Régóta szeretném megrajzolni az egres és a piszke, mint ugyanazon gyümölcs hangalakja használatának tényleges, pontos határát. Hol még piszke, s hol már egres (a többi kifejezéséről nem is beszélve)?
Azok segítségét kérem, aki hajlandóak e látszólag mihaszna, de bennem oly rég motoszkáló kérdésre megkeresni (összerakni) a választ.
Konkrét településeket kérek, nem úgy, hogy Egerben meg Mkövesden "büszke", az Alföldön meg piszke, hanem élő, vagy nagymamáktól bizton tudottan konkrét települések nevét.
Fogok egy térképet, s jelölöm. Vigyázat a félrevezetések kiderül(het)nek.
Úristen, és honnan tudjátok akkor, hogy mit hogyan kell írni?
Mindent be kellett vágni? Nem csoda, hogy nagy a keveredés :)
Az ősök lustasága különben szerintem még nem feltétlenül követendő hagyomány.
A hizlal :) elég vicces:) a hírdet is :)
Azért nem értem, mert én tudok köznyelvileg beszélni egész nap, miközben a telefonban anyukámmal tájnyelven, exanyósommal az ő tájnyelvének keverékén beszélek, de nem zavarodom bele a helyesírásba.
De a környezetem képes a hivatalos érintkezésben is a megszokott tájnyelvet használni, és minden hosszú í leírásásnál csodálkozva megkérdezni, hogy biztos-e?
És ezt csak ezen a tájon tapasztaltam. Esetleg még Pesten. Szóval, szerintem nem a beszélt nyelvtől függ. Mástól.
Egres pedig nem létezik! :)
Lásd: a köszméte-araszoló! Nyilván a köszmétén araszol, azért köszmétearaszoló. Miért nem egresaraszoló akkor?
„Tessék szépen kimondani a hosszú í-t!!
Azért van!
Ha már 2 jutott, használjuk ki!”
Nyugat-dunántúliaknak csak egy jutott, keletieknek több helyen is jutott hosszú, mint a köznyelvben. Meg hát idővel alakul is. Az írásbeliség egy kreált (átlagolós, történetiségen is alapuló) nyelvváltozatnak felel meg, s hiába írunk színészt, a köznyelvben mégis szinész járja, de dicsért írunk, mégsem ritka a dícsér ejtés. A hízlal, hírdet köznyelvi ejtés viszont szinte kizárólagos a helyesírásnak megfelelő hizlal és hirdet formákkal szemben.
„A tehetségem a ribiszke/piszke -nél nyilvánult meg.”
Azt hittem, ironizálsz, arra reagáltam. Bocs.
„Benne van a köszméte, de csak rovarként, mely az egrest pusztítja.”
Az a köszmétearaszoló. Egy bekezdésben van a köszmétével, de két önálló szócikk. (Sajnos az ÉKsz.-nek ez a tipográfiai felépítése valóban sok félreértésre ad alkalmat.)
Egyébként a csipkeszőlő táj-nak, a köszméte nép-nek, a piszke nép-nek, a büszke táj-nak, a pöszméte táj-nak, a tüskeszőlő szintén táj-nak van minősítve a köz- és szaknyelvi egressel szemben. (A nép az általánosan elterjedt népnyelvi szavakat, míg a táj az egyes tájakhoz köthető tájnyelvi szavakat jelöli.)
„KÖsz: :) tehetséges vagyok. :)”
Nem hiszem, hogy benned lenne a kutya elásva. Sajnos nem egyedi eset, hogy emberek szótárakban nem találnak meg dolgokat. Ilyenkor mi, szótárcsinálók, káromkodunk, de azért nem haszontalan elgondolkodni azon, hol is a hiba. Nekem például fogalmam sincs róla. Legkönnyebb egyébként az oktatásra mutogatni (vö. PISA-felmérés).
„Azért volt jogos, mert nelegyemmá' lecek”
Dejsz az éppolyan, mint a kezek. Azzal meg semmi baj nincs. ;-)))
„Inkább mint hogy MINDENT rövid i-vel mindanak”
Nyugat-Dunántúlon úgy szokás. De a köznyelvben is sokkal gyakoribb a rövid i, mint a helyesírás szentesítette nyelvváltozatban.
„Persze, mindent meg lehet szokni. A csúnyát is.”
De mitől tart valaki egy nyelvi formát csúnyának? Vagy szépnek?
„Már annak, aki ezt tanulta.”
Nekem, mint legalább ötödik generációs budapestinek ez nem volt meglepő (más persze igen). De nekem gondot inkább ennek a gyümölcsnek álcázott timsónak az íze okozott, mint a neve. ;-))
Az állományjavító szaknyelvi szó, úgyhogy köznyelvben valóban furán hat, de az egres (váltig állítom) teljesen semleges stílusértékű. Persze vannak a köznyelvi szókészletnek olyan szegmensei, amelyek sokkal kevésbé stabilak, mint mások, a növénynevek közt van jó néhány ilyen. Egyébként adott kontextusban szerintem a közösülés is tud teljesen semleges lenni. De te épp egy nem semleges kontextust választottál példának.
A cserje egyébként számomra százszor köznyelvibb, csak most sehogy sem jut eszembe épp ilyen furcsa hivatalos műszó. De képzeljetek ide valamit! Csak a közösülés jut szembe, de az illetlen. Drágám, úgy szeretlek. Közösülünk?
Na, az egres nekem igyebben hangzott. Sokkal.
Már annak, aki ezt tanulta.
De nekem, aki nem ezt - ez az egyetlen, amiről sosem hittem el, hogy valaki tényleg használja - míg nem hallottam - 30 évesen először. Addig csak leírva láttam, pedig belaktam kis hazánkat. Azt hittem, ez is olyan műszó, mint a cserje, vagy a jegykezelő. Vagy az állományjavító: Kislányom, hozz egy kis állományjavítót a spájzból, hadd szórom a süteménybe!
Azért volt jogos, mert nelegyemmá' lecek :)) juuuj
Valóban borzasztó hallani. Már szokatlan füllel.
Nem olyan, mint egy érdekes tájnyelvi szó. Inkább mint hogy MINDENT rövid i-vel mindanak (Valahol :)) Persze, mindent meg lehet szokni. A csúnyát is. Mindenesetre megértem a családot.
Nekem is fájt, mikor a helyi lapban olvastam, hogy "motrot". Igaz, hogy találkoztam az Életben nagyobb jogtalansággal már :)
1. Nem tudom, mit értesz Értelmező szótáron (mivel ilyen címmel mű nem jelent meg, hasonló címmel viszont több is), de egyikre sem igaz, hogy csak az egres szerepelne benne.
2. Azt nem a szótárak döntik el, hogy melyik a köznyelvi változat, hanem a nyelvnek az ő története és a nyelvnek az ő beszélői. Márpedig úgy alakult (hogy mikor és miért, arra hirtelen nem tudom a választ), hogy épp az egres lett köznyelvivé, még akkor is, ha a nyelvterület jelentős részén nem azt használják. Ettől az egres természetesen se nem jobb, se nem szebb, se nem praktikusabb elnevezés, csak éppen semleges stílusértékű.
„ne haragudj, de az jogos volt:)”
Már miért lett volna jogos?
„Szerintetek van köze a riBIZKE -biszke - piszkének egymáshoz?”
A legújabb etimológiai kutatások felvetik a lehetőségét, hogy a piszke a ribiszkéből származnék, de kétséget kizáróan ezt nem tudják bizonyítani.
ne haragudj, de az jogos volt:)
majdnem elájultam, mikor hallottam, hogy "viszi a motron a lecet":)
Aztán leül a hoklira, s eszi a noklit :)
A büszke már akkor jobban hangzik.
De az igaz:
...A KÖSZMÉTE!!!...
Szerintetek van köze a riBIZKE -biszke - piszkének egymáshoz?
Mert rokonok.
Ezúton megfogadom, hogy használni fogom a csipkeszöllőt.
És NEM fogom a z egrest!!
Nagyon jól esett ez a topik. Mindig kiröhögött a családom, mármint amit én(is) alapítottam, a "büszke" miatt. Szerintük én találtam ki. Pedig a felvidékről származó rokonság csak így használta. Na persze a "lecek" (léc többesszámban) miatt is meghurcoltak.)))
Úgy is van, Köszméte. Gyerekkoromban két részre szakadt a csapat, mint a fradi-dózsa.
A Köszmétések nem keveredtek a pöszmétésekkel.
Az egrest még ki nem ejtettem a számon, nem is szeretném. Előbb mondok burgonyát.
A biszkétől meg égnek áll a hajam. A büszkéről nem is beszélve. Békés megye
mi a családban Hódmezővásárhelyen mindkét szót használtuk, de inkább az "egres"-t. Teszem azt "egrest" szedni mentem ki a kertbe, de "piszke" volt a befőttben. Úgy rémlik, ez elég következetes megkülönböztetés volt. Valszeg az "egres" jött az iskolából, a "piszke" a nagymamámtól. A nagymamám vásárhelyi.
Köszi szépen az ötletet, de azt hiszem nem élek vele - korom miatt mit keresnék én ott? Nem értenék, hogy ez a muki mit akar s hogy került ide ?
Amúgy magam is fiatalon, a hadseregben, még iskola előtt kerültem abba a hasonló helyzetbe, hogy az én alföldi piszkémet jól kinevették, ráadásul félig-meddig a földieim, szekszárdiak (apai ágon bukovinai vagyok). Aztán persze tanulás, lexikonok, az ember meg-megismer ezt-azt. De hogy pontosan mi meddig, mindig is foglalkoztatott. Most itt a fórum forma adta az ötletet a téma felvetéséhez. Köszönöm mindenkinek a segítséget.
Pillanatnyilag - az ünnepek családi programjai mellett - rumci térképében gyönyörködöm s próbálom beazonosítani az egyes megfigyelési pontokat. Azután valószínűleg új hullám jön rám, még egy nekiveselkedés a pontosításért, ha van hol.
Ezért, ha a most betévedőnek olyanja támad, csak nyugodtan, írja fel ide a falra. Köszi.
Ha javasolhatom, és elég elszánt vagy hozzá, menj el egy felsőoktatási kollégiumba, ott elég sok információt gyűjthetsz!
Budapesti kollégiumokról van személyes tapasztalatom. Az ország minden tájáról összeszedett társaság lakott együtt évekig, s bizony nem mindig értettük egymást. Dunántúli gyerek lévén először csak sasoltam, amikor a nyírségiek "maghaj"-ról beszéltek, aztán kiderült, hogy a szotyi héjáról van szó.
Hevenyészett felmérést folytattunk arról, hogy hol hogy hívják a kenyér végét. Én otthon gyürkét tanultam, de megértettük azt is, hogy sercli (biztos sváb hatás). De ugyanez a Hajdúságban kenyér fara, Nyírségben kenyér sarka, a palócoknál kenyér dómója, de van, ahol egyszerűen csücsök, vagy kenyérvég.
Fanyar?Megvártátok, míg megérik?Bár gondolom befőttnek zölden jobb.Amúgy szerintem is tök cuki, mikor olyan csíkos.De biztos nem vagyok teljesen normális.
Elnézést a lassúságért, csak aránylag sok utómunkát ígényelt a térképlap, ugyanis 9 darabból kellett összeraknom (kb. 47×67 cm volt a lap). Mindenesetre kész. Feltettem 150 dpi-vel (azért írom a dpi-t, mert gifként tettem fel, és az nem tartalmazza ezt az információt). Tehát:
MNyA. 107. egres groseille à maquereau LEX.