Gergo73 azt az eredményt hozta ki, hogy a példájában adott alakú tömegnek egy általa kiválasztott tömegpontja nem a tömegközéppontra gyakorol vonzerőt,
Nem ezt hoztam ki, mivel ez így értelmetlen is. Egy tömeg minden pontja (infinitezimális) tömegvonzást gyakorol minden pontra, tehát rá is (infinitezimális) tömegvonzást gyakol minden pont. Persze távolabbi pontok kisebb vonzerőt gyakorolnak egymásra Newton törvénye értelmében. Én a kocka egy adott pontjára ily módon ható infinitezimális erők eredőjét számoltam ki, és mint kiderült, az nem a tömegközéppont felé mutatott. Ettől még a vizsgált pont a tömegközéppontra ugyanúgy gyakorolt (infinitezimális) vonzerőt, mint minden más pontra.
hanem a vektor eredőjének hatásvonala elmegy a tömegközpont mellett.
Egyetlen vektornak nincs semmiféle eredője, tehát ennek se volt értelme.
Csak éppen praktikusan nem a hidrogénmolekula méretének megfelelő távolságú két pontot tartottál célszerűnek megvizsgálni, hanem a végtelen távoli pontot. Semmi az a kis különbség igazán, kár is volt megemlítenem.
Fizetnek téged azért, hogy félreértelmezd a szavaimat? Rendszeresen alkalmazod a transzlogikát, és a csizmát teszed az asztalra.
Nem egyetlen pontot kell alapul venni. Két pont közötti gravitációs potenciálkülönbség határozza meg, hogy a H2 molekula keletkezhet-e egyáltalán a tömeg belsejében az adott helyen.
Most tegyünk a hidrogénatomunk köré még több hidrogénatomot, szimmetrikusan, gömbalakban. Mindegyik új hidrogénatom gravitáló ereje hozzáadódik a tér egy-egy pontjának gravitációjához. Az első hidrogénatomunk a középen van, ahol kijelöltük a nulla potenciálú helyet, ott a legnagyobb az összeg, a középponttól kifelé csökken. Tehát csökken a gravitációs potenciál. A gömb legszélén a legkisebb, mert a gömbön kívül nincsenek hidrogénatomok.
A súlyzó _egy_ test. Nem kettő, összeköti a nyele. Azért hoztuk fel többen is pont ezt a példát, mert ilyen alak esetén szemléletből is nyilvánvaló, hogy nincs igazad. Mit lehet csinálni, ha a matematikai bizonyítást nem érted? Szemléltetni kell, ahhoz meg hogy minimális fizikai érzék is elég legyen, jó szélsőséges alak a praktikus.
Ha nem tetszik a súlyzó, akkor legyen egy hosszú rúd, az én millió km-es példám arra is ugyanolyan jó.
Még mindig nem értem mi köze van az ábrádnak a vitatémánkhoz?
A vita tárgya még egyszer, sokadjára.
Az a kérdés hogyan fejt ki tömegvonzást egy tömör, egyszeresen összefüggő tömeg a saját tetszőleges tömegpontjára. Vagy fordítva is mondhatom. Hogyan fejt ki tömegvonzást egy tömör, egyszeresen összefüggő tömeg a saját tömegére. A tömegen kívüli erőhatások nincsenek, vagy elhanyagolhazóak.
Az ábrádon két különálló tömeg van. Nem erről vitatkozik. Ez transzlogika tőled.
Gergo73 azt az eredményt hozta ki, hogy a példájában adott alakú tömegnek egy általa kiválasztott tömegpontja nem a tömegközéppontra gyakorol vonzerőt, hanem a vektor eredőjének hatásvonala elmegy a tömegközpont mellett.
Ezt én vitatom, mert szerintem a tömeg bármely pontja a tömegközéppontra fejt ki vonzerőt, ha a tömeg minden pontjának tömegvonzását összegezzük.
Ha a belső erők egyensúlyát vizsgáljuk egy testben, akkor a testet úgy tekintjük, hogy nem hat rá külső erő. A két gombócodnak emiatt semmi köze nincs a témánkhoz.
Ezt ábrád sokszor elsütötted, mint transzlogikát. Az ábrádnak semmi köze nincs a témánkhoz, mert mi most egy tömegen belüli tömegpontról vitatkozunk. Az ábrádnak ehhez semmi köze nincs.
Jellemző rád, hogyha A-ról vitatkozunk, te olyan B-t hozol fel, aminek nincs köze A-hoz. És ekkor meg vagy lepődve, hogy nem beszélek B-ről. Ezt nevezed te transzlogikának. Azt hiszem te teszed mindig a csizmát az asztalra. Ugyanis ne feledd, én vetettem fel a problémát, légyszíves ne beszélj másról.
Arról vitatkozunk, hogy egy nagy testen belüli tömegpont saját tömegvonzásának vektora kersztül megy-e magának a nagy testnek a tömegközéppontján?
Én annyira axiomatikusnak tartom azt, hogy a test minden tömegpontjának vektora keresztül megy a test tömegközéppontján, csodálkozom miért lehet ezt vitatni? Bár ki tudja, tévedhetek is.
"Merev test belső erőrendszere eredője egyensúlyi erőrendszer. Eredő erő nullvektor. Eredő nyomaték vektor nullvektor. Belső erők teljesitménye nulla."
Nagyon jó az észrevételed, emiatt vagyok bizonytalan. Tudniilik ez axióma csupán, és lehetséges az is, hogy ne számoljunk vele.
A belső erők nulla nyomatékot fejtenek ki a tömegközéppontra, ez az axióma. Ez semmiféle fizikai törvényből nem ered. Ha ezt az axiomatikus állítást vesszük alapul, akkor Gergo73-nak nincs igaza. Hiszen nagyon könnyen bizonyítható, hogy ez az axióma csak úgy teljesülhet, ha minden belső erő keresztül meg a tömegközépponton, vagyis a test minden tömegpontjának gyorsulásvektora a tömegközépponton halad keresztül.
Azonban mint mondtam nem kell feltétlen ragaszkodnunk ehhez az axiómához. Lehetséges az is, hogy a belső erők páronként nulla forgatónyomatékot adnak a tömegközéppontra. Ekkor viszont tisztában kell lenni azzal, hogy elvetettük a fizika axiómáját a belső erők nyomatékára. Ez önmagában nem baj. De ekkor elemi kötelességünk az elemi tömegpontok nyomatékainak összegzése a tömegközéppontra. Ha viszont így járunk el, lehet Gergo73-nak akár igaza is. Erre mondtam régebben, tisztában kell lennünk a fizika axiómáinak a használatával is.
Nem neked írom: ha valaki nem érti ezt, nagyon kérem ne használjon kocsmai hangot, hanem inkább kérdezzen.
Elég helytelen. Próbálj inkább a témára koncentrálni. Speciel még nem válaszoltál arra, hogy szerinted hogy mutathat egy erő a tömegközéppont felé, ha ellenkező irányba mutat.
"Képzelj el egy hosszú vékony nyelű súlyzót. Az egyik súly legyen épp melletted 1m magasan, a nyél a közeledben legyen épp vízszintes, és legyen a nyél 1 millió km hosszú"
Nagyon félreértelmezed a példámat. Homogén gravitációs tér kell hozzá. Az 1millió km rudad mondjuk nem ilyen.
A leeső gúlát vizsgáljuk ugyanis, hogy milyenek benne a belső erőkből eredő nyomatékok. A fizika axiómája szerint a a belső erők nyomatékainak összege nulla. Olvasd el majd azt is, amit a matmérnöknek fogok írni erről, mert ő mondta itt az egyetlen okos gondolatot ezzel kapcsolatban.
Képzeld el, hogy a brémai toronyban leesik egy gúla. A toronyban a gravitációs teret homogénnak tekintjük. A kérdés az, hogy ekkor befordul-e a súlyvonalába a gúla, vagy nem. Egy kicsit csalódtam, hogy súlyvonalat nem említett senki. Szerintem nem fordul be egyik súlyvonalába sem a gúla. De ez vita tárgya legyen, ne a mocskolódásé. Néha kocsmában érzem magam itt a topikban.
Ciprian nem érti, hogy miért ne lene igaza, a többiek meg nem értik, hogy ciprian miért nem érti...
Ennyi energiával és lendülettel már egy teljes évfolyamot fel lehetett volna készíteni a mechanika vizsgákra, de hát az igazi kihívás az mégiscsak érdekesebb...
Van azert abban nemi blues eleterzes, hogy itt n+1 magasan kepzett inteligens ember elemis feladatokat magyaraz egyvalakinek, aki nyilvanvaloan sosem fogja megerteni... De nem is blues ez, inkabb abszurd.
Egyetlen adott pontra ható erőkre gondoltam. Magyarán a (sum fi)xp =sum fixp azonosság alkalmazására (fi-k az adott pontra ható erők, p pedig annak a pontnak a helyvektora, amire nézve a forgatónyomatékot számoljuk).
Én le is rajzoltam neki. Azt nem érteette. (utólag merült fel bennem: lehet, hogy nem tudta, hogy rá kell kattintani, hogy a kép nagyobb legyen és a rajta lévő feliratok olvasható méretűvé váljanak?). Aztán elmagyaráztam szóban is neki. Az túl bonyolult volt, mert 2 dimenzót használtam. Aztán kielemeztük ugyanezt 1-dimenzióban is. Igaz, hogy abban forgatónyomaték nincs, de onnan már csak egy lépés a 2-dimenziós, amiben van.
Amikor már olyan egyszerű lett a feladat, hogy tovább nem lehetett egyszerűsíteni, és ő is látta az eredményt, a kérdés tabuvá vált számára. Azóta sem ejtett egyetlen szót sem a dologról. Amikor rákérdeztem, eleinte terelési kísértletek, vagy szitokáradat jött, most pedig mély hallgatás. Ez az ember képtelen arra, hogy változtasson a rögeszméjén. Ugyanezt láttuk a Lorentz-kontrakció esetén is. Még akkor is képtelen rá, ha saját szemével lát egy ellenpéldát. Akkor inkább becsukja a szemét.
Szóval, kíváncsi vagyok, te mit érsz el vele, de azt hiszem nála a "ne ölj"-nél is erősebb belső parancs a "soha se ismerd be a tévedésedet".
"Egy szabadon eső test nem pörög, bármilyen helyzetbe forgatjuk a szabadesés előtt."
Mondok egy szemléletes ellenpéldát.
Képzelj el egy hosszú vékony nyelű súlyzót. Az egyik súly legyen épp melletted 1m magasan, a nyél a közeledben legyen épp vízszintes, és legyen a nyél 1 millió km hosszú, vagyis a másik súly a büdös francba túllóg a Föld gömbjén kívülre. Ha ezt elejted, a közeli súly értelemszerűen majdnem pont g-vel fog esni, a másik meg alig, mert mesze van és sokkal kevésbé vonzza a Föld. Vagyis a súlyzó _fordulni_ kezd, lebillen a közeli vége.
