Megoldás a félelemre 2: szugeráld magadba, hogy te valójában egy hatalmas saláta vagy, és így persze máris semmi értelme annak, hogy az a randa nővér épp most csapol meg egy bazinagy tűvel.
A megoldás a félelemre: rá kell szokni vmi intravénás kábítószerre és tuti megszűnik a tűtől való félelem. Ezután már csak egy lépés a vérvétel. (a különbség a tű mérete, kábítószernél vékony, ez lenne a bevezető szakasz, vérvételnél pedig jó vastag, ami már fáj, de a félelem megszűnik)
Hadd meséljek.
Nekem a férjem ájul a vérvételtől. És mi olyan helyen dolgozunk (labor), ahol évente kötelező. Ilyenkor én vezetek, mert ő bevesz 3 db Eleniumot, 2 Xanaxot és 2-3 Valerianát, emiatt nincs olyan állapotban, hogy volán mögé üljön. Ezzel a módszerrel éppen hogy megússza, de közben nekem lesben kell állnom egy csokival és egy pohár kávéval, amiben 6-8 kockacukor van.
Na mindegy, nem ez a lényeg.
Az első babánkat szültük (együtt). Minden nagyon jól ment, a végén sem volt semmi rosszullét, pedig nem nevezném vértelennek a jelenetet. Api elvágta a köldökzsinórt, végignézte az összestoppolásomat, sürgött-forgott az újszülött körül, egyszóval csúcsformáját mutatta. Ekkor bejött a szülésznő, és mondta, hogy Rh-helyzet van, és az ellenanyag meghatározására vért vesz tőlem. Ez volt az a pillanat, amikor az én drágám elszürkült, és elhaló hangon kijelentette: azt hiszi, jobb lesz, ha ő most kimegy... Miután végignézte a szülésemet, annak minden hentesjelenetével együtt.
Mindannyian (szülésznő, orvos, ápolónő) nagyon jól szórakoztunk...
Nekem is van ilyen porblémám. Ez egy fóbia, egyszerűen megmagyarázhatatlan! Vérvételnél eddig mindig csak némi szerencsével és a maradék cseppnyi lelkierővel sikerült elkerülni az ájulást. Injekciótól nem félek annyira, de ha gondolatban "rákészülök", akkor attól is rosszul vagyok.
Szerintem minden fóbiára igaz, ha gyakran találkozik az ember a dologgal és azt tapasztalja hogy nem történik semmi baj, akkor elmúlik. Gyerekkoromban 1 hónapig voltam kórházban, minden nap megszúrtak, az akkor a világ legtermészetesebb dolgaként éltem meg.
Anita 31: én úgy képzelem hogy szülés közben vmi egész más lelkiállapotban van az ember, és ezért nem kezd el félni a császármetszéstől és egyéb véres dolgoktól. Bár Te jobban tudod!
Haladjunk kizárásos alapon: én nem félek :o)
Viccen kívül, talán hatásos gyógymód lehet, ha nekifogsz és eltökélten felvarrsz mondjuk 25 4lukú gombot egyfenékkel.
Avagy tényleg menj el egy véradónapra, és nézd meg a tűt. Miután fellocsoltak, végy erőt magadon és maradj ott. Nagy jót teszel, és kiderül, hogy nagyon kevéssé fáj.
Minél nagyobb a tű, annál kevésbé. És elég sokáig benned marad ahhoz, hogy a vége felé már talán egy barátkozó oldalpillantást vess rá.
Rosszcsont: Szerintem más a tűtől és más az "élveboncolástól" való félelem.
Én azt hittem nagyon félek, és közben pár hete úgy megcsászároztak mint a sicc, és kifejezetten érdekes volt.
Nem állítanám ugyanezt a gerincbe kapott érzéstelenítésről, de azért túléltem.
Volt miért. :o)
Ennél már csak az a rosszabb amikor fecskendő is van a tű végén. Az USA-ban például így veszenek vért. Szörnyű dolog. Én mindig megfeszítem a karom, hogy hamarabb megtalálják a vénám (így persze jobban fáj a dolog). Ráadásul amióta lefogytam 26 kilót ennem kell vérvétel után.
Már. Milyen fősulira jártál? Csak nem egészségügyire? Hülye kérdés volt mi?
Esetleg el kell menni véradásra, azt ugyis fekve csinaljak, ha jól emlékszem. Talán az első mintát veszik le ülve? nem is tudom, pedig többször voltam.
akkor igazán nagyszerű férfinak érezheted magad, aki segit embertársain és ANNÁL a tünél csak kisebbekkel találkozhatsz a későbbiekben. Szerintem a véradásnál legalább kétszer akkora átmérőjüt használnak, mint pl a rózsaszin végü, amivel vért szoktak venni laborban.
Én mütétekre jártam főiskolás koromban és folyamatosan tréningeztem magam, hogy ne legyek rosszul a szagoktól meg a látványtól. ökölbe kell szoritgatnod a kezed, pumpalnod es odafigyelned a légzésedre. Az önszuggeszció igen hasznos tud lenni. Nem is ájultam el soha, az elején is legfeljebb kimentem, de legalabb ki birtam menni, nem pedig vittek.
Szoval, ha akarod, akkor nem leszel rosszul,!
Nemi igazsag olvashato szavaidban,habar olyanrol meg nem hallottam,hogy valaki a tetanusztol izgult volna fel…
Engem inkabb az zavar, ha vizsgalnak, szurit adnak be, stb. az orvoson, noveren kivul meg egy jo paran ott vannak a rendeloben! Mit keresnek ott, ha semmi dolguk!
Vervetel suxx… valahogy nem tudom megszokni. Fajni nem faj, csak a latvany, meg hogy leszoritjak a karodat,… huhh , meg belegondolni is rossz.
Az injekciotol nem irtozom, csak valami miatt az atlagnal is jobban erzekeny vagyok a tetanuszra.
Ez abban nyilvanul meg, hogy barmekkora ’dozist ’ is kapok, a fenekem feszito fajdalommal es voros folttal tudatja, hogy itt az ideje a jeges borogatasnak… :-((
Az injekciótól való rettegés szerintem sokakban azért (is) jelentkezik mert szégyenlősek. Mindenki kapott már szurit meg oltást, de nagyon sokan vannak akik rettegnek attól, hogy a hátsó felüket kell fedetlenül mutogatni (tetanusz esetében pedig ez elengedhetetlen). Fiatalabb orvos, doktornő vagy asszisztensnő esetében ez igencsak kínos lehet (az egyik volt barátom ilyenkor mindig megmerevedett).
Erről mi a véleményed?
Én egyáltalán nem félek a szuritól, habár régen, amikor kb. 7 éves voltam, valami szívizomgyulladásom volt vagy hasonló és heteken kersztül naponta 2-3x kaptam antibiotikum-injekciót, ami nem viz, hanem kicsit olajszerű volt, és NAGYON fájt!!!!
Meg nemrég, 2 éve volt egy kisebb műtétem. Mivel az okostojások későn adták be az altatás elleni szurit, tök éber voltam a műtét előtt, és amikor az atomtudós műtősnő vénát akart szúrni a kézfejemen, mellészúrt vagy átszúrta a vénámat vagy mittudomén, és annyira fájt, hogy ha van szabad, lekötözetlen, beszíjazatlan keze, tuti, hogy behúzok neki egyet. Utána persze szúrt még egyet, azt is mellé (következmény: lila kéz 3 hónapig), de harmadszorra már a karomban próbálkozott, sikerrel.
De ezek ellenére sem kezdek el remegni, ha tűt látok :) Pedig lenne miért....
szóval: fel a fejjel, ki lehet bírni!
De azt se feledd el, hogy ha a vilag logikus lenne (pl. nem felnenek emberek olyasmitol ami nem is igazan faj ahhoz kepest milyen hasznos) akkor a ferfiak ultek volna meg oldalt a alovat.
szerintem ez a félelem csak onnan származik, hogy a család tagjai is félnek. Sajna én is cukrs vagyok, (napi 5-6 szuri) annyira természetesen szúrom magam, mint ahogy az orrom fújom. Teljesen hozzá lehet szokni!
Hogyhogy? Netán orvos vagy? Bocsáss meg a hülye feltételezésekért.
Valóban nem jó dolog a szuri, főleg ha csíp és ha a fenekedbe (vagy ne adj Isten érzékenyebb pontba) kapod. Bár még mindig azt vallom, hogy egy szexi csaj csupasz popsiját a legnagyobb élvezet szurkálni (a félreértések elkerülése végett közlöm, hogy NEM vagyok szadista). Írigylem a háziorvosokat, a nőgyógyászokat meg méginkább.
Ne csüggedj! Én már attól is el tudtam több ízben ájulni, hogy elküldtek vérvételre.... Komolyan, pedig a vénám 10 méterről áttetszik, olyan vékonyka kis bőröm van. A félelemtől és az azzal kapcsolatos tünetektől senkinek sem kell magát szégyelnie. Annak kell inkább, aki nem fogja föl, hogy az ilyen magatartás abszolúte szabályozhatatlan. Hiába mondod magadban hatszázötvenszer, hogy "nem fog fájni", "nem kell félni", "hű, de ciki..", stb. -egyszerűen nem megy. Tényleg elhanyagolható mértékben fáj egy vérvétel, mint sokszor egy injekció. De mégis csak benned "turkálnak"! Kész, vége. Odamész. Leesik a vérnyomás. Falfehérség. Kiver a hideg verejték. Talán még van időd szólni, hogy gáz van/lesz. Vagy nincs. Akkor a sok bámész szégyen-gerjesztő úgysem tud mást tenni, csak összeszedni Téged és magát. Meg kell köszönni szépen, majd megnyugtatni őket.
Olyan nincs, hogy ezt szabályozd. Vannak viszonylag jobb pillanatok, mikor idejében szólsz, vagy idejében le tudsz ülni vagy feküdni.
Egy-két haladást a témában én már elértem, de ehhez is "normális" fogorvosra volt szükségem. Nála (és immáron utodjául választott kollégájánál + szájsebész férjénél...) nem félek, pedig olykor igen kellemetlen náluk. Még a szájpadlásba kapott szúrást is elviseltem ájulásmentesen (na jó, ott fekszik/ül a delikvens).
Fel a fejjel! vannak még más ilyen kis "tökéletlenek".
Kedves greg5, injekciózáskor gondolj arra, hogy az ókorban meg a középkorban nyilakat, kardokat, dárdákat döfködtek egymásba a csatában, arról nem is szólva, hogy a hóhérok miket műveltek. De még ebben a században is használták pl. a szuronyt.
Ezekhez képest az a tű csak gyerekjáték, szóra sem érdemes. Persze nem kellemes, de csak keményen túlélni! :-))
(Igaz, sokszor az sem mindegy, ki adja be. Van amikor észre sem veszi az ember, de akad, aki szinte bevágja...)
Furcsa, hogy ilyen sokan rettegnek a tű látványától. Gondolj csak bele: lehet, hogy egyszer egy tű fogja megmenteni az életed. Különben is évek óta létezik - sajnos nálunk még évekig nem fog - egy olyan injekció, amely a befecskendezendő szérumot porlasztva juttatja a bőrbe. És hogyan? TŰ NÉLKÜL. A hangsebességnél is gyorsabb lökettel ellátott apró szérumporlaszték a bőr pórusain keresztül szívódik fel. Szerintem nagyon higénikus.
Más. Véleményem szerint a legizgatóbb amikor egy szexis nő popóját szurkálják. Írigylem az orvosokat.
Folytassuk magánba? Szidások és egyéb anyázások: kgb11@egon.gyaloglo.hu vagy kgb11@freemail.c3.hu
A Hofi is átélt egy ilyet, nagyon jól tudta érzékeltetni (nem próbálom továbbadni, aki ismeri tudja miről van szó).
Nálam a fordulópont talán a mandulakivételem volt úgy 7 éves koromban, helyi érzéstelenítéssel.
A műtét hétfőn volt, reggel, nem én voltam az első. Előttem kb. 7 gyerek ment be mandulakivételre, mind bömbölve jött ki. Szóval mikor én voltam soron, az alaphangulatom megvolt. A műtő tele volt éles fém szerszámokkal, a kezem és a lábam lekötötték, és ekkor előkerült egy érzésem szerint fél literes tű amit a torkomba szándékozott döfni a doki. Ekkor beadtam a derekam, és én is elkezdtem bömbölni. A doki szelíden megjegyezte, ha nem hagyom abba a bömbölést, akkor kettőt kapok.
A bömbölésem elvágták, és azóta valahogy nem sírok ha tűt látok.
Igazad van tényleg nem fájdalmas,de látni amint a tű közelít a szemedhez,hát az kegyetlenül szar.Én ráadásul kettőt kaptam!Imádom halmozni az élvezeteket.:-))
Én is nagyon sokáig féltem, aztán mikor elmentem szűrésre, tehát magamtól vállaltam azt, hogy belémbökjenek egy tűt, sőt tettem is érte, hogy így történjen, át kellett értékelnem a félelmemet... Azóta egyáltalán nem félek tőle, hiszen maga a fájdalom nem jelentős, csak a felnagyítódik.
Én évek óta magam oltom influenza ellen, illetve allergiás révén az adott időszakban magam kezelem injekciókkal. Sőt, már vért is vettem magamból. És magadnak beszúrni a tűt sokkal rosszabb, mint ha más teszi! Csak az első "nehéz", a továbbiak már mennek.
So, csak bátram! Ha a tű látványát nem bírod, ne nézz oda, gondolj valami már dologra! 8-)
Lehet tegnap kicsit nyersen fogalmaztam, de a lényeg benne volt.
Az efféle komlexusokat képt féle módon lehet leközdeni szvsz.:
1. mint ddani írta volt az ismétlés által. Lehet írtózol tőle, de látod hogy nem halsz bele, nem jár egy szúnyogcsípésnél erőteljesebb fájdalommal (kivéve ha forgatják a tűt benned...), és egy idő után hozzászoksz, és nem tekintesz rá másképp mint a reggelire, vagy a WC-re járásra...
(Mindent meg lehet szokni - tálán csak a legerősebb fájdalmak a kivételek...)
2. A gyors módszer: nagyságrendekkel meghaladó fájdalom intenzív adagolása (mint írtam). Utána egyszerüen fel sem tünnek olyan apróságok, hogy tűt szúrnak beléd, elfolyik egy féldeci véred, vagy hasonló...
Ami az idegsebészetet illeti, nos ott nagy a halálozási arány, és jópáran beleőrülnek, de egy sem a tűszúrás okozta trumába...
Zs4zet.
Múlt hétvégén próbáltam egy szembaleset kapcsán a szembe adott injekciót (összevarrás utáni fertőtlenítő adag volt, ugyanis az összevarrást csak csepp-érzéstelenítéssel csinálták) - tény, hogy pszihikailag baromi idegesítő, de fizikailag semmi az egész.
Kavore: én lassan felcseperedem, de még mindig ugyanúgy félek a tűtől. Nem tehetek róla. A fájdalmat elviselem, de ezt nem :( valószínűleg most is kell mennem egy vérvételre sajnos...azt tervezem az orvossal, hogy odamegyek, és megmondom neki, hogy ejtek egy szép sebet én magamon, azt csurgatok neki annyi vért, amennyi csak kell :)) Legfeljebb elvérzem.
greg5:
Regen en is igy voltam vele, de most mar megvaltozott. Nem mondom, hogy orvendek ha barmikor szurkalnak, sot, tenyleg kicsit kellemetlen, de mar nem veszes. Nem tudom, hogy mikor valtozott meg, lassan felnottem, es nagyreszt elmult a felelem.
Bar a vervetelnel legutobb (3-5 eve) majdnem kiment a fejembol a ver. Es akkor meg biztatott a doktorno, hogy birjam ki meg ezt a harmadik kemcsovet (a vampiroknak kell ennyi ver?), mert ha nem, akkor ujra meg kell szurnia, hogy meglegyen a kello mennyiseg a vizsgalathoz.
Ha meg nem birsz ranezni a ture, ne nezz ra :-) Szoval nezz masfele, ne szugeralt magadba megjobban a felelmet, a latvany miatt.
