Egy hölgy ismerősömmel a Kalifornia álom (fsz.: Emma Stone és Ryan Gosling) című romantikus filmet néztük meg. Moziból kifelé jövet megjegyeztem, hogy micsoda őrületes párhuzam, hogy neki is Toyotaja van, akárcsak a női főszereplőnek én pedig hasonlítok erre a Ryan Gosling gyerekre. Na én emberi lényt így vinnyogva, röfögve és gurgulázva röhögni még nem hallottam. (Csak tudnám, ha egyszer vak, minek viszem moziba.:)
A ház teremgarázsából kihajtva, mindig teljesen kicsavarodva, gerincszakadás közeli állapotban irányítottam a távirányítót a garázskapura és így ellenőriztem, hogy az rendesen lezáródik. 6 év után rájöttem, hogy a lecsukódási folyamatot egyenes derékkal, előre nézve, a visszapillantó tükörből is tudom kontrollálni.
A francia feliratoknak, a félálomnak és a tubusok hasonlóságának köszönhetően tegnap reggel a hámosító krémmel mostan fogat. Közben azon gondolkoztam, hogy ez az új fogkrémnek milyen kellemes gyógynövényes íze van, ami felüdülés a sok "letépem az arcod mentollal" tipusúakhoz képest. Majd amikor az istennek nem bírtam lemosni a fogkeféről - esett le, hogy valami nem stimmel.
A felső szomszédom egy 80 fölötti néni. Eléggé kihagyogat már az agya, de ezt tudja magáról. Normálisan ellátja magát, jár gyógyfürdőbe, egyházi és világi közösségbe, szóval, viszonylag aktív életet él. Nemrég egyszerre indultunk be a városba, és megint rákezdte, hogy hiába a jó testi kondíció, az agya kihagy néha.
- Már megint nem tudom például a keresztnevedet... - vallotta be.
- De drágám - próbáltam segíteni -, hát a múltkor mondtad, hogy arról szokott eszedbe jutni a nevem, hogy nálatok a gyülekezetben ugyanígy hívják a lelkésznőt.
- Aha... Ha épp eszembe jut, hogy hívják a lelkésznőt...
Nekem az arcmemóriám szörnyű. Mostanában meg több új embert is megismertem, és így kissé ciki volt, hogy nem ismertem fel elsőre azt a csajt, akivel egy hete találkoztam. Bár keresem a jellegzetes ismertetőjeleket, de akkor pont oldalról láttam csak, és így nem láttam az egyértelmű azonosítóját az orrkarikát, szemből egyből megismertem volna.
Na meg egy másikat meg összekevertem egy harmadikkal, mert nem volt rajta szemüveg, holott annyira nem is hasonlítanak.
Na meg ma, azaz tegnap is összekevertem egy rég nem látott ismerőst egy másik szintén rég nem látottal. (a kettő barátnője és egymásnak, így a társaság hasonló volt)
az egyszer hallott neveket is tudom. Ha hallottam rendesen a bemutatkozásnál
Akkor neked jó. :-))
Én soha, de SOHA nem tudom senkinek a nevét megjegyezni egy kézfogásos első találkozásnál. Valahogy azzal, hogy aztán én is mondom a nevem, elveszik, amit ő mondott. Totál ontopik, mert ha még találkoznom kell vele, foggalmam sincs, hogy hívják. Évtizedek óta ez van, mindig így volt, nem öregkori elhülyülés. Próbálok direkt erősen figyelni, amikor mondja a nevét a másik, hogy na ő akkor Gipsz Jakab, megjegyez, megjegyez - reménytelen így is. Nem nagyon megy.
Biztos az egyidejű kézfogás teszi. A brit tudósok kivizsgálhatnák. :-)) Vagy nem tudom. Már régen beletörődtem, hogy ez nekem nem megy.
Nekem égőbb lenne hülyeségeket beszélni név gyanánt :-D
A hétvégén volt egy ciki biciklizésem. A Velencei-tótól akartunk menni egy kört, és megnézni a seregélyesi kastélyt (a szüleim végül azzal vettek rá, hogy menjek, hogy a parkot arborétumnak nevezték). Természetesen régóta be van zárva és elvadult az egész.
Mentünk tovább (amúgy se igazán tetszett Seregélyes és a környéke, kilátástalanul lerobbant és semmi érdekes nincs), egyszer csak darabokra törik az első sárvédőm. A következő falu után az első lámpa tartója (amit már nem fogott a sárvédő) adta meg magát a gravitációnak. Már csak egy bogár ment a szemembe, és visszaértünk Agárdra. Vettünk pár ásványvizet, a kiszáradás határán meghúztam, aztán elmentünk fagyizót keresni. A palackot egy asztalon hagytam, ahol öt perc alatt lába kelt. Érdekes ember lehet, aki ellop fél üveg vizet...
Nagykörúton istennő vonul, az élet megáll körülötte, még a hiéna taxisok is abbahagyták külföldi utasuk gyepálását, amikor is ez a nő meglát és széles mosollyal rám köszön. Na és ezért jó a férfiúi szépség jegyeivel szerényebben felvértezettnek és kellő önkritikával rendelkezőnek lenni, mert nem szaladtam bele egy garantált beégést ígérő ismerkedésbe, mert 1000 %-ig biztos voltam benne, hogy valakivel kurvára összekevert.
Erred olgozta ki egy imserősöm azt a megoldást, hogy bulin, mikor valakivel először találkozott, mindig hagyta, hogy az mutatkozzon be, aztán azt mondta, hogy "jé, én is pont Péter/Béla/Günther/Tamás/stb. vagyok, mint te!" - így, ha két óra múlva odament hozzá egy arc, hogy "Hé, Józsua, jössz pókerezni?" - akkor tudta, hogy az illető Józsua...
Én erre az egyetemen azt a megoldást dolgoztam ki, hogy bárkire, aki 5 méteren belül rámnézett, úgy köszöntem rá, mint egy ismerősre, széles mosollyal - ha ismer, akkor OK, ha nem, akkor viszont gondolkozzon ő, hogy honnan ismer ;)
Van egy gyakornok fiúkolléga, olyasmi a neve, mint a Julián - szóval, ritka név, és ha esetleg becéznénk, az nagyon nőiesen hangzana. Megkérdezte az egyik 35 körüli kolléganő, hogy mi a beceneve. A válasz: "Töki". A csaj, miután levegőhöz jutott, kinyögte: "Hááát, valahogy én nem szeretnélek így szólítani..." :D
Nekem borzalmas a névmemóriám, és kissé (?) felületes is vagyok. bm613 topictársnak nincs arcmemóriája, viszont szivacsként szívja magába az infókat az agya, és vágja a neveket, főleg azokét, akiket már legalább ötször látott. Ilyenkor szokott az lenni, hogy szeretnék valakiről valamit mondani, és így kezem: "Tudoood, az a magas, szőke..." bm613 értelmesen próbál nézni. Akkor a fejemhez kapok: "Az a mérnök Debrecenből, na!" Említett topictársunk azon is jókat szokott derülni, hogy két különböző közös társaságunkban (ahol kettőnk személyén kívül is akadnak átfedések) van egy (mondjuk) Tarjáni meg egy (mondjuk) Tarjányi nevű fickó, a keresztnevük nem azonos, még csak nem is hasonlít. Nekem egyszer "beakadt a cipzár", és azóta nem bírom megjegyezni, melyik melyik. Próbálom magyarázni bm613-nak, melyikre gondolok. "Tudoood, a sötét hajú..." Értelmes nézés nr. 2. "Aki a zenésre szokott járni, na!"
Az én korosztályom Dánielekkel van tele, úgyhogy ugyanezt én is eljátszottam egy évek óta nem látott gimis évfolyamtárssal, akivel a metrón találkoztam. Nem az volt, akire gondoltam, de addig eltaláltam, hogy Dani.
Az egyetemen meg sose tudom összepárosítani az arcokat és a neveket, amiket látok. Egyszer boldog névnapot kívánt egy srác (közismert dátum), egy kicsit beszéltünk, és csak utána derült ki, hogy neki is ugyanaz a keresztneve, tehát viszont kéne kívánnom...
Ha már Facebook... Járok egy hobbiklubba, rengeteg ember, abszolút vegyes korosztály, sok a 60 fölötti. Ennek megfelelően sok nő úgy használja a nevét, hogy Gipsz Jakabné. Aztán ha nagyon érdekel, megkérdezem, hogyan szólíthatom, és akkor kiderül a keresztneve. (A többség egyébként Mária vagy Katalin.)
A Face-en a saját falamon néha adok feladványokat, amikre privát üzenetben várom a megfejtést. Tiszteletben tartom, hogy nem mindenki szereti, ha betaggelik, ezért így jelzem hozzászólásban, hogy kinek van már meg a megfejtés: "V. Andi tudja". Persze utolért a végzet: helyes megfejtést írt priviben egy csaj a klubból, méghozzá Gipsz Jakabné. Hát, most írjam úgy, hogy "G. Jakabné tudja"? Inkább megírtam őszintén a post alatt egy hozzászólásban, hogy nemtom a keresztnevét, és hogy ez nekem nagyon kínos, de egy életem, egy halálom: talán Marika. Közben bm613 topictárs még az iwiw-ről kiderítette, hogy Mónika. Update-eltem, hogy nem Marika, hanem Mónika, és ezer bocs. Mónika meg jött, és a post alatt rettenetesen röhögött. (Aztán később élőben is röhögött, és persze nem haragudott.)
Egy másik asszony szintén a klubból ismerősöm, nagyon szép tájfotókat szokott megosztani a Face-en, tetszenek, és érzelmeimnek egy-egy lájkkal hangot is adok. Amikor összefutottunk a klubban, mondtam is neki, hogy mennyire jók ezek a képek, faggattam, hogy mind saját-e stb. Közben végig Katinak szólítottam. Csak másnap jutott eszembe, hogy ő nem az X. Kati (szintén klubbeli ismerős), csak nagyon hasonlít rá. És megint jött egy szép kép a Face-en, és láttam az illető nevét: Q. Istvánné. Hogy az a... Szerencsére más ismerősei nem fogták vissza magukat, és hozzászólást is írtak. Egyikük pl. ezt: "Katikám, hát ez gyönyörű!" (A hülyéknek is lehet szerencséjük...)
Beégünk, csak áthelyeződött a tagság egy része a face-re. Több ilyen csoport is van. De hogy ne legyen hiányérzeted, itt egy mai friss: Munkahelyi mosdó, kisdolog elvégezte után húzom le a wc-t. Abban a pillanatban valami fejbe ver, hideg, vizes, kemény! Leszakadt a tartály a falról (kb.2,2 m magasan volt) a teteje a fejemre, a víz az egész lényemre zuhant. Még sikítani is elfelejtettem ijedtemben. A tartály ott ficegett a fejem fölött, csak a befolyó vízcső tartotta meg, immáron víz nélkül :) Ott álltam mint az ázott faszent, kolléganők miután látták, hogy nem esett bajom, sírtak a röhögéstől. Ki a fene gondolta volna, hogy ennyi víz van benne?
A környékünkön sokszor találkozok eltévedt emberekkel, végülis az egyik felét csak úgy 15 éve építették be, és a gagyibb térképeken még mindig nincsenek rajta az utcák. A mai viszont reménytelen eset volt.
Az utcánk végén messziről láttam, hogy egy autónak csak az egyik féklámpája világít. Egy szakadt Ford Ka volt az. Nem ment el, de amikor kikerültem, utánam szólt a benne ülő szőke nő, de már azt is meg kellett kérdeznie telefonon, hogy milyen utcát keres. Mondtam, hogy lefelé, a főúton (ezt még mutattam is), utána balra. Megköszönte, és elindult.
Én is mentem le, és láttam, hogy jobbra fordul be, aztán megáll. Még egyszer odafutottam, és beszóltam az ablakon, hogy balra, a másik oldalon lesz... valamit hümmögött, aztán visszafordult. Kiderült, hogy vagy nem figyelt, vagy nem fogta fel, mert ahelyett, hogy átment volna a túloldali utcába, amit keresett, visszakanyarodott a főútra, átment a villamossínen, aztán felment a szemközti hegyre vezető egyik kis utcán. Még pár percig vártam a buszra, de nem jött vissza.
Kiccsaj kezd beszélni, tegnap megvolt az első két szavas kifejezése: "kicsi kuki". Most izgatottan várom a délutánt, amikor az apja megy érte bölcsődébe és a gondozónők kaján vigyorral elmesélik, hogy beindult a beszédfejlődés :)
Szöszi aranyköpése: "Hallod, most már ennyi idő elteltével kezd megszépülni a szülés emléke". Néztem nagy szemekkel, hogy komolyan, két év után feldolgoztad a traumát, hogy fáradt voltál, de egész éjjel nem jutottál ki kávéért? Örül, hogy már jobban vagy :)
