antológia (gör.) 'szöveggyűjtemény', a görög szó eredeti jelentése 'virágfüzér'.
Ez legyen olyan szempontból is szöveggyűjtemény, hogy lehet szövegelni is! :)
Március 8-án Zoltán napja volt!:-) Isten éltesse a név viselőit!:-)
Böszörményi Zoltán, József Attila-díjas költő, író, szerkesztő. Boldog névnapot!
Böszörményi Zoltán
JÁTÉK
Villámot vet a bizalom. Hagyom. Játszik a gond a falakon. Csacsog. Kit vad láz régen éget, Vacog. Hegy mélye tárja garatját. Rabol. Ár emel fel a magasba. Haboz. Édes a sorsom, hazugság. Tarot.
Szervusz Parsifal Hendrix, szép napot, békés hetet Neked!:-)
Hogy mindig eszembe juttatsz egy emléket!:-) Középiskolás koromban volt egy olyan tükröm, amelynek hátlapján Koncz Zsuzsa Mr. Alkohol-beli fotója szerepelt!:) Nagy sláger volt ez akkoriban, énekesek fotóit gyűjtöttük!:))
Más....Csönd....
Benjámin László
Emberi csönd
A lépcsőn, a nyárfa tövében szeretek ülni a sötétben, mikor nem hördül, nem kiált – zümmög fülembe a világ.
Fekete-szoknyás táj ölébe hajtja gyerek-fejét a béke: csillagok csendje odafönt, itt lent a jó emberi csönd.
Kecses szellők jönnek, elúsznak, valahol ők is elalusznak. Piheg a lomb, mint csöndesen a beteljesült szerelem.
A fűben a tücsök-dalárda, ébren a tó partján a csárda. Elér hozzám a zene és néha egy szó vagy nevetés.
Kívül az este csöndje, bévül keserűségem összebékül egy-csönddé: jól illik bele vonatfütty és tücsökzene.
Lélek nyugalma ritka ünnep! Mit kéne tennem, hogy ne szűnj meg, maradj mással, magammal is a városban is, nappal is?
Nem törődöm hírrel se pénzzel, az életből nekem kevés kell: Szólhassak szívből, szabadon, ne gyújthassák rám panaszom.
Vacsorára ha sül a lángos, egy fröccs rá, egy korsó világos, az asztal mellett a család, jó könyvek s néhány jóbarát.
Mert megesett, hogy elkoboztak tőlem minden reményt – s a köznap tünde csillag lett, látomás: s én lettem hitetlen Tamás.
Hűséggel, hű társak sorában jártam politikák sarában, gyűrtem a szót, a hitvitát, kitanultam a taktikát.
Lőttek énrám már mindenünnen, testem hosszával megfeküdtem a kor minden szennyét. Miért, ha nem a csöndes életért?
– - – - – - –
Vége a nyárnak. Ez az év is elmúlik, vele múlok én is. Fáradtan, túl a negyvenen megforgatom még fegyverem,
hogy kicsikarjak tőled, élet, azt, ami mindenkit megillet: Néhány év jó emberi csöndjét, mielőtt végleg elköszönnék.
Igen, az élet legnagyobb és legfontosabb értelmét fejezi ki. Nekem is nagyon tetszik, régen olvastam, s most engem is az utolsó versszak fogott meg - ezért is a képválasztás.:)
Sokszor elgondolkodom: micsoda ember volt, olyan örökbecsű, mai világunkra is alkalmazható sorokat hagyott ránk, hogy generációk sora töltekezhet és tanulhat belőle.:)
“Mert mi teremtünk szép, okos lányt és bátor, értelmes fiút, ki őriz belőlünk egy foszlányt, mint nap fényéből a Tejút, - és ha csak pislog már a Nap, sarjaink bízóan csacsogva jó gépen tovább szállanak a művelhető csillagokba.”
Március 8-án múlt23 éve, hogy Budapesten elhunyt Béky-Halász Iván, költő, műfordító, szerkesztő, bibliográfus, szobrász.
Béky-Halász Iván
Béky-Halász Iván
Bekövetkezett
Bekövetkezett ahogy "írva vagyon" Ha a Golgotát már megjártam, miért maradna el a keresztrefeszítés?! Köpenyem nem lévén, a becsületemre vetnek kockát és összevesznek, hogy a sok lator közül kit feszítsenek mellém. Bevallom, én sem tudnék választani. Valamivel rendesebb pribékeket is küldhettek volna. Leheletük bűzös, akár egy görény-luk, az ecet is másodosztályú s a töviskoszorú két számmal kisebb.
Csöndben várom megnyíljon az ég. rendüljön a föld. Eddig még semmi jel.
Azért a kriptával és balzsamozással még várhattok egy kicsit.
Március 8-án múlt 75 éve, hogy Balfon elhunyt Sárközi György, prózaíró, költő, műfordító, folyóirat-szerkesztő, magántisztviselő.
Sárközi György
PÉLDA A BODZABOKORRÓL
Győztes életem kivirágzó bodzaágai szertecsapódtak, Dús ernyővel, édes illatozással Szédítik a szédülni vágyót, takarják a takaródzni akarókat.
Törzsök-szívemből immár nemcsak kósza venyigék hajtanak ki - Megnőttem s dalolva kitárultam, Éltem, szenvedtem: fekete gyümölcsöm nem tudom többé eltagadni.
Kifelé az első ifjuságból, hős nyarak felé lombosodva, Siratom néha sok elveszett virágom, De mélyebb boldogság vigasztal: nem lettem Júdás bodzabokra!
Azé vagyok, aki szeret, elfedezem, aki hozzám huzódik, Aki hisz bennem meggyógyítom, És bűvös körömből ellököm a bogáncs-szavak hazudozóit.
Vegyetek: a tiétek vagyok, törjetek ágamból kalitkát, A hosszú télben is az én szavam szól. Amíg a rabmadár elzokogja élet-halál egy füttybe férő titkát.
Március 8-án ünnepelte 64. születésnapját Orosz László Wladimir, író, költő, filozófus, hermetikus, asztrológus. Isten éltesse!
Orosz László Wladimir
Kristály
A fájdalom kristályszerkezet, Fürtös, cellázott, pikkelyes. Térformát mindig úgy növeszt, Hogy rombos, triklin vagy hatszöges; Áttetsző, néma, kőmerev: Csak kötésszögeit ismered. Nem tudod – és ez rémítő –, Hogy sors-e vagy üres téridő, Hogy élet-e az, vagy halál, Mit rácsaival körbezár.
Jó reggelt, szép napot, békés hetet kívánok Mindenkinek!:-)
József Attila
MÁRCIUS
1 Langy, permeteg eső szemerkél, új búza pelyhe ütközik. Kéményre gólya s a levert tél jeges csúcsokra költözik. Zöld robbanásokkal kitört a kikeleti víg erőszak. Asztalos műhelye előtt remény legyint meg, friss fenyőszag.
Mit ír a hirlap? Dúl a banda Spanyolhonban és fosztogat; Kínában elűzi egy bamba tábornok a parasztokat kis telkükről. Had fenyeget, vérben áznak a tiszta vásznak. Kínozzák a szegényeket. Hadi uszítók hadonásznak.
Boldog vagyok: gyermek a lelkem, Flóra szeret. S lám, álnokul, meztelen, szép szerelmünk ellen tankkal, vasakkal fölvonul az ember alja. Megriaszt a buzgóság e söpredékben. S csak magunkból nyerek vigaszt, erőt az élet érdekében.
2 Zsoldos a férfi, a nő szajha, szivüket el nem érhetem. Gonoszságuk is fel van fujva, mégis féltem az életem. Hisz nincs egyebem e kivül. Számol ezzel a gondos elme. A megbántott Föld ha kihül, ég Flórám és szivem szerelme.
Mert mi teremtünk szép, okos lányt és bátor, értelmes fiút, ki őriz belőlünk egy foszlányt, mint nap fényéből a Tejút, - és ha csak pislog már a Nap, sarjaink bízóan csacsogva jó gépen tovább szállanak a művelhető csillagokba.
( sajnálom,hogy nem az egész vers jelent meg- elnézést kérek)
Petőfi Sándor: Nemzeti dal
Talpra magyar, hí a haza! Itt az idő, most vagy soha! Rabok legyünk, vagy szabadok? Ez a kérdés, válasszatok! - A magyarok istenére Esküszünk, Esküszünk, hogy rabok tovább Nem leszünk!
Rabok voltunk mostanáig, Kárhozottak ősapáink, Kik szabadon éltek-haltak, Szolgaföldben nem nyughatnak. A magyarok istenére Esküszünk, Esküszünk, hogy rabok tovább Nem leszünk!
Sehonnai bitang ember, Ki most, ha kell, halni nem mer, Kinek drágább rongy élete, Mint a haza becsülete. A magyarok istenére Esküszünk, Esküszünk, hogy rabok tovább Nem leszünk!
Fényesebb a láncnál a kard, Jobban ékesíti a kart, És mi mégis láncot hordunk! Ide veled, régi kardunk! A magyarok istenére Esküszünk, Esküszünk, hogy rabok tovább Nem leszünk!
A magyar név megint szép lesz, Méltó régi nagy hiréhez; Mit rákentek a századok, Lemossuk a gyalázatot! A magyarok istenére Esküszünk, Esküszünk, hogy rabok tovább Nem leszünk!
Hol sírjaink domborulnak, Unokáink leborulnak, És áldó imádság mellett Mondják el szent neveinket. A magyarok istenére Esküszünk, Esküszünk, hogy rabok tovább Nem leszünk
Ha szilárd, izzó, nagy a szeretet, nem érhet semmi baj, bú vagy csapás. Légy szerető, megelégedett azzal, hogy tűrsz, s keveselj minden mást. Még a halált is, ha a nagy kaszás elvisz annak boldog jelenlétéhez, kit szívből óhajtasz, s eképp elérhetsz.
Az istenszerető megelégedjen, imígyen tűrvén bármi bánatot, mintsem Istentől távol legyen. Örömest haljon, ha ezáltal ott eléri azt, mit látni áhított e sötét völgy után: mennybéli fényét, s a Szeretettnek dicső lényét.
Csak oly szerető, ki szívében boldog, az sóvárog, s vágyik elszenvedni még fáradságot, kényelmetlen dolgot, noha az baj, kín vagy veszteség, e bánatnak örvend, s a vágytól ég, szívesen vállalván magára terhet, ha a szeretett miatt szenvedhet.
Szívből így kívánd és örvendezz te, ki magad is istenfélő vagy, hogy bajt, balsorsot tűrhess Érte, Szomorúságod legyen bármily nagy, mégsem viselsz (bizalmad el ne hagyd!) félannyi bút, fájdalmat keresztet, mint amennyit ő teérted szenvedett.
(Angolból fordította Faberné Papp Erika, az eredeti angol vers az English oldalon található
Morus (Szent) Tamás (Sir Thomas More) szentté avatott angol humanista, jogász, író, költő, államférfi, az anglikán egyház és a római katolikus egyház vértanúja, az államférfiak és jogászok védőszentje.
"Könnyű dolog jónak lenni, amíg az erényt jutalmazzák, a bűnt pedig büntetik. Ilyenkor szinte nyakadnál fogva visznek a mennybe. De ha olyan idők járnak, amikor nincs, aki jó tanáccsal szolgálna, nincs, aki jó példával járna elöl, amikor azt látjátok, hogy az erényt büntetik, a bűnt pedig jutalmazzák, ha akkor álljátok a sarat és megmaradtok Isten mellett, akkor ezt elhihetitek nekem: ha csak félig vagytok is igazak, Isten előtt akkor is egészen igaznak fogtok számítani."
Korpa Tamás, költő, kritikus, szerkesztő. Boldog névnapot!
Korpa Tamás
Okrúhly laz (587 m)
egy napokkal ezelőtti sóhaj mostanában ideérő szelénél nem ismerek szívszorítóbb csapdát. mikor a sóhaj már rég feloszlott, és a szélnek nincs is hová visszatérnie, ezért mindenbe belekap, csak félrefésüli találomra a fenyvest a telepített erdő végtelenül hosszú, didergő folyosóin. egy korábbi tisztáson a sóhaj útjában egy angyal állt, száj nélkül. nem voltak meggypiros ajkai. ám mintha a pulzusa költözött volna ki az arcára, sűrűn lüktetett, folyton beszélt.
Milyen tengerek, milyen partok, milyen szürke sziklák és milyen szigetek Milyen vizek mossák a partot És a fenyőillat és a rigófütty a ködben Milyen képek lepnek meg újra O kislányom.
Azok kik élesítik a kutya fogát. jelentik a Halált Azok kik kolibri-glóriával ragyognak, jelentik a Halált Azok kik az elégedettség árnyékában ülnek, jelentik a Halált Azok kik tűrik az állati önkívületet, jelentik a Halált
Valótlanok lettek, a széltő l kényszerítve, Fenyő lehelete és az erdő köd-dala Helyben föloldódik e kegyelettől.
Kié ez az arc, ismert és ismeretlen Az ér gyengébben ver és erősebben — Ajándékozott vagy csak kölcsönzött? Messzebb mint a csillagok és a szemtől közelebb Suttogások és nevetgélés a levelek között, ahol a siet ő s léptek taposnak Az álom alatt a vizek összefutnak. Az árboc rapacsos a jégtől és a festék lepörög a h őségtő l. Én csináltam mindezt majd elfelejtettem, És most emlékszek. Az árboc gyenge, a vászon vacak, kibírja tán júniustól szeptemberig. Tettem ezt mind tudatlanul, félig tudatosan, önfeledten. A hasadékon beszivárog a víz, a réseket be kell tömni Ez a forma, ez az arc, ez az élet Él hogy éljen a világban, az időben, rajtunk túl, Engedd meg, hogy lemondjak életemről ezért a másikért A beszédemet a ki nem mondott szóért, A felébresztett száját tátotta a reményre, az új hajókra.
Milyen tengerek, milyen partok, milyen gránitszigetek törnek [hajóbordáimra És az erdei rigó füttyel híva ködön át Kislányom.
Március 7-én Tamás napja volt!:-) Isten éltesse a név viselőit!:-)
Cseh Tamás
Most lenne időben
Dalszöveg
Most lenne időben új erőre kapni, Most lenne időben végleg megrohadni Most lenne időben az arcon a a rángás Most lenne időben a mellen a vágás Most lenne időben a lány, a mosolygó Most lenne időben héjában a borsó Most lenne időben a perc mire vártunk Most lenne időben az elzuhanásunk!
Hazámba találni, elcsitulni szépen Kezed érintése most lenne időben
Most lenne időben az angyal a késsel Most lenne időben egy tál meleg étel Most lenne időben de nincsen idő rá Most lenne időben ha volna erő rá Most lenne időben de végleg elévül Most lenne időben az Úr szava végül!
Most lenne időben új erőre kapni, Most lenne időben végleg megrohadni Most lenne időben az arcon a a rángás Most lenne időben a mellen a vágás Most lenne időben a lány, a mosolygó Most lenne időben héjában a borsó Most lenne időben a perc mire vártunk Most lenne időben az elzuhanásunk! Most lenne időben az angyal a késsel Most lenne időben egy tál meleg étel Most lenne időben de nincsen idő rá Most lenne időben ha volna erő rá Most lenne időben de végleg elévül Most lenne időben az Úr szava végül!
Talpra magyar, hí a haza! Itt az idő, most vagy soha! Rabok legyünk vagy szabadok? Ez a kérdés, válasszatok! – A magyarok istenére Esküszünk,! Esküszünk, hogy rabok tovább Nem leszünk!
Rabok voltunk mostanáig, Kárhozottak ősapáink, Kik szabadon éltek-haltak, Szolgaföldben nem nyughatnak. A magyarok istenére Esküszünk, Esküszünk, hogy rabok tovább Nem leszünk!
Sehonnai bitang ember, Ki most, ha kell, halni nem mer, Kinek drágább rongy élete, Mint a haza becsülete. A magyarok istenére Esküszünk, Esküszünk, hogy rabok tovább Nem leszünk!
"Több mint egy évtizede, óraműpontossággal érkezik haza párjához Klepetan, a hűséges gólya. A hím minden évben egyedül repül el Horvátországból Afrikába, mivel társa, Malena nem képes megtenni a hosszú utat sérült szárnya miatt. A tojót húsz éve ugyanis annyira megsebesítette egy vadász, hogy szinte egyáltalán nem tud repülni, a hosszú vándorutat pedig képtelen lenne megtenni. A sérült gólyára egy út szélén talált rá a Brodski Varoš falujában élő Stjepan Vokić. A korábban iskolai karbantartóként dolgozó férfi hazavitte magával Malenát és a folytonos gondoskodásának köszönhetően megmentette a gólya életét.
Malena és Klepetan 15 évvel ezelőtt talált egymásra, és azóta elválaszthatatlan párt alkotnak, az évek alatt sok fiókát neveltek fel együtt. A híressé vált gólyapár minden tavasszal nagy lelkesedéssel üdvözli egymást, miután Klepetan hazatér hosszú útjáról. Hogy milyen erős a kapcsolat Malena és Klepetan között, azt az is bizonyítja, hogy bár már több hím megpróbált leszállni Malenához a fészekre, de ő mindig ellentmondást nem tűrően elzavart őket. Malena sem csalódott társában az elmúlt 15 évben egyszer sem, hiszen Klepetan óraműpontossággal érkezik haza hozzá márciusban.
Míg Klepetan Dél-Afrikában tölti a telet, addig Malena a megmentője, Stjepan Vokić házában tartózkodik a hideg hónapokban. A férfi családtagként kezeli a gólyákat, mindig finom falatokkal kedveskedik nekik és még a fészkük csinosítgatásában is segít nekik."
Március 7-én múlt 21 éve, hogy Budapesten elhunyt Palotás Dezső, erdélyi magyar költő, író, grafikus.
Palotás Dezső
Noé diadalma
(folytatás)
(tohó vers)
A tohók nem írnak verseket. Ők annál komolyabb emberek.
(a csak volt növényekről)
ritkán tétetik említés, pedig hát azoknak is ott kellett lenniük, nem?
Kihalt például (feledékenység vagy felületes ápolás miatt) egy bizonyos fikuszfajta. Állítólag. Ez, úgy mondják, egészen másként viselkedett, mint mai fikuszaink.
Hogyan viselkedik egy mai fikusz?
Nyilván azokra az egyedekre gondolok, melyek bezárva élnek és csupán egyetlen irányból kapnak némi fényt. Így a növény szára az ablak felé hajlik, következésképpen az új levelek elfogják a világot az öregek elől. És ilyenkor az elaggott, tapasztalt levelek megviselt nyeleiken addig fészkelődnek, míg nékik is jut egy kevéske nap. A kölyöklevélnek viszont eszébe se jut, hogy izmosabb, ruganyosabb létére félrehúzódjék kissé; a hálátlan!
Mondják: a Noé-kihalatta fikusznál ez egészen másként, éppen fordítva történt.
De hát akkor azóta amúgy is kihalt volna, ehhez kétség sem fér.
A szabadon tenyésző fikusz esetében viszont, talán, újra végig lehetne gondolni a dolgot. Talán.
Március 7-én ünnepelte 74. születésnapját Koncz Zsuzsa, Kossuth- és Liszt Ferenc-díjas előadóművész, énekesnő. Isten éltesse!:-)
Koncz Zsuzsa
Koncz Zsuzsa - 1964
Dalszöveg
Hatvannégyben épp hogy elindultunk Hatvannégy nyarán még csak álmodtunk
Éretten, az életre készen Istent kerestünk lenn a Földön, fenn az égen
A magnó mellett letérdepeltünk a lelkünk összeért lenn a Földön, fenn az égen
Az volt a hej igazi szép idő Az volt a hej igazi szép idő Mikor egy dal, egy szó, egy hang még igazán dal, egy szó, egy hang még igazán dal, egy szó, egy hang volt
Hatvannégyben épp hogy elindultunk Hatvannégy nyarán még csak álmodtunk
A nehéz napok éjszakáin hallgattuk a dalt lenn a Földön, fenn az égen
Nem hallottam azóta sem olyan gyönyörű nótaszót lenn a Földön, fenn az égen
Az volt a hej, igazi szép idő…
Szövegíró: Bródy János Zeneszerző: Szörényi Levente
Kellemes délutánt, szép hétvégét kívánok Mindenkinek!:-)
Mihail Lermontov
Most a szív
Most a szív nyugodni vágyik, szenvedélye ellobog, mert belátja, hogy a másik szív érette nem dobog: ám ha fojtott izgalomban még remegne, az se baj: a víz sem csitul le nyomban, bár elült a vad vihar!
Jött az óra, válni kellett: észre sem vetted vajon, bár szemed láttára pergett, forró könnyem arcomon? Megvetetted leplezetlen önfeláldozásomat. Féltél, hogy ha szánsz, szívedben újra szítod lángodat.
Ám hiába igyekeznél szenvedésed rejteni, mert szerettelek, szerettél, s nem tudunk felejteni. Villámot lövellt a mennybolt, nézd a parton azt a két sziklát, mely hajdanta egy volt, s állta a vad vihar dühét: látod, a két tört vonal hogy összeillik? Van, amit a természet egynek alkot, és a sors ketté szakít.
Szép jó reggelt kivánok Minden Versbarátnak!:) ——————-
Rab Zsuzsa
Tárgyak büvöletében
Festett fakanál, tükrösszív, hévízi bögre – halotti maszkjai régi falusi búcsúk habzó mosolyának, törékeny útjelzők, nyomukon a halottak visszatalálnak. Aratókoszorú, üvegkutya, múmia-barka. Lappog köztük néha a porrongy, túlvilági szelet kavarva. Üvegbe fagyasztott rózsák, naiv hite az örökkön-öröknek. Odakinn száz éve nyílnak-hullnak a rózsák – itt sose változón zörögnek. időtlen képek zöldhályogos tükör keretében. Fonnyad az élő arc a tükörben – azok virulnak mátka-fehérben, vőlegény-feketében. Ujjpercek régen széthullt gyöngysora rezzen, idenyúl, rendezget a régi kredencen. Hímzett fésűtartóból kifodorlik dédanya híres hajkoronája. Egyforma korú már dédapa és motozó, vén dédunokája. Száll és áll az idő, halottat-élőt összekeverve. Áll a kakukkos óra, tétováz mutatója – merre?
