"Ezt nem igazán értem. Mikor mennyi az eltérés? Ugyanazon pont fölött ugyanannyi két különböző műhold esetén? Mert ha igen, akkor lehet, hogy mégiscsak szinkronban vannak egymással, csak innen nem úgy látszik. Mert tudod, nem minden úgy van, ahogy innen látszik. Ebből a szempontból igaz a relativitás. Persze, ezzel nem a teljes elmélet igazságát ismertem el."
A GPS műholdak atomóráit eredetelieg egymáshoz és a földi órákhoz igazították. Aztán sorra Föld körül keringő pályára állították őket. Az, hogy ők napi 39 milliomod másodpercet sietnek, azt jelenti, hogy folyamatosan gyorsabban járnak a földi óráknál. Az, amelyik a legrégebben kering, többet siet, mint az, amelyiket a legkésőbb állítottak pályára. Tehát a Földről nézve ezek az órák már nincsenek szinkronban egymással. Hadd hangsúlyozzam, hogy itt nem valamiféle érzékcsalódásról van szó. Ha felküldünk egy-egy rádiójelet két ilyen keringő órára, hogy postafordultával küldjék vissza - rádiójellel - az általuk mutatott időt, akkor a hullámok utazási idejét figyelembe véve is kiderül, hogy a két óra nem jár együtt. A kísérlet úgy is elrendezhető, hogy a válasz egyszerre érkezzék vissza, azaz hogy a rádióhullámok ugyanannyi ideig utazzanak a műholdakig és vissza.
"Azt elhiszem, hogy a kisebb gravitációs erő miatt gyorsabban járnak a műholdak órái, de azt nem, hogy a keringés következtében lassulnak. Ez nem is lehetséges szerintem. Amennyiben Szerinted igen, akkor légy szíves, világosíts fel, hogy HONNAN TUDJA a GPS műhold órája, hogy mennyi a keringés sebessége?"
Az órák természetesen nem tudják, mennyivel keringenek, de még azt sem, hogy kisebb gravitációs erő hatna rájuk (ők ui. önmagukban nem érzékelnek semmiféle mozgást vagy erőt). Ellenben mi a Földről azt tapasztaljuk, hogy a térbeli mozgásuk időbelit mozgást is eredményez, ami arra kényszerít minket, hogy elvessük a független tér és idő gondolatát, és helyette megkonstruáljuk a téridőt. A gravitáció okozta térbeli és időbeli torzulást görbületként építjük bele a modellbe. A GPS rendszer azáltal éri el a méteres helyzetmeghatározási pontosságot, hogy a görbült téridő modelljét használja. Ha ez nem elegendő kísérleti bizonyíték Számodra, akkor semmi sem az.
Végig "nyalhatod" az elvet egyetlen fotonnal is, de akkor csak az időt tudod figyelni!
A kommunikációs kódrendszer fogyatékossága nekem is sok gondot okoz!
Az elnyelődés, és a kisugárzás közt fix a fáziskülönbség! Az elnyelődés, azonnal, a kisugárzás az elektron energia ugrásától (Amit az elektron pályája, és perdületet, valamint a gerjesztés foka ad) függő (iciri-piciri) időeltolódással indul meg, és folyamatosan történik.
Talán jobb és egyértelműbb lenne a dolog, ha csak atomon a külső elektronpályát, figyelnénk, és ezt egy sorozat olyan fotonnal céloznánk, amelynek minden tagja egyenként gerjeszt. Ne legyen sok a foton, mondjuk 5 darab, és a fénysebesség változása (csökkenése) legyen időbeni +20%, azaz 1 fotonnyi! Természetesen ehhez a fotonoknak szoros és rendezett "sorban" kell jönni és menni!
Ebben az esetben azt is feltételeznünk kell, hogy a gerjesztett elektron a fotont éppen a következő érkezéséig "tárolja", és mintegy az újonnan jövővel kicseréli.
Lehet, hogy nem tökéletes, ahogy leírtam de a rendelkezésemre álló szerény tudás ezt teszi lehetővé, és ha egyéb részleteket nem is tudok róla bennem ez így kerek, és alkalmazható ez egyes változók megváltoztatása esetén is!
Szépen haladunk, az 1. pont kipipálva.
(olvasni, persze én sem mindig tudok, a "homogén sűrűségű"-t "homogén, sűrű"-nek olvastam)
ad 2.
Ami azt illeti, úgy tűnik, hogy Te sem állsz sokkal jobban az olvasással, mint én. Én azt írtam ugyanis, hogy zérusnál nagyobb tömegű test hozzám képest sohasem haladhat a vákuumbeli fénysebességnél (c) gyorsabban.
Ebbe, azt hiszem, "a két fénysugár egymáshoz viszonyított sebessége, a Te koordinátarendszeredből mérve" nemigen fér bele. Egyébként, ha már erről van szó, csak úgy műsoron kívül, én ennél nagyobb sebességet is tudok mondani. Pl. egy zseblámpával világíts egy falra, és mozgasd a fényfoltot. No, ennek a fényfoltnak a sebessége tetszőlegesen nagy lehet! Csak éppen most nem arról van szó, hogy ki tud nagyobb számot mondani. Hanem, arról, amit írtam. Van ellenpéldád? Tehát, arra, hogy az alábi három dolog egyszerre teljesül:
a) a mozgó test (nyugalmi) tömege pozitív
b) a test sebességét inerciarendszerből mérjük.
c) a mért sebesség nem kisebb, mint c.
Ha nincs példád ilyenre, de azt állítod, hogy ez azért lehetséges, akkor azt is indokolnod kell, hogy ez mennyivel különb állítás annál, mint az hogy az alma eshet fölfelé is a fáról (nehogy azt mondd, hogy szél, meg madár, meg ilyesmi, ezektől persze eltekintünk).
Háj !
Mekkora a nyaláb : Ez tényleg eléggé elgondolkodtató dolog mert a fény ugye hullám is meg anyag is . Ha az eddigi magyarázatokat nézem akkor az jön ki , hogy a hullámhossz annyiban számít , hogy az elnyelődés és visszasugárzás folyamatának sebessége mennyire változik (számomra az eddigiek szerint nagyobb hullámhossz esetén lassabb) . Viszont azt hullámhossztól és molekula vagy atom átmérőtől függetlenül nem értem , hogy ha azonnal megtörténik az elnyelődés és a kisugárzás , akkor miért lassul le a fény terjedése ! Vlószínű,hogy félreértem a magyarázatot de szeretném tisztázni (mivel egy csomó félreértés abból adódik, hogy az egyik személy nem értelmezi úgy a másik mondatát, mint ahogy azt a másik személy elképzeli gondolatilag). Viszont azzal a magyarázattal, hogy a fény eleje mögé sugározza az elektronhéj az energiát (a fény elnyelt részét) az a sebességre való magyarázat szempontjából rendben van, viszont (számomra) érthetetlen , hogy miért pont mögé sugározza , mert sugározhatná máshová is (3D-ben amerre lehet -és az entrópia elv szerint arra kéne amerre a legkisebb az energia [mert ott van hiány]) .
Helló!
Nekem is! De most gondol át:
mennyit változik a fény sebessége?; Mekkora a nyaláb amit vizsgálsz(hossz)?; és mekkora az atom (molekula)átmérője?
Nekem akkor jó valami ha megértem :)
Ezt viszont azért nem értem mert így okó,hogy lelassul az egész fénynek a továbbjutása de egy kis része ugyanúgy megy tovább és így mindig mehetne tovább és tovább az a kis rész, bár egy idő után nagyon lecsökkenne a mértéke .
Tudom hogy értetlen vagyok ezért kérem a türelmedet ! :)
Egyeseknek semmi sem jó (:-(. Valójában éppen azért jó a hasonlat, mert a visszasugárzás csak akkor válik számottevő mértékűvé, ha már elegendő mennyiségű energia nyelődött el az elektron által.
De ha téged megnyugtat, akkor módosíthatjuk is úgy a hasonlatot, hogy a lépcső még le van fedve egy erősen lyukacsos lemezzel, és azon öntjük le a vizet.
Ha matematikailag akarod modellezni a jelenséget, akkor a legegyszerűbb sorban elhelyezkedő csatolt rezgőkörök rendszerét (tápvonalat) vizsgálni.
A hasonlat amit írtál szerintem nem jó, mert a lépcsőfokon a víz addig nem jut tovább amíg tölti föl ott a teret, viszont te azt írtad,hogy amint elnyelődés van egyből van kisugárvás is, tehát ez inkább arra hasonlítana,hogy a víz miközben tölti ki a lépcsőfokon a teret egy kis része már folyik tovább ! Ezért tudom nehezen elképzelni ezt az esetet. Azt mondjuk már magyaráztad, hogy ami a fény elejéből elnyelődik az a végre sugárzódik vissza, így már valóban lassulnia kéne effektíven, az már csak az én bénaságom, hogy ezt nem tudom modellezni hullámfüggvény formájában !
Megkaptam a leveled, amelyben részletesebben írsz a GPS műholdak idejéről:
A helyzet az, hogy a GPS műholdak órái gyorsabban járnak, míg a mozgásukból folytán lassabban kellene járniuk. (Nyelvbotlás volt az alábbi üzenetemben.) Abban igazad van, hogy ez magyarázatra szorul. A következőről van szó. Az általános relativitás szerint nagyobb gravitációs mező is az órák lelassulását eredményezi, csakúgy mint a speciális relativitás szerint a rendszer mozgása. Fent, 20ezer km magasban kisebb a gravitációs erő, így ott az órák felgyorsulnak; a keringésük következtében viszont lassulnak. A GPS műholdak esetében a kisebb gravitációs mező 46 napi mikroszekundum sietést okoz, a keringés napi 7 mikroszekundum késést, így jön ki a napi nettó 39 mikroszekundum sietés. Ezt írtam eredetileg a 601-es üzenetemben is. Ezeket a mennyiségeket pontosan kiszámították a műholdak felbocsájtása előtt, és csak utána igazolta őket a tapasztalat.
Röviden reagálnék rá:
Amit írsz, az érthető, de én mégis kételkedem. Azt elhiszem, hogy a kisebb gravitációs erő miatt gyorsabban járnak a műholdak órái, de azt nem, hogy a keringés következtében lassulnak. Ez nem is lehetséges szerintem. Amennyiben Szerinted igen, akkor légy szíves, világosíts fel, hogy HONNAN TUDJA a GPS műhold órája, hogy mennyi a keringés sebessége?
Szerintem sehonnan. Ezek után pedig megkérdőjelezném azoknak a számításoknak a pontosságát.
A GPS műholdak egymáshoz képest nyugalomban vannak. Eredetileg szinkronban voltak egymással és a földi órákkal is. Az eltérésük a földi óráktól különböző: attól függ, hogy melyik éppen hol tart a Föld körüli pályán. Más szóval a GPS műholdak a földi megfigyelő szemszögéből nincsenek már szinkronban.
Ezt nem igazán értem. Mikor mennyi az eltérés? Ugyanazon pont fölött ugyanannyi két különböző műhold esetén? Mert ha igen, akkor lehet, hogy mégiscsak szinkronban vannak egymással, csak innen nem úgy látszik. Mert tudod, nem minden úgy van, ahogy innen látszik. Ebből a szempontból igaz a relativitás. Persze, ezzel nem a teljes elmélet igazságát ismertem el.
Az idő elvont fogalom: az, amit az órák mérnek. Ha ezzel ellenkezel, meg kéne mondanod, mit értesz idő alatt.
Jó. Egy kicsit bővíteném a definíciót: az az idő, amit egy olyan óra mér, amelyre nem hat külső erő, vagy ha igen, akkor legfeljebb egy erő hat rá, a gravitáció, azaz szabadon esik. Felteszem, hogy az ilyen órák, amennyiben azonos szerkezetűek, megtartják a szinkront egymás között. Ellenben, amelyik órára más gyorsító erő is hat a gravitáción kívül, az nem jól fogja mérni az időt. Ez nem azt jelenti, hogy számára máshogyan telik az idő, csak azt, hogy elállítódik az órája, és lassabban fog járni. Ezt a fogalmat nem olyan nehéz megérteni, hiszen majdnem mindenkinek van karórája, de keveseké abszolut pontos. Ez nem azt jelenti, hogy az ipsének máshogy telik az idő, hanem csak azt, hogy nem jól jár az órája. És ez még akkor is igaz, ha az illetőre ugyanúgy hat a gyorsítóerő, és az ő működése is lelassul tőle. Ez egyszerűen az a jelenség, amikor több óra lesz pontatlan. Ettől az egyidejűség nem változik meg.
Lényeg az, hogy a gravitációnak a gyorsulás a realitása, a gyorsulás pedig a megfigyelő szemszögétől függ. A szabadon eső test számára nem létezik gravitáció.
Igen, de nem csak a gyorsulás, hanem az erő is. Például, a földi gravitáció jól érezhető a nehézségi erőn, ami hat ránk. És ez ugyanannyi, akár a Földhöz képest álló, akár hozzá képest mozgó megfigyelő vizsgálja, a mérleg ugyanannyit mutat.
A szabadon eső test nem érzi ezt az erőt, de ez azért van, mert a gravitációval arányosan gyorsul. Én azonban az előbbiekben a fényről beszéltem, márpedig arra ez ebben a formában nem feltétlenül igaz.
Persze én értem, mire apellálsz folyamatosan. A Világegyetemet csakis kívülről tudod szemlélni, egyfajta dobozként, aminek egyes pontjaira és pillanataira rá tudunk bökni, hogy itt és ekkor. És persze akkor minden kijelentés abszolút, a gravitációt meg lehetne színezni mint a domborzatot a világtérképen. Csakhogy mi a Világegyetemben belülről élünk, és mindaddig, amíg ezt a "dobozt" nem építjük fel valami elméleti konstrukcióval, nincs értelme arra kívülről ráböknünk. Természetesen az általános relativitás felépít egy ilyen dobozt, elnevezi téridőnek; sőt, az elmélet beszél is valami külső, abszolút időről; ami szerint ez a téridő kozmológiailag fejlődik. De ezt a mélyebb paramétert az elmélet a köznapi hossz és időtartam-mennyiségekből építi fel: semmiképpen sem hasraütésszerűen.
Elismerem, de én is ugyanezt teszem. A teret euklidészinek tekintem, az időt pedig abszolutnak, a fentiek szerint. A hossz- és időmértékeket sem változtattam meg. Akkor most mivel is vádolsz tulajdonképpen?
Ezek szerint nem hallottál még fénytörésről? :-))
Oké, beszéljünk vákuumról, és persze a gravitáció mellett az elektromágneses erőtér hatását is zárjuk ki!
ad 2.
Oké, pontosítottál. Nem tudom, milyen kísérleteid voltak, de ezt az állítást nem fogadom el.
Már csak azért sem, mert nem én voltam az egyetlen, aki azt mondta, hogy a két, ellentétes irányba haladó fénysugár egymáshoz képest 2c-vel halad.
Na, akkor még egyszer: amikor a fényhullám találkozik egy alkalmas elektronnal, elkezd elnyelődni rajta. Viszont ahogy gyarapszik az elektronban a fényből elnyelt energia, egyre erősebb lesz a saját kisugárzása. Hamarosan beáll a dinamikus egyensúly az elnyelt és a kisugárzott fény között. Ettől kezdve a fényhullám (folytatása) tovább tud menni, amíg csak nem találkozik a következő elnyelésre képes elektronnal. A fényhullám terjedése során így egyre több elektron gerjesztődik. A folyamat során a fényhullám eredő sebessége lecsökken, a hullámvonulat hossza megrövidül, a fény energiájának jó része pedig az elektronok részleges gerjesztéseként van jelen. Amint a fényhullám gyengülni kezd (a hullámvonulat vége felé) a gerjesztett elektronok több energiát sugároznak ki, mint amennyit elnyelnek. Átlátszó közegben a fényhullám végül is visszakapja az összes energiát.
Hasonlat: képzeld el, hogy vizet kell eljuttatnod A.) helyről B.) helyre, ám a közbeeső út nem egyenes, hanem lefelé menő lépcsőfokok vannak rajta. És a víz csak úgy tud tovább folyni, ha előbb részlegesen feltölti a lépcsőfokok közötti teret. Ezért amíg az aktuális soron következő teret tölti, addig effektíve nem nagyon tud előrébb jutni. Ha nem lennének a lépcsőfokok (közötti terek), akkor a víz maximális sebességgel egyszerűen csak lefolyna a lejtőn.
Üdv !
DcsabaS_ Elég nehéz elképzelnem,hogy a fény, ha elnyelődik és azonnal kisugárzódik , függetlenül attól, hogy az eleje elnyelődik vagy nem effektíven lassulna ezen most rágódnom kell !
HA azonnal kisugárzódik akkor, hogyan lehet időveszteség ?
Áááááá, mostmár értem, hogy mit akartál ezzel a kanyarral!
Na szóval, az NEM úgy van, hogy az elektron szép nyugisan kering, és a keringésének valamelyik fázisában egyszer csak kisugározza a fotont! Az elektron a keringés során fokozatosan sugároz (vagy nyel el), vagyis a keringés és a foton hullámai között szigorú fáziskapcsolat van! A foton általában egy olyan hullámvonulat, amelyben akár millió számra is sorakoznak a hullámhegyek és völgyek, annak eredményeként, hogy az elektron meg millió számra kerülte meg az atommagot, amíg kisugározta!
Elektronpályák:
Az elektron számára energetikailag célszerű az atommag közelébe kerülni, a coulomb kölcsönhatásból felszabaduló energiát meg kisugározni. Igen ám, de vannak olyan elektronpályák, amelyekről az elektron viszonylag nehezen tud kisugározni. (Ezeket a pályákat jellemezzük a különféle kvantumszámokkal.) Ezeket a stacionárius pályákat szokták "megengedett", vagy "lehetséges" pályáknak nevezni, ami részben félrevezető, mert úgy tűnhet, mintha másféle elektronállapotok az atommag körül nem is lehetnének, pedig lehetnek, csak éppen átmeneti, tranziens jelleggel.
Tehát az elektronok többnyire az időben viszonylag állandó pályáikon tartózkodnak, lehetőleg a mélyebb energiájúakon, tiszteletben tartva a Pauli-féle kizárási elvet is. Amikor egy fölsőbb pályáról legerjesztődik egy alacsonyabb energiájúra, akkor az többnyire nagyon sok keringési időig tart, a kisugárzott foton térbeli és időbeli hossza pedig ennek megfelelően alakul.
ad 1.
Egyrészt, nem értem, mi köze az "optikalag sűrű közeg"-nek a fény egyenes vonalú terjedéséhez, másrészt, én határozottan vákuumra gondoltam. Ez nyilván egy idealizáció, amivel, ha nem értesz egyet, külön meg kell tárgyalnunk.
ad 2.
Pontosítok: Azt állítom, hogy az elméletem kidolgozásához a kísérleteimen alapuló kézenfekvő feltevést teszek, amikor azt mondom, hogy zérusnál nagyobb tömegű test hozzám képest sohasem haladhat a vákuumbeli fénysebességnél (c) gyorsabban. Ezt arra alapozom, hogy ennek ellentmondó kísérleti eredményt soha, senki sem tudott még produkálni, az igen sok ellenkező irányú igyekezet ellenére sem. Természetesen azt soha sem mondhatom, hogy a jövőben nem lesz ilyen tapasztalat, de a tudomány lényege az, hogy ilyet nem szokás feltételezni. Az alma is eshet fölfelé, ha éppen kedve szottyan, de ilyen feltevésre már csak azért sem épít senki sem tudományos elméletet, mert nem jönne ki belőle semmi. Magyarul: a tudomány mindig a már meglévő tapasztalatainkat extrapolálja (más esetben: interpolálja), egyszerűen azért, mert mást nem tehet.
(821)
Köszi!
Nekem azért kellenek a hasonlatok mert ezt sosem tanultam, de érdekel!
Most talán nem lesz hasonlatra szülség mert valamelyest emélszem olyasmita hogy a külsö eletronpályák a gerjeszthetőek, és a pályák között csak adott "egységnyi" (lehet hogy épp kvantumegységnyi) külömbségek lehetnek!
Az egy kanyart pedig úgy értem, hogy ha azonosnak kell lennie a kilépő fénysugár irányának a belépővel(+fénytörési szög) akkor a nyaláb csak úgy marad nyaláb, ha az elektron a bekapottal azonos keringési és forgási fázispillanatban adja le a fotont!
Nem egészen értem, hogy érted ezt az "egységnyit". A kvantáltságra utalsz? A kvantáltság azt jelenti, hogy az elektron TELJESEN csak akkor tudja felvenni a foton energiáját, ha az h*f nagyságú (esetleg ennek egész számú többszöröse). Ez azonban egyáltalán NEM akadálya annak, hogy részleges (vagyis egy bizonyos ponton visszaforduló) elnyelődés történhessen.
"elnyeléskisugárzás":
Természetesen az elnyelés és a kisugárzás is időben lezajló, véges sebességű folyamat, de ez a véges sebesség alapvetően "c", nem kisebb. A lassulás azon egyszerű "geometriai" effektus következménye, hogy a fénysugár elejéből egy-egy darab rendszeresen a fénysugár végéhez kerül.
(Kitalálhatok valami hasonlatot, de csak ha muszáj (:-)...)
Bocs, mostanában nem jártam erre! Épp elég olvasnivalóm volt a többi topicban, ez meg annyit fejlődött, hogy alig találtam meg, hol tartottam.
"Elfogadod-e kísérleti tényként a következőket:
1. A fény minden inerciarendszerből nézve egyenes vonalban és állandó sebességgel terjed?
(A gravitációtól eltekintünk, és itt nincs szó arról, hogy ez a sebesség minden inerciarendszerben azonos lenne!)
2. A fénysebesség határsebesség (vagyis az esetleges szuperluminális jelenségeket a modellalkotás során éppúgy figyelmen kívül hagyjuk, mint a gravitációt, vagy a kvantumos jelenségeket)."
1. Amennyiben optikailag homogén sűrűségű anyagban terjed, akkor igen, de csak a zárójellel együtt.
De egységnyi,csak azt az egységnyi értéket sugározza vissza folyamatosan ,nem pillanatszerűen veszi föl,sőt még csak nem is fénysebességgel hanem lassabban . Legalábbis én így értelmezem :)
Na már kezdem érteni : A fény effektív sebessége azért lesz kisebb mert az elnyeléskisugárzás(szándékosan írtam egybe) folyamata a lassabb a fény sebességénél .
Kérdés egy ezüst rétegű tükörnél az elnyelés és visszasugárzás folyamat mennyi időkiesést jelent ?
Nagyjából igen. Ugyanis a gerjesztett elektron egyből elkezd visszasugározni, a gerjesztettségével arányos mértékben. Így egy idő után beáll a dinamikus egyensúly az általa éppen elnyelt és a visszasugárzott fény között. Amikor pedig a gerjesztési intenzitás csökken, akkor egyszerűen fölénybe kerül a visszasugárzás, miközben az eredő intenzitás (a gerjesztő fény és a visszasugárzott fény együtt) jó közelítéssel állandó marad.
ÜDV !
"Azért külön nem kell utólérnie a kisugárzott fénynek az eredeti hullám végét, hiszen azonnal hozzáadódik, amint az eredeti amplitúdója csökken! "
Akkor tehát az eredeti hullám tovább jut a következő atom elektronhéjához és mikor kapcsolatba lép vele és elkezd csökkenni az amplitúdója,akkor adódik hozzá az előző atom által elnyelt, majd kisugárzott hullám (azonos fázisban) !?
Ennek a visszaverő szerkezetnek, illetve ennek az analógjának kialakulását nem értem a közegek közt!
Ugye nem értve de feltételezve mondhatom a réteghatáron az egyik anyag megvezeti a molekuláin gerjeszhető eletronpályákkal a fényt mint a direktorok! A másik közeg "direktor elektronjai viszont ezt csak adott(a hullámhoszváltozástól függő)fázisban folytatja, ám ennek a fázis külömbségnek a létre jötte csak adott beesési szög felett teljesül! Ha így van hol itt a reflektor analógja?
Ha ez így van a rajzomon a réteghatáron csak saját reflexiót, és saját kioltást kellet volna rajzolni és nem egy másik párhuzamosan érkező nyalábot!
Azért ez elég bonyolult!Vagy inkább még bonyolultabb!
"Ami picit a témáról tudok az annyi hogy onnan kifelé: semmi! Vagy még az sem! Te pedig itt energiaveszteséget említesz!"
Először is, feketelyukak nem biztos, hogy vannak. Bizonyos elméleti megfontolások és csillagászati megfigyelések szerint valószínűsíthető, hogy vannak.
Na most, ha vannak, akkor gyarapodhat a tömegük úgy, hogy beléjük hull mindenféle anyag. Ettől a triviális effektustól a továbbiakban tekintsünk el! És vegyük szemügyre az eseményhorizontot, amelyet a feketelyuk határának tekintünk. A virtuális részecske-antirészecske párok spontán keletkezése elvben ott is folyik. És akkor előfordulhat, hogy a keletkezett részecske-antirészecske pár egyik tagját a feketelyuk elnyeli, míg a másik tagja meglép. (Legnagyobb esélyük a fotonoknak van erre, tekintve, hogy 0 a nyugalmi tömegük.) Ámde a fizikai vákuum (avagy kvantumvákuum) nagy úr, az visszaveszi, amit csak kölcsönbe adott, vagyis a virtuális részecske-antirészecske pár keltéséhez szükséges energiát, pontosabban annak azt a részét, amit elvitt a meglépett részecske. Mivel nem tudja máshonnan elvenni, elveszi a feketelyuktól. A folyamat nettó mérlege tekinthető úgy is, hogy a feketelyuk elnyelt egy negatív energiájú virtuális részecskét, másrészt az eseményhorizonton kívülre került annak pozitív energiájú antirészecskéje.
Ha ez a folyamat a feketelyuk határán le is zajlik, igen kicsi a valószínűsége, ugyanis a feketelyuk gravitációs teréből való kiszabaduláshoz nagy energia kellene, amit a kvantumvákuum hosszabb időkre csak roppant kis valószínűséggel kölcsönöz.
"visszaverődés olyan másodlagos kisugárzás következménye, amely az eredeti irányban kioltja a hullámot."
Igyekeztem kis darabokra bontani a kérdést, de visszalapozni nincs kedvem. A fény terjedése az interferencia jegyében zajlik, vagyis az elemi hullámok interferenciája hozza létre az új hullámot. Tisztáztuk, hogy közegben részleges elnyelődés és visszasugárzás van, ez okozza a sebesség megváltozását, vagyis a különböző törésmutatót, így a törést és a reflexiót is. Az antennával kapcsolatban megbeszéltük, hogy a reflektor (másodlagos sugárzóként) az eredeti terjedési irányban kioltja a jelet (ellentétes fázisú kisugárzása miatt). De sugároz visszafelé is, csak arra nincs kioltás.
***********
Kedves z.p.e(809)!
"egy keletkező részecskepár energiája kevésnek tűnik nekem ehhez a folyamathoz. Nem lehet, hogy az alagúthatás segíti itt is az energia kiszabadulását természetesen hozzáadódva az eddig említett folyamathoz ?"
A virtuális részecskék energiája nem csak a nyugalmi energia lehet, hanem lehet több is. Természetesen sokkal kisebb valószínűséggel. Az alagúthatás nem másik effektus, hanem pontosan ez.
"egy tökéletesen átlátszó de optikailag sűrű közeg elektronhéja mennyit nyel el a fényből és a kisugárzás (azonos fáziban) az megmaradt hullámot utolérve töténik e ?"
Vannak olyan közegek, amelyekben az adott hullámhosszúságú fény sebessége kevesebb, mint 1 százaléka c-nek! Gondolhatod, hogy ezekben a fényhullámok elejéből jó nagy darab elnyelődik - majdnem egy foton teljes hossza. Azért külön nem kell utólérnie a kisugárzott fénynek az eredeti hullám végét, hiszen azonnal hozzáadódik, amint az eredeti amplitúdója csökken!
Irod:
"Az is világos (immár remélhetőleg), hogy a visszaverődés olyan másodlagos kisugárzás következménye, amely az eredeti irányban kioltja a hullámot. "
Ezen még rágódok egy ideig aztán megpróbálom modellezni ! Viszont a témával kapcsolatban lenne még egy kérdésem ,hogy egy tökéletesen átlátszó de optikailag sűrű közeg elektronhéja mennyit nyel el a fényből és a kisugárzás (azonos fáziban) az megmaradt hullámot utolérve töténik e ?
