Nem hinném, hogy engem bárki különösen fösvénynek tart, de innen én is inkább kimenekültem volna. Rosenstein tud főzni értelmezhető adagokat és ételeket ad. A víz meg csak víz, nekem a Perrier a kedvencem, mikor flancolni akarok.:-)
Nnnnna, erre kíváncsi leszek. Mármint az Aum-ra....:)
Mi szombaton voltunk és nagyon beletört a bicskánk... De erről részben mi tehettünk...
Nagyon rossz partnerrel mentünk, velejéig szarrágó, az 1000.-Ft-nál drágább ételektől már kiütést és hisztériás rohamot kap, ugyanakkor kedveli az egzotikust, sokat járt Ázsiában tehát munkanélküli segélyen tengődik... Amikor megláta a fogásonként 4000 körüli árakat, majdnem félájultan rohant volna ki egésezna HÁrmashatárhegyig....
Sajnos én fürjet választottam. Tudat alatt talán ott csenghetett, hogy az idei Bocuse d'Or-on éppen a fürj az alaptéma és belém nyilalt, hogy én még sose próbálkoztam ilyennel.
Hát nem kellett volna. ilyen pici kis izét hogyan lehet úgy megsütni, hogy ne égjen szénné? Borzasztóan látványos, ötletes módon tálalták, egy jókora madárkalitkában hozták szegény állatot és a feltálaló hölgy észrevétlenül a mobilját rakta mellé aranyos madárcsicsergést sugározva...
A köretek hozzá isteniek voltak, de hát a fürj szegény tényleg egy vicc...(Sajnos a képen kétszer akkorának, egy fél griffmadárnak látszik, mint valójában. Nem szép látvány...) Azt én nem tudom, hogy nettó el volt-e égve, vagy csak "jól" megsütötték, minden esetre a falatkányi cseppnyi húsa puha volt és ízletes, már amikor valami felrémlett a mikronagyságú foszlányokból, amit le lehetett szegénykém csontocskáiról kapirgálni...
A lányok gödöllői töltött csirkét fogtak, és hiába figyelmeztette őket a pincér kisasszony, hogy ne tradicionális csirkét keressenek a tányéron tradi töltelékkel, mivel minden elemeire lesz szedve. Hát ők is nagyon nagyot csalódtak... Pedig isten tudja, jópofán nézett ki
Ami viszont isteni volt, az a víz... Ugyebár én eredendően egy szögedi bunkó fajankó volnék, és ilyen vizet - Thoreau - ilyen üvegedény tálalásban még nem láttam.
Nem óccó, az eviani víz bakfitty ehhez talán, de egyszerűen akkora élmény akár a "szúrósát", akár a símáját kortyolgatni, hogy már ezért megérte idejönni, hogy ezt megismerhettük.
Minden kudarctól függetlenül mégis úgy érzem, hogy ide vissza kell jönni. Először is a szarrágó ismerősünk nélkül, másodszor a (sajnos eléggé) picinyke étlapnak az alaposabb tanulmányozásával és talán jobban járnánk, ha a 6 fogásos esti degusztációs menűre neveznénk be,ezekkel a vizekkel, mert akkor mégis csak többfélét ki lehet próbálni. A fűszerezésekből ugyanis azért az sejlik, hogy ez egy jó hely... A "lokáció" nem a legcsábítóbb, de hát istenem, a Rosenstein is hov átudott gyökeret ereszteni....
Belül a hely igen tisztességsen, ne mflancosan, de jó izléssal van megcsinálva, óvatosan finedining-nek becézik magukat és a viszonylag egyszerű dekorációdacára is érződik "válámi"... Állítólag a Hajós utcában is van egy filiáléjuk, megnézzük azt is, aztán majd eldöntjük, hogy hol próbálkozunk újra, bár itt is nagyon aranyos volt a csapat, csupa lelkes jókedvű fiatal, úgy hogy akár itt is....
Tavaly, vagy azelőtt nyáron megkiséreltük a Makk Hetest és rettenetes pocsék volt. Bevásárló központba nem bevált brand hanem egy hétköznapian jó szakács kell, aki hétköznapi ételeket főz. Erre lenne közönség. Aki elszállt sztárkonyhára vágyik, az nem bevásárló központba jár hétköznap enni. Szerintem!
A Zuzu (a legutóbbi kísérlet a Tanti helyén) egyfajta polgári konyha volt, kissé átgondolt-könnyített, de hagyományos ételekkel. Ez se ment, persze, véleményes, hogy a brassói 4500-ért vonzó lehet-e.
Szerintem bevált brand (pl. Bíró Lajos) tudná fellendíteni a helyet, feltéve, ha a bérleti díj nem olyan magas, hogy eleve elvetélt minden kísérlet.
Az utóbbi pár hétben a Stand25 és a Byblos volt tervben nálunk. Előbbi nagyon felkapott, emberes feladat volt asztalt foglalni. A régihez képest a helyszín klasszisokkal jobb, végre nem fagy meg az ember. Fogások minőségénél nem éreztem változást, étlap pár fogással bővült. Egyedül a szerviz rontott az összképen, 1 órát vártunk a desszertre.
A Byblos egy fokozattal drágább, mint amennyit megér, bár gondolom a lokáció miatt komoly költségekkel jár. Libanoni konyha, nagyon jó fűszerezéssel, nagy adagokkal. A város egyik legjobb tabboulehjét itt ettük. Negatívum az emeletről leáradó vízipipa szag illetve a földszinten kicsit jobban meg lehetne oldani a szagelszívást.
Megkukkoltuk a hétvégén a Société-t. Ugyan a némelyek által erősen kritizált típusú étlappal rendelkeznek -összetevők felsorolása-, de azért olyan a rövid étlap, amiből kitalálható, hogy mit kap majd az ember. Feltűnően kevés vendég volt, bár álmos január van valóban, egy kissé meg is ijedtünk. (Foglalásra mentünk, az utcáról benézve biztosan nem esünk be egy teljesen üres helyre, mi voltunk az első vendégek aznap este.) Ezek után kifejezetten kellemesen csalódtunk: A levesek -marha consommé és erdei gomba velouté nagyon jók voltak, a szarvasgerinc inkább csak szimplán jó. A rib eye és a kétféle desszert viszont kiválóak. Mindez nagyon erős italkínálattal és profi -értsd kiváló és ötletes- koktélokkal, jó fej kiszolgálással vegyítve kifejezetten kellemes élményt jelentett. Hozzáteszem, hogy a bár elvileg éjfélkor zár, ehhez képest kb. másfél órát ráhúztak a kedvünkért úgy, hogy zárásra már ismét csak ketten maradtunk. (Közben azért megfordult néhány vendég a helyen rajtunk kívül is, szerencsére.)
Az elég nyilvánvaló, hogy valójában egy impozáns rendezvényhelyszínről van szó valójában, nem is tudom, hogy az mennyire egyeztethető majd össze az étterem és a bár napi nyitva tartásával és működtetésével, de ez mondjuk nem is a mi gondunk. Egy próbát szerintem mindenképpen megér, bár én igazán akkor javaslom, ha valaki azért iszogatna is a kaja mellé vagy után.
Ez nyilvánvaló, a legtöbb üzletnél ott. A bérbeadó végre rájöhetne arra, hogy ez a hely nem a fine dining helye. A vendéglő egy rövid közjáték kivételével soha nem ment, de meggyőződésem, hogy elfogadható áru polgári konyha menne. Mert még a végtelenül rossz Makk hetes se csődőlt be, a ponty kifejezetten jól megy és a park vendéglőnek sincsenek szemlátomást gondjai. Én soha nem próbáltam ki az olaszt ott, de az azért mond valamit, hogy ottléte alatt is nem egyszer láttam a pizzafutárt jönni a bevásárló központba. :-(
Jol tudjuk, Mo az az orszag, ahol nem bun totalisan elonytelen uzletet kotni, max hulye a vallalkozo :)
En nem vagyok egy gazdasagi szakember, de ha nekem van egy plazam, amiben vannak uzletek es azok uresen allnak, akkor az nekem gazdasagilag nem jo [felteve persze, hogy az uresen allo uzletek utan nem csengetik be a berlok megiscsak a berleti dijat, mert ha igen, akkor lasd 1. pont]
Azaz a kevesebb bevetel is tobb, mint a semmi, azaz megegyezek a berlovel, hogy maradjon - mert az ugye jol latszik, hogy nem allnak sorba a mostani arert a jovendo berlok.
Az első éttermet (Bruno & Bruno) ott Tálos Attila (Bortársaság) és Herczeg Zoltán (ma: Dining Guide) közösen üzemeltette. Aztán Herczeg tán beteg lett vagy csak elunta tolni be a zsetont, a bortársaságos főtulaj egyedül maradt, ő tolta tovább, de már Tanti néven.
Az utolsó csapatot nem tudom, miért zavarták el, de azt eléggé nehezemre esik elképzelni, hogy sok évi bukta után pont akkor/azokat zavarta volna el a tulajdonos, akik nyereségessé tették az éttermet végre...
Előtte Angerman László sommelier-üzletvezető próbálta üzemeltetni a csapattal közösen, de őt elzavarta a tulajdonos, feltehetőleg azért, mert ő sem tudta hozni a számokat, amiket megbeszéltek.
Szerintem a Mákban is azt csinálta, amit szeret, meg a Zónában is, csak az előbbiben összebalhézott az üzletvezetővel, az utóbbi pedig súlyosan veszteséges volt.
Nyilván a Fáma is súlyosan veszteséges volt, a pizzás arcok valamiféle szerelemprojektnek szánták (talán vezekelni akartak a borzalmas pizzákért :D), de aztán elunták tolni belé a pénzt.
Az egyik igen jó étterem tulajdonosa azt mondta nekem, hogy semmiképp nem dolgozna H. Krisztiánnal, mert ő annyi szeret pöcsölni minden étel elkészítésével (= annyi emberre van szüksége a konyhán), hogy lehetetlen a gazdaságos működés.
Köszönöm mindkettőtöknek a választ, akkor ezek szerint továbbra sem megyünk a Hegyvidékbe családi ebédre....
A Szirom egy picike luk (valahol azt olvastam, hogy korábban egy kis fagyizó volt), ahol leülni sem lehet kényelmesen, pedig megkósolnám a kajákat.
Az egyik beharangozó cikkben azt mondta Huszár, hogy ő többet nem dolgozik senkinek, itt azt csinálhat, amit szeret (akkor ezek szerint korábban nem?), úgyhogy ez a hely valószínűleg az övé lehet, bár ki tudja...
Nem vagyok bennfentes, de én valami olyasmit hallottam, hogy a bortársaságé az üzlet, vagy a bérleti jog? Állítólag nekik nem felelt meg az az alkalmazotti társaság, akik néhány hétig vagy talán hónapig üzemeltettek a sztárok után a vendéglőt. Ment is nekik, mikor egyik napról a másikra elzavarták őket.
Hát azért nem azt írták, mert a mainstream gasztrofelületeken hazudni szokás ebben (is).
Tehát Huszár még résztulajdonos se volt, nem tulajdonos. Ő volt a séf egy rövid ideig.
A tulajdonos a Pizza Forte tulajdonosi köre volt, ők voltak a tulajdonosai a Fáma étteremnek is, amit szintén Huszár Krisztián éttermeként reklamíroztak, majd bezárt a dolgozók pihenése céljából, aztán nem nyitott ki (tovább pihentek a tervezettnél).
Most H. Krisztián egy kis büfében dolgozik a Körúton, a Szirom Bárban. Hogy ott végre legalább részben tulajdonos-e, erre csak a Jóisten tudhatja a választ. :)
A Hegyvidék Központ bezárt éttermei továbbra is zárva vannak, mind a három darab. K. jól néz ki a földszinti főbejárat, rögtön mellette a legnagyobb területek be vannak zárva. A Schiffer Miklós divattanácsadó uraságtól a liftben elkapott mondatfoszlányokból úgy értettem, a minipláza korábbi főnökasszonya egy női marha volt és elüldözte a vendéglátókat a lehetetlen bérleti feltételekkel. De már kibacták a hölgyet, tehát idővel minden szép lesz. Vagy nem.
Azóta se nyilt semmi és azóta is meg vannak terítve az asztalok, gondolom már vastag porréteg van rajtuk. Naponta látom és lesem, mert nagyon szeretném ha egyszer valami élhető hely nyilna ott. Gyakorlatilag mellette lakom.
Azt nem tudod véletlenül, hogy a Hegyvidék étterem részében (korábban Bruno & Bruno, a "két hét" alatt Michelin csillagot kapott Tanti, majd annak bedőlése után az egy ideig Huszár Krisztiánnal reklámozott Zuzu*) jelenleg működik valamilyen étterem (úgy emlékszem korábban azt írtad, hogy sokat jártál ide)?
(*Az elején az a szöveg ment, hogy Huszár Krisztián étterme, majd egyszer csak hipp-hopp, kiírták a Facebook oldalukra, hogy Huszárt kirúgták Huszárral a legnagyobb békességgel elváltak egymástól (már csak az "érdemei elismerése mellett" hiányzott, mint régen, amikor egy jóelvtárst rúgtak ki).
Na ezek szerint akkor mégsem Huszár étterme volt, magát csak nem küldte volna el....:)
De akkor miért nem azt írják, hogy Vastagbukszájú Jenő étterme, ahol Huszár a séf?)
Amikor legutóbb arra jártunk (talán tavaly augusztus) az ajtón benézve teljesen úgy tűnt, hogy a Zuzu nyitva van, az asztalok megterítve, a pultra odakészítve a különböző eszközök, de az ajtót hiába lökdöstük, nem nyílt. Az ajtóról levéve az étlap, és egy kiírás: vasárnap zárva (szerintem korábban mi vasárnap is voltunk).
Idáig még rendben is lenne, sikerült elmenni egy olyan helyre, ami az újabban egyre jobban elterjedő szokásnak megfelelően vasárnap zárva van (én azt hittem, az éttermek pont vasárnap kaszálnak a legnagyobbat, de biztos a hétköznapi menüztetés jobb buli, a vasárnap ebédelni vágyókra meg szarnak), de itt meg azt olvastam, hogy végleg bezárt a Zuzu. (Arra azóta sem jöttem rá, hogy akkor miért nézett ki úgy minden, mintha másnap reggel nyitna.)
Esetleg azóta működnek újra, vagy nyílt a helyén valami (ha más nem, kínai aprócikk bolt, az talán megél ott....:) )?
Hozzá kell tenni, én bőven éreztem távolságot a Zazzitól (intenzitásban-állagban-természetességben), bár nyilván nem tudnám megmondani, hogy konkrétan milyen és mennyivel gyengébb alapanyagokat és technológiát használnak.
Az a helyzet, hogy sokan rácuppantak erre a krémes-franciás (mousse) műfajra, de az igazán jók és a közepesek között fényévnyi távolságot érzek és hajlandó is vagyok megfizetni ennek az árkülönbözetét.
Így igaz, onnan keveredtek ide... Akkoriban éppenséggel a krémes dolgaikra cuppantam, szerintem akkor sem voltak túl messze A Zazzie-tól, persze
az egy más kategória volt.
Most viszont éppen a száraz dolgaikat kedvelem és ez a tegnapi látogatás is naggggggyon megérte...:) Itt talán picit viszafogottabbak, nem akar mindenáron rózsaszinű csajos cuki lenni, mint anno a Bimbó út alján...
Hát ha már Te is rácuppantál a c(mérsékelt, de kíváncsiskodó) cukizásra, akkor ajánlom figyelmedbe egy másik régi-új kedvencmet, a Marangona-t a
Csanády utca elején, a Szent istván parknál, egy háztömbben az ecetessel...
Miután éppen ma gurultunk arra (Új Lipóciában voltunk kis beszerző körutacskán), hát persze, hogy ne mbírtam megállni, hogy pár perce ne álljak meg
előttük, akár szabálytalankodva is...
A 25421. sz. hozzásszólásomban már említettem a helyet, igaz, akkor elsősorban a mi drága minimál igényű (mármint ami a változatosságot illetné...) Boszinknak ajánlottam figyelmébe, de nagyon nem vette e témában a lapot...
A napokban nagyon elfogott a krémes-desszertes utálat, hirtelen rá se bírok nézni a sok krémből és nagyon kevés tésztából felépített költeményekre, tortaszeletekre és ezeknek van néhány nagyon gusztusos száraz süteményük, aminek a szopogatása, rágcsálása nagyon nehezen hagyható abba.
És ma ráadásnak vettem próbaképpen egy túró torta szerűséget, holott ha valamivel ki lehet üldözni a világból, akkor az a sajt- és túrótorta...
Ez viszont zseniális volt,egyetlen jókora szelettel (890.-FT) a nejemmel együtt és hiányérzet nélkül befaltuk ebéd után. Nem túlédesített, nagyon finom, elegáns izesítéssel és olyan kuglófszerűen megpirult oldalropogóssal, mint amiről éppen a Martys travel cake-je kapcsán áradoztam...
Valami ilyesmi lehetett, ez egy novemberi kép, most málnalekvárral volt bolondítva...
De a Marty-s-szal is vigyázz, ne csalódj benne az első pillantásra, mert az sem szimpla "cukrászda", hanem egy ma divatos vegyes "tüzelésű" vendéglátóipari létesítmény. És ez a Marangona is hasonló, csak itt talán nincs meleg konyha....
