hát ha én jól emlékszem nálam is a damil az egyik felén állt ki a sebböl de asszem csak az egyik felén volt már nem emlékszem rá teljesen,de nálam is csak sima vágás látszik semmi kapocs meg ilyenek...amúgy a szűk alsonacinak az a szerepe ,hogy a herezacskot megtartsa nameg a hasfaladnak is igy kicsit jobb ,sztem nem a szűk alsón van a lényeg hanem hogy például fecske legyen ne boxer ,mert az tartja a herezacskót..
Hát iylen nincs. A macskaköröm tiltott jel, vagy mi a fene? na még egyszer:
Na bassza meg, ez így értelemtlen lett. Pár mondat valahogy kimaradt, most vettem észre. Szóval így hangzott volna eredetileg:
De a műtét utáni nap, ezt a ragasztást is levették és szabadon volt a seb. Nálam nem kapcsok, hanem varrat tartotta össze a sebet. A vágás két végénél jött fel a damil, aminek a két végét egymással összekötötték.
A szűk alsónadrágot én is itt olvastam, vittem is kórházba, hogy azt vegyem fel hazajövetelkor, felvettem de úgy szoritott, hogy azonnal le is tettem, igy a pizsamagyatyára huztam fel a nadrágot. 4 hétig semmi szorítóst nem tudtam viselni. A 4. hét után már szóba jöhetett szorosabb.Annak ellenére, hogy nem viseltem szoros alsót a heréimmel nem volt gond. Most, hogy elkezdtem dolgozni haskötő félét viselek, ezt korábban gerincproblémára kaptam. Kérdeztem az orvosom Ő azt mondta, hogy erre nincs recept, ahány ember annyiféleképpen reagál, ugy csináljam ahogy nekem kényelmesebb. Ez sem kényelmes a belső varratokat nyomja, igy 4 óránál tovább ezt sem viselem.
Nekem kötés, pontosabban csak egy egyszerű leragasztás műtét után volt. De a műtét utáni nap, aminek a két végét egymással összekötötték. Magyarul kívülről semmilyen varrási nyom nem látszik, csupán a 10,5 cm vágás. Mindkét műtétet ugyanígy csinálták, bár igaz hogy ugyanaz a sebész.
A szűk alsót nekem nem mondták, de több érintettel is értekezve az volt az általános inkább, hogy ne legyen szűk. De lehet, hogy itt a kapcsos módszer miatt van róla szó, mert a többiknek varrva volt.
Tavasznak március 21 számít, akkor kezdődik a csillagászati tavasz. Szóval szombaton mehetsz kertészkedni. :)
Ma kora reggel megvolt a kapocskiszedés. Egy kicsit tartottam tőle, mert szombaton, amikor csak a kötést cserélték, annak a letépése baromira fájó, égő érzést produkált, de végül is nem volt vészes. Leszedte a doki a kötést, befújta valamivel a területet, majd kiszedegette a kapcsokat, ha jól számoltam, öt darab volt, új kötést tett fel, amit két nap múlva kell leszednem, rendesen zuhanyoznom is akkortól lehet majd. Éjszaka is szűk alsót még két hétig kell hordanom, kerti munkát meg már tavasztól lehet végeznem, csak azt nem kérdeztem meg, hogy mi számít tavasznak, hiszen már március van...
Mindenesetre most olyan furcsa az a tudat, hogy nincsenek kapcsok, amik összetartanák az egészet, ezt még meg kell szoknom.
Szerintem nincs különösebben különbség. Végülis az ember úgy működik, hogy a hasfalon alapból van két lyuk. Persze ezt így ne szó szerint értsd. Azon a lyukon szálltak le a herék annak idején és erek, valamint egyéb szövetek vezetnek le. Namármost idővel uygebár ennek a lyuknak össze kell húzódnia. ha mégsem, akkor alakulhat ki a sérv, ami leginkább már gyerek korban keletkezik szerintem. Nagyobb fizikai erőkifejtés hatására ez a lyuk szokott kiszakadni és a megnövekedett résen egyéb belső szervek csúszhatnak át, ettől van a kidudorodás.
Egyforma magasak vagyunk, az ágy végével nekem is hasonló gondjaim voltak. Leeresztett fejrésszel és oldalt fekve még ki tudtam nyújtani a lábamat, de amikor hanyatt fekve felemeltem a fejrészt, hogy kényelmesebben tudjak olvasni, lejjebb kellett csúsznom, és így meg a lábam nem fért el.
A műtét estéjén kértem fájdalomcsillapítót meg altatót, valami koktélt bele is nyomtak a kanülbe, amitől vagy fél percig kóválygott a fejem, mintha fejbevágtak volna, azonban az alvásban nem sokat segített. Persze nem tudom, hogy ha nem kértem volna, akkor milyen lett volna az éjszakám. A többi este már csak bogyókat adtak.
Igazán "jól" péntekről szombatra virradóan aludtam először, a hajnali hőmérőzésig csak kétszer ébredtem fel.
Lenne egy olyan kérdésem, hogy az orvostudomány tesz-e különbséget, vagy más-e a műtéti beavatkozás, ha pl. nagy erőltetés miatt alakul ki lágyéksérv, vagy ha mondjuk születési rendellenesség? Mert amikor kiderült, hogy lágyéksérvem van, akkor a Fóorvos azt mondta, hogy valami hasfalizom elszakadt. A műtét után pedig azt mondta - nem tudom pontosan idézni, de valami ilyesmit -, hogy születéskor, mikor a herék lejötte, nem záródott be, vagy ki a sérvkapu. Vagy ez teljesen lényegtelen?
Kb. ugyanígy voltam én is, csak én ott, és abban a pillanatban nem tudtam eldönteni, hogy azért fájt-e a derekam, mert mikor mentem a mútétre, akkor mosták fel a lépcsőházat, és sejhajra ültem, vagy a kemény műtőasztaltól, vagy netán a műtét miatt. :) Ráadásul a lábaimat sem nagyon tudtam kinyújtani, mert akkor szétrúgtam volna az ágy végét, pedig nem is vagyok olyan magas, mindössze 186 cm. :) Én sem sokat aludtam a kórházban, pedig előtte éjjel semmit nem aladudtam, de olyan kényelmetlen volt az egész, hogy 10 percenként fent voltam.
Nagyon szerencsés vagy a kórházi ággyal kapcsolatosan. Az én ágybetétem annyira volt kemény mint egy mosogatószivacs. Nagyjából 8-12 percenként néztem az órámat 24 órán keresztül a kórházban mert egy másodpercet sem tudtam aludni úgy fájt a derekam...
"Konzervatív" vagyok, soha nem hordtam boxert, a szűk alsónál csak az zavar, hogy éjszaka is viselni kell. Persze ha egy későbbi nagyobb problémát lehet vele megelőzni akkor elviseli az ember.
A gerincérzéstelenítés elvégzése nálam röhej volt, elég nehezen tudta belémdöfni a doki a döfnivalót, kérdezte is hogy nem fáj, mondom dehogynem, erre ő, hogy akkor meg miért nem jajgatok... Kérdem, miért, akkor nem fog fájni? Szóval voltak azért "derűs" pillanatok is :)
Mostanáig heverésztem egy kicsit, és rájöttem, hogy azért a kórházi ágynak is van előnye, egyrészt magasabb az otthoninál, ezért könnyebb ki/beszállni, másrészt meg keményebb az itthoninál, vagyis könnyebb benne forgolódni. A kórházban szinte észre sem vettem, ha az egyik oldalamról a másikra fordultam, de most meg kell terveznem a mozdulatokat, mert bizony eléggé bele tud hasítani a fájdalom.
Talán nem is gondolná az ember mennyire fontos a szűk alsónadrág. Én mindig fecskét hordok viszont ha itthon vagyok akkor boxert. S mert a műtét utáni időszakban főként itthon voltam főleg a boxer dominált. A harmadik héten annyira megfájdult a herém a másik oldalon, hogy fájdalomcsilalpítóval és nyugtatóval tudtam elaludni. (Én soha nem szedek nyugtatót és a fájdalomcsillapítót sem szedtem be műtét után) Ezután elkezdtem szűk alsót hordani éjjel nappal és a fájdalom (talán ettől is) fokozatosan csökkent de még mindig fáj azért. Oldalamra fekve csak úgy tudok aludni ha párnát teszek a combjaim közé, hogy ágyéktájon ne érjen össze. (még most is!!!) Azt ugye írtam, hogy műtét után két héttel a másik oldalon is megnyílt. Lehet ha a doki elmondja hogy éjjel nappal legyen rajtam a szűk alsó most nincs sérvem a másik oldalon. Nem tudom elmondani mennyire kiakadtam hogy esetleg ezen múlik mégegy vágás meg hat hét szívás.
Uhhh ez a csőletolásos história nagyon durva. Én altatást kértem már elsőre is. Többünket műtöttek aznap és a többiek gerincérzéstelenítést kaptak. Én elég fejfásós vagyok de az altatásból úgy ébredtem, hogy azt éreztem nem is tudom mikor pihentem ennyire jót. Nekem nem dugtak le csővet mert maszkos altatást kértem és megbeszéltem az altatódokival, hogy nem kell cső. Legszívesebben műtét után egyből hazamentem volna, míg a többieknek még a pisilés is gond volt. Katéterrel riogatták őket, fájt a fejük érezték a gerincüket a szuri miatt, stb. Én tehát az altatásra szavazok...
A csőledugásról én még nem is irtam, nálam spinális érzéstelenitést terveztek, de nem zsibbadtam el, az első vágásnál elájultam, azután félig ülésből lefektettek és becsöveztek, reggel fogmosásnál vettem észre, hogy a fogaim rém sárgák, de ezen túltettem magam,másnap éjjel arra ébredek, hogy fogak vannak a számba a nyelvemen és nem álom volt kettő fogam alól kiesett. annyira vadul dolgoztak, hogy ez lett az eredménye persze egy kis insorvadásom volt előtte de nem mozogtak a fogak előtte. A fogorvosom járt jól a teljes alsó fogsorom újra kellett csinálni, azt mondta találkozott már ilyennel, a kapkodás miatt nem elég körültekintő az altatóorvos a pipa behelyezésénél, meg az is lehet, hogy mérges volt rám, mert ha a gerinc érzéstelenités sikerült volna lett volna egy szabad órája, igy az 1 órás műtét 2.5 órás lett.
Tényleg vannak különbségek, nálam pld. szó sem volt semmiféle homokzsákról, meg arról sem, hogy a műtét előtti napon lehetőleg ürítsem ki a beleimet hashajtóval, vagy valahogy. (Úgy emlékszem, írt valaki itt erről.) Csak azt mondta az altatóorvoshölgy, hogy 17 óra után már ne egyek, és addig is csak valami könnyűt.
Meg borotválni sem kellett, megcsinálták ők, csak az volt a bosszantó, hogy nem nő, hanem férfi volt a borbély... Gondoltam is, ha ottmaradok a műtőasztalon, az utolsó élményem az, hogy egy ürge matat a micsodám körül :(((
Ráadásul, amíg a műtéti váróteremben vártam a soromra, egy nővér, vagy ki, nekiállt csokit enni előttem, amit imádok. Mindenesetre jól kitoltam vele, mert az infúzió addigra már megtette a hatását, és vagy egy litert csorgattam neki cserébe a kacsába...
Az viszont jó volt, hogy a hétfői "ágyfoglalás" után, a délutáni vizit után haza lehetett mennem, és csak másnap reggel 7-re kellett visszamennem a kórházba :)
mondjuk ez a kapocs dolog kissé furcsa nekem az meg méginkább ,hogy 4 nap mulva kiakarták szedni,dehát mint láttuk vannak azért még az ilyen "rutin" mütétek között is különbségek,amugy a szoross gatyót nekem is monták igy megtartja a zacsekodat ,de inkább fecskét javasoltak ,nálam raktak alá 1 vastag kendöt is hogy tartsa...
zsibbadás gondolom az inyekció hatása miatt volt...én altatásba kértem de azt nem is gondoltam hogy ilyenkor egy csövet ledugnak a torkodon aztmár késöbb monták ,mert volt 1 kis torokfájásom utána....
Mindenkinek kösz a jobbuláskívánságokért, és én is minden érintettnek ilyeneket kívánok - mármint hogy jobbulást!
Érdekes lenne tudni, hogy mikor használják a varrást, és mikor a kapcsokat. Ahogy olvasom, a varratot elég soká veszik ki, míg nekem a kapcsokat, ahogy írtam, már a műtétet követő negyedik napon, azaz ma ki akarta szedetni a fődoki az operátorommal, de sikerült elhalasztatnom hétfőig. A zárójelentésen meg csak annyi van, hogy néhány hétig kímélő életmód javasolt.
Az ülés nekem eddig még nem okoz problémát, a délelőtti hazajövetel óta majdnem majdnem hogy megszakítások nélkül itt ülök a gépnél, annyi bepótolni valóm van... Időként felállok, rágyújtok, eszem, iszom, ránézek az ágyamra, ami annyira hiányzott, de aztán csak visszaülök a gép elé...
A műtét után, amíg nem tudtam felkelni, egy marha nagy gézgolyót tettek a zacsekok alá, aztán este, amikorra már járóképes lettem, mondták, hogy vegyek fel szűk alsónadrágot, és még egy darabig legyen rajtam éjszaka is. Mondjuk ez elég kellemetlen.
Amíg kiállt a lábamból a zsibbadás, időként megfogtam a combomat, irtó furcsa érzés volt, mintha nem is hozzám tartozott volna. Az viszont kimondottan félelmetes volt, hogy a farkamat sem éreztem, amikor megpróbáltam a kacsába vizelni... Na, ezt az érzést az ellenségemnek sem kívánom, mintha az ember elveszítené a második legfontosabb testrészét :((((
Jobbulást kívánok, nekem tegnap volt 6 hete a műtétem, beszámoltam róla. Én eddig táppénzen voltam hétfőn megyek dolgozni. Nálam a belső varrat nem akar felszívódni, mint már korábban írtam jegelni kell és Fastum géllel kenegetni, ezt egy hete csinálom némi javulás van. Az állás és járás nekem nem probléma, már a varratszedés után ami a mütétet követő 14. napon volt már sétáltattam a kutyámat, igaz csak egy közepes testű. Az ülés viszont 1,5-2 óránál tovább nem megy, nyillalló fájdalmat érzek a combom és a heréim irányába, ezért kell jegelni és kenegetni. A háziorvosom azzal biztatott, hogy ha ez ilyen nehezen szívódik fel ezt minden időjárás változáskor elő fog fordulni, ilyenről eddig nem irt senki.
Az állómunka nagyon ki tudja hozni a dolgokat. Nekem régóra megvolt az a kis dudor de a fájdalom szépen fokozatosan jelentkezett, ahogy ülőmunkáról állóra váltottam.
Én négy hét után mentem vissza dolgozni. Most telik majd a hatodik hetem de a seb körül még érzek dolgokat. Nagy sétát én csak a második hét után csináltam, viszont már az első naptól lépcsőztem öt emeletet.
Teljes igénybevételt, futást, emelést hat hét utánra mondtak. Egyébként attól hogy egy részét megerősítették a hasfalamnak hálóval, máshol bármi lehet… ha valami gyenge az gyenge és hasfalra sajnos nem lehet gyúrni.
Nekem, ahogy eddig is olvashattátok a herefájdalmammal volt gondom. Amióta gyógytornáztatom a gerincem és csontkovácshoz járok sokkal kevésbé fáj. Én még mindig a gerincprobléma és a lágyéksérv közti kapcsolatot kutatom…:-)
Ötvennylocas sok türelmet és kitartást a gyógyuláshoz!
A hízáshoz nem tudok hozzászólni mert próbálom tartani a súlyomat viszont ha jól bekajálok és kitágul a gyomrom azt azért szoktam kicsit érezni.
Kedden megvolt a műtét, ma délelőtt engedtek haza. Lehet, hogy elkerülte a figyelmemet, de nem emlékszem, hogy valaki kapocsról írt volna, mindenki csak varratot emlegetett. Nekem összekapcsolták a vágást, amit ma már ki is akart szedni a doki, mielőtt elengedett, de kértem, csak a biztonság kedvéért hagy maradjon bent, így hát hétfőn szedi majd ki.
Gerincbe adott érzéstelenítéssel csinálták a műtétet, mert a fránya dohányzás miatt az altatás nem mehetett. Kértem még egy kis nyugtatót is pluszban, így az elejére egyáltalán nem emlékszem, de aztán észhez tértem még a vége előtt, és olyan érdekes volt átélni, hogy hogy csak mindenféle nyomkodást meg ilyesmit érez az ember, miközben tudja, hogy éppen valahol a lágyékában matatnak. A 10.30 körül vittek fel a műtőbe, és egy óra múlva már újra a helyemen voltam. Szaporán iszogattam, hogy meginduljon a vizelet, de elég sokára sikerült csak egy keveset produkálnom a kacsába. Érdekes módon katéterrel nem fenyegettek. Valamikor estefélé sikerült kimennem a wécére, különösebb gond nélkül.
Másnap szerdán kora hajnalban hőmérőzés, utána irány a földszinti kijárat egy kis füstölés okán. Fájdogált persze felállásnál leülésnél, állásnál, menésnél, stb., de nem annyira, mint ahogy számítottam. Csütörtökön kértem hashajtót, adtak valami marha keserű port, de egész nap nem használt, ezért pépes kaját kaptam.
Péntek hajnalban kérdezték, hogy volt-e székletem, mert ha nem, adják az újabb adag keserűsót vagy mit, de nagyobb adagot. Na erre úgy beindultam, hogy alig értem el a wécéig... Még két ilyen akcióm volt aznap, úgyhogy ez a része is rendeződött a dolognak. Tulajdonképpen fájni nem igazán fáj, csak éjszaka riadok fel, amikor álmomban megfordulok. Na, akkor piszok szar égető érzést produkál a műtét helye!
Érdekesek a sebészek, hazaindulás előtt, amikor kicserélte a kötést, néztem, hogy de randa az a drótszarság, mire ő majdhogynem megsértődött, hogy az igenis szép...
Egyenlőre ennyi, majd még írok talán később pár "érdekességet".
Nem tudom hogy vagytok vele, de én a legcsekélyebb hízást is azonnal észreveszem, ha többet szedek fel mint amennyi a műtétután voltam. Olyankor érzem, mintha valami ott belül húzna össze, pontosabban nem engedné a hasfalat tágulni. MÉg szép, hiszen ott a háló. Kicsit furcsa érzés. Oylan, mintha ahasfal állandóan meg lenne feszítve. :)
Nos én is éppen ez miatt is mentem vissza 3 hónap mulva kb...hogy esetleg lehet e már normálisan sportolni ,focizni esetleg kondi... meghogy 100százalékba terhelhetem e stb... doki szerint nyugodtan lehet terhelni már ,igaz nemtom mér de mostanába marhára lustulós vagyok de már valamit kénék csináni mer kezdek hizni..:) amugy én 4-5-6 héttel utána azért még biztos nem probálkoznék,bár nálam nincsenek ilyen húzó érzések különösebben...de ahogy irtam felüléseknél eleinte 20nál többet megnem birtam csinálni(amugy énse hobbibol csinálok felülést csak éppen kellett) megvalami dereng ,hogy a hálót direkt azért is teszik be hogy erösitse a hasfalat ,és a régebbi módszerrel ellentétben ne okozzon huzó érzést legalábbis ne olyan mértéküt..
Én úgy gondolom, az a távolság egy kicsit sok lehet még. A lépcsőzés meg külön nem használ. Bár hozzáteszem, mikor én az első műtét után hazajöttem, még aznap a fene tudja hányszor fel kellett másznom a padlásszobába, mert akkor kötötték be a mikrohullámú netet. Mit ne mondjak, jól esett lefeküdni utána.
De szerintem csak sima megerőltetés lehet, semmi komolyabb. 1-2 nap alatt múlnia kell.
A 3-4 hetet is korainak tartom. Én 6 hétig voltam táppénzen és utána álltam munkába. Különösebb megterhelés nélkül is, azért este már jól esett lepihenni. Éreztem a húzódást rendesen, pedig nem cipekedtem.
Szerintem mindenképpen oda kell figyelni a kondizásra. Attól, hogy a háló bent van, az lehet hogy tart. De a szövetek nem biztos, hogy úgy megtapadnak rajta, hogy az egy nagyobb megterhelésnél nem válik le. Ismerek több olyan személyt, akinél bizony újra kiszakadt a sérv az erőlködéstől. Szóval oda kell rá figyelni. A második, harmadik műtét után is már mindig egyre gyengébb a hasfal. Minél többször műtik, annál nagyobb a kiújulás veszélye.
Lenne két kérdésem. Az egyik az lenne, hogy február 24.-én volt a műtétem. Azután mondta a Főorvos úr, hogy mozogjak. Ami tőlem telhető volt, azt meg is tettem, 1 óránként kisétáltam az udvarra egy cigit elszívni, és emellett elég sokat mászkáltam itthon. Keveset feküdtem, gyakorlatilag csak az első 2-3 napban, de akkor is mozgtam. Tegnap viszont megkiséreltem egy hosszabb távú sétát, elsétáltam a papír boltba a nyomtatóba papírért, ez kb. oda-vissza jó 1,5-2 km. Óvatosan mentem, és minden lépcsőnél óvatosan másztam fel, tehát semmi hirtelen mozdulat. Viszont estefelé azt vettem észre, hogy jobban fáj, mint szokott. Ülő, vagy fekvő pozícióban semmi baj, csak amikor felülök, vagy mozdulok. Nem is tudnám milyen érzéshez hasonlítani, talán mintha jobban húzódna, vagy olyasmi mikor az embernek izomláza van,. Azt szeretném kérdezni, hogy ez egy ilyen séta után normális dolog, vagy ez valami probléma?
A másik kérdésem az lenne. hogy a Főorvos úr azt mondta nekem a műtét előtt, hogy a műtét után 3-4 hét múlva mehetek konditerembe is, kérdeztem tőle, hogy mekkora terhelést csinálhatok, az volt a válasz, hogy úgyis érezni fogom. A műtét óta eltelt 2 és fél hét, de még mindig érzem, hogy húzódik. Nem korai ez a 3-4 hét?
Lenne mégegy kérdésem, igaz ez már a harmadik. :) Egy ilyen műtét után pl. egy bizonyos idő után akár konditeremben lehet teljes értékű munkát végezni, vagy már oda kell figyelni, nehogy újra előjöjjön a probléma?
Nagyon nagy nem volt, különösebben nem is fájt mikor rászántam magam. De úgy voltam vele, hogy ha már van, akkor minél előbb legyek túl a műtéten. Csakhogy a műtét majdnem 2 hónapot húzódott az első kórházi látogatásomtól egy másik betegség miatt. Míg annak okát nem derítették ki, addig nem műtöttek meg. Így aztán teltek ahetek, és bizony néha már kezdett fájni. Nem folyamatosan, hanem inkább egy-egy időre erősebben, de egy alap húzó érzést mindig éreztem. Hozzátartozik, hogy álló munkát végzek, szóval a gravitáció az mindig oda is hatott.