoszóma vizsgálattal lehetséges. A minél fiatalabb életkorban felállított diagnózis lehetőséget ad a korán megkezdett növekedési hormon kezelésre, melynek hatására a testmagasság normális tartományba kerülhet, és ezt követően idejekorán kezdhető meg a női nemi hormonok pótlása, mely a kortársakhoz nagyban hasonló ütemű serdülést eredményez, megkímélve ezzel a kislányokat a késő serdülés okozta lelki terhektől.
A Turner szindrómásoknál gyakrabban lép fel, lisztérzékenység, pajzsmirigybetegség és 2-es típusú cukorbetegség, ezek miatt rendszeres szűrővizsgálatokat igényelnek.
A felnőtt Turner szindrómások számára is ajánlott, hogy legalább évente egyszer jelenjenek meg átfogó orvosi vizsgálaton.
Mint minden krónikus betegség, a Turner szindróma is teher a gyermekeket nevelő szülők számára. Kihez forduljunk, ha felmerül a betegség gyanúja? Már felállított diagnózis esetén mit, mikor és hogyan mondjunk meg, hova forduljunk segítségért? A szakemberek mellett a legtöbb tanácsot az érintettek adhatják egymásnak. Ezért örülök nagyon ennek a kezdeményezésnek és remélem, hogy sok szülő és gyerek segítségére lesz és talán néhány családot a diagnózis felállításához is hozzá segít.
Budapest, 2008.október.7.
Dr. Luczay Andrea
Gyermekgyógyász, endokrinológus
Érdekes, mi meg nem találtunk budapesti donort. Nyíregyháza, Tolna megye, Veszprém megye... a nyíregyházi lány nagyon aranyos volt, de az utazási költségtérítése nagyon sok lett volna. Majd elküldöm Neked a mail címét, helyes, kedves, lelkes csajszi. És nem is túl magas, ami, nekem legalábbis, fontos volt. Fura lenne egy 170 centis lánygyermekkel büszkélkedni :) Persze garancia nincs, de ha a donor sem túl magas, akkor talán a baba sem nő az égig.
Tök jó, hogy Te épp ott vagy, ahol mi! Mivel mi már benn vagyunk egy ideje a meddőségi kálváriában, épp most újítjuk meg a vizsgálatainkat. (HIV, HEPA, mell ultrahang, mindenféle nemi betegség, nekem TSH, prolaktin... stb.) A donortól már levették a vért kariotipizálni, meg a férjemtől is, remélem, nem derül ki semmi náluk... sajna a lány eddig fogigátlón élt, ezért kell várnia egy teljes hónapot a homronvizsgálattal. Így nekünk kb. szeptemberben esélyes a beültetés, ha minden klappol. De addig még rengeteg dolog közbe jöhet... meggondolhatja magát a donor, vagy ki tudja. Szurkoljatok!
Anna, igazából nem is vitázni akartam, csak leírtam a véleményemet, meg kifejezni, hogy mennyire nem értem Djuitot. Ezt most őszintén mondom, mert persze mindenki másként látja a dolgokat, de akkor is meglepett a véleménye. Én valahogy úgy gondoltam, mióta szembesültem vele, hogy rászorulok, hogy a donáció szuper lehetőség. :)
Én Andi vagyok, szintén Turner szindrómás. 33 éves vagyok és mostanra alakult úgy a párkapcsolatom, hogy mi is belevágnánk a babaprojektbe. Én Miskolcon élek, az itteni Kaáli Intéztbe járok, de a beültetés Debrecenben lenne.Még most a vizsgálatoknál (HIV, Hepa AB, AIDS, stb) tartunk és a papíroknál (élettársi kapcsolat igazolása) . Donort még nem találtunk sajnos :((( A pénz nálunk nem nagyon lenne akadály, csak a legtöbb donor Budapesti vagy dunántúli.
Kérlek, írj, hátha meg tudjuk egymással a tapasztalatokat cserélni.
Olvastam, amit a fórumba írtál és tetszik.
Én is félek, hogy nem sikerül majd, de boldog vagyok, hogy a párom úgy döntött, hogy belemegy a dologba. Nekem van egy unokahúgom, ő lehetne donor, fiatal és két gyermekes édesanya, de én nem szeretném őt megkérni. A nővérem, akivel édestestvérek vagyunk sajnos már 36 éves kétgyerekes egészséges nő. Egyrészt már túl idős, másrészt külföldön élnek. Az életkora miatt az orvos nem engedte, hogy ő legyen, pedig ő adott volna.
Kérlek írj privátban az andita79@hotmail.com címre.
Várom válaszod!
Szorítok nagyon-nagyon nektek, hogy összejöjjön a dolog. A ti babátok legyen nekünk mintadarab :)))
Szia Bernadett!Érdekes vita alakul ki.Mindenesetre gratulálok neked! Amúgy szerintem akár természetesen akár segítséggel fogant vagy akár örökbefogadott gyermek esetében is az elfogadás és a szeretet a legfontosabb, az egész családra de legalább anya-apa-gyerek viszonyban.
Djuit, azt írtad, hogy vannak mindenkinek jobb megoldások. Hát nekem, meg a férjemnek is jobb a donáció, mint bármi más. Megbukott a tétel :) Bár nyilván ki lehet forgatni a dolgot, de hidd el, hogy ezt sokszor átgondolva, teljes meggyőződésből mondom. Úgy gondolom, hogy a donor is nyer az egészen. Pl. rengeteg ismerőse, rokona van Pesten, s ha nem fizetjük a buszjegyét, nem is tudná látogatni őket. Így viszont boldogan jön, s végre találkozhat mindenkivel, miután a meddőségiben jártunk :) :) :) Nagyon közvetlen, lelkes lány, és azt hiszem, tényleg szeretne segíteni. Kopp-kopp... remélem, jól látom. Drukkoljatok!
Sziasztok! Ma voltunk a meddőségiben, s eljött a donor. Nekem nagyon szimpatikus a lány. Lényegében annyi pénzt kér, amennyi lefedi, hogy a vizsgálatok idején egy-egy napra kiesik a munkából. Felvették az adatait, megmondták, milyen vizsgálatokra kell mennie. S olyan szerencsések vagyunk, hogy nagymamája vezetékneve egyezik az enyémmel, így elhitték a rokonságot, és nem kell közjegyző sem!!!!!
Számomra nagyon aggasztó, amit a jövendő etika tanároknak a donációról oktatnak. Pedig ez egy nagyon szuper dolog. A problémák, amiket említettél, valóban létező problémák lehetnek, de nem az a megoldás, hogy ne legyen ilyen egyáltalán. Igen, a nőnek el kell rendeznie magában a dolgot: ő a gyerek igazi anyja, és kész. Ha ez nem megy, az örökbefogadás sem fog menni. Mellesleg, egy örökbefogadott gyerektől is megkaphatod, hogy "nem te vagy az igazi anyám". De ha ezt megkapod, szerintem valamit már nagyon elrontottál.
A donor személyén valóban sok múlik. Igen, előfordulhat, hogy a stimuláció közepén újabb követelésekkel állhat elő, vagy az is, hogy eltűnik a pénzzel. Erre tökéletes megoldás lenne, ha legálisan szerződést köthetnénk egymással, s akkor, ha eltűnik, a bíróság hajtaná be rajta a fogadó párnak okozott kárt. Ha pedig máshonnét nézed: a donor számára sincs garancia, hogy megkapja a pénzét. Félnek is ám emiatt. Volt, akit stimu közepén hagytak ott. Pénze nem volt folytatni a szurikat, és a csajszi ott maradt a rengeteg cisztává alakult, félig megnövesztett petesejttel. Ezt nem tehette volna meg a pár, ha legális az egész, hivatalos szerződésbe foglalva, tanúk által aláírva!
Egyenlőtlenség a párkapcsolatban? Meglehet, de erre is van megoldás. Mondjuk nálunk ez nem lesz probléma, de elismerem, hogy vannak olyan párok, ahol igen. Nagyon egyszerű, kellene egy tanfolyam a donáció előtt - ahogyan az örökbefogadás előtt is van. Mellesleg, az is egyfajta egyenlőtlenség, ha az egyik pár problémája miatt a másik fél örökbefogadásra kényszerül. Ebből is lehetnek ám gondok. Nem fogadja el a gyereket, nem szereti nagyon, úgy érzi, hogy lemaradt valakiről...
A gyerek rosszul érezné magát, hogy őneki más a genetikai anyja? Talán. És az örökbefogadottnak ki szerint esik jól, hogy róla lemondtak, eldobták? Ezek kezelhető dolgok, csak foglalkozni kell vele.
Irigység? Ezt nem értem. Ki irigyel kit?
Összegezve, ha akarnám, oldalakon keresztül sorolhatnám az örökbefogadás során esetleg felbukkanó problémákat, az mégis támogatott, sőt, szuperetikus. Kicsit egyoldalú az az etika oktatás :( :( :( Úgy könnyű valamiről érvelni, hogy a támogatott lehetőség árnyoldalait nem mutatják be, az üldözendő alternatívának meg csak a negatív oldalait.
Még nagyon messze van számomra a vége, és talán nem is sikerül, de nagyon boldog vagyok, hogy belevágtunk. Én mindenkit bíztatnék rá, hogy tegye, amíg még lehet. (Ki tudja? Tekintve, hogy miket tanítanak az erkölcstan tanároknak, lehet, hogy már jövőre betiltják.) Fantasztikus érzés, hogy hosszú évek kálváriája után végre igazi esélyt kapunk. Nem hiszem, hogy problémám lesz a gyerkőc(ök) elfogadásával, hisz már most is imádom őket... bár csak a fantáziámban léteznek egyelőre. (Remélem, hogy ikrek lesznek :)) A terhességi hormonok működnek ám donoros babák esetében is, azok csinálják a kötődést, nem a genetika.
Az egyetlen félelmem, hogy kudarcot vall az egész, és így sem fog menni. De igyekszem pozitív lenni. Aki nem tartja borzalmasnak, amit teszünk a férjemmel, az drukkoljon nekünk, bár a beültetés még odább van. 8Ha minden jól megy, szeptember körül várható.)
Már gondoltam, hogy leírom, ami eddig a tapasztalatom és a tanulmányaim alapján a mesterséges megtermékenyítésről tanultunk.
Természetesen a heterológ lombik módszer (saját sejtek felhasználása) nem ördögtől való, de akkor jöhet szóba, ha nincs más, mint végső megoldás. Több ilyet ismerek, akiknek így lett. Ha nem megy, akkor abba kell hagyni a próbálkozást.
A külső donoros (heterológ) pedig következményeiben kétséges, és vannak sokkal emberibb, mindenkinek jobb, egészségesebb, lelkileg, orvosilag, anyagilag kevésbé megterhelő megoldások. Én nem szeretném, ha valaki azt mondaná, hogy "Te nem is vagy az igazi anyukám". (Mert ahhoz, hogy igazi, ahhoz a genetikai hasonlóság is hozzátartozik!)
Emiatt a gyereknek hiányérzete lehet. A házastársak között pedig egyenlőtlenséget eredményez, mivel az egyik fél genetikailag is szülő lesz, a másik nem! Féltékenység, irigység, nem egyforma szerepek, bűntudat, hazugság (nem akarja megmondani, hogy nem ő a genetikai anyja...). A donor is visszakozhat, követelhet. Ebből nincs kiút....
Minden életszituációban van olyan lehetőség, amit egy nő, ha nincs is gyereke, kihasználhat, és boldog lehet - más(okk)al együtt. Meg kell találni, ami nehéz.
Nekem se oldódott meg. Egyedül vagyok, de nem vállalnék külső donortól gyereket, rokontól sem, pedig úgy lehetne.
Az örökbefogadás mindenkinek jó (gyereknek, szülőknek, társadalomnak). Hálás dolog.
Még valami: a környezetnek meg kell érteni, hogy ez nehéz helyzet, támogatnia kell minket.
Akkor legális, ha rokon az illető. De ezt csak közjegyző előtt kell kijelenteni, aki megelégszik az "esküszöm, hogy a rokonom"-mal. :) Nem hinném, hogy megijedt, mert már csinált ilyet. Szerintem egyszerűen úgy képzelte, hogy lemondja, aztán majd pár nap múlva pótoljuk, mert nem volt neki kényelmes aznap 60 km-t utazni. (Pedig nincs melója.) Csakhogy a meddőségiben nem így megy, meg az én bizalmammal sem így megy. Ez egy drága és bonyolult művelet, nem fogom kockáztatni egy link, szavát nem tartó alakkal. :( A leszívásnál, meg a vizsgálatoknál sincs olyan, hogy "most inkább nem jó". Igen, írtam olyat, hogy előfordul peteérés, szóval némi elméleti esély adott akár a spontán gyerkőcre is, de ez inkább elméleti esély. Mondjuk most épp volt egy, kb. egy hete, és még nem jön a vérem :) A ciklus második fele normál esetben két hétig tart (peteérés után), nekem ez olyan 3-4 nap szokott lenni, már ha éppen idáig is eljutok. Az ilyen peteérés gyerekre tökéletesen alkalmatlan, sajna :( Nagyon ritka, hogy legalább 10 nap eltelik vérzés nélkül, (tavaly pl. egy ilyen volt), ami a nőgyógyi szerint a minimum, hogy a gyerkőc egyáltalán szóba jöhessen. A lombikos stimura nem igazán reagáltam, sajna :( Plusz para a hiányos x kromoszóma öröklődése... ami lánynál még hagyján, de hogy a fiúval mi lenne, azt igazán senki nem tudja...
Nagyon sajnálom, hogy most így alakult! De gondolom lesz még donor rajta kívül is. Egyébként jogilag ez mennyre legális? Mert ha nem az, lehet, hogy attól ijedt meg.
Egyébként tényleg elgondolkodtató, hogy nálad elvileg provokálható a peteérés, tehát a sok kezelésre / után még a végén összejön saját :-)...
Hát, a donorunk a konzultáció előtti nap (azaz ma) találta ki, hogy mégsem. Most kezdhetjük előröl a keresést. Nagyon nekikeseredtem. Újabb időpont szerintem kb. másfél hónap múlva lesz, pedig én már úgy belevágam volna. Na mindegy, ez van. Csak annyira nem értem. Ha mégsem akarta, minek jelentkezett, minek hitegetett? Egyébként ha több próbára van szükség, a misi tényleg összejöhet, de ez azért nem biztos. Egy fiatal donor produkál annyi petesejtet, hogy fagyasszanak belőle, és azért úgy olcsóbb. A donorok között lehet olyat is találni, aki ingyen vállalja, de azért nem tipikus. Nekünk 200e és 800e közti ajánlataink voltak. A gyógyszerek drágák valóban, az kettőtöknek (mert ugye a fogadó felet is fel kell készíteni) olyan 150e körül lesz. Nekem az a szerencsém, hogy mi raktunk félre pénzt. Az első keresetemtől kezdve mindig tettem el valamennyit. Igaz, lakásra szántam, de hát változnak a dolgok. Férjem is félrerakós, ez most jól jön :) Most megyek McDonalsot enni. nem érdekel se szénhidrát, se glikémiás index, hamburgerre van szükségem :( :( :(
Köszi a visszajelzést, és drukkolok nektek. A párod tényleg egy angyal.
Sajnos nem igazán értem, az én párom miért jelentette ezt ki, amúgy örökbefogadni sem akar. Persze tény, hogy nálam egészségileg talán még bonyolultabb, és sajnos jelenleg anyagilag is úgy állunk, hogy nem engedhetjük meg magunknak ezt a nagyon is jelentős kiadást (állítólag közel milliós tételről van szó, ha több próbálkozással számolunk, és hát nagyon valószínű, hogy szükség lenne rá), de bevallottan nem csak ezért. Viszont amúgy nagyon toleráns társ, a maga nemében ő is egy angyal.
Az én autoimmun betegségem izületekre megy sajnos, és elég kiszámíthatatlan és agresszív. Jelenleg olyan injekciós kezelést kapok, (metotrexát) amely mellett valószínüleg egy normális orvos sem csinálná meg a beültetést. Annyit meg nekem sem ér azért a dolog, hogy a gyógyszer elhagyása miatt esetleg a végén lenne egy kisbabám de tolószékbe kerülnék, sőt, talán felemelni sem tudnám, mert a karom is olyan merev lenne.
Mindenesetre várom a te beszámolódat, és ki tudja, ha jól alakul, talán még a párom is elgondolkozik rajta egy kicsit.
Az férjem egy angyal, nagyon jól viseli a megpróbáltatásokat. Nem igazán zavarja a donor ténye. Engem sem az zavar egyébként, hogy genetikailag nem az enyém lesz a gyerek, csak a macerát utálom. Meg a pénzkiadást :( Mi az örökbefogadást is beadtuk, hogy amíg próbálkozunk, teljesn az idő. Pénteken lesz konzultáció az orvossal, akkor már visszük a donort is. Úgy néz ki, találtunk egy lányt, aki kifizethető áron vállaja a dolgot. Kb. júlisura tippelem, hogy beültetés lesz, mert míg a donort kivizsgálják, az sajna idő.
Járulékos izének ott a pajzsmirigy alulműködés, de nálam az autoimmitást jelző markereket nem sikerült kimutatni. Zéró a szintjük. Aztán némi inzulinrezisztencia, de azt igyekszem kordában tartani diétával, mozgással, metforminnal. (Mostanában sajna kevesebb a motivációm.) És - csak hogy a genetika megint kitoljon velem - örököltem egy gént, ami miatt trombózisra vagyok hajlamos. Szóval vérhigítót kell szúrnom, ha összejön a terhesség, meg a lombikos előkészület során is. Másról egyelőre nem tudok...
Miért nem akar a párod gyerkőcöt? Örökbefogadni sem szeretne? Ha igen, érdemes beadni, mert nagyon hosszú a sor. 3-4 év alatt juttok el oda, hogy egyáltalán esélyetek legyen. Miféle autoimmun nyavalyád van?
A lombikkal kapcsolatban érdekelne, hogyan haladsz. Hogyan áll hozzá a párod? Van-e bármilyen járulékos betegséged a turneres kívül?
Akár privátban is válaszolhatsz :-) (matannavindex.hu).
Szóval minden beszámolót szívesen várok. Feltételezem, hogy a Te helyzeted valamivel jobb ebből a szempontból, mint az enyém, az én párom sajnos kijelentette, hogy nem akar gyereket. Ráadásul nekem van egy autoimmun betegségem is amire komoly gyógyszereket szedek, ennyiben jogos hogy ne erőltessem.
Jól telt, köszönjük :)Remélem, azért itt is beindul vmiféle beszélgetés, a faceen még nem mertem bejeölni a csoportot. Jól telt a húsvét, anyukámnál voltam, aki még semmit nem tud erről az egészről. De még nincs is eldöntve, hogy titokban tartjuk-e a donor tényét. Nem tudom, mi lenne a jó megoldás. Elvileg hamarosan kell mennünk a meddőségibe a donorral, de még keresőben vagyunk. Remélem, sikerül vkit találni a következő hetekben. Nagyon izgulok.Bernadett
Én Anna vagyok Pécsről, 36 éves de fiatalos, legalábbis remélem J
Szintén közvetlen érintett.
Itt kezd megritkulni a bejegyzés, de ha gondolod, csatlakozz a facebook csoporthoz, (Turner-szindróma Csoport Magyarország), illetve ha engem bejelölsz, (Anna Matus néven, Pécs) visszajelöllek és meg tudlak hívni a fórumra. Vagy írhatsz privátban, matanna@index.hu.
Most találtam meg ezt a jó kis fórumot. :) Én is közvetlen érintett vagyok, 23 éves. Jó lenne beszélgetni olyanokkal, akik hasonló cipőben járnak. :) Egyébként nálam is már a születésemkor észrevették, és kiskoromban kaptam növekedési hormont is, de nem nagyon használt, mert kb 143 centi vagyok. De ez legyen a legnagyobb baj…:) Melleim nőttek, meg persze szednem kell a Trisequenst, meg vérnyomáscsökkentőt (Rilmenidin-Teva), de ezeken kívül nem kell szednem semmit. A tájékozódással sajnos van egy kis problémám, egyedül nagyon nehezen találok el új helyekre, de ha mondjuk kétszer-háromszor jártam ott, már nincs gond. :) Érdekelnének a közös találkozók is. Hogyan zajlanak? Pesten szoktak lenni? Én Pápai vagyok amúgy.
Egyébként Veszprémbe járok suliba a Pannon Egyetemre, anglisztika szakra. Ez az első évem.
Judit engem is érdekelne mit tanultok a lombik módszerrel kapcsolatos dolgokról. Én is szívesen beleolvasnék a jegyzeteidbe. :) Mondjuk gyerekvállalás még nem aktuális a suli miatt, csak érdekes a téma. Tényleg nem értem ilyen esetben mitől sérülnének a gyerek jogai, hiszen ahogy már mondtátok természetes módon sem saját akaratából születik meg, és ha már itt tartunk ha nem engednék a lombikbébi programot akkor meg azoknak a jogai sérülnek, akiknek valami miatt nem lehet gyerekük nem? Na mindegy, bocs ha untattalak benneteket, néha sokat beszélek, és nem lehet lelőni...:D
Én, azt hiszem, örülök, hogy nem fedezték fel korábban, bár, ha az orvosokon múlik, a mai napig nem derül ki. Így nem úgy nőttem fel, hogy attól féltem, mi lesz a gyerekvállalással. Bár azért sejtettem, hogy könnyű nem lesz. (A menzeszporblémák miatt.) Ettől még persze nem volt kellemes rádöbbenni az igazságra. Pajzsmirigyhormont én is kapkodok reggelente, de azt nem bánom, mert azóta nem törik a hajam :) Holnap megyek a meddőségibe megbeszélni a továbbiakat. Izgi...
Szia! Nekem már születésemkor kiderült ez a probléma, kezeltek is kicsi korom óta mindenféle hormonokkal (mostmár "csak" pajzsmirigyhormont meg női hormonokat kapok), így minden hónapban kb. napra pontosan megjön. Mégis nagyon félek attól hogy mi lesz majd ha később babát szeretnék (bár még abszolút nem akutális a dolog, nem találtam még apukát neki, bár már 27 vagyok..:)
Szia, de örülök, hogy válaszoltál! Próbáltunk saját lombikot, és érett is egy pete, de a doki azt javasolta, fussunk neki újra, mert ha csak egyet tud leszívni, akkor kb. spontán is ugyanannyi esélyünk van. Azóta havonta néz ultrahanggal, hátha elindulnak a peték a fejlődésben. (Már a ciklus elején látni, hogy max. hány érhet meg a lombikkal.) Nem nagyon fog spontán menni, most is fogigátló nélkül voltam egy ideig, és persze csak ciszta lett, amitől megint csak dől a vérem... meg aztán ott van az öröklődés is. A lány még hagyján, talán a tudomány már megoldja ezt a problémát, mire ő felnő, de a rossz kromoszómát kapó fiú nagyon kérdéses. A legoptimistább vélemények szerint "meghal" még beültetés előtt, a rosszabbak szerint elvetélek vele x hetesen, a még rosszabb szerint el kell majd vetetnem, és a legvégső, hogy megszületik, és mindenféle fogyatékos lesz. Most találjam ki, mi az igazság :( Emiatt kezdek sokkal jobban szimpatizálni a donoros megoldással. :(
Mostanában ritkábban látogatott ez a fórum, de van egy csoport a Facebookon is, pontos névvel Turner-Szindróma Csoport Magyarország, pontosan beírva valószínűleg megtalálod, illetve ha engem bejelölsz (Anna Matus, Pécs,) meg tudlak rá hívni.
Az alábbi témához kapcsolódva, láthatod, hogy én közelebb álltam a te álláspontodhoz, viszont ha neked van peteérésed, még ha ritkán is, ez azt jelenti, hogy talán megfelelő hormonadagolással provokálható, és akkor saját lombik lehetne, vagy ki tudja, lehet, hogy egyszerűen jöhetne a baba…
Sziasztok! 30 éves vagyok, és néhány hónapja derült ki, hogy az egyik x kromoszómámból hiányzik egy helyes kis darab :( Nem tudom, van-e ezen a fórumon még élet, jó ideje senki nem szólt hozzá. Pedig érdekes témát feszegettetek :) Én épp donoros lombik előtt állok, bár a donor személye még finoma szólva is kétséges. Elég drágán adják magukat :( Amúgy más problémát nem vettem észre magamon, csak a termékenységit. Peteérésem azért időnként van... sajnos ritka, mint a fehér holló. Ráadásul nekem nem az van, hogy nem jön meg, hanem jön a vérem hetekig, ha bolondoznak a hormonok. Élvezetes :( Amúgy soha nem kezeltek, max. fogamzásgátlóval, mert nem tudták, mi a bajom, és 158 magas lettem, meg melleim is nőttek szerencsére. Nekem nincs erkölcsi problémám a donorral, és örülök neki, hogy ilyen módon lehetőségem lesz átélni a terhességet. (Remélem, mert az önbizalmamat, hogy sikerül, már kissé elvesztettem.) A legtöbb gyerek azért jön a világra, mert a szülő vágyik rá, ilyen módon tehát érdeke fűződik hozzá. A saját boldogságának érdeke. De én is kíváncsi vagyok, hogy mit tanítanak erről a jövendő etika tanároknak. Bár attól tartok, nagyon morognék rajta. Szerintem nincs ebben semmi rossz, bár jópár gyakorlati kérdést valóban felvet.
Sajnos nem teljesen világos, miért pont ebben a verzióban válik eszközzé a gyerek, hiszen amikor egy egészséges nő gyereket akar, akkor is a saját vágyát teljesíti be a gyerekkel (hiszen a gyereket magát még nem lehet megkérdezni, egyik verzióban sem…). Ha mód lesz rá egyszer, esetleg belenéznék a jegyzeteidbe, amik ebből a tárgyból vannak, talán megértem.
Esetleg az érdek nélküli boldogság az itt kizárólag a TERMÉSZETES UTAT jelenti?
Meggyőzni talán sosem fogjuk egymást, csak kicsit jobban megérteni szeretném. Talán az a fő különbség, hogy én eléggé ateista módon nevelkedtem, és alapvetően úgy gondolom, hogy ha már van cviilizáció és tudomány, akkor ne kelljen megállni ott, hogy ez Isten akarata, ahol van mód tenni valamit.
Sajnos eszköz lenne a gyerek, ha pénzért a nő vágya teljesül, hogy lombik legyen, hogy legyen, nem biztos, hogy ő így akar élni, joga van igazi, érdek nélküli boldogságból foganni.
Judit, gratulálok, hogy ilyen nagy dologba fogtál, mint ez a tanulás :-)
A lombikkal kapcsolatban, azért ez egy kicsit erősen hangzik, hogy gyerek személye elleni merénylet. Nem igazán értem, mitől sérül attól az ő személye, ha mondjuk nem az a nő hordja ki, aki a genetikai anyagát adja. Attól ő még ugyanaz a személy lesz, sőt, valójában ennek köszönheti egyáltalán a létezését! Ettől még ő személy, nem eszköz, csak éppen az orvostudomány eszközeinek segítségével tudott megszületni, mint manapság már amúgy bizonyos értelemben sokan. Az tény, hogy bonyolult elmagyarázni, pici korban nem is lehet, de gondolom érettebb, mondjuk tizenéves korban már el lehet őszintén mondani.
Bocsánat, hogy vitát indítottam, nem muszáj belemenni :-)
Egyetértek Annával örökbefogadás ügyében. Nem tudok menni sajnos a Ritka Napra, mert egész nap 5-ig óráim lesznek (etikatanár magyarul erkölcstan tanár leszek, és tanultam múlt félévben bioetikát, kiemelt téma a lombik, illetve az örökbe fogadás volt minden tantárgyból. Az elhangzott és leírták a jegyzetben, hogy az örökbefogadás rázós dolog, de mindenkinek jó (szülők, gyerek, környezet, stb.). A lombikmódszer addig elfogadott, amig sajátot ültetnek be, mert ha nem az súlyos kérdéseket vet fel orvosilag és a párkapcsolatban is, illetve a gyerek személye elleni merénylet (eszközzé redukálják őt).
