Ládde! Mondom én, hogy csúsztatási kényszered van. Ami ciki (pl. a dadogás másra kenése), arról nem beszélsz, de háborogsz olyanon, amin józan ember nem háborogna. (Pl. miért kellene engem érdekelnie a gyerekednek? A Te gyereked, érdekeljen Téged, Téged sem érdekel az enyém. Jut eszembe! Micsoda egy alak vagy, hogy meg sem kérdezted, hogy jól van-e a gyerekem... Hát ez Téged minősít... Borzalom... Ugye milyen vicces ez a - bocs - hülye, kifordult ál-logika? Pedig Te produkáltad. Ébresztő!)
Egyébként nem élem ki magam abban, hogy beolvasok - ez ismét a projektálás magasiskolája, hiszen itt eddig te olvastál be -, csak nem veszed észre, hogy miközben egy ujjal rám mutatsz, három éppen feléd irányul... Egyszerűen feltűnt, hogy tárgyszerűen, tényszerűen nem korrekt amit írsz, és alapvetően "sértett személy" aspektusból közölsz ellentmondást nem tűrően dolgokat. Ennyi. Én nem minősítettelek úgy, mint Te a Rogerses tanárokat, csak felhívtam a figyelmedet, hogy véleményem szerint ez a viselkedés sem nem helyes, sem nem korrekt. Ennyi.
Ha gondolod, írhatok Rólad a Te stílusodban, és akkor legalább lesz okod megsértődni. (A saját szavaidtól. Vicces.)
Én maximálisan jószándékból írtam, hogy célszerű lenne átfogalmazni a mondókádat, hiszen az tök hihető, hogy Neked/Nektek nem jött be az az iskola, de mi abban a jó, hogy úgy írsz róla, mintha az másnak sem jöhetne be, meg úgy, hogy azzal másokat elijessz? (Anti-reklám. Ha azt éreznéd, hogy Te/Ti meg az iskola nem passzoltatok, nem éreznéd kötelességednek az utólagos mószert. Az, hogy ezt teszed, azt mutatja, hogy sértettnek, károsultnak érzed magad, azaz a saját hibáidat csökkented, és a Rogersre kened, kennéd a szart, miközben az egész ügyet nem engeded el.)
Csak ismételni tudom magam, korrektebb lenne, ha átfogalmaznád korábbi állításaidat. Természetesen nem muszáj. Csak úgy mondtam. Shalom. :-)
Természetesen szerintem és az én véleményem szerint stb.: mégis, ki más szerint, ki más véleménye szerint? Hiszen _én_ írtam...
Nézd, ahogyan számodra nem volt vonzó amiként írtam, éppúgy számomra nem volt vonzó és kritikusan szemléltem, ahogyan a dolgok történtek a Rogersben.
Az pedig Téged minősít, hogy egyébként nem érdekellek és a gyerekem sem, de kiéled magad abban, hogy idejössz és jól beolvasol, amiért nem annyira cizelláltan foglamaztam élményeimet, véleményemet, mint ahogyan a TE értékrendet, ízlésed, mittudoménmid bevette volna. Inkorrektséget tulajdonítani pedig kissé felelőtlen, hiszen nem tudhatod, hogy ugyanezeket a dolgokat azoknak is elmondtam, akikről gondolom, valamint egy olyan fórumon teszem közzé, amely kifejezetten e célra nyílt: vélemények közreadására. További jó szórakozást, ha már a lényeget nem sikerült venned
Idézetek Nextdoortól (csak épphogy, de még folytatható):
"Mondjuk, a gyerek ott kezdett el dadogni(!), elbagatellizálták, szemben azzal, hogy ígéretük szerint logopédus, pszichológus áll rendelkezésre."
"Matektanár megengedheti magának, hogy nyíltan utáljon valakit és ignorálja azt a gyereket, míg a töritanár kezét tördelve fordul a szülőkhöz segítségért, mert nem tudja az óráján a figyelmet magára vonni."
"Túlpszichologizált, a személyközi kapcsolatok túldimenzionálása a jellemző, azzal, hogy a csoportok irányítását hektikusan teszik az osztályfőnökök, nincsenek megfogalmazott határok és kompetenciák."
"A tanerők álmatag hippiszerű benyomást keltenek, tűnődő, nehezen döntő, halogató embrek többségében."
No, ezekből a mondatokból nem az derül ki, hogy szerinted, a véleményed szerint vagy esetleg vannak úgy a dolgok, ahogy állítod. Ezek a mondatok általánosítanak, és kijelentenek. (Erre írtam, hogy ex catedra és en bloc.) Ez tisztán látszik. (És kézen fexik. :-) )
Első idézett mondatodban pl. nem azt írod, hogy egyéb okokból éppen akkor kezdett el dadogni a gyermek, és nem segítettek, hanem - a zárójeles felkiáltójel alapján - felháborodásodnak adsz hangot, hogy ott, azaz miattuk kezdett el - skandallum! - dadogni az a szegény gyerek. No comment. (Ez minimum csúsztatás.)
Ps.: Durvát mondok: SEM a gyereked, SEM a Rogers Iskola hírneve nem érdekel - ti. egyikhez sincs semmi közöm. Egyszerűen feltűnt, hogy és ahogy tálalod a dolgokat. Bevallom, nem tetszett, mert némi információval (a Rogersről) és tapasztalattal (a pedagógusi és szülői létről) rendelkezve inkorrektnek tartom, amit és ahogy írsz. (Értsd: attól, hogy lendületből és kijelentő módban írsz, még nem lesz igazad.) Olvasóként úgy tűnik, hogy sértett vagy, és törleszteni próbálsz, azaz nem zártad le magadban az ügyet.
bocsi, de az én lyányom hatodikosan is küzd még az olvasással, van egy enyhe diszlexiája, ami miatt (még az enyhe miatt is!!)külön logopédus foglalkozik vele a suliban (a suli kezdeményezésére, ahová 3. osztályban hoztam át).
Én is dühöngtem meg jártam a tanerő nyakára előtte, hogy a gyerek miért ennyire hullámzó teljesítményű (szóbeli jegyek kitűnő, írásbeli egyes-kettes). Nem is gondoltak semmire (ugyebár szűrések vannak oviban is, de ott nem derült ki semmi), illetv enem gondolták át - az új suliban mindkét tantónéni javasolta, és szóltak előre, hogy évekig fog tartani, míg utoléri kortársait...
CSak ennyi, a véleményalkotáshoz további szempontokat adandó..
Az egyik ház lehet, de egy másik egy tanáré, és az én gyerekem osztálya abban volt (a többiek máshol) A 800 nem sok, de nekem sok az összefonódás, nem tetszik, hogy egy tanár vesz egy házat, majd bérbeadja a saját iskolája tanulóinak...
Nem jelentettem ki egyikről sem, hogy "milyen", azt írtam le, amilyennek én látom néhányukat. Ha végigolvastál (így), akkor talán nem kerülte el a figyelmedet, hogy nem állítottam, hogy csakis és kizárólag azért alakult úgy a gyerek ahogyan, de azt igen, hogy a folyamatban igen nagy szerepe volt az aktuális személyeknek, akik "foglalkoztak" vele, és ha nem pont a Rogersben történt volna, akkor is ezt mondanám, hiszen mint tudjuk a gyerek hatások által formálódik.
Ha hárításnak veszed azt a _tényt_ hogy a gyerek ott kezdett el dadogni és nem olvasod tovább, hogy a dadogás tünet volt és nem mondtam, hogy csakis kizárólag a Rogers miatt kezdett el dadogni, hanem azt panaszoltam, hogy nem kaptunk segítséget az ok megtalálára, akkor tényleg nem tudom miről beszélünk.
Ja, ha érdekel a gyerek is, és nem csak a Rogers féltve óvott presztizse, akkor mondom, hogy jól van, jól tanul, szeretik az iskolájában (tök hagyományos, jó isi a 12. kerülteben), nem dadog, jókedvű, barátai vannak, akik itt ücsörögnek velünk délutánonként...
Vettem a fáradságot: végig olvastalak. Szerintem rendesen projektálsz, és persze hárítasz is, ahogy lehet, ahogy kell (pl. a Te gyereked ott kezdett el dadogni, ill. van néhány érdekes ex catedra kijelentésed a pedagógusok képzettségéről és alkalmasságáról/alkalmatlanságáról - szerényen - en bloc). No, száz szónak is egy a vége, szerintem még van módod cizellálni a véleményedet a "Nekünk nem jött be" irányába... :-)
Ez azért durva csúsztatás. A ház egy gyermeküdültetési alapítvány tulajdona, amely alapítvány egyik tagja az iskola egyik tanára. (Nem is beszélve arról, hogy a 800 Ft/éjszaka szerintem baromi olcsó.)
PR-duma, ezt nyomtátok akkor is, amikor beiratkoztunk.
(Az évvégi tábor nem ingyenes, sőt: a júniust egész hónapra ki kell fizetni, a tábort külön. A tankönyvekért 8-10e Ft-ot fizettem rendre. Erdei isi tanerő házában(!) 800Ft/nap+kajáért, egyebekért külön kellett fizetni. Gyalogtúra 6 nap (két éj kemping 4 vadon, vonat) 15e. Ez csak az anyagi része.)
Ez a tegezodes engem is elegge zavart,hiszen azt tanitottam a gyereknek,hogy "jo napot kivanokkal",kicsi koraban esetleg csokolommal koszonjon a felnotteknek,ott pedig olyan tanarokat is tegezhetett,akik szinte a nagyszuleivel egyidosek /kis tulzassal/
Eltartott egy ideig,mig megszokta.Azt gondolom,hogy foleg a kisebb gyerekek nehezen szokjak meg a tegezodve,de tisztelettel stilust,hiszen tegezodni a pajtasaikkal szoktak.
Meg velunk,de azt mar megszoktak.
"Eszerint matematikából a budapesti iskolák átlageredménye 525 volt, a mi iskolánké 594. Ez azt jelenti, hogy Budapesten mindösszesen 17 iskola diákjai teljesítettek jobban, és 312 iskola diákjai rosszabbul. Magyarból a budapesti iskolák átlageredmény 525, a mi iskolánké 566, tehát Budapesten 64 iskola teljesített jobban, és 267 iskola rosszabbul."
Előre is elnézést kérek, de tapasztalataim alapján nehezen tudom elhinni. Asszem meg fogsz sértődni, de hát messziről jött ember, akármit is mondhat, tehát tényleg előre is bocs.
Épp most az őszi szünetben találkoztam egy diákotokkal, akivel volt szerencsém kb. fél órát együtt tölteni. Olvasgatott a számítógépemről, és ekor döbbentem meg, mert b o r z a l m a s a n l a ss a n olvasott, ráadásul több betűt nem ismer fel, illetve összekeveri azokat.
Nagy döbbenésem közepette megkérdeztem, hogy hány éves? Szeretném szó szerint idézni:
"7 múltam, valami hónapokkal. Asszem. Otthon így mondják."
Tehát, a gyerek kb. 7,5 éves, olvasni nem tud, azt, hogy hány éves pontosan nem tudja, a hónapokat nem ismeri, és kizárólag az otthon hallottakba kapaszkodik, tehát nincs önálló gondolata, holott már másodikos. Ez persze sarkítva van, de ezt szűrtem le.
Kétlem, hogy az a gyerek, aki csak ennyi képességgel van megáldva, később olyan dolgozatokat írjon, hogy csodájára járjanak. Persze mint ahogy írtad, gyerek és gyerek között sok különbség van - ezt alá is írom. De nekem ez a kisfiú volt az első személyes tapasztalatom ezzel az iskolával kapcsolatban.
Aztán lehet ám, hogy én vagyok túl "teljesítménycentrikus", mert az én gyerekeim már óvodában maguktól megtanultak olvasni, és elsős korukra már folyékonyan olvastak, nem tudom, de ez a kisfiú tényleg ledöbbentett a tudatlanságával. Ugyanakkor határozottan magabiztos volt, és mindenkit azonnal letegezett, és még csak hírből sem ismerte a tiszteletből való magázódást.
Titkon reméltem, hogy egyszer lesz egy Rogers Iskola topic . Olvasgatom egy ideje, mostanra megérett bennem a megszólalhatnék. Én vagyok a budapesti Rogers Iskola jelenlegi 7. osztályának osztályfőnöke. Hetedik éve vagyok az iskolában, ezzel az osztállyal kezdtem elsőben. Ahogy az eddigi hozzászólásokból kiderült, van, aki nagyon szereti az iskolánkat, és van, aki nagyon nem. Ha jól körbenézünk, ezzel minden alternatív iskola így van
Néhány felvetett kérdésre válaszolnék.
Honlapunkat sajnos ebben a tanévben még nem tudtuk frissíteni, amit ott találtok, egyelőre a tavalyi adat.
Jelenleg 110 körüli az iskolában a gyereklétszám. Valóban az előző évhez képest csökkent. Valóban kislétszám osztályokkal dolgozunk, de a most gyakran előforduló 12-es létszám szerintünk is kevés, 17-18 fő körüli létszámot szeretnénk az általános iskolai korosztálynak.
Sajnos az alapítványi támogatás valóban nagyon sok. Nincs benne az ebéd és a tankönyvek, de a táborok egy része igen. A tanév végén együtt megyünk egy közös táborba, ez benne van. Év közben még van erdei iskola és esetleg oszt. kirándulások, ezekért külön kell fizetni. A tankönyvek egy részét a könyvtárunk számára vesszük, és mi adjuk a gyerekeknek. Így a szülőknek nem kell a könyvek teljes árát kifizetni. Csak azokat a munkafüzeteket kell saját részre megvenni, amibe a gyerekek bele is írnak.
Valóban nem könnyű műfaj nálunk sem a felső tagozat. Van, aki pánikszerűen viszi el a gyerekét, de van, aki nem. Az alsóban a többség hatodikig gondolkozik bennünk, és hetediktől olyan gyerekek keresnek minket, akik addig hagyományosba jártak, és valamiért nem működött nekik a dolog.
Az előző tanévben, vagyis hatodikban az osztályomba 17-en jártak. Elsőben 16-an indultunk, 2-3 gyerek jött, ment. Az egyik tendencia nálunk, hogy akik elsőtől ide járnak, hatodik után elmennek. Ennek sok oka van. Számomra az egyik legjelentősebb, hogy egy jól működő rogerses osztályban hatodikra már mindenki mindenkit nagyon ismer, minden kipróbálható kapcsolatot kipróbáltak már, kialakulnak komoly barátságok, és mindaz, amire kamaszként nagyon vágynak csomó gyerek, párhuzamos osztályok, új ismerősök, fiúk, lányok, átudvarolni a másik osztályba ez itt már nem tud működni. Az osztályom egy fantasztikus kis csapat volt. Ami hat évig az előnye volt, az lett most a szomorúságunk. Hat évig nagyon együtt voltak, és utána együtt mentek el. Volt, aki csak azért, mert mennek a többiek is, volt, akiről már elsőben tudni lehetett, hogy hatodik után elmegy. Így most, hetedikben tavaly még nem! négyen lettünk. Egyelőre nem gyarapodunk gyorsan. Ennek az is az oka, amit itt a kedves szülők már emlegettek: a Rogers Iskola sem való minden gyereknek! Van, akinek több kontrol kell, szűkebb határok, több tekintély, több vezetés Nextdoor, ebben egyetértünk! Így aztán törekszünk arra, hogy akkor vegyünk fel valakit, ha látjuk benne, hogy képes ilyen körülmények között fejlődni. Ez nem csak a gyerekekre igaz. Fontos, hogy a szülők is tudják, mit várhatnak tőlünk, mire hozzák ide a gyereküket, és mi az, amit mi biztosan nem tudunk nyújtani hogy aztán ne rossz érzésekkel távozzanak.
A tapasztalatunk az, hogy a tőlünk elmenő gyerek szépen és jól megállják a helyüket máshol. Ki más alternatívban, ki a hagyományosban. Azt pedig pontosan tudjuk, hogy hozzánk bejönni nehéz. Sőt: minél később jön egy gyerek, annál nehezebb. Egy, a hagyományos iskolában tanult attitűdön növekvő gyereknek valóban nagyon nehéz az itteni igenis létező korlátokat meglátni és használni.
A tananyag elsajátításáról. A 2001-2002-es tanévben az OKÉV készített egy országos felmérést. Az ország minden 5. és 9. osztályában egy adott feladatsort kellett a gyerekeknek kitölteni, érettségiszerű szervezéssel, egy adott napon, pontban x órakor elkezdve, hivatalos javítókulccsal, jegyzőkönyvvel. Ezeket a dolgozatokat kiértékelték, és minden iskolának visszaküldték Diákjaik eredményeinek bemutatása a többi iskola eredményeivel összehasonlítva címmel. Eszerint matematikából a budapesti iskolák átlageredménye 525 volt, a mi iskolánké 594. Ez azt jelenti, hogy Budapesten mindösszesen 17 iskola diákjai teljesítettek jobban, és 312 iskola diákjai rosszabbul. Magyarból a budapesti iskolák átlageredmény 525, a mi iskolánké 566, tehát Budapesten 64 iskola teljesített jobban, és 267 iskola rosszabbul. Ilyen osztály is van nálunk. Minden osztály nagyon más!
November 11-én tartunk egy nyílt napot, gyertek el! Ott szívesen válaszolunk még a felmerülő kérdésekre!
De,lehet,hogy valahol igazad van,de nem hiszem,hogy manapsag egy erettsegi olyan fene nagy teljesitmeny lenne.
A lanyom igazan jo eszu,mar bebizonyitotta parszor,viszont alapvetoen rettenetesen lusta.
O olyan fajta,hogy vagy ra kell szoritani a tanulasra,vagy annyira felkelteni az erdeklodeset,hogy magatol megcsinalja.
A Rogersben egyik modszert sem alkalmaztak.
Tehat a pedagogiai modszereik is megkerdojelezhetok.
Egy 14-15 eves kamaszlanyt kulon tudomany megfogni.
Az onallosagrol...Nem csak az ember munkahelyen vannak szabalyok,ha mar azzal peldalozunk,hanem pl. a csaladon belul is.
Hogy is tudna mukodni egy akkora csalad /mi 6-an vagyunk/ ,ha mindenki menne a sajat feje utan.
Igenis vannak jatekszabalyok es ettol mukodik a dolog.Mindenkinek megvan a feladata,a kotelessege es persze a jogai is,de igenis vannak szabalyok.
A fene nagy ontorvenyusegnek meg megannyi peldajat latjuk:(
A legerősebb kritikám a rogersi elvek érvényesítését illetően azzal pedagógus karral szemben, akivel mi találkoztunk, hogy épp az általad megfogalmazottakkal ellentétes: "mérlegelésre és döntésre nem a "mer a szabál az szabál" alapon normakövető, hierarchia-igényes és önállótlan személyiség a legalkalmasabb (amilyent az állami iskolák túlnyomó része nevel), hanem az autonóm, szabad és önérvényesítésre hajlamos és képes személyiség, amilyent (persze ideális esetben) a személyközpontú iskolák igyekeznek (elég erős ellenszélben, persze) nevelni."
Ugyanis az az anomália lépett fel, hogy annak tagadása megengedett, ami "kint" van, a helyi viszonyokat illetően azonban sziklaszilárd az ügy (ld. osztályzás) és a büntetés felelősségrevonás elvei is mások. Alapelev és alapelv között nem szabad különbséget tenni, vannak rogersiánus alapelvek, azok sokban ellentétesek a kinti világéval. Vannak azonban olyan gyerekek, akik számára kinti világ működései közül jónéhány (még akkor is ha rogersiánus szemlélet nem ért azzal egyet) szükséges. Vannak gyerekek, akiknek kellenek határok, kell kontroll, kell vezetés, kell tekintély: ha ezeket megkapja, tud fejlődni.
Lévén, hogy a rogersben is emberek vannak, akik nem ebben a szellemben nevelkedtek, sok esetben komoly saját problémákkal küzdenek, vannak akik, gyakorlatban nem is próbálták még e módszereket, ők is útkeresők. Hibázhatnak. Azonban alapvetés, hogy hiúsági kérdést nem lehet csinálni bizonyos dolgokból, nem lehet bányalószerűen járni egy úton, adódhatnak alternatívák, lehetne igyekezni azon, hogybeiileszthető legyen. Ők is szabályok szerint működnek -- miközben a szabályosságot ítélik el, tagadják meg. Mitől érezheti magát kompetensnek egy rogersi nevelő egy gyerek megítélésében: megengedték maguknak, hogy megharagudjanak a gyerekre, amiért szétesett, amiért az ő tekintélyüket nem tudta elismerni, amiért azt is elmondta, hogy miért történt mindez: mert a neki tett ígéreteket nem tartották be. Időről időre újabb megállapodások szerződések születtek, próbálkozás volt, és nem ellenőrizték annak betartását, a gyerek dolgozott és nem kapott sem megerősítést, sem figyelmeztést, ha letért. A történelem tanár megállapította a gyerekről, hogy szivacsagya van, hihetetlenül sokat tud. Amiért azonban Miklós kelletlen volt és nem igazán érdeklődő, előttem és a gyerek előtt kifejezte abbéli nagy megbántottságát, amiért a gyerek őt nem fogadja el. Meg is buktatta. (ja szeptember 5-én értesültünk erről, amikor már beirattam -- a vége jó lett, közöltem, hogy a közoktatási törvény rájuk is vonatkozik, azonban hasznos lenne a gyerek számára egy osztályozó vizsga, Apáczais tanár barátomat kértem meg a felkészítésre, aki a második találkozáskor azt mondta, hogy panaszt tenne, ugyanis a gyerek mindent tud, azt is ami nem tankönyvi, olyan összefüggéseket lát, amit nem taníthattak neki.) Az osztályozó vizsga sikerült, egy hónap múlva kivettem a gyereket, ugyanis nem hivatalosan eltanácsolták, magatartási problémák miatt -- ezt a közoktatásban is remekül meg lehet élni
A személyközpontúság is éppoly személyfüggő, az a sajnálatos, hogy berkeken belül dől el, kit tartanak alkalmasnak az iskolában közreműködni, holott bizotsabb lenne, ha jó hosszú és tartalmas tréninget követően független, igazi szakértők által kerülne mérésre a jelöltek alkalmassága. (megengedhetetlennak tartottam, hogy az informatikát pl. egy még tanári diplomával sem rendelkező, egzisztenciális problémákkal küzdő és ezért rendszergazdai állást betöltő szülő tanította, aki nyíltan utálkozott, káromkodott, majd kitiltotta az informatika fogl.-ról a gyereket.
Hogy arra is válaszoljak, amit nekem szántál: azért mert függetlenül dolgozom, nem jelenti azt, hogy megengedhetem magamnak, hogy autonóm, szabad és önérvényesítéső lehessek, ugyanis nekem kell megnyernem a munkát, nekem kell megtartanom, nekem kell megfelelnem, mert ha kiutálok mindenkit aki potenciális munkaadó, akkor majd mehetek fene önállóan kukázni
Gabiiiiii, nem lehet, hogy a Te gyereked nem is akar érettségizni? Hogy csak Te akarod nagyon, hogy érettségizzen? Az biztos, hogy egy jól működő Rogers iskolában senkit nem fognak semmi olyasmire kényszeríteni, amit nem akar, csak azért, mert a szülei meg akarják - és én ezzel teljesen egyetértek, sőt, elvárom, hogy ez így legyen. Nem lehet, hogy ennyire egyszerű a dolog? Van valami természeti törvény, ami előírja, hogy értelmiségi szülők gyermekének az értelmiségi pályát kell választani, vagy lehet, hogy csak egy rakás túlzott, irreális elvárásoktól szenvedő és végül megnyomorodó gyerek van?
Ezt én teljesen meg tudom érteni, én is ellentmondásos híreket hallok az Aga utcai Rogersről. Ugyanakkor azt is tudom, hogy a mi iskolánkról is nyilván ellentmondásos híreket lehet hallani, innen is vittek el gyerekeket, egyszer egyszerre sokat is (mert a szülők ki akarták erőszakolni az osztályzást, ám a tanári kar nem ment bele - szerintem hála istennek - az akkor teátrálisan elvonultak közül már jópár visszajött - szó nélkül visszavették őket). És ismerek olyan, testileg fogyatékos gyereket is, aki az Aga utcába jár, és elégedett. Lehet, hogy még osztályszinten is eltérések vannak, sőt, még egy adott tanár is bejöhet egyeseknek, míg másoknak nem. Saját tapasztalatból nem tudom, hogy Pesten mi van, de itt többször, amikor elég reménytelennek éreztük a helyzetet pusztán azért, mert úgy éreztük, olyan problémánk van, amire az iskolában biztos nem lesznek fogadóképesek, kiderült, hogy igenis, lehet róla beszélni, mindenről lehet beszélni, és változtatni is lehet.
Kedves nextdoor: nem értem ezt az ellenérvet (ha jól látom, annak szántad): "Én azt mondom, hogy ugyan főnönköm nekem sincs, de piaci viszonyok vannak, megrendelők és én mint megbízott, véleményem is van más, mint nekik..." - hát épp ez az, ha te is független vagy, akkor tudod, hogy az érdekeidet és az elveidet rendszeresen mérlegelned kell, és döntened kell arról, pl., hogy kivel akarsz és kivel nem akarsz együttműködni, hogy kiben bízol és kiben nem. Márpedig az ilyen jellegű mérlegelésre és döntésre nem a "mer a szabál az szabál" alapon normakövető, hierarchia-igényes és önállótlan személyiség a legalkalmasabb (amilyent az állami iskolák túlnyomó része nevel), hanem az autonóm, szabad és önérvényesítésre hajlamos és képes személyiség, amilyent (persze ideális esetben) a személyközpontú iskolák igyekeznek (elég erős ellenszélben, persze) nevelni.
Én azt mondom, hogy ugyan főnönköm nekem sincs, de piaci viszonyok vannak, megrendelők és én mint megbízott, véleményem is van más, mint nekik...
A társadalmi beidegződéseket két iskola (illetve az onnan kikerülők) még nem biztos, hogy hatékonyan más irányba terelhetik.
Sommás véleményt sem karok persze nyilvánítani, az én gyerekemmel nem törődtek, hagytak egy súlyos szorongást kialakulni, sőt generálni -- majd elengedték az egész problémát, mindezt három év után, s addigra a gyerek totál kiborult, öndestruktív folyamatok indultak be. amíg ude eljutottunk (nyilván én is benne vagyok) észrevételeimet elbagetellizálták, segítséget konkrét kérésre sem nyújtottak. A rogersiánus szemlélet, a módszerek nálam zsigeriek, de szigorlati témám is volt, azonban alkalmazása igen erősen személyfüggő (mi nem az?). Mi nem azokkal az emberekkel találkoztunk, akik az elvekkel azonosulni voltak képesek, más motivációkat helyeztek fölé.
Én csak annyit szeretnék mondani, hogy van Magyarországon egy másik Rogers iskola is, Tatán. Mi ezért az iskoláért költöztünk ide tavaly augusztusban, és nagyon nem bántuk meg, úgy is mondhatnám, fényesen bevált. Négy gyerekünk jár ide, most egy hatodikos, egy másodikos, egy elsős (öt és fél évesen gond nélkül felvették, miután megtárgyaltuk a dolgot, Misi nagyszerűen érzi magát, miután több, mint egy évig megtagadta az óvodába járást, alapvetően azzal, hogy unalmas). A legkisebb meg óvodába jár(ogat) - mert itt óvodától gimnáziumig minden van. A tandíj tavaly 10,000 volt, idén, mivel tornatermet és uszodát akarnak építeni, nagy elnézéskérések közepette felemelték 12-re. Reggeli-ebéd-uzsonnával együtt fizetünk havi 60-at, ami sok, de nekünk tökéletesen megéri.
Ide is kb. 150 gyerek jár, nagy a fluktuáció. Sok olyan gyereket hoznak ide, aki normális iskolában kezelhetetlennek bizonyult, ezek közül csak azok maradhatnak, akik 1-2 hónap alatt itt kezelhetőnek bizonyultak, de ez elég sok. A kimondottan a szülők Rogersiánus elkötelezettsége miatt érkező gyerek kevés. Ennek ellenére nagyon baráti és közvetlen a légkör. Amikor először voltunk itt, tulajdonképpen két dolog ragadott meg. Az egyik, amit oroszb is írt, hogy a gyerekek odajöttek, kezdeményeztek, érdeklődtek. A másik, hogy a legkülönbözőbb korcsoportok játszottak együtt, értelmes játékokat (foci, saját kiötlésű bonyolult fogócskák, köteles-ugrálós, stb.). Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de az én élményem egy normál iskolai szünetről az, hogy a lányok vihogva piszkálják egymást, a fiúk meg üres tekintettel, karatét imitáló mozdulatokkal elszántan rugdossák jobb esetben a levegőt, rosszabb esetben egymást.
Ami a legfontosabb: a gyerekeink nagyszerűen érzik magukat az iskolában, a legritkább esetben betegek és akkor is be akarnak menni. A tanításnak fél háromkor vége, de ha ötig értük megyünk, biztosak lehetünk benne, hogy találnak maguknak elfoglaltságot. Nagy kosárlabdaélet, atlétika is van, mindenféle szakkörök, az egyik zenetanár tanít zongorát is. Egy másik illető dobolást.
Véleményem szerint a tanári kollektíva kicsit kevésbé nyitott és személyközpontú, mint amilyennek mutatja magát, neurózis és rejtett konfliktusok itt is vannak, de hát hol nincsenek - itt legalább foglalkoznak vele. Én is elkezdtem a személyközpontú terapeuta képzést (amit az iskola vezetője tart, három éves, évente egyszer 8 nap és három hosszú hétvége elmenős), és elég hasznosnak találom (plusz színtiszta hedonizmus - mindig szép helyekre megyünk, és jókat beszélgetünk viszonylag normális emberekkel - hát négy gyerek mellett ez ritkán jön össze).
Azoknak, akik az "életben" található szabályokkal, rendekkel és "kőkemény szankciókkal" példálóznak: ezt én is rendre megkapom. Két dolgot szoktam rá mondani: az egyik, hogy tudományos, hosszú nyomonkövetéses vizsgálatok bizonyítják (erről a Vekerdy szokott hosszan áradozni) hogy minél tovább van elfogadó, barátságos, személyközpontú, támogató környezetben a gyerek, annál JOBBAN fog tudni alkalmazkodni később a világban általános ellenséges, rideg, hierarchikus, igazságtalan társadalmi rendszerekhez - bár nem feltétlenül úgy, hogy betagozódik. A másik dolog meg ez: ami engem illet, nagyon remélem, hogy az én gyerekeimnek NEM LESZ főnöke, mint ahogyan nekem sincs, hanem független, önálló és szabad személyiségként fogják megoldani a megélhetésüket és az életüket. Lehet, hogy a világ ma olyan, amilyennek ti mondjátok, de többek között azért olyan, mert egy csomó ember beletörődött abba, hogy ezen nem lehet változtatni, így van és kész.
Ja,es azt elfelejtettem,hogy 2 evvel ezelott kerult 23.000 Ft-ba.
Jo draga ahhoz kepest,hogy meg mindig nem sikerult a gyereknek minden lemaradast bepotolnia,ugyhogy most masodszor jarja egy normalis kozepiskolaban a 11.-t,hogy jovore le tudjon erettsegizni:((
Ez a topic ugyan nem szól a Géniuszról, de a kisfiam oda is járt egy félévet:)) (hová nem?)
Semmit nem tanultak, két hónap kellett (neki, mert okos, és meg akarta tanulni), hogy azt a félévet bepótolja, pedig tanulni igazán szeret. Napi telefonokat kaptam, hogy milyen szemtelen a gyerek, hazamegy előbb, látványosan unatkozik, évvégéig nem derült ki a némettanár számára, hogy a gyerek sosem tanult németül (mondjuk mondtam és leírtam beiratkozáskor) az első egyes után is írtam, hogy nem kéne erőltetni a németet, legalábbis nem ezen a szinten, sz@rtak rá, az osztályban 3-an voltak, az of. egy 24 éves, gyakorlatlan, akit időnként felzaklattam azzal, hogy megkérdezem mi is történik ott, mert jegyek nincsenek, ha meg vannak, akkor egyszerre öt és 2-es 3-as. Ő nem tudja a jegyeket. Három gyereket nem volt képes nyomonkövetni. A gyerek IQ-ja 134, azt ígérték foglalkoztatják, dolgoztatják, á, ez is csak egy gyerekmegörző, aug. szept. különtanárszámlák, gyereknek tök fárasztó, most tök hagyományos iskolába jár -- mondjuk szemtelen, nehéz vele, de még bírják...
"Én is mindent megbeszélek vele, elsősorban azt, hogy az itthon a legbiztonságosabb közeg, mert "hivatalból" szeretjük és megbocsátóak vagyunk, de az Életben szabályok, hierarchiák vannak, még akkor is, ha az nem biztos, hogy tetszik nekünk. Nincs mit tenni, rendek vannak, elvárások -- be kell tartani, nem fáj."
Teljes mértékben egyetértek!
Annyian mondták nekem is, hogy a lányomat "különleges" iskolába kellene vinnem, gondolkoztunk rengeteget a Waldorf sulin, de nem tudott igazán meggyőzni. Pontosan azért, mert nem tanítják meg a gyerkeknek, hogy nem kell megváloóztatni a személyiségét, nyugodtan kilóghat a sorból, de igenis tudomásul kell vennie, hogy vannak sorok, amikbe BE KELL ÁLLNI, és EL KELL FOGADNI, mert egyébként kirekeszti a társadalom. Felnőtt korában úgyis rögtön szétpofozza az élet őket, miért nehezítsük meg még azzal az életüket, hogy nem tanítjuk meg nekik a morált.
A szocializálódást pedig legjobban a kegyetlennek tűnő normál általános iskolákban fogják eljajátítani. A hiperaktív rovatban már leírtam hosszabban, hogy mennyire kegyetlenek tudnak lenni a gyerekek egymással, főleg ha valaki nem átlagos gyerek, de a saját tapasztalataink alapján ki merem állítani, hogy jók ezek az iskolák Legalábbis arra, hogy megtanulják kezelni a környezetüket. Közben pedig lehet nagyon útálni, és igenis érdemes a szülőnek néha helyrerakni a tanárt, ha éppen úgy érzi, hogy megérdemelte. De azt sem szabad elfelejteni, hogy ha éppen jót tesz az a tanár, akkor azt is meg kell neki köszönni. Ezt sokan azért nem teszik meg, mert "nyalizásnak" titulálják.
Gondoljuknk csak bele, hogy azért a kevés fizetésért, amit a tanárok kapnak mit kell kiállniuk gyrektől, szülőtől egyaránt? Hányszor cseszik le a szülők a tanárokat, és hányszor köszönnek meg nekik bármit is? Végül pedig fel lehet tenni még egy fájósabb kérdést is. Hányan és miért hagyják el ezt az egyébként nagyszerű pályát? Na de nem ez a mondandóm lényege, úgyhogy folytatnám.
A szövegelésem elején írottak ellenére azomban abban is biztos vagyok, hogy kellenek a "különleges" iskolák, de tényleg csak a kizárólagosan szélsőséges esetek számára. Pl. a Géniusz, ahol olyan gyerekek vannak, akik ha 1* elolvasnak valamit, az életben nem felejtik el, és únnák magukat egy átlagos suliban. Viszont azoknak a gyereknek, akik ilyen iskolákba kerülnének különböző "vizsgálaton" kellene résztvenni szülőstül, hogy tényleg szükség van-e arra, hogy elkülönítsék az átlagtól.
Az a baj, szintén tapasztalat alapján, hogy sok vizsgálat eléggé felületes, így nem biztos, hogy feltárja a lényeget. Viszont olcsóbb... :(
En ugy gondolom,hogy ezeket a tarsadalom altal felallitott szabalyokat be kell tartani,hiszen a nagybetus eletben senki nem fog a lelkevel foglalkozni.
A fonoket nem fogja erdekelni,hogy mit erzett akkor,mikor megkapta azt a bizonyos munkat.
Meg kell csinalni es kesz.
Es igenis en vagyok a szuleje,ha tetszik,ha nem es nem azert kell megcsinalnia,amit mondok,mert felette allok,hanem azert,mert egy csaladon belul is vannak jatekszabalyok,es en a koromnal fogva tapasztaltabb vagyok.
Lehet rola beszelni,lehet vitatkozni,de az utolso szo akkor is az enyem.
Ha ezeket kiolik beloluk es akkorara nyilik a szajuk,mint a Becs-kapu,csak boldogtalanok,es meghasontottak lesznek,mert egyszeruen nem tudnak belilleszkedni.
Arrol nem beszelve,hogy a targyi tudas,amit itt megszereznek,edes keves.
Én is mindent megbeszélek vele, elsősorban azt, hogy az itthon a legbiztonságosabb közeg, mert "hivatalból" szeretjük és megbocsátóak vagyunk, de az Életben szabályok, hierarchiák vannak, még akkor is, ha az nem biztos, hogy tetszik nekünk. Nincs mit tenni, rendek vannak, elvárások -- be kell tartani, nem fáj.
Es tudod,azt hiszem en tenyleg mindent megbeszelek a gyerekekkel,eleg liberalisan nevelem oket,de az lanyom mivel csak masfel evig jart ide,elotte,utana "normalis " iskolaba, neki is teljesen furcsa volt ez a kozeg.
Ami padig ram vonatkozik: a szuloi ertekezleten kozel masfel oraig batikoltunk,fuggonyt varrtunk,mielott egyaltalan szo esett volna a gyerekekerol.
Szeretem en eldonteni,mit kezdek az idommel.Ha batikolni tamad kedvem,majd en eldontom,hogy hol es mikor.
Csatlakozom -- az én egyébként okos gyerekem áll és néz, hogy miért nem beszélik meg vele, hogy bagozni nem szabad a klotyóban, miért írnak be igh. intőt. Mondom, mert ez van a házirendben. Na, jó de azt vele nem beszélték meg.
A nagy gyerekközpontúságban elfelejtették, hogy van élet a Rogersen túl is
Ja ,es a lanyom a mai napig azt szivja,amit ott nem tanult meg.
Matekora helyett is osztalyfonoki volt,mert valaki azt talalta mondani a tarsara,hogy hulye,ezert meg kellett beszelni,hogy mit is erzett akkor,mikor erre vetemedett.Mindennel foglalkoztak,foleg a gyerekek jogaival,kiveve a tanulast
Az en lanyom masfel evig jart ide.Ennyi nekem pont eleg is volt belole.
Igaz,hogy gyerekkozpontu,de szerintem az amerikai modell szerint atestek a lo tulso oldalara.
Kis szosszenet egy szuloi ertekezletrol.A lanyom akkor volt ott 8-os.Masnap egy taborba indultak valahova az Alfoldre,azt beszeltuk meg.A szallasert nem kellett fizetniuk,cserebe minden delelott valamit dolgoztak.Pl.a fiuk cserepet raktak,a lanyok foztek,stb..Ezert cserebe delutan mindenfele programot csinaltak nekik,lovagoltak,strandon voltak stb.
A szuloin a szellemet figyelembeveve ott voltak a gyerekek is /helyesen/,de mikor egy szaros 14 eves fiu felallt es kozolte,hogy marpedig ot senki nem kenyszeritheti,hogy dolgozzon,ha nem akar es az o velemenyet senki nem kerte ki ezugyben,akkor en felalltam es hazajottem.
En igazan liberalisan nevelem a gyerekeimet,de az en ertekrendem szerint ez mar tulzas
