Az üzeneted többi részét ignorálom, mert nem tartozik a tárgyhoz (öreg hibád).
Csak egy kitörési pontot ajánlottam az Euler egyenlettel, ebből az egy helybe topogásból. A Cauchy féle mozgásegyenlettel meg az is kiderül, hogy ilyen belső erőrendszer mellett van feszültségtenzor is.
A kinetikai vektor pontra vagy tengelyre számitott nyomatéka nélkül ami ugye nem lényeges hiszen nyomaték erről úgyse lehet semmit se mondani. I Piola -Kirchhoff
vagy II. Piola Kirchhoff tenzorok... stb. Hát ezek télleg messze esnek egyetlen pontbeli belső erőtől.
Nem gúla volt? A kocka az egy üreg volt egy gömbben.
Először valóban egy tömör gúla gravitációs hatását számoltam ki az egyik csúcsára, de utána kiszámoltam egy tömör kocka gravitációs hatását is egy belső pontjára (a 2229-es üzenetben). Természetesen ugyanígy a kocka alakú üregre is kiszámolható a gravitációs hatás, hiszen az megegyezik a tömör gömb hatása mínusz a kocka hatásával, a tömör gömb hatását pedig Newton kiszámolta a Principiában (és precíz modern levezetését is belinkeltük páran). Konkrétan bármilyen testnek bármilyen pontra gyakorolt hatása kiszámolható egy hármasintegrállal, az általános képletet is többször beírtam (amúgy elég triviális). Lehet, hogy nehézkes vele dolgozni, de cserébe pontos. Az üzeneted többi részét ignorálom, mert nem tartozik a tárgyhoz (öreg hibád).
Nem gúla volt? A kocka az egy üreg volt egy gömbben.
Az tiszta, hogy megmutattad. Ha ezzel kellene számolni, akkor már három napja csak integrálnék. Az elődök leleményesek voltak.
Szóval fel kell irni egy Euler -féle mozgás egyenletet.
Cipriánnak egy dologban van igaza. Egy merev testre általában ez akkor a legegyszerübb, ha a súlypontot választjuk a koordinátarendszer kezdőpontjának. (Persze ennek is csak akkor van értelme ha a kocka adott gravitációjú térben van.) Mert egy merev test geometriai jellemzői a Tehetetlenségi nyomaték tenzor arra a legegyszerübb.
Ami lényeges: a mechanikában egyelőre a térfogati megoszló erőpársűrűséget
ma még intenziven kutatják. Távolbaható erőknél (belső erőrendszer) ez nem is jöhet szóba, mert egyrészt Newton III. hatás ellenhatás törvénye igaz, másrészt ezek az erők def. szerint közös hatásvonaluak.
Külső Koncentrált nyomatékok terhelhetik a testet (egy fogantyún keresztül csavarom.) Hasolóan felületen megoszló erőrendszere ás erőpárrendszere is van egy zárt V térfogat zárt A felületén.
Nincs kettő, egy van. A kék színű. Vagyis az a test, ami a két nagy gömmből, a rúdból és a cérnából áll. Ez egy ilyen alakú test. Ráadásul egyszeresen összefüggő.
Ha akarod, még homogén is lehet. Mondjuk legyen az egész aranyból kiöntve, így ahogy van.
Most már remélem látod, hogy nem igaz az állításod. Hiszen a felső kis kék pont a testünk belső pontja, és a test álta rá kifejtett gravitációs erők eredőjének a hatásvonala nem megy át a test tömegközéppontján. Szerinted meg át kéne mennie, tehát nincs igazad.
Gergo73 azt az eredményt hozta ki, hogy a példájában adott alakú tömegnek egy általa kiválasztott tömegpontja nem a tömegközéppontra gyakorol vonzerőt,
Nem ezt hoztam ki, mivel ez így értelmetlen is. Egy tömeg minden pontja (infinitezimális) tömegvonzást gyakorol minden pontra, tehát rá is (infinitezimális) tömegvonzást gyakol minden pont. Persze távolabbi pontok kisebb vonzerőt gyakorolnak egymásra Newton törvénye értelmében. Én a kocka egy adott pontjára ily módon ható infinitezimális erők eredőjét számoltam ki, és mint kiderült, az nem a tömegközéppont felé mutatott. Ettől még a vizsgált pont a tömegközéppontra ugyanúgy gyakorolt (infinitezimális) vonzerőt, mint minden más pontra.
hanem a vektor eredőjének hatásvonala elmegy a tömegközpont mellett.
Egyetlen vektornak nincs semmiféle eredője, tehát ennek se volt értelme.
Csak éppen praktikusan nem a hidrogénmolekula méretének megfelelő távolságú két pontot tartottál célszerűnek megvizsgálni, hanem a végtelen távoli pontot. Semmi az a kis különbség igazán, kár is volt megemlítenem.
Fizetnek téged azért, hogy félreértelmezd a szavaimat? Rendszeresen alkalmazod a transzlogikát, és a csizmát teszed az asztalra.
Nem egyetlen pontot kell alapul venni. Két pont közötti gravitációs potenciálkülönbség határozza meg, hogy a H2 molekula keletkezhet-e egyáltalán a tömeg belsejében az adott helyen.
Most tegyünk a hidrogénatomunk köré még több hidrogénatomot, szimmetrikusan, gömbalakban. Mindegyik új hidrogénatom gravitáló ereje hozzáadódik a tér egy-egy pontjának gravitációjához. Az első hidrogénatomunk a középen van, ahol kijelöltük a nulla potenciálú helyet, ott a legnagyobb az összeg, a középponttól kifelé csökken. Tehát csökken a gravitációs potenciál. A gömb legszélén a legkisebb, mert a gömbön kívül nincsenek hidrogénatomok.
A súlyzó _egy_ test. Nem kettő, összeköti a nyele. Azért hoztuk fel többen is pont ezt a példát, mert ilyen alak esetén szemléletből is nyilvánvaló, hogy nincs igazad. Mit lehet csinálni, ha a matematikai bizonyítást nem érted? Szemléltetni kell, ahhoz meg hogy minimális fizikai érzék is elég legyen, jó szélsőséges alak a praktikus.
Ha nem tetszik a súlyzó, akkor legyen egy hosszú rúd, az én millió km-es példám arra is ugyanolyan jó.
Még mindig nem értem mi köze van az ábrádnak a vitatémánkhoz?
A vita tárgya még egyszer, sokadjára.
Az a kérdés hogyan fejt ki tömegvonzást egy tömör, egyszeresen összefüggő tömeg a saját tetszőleges tömegpontjára. Vagy fordítva is mondhatom. Hogyan fejt ki tömegvonzást egy tömör, egyszeresen összefüggő tömeg a saját tömegére. A tömegen kívüli erőhatások nincsenek, vagy elhanyagolhazóak.
Az ábrádon két különálló tömeg van. Nem erről vitatkozik. Ez transzlogika tőled.
Gergo73 azt az eredményt hozta ki, hogy a példájában adott alakú tömegnek egy általa kiválasztott tömegpontja nem a tömegközéppontra gyakorol vonzerőt, hanem a vektor eredőjének hatásvonala elmegy a tömegközpont mellett.
Ezt én vitatom, mert szerintem a tömeg bármely pontja a tömegközéppontra fejt ki vonzerőt, ha a tömeg minden pontjának tömegvonzását összegezzük.
Ha a belső erők egyensúlyát vizsgáljuk egy testben, akkor a testet úgy tekintjük, hogy nem hat rá külső erő. A két gombócodnak emiatt semmi köze nincs a témánkhoz.
Ezt ábrád sokszor elsütötted, mint transzlogikát. Az ábrádnak semmi köze nincs a témánkhoz, mert mi most egy tömegen belüli tömegpontról vitatkozunk. Az ábrádnak ehhez semmi köze nincs.
Jellemző rád, hogyha A-ról vitatkozunk, te olyan B-t hozol fel, aminek nincs köze A-hoz. És ekkor meg vagy lepődve, hogy nem beszélek B-ről. Ezt nevezed te transzlogikának. Azt hiszem te teszed mindig a csizmát az asztalra. Ugyanis ne feledd, én vetettem fel a problémát, légyszíves ne beszélj másról.
Arról vitatkozunk, hogy egy nagy testen belüli tömegpont saját tömegvonzásának vektora kersztül megy-e magának a nagy testnek a tömegközéppontján?
Én annyira axiomatikusnak tartom azt, hogy a test minden tömegpontjának vektora keresztül megy a test tömegközéppontján, csodálkozom miért lehet ezt vitatni? Bár ki tudja, tévedhetek is.
"Merev test belső erőrendszere eredője egyensúlyi erőrendszer. Eredő erő nullvektor. Eredő nyomaték vektor nullvektor. Belső erők teljesitménye nulla."
Nagyon jó az észrevételed, emiatt vagyok bizonytalan. Tudniilik ez axióma csupán, és lehetséges az is, hogy ne számoljunk vele.
A belső erők nulla nyomatékot fejtenek ki a tömegközéppontra, ez az axióma. Ez semmiféle fizikai törvényből nem ered. Ha ezt az axiomatikus állítást vesszük alapul, akkor Gergo73-nak nincs igaza. Hiszen nagyon könnyen bizonyítható, hogy ez az axióma csak úgy teljesülhet, ha minden belső erő keresztül meg a tömegközépponton, vagyis a test minden tömegpontjának gyorsulásvektora a tömegközépponton halad keresztül.
Azonban mint mondtam nem kell feltétlen ragaszkodnunk ehhez az axiómához. Lehetséges az is, hogy a belső erők páronként nulla forgatónyomatékot adnak a tömegközéppontra. Ekkor viszont tisztában kell lenni azzal, hogy elvetettük a fizika axiómáját a belső erők nyomatékára. Ez önmagában nem baj. De ekkor elemi kötelességünk az elemi tömegpontok nyomatékainak összegzése a tömegközéppontra. Ha viszont így járunk el, lehet Gergo73-nak akár igaza is. Erre mondtam régebben, tisztában kell lennünk a fizika axiómáinak a használatával is.
Nem neked írom: ha valaki nem érti ezt, nagyon kérem ne használjon kocsmai hangot, hanem inkább kérdezzen.
Elég helytelen. Próbálj inkább a témára koncentrálni. Speciel még nem válaszoltál arra, hogy szerinted hogy mutathat egy erő a tömegközéppont felé, ha ellenkező irányba mutat.
"Képzelj el egy hosszú vékony nyelű súlyzót. Az egyik súly legyen épp melletted 1m magasan, a nyél a közeledben legyen épp vízszintes, és legyen a nyél 1 millió km hosszú"
Nagyon félreértelmezed a példámat. Homogén gravitációs tér kell hozzá. Az 1millió km rudad mondjuk nem ilyen.
A leeső gúlát vizsgáljuk ugyanis, hogy milyenek benne a belső erőkből eredő nyomatékok. A fizika axiómája szerint a a belső erők nyomatékainak összege nulla. Olvasd el majd azt is, amit a matmérnöknek fogok írni erről, mert ő mondta itt az egyetlen okos gondolatot ezzel kapcsolatban.
Képzeld el, hogy a brémai toronyban leesik egy gúla. A toronyban a gravitációs teret homogénnak tekintjük. A kérdés az, hogy ekkor befordul-e a súlyvonalába a gúla, vagy nem. Egy kicsit csalódtam, hogy súlyvonalat nem említett senki. Szerintem nem fordul be egyik súlyvonalába sem a gúla. De ez vita tárgya legyen, ne a mocskolódásé. Néha kocsmában érzem magam itt a topikban.
Ciprian nem érti, hogy miért ne lene igaza, a többiek meg nem értik, hogy ciprian miért nem érti...
Ennyi energiával és lendülettel már egy teljes évfolyamot fel lehetett volna készíteni a mechanika vizsgákra, de hát az igazi kihívás az mégiscsak érdekesebb...
Van azert abban nemi blues eleterzes, hogy itt n+1 magasan kepzett inteligens ember elemis feladatokat magyaraz egyvalakinek, aki nyilvanvaloan sosem fogja megerteni... De nem is blues ez, inkabb abszurd.
