T. L. monogramúak figyelem ! A mai napon találtam egy lépésszámlálót a S- Paprikás-patak völgye felé eső szakaszán. TL felirattal! Még kifogástalanul működik nem lett megtaposva!!
2011-hez hasonlítva számomra 2012 az áttörés éve lett. A tavalyelőtti 2150 km után tavaly a 3250 km-t is sikerült pár km-rel túlszárnyalnom. Akarom mondani futnom. :) Mindeközben 8 Mont Everest-mászásnyi szintet is összebotladoztam. Tengerszintről persze. :) Van azonban ebben egy kis csalás, mert ebből 200 km és 13000 m szint az magashegyi túrázás volt. Azonban mivel ezek közben is volt rendesen zsírégetés, sőt némi anaerob fíling is, nálam ez befér az edzés kategóriába.
Szinte minden versenyen, amin elindultam, tudtam valami magamhoz mérten értékelhetőt produkálnom, javítanom, vagy egyáltalán célba érnem. A MBT új pályáján most futottam először. Iszonyúan kimerülve értem célba, de bőven a régi pályán futott 1x-i időmön belül. A Terep 50-en is javítottam vagy fél órát a tavalyi időmön. Kedvesemmel egyszerre indultunk, egyszerre értünk célba, pedig közben meg nem is futottunk együtt. Beért. :) De ez nekem jó hír, mert most már nem kell a hosszú versenyeken rám várnia. :)
Voltak még jó futások szép számmal. Az Ötscher nagyon nagy élmény volt, köszönöm Wermescher Ildinek, hogy elcsábított bennünket oda! (Czékli Lacinak, hogy elvitt, Csabinak meg a társaságot! :) Ezt a rendezvényt még mindig csak javasolni tudom az Alpokba vágyóknak.
Nyáron szépeket túráztam! Magas-Tátra 3 nap, Pireneusok 6 nap, Pádis 4 nap. Közben egy 4-napos heppeningen megfutottuk a O. Kék Túra Sirok-Bódvarákó közti szakaszát.
Aztán jött az ősz, benne a Bp Maraton, ahol sajna 5 perccel kicsúsztam az áhított 3:30-ból, de nem omlottam össze. Jót futkostunk végre pár napban a Mecsekben. De oda még vissza is kell menni.
Aztán sok év után végre nagy nekibátorodással nekimentem a Piros85-nek. Szépen végig is mentem rajta mindenféle nagyhalál nélkül, de persze óvatosa is voltam. Az élményt sajna naygban rontotta, hogy az IT-szalagom, amivel eddig soha semmilyen gondom nem volt (az achillesemmel, és a csípőizületeimmel ellentétben), most 30 km után úgy döntött, eddig tartott a súrlódásmentes kapcsolatunk. Azaz bejelentkezett a sokak által ismert dörzsölődéses fájdalom. Az erősebb lefeléken így aztán fogösszeszorítva kellett ereszkednem, de én még nem adtam fel versenyt, most sem tettem.
Azóta már csak pihenősen, alapozósan telnek a napjaim, november eleje óta fel is kaptam 3 kilót. A célok tehát adottak 2013-ra. :)
De hogy tényleg mit hoz ez az év, azt még én is csak nagy vonalalkban sejtem. Az biztos, hogy jelentős lesz ez életemben. Csak nem biztos, hogy a versenyeken csúcsosodik ki. :)
Hogy a kis számok is szerepeljenek íme az én évértékelésem.
Habár nagy terveim voltak, májusban sikerült egy olyan sérülést összeszednem, ami ugyan nem futásból adódott, de alig tudtam belőle kilábalni.
2012-ben 2799 km-t gyűjtögettem futással, mellette volt még 937 km bringázás. A leghosszabb hónap a január volt 294 km-re, a legrosszabb a május sérülten 35 km-rel.
A sérülés pont a tavaszi versenyszezonban ért, így kimaradtak a tervezett versenyek. Az év első versenye a Veitschi Ultramarathon volt, majd jött a Budapest Terepkupa óvatosan, eltévedősen, de más hiba nélkül, majd az átfagyós, nem sikerült CCC. Volt még egy Less Nándor 48 km, sima ügy. A Piros 85 jól sikerült, pedig az előtte lévő napok fizikálisan és mentálisan is lezúztak.
Idén ismét nagy terveim vannak. :) Remélem összejön végre a Mátrabérc és a T100 és újra megpróbálkozhatom a CCC-vel. Szeretnék újra egy aszfaltos maratont, mert ugye minden évben kell egy hivatalos maratonnal is emelni a "gyűjteményemet". Jó lenne sokat társaságban futni és kicsit gyorsulni is.
Az évkezdés miatt engem is elkapott az évértékelő hangulat. Már csak a tanulságok rögzítése végett is.
2012-ben mindössze 2400 km futás és 900 km kerékpár jött össze. Az előbbi lényegesen kevesebb, mint amennyit szerettem volna, az utóbbi viszont egy új reménység kezdete, tekintettel arra, hogy augusztus-szeptember hónapban hoztam össze.
Az egyetlen sikerült prozsé a Balaton szupermaraton volt, ami a terepfutás szempontjából nem tólságosan releváns, de mágiscsak futás, és sikerült. Utána egy klasszikus évkukázást sikerült összehoznom, azaz hosszú kihagyás (ápr-máj) muk amiatt, majd agresszív újrakezdés (június) után gyors achilles szopó (augusztus-szeptember), ami után már csak az október maradt kicsi apró sikerekkel, és jelentősebb buktával (P85).
Mégiscak fontos év volt ez nekem, mert kiderült, hogy vannak alapjaim az ultrázáshoz, és ha tudok/képes vagyok szisztematikusan edzeni, akkor az jó teljesítményt hoz (BSZM). A másik fontos dolog, hogy pontosan megjegyeztem az életkoromat, és végre ehhez fogom belőni az edzéseimet (bemelegítés előtte, utána, fokozatos terhelés, erősítés, stb...).
2013-ra szeretném nem elengedni a futást egy pillanatra sem. Versenytervként a hazai klasszikusok mellett, talán a Zugspitze hosszú távja, de ezen még lamentálok.
Volt itt már jó pár hozzászólás, vélemények ütköztetése ezzel kapcsolatban. Próbálj meg keresgélni a fórumban! Nem tudom, mennyire sikerül rálelni az adott oldalakra. Mindenesetre a "forefoot" keresőszó talán jó lehet, no meg kyru hozzászólásait nézd meg, illetve az azokra érkező kommenteket!
A kemény cipőről annyit, hogy esetleg szétvered vele a lábad, mielőtt rászoksz a "helyes" stílusra. Az idézőjelet megérted, ha elolvasod a vitákat. :) Mindenesetre sok féle vélemény létezik.
Egyre inkább az érzem, hogy az eddig alkalmazott futóstílusom nem megfelelő. Több cikket is olvastam már arról, hogy mi lenne a helyes, de azok leginkább aszfaltos és sík futásokról írnak. Terepen mennyire fut máshogy az ember? Leginkább a ne sarokra érkezzünk dologra gondolok. Felfelé és síkon könnyen megoldható, de mi legyen a lefelével?
Ilyen jellegü tapasztalatom volt mär, jopär eve. Szerintem csak meghuzodhatott egy köre lepve a minimäl cipöben. Kell türelem es fokozatossäg, s kb. 2 het pihenessel elmulik a szobafogsägod.
Az én tavalyi évem igen felemásra sikerült:jól indult, de pont a célversenyek előtt dobta be a törölközőt a lábam. Amikor tudtam futni, rendesen felkészülni, akkor jól ment a futás. Csak sajnos túl sokszor parkoló páján voltam. De jól van ez így, idén lesz hova fejlődni, talán okosabban is fogom csinálni és még álmodni is tudok. Szép hegyeket, vadakat, jó kedvű futásokat egyre bövülő társasággal.
Kilóméterekben gazdag boldog újévet kívonok nekted!
Hát jó sok kilit szedtél össze ... edzés szempontjából ennyi biztosan elég egy UB-re. Figyelj még nagyon oda, hogy mit és mennyi eszel és hogyan pótlód az ásványi anyaggokat. S szép éved lesz 2013-ban ... SPARTA!
idén 4222 km futás, 70%-a terepen, 442 óra edzésidő.
volt még 96 óra bringa, 40 óra úszás, meg egy kis reszli, durván 600 óra sporttal töltött idő 2012-ben.
úgy érzem jól sikerült évem volt, terepen nagyot fejlődtem, 3 évet dolgoztam rajta. Aszfalton még nem tudott ez kijönni, rossz verseny, vagy ütemválasztás miatt (NY, Budapest). Bringa eléggé, úszás nagyon visszaesett.
2012 a jól sikerült alpesi százasok éve is volt: Annecy, Lavaredo, UTMB, meg az elmaradtaké is: UTMB, NYCM.
Az örzőangyalomnak melós éve volt, júliusban kaptam tőle egy új életet, vagy megmentette a korábbit, ahogy tetszik (remélem nem hangzik től patetikusan :))
Idénre még kicsit bizonytalan vagyok (vagy mégsem?), kiforratlanok a terveim, korábban egy jó ironman idő foglalkoztatott, de a szívem a hegyekbe, az erdőbe, a völgyekbe hív.
Így lesz Annecy Maxi Race biztosan, Eiger Ultra trail valószínűleg. Talán UTMB nevezés, vagy Andorra ultra trail valamelyik távja. Vagy valami új verseny, mert az új helyek, hegyek felfedezése izgat. A terepfutás is ezt jelenti nekem. Minden futással, alkalommal találok valami újat az úton.
Hamarosan kiderül.
Volt még remek társaság tavaly, jó közösség, futócimborák, jó arcok, akiket idén is látni szeretnék.
Hétvégén megyek a BUÉK 20-ra. Keresnék önkntes és mazohista jelentkezőt, aki kisérne (vezetne). Szívem szerint egy tempósat mennék, bár ehhez Olinak is lesz szeribntem pár szava. Lejtőket óvatosan, simákat jobban, emelkedőket izombóol szeretném tolni.
Jelentkezők "eltévedni egyedül is tudok", vagy "keményebb bemelegítés Kabócával a BHMTCs előtt" jeligére az ezusthegyikukacgémailpontkom címre várom. Nagyon szépen köszönöm előre is a segítséget!
Nekem az elmúlt évben nagyon jó futásaim voltak, kivéve a két nagyot:-) Az UB és a Spartathlon sem sikerült. Idén megpróbálok mind a kettőre visszatérni, talán kicsit keményebben.
A terepfutásaimmal elégedett vagyok, különösen a Kinizsi 100 esett nagyon jól. Remélem ott lehetek az idén is és akkor megvan a 10.
5240 km-t gyűjtöttem össze, kb. 700-l többet, mint az előző évben. Remélhetőleg idén sem hátráltat sérülés és kicsit sikerül 6000 fölé mennem. Az idén Svájcban megpróbálok hegyimenővé válni:-))....... ááááá nem, csak kocogok, öregesen:-)
Szasztok! Tapasztaltabb futótársak segítségére lenne szükségem, mert néhány napja egy 20 km-es kör után követő nap a talpamban egy kellemetlen tompa fájdalommal ébredtem, ami sajnos napok óta nem múlik - talán most kezd enyhülni (talppárnák/izületek/inak... ki tudja pontosan mi az oka, de a bal lábamban időnként kicsit kattog az egyik ujjam olyan mintha vmi inhüvely gyulladás lenne de ez csak tipp). Nem tudom, mit csináltam rosszul, szeptemberben kezdtem futni, kezdettől törekedtem a forefoot technikát elsajátítani, fokozatosan növeltem a távokat, november elején váltottam egy 6 mm-es sarokemelkedésű cipőre... Az ominózus futás alkalmával a táv elején volt sár, dagonya; beáztam, majd volt jég meg normál terep is váltogatta egymást ahogy azt kell. Futás közben nem éreztem semmi fájdalmat vagy ilyesmit. Most viszont szeretnék okulni belőle, hogy mit csináljak máshogy. Túl hamar növeltem a távokat ? Lehet, hogy nem volt jó stratégia, hogy az ünnepek körül kihagyott edzéseket a távokkal kompenzáltam (jellemzően hétközben 2x6.5 hézvégén 15k futottam elötte) ? Vagy csak simán a hidegben vizes zoknit + cipőt nem tolerálta a lábam - bár megjegzem kicsit sem fázott ?
Úgy érzem fokságban tart itthon a lábfejem... szeretném az ilyeneket a jövőben elkerülni !
Hullámvölgyek: 100-as január, 70-es szeptember sérülés/betegség okán.
Erős hónap: március a valaha futott „leghosszabb”: 426 killer.
Három komolyabb szopósort toltam le idén, amiből kettő jól sült el, egy nem annyira...
Az első az említett márciussal kezdve: a havas Bükki Hard 65 – a szürke SSC (Budai) 50 -a mindentkifutós T75 – a beszélgetős VértesTM - a "kisiparos" Pozsony maraton 5 hetes bódévárosa.
Ezt a "ciklust" Mátrabérc hullámvasútjáig nem is pihentem ki, de a Gerecse zöldellésére már Pb lett a válasz (4:32) és szintúgy a T100 tikkasztó melegségére - még a rövidebb pályán :) (10:53).
A második a GR20, (ami fantasztikus trél élmény), majd a Zugspitz, (ami az egyik legszívósabb munkám) kombi, padlóra küldött olyannyira, hogy csak a kedvenc Pirosomra jöttem helyre (ami szintén remek kis futás volt – 9:03), igaz - ahogy a T100-on - itt is sikerült a vége felé egy kellemetlen berogyás félét előadni, de hát ez már csak egy ilyen műfaj…
Ezzel fonódik össze a harmadik sor: a sírósba hajló Pilis 56, a nyögvenyelős Less Nándor 60, az ereszd el a hajam Via Dolorosa 56, Piros 85, a vidám Dupla Élmény. (Igaz ebben volt egy hét "hosszú" nélkül)
Utóbbi (DÉ) élménye igazi jutalom volt... :)
Persze idén (is) gyakran eszembe jutott a chino-santól tanult egyik jelmondat: „meg tudom csinálni, csak ki kell bírni cérnával”, dehát van az úgy, hogy csak a munka marad...
Az év vége felé összekaptam magam anyagcserében – beviteli téren - ez sokat segített a komfortérzetemen a túrák közben, ami nem annyira fontos, mint amennyire számít…
Tervek? Rengeteg tartozásom lenne (3:8-as bástyaállás, számos még nem teljesített verseny és álomidő), de mindez nem túl érdekes, a lényeg az életmód: kinn lenni a hegyekben, elmerülni a futás mentális tengerébe, elkapni a Hegy ritmusát, beolvadni a Természet örökkévalóságába, letüdőzni a sündisznók lehelletét... stb.
Amúgy meg jövőre is csak: „csináljuk, hadd fogyjon” bár „ha nagyon elfáradok: megpihenek” és noha „Bizakodó vagyok” , azért „Holnaptól még keményebben fogok edzeni” meg ilyenek…
Bekönyveltem az utolsó futásaimat is, így a tavalyi év kereken 3250 km lett, 154 futásból, átlagosan alkalmanként egy félmaratonnyi távolsággal, 359 óra 23 perc alatt, 2 óra 20 perces átlagos félmaratonokkal.
Ebből 1285 km-t tettem meg terepen, ezt is elég koncentráltan, többnyire versenyeken.
Egy évvel ezelőtt úgy éreztem, hogy a 2012-es egy nagyon jó év lesz. Ennek terepfutás szempontból egyszerű mérése lett volna egy meghirdetett útvonalon rendezett UTMB amit teljesítek. Ez sajnos nem rajtam múlott hogy nem jött össze, így az év nem lett nagyon jó, de azért rossz sem.
Voltam 3 százason (T100, Zugspitz, UTMB), jól sikerült a Piros, sokadszor is kellemes élményeket nyújott a Mátrabérc, még ha nem is lett valami maradandó az elért idő.
A Vértesi terepmaraton továbbra is fekszik és a Margira maraton is. Emellett sikerült félmaratoni egyéni csúcsot is futnom aszfalton, végre 1:30-on belüli idővel.
A versenyeken megtaláltam a saját tempóm, emiatt kicsit légüres térbe kerültem. Edzéstársaim és legközelebbi futócimboráim többnyire gyorsabbak nálam versenyeken (lúdtalp, Balazito, JakusB, Szasza), vagy pedig nem találjuk meg egymást (András és ChevyVan) régi harcostársam Larzen pedig épp feljövőben van, de még lassabb.
Az idei év íve már rajzolódik. A Téli Mátrát most nem üti a síelés, Margita közel van, Mátrabérc kihagyhatatlan. Vértes kellene. T100/Mátrabérc trail megfontolás alatt. Az első nevezésem is elküldtem már (Ultrabalaton), ami már az őszi fő versenyre mutatja az irányt.
Emiatt lehet, hogy egy-egy terep vagy aszfalt eldöntendő kérdés esetén idén az aszfalt fog győzni, de idén is élvezni szeretném a futást, ezért inkább a szívem fog diktálni.
Nálam már évek óta a tél-tavasz a terepé, a nyár a triatloné, az ősz meg az aszfalté, és erről nem sikerül leszoknom. Az idén meg, mivel a nor végeken volt egy kis dolgom a nyáron, a bringa a megszokottnál is hamarabb félretolta a futócipőt -- igaz, szintet sikerült két keréken is gyűjtögetni egy keveset. A Norseman megvolt, azóta viszont valahogyan nem nagyon akar felpörögni a motor. Az őszre egyetlen célverseny került, a Pisa Marathon, amelyen begyűjtöttem eddigi leggyötrelmesebb maratoni élményemet. Elegem is lett, látni se akartam futócipőt, odakészítettem mindet a kerti ágdaráló mellé, hogy miszlikbe aprítsam őket, de szerencséjükre ebben a hidegben nem volt kedvem nekiállni.
Így aztán tegnap elővettem a Trabit, és felhúztam. Kimentünk a Hüvibe és próbálkozásnak futottunk egy Hárs-hegy kört. 6,5 km, majd' 40 perc. Mára enyhe izomláz. Viszont finom fagyos volt a talaj, néhol kóstolónak egy kis jéggel. A lehellet messze szállt a ködös levegőben, s a kirándulók mint ufóra néztek rám.
Lehet, hogy megyek legközelebb is. Lehet, hogy megússzák a cipők :).
A tegnapi bejáráson elhagytam a mikulás sapimat,nem gagyi posztó volt,hanem pihe puha plüss,,,gondoltam vissza nézek érte , a Cseresznyés-árokba ,hátha meg lesz .Már épp az erdő szélére értem ,mikor Zoli hívott, ( itt Szabozé) hogy nincs -e kedvem vissza menni a Szarvas -árokhoz ,lemérni ,hogy merre rövidebb ,ő menne körbe,én meg mennék a sziklafalon.
Bakker ,de hiszen nem is reggeliztem ,mondtam hozzon valamit enni ,mer a két árok egész máshol van,persze ,hogy megyek mondtam a kacsa meg vár a tálba ,,ebéd meg majd később lesz :) csak akkor előbb én még elmentem a Cseresznyés árokba ,majdnem lementem az aljáig,de nem vót a sapi,,viszont láttam két őzet,majd később még ötöt .már ezért megérte eljönni . Anna-laknál találkoztam Zolival ,jól kifutotta magát mert késett ,hátizsákkal jött mer kaját hozott egy regimentet :) Annuskától kénytelenek voltunk a siratófalon felmenni a Nagy-kopaszra,mer az volt közel innen .Aztán le egy jelöletlen úton a P3 ig,ott ettünk,és eldugtuk a hátizsákot az avar alá. Elindult a teszt nyomtuk az órát,és szétváltunk. Zoli ment a széles dózeron körbe,,én mentem az árokba,majd fel a köveken a szikláig 16p lett -döbbenet de egyszerre értünk a csúcskőhöz. Azt gondoltam,hogy én érek oda hamarabb ,de talán mégsem érdemes mászni ?! a jó futóknak semmi esetre sem,hiszen körbe messzebb van jó 500-600 m kerülő lehet még több is ,de tudnak rajta futni . Tudom úgy kellett volna,hogy két azonos kategóriájú futó teszteljen de Zoli nem futott gyorsan ,én meg pláne nem ,,na mindegy .A csúcskőtől elindultunk lefele vissza a sziklafalon bele a Szarvas-árokba . Na lefelé még talán durvább volt :) Jól megjegyeztem egy kidőlt fát ami irányt mutat,ha mégis erre jönnék . Vissza értünk a P3 hoz Zoli a Tarnai -pihenő felé futott haza, felvéve az eldugott hátizsákját ,én meg a P- a Vörös-pocsolyás hát felé .
Ezért elnézést,a tegnapi mászatásért, tudom sokaknak nem tetszett ,én eddig azt gondoltam erre jóval rövidebb,és csak a jó szándék vezérelt ,hogy a rövidebb útat megmutassam .én még nem döntöttem el,én merre is megyek majd ....
BUÉK mindenkinek Örömteli futásokat !
Holnap év kezdő futásra újra talika Annuskánál 10kor :)
a lila lany is hasalt egyszer elottem, mint a vöcsök:) de jol jellemzi a helyi szivossagot, hogy mig en a kemeny csavo az esokabatom kapucnijan hallgattam a puskagolyo ropogast a feloras vizszintes esoben, addig a lila lany ugyan kicsit kipirosodott, de tolta tovabb egy szal bugyogoban... :)
