Akkor ezek szerint erted, hogy mi volt a felhordules oka. Csak Te szerencsere nem ugy erted a 'baszatlanpics' dolgot. Ez pozitivum. (En amugy mar meg sem merek mukkani. De jo kis porgos topik. Bar lehet, hogy ez a tema inkabb abba a masikba, a 'nok ferfiak tarsaalom' vagy mi cimube tartozna.)
Fenét, prózaibb a dolog. Az elején az ember idealista, viszont sokat van egyedül. Ezt megelégeli, s az idő előrehaladtával a gátlásait szép lassan vedli le, látja, hogy az ideák csak eszményképek, köszönő viszonyban sincsenek a valósággal, s akkor legalább egy picit pótolni kellene valamit az elmulasztott lehetőségekből, elhalasztott évekből. :-(
szerintem a biblia nem propagálja a szüzességet.. aztmondja,örüljenek akin nem vágyynak rá, a többiek meg házasodjanak.. reményeim szeritn a szeretkezést könnyebben veszi az úr mint keresztény fórumtársaid gyűlölködését..
Akartam írni, hogy ez nem lineáris folyamat, de nem akartam bonyolítani. Végülis elég sokmindentől függ, hogy az embert milyen elvárások felé terelgeti a személyiségének változása.
A hangadók közt azonban nem egy olyan volt, aki még a csókolózást is halálos bűnnek tekintette az esküvő előtt.
Ha ez nekik így jó... ám legyen.
Van egy hívő ismerősöm, aki szerint (ad 1) bűn a házasság előtti szex, és (ad 2) szó szerint - minden megbocsájtható. Ez az illető megbocsájtotta a feleségének, hogy megcsalta, de olyan lánnyal nem tudna mit kezdeni, aki házasság előtt szexel, mert ezt elítéli. Mondtam neki, hogy ebben semmi logikát nem látok, hiszen azzal, hogy lefeküdt valakivel, nem őt akarta bántani, a megcsalás viszont kemény önzés és bántani akarás, de legalábbis a másik érzéseinek a figyelmen kívül hagyása, ezért abszolút nem értem, előbbi miért nem, utóbbi pedig miért megbocsájtható. No de nem vagyunk egyformák.
Arról nem is beszélve, hogy mennyire örült annak, hogy szűz nőt kapott!
Hát... Ez most elég csúnya lesz, de én azt gondolom erről, hogy ez a szűznő-mizéria, ha mint elvárás merül fel, akkor többnyire a birtoklási vágy kifejeződése, azon túl, hogy megvan a maga evolúciós előnye. (Ugye, nem kell magyaráznom, miért kifizetődő dolog ez.)
Valamiért az a kellemetlen érzésem van ezzel kapcsolatban, hogy a delikvens gyakorlatilag magának akarna "nevelgetni", és az ilyesmit nem állhatom.
És ismét felmerül a kettős mérce lehetősége ("egy nő ne adja magát könnyen" vs. "egy igazi férfinak dicsőség, ha minél több nőt megfektet"), ami nálam vörös posztó, mint már kiderült.
Más eset, ha mindketten úgy gondolkodnak, ahogyan például te; tehát nemcsak a nő, hanem a férfi is az igazinak tartogatja a testi szerelmet, de legalábbis lelki kötődést szab meg az aktus feltételéül. Ismerek ilyen párokat, és ezt tiszteletreméltó hozzáállásnak tartom.
Különben, megint csak azt tudom mondani, hogy nem az a lényeg, hogy a partnerünk szűz volt-e vagy sem, sem az, hogy hányadik randin és hány emberrel ésatöbbi, hanem az, hogy számíthatunk-e rá a bajban.
Persze ez csak a végszükség esete, mert ha két ember igazán szereti egymást, először megpróbálnak segíteni egymáson, illetve magukon
Ez utóbbit az emberek kb. 12 éves koruk óta művelik, de egy idő után kevés, sekélyes.
Nos, a következmény az lett, hogy nagyon "kikaptam" egyes ottani fórumtársaktól. Szerintük nem elég, hogy én parázna vagyok, hanem még másokat is bujtogatok a bűnre a rossz példámmal, szégyelljem magam, el fogok kárhozni,stb...
Nesze neked keresztényi szeretet, megbocsátás! Amennyire ezekre a dolgokra emlékszem, a Bibliának nem az a lényege, hogy a falat kapard kínodban, hanem az, hogy szeresd embertársaidat, Istent, segítsd mások életét. És ebbe bizony beletartozik, hogy ne szeresd el másnak a kedvesét.
A hangadók közt azonban nem egy olyan volt, aki még a csókolózást is halálos bűnnek tekintette az esküvő előtt.
És ezek az embernek látszó lények mit mondanak, hol a határ? Megérinthetek valakit? Kézfogás megengedett? Leginkább az érdekelne, milyen pragmatikus ok áll a tiltás mögött. Isten praktikus tanácsokat adott az élethez, de nem ok nélkül tette. Szerintem keveredik az egyház korábbi akarata a bibliai elvekkel. Az egyháznak jó a frusztrált ember, aki saját szexuális nyomorával van elfoglalva, mert könnyen kordában tartható, könnyű a hatalmat gyakorolni felette.
Például én hiszek abban, hogy az életem nem zárul le a halállal, hanem a lelkem kiszáll a testemből és folytatom az életemet egy másik létformában. Ezért 1-2 év számomra kifejezetten rövid időtáv, mivel én az örökkévalóságban gondolkodom.
Feltéve, ha sikerül megütnöd azt a szintet, amely a 144 000 közé jutáshoz elegendő. Mind emellett a Biblia nem utal érzékiségre - sőt, határozottan azt állítja, hogy nem lesz (így emlékszem) - a folytatásban. A szexuális öröm egy olyan dolog, amit csak ebben a létformában lehet megélni.
Ezért nem félek attól sem, hogy nem találok társat amiatt, mert nem adom oda magam rövid időn belül.
Jó, ez a társ. És a szex öröme nem hiányzik? Mi van az elvesztegetett idővel?
de veszekedés sohase lett a dologból, mert toleráltuk egymás másságát
Értelmes emberek között ez így szokott lenni. Vonatkozhat ez akár politikára is.
Arról nem is beszélve, hogy mennyire örült annak, hogy szűz nőt kapott! (Ennek jelentőségére nem azonnal jött rá!)
Nem értjük egymást. Pontosabban én értem a gondolatmenetedet, de te nem érted az enyémet.
Mi, keresztények a mai átlagos világnézethez képest tényleg fordítva ülünk a lovon. Ez azt jelenti, hogy nem mi változtunk meg, hanem a világ körülöttünk.
Nem állítottam, hogy ateista vagy. Ha akarod, írhatsz arról, hiszel-e Istenben, vagy nem.
Ezért írtam neked a múltkor, hogy a logikánk nagyon különböző. Mivel én egy Krisztusban hívő ember vagyok, egész máshogyan látom az élet fontos kérdéseit, mint aki nem hisz a kereszténységben.
Ez a két mondat csak véletlenül került egymás mellé? Én szerintem sehol sem állítottam, hogy ateista vagyok.
Én sem azt mondtam, hogy jó az önmegtartóztatás. Mégis, néhány évig ki lehet bírni.
A börtönt is ki lehet bírni, az emberek többsége valahogy mégsem vágyik oda. Általában az is csak néhány év.
ha megvan két fél között az összhang, és ami a legfontosabb, az elköteleződés
Szerintem fordítva ülsz a lovon. Hogyan lehet meg az elkötelezettség, ha még nem is ismerik egymást? Aki még a szexuális együttlét előtt elkötelezettségről beszél, az nyilván hazudik, hiszen a jövőre nézvést tesz kijelentést. Márpedig mind kvantummechanikából - pl. Heinserberg féle határozatlansági reláció -, mind pedig Istentől tudjuk - szabad akarat -, hogy a világunk nem determinisztikus, a jelen a folyamatos születés állapotában van, nincs valamiféle 'sorskönyv', amelyben előre meg lenne határozva az életünk, az anyag állapota.
Én sem azt mondtam, hogy jó az önmegtartóztatás. Mégis, néhány évig ki lehet bírni. Túl hosszú ideig (pl. évtizedekig) tényleg nem érdemes várni, mert az már tényleg megárt egy egészséges ösztönű embernek (akár férfi, akár nő).
Szoktam járni keresztény fórumokra is. Elárulom, magam is hívő vagyok. A keresztény fórumokon is felmerült ez a "mikor érdemes lefeküdni" című kérdés. Ott (és itt is) azt az álláspontot képviseltem, hogy szerintem, ha megvan két fél között az összhang, és ami a legfontosabb, az elköteleződés, le lehet feküdni egymással. Sőt, célszerű is, mert előfordulhat, hogy ilyen téren súlyos össze nem illés van, jobb nem megkötni a házasságot. (Persze ez csak a végszükség esete, mert ha két ember igazán szereti egymást, először megpróbálnak segíteni egymáson, illetve magukon).
Nos, a következmény az lett, hogy nagyon "kikaptam" egyes ottani fórumtársaktól. Szerintük nem elég, hogy én parázna vagyok, hanem még másokat is bujtogatok a bűnre a rossz példámmal, szégyelljem magam, el fogok kárhozni,stb...
Szerencsére voltak ott is mérsékeltebb álláspontot képviselő emberek, akik hasonlóan gondolkodtak hozzám. A hangadók közt azonban nem egy olyan volt, aki még a csókolózást is halálos bűnnek tekintette az esküvő előtt. Ja, és a fórumozók többsége nem a 60 feletti korosztályból került ki.
Ezért írtam neked a múltkor, hogy a logikánk nagyon különböző. Mivel én egy Krisztusban hívő ember vagyok, egész máshogyan látom az élet fontos kérdéseit, mint aki nem hisz a kereszténységben. Ez nemcsak a nemi élet kérdéseire vonatkozik. Például én hiszek abban, hogy az életem nem zárul le a halállal, hanem a lelkem kiszáll a testemből és folytatom az életemet egy másik létformában. Ezért 1-2 év számomra kifejezetten rövid időtáv, mivel én az örökkévalóságban gondolkodom.
Ezért nem félek attól sem, hogy nem találok társat amiatt, mert nem adom oda magam rövid időn belül. Vannak olyan férfiak, még ha nem is teremnek meg minden bokorban, akik hasonlóan gondolkodnak ilyen téren hozzám. Egyébként az élet érdekes rendező, mert a volt párom nem tartotta problémának, hogy későn adtam oda magam, és nem is volt hívő. Pl. sokat beszélgettünk a halál utáni életről. Ő semmiképpen sem tudott meggyőzni a saját igazáról (a halál után nem jön semmi), én sem az enyémről (átmegyünk a túloldalra és várnak minket a már meghalt szeretteink), de veszekedés sohase lett a dologból, mert toleráltuk egymás másságát.
Arról nem is beszélve, hogy mennyire örült annak, hogy szűz nőt kapott! (Ennek jelentőségére nem azonnal jött rá!)
Hülyeség. A pasinak - helyesebben nekem - arra van szüksége, hogy a vágyódó nőnek örömet szerezzen. Az ő gyönyöre tüzel fel. A prosti a pénzemre vágyik, nem az érintésemre. Akkor már inkább az ujjaim: nem leszek beteg tőle, figyel rám és ingyen van. (Persze ki tudja meddig. Lehet hogy feketemunkának tekintik rövidesen, és átalányadót vetnek ki rá, mert az állam elesik a prostik legális adóztatásától, ha a népek nem járnak kupiba.)
Boldogok a lelki szegények. Ha valakinek alig van érzéki vágya, nem hiányzik neki, de őszintén sajnálom, mert nem tudja, miről marad le. Amit mondtam már: ha nincs vágy, nincs mit kielégíteni, de ezáltal a kielégülés öröme is elérhetetlenné válik számára.
Nem ritka, sőt inkább általánosnak nevezhető érési folyamat az, amelynek eredményeként sokan átértékelik a dolgokat, vagyis a szabad, kötetlen élettől egyre inkább a "valakihez való tartozás" vágya felé haladnak.
Mi az istent gondoljak egy látszólag értelmes valakiről, akinek most már hosszasabb levelezés után talit ajánlok (igazából már korábban (egész az elején) ő is éreztette, hogy lehetne) erre ilyen választ ír:
Ha úgy kell történnie, hogy találkozunk, akkor ez így is lesz :)
Ez más eset, ez erkölcs. Korábban nem erről volt szó, hanem arról, amikor nincsen efféle akadály.
Számomra a szex az önátadás egyik fajtája. Akkor kerülhet rá sor, amikor már elköteleződés van.
A férfi viszont nem tölt ki bianco csekket. Hogyan legyen a részéről elkötelezettség, egyáltalán bármi, ha még nem ismeri a szexuális reakcióidat, amelyek az egyik legfontosabbak egy párkapcsolatban. Tudod, jókat beszélgetni azonos neművel is lehet, ahhoz nincs szükség ellenkező nemű partnerre.
Mégis jobb szerintem egy ideig önmegtartóztatásban élni
Szerintem meg nem, s ezt tapasztalatból mondom. Saját bőr. :(
A többi embernek valóban semmi köze ahhoz, hogy mikor voltál először pasival. Nem tartozik rájuk, s ez így van rendjén. Éppen arról írtam én is, hogy az ember ne mások miatt tegye, hanem saját maga illetve a partnere miatt.
ha egy nőre ezt mondják, ez eccerű degradáló hatalmi gesztus, semmi köze senki nemi életének elégtelenségén való aggódáshoz.
Itt lesz a félreértés. Én mindenesetre nem úgy értelmezem, ahogy írod. Éppen együttérzően. Arról talán tettem már említést, hogy furcsállom, hogy miért szégyellik a magányos nők a kielégítetlenségüket. Megindító, izgató tud lenni a gondolat, hogy valakinek esetleg megadhatom, amire régóta nagyon vágyik. Tehát inkább kifejezésre kellene juttatni, nem pedig palástolni.
