Az, hogy él valami, még nem jelenti azt, hogy választékos a stílusértéke. A ’körülbelül’ jelentésű uszkve a nyelvérzékem szerint nem fordulhat elő választékos szövegben, míg a ’tól-ig’ jelentésű igen. És ez független a latin nyelvi eredetitől. (Egyébiránt lehet, hogy a nyelvérzékem téved e kérdésben.)
Szerintem a 'körülbelül' jelentése sem pongyola magyarul [feltéve, ha él a köz nyelvében, márpedig él]. Ha viszont ez utóbbit pongyolának tartjuk, akkor minden mást is pongyolának kell tartanunk, ami nem felel meg az eredeti latin használatnak: nem látom tarthatónak az átmeneti megoldásokat.
> Én nagyon nem szeretem, és pongyolának tartom a ’körülbelül’ jelentésű uszkvét, a tól-ig jelentést viszont nagyon szeretem
Ezek szerint a pöttyös pongyolát szereted, de a csíkosat nem :--)? Mert a 'tól-ig' is pongyola, és a magam részéről nem értem, hogy ha már ennyi mindent elhagytunk az "eredeti" szerkezetből, akkor a 'tól' rész miért ne lehetne elhagyható. Ráadásul ez is latinos: vö. "Cujus est solum, ejus est usque ad coelum et ad inferos" 'akié a felszín, azé [minden] egészen az égig és az az alsó világokig' jogelv.
Én nagyon nem szeretem, és pongyolának tartom a ’körülbelül’ jelentésű uszkvét, a tól-ig jelentést viszont nagyon szeretem, és sokszor kihasználom az általa adott lehetőséget, jelesül, hogy alanyesetben hagyhatom a tagokat (hasonló a hatványkitevő előtt ad, illetve az osztást jelentő per előnye).
Árulja már el valaki nekem, mi a baj a de viszonttal! Tudom, sok magyartanár ellenzi a használatát, mondván, ismétlés. De hát annyi ismétlő szerkezet létezik a nyelvben (rokon értelmű kötőszók halmozása sem ritka), a nyomatékosítás egyik legjobb eszköze. A fülsértésről pedig annyit, hogy ha valaki (akinek tekintélye van az adott ember előtt) deklarálja, hogy valami „nem helyes”, előbb-utóbb elkezdi az ember fülét bántani. Ennek viszont a nyelvhez, nyelvtanhoz semmi.
> usque a magyar -ig ragnak megfelelő elöljáró "egy usque tíz" = egytől tízig
Ha már itt tartunk, a latin usque határozó szó volt 'folytanosan, állandóan, egészen' jelentéssel, így ha a latinből indulunk ki, nem maradhat el az "-ig" -- "egytől uszkve tízig" -- vagy más latívuszi értelmű helyhatározórag.
Más kérdés, hogy a magyar hazsnálatban a "tíz-húsz ember" szerkezet hatására elmaradt a rag (ez az amanibhavam-féle fázis), majd -- mivel ez a kifejezésmód határozatlan számot jelöl -- hozzátapadt a 'körülbelül' jelentés (ez az Oszi-féle állapot). Magyarul magam is 'körülbelül' jelentésben használom, bár 'annyi vagy annál kisebb' értelemben.
Egyre kevésbé vannak stigmatizálva? Hát... Talán annyi, hogy egyre jobban keveredünk, egyre mobilabbak vagyunk, és így egyre több más tájegység nyelvét beszélővel találkozunk.
Nekem kicsit fura, hogy a nyelvjárási kiejtést és a köznyelvi ejtést valaki tudatosan váltogassa, pl. - ahogy írod - otthon nyelvjárásban beszéljen, egyébként meg hochmagyarul. Biztos létezik ilyen, de az szerintem nagyon tudatos, intelligens egyén, a többség szerintem észre se veszi, hogy nyelvjárásban beszél. És ez azért van, mert Magyarországon elég kicsik a nyelvjárási különbségek ahhoz, hogy észrevétlenek maradjanak azok számára, akiknek nincs feltétlen fülük / érdeklődésük ehhez. (Ellentétben pl. Svájccal.) Persze nem a köznyelvet beszélőre gondolok, az könnyebben észreveszi a tájnyelvet, de a tájnyelven beszélő nehezebben veszi észre, hogy a köznyelv más, mert a köznyelvet is folyamatosan hallja. (Rádió, tv.)
Amúgy te általában nem gondolod, hogy létezik olyan, hogy a köznyelv felkap egy tájnyelvi ejtést, és az divatba jön, vagy csak a "természetessen" esetében nem gondolod, hogy erről lenne szó?
Azt hiszem, inkább arról van szó, hogy a nyelvjárásiasságok egyre kevésbé vannak stigmatizálva a köznyelvben, így azok, akik nyilvánosan nem, csak otthon használták a regionális sajátságaikat, azok egyre inkább mernek a saját anyanyelvváltozatukban beszélni. És azt hiszem, ez nagyon jó dolog.
Na jó, akkor egy hosszúval. :-)
Nekem is volt egy tippem, hogy dunántúli nyelvjárás, de én fenntartom, hogy divatba jött, és terjed. Hacsak Budapestet nem tekintjük Dunántúlnak. (Vagy mondjuk Budát. :-) )
A mássalhanzó duplázásról jut eszembe (Jappán), hogy nekem meg az hasogassa, amikor az ügyesen, okosan, természetesen, stb. típusú szavakat két essel ejtik. (Ügyessen, okossan, stb.) Pechemre ez a szokás egyre terjed. :-)
fotbal - ezt is a tévében hallottam :-(
Majdnem elfelejtettem, a kedvencem szintén az RTL Klubtól: Dáriusz Mihalcsevszki. Én úgy elmlékszem, hogy a lengyel nyelvben éppen fordítva ejtjük az s és a sz jeleket. Ezért a Darius Michalczewski-t legalább Dárius Mihalcsevszki-nek illik kiejteni.
Ezt pedig már az illetékes is elmondta (azt, hogy hogyan kell a nevét kiejteni).
Sziasztok,
nekem az "hasogassa" a füleimet, amikor az ügyeket bonyolítják. Nagyon szépen divatba hozták ezt a kifordított beszédet. :-(
A reklámokban látható dolgokról pedig külön "topik"-ot lehetne nyitni.
Lavoratoár garnyié---nekem erröl mindig a lavór jut az eszembe. :-)
Miszter maszl - még jó, hogy van miszter proper, mert azt legalább úgy kell kiejteni, mint ahogy leírni.
Jappán, Svejc - elég sok olyan ember szájából hangzott már el így, akik hivatásszerüen használják a szép magyar nyelvet.
Az RTL Klub híradójában pedig Kurucz Péter mindegy, hogy mit mond, akkor is "bántsa" a fülemet, annyira magyartalan a hangsúlyozása.
Ha belépünk az Unióba, újabb gyöngyszemekkel gazdagodhat nyelvünk. Igaz lesz a régi jelmondat, amit a nyelvkönyvekre írtak: Tanuljunk nyelveket!
Elnézést kérek az ékezetek miatt, de valamiért nem tudok hosszú ö és ü betüket gépelni :-(
> A "fájintos"-t én is ismerem. De vajon mi a helyes írásmódja? Én inkább "fáintos"-nak írnám
Mivel ez a szó nem került be a köznyelvbe, nincs is kialakult helyesírási normája, így mindenki úgy írja, ahogy akarja (a "j" ugyanis az "a" és az "i" közé automatikusan beszúródik).
Etimológiai oldalról közelítve a dologhoz, a "faintos" az eredetibb, mivel az a "fa(j)in ~ fá(j)in" melléknév továbbképzése, ez pedig a német "fein" 'finom' szóból jön. Ahogy nézem a Goggle-os találatokat, a közösség többsége is a "j" nélküli változatot használja írásban.
Mivel a "hagyjad" szó származékáról van szó, én nem érzem semmivel sem rosszabbnak a hagy' formát a hadd-nál.
Beszédben és is a hagy'-ot használom, igaz viszont, úgy írom, hogy "hadd".